Összefoglalás

Komolyan el sem hiszem, hogy mindjárt 2011. Tavaly ilyenkor azt írtam a twitteremre, hogy "csak essünk túl 2010-en". Meg volt.
Annyival kevesebb lennék így, év végén, ha nem lenne a blogom. Nagyon örülök, hogy úgy határoztam, hogy neki vágok. Azóta egy csomó új embert ismertem meg, rengeteget újat tanultam a honlap szerkesztésről és arról, hogy hogyan adjanak ihletet az életemben megtörtént dolgok egy-egy íráshoz vagy vershez.
Egy fajta mentsvárnak tekintem a blogomat, ahová mindig feljöhetek kikapcsolódni. Másrészről ez a hobbim is, aminek teljes elkötelezettje vagyok.
Mindg büszkeséggel fog el, ha valaki a facebook vagy twitter bejegyzésében arról a videóról regél, ami az én oldalamon volt kirakva. Az is elégedettséggel tölt el, ha véleményeket kapok, mert akkor tudom, hogy van értelme ezt csinálnom. Ha már egy ember van, aki rendületlen olvasóm, már megérte.
Mindezek alapja ez a négy tüneményes német fiú. Imádom őket. Ők a múzsáim és az életcéljaim. Nem kezdek dobolni, ha nincs Gustav, nem kezdek Oasist hallgatni, ha nincs Georg, nem kezdem feketére festeni a körmeimet, ha nincs Bill és nem álmodozom minden este elalvás előtt, ha nincs Tom. Őszintén remélem, hogy most önfeledten buliznak valahol és boldogok.
Csak ennyit szerettem volna. Egyetek lencsefőzeléket és igyatok pezsgőt!
Nagy puszi, nagy ölelés: Nessi



“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” (kínai közmondás)

BUÉK

Mindenkinek ilyen szilveszteri bulit kívánok! :)

Plusz infok

-Tom egyszer kapott egy TH-s gitárt a rajongójától
-01:00 Tom "csodás" angoltudását megint a kis okos Listing segíti ki : D
-02:00 Georg nagyon romantikus *-*
-Georg barátnőjének a haja rövid és vörös... öh... hm... khm...
-02:13 Gustav nevet <3
-az ikrek már tervezgetik az ikertetkót
-02:40 "Ví váná hev det bát ví dzsászt plenin it" Bill olyan viccin mondja xD aztán meg "Vír nát suő"
-02:58 Tom megint Georg wc szokásait emlegeti
-"Legutóbb vagy háromszor ment." "És az egy nagyon jó show is volt"
-Georgnak egy nagyon nagyon pici kutyája van... nem illik a férfias egyéniségéhez
-05:22 Gustav megint olyan negatív
-Gustav horkol a leghangosabban
-Billnek iPhone-ja van
-Tomnak összesen 4 frizurája volt életében
-ha Tom leváltaná a fonatokat, akkor tüsire vágatná a haját
-08:32 tudjuk, Tom... >.<
-Bill szeret leveleket írni
-az ikrek az Aerosmithben, Gustav a Metallicában, Georg az Oasisben vendégeskedne

Battlefield-6.rész

6. 

Egész szombaton otthon voltam. Igazából nem bántam, mert aki kimegy az utcára, az kb. a fagyhalállal néz szembe.
Karanténba helyeztem magam. Nem telefonáltam senkivel, még a szüleimmel se nagyon beszélgettem. Grete-hez nem volt kedvem, Marco nem hiányzott, Bill pedig… Nem fogok megalázkodni azok után.
Dvd, chips, közben pedig füzet másolás. Ez volt a programom. Nem akartam túl sokáig érezni Bill kitépett füzetlapjain a bódító parfümjének az illatát. Gyorsan leírtam, aztán dobtam is ki a szobámtól legmesszebb lévő kukába.
Pihentem. Az oldalamon fekve, álmosan pislogva néztem a tv-t. Kicsit elszenderedtem, mikor megcsörrent a telefonom. Kint már sötét volt, így mikor a villogó kijelzőre pillantottam rögtön be is csuktam a szemeimet. Csak megnyomtam  gombot és belenyögtem a legálmosabb hangomon:
-Haló!-ültem fel a szemeimet dörzsölve
-Úristen, ugye nem keltettelek fel?-szólt a túloldalról Bill. Nagyot nyeltem. Ez volt az első telefon beszélgetésünk. A pulzusom rögtön megkétszereződött. Nem tudtam felfogni a helyzetet.
A sors néha kifürkészhetetlen. Ha látom, hogy Bill neve van kiírva a telóra, akkor ziher, hogy nem veszem fel.
-De. Mit akarsz?-nem finomkodtam
-Ne haragudj-fújta ki a levegőt-Hányas szám?
-Mi van?-továbbra se voltam az udvariasság minta példánya
-Hányas szám? Tudod, házszám…-köszörülte meg a torkát
-Hogy mi?-az arcom megdermedt, az ajkaim remegni kezdtek-Te most… te itt vagy?-csuklott el a hangom
-Igen és éppen próbálom kiszedni belőled, hogy meddig menjek. Jelenleg a… harminckettesnél vagyok-nevetett
El sem hittem. Eljött ide? Ide hozzám? A tegnapi viselkedésem után?
-Tú-túljöttél-dadogtam-Tizenöt. Egy fehér ház meggypiros tetővel-vakartam meg a homlokom-De te most tényleg…-hitetlenkedtem
-Igen-nevetett még mindig
-Oké. Kimegyek eléd-nyomtam ki a telefont
Nem volt sok időm, hogy embert csináljak magamból. Na, jó: esélyem se lett volna fél perc alatt kisminkelni és belőni a hajamat. Bevetődtem a tükör elé. Hirtelen mindent szörnyűnek találtam magamon. Az orrommal megint komoly problémák akadtak. Mindegy is. A fogam tiszta volt és az arcom se pattanásos. Ez a lényeg. Kimentem a szobából és levágtattam a lépcsőn. Anyu házon kívül, Jörg valószínűleg a hálójában. Felkaptam a barna csizmámat, hogy az alsóvégtagjaim mégis csak túléljék a kinti időt, hisz az elképzelhetetlen, hogy én most ide behozzam Billt, mikor még Jörg is itthon van. A kabátok között keresgéltem, de semmi nem ment a többi cuccomhoz. Talán kicsit eltúloztam az egész helyzetet, de akkor ott teljesen pánikba voltam esve. Kétszer is áttúrtam a fogasra felakasztott dzsekiket és pulcsikat, de nem volt több időm gondolkodni. Bill csörgetett. Így felkaptam a kapukulcsot és kimentem a rövid ujjúmban. Én hülye…
Ahogy kiléptem a bejárati ajtón, megpillantottam őt a kapu túloldalán. Odasétáltam vacogva, kinyitottam a kaput és becsuktam magam mögött.
-Nézd, nem tudom, miért jöttél, mindenesetre nagyon kedves tőled, de a nevelő apám…-kezdtem magyarázkodni. Elmosolyodott. Ha mosolyog, akkor csak nem veszi annyira a szívére, ugyebár…
-Nem gond. Úgyis csak egy pillanatra…-félbeszakítottam
-Smink nélkül-simítottam el a hajam az arcomból-Ja, és a hajam sincs kivasalva. Bocsi-sütöttem le a szemeimet
-Gyönyörű vagy-simította meg a már amúgy is libabőrös karomat
-Bill sietnél, mert idefagyok?!-tettem a karba a kezeimet
-Persze, persze-rázta meg zavartan a fejét-Gyors leszek-bólintottam. Felhúzott szemöldökkel vártam, hogy kezdjen bele a bocsánat kérésébe… Nem tette.
Közelebb lépett, átkarolta a derekam és az ajkaimra lehelte:
-Ezt már tegnap meg kellett volna tennem-megsimította a hideg csípte arcom és megcsókolt.
Igen. Megcsókolt. Az egyik sokk után a másik.
Először csak egy apró puszit kaptam tőle. Picit hátrébb húzta a fejét és várta a reakciómat.
Köpni-nyelni nem tudtam. Csak tátott szájjal hatalmasakat pislogtam. Gyorsan reagáltam a helyzetre. Átkaroltam a nyakát és onnantól kezdve nem volt megállás. Tépni kezdtük egymás száját. Hosszú, forró csókolózás következett nagy sóhajokkal kísérve. Még fázni is elfelejtettem. A nyelve a számban forgott és éreztem a piercingjét.
Neki döntött a kapunak, de ez túl nagy hangzavarral járt és engem speciel kizökkentett.
-Bill, Bill-löktem el magamtól-Jörg… a nevelőapám-kapkodtam a levegőt-Meghallja.
-Ne haragudj. Nem akartam…
-Hagyjuk-közelebb mentem és a homlokomat az övének döntöttem. Magasabb volt nálam, de nem sokkal. Más emberek fele akkorák voltak, mint ő. Engem, hál’ Istenek, ez a veszély nem fenyegetett.
-Figyelj, megyek. Én csak…-ismét félbeszakítottam…egy csókkal.
-A városba mész?-nyitottam ki a szemem
-Úgy valahogy. Te nem jössz?-kérdezte. Megráztam a fejemet. Nem részleteztem, hogy nincs kivel.
-Akkor én most…-mutatott hátrafelé a hüvelykujjával-Te pedig menj be és melegedj fel!-súgta
Megint meg kellett csókolnom. Nem bírtam ki. Rabul ejtett. Olyan finom puha szája volt.
Végülis elsétált. Hatalmas vigyorral mentem be a házba. Én annyira, annyira bele voltam esve… 

(1:00)

Tom és az olaj

Tom1: Tudod, én olajozom az egész testem zuhanyzás után. Na, mindegy. Tudjátok, hogy értem.
Tom2: Ez egy nehéz kérdés. Nem vagyok benne biztos, de talán a napszemüvege. Most nem visel, de amúgy nagyon jó napszemüvegei vannak.

Megjegyzés:
olajozza magát? gyáááá : P
0:03: bal oldali kicsit "más" fiúkánk nagyon flörtölős pillantásokat  vet a köztudottan heteró Tomra : D
0:04 karba teszi a kezét T és ajj annyira férfias hangon benyögi, hogy " Yo know, what i mean"
0:07 Tom tenyészcsődör kurjantása xDDDDD

Napi "csöppenj el" kép

Bill nyelvtartása. Nyami.
: P

Tom annyira hülye tud lenni xD

Az a vicces, hogy Bill nevetését parodizálja, mikor mind jól tudjuk, hogy az ő vonyítása se semmi!

Georg Listing rövid hajjal

Mindenhogy amazing, de így rövidre vágva. Az a gyönyörű arccsont...
Főleg ezzel a Pán Péter frizuval.

Battlefield-5.rész

5.

-Hová készülsz?-kukucskált be a résnyire kinyitott ajtón anyu
-A városba-raktam be a fülbevalót a fülembe
-Jól öltözz fel! Hideg van-nézett végig a kikészített ruháimon-Kivel mész? Grete?-faggatózott tovább
-Nem. Ő most beteg meg amúgy is… Az egyik évfolyam társammal-álltam fel a tükrös szekrényem elől
-Fiú, lány?-mosolygott
-Anya!-szóltam rá
-Tehát fiú… Marco?-beljebb jött és leült az ágyam szélére
-Nem. Az egy seggfej. Billnek hívják. Együtt járunk angolra és matekra-bújtam bele a fekete kabátomba
-Várj, várj! Nem is ismerem. Először hozd el ide, vetek rá egy pillantást és csak akkor engedlek el nyugodt szívvel…-jelentette ki
-Jajj, anya! Nem lesz semmi baj. Ígérem-dobtam hátra a hosszú hajam
-Azért…-vett egy mély levegőt-majd hívj fel olyan tíz körül, hogy minden oké! Van pénzed taxira?-aggodalmaskodott tovább
-Anya! El fogok késni…-köszörültem meg a torkom
-Persze, menj csak. Vigyázz magadra…-adott egy puszit
-Úgy lesz!-kivonultam a szobámból, le a lépcsőn és indultam is be a városba
Busszal mentem. Egész úton gyomor görccsel küszködtem. Annyira izgatott voltam. Végre a sulin kívül is találkozunk. A szívem a Damashkeplatzhoz közelítve egyre gyorsabban és gyorsabban vert. Sms-ben odabeszéltük meg Billel.
Vetettem egy búcsú pillantást magamra a kis tükrömben, ami a táskámban lapult. Megállapítottam, hogy az orrom aránytalanul nagy a fejemhez képest. Vagy a fejem kicsi… nem tudom. E felett nem jutottam dűlőre.
A tizenkettedik megállónál le is szálltam. Már a busz ablakából láttam, hogy Bill ott ül a padon a bőrkabátjában. Majdnem leszédültem a lépcsőről, olyan helyes volt és annyira hihetetlen ez az egész.
Odasétáltam hozzá. Elmosolyodott és felállt. Végigmért.
-Szia.
-Szia-didergett. Ott toporzékoltunk. Annyira béna ez a köszönés. Megölelhetném vagy ilyesmik. Közelebb léptem és nyomtam egy puszit a puha arcára. Kicsit meglepte, de mosolygott.
-Hogy vagy?-tettem fel ezt az nagyon nyomi kérdést
-Jól, köszi. Csak fáradt vagyok-szólt a rekedt mutáló hangján. Már nyúlt is a cigis dobozáért.
-Merre?-kérdeztem csillogó szemekkel
-Hát…-vett ki egy szálat-Gondoltam mehetnénk moziba. A Cinemaxx úgyis egy köpésre van és a Mr. és Mrs. Smith-t játszák. Na?-bányászta elő a másik zsebéből a gyújtót
-Ah…-forgattam a szemeimet
-Nem kell egyet értened. Kérsz?-nyújtotta a dobozt felém. Megráztam a fejem, így visszatette a farzsebébe.
-Én valami beülős helyre gondoltam…-tettem zsebre a fázós kezeimet
-A kedvencem az Elba partján az a strandbár… kár, hogy most így télen nincs nyitva-tette a szájába a cigit
-Mit szólsz a Pizza Huthoz? Az is itt van közel…
-Mehetünk-bólintott
Így hát elindultunk. Én és ő. Én és Bill Kaulitz.
-Mondd, a hangodnak nem tesz rosszat a cigi?-pislantottam félve felé. Vállat vont.
-Nem érdekel már-nevetett fel cinikusan és meggyújtotta
-Csak kérdezetem…-elhalkuló hangon
-Nem igazán hangoztatom, de nem rég visszautasított minket a BMG…-mondta halál nyugodtan. Lefagytam.
-Mi? A BMG? Ezt mondtad?-néztem tágra nyílt szemekkel-Úristen. Akkor ezért vannak olyan profi dalaitok…-csaptam a homlokomra
-Annyira azért mégsem profi, ha nem kellünk egy lemezcégnek se. Tiszta gáz…-szívott bele a cigijébe
-Ne butáskodj! Az is fantasztikus, hogy szóba állnak veletek. Majd lesz még ilyen alkalom-simítottam meg a karját. Nem is sejtette, mennyit jelent ez nekem. Először avatott be a titkaiba. Jó érzés fogott el.
***
-Tiéd az első szelet-mutatott az extrasajtos pizzánkra
-Legyen-húztam ki egy közepes méretűt. Nem akartam se falánknak, se mániákus diétázósnak tűnni.
Az egyik  sarokban ültünk félhomályban. Hihetetlen volt. Meg kellett csípnem magam, hogy tényleg valóság-e. Az volt.
-Ne haragudj, hogy felhozom, de tőled is akarom hallani, hogy egészen pontosan mi történt a büfében-húzott ki ő is egy szeletet
-Semmi baj-nyeltem le a falatot-Nekem esett a haverjai előtt. Azt állította, hogy kikezdtem veled. Nem is hagyta, hogy megmagyarázzam-ráztam meg zavartan a fejem
-Akkor most teljesen magadba zuhantál?-kérdezte nevetve, majd majszolni kezdett. Csak úgy tömte magába. Annyira drága volt.
-Nem mondhatnám-válaszoltam kis gondolkodás után-Hisz itt vagyok és mosolygok, nem?-kezdtem én is enni
-És kikezdtél velem?-hajolt közelebb
-Nem tudom-hajoltam két szempilla rebegtetés közt én is közelebb-Mondd meg te!-ott helyben le tudtam volna támadni. Nem igazán érdekelt, hogy egy nyilvános helyen voltunk.
Nevetve hátrahajolt.
-Fogalmam sincs. Áruld el!-ette tovább a pizzáját
-És mi van Sabine-vel?-tereltem a témát. Egy édes Kaulitz grimasz következett.
-Nem hiszem, hogy összejövünk-komorodott el-Nem vagyok szerelmes meg semmi csak tetszik… De nem az én világom. Ez van-ráncolta össze a szemöldökét
-Pedig láttam rajtad, hogy bejön-köszörültem meg a torkom
-Ja. Igazából totál bele van esve Tomba, tehát nem értem, hogy mi a fenét akartam tőle-takarta el szégyenlősen az arcát
-Tomba? Érdekes…-ingattam a fejem. Számomra elképzelhetetlen, hogy valakinek tetszen az az idióta-Amúgy volt valami? Csókolóztatok vagy ilyenek?-kérdeztem elcsukló hangon. A szívem legmélyén nem akartam tudni, hogy valaki, aki nem én vagyok, belemászik Bill szájába.
-Lefeküdtünk-jelentette ki. Azt még inkább nem akartam tudni, hogy valaki, aki szintén nem én vagyok, nagyon, nagyon, nagyon közeli kapcsolatba lép vele.
Nem tudtam megszólalni. Meglepett az, hogy ilyen nyers volt és a tények is.
-Hogy mi?-elsápadtam
-Csak egyszer. Suli után felmentünk hozzá és…
-Nem akarom hallani-mutattam fel a tenyerem és leállítottam-Túl sok információ, túl sok, Bill-hunytam le a szemeimet
Ettünk tovább. Nem szóltunk csak szorgosan rágtunk.
-És ti? Bertsch és te? Ti…-próbált finoman utalgatni
-Szerinted?
-Marconak minden második lány boldogan letolná a bugyiját… és le is tolja.
-Na, én nem-vágtam rá
-Máris te vagy a legérdekesebb lány, akivel valaha találkoztam-mosolygott a szabálytalan fogaival-Mesélj még!
A pizza már rég elfogyott, mikor mi még mindig ott ültünk és beszélgettünk.
-Lassan mennünk kéne-nézett szét Bill
-De kint olyan hideg van-rázkódtam meg. Felállt és odasétált elém.
-Majd veszünk valami töményet, gyere!-húzott fel. Nevetni kezdtünk. Ott álltunk egymással szemben és nevettünk. Kerestem a tekintetét, de elkomolyodott és megindult vissza a székéhez a kabátjáért.
Én is felvettem az enyémet, majd kimentünk. Mondanom sem kell, hogy az ajtóban ismét előre engedett.
Vacogni kezdett.
-Mondtam, hogy maradjunk bent-pillantottam rá
-Mikorra kell haza menned?-dugta zsebre a kezeit
-Nem mondták. Gondolom az utolsó busszal. Az 11:20-kor megy. Te?
-Én is megyek az utolsóval. Nekem 11:40-kor megy a buszom. Merre is laksz?
-Öh… az Olvenstedteren. A kórház irányában-hadonásztam a levegőben
-Ott végig megy a busz, nem?
-De. Körjárat…-reménykedtem. Reménykedtem, hogy ezt mind azért kérdezi, mert haza akar kísérni.
-Akkor, jöhet az a tömény?-nézett rám. Bólintottam-Helyes.
Bementünk az első útba eső éjjelnappaliba. Bill céltudatosan választott. Vett cigit és mellé piát. Ő fizetett, csak úgy mint a pizzázóban.
-Elba part?-lóbálta az üveget a kezében
-Az olyan proli…-fújogtam le szegény ötletét
-Velem vagy. Ez már alapból elég proli-esett gondolkodóba
-Ez igaz. Menjünk-beadtam a derekam. Hülyeség volt. Folyó mellett csak még hidegebb van. Alapvető földrajz ismereteim miatt tudhattam volna. Azt hiszem elvakított Bill csillogó barna szeme.
Ittunk. Megittuk az egész üveggel. Nem szokásom inni, de hidd el, hogy Bill hangján az, hogy „ a kedvemért” nagyon meggyőző.
Nagy lendülettel beledobta az üres üveget a fagyos Elbába, majd megindult felém.
Átjöttünk a folyó másik oldalára, a parkos részre. Teljesen sötét volt, csak a túloldali kivilágított utcák fénye miatt rajzolódott, ki a visszasétáló Bill gyönyörű sziluettje.
-Tizenegy óra. Indulnunk kéne-tette vissza a telefonját
-Van egy rágód? Nem akarok piaszagúan haza menni-botladoztam közelebb
-Persze-kutatott a zsebeiben-Itt is van-húzott ki egy mentolosat. Tartottam a markom. Kivett egy szemet nekem is és magának is.
-Rendes srác vagy-tört rám valami fura őszinteségi roham
-Mire alapozod?-tette a kezeit a derekamra
-Kihasználhatnád az alkalmat, de nem teszed. Pedig nem is vagy meleg-lesütötte a szemeit-Kérdezted a Pizza Hutban, hogy kikezdtem-e veled. A válasz: nem-karoltam át a nyakát-Most fogok-leheltem az ajkaira
Annyira közel volt és úgy éreztem, ő is akarja, ám, mikor megakartam csókolni, akkor elhúzta a fejét.
-Túl sok volt neked ez az alkohol…-engedett el és hátrálni kezdett
-Nem. Nincs semmi bajom-dörzsöltem meg a szemeimet
-Dehogynem. Haza viszlek.
Úgy kezelt, mint valami hülye, részeg picsát. Megalázó volt. Nem is szóltam hozzá. Még a buszon se voltam hajlandó mellé ülni.
-Ha gondolod, leszállok veled és majd, mikor megfordul a busz, visszaszállok.
-Kímélj meg!-böktem oda
A mögöttem lévő ülésen ült nem kis feltűnést keltve a kinézetével. Mindenki minket bámult.
Adott egy puszit a nyakamra hátulról. Hihetetlen jól esett, de túl büszke voltam, így megfordultam és a középső ujjam felmutatásával válaszoltam. Ezt érdemli az, aki visszautasít.
Végre az én megállóm következett. Felálltam magabiztosan, csak hogy megmutathassam, hogy tökéletesen józan vagyok, és jeleztem.
Bill próbált valamit kipréselni magából, de már nem igen mert megszólalni, így köszönés nélkül váltunk el egymástól. Szomorú voltam. Rossz volt látni, ahogy a busz ablakából bámul rám.
Teljesen összezavarodtam. Akkor meleg? Vagy tényleg bele van esve Sabine-be? Vagy mi folyik itt?

Várom  a véleményeket. :)

Kosztolányi idézet

"Mint lázbeteg, aki feleszmél,

Álmát hüvelyezve, zavartan,

Kezem kotorászva keresgél,

Hogy jaj! valaha mit akartam,

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

A kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban

S már nem vagyok otthon az égben."

Billanatómia

Egész boszorkányos ez a kép. : D De nézzétek azt a csinos kis testét és a pólón kidomborodó mellbimbópiercinget! A hosszú ujjairól ne is beszéljünk. Imádom. <3

Új rész

Holnapra szerintem hozom a Battlefield új részét. Addig is STAY HUNGRY, STAY FOOLISH!

Nézzétek, mit találtam!

Ez a videó... valami elképesztő. :')
És a hatás fokozásáért, itt ez a kép is:

Játék

Sminkeld ki Bill Kaulitzot játék. Nekem bejön. De tényleg. Katt érte ide.

Statisztika

Legmagasabb napi látogatottság: 256
Legtöbbet megnyitott bejegyzés: Love game-10. rész
Ebben a hónapban legtöbbet megnyitott bejegyzés: Love game-16. rész (pici bevezető)*
Közönség: 1.Magyarország, 2. Szlovákia, 3. USA**
Operációs rendszerek: 1. Windows, 2. Linux, 3. Macintosh***

*Ezt miért? Áruljátok el! : D
**:o
***Bárki is vagy: JÓ NEKED!!! Apple<3

Battlefield-5.rész (előzetes)

5.

-Hová készülsz?-kukucskált be a résnyire kinyitott ajtón anyu
-A városba-raktam be a fülbevalót a fülembe
-Jól öltözz fel! Hideg van-nézett végig a kikészített ruháimon-Kivel mész? Grete?-faggatózott tovább
-Nem. Ő most beteg meg amúgy is… Az egyik évfolyam társammal-álltam fel a tükrös szekrényem elől
-Fiú, lány?-mosolygott
-Anya!-szóltam rá
-Tehát fiú… Marco?-beljebb jött és leült az ágyam szélére
-Nem. Az egy seggfej. Billnek hívják. Együtt járunk angolra és matekra-bújtam bele a fekete kabátomba
-Várj, várj! Nem is ismerem. Először hozd el ide, vetek rá egy pillantást és csak akkor engedlek el nyugodt szívvel…-jelentette ki
-Jajj, anya! Nem lesz semmi baj. Ígérem-dobtam hátra a hosszú hajam
-Azért…-vett egy mély levegőt-majd hívj fel olyan tíz körül, hogy minden oké! Van pénzed taxira?-aggodalmaskodott tovább
-Anya! El fogok késni…-köszörültem meg a torkom
-Persze, menj csak. Vigyázz magadra…-adott egy puszit
-Úgy lesz!-kivonultam a szobámból, le a lépcsőn és indultam is be a városba

Too lost in you

Őszintén szólva az I will always love you után ez a második legnyálasabb szerelmes szám, de én totálisan odavagyok érte. Rá is kerestem YouTube-on, hogy van-e erre a számra fanvideo. Hát persze, hogy...

Ezt a videot a szerkesztése és a gyönyörű animációk miatt. Bill♥


Ez egy kifejezetten rosszul összerakott video, de pár dolgot kiemelnék: 

0:28 hát... lennék a helyében, az biztos 

0:34 erről a piercing nyalogatásról beszélek ! : D

0:46 tökéletes 

0:50 édes ikrek kép

1:08 ahhh*-*

1:14 újabb ahhh 

1:18 isteni mosoly

2:23 Battlefield Bill 

Jó kívánságok

Ötször néztem meg ezt a videót. : D
Elsőre totális mámor.
Másodjára Gustavot figyeltem. Végig olyan hihetetlenül baba arcit vág.
Harmadjára Georg jött. Édes mosoly szexi pillantásokkal fűszerezve. Amúgy túl hosszú a haja...
Negyedik alkalommal Tomot néztem. Az az édes szájtépés. Nyami<3
Ötödjére Billen akadt meg a szemem. Mióta magasabb két fejjel Tomnál? xD

6000

Ez a karácsonyi ajándékom? Mikulás után most, karácsonykor is megleptek? : D Köszönöm!
Mindenkinek békés, boldog karácsonyt és Tokio Hotelben gazdag új évet. Leírom ide is, hogy egyszer az egyik barátnőmnek TH-ban gazdag 2007-et kívántam és a magyar koncert előtt nyert egy Meet&Greet-et a srácokkal. Szóval... ;) <3

Várakozás a Karácsonyra

Egy unalmas este és egy facebook kiírás szüleménye. Nem fontos a hely sem az idő. A mondanivaló a lényeg.
Nem ez a tervezett karácsonyi novella. Ez csak egy kis kitekintés. Enjoy! :))


Ott ültünk az ágyon. Egymással szemben, térdeinket felhúzva. Az én szememből folyt a könny, ő csak némán meredt maga elé. Az alsó szintről valami karácsonyi zene és nevetgélés hallatszott, bár a csukott ajtó miatt ez sem biztos. Csak azt tudom, hogy a félhomályban csak egymás szuszogását tudtuk kivenni.
-Tudod… megígérted-köszörültem meg a torkom. Nem válaszolt-Tisztán emlékszem. Ott álltunk a turnébusz mellett 2005 júniusában és azt mondtad, idézem, hogy „most nagyon keveset fogunk találkozni, de ígérem, hogy karácsonykor a tiéd leszek”. Azóta is várom ezt-sütöttem le a szemeimet-Négy év, Bill. Négy éve várom azt a szent estét. Már kezdtelek elfelejteni, ez az egész nem gondolok rád dolog is jól ment. És most beállítasz hozzánk, mint ha mi sem történt volna-vettem egy mély levegőt-Te nem is tudod, milyen nehéz volt-szipogtam-Folyamatosan a képeidet bámultam a neten és, mikor valami lánnyal pózoltál, mindig átfutott a fejemben, hogy nekem kellene ott állni veled.
Lehajtott fejjel hallgatta, ahogy feltépem a sok éves sebeket.
-Mikor tizenéves fejjel szerelmet vallottam neked a sok éves barátság után, akkor az komoly volt-csuklott el a hangom. Hirtelen felsejlettek az emlékek. Mint egy film. Pont így ültünk, azon az estén is. Volt elég merszem két év senyvedés után halkan, a puha sötétbe suttogni azt a szót, hogy szeretlek. Úgy éreztem, most vagy soha. Bill, rá nem jellemző módon, akkor is ilyen szótlan volt. Kis töprengés után végülis megcsókolt. Életem legszebb pillanata volt a számon érezni a húsos ajkait és a számban a nyelvpiercingjét. Hosszú és érzelmes csók volt. Egész estés. A smaragd zöld takaróm alatt feküdtünk és csókolóztunk. Nem siettünk sehová. Mint ha a pillanat örökké tartott volna. De nem. Reggel fel jött a Nap. Azután már nehezen tudtam elképzelni, hogy mi szebbet adhatna nekem. Karácsonyra nem is kértem mást, csak őt. Mindenhogy. Neki tartogattam magam. Azt akartam, hogy vele legyek először. Csak neki tudtam volna teljesen megnyílni testestül-lelkestül. Igen. Szerelmes voltam belé. Talán ez még mindig tart.
Neki nem jelenthetett semmit, hisz, mintha mi sem történt volna, élte tovább a rocksztár életét. Most pedig beállít, hogy „kiéltem magam, a tiéd vagyok”? Kérlek…
-Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom-bökte ki több perces várakozás után-Nem így akartam. Én is… én is akartalak, de…-fújta ki fájdalmasan a levegőt-semmi értelme nem lett volna, hogy egy olyan emberre várj, aki nem tud veled lenni a nap 24 órájában…-gyűrte az arcát
-Én így is vártam rád!-hördültem fel. Egyre nehezebb volt visszatartani a sírást. Előtört belőlem minden érzelem.
-Nem tudom visszacsinálni…-nyalta meg a száját. Láttam rajta a megbánást.
-Tudom-vontam vállat
A könnyeimet törölgetve leengedtem a lábam és közelebb ültem hozzá. A fejem az övé mellé, a vállára hajtottam. Elmosolyodott. Ő is közelebb húzódott. A gyönyörű vonásait néztem. Azt a tipikus kisfiús arcát még mindig nem nőtte ki. Olyan csodás volt számomra még ennyi idő után is. Annyira vágytam rá.
Nem tudtam, mi jár a fejében csak azt, hogy valamin nagyon gondolkodik. Ezt a lassú lefelé pislogásából következtettem ki. Megértettem, miért nem tudok rá haragudni. Mert még mindig szeretem. Ezt nem értettem sosem: úgy ismerem, mint a tenyeremet, talán annyira ismerem őt, mint Tom és mégis akartam minden hibájával együtt.
-Karácsony van, nem de?-törte meg a csendet
-De-simítottam el az arcomból a szőke tincseimet
-Akkor még jóvá tehetem-szólt rekedten. Felemeltem a fejem és zavartan rápillantottam.
-Hogy érted?- remegő ajkakkal  az övéire pillantottam. Ő is így tett. Felém közelített.
Fényéveknek tűnt, mire az orrunk összeért, majd a szánk. Annyira szomjaztam a csókjaira. El sem hittem, hogy ennyit kellett várnom erre.
Picit megnyaltam az alsóajkát, majd beletúrt a hajamba és vadul nekem esett. Boldog voltam, hogy nem csak én kívánom őt halálosan, hanem ő is engem.
Nem hagytuk abba. Még mialatt az ölébe ültem akkor sem. Átkaroltam a nyakát mind két kezemmel. Az övéi már lejjebb vándoroltak. Felnyögtem, mikor a szürke bő pulóverem alatt megéreztem a hosszú ujjait és karmolni kezdte a hátam. A nyakamat ostromolta finom puszikkal, mialatt finoman a fülét harapdáltam.
-Bill, Bill-súgtam az imént említett érzékszervébe-Mindenki…-kapkodtam levegő után-Mindenki lent van és…
Elcsitított és fülelni kezdett. Még mindig duruzsolás hallatszott fel.
-Szerintem ők nélkülünk is remekül megvannak-nevetett-Én viszont veled akarok lenni… csak veled és bepótolni a sok éves lemaradásomat-hajtotta a homlokát az enyémhez
-De akkor lassíts, jó?-kérleltem
-Persze, ne haragudj-válaszolta. Dehogy haragudtam. Csak ki akartam élvezni minden pillanatát.
-Nem vártál meg, igaz?-suttogta. Lehunytam a szemeimet-Nem baj, ha nem-kezdett szabadkozni-Megértem-nyomott egy apró puszit az arcomra
-Bill, én…-torpantam meg-én megvártalak-figyeltem a reakcióját. Először döbbentem tekintett rám, majd boldog mosoly ült ki az arcára.
-Köszönöm-tolta arrébb a pulóverem nyakát és lehelt egy csókot a kulcscsontomra
Tényleg lassított. Talán az tudat fényében inkább próbált időt hagyni, hogy minden gyengéden csináljon.
Megfordultunk. Végig fektetett az ágyon, ő fölöttem.
Csend volt, kívülről minden nyugodtnak látszott, pedig belül mind ketten éreztük, hogy a sok éve szunnyadó vágyak ébredezni készülnek, lassan törve utat maguknak, melegséggel árasztják el a testünket. A régi vágyakból, sóhajokból újjak születtek és így, már megduplázódva kívánták az érintést, a csókot, hogy lángoló testünk eggyé forrjon össze.
 Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy álmom teljesült, mikor kifulladva ott feküdtünk egymás karjaiban. Nem hagyta abba a kényeztetést.
A meztelen, bársonyos teste hozzám nyomódott. És már csak a puszta érintés is több, mint fantasztikus volt.
-Lassan öltöznünk kéne-bújtam hozzá közelebb, mint egy félénk kislány
-Igen…-cirógatta a karom-De…-nevetett fel csábítóan-jövő karácsonykor ugyan itt, ugyan ekkor!-búgta
-Szeretlek-súgtam csilingelő hangon
-Én is. Én is nagyon…

Eredmény hirdetés

Azért az ikrek imádata látszik, de örülök, a Georg szavazatnak. : D Szegény Gustav.
Tom nyert... Ismertek már. Oda vagyok érte, tehát győzzön a nép!
Igyekszem Tomosat. <3

Lélekzet

Próbálj meg nem bele szeretni. Nem bele szeretni a hajába, az elálló fülébe, a gyönyörű vonásaiba, a szexi kockás ingbe, a finom kezébe, a kisfiús ülésébe, a hosszú lábaiba és a lábfejének a tartásába. Próbáld meg! Nem megy, igaz? :)

Vélemények

Mostanában kicsit szűkében vagytok a gondolatoknak. Vagy ott vannak azok csak nem törnek ki. Hát engedjétek szabadjára, mert nagyon szeretem, ha építő kritikákat hallok.
Olyan furcsa, hogy naponta kb. 150-200 látogatóm van és csak egy pár ember véleményez.
Szóval nagyon nagyon szépen kérlek titeket... *-*
Jól esne, hogy ha a majdnem befejezett Love game-hez is fűznétek pár szót. <3

Love game-19.rész

19.

2010. március 31., Svájc. Ma van Georg szülinapja. Ma is egy évvel öregebb lett.
Igaz, hogy tegnap este, mikor a hotelszobájában dumálgattunk (és ő le sem tudta venni a szemét a csipkeruhámról), már boldog szülinapot kívántam neki, de úgy gondoltam, hogy úgy illik, ha most is megteszem.
Fél kettő volt. A svájci koncerthelyszínre már megérkeztek a fiúk, de még nem kezdtük el a hangpróbát. Az öltözőjükben ültek. Felmentem. Az ajtó tárva nyitva, bent rengeteg ember… köztük Natalie Franz. Sebaj. Beköszöntem.
-Sziasztok-mosolyogva intettem a Georgot körbevevő tömegnek
-Szia, Anna-tette le az egyik ajándékát G, ami a kezében volt és felpattant a kanapé karfájáról
-Boldogot, Listing-indultam el felé tárt karokkal. Megöleltük egymást. Szorosan magához húzott.
-Köszönöm-búgta a fülembe
-Mégegyszer sajnálom a tegnap estét-suttogtam. Elengedett. Mélyen a szemembe nézett és megragadta a karjaimat.
-Sokadszorra is semmi baj, rendben?-mosolyodott el. Én is ejtettem egy mosolyt-Na, ajándék?-kiáltott fel Georg
-Persze már…-nevettem el magam-A múltkori belga csoki és pornó magazin után még elvárod tőlem? Álmodozz!-böktem meg
-Anna-szólított meg David-Hallottál már a ma estéről?-kikukucskáltam Georg mögül
-Miért, mi lesz ma este?-indultam el Jost irányába
-Kibéreltük a hotelnek a nagytermét. Csapunk egy kis banzájt… -nézett össze a többiekkel-Jössz?-vágta oda a kérdést
Körbenéztem. Natalie forgatta a szemeit, Tom a telefonjával babrált…
Apropó Tom! Georg tegnap este nem mondott többet.
Tom szeret, de közben utál? Ennek semmi, de semmi értelme nincs. Valaminek még kell lennie! De mi lehet az?

-Persze. Szívesen elmegyek…-bólogattam, mire Natalie felhördült. Látszólag nem talált magának párt a fikázásomra, így befogta. Jól tette.
-Remek-mutatta fel a hüvelykujját David
-Akkor koncert után összerámolok itt és majd sietek hozzátok…hozzád-fordultam Georg felé-Mégegyszer boldog szülinapot, drága-odamentem hozzá és adtam neki egy puszit, majd megsimítottam az arcát-Sziasztok!-azzal el is köszöntem a többiektől.
Meséltem Axelnek a buliról. Megbeszéltük, hogy a koncert alatt elmehetek a buszokhoz, lezuhanyozok  meg ilyesmi, koncert után pedig segítek összepakolni. Komolyan mondom, mindenkinek ilyen főnököt kívánok.
Így is tettünk. Mikor minden a helyén volt, a koncert előtt egy fél órával, elengedett. Visszamentem a buszba, lezuhanyoztam, megmostam a hajam, kisminkeltem magam és kizárásos alapon felvettem az utolsó koktél ruhámat. Mint már említettem 3 van, ebből már 2 volt rajtam. Az utolsó darabot másfél éve egy leértékelésen vettem. Nem tudtam ott hagyni, mert olyan volt, mint Anasztázia hercegnőé a rajzfilmben. Meg kellett vennem.
Nőiesen késtem. A koncert vége után negyed órával beestem. Addig szépítkeztem. A hosszú szürke kabátomat dobtam magamra, ami tegnap is rajtam volt. Felsiettem a színpadra. Adrian már tekerte össze a vezetékeket.
-Szia-kaptam én is egy huzalt a kezembe
-Helloka-mért végig-Hű, de jó lábaid vannak-még picit hátrébb is ment, hogy jól lásson
-Adrian!-szóltam rá-Légy szíves!
-Bocsi…-nevetett fel-Hová, hová?-rángatta a szemöldökét
-Tudod, a jobbakat meghívták Georg bulijára…-közöltem játékosan
-Igen?-röhögött. Én is elnevettem magam.
-Csak remélem, hogy látom Tomot…-súgtam lehjatott fejjel
Egy bíztató pillantást küldött felém. Leraktam a kezemben lévő tekercset a dobozba a többihez.
-Én azért nem ringatnám magam hamis ábrándokba-tette hozzá „mellékesen” Adrian, majd arrébb tolta az egyik összecsukott állványt
-Ezt most miért mondod?-ráztam zavartan a fejem. Közelebb lépkedtem hozzá, bár a magassarkúmban ezt inkább egyensúlyozásnak nevezném. Őszintén gyűlöltem a 2 centinél magasabb sarkakat, de ha szép vádlit akar az ember, akkor muszáj.
-Hát…nem hiszem, hogy Tom ott lesz azon a partyn-vett egy mély levegőt-Tudod, a jobbak tudnak arról, hogy a koncert előtt nem sokkal Tom idegbeteg módon neki esett Georgnak…-mondta halkan
-Micsoda?-kiáltottam fel
-Csönd!-csitított, majd körbenézett-Ezt nem kellene terjesztgetni, oké?-nézett rám szigorúan
-Persze…-habogtam-De mi történt?-simítottam el az arcomból a hajam
-Nem tudom…-vett kézbe még egy drótot-Én csak mentem oda a gitárral hozzá, mármint Tomhoz…-ecsetelte-…mire Tom meglökte Georgot. Georg vissza.  Alig lehetett őket szétszedni. De lehet, hogy már kibékültek-mondta nyugodt hangsúllyal. Na kösz!
Alig vártam, hogy mindent összepakoljunk. Azt hiszem én voltam a legszorgalmasabb. A komplett csarnokot le tudtam volna bontani fél óra alatt, csak minél gyorsabban mehessek a hotelbe. Adrian elkísért, úgyhogy együtt mentünk oda taxival.
A taxi és a lift a két új mániám. Mindig busszal jártam és lépcsőztem… Mostanában ellustultam picit úgy érzem. Mindegyis.
Odaértünk. Kiszálltunk, Adrian fizetett. Bementünk. A recepción ott állt Joseph. Ő a másik biztonsági őr Tobias mellett.
-Szia-pacsizott le Ad a secuval-Merre menjünk?-karolta át a derekam
-Arra-mutatott egy nagy ajtó felé Jo
-Köszönjük-mondtam illedelmesen, majd tovább álltunk. Bementünk egy nagy, fehér ajtón. Következett egy hosszú folyosó. Amikor zenét hallottunk egyre hangosabban és hangosabban, na akkor tudtuk, hogy közel a cél. Még egy nagy ajtó és már bent is voltunk az elsötétített nagyteremben, amit csak Georg Listing kedvéért igazi diszkóvá varázsoltak arra az estére.
Amint beértünk, rögtön valaki a nevemet ordítozta.
-Anna!-ölelt meg Thomas
-Te máris itt?-néztem végig rajta. Bólogatott, közben nagyot kortyolt a söréből-Georgot nem láttad?-kérdeztem. Előre mutogatott, így elindultam a terem belseje felé. Bevitték még a bárpultot, DJ is volt, asztalok. Kitettek magukért.
-Nézd, ott vannak-mutatott balra Adrian egy kis idő múlva
-Hol?-ráncoltam össze a homlokom
-Ott. Gyere!-húzott oda hozzájuk. Az egyik asztalnál ült Georg, David, Bill, Natalie, Stephan és valami vörös hajú lány. Fogalmam sem volt ki volt az. Életemben nem láttam. Tom tényleg sehol nem volt.
-Sziasztok!-fújta ki a cigi füstöt Georg, miközben vigyorogva odaintett. Bill rögtön picit arrébb ült Natalie-tól, aki a hangos zene miatt egyenesen Bill fülébe duruzsolta a mondanivalóját. Már nem is nagyon zavart, hogy ők, így együtt.
-Hello-köszönt Adrian
Georg felállt és a vörös hajú lánnyal odajött hozzánk. Magas, vékony. Nem voltam tőle eldobódva, de szódával elmegy.
-Anna, ő itt Diana-az arcom még mindig kifejezéstelen volt-A barátnőm…
-Ja…-bólogattam. Leesett, hogy miért mutatja be-Georg már sokat mesélt rólad-boldog arcot erőltettem magamra
-Gondolom…-nevetett fel-Diana-nyújtotta a kezét
-Anna…-ráztunk kezet-öh… hangmérnök-nyögtem ki. Mi mást mondhattam volna? Ja, igen, megvan: „Én vagyok az, aki majdnem lesmárolta tegnap a pasidat. Örülök, hogy megismerhetlek.”
-Csak a szülinapom miatt utazott ide-mondta boldogan Georg, majd megcsókolta a lányt. Elfordultam kicsit. Még sosem láttam Georgot senkivel csókolózni. Nem mintha zavart volna… mert nem. Csak…
Biccentettem a fejemmel Georgnak. Arrébb vonultunk.
-Jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan
-A Tomosra gondolsz?-szívott egy slukkot
-Igen. Mi történt?-estem neki-Min vesztetek össze?
Cinikusan felnevetett.
-Rajtad…-mondta
-Mi?-kérdeztem vissza
-Rajtad. Az az új hipotézise, hogy kavartunk…-nevetett tovább. Én ezt nem tartottam ilyen viccesnek.
-Elmondtad neki a tegnapot?-hördültem fel
-Dehogy-rázta a fejét-Megöleltél. Adtál puszit. Előtte!-magyarázta
-Igazad van. Ne haragudj…-sóhajtottam-Most hol van?-haraptam rá idegesen az alsó ajkamra
-Gondolom a szobájában. Füvezik vagy a fene tudja. Nem érdekel…-vont vállat
-Régóta füvezik?-sütöttem le a szemeimet. Bólogatott.
-Mióta ismerem. Néha rágyújt. Mostanában egyre sűrűbben. Idióta…-ócsárolta tovább-Egyszerűen csak úgy nekem esett. Pszichiáter kéne neki.
-Megkeresem…-mondtam, majd Billre pillantottam. Bámult-Billnél pedig falazz! Mondd, hogy visszamentem a többiekhez-veregettem vállba. Elindultam vissza a recepcióhoz.
-Joseph! Hanyadik emeleten vannak a fiúk?-gomboltam a kabátom
-A másodikon-mutatott a lépcső felé
Igen.  Kivételesen nem a liftet használtam. Felgyalogoltam. Mire felértem a másodikra, teljesen kimerültem, de hála az égnek volt, aki felrázzon.
-Gustavot keresed? Hm?
Tobias. Ott ült a szokásos helyén.
-Tom-közöltem vele szuszogva
-Az ott-mutatott rá a 102-re és olvasott tovább
Odasétáltam és bekopogtam. Jött is a válasz.
-Mondtam, hogy senki ne zavarjon-ordított ki
Újra kopogtam. Még egyszer, majd még egyszer. Végülis nyílt az ajtó és kidugta a fejét Tom.
-Mit keresel itt?-nézett üveges tekintettel. Egy kopott mintás, bő póló és boxer volt rajta. Az arca gyűrött.
-Engedj be!-löktem meg az ajtót
-Nem. Hagyj békén! Miért nem vagy az újdonsült kis barátoddal, Georggal? Gustav mikor jön?-kezdett bele a beszólogatásaiba
-Én is mindig ezt kérdezem…-szólt oda Tobias, mire szúrósan ránéztem. Egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani. Ez most nagyon nem a poénkodás pillanata volt.
-Tűnj innen! Látni se bírlak-kezdte becsukni az ajtót
-Várj már, kérlek-fogtam meg-Beszélnünk kell! Tom…-hiába. Erősebb volt, így simán kizárt-Tom Kaulitz, nyisd ki! Az Isten szerelmére! Itt állok egész este ha kell-dörömböltem. Nem hatotta meg.
-Nem fogja kinyitni-mondta Tobi-Ismerem már Tomot. Haragtartó és makacs-lapozott egyet a könyvben
-Tom, nyisd ki! Nem volt köztem és Georg között semmi-kedvesebb hangon szóltam-Nem is tudom, honnan szedted ezt. Csak barátok vagyunk. Bill sem érdekel már-vettem egy mély lélegzetet. A szívem hevesen vert-Engem csak te érdekelsz. Csak te, mert… Szeretlek, Tom Kaulitz-hunytam le a szemeimet

Ki mondtam. Annyira nem akartam büszkeségből, de kimondtam. Valahol jó volt, mert megkönnyebbültem. Ezt a terhet már nem cipeltem a vállamon.
Ránéztem Tobiasra, aki komoly képpel visszanézett rám.
Tom nem jött ki. Letörtem. Fölöslegesen álltam volna még ott ezek után órákat. Úgy döntöttem, inkább visszamegyek a buszba és bőgök egy nagy doboz jégkrém mellett.
Elindultam Tobi felé lassú, csoszogó léptekkel.
Tobias próbált kipréselni magából valami bíztatót, de nem jött össze.
Már éppen elköszöntem tőle, mikor meghallottam T hangját.
-Gyere be!-kérlelt
Gondolkozhattam volna, hogy bemnjek vagy ne, de mivel már minden tartásom és büszkeségem odaveszett, így visszafordultam és bementem Tomhoz.
Becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Ledobtam a földre a kabátomat. Megint… megint megalázkodtam előtte. Tépelődtem.
-Gyönyörű vagy ebben a ruhában-mért végig
-Miattad vettem fel… rövid-húztam el a szám
-Nagyon tetszik-messziről dícsérgetett. Ez furcsa. Tom sosem kerülte a testi kontaktust. Már az első napokban igen közel kerültünk egymáshoz. Furcsa volt, hogy most egy méter volt közöttünk.
-Amit az előbb mondtam, azt felejtsd el… nem kellett volna…-temettem a kezembe az arcom-Olyan kínos…
-Figyelj!-kezdett bele a tipikus Tomos gesztikulásába
-Nem! Te figyelj, Tom Kaulitz-ordítottam rá idegesen-Téged választottalak. Nem Billt. Téged. Éreztem valamit irántad. Eljöttél hozzám, beengedtelek az életembe-fújtam ki a levegőt-Különleges voltál. Lefeküdtünk. Azt hittem, hogy én is fontos vagyok neked. Aztán meg két csajjal hemperegsz és észre sem veszel? Hozzám se szólsz? Mit tettem?-kérdeztem könnyes szemekkel
Hatásszünet. A földet vizslatta. A légkör nagyon feszült volt.
-Miután visszamentem Hamburgba-lépett közelebb-elmondtam Billnek-nevetett fel cinikusan
-Mi?-kezdtek remegni az ajkaim-Mit csináltál?
-Elmondtam neki. Elmondtam, hogy együtt voltunk és azt is, hogy veled akarok lenni. Totál kiborult…-nyalta meg a piercingjét-Mondtam, hogy szeretlek-zavartan nézett rám-Hülyeség. Igaza van, én csak egy estére tudok szeretni.
Átkaroltam a nyakát.
-Ez butaság-leheltem az ajkaira
-Nem…-nyögte. Nem mert hozzám érni-Aztán azt mondta, kötelességem neki segíteni. Végülis elvettem a csaját-a homlokát az enyémnek döntötte-Mondtam neki, hogy mit tegyen, mint neked az elején. Hagyott rendelni meg…
-Az a mosolyos dolog?-pislogtam
-Azt is tőlem vette. Azt hittem, hogy még mindig őt szereted. Nem tudtam, hogy érzel. Aztán visszajöttünk és dühös voltam. Ott volt az a két csaj és…-olyan volt, mint egy tébolyult kisfiú. Megcsókoltam.
-Semmi baj-súgtam-Hülyeség ez az egy éjszakás gondolat. Hiszem, hogy ha újra együtt lennénk, akkor ugyan olyan jó lenne és azután is és azután is-csókoltam meg mégegyszer-Bebizonyítom…-nyeltem egy nagyot
Bólintott.
Tépni kezdtük egymás száját. Végig húzta a kezét a combomon. Fel tudtam volna falni, annyira kívántam. Mióta utoljára együtt voltunk, azóta meghaltam volna egy csókjáért. Hát most kaptam. Végig a nyakamra… Beleborzongtam.
-Szeretlek-karmoltam a hátát-Szeretlek, Tom. 

Georg begurult xD

A csaj folyamatosan beledumál az interjúba, mire Georg a végén beszól neki:
"Most te csinálod a TH interjút vagy én? Nyugodtan csatlakozz csak hozzám!"

Love game

Kezd összeállni a vége. Jelen pillanatban már 4 oldalnál járok. Igyekszem hozni ma este. ;)

Érdekességek

Képet böngésztem a neten és közben rátaláltam egy THs oldalra. Tomnál olvasgattam az "érdekességek" részt. Hát tényleg érdekes...

-Tom egyszer a turnébuszban lehányta Bill gatyáját (gratulálok, Kaulitz xD)

-szívesen tartana egy majmot

-retteg a cápáktól (kislány... én odavagyok értük, akkor nem illünk össze?)

-egyik karácsonyra Billel közösen kaptak egy nagy teherautót, amin úgy összevesztek, hogy Tom bevert egyet Billnek, akinek majdnem eltört az orra... (jéézus!)

-Tomnak az első szava Bill volt<3
-karatézott 

Legjobb :D

0:21 Bill bőrkesztyűben cigizik *.*
0:23 Bill játékosan fejbe vágja szegény Tomot
0:38 én rémesen félek Tomtól...még sosem láttam ilyen agresszív fejjel
0:43 T Bill képébe tolja a fényképet, B zavartan pislog<3
0:48 hisztérikus nevetés veszi kezdetét
1:07 papírgalacsiiin
1:11 Tom az asztalra pakolja a lábiját...ejj
1:17 Bill torokhangon, mint az öreg bácsik, nevet ohmájgoss
1:20 az az asztalracsapás x'D
1:26 Tom húdedögös nevetése :P
1:27 ismét az asztalt bántalmazza
1:34 hátul Gustoo hogy falja a kis nemtommilyét
1:38 arisztokratikus módon koccintanak
1:39 Georg és a makaróni tészta ^^
1:40 Gustav új szemcsijét még mindig nem komálom

Novella terv

Már megszületett a fejecskémben :) Megírom, amint lesz időm meg kedvem és voilá. Remélem tetszeni fog. Perverz részek ismét várhatók... azt hiszem.

Mwah

Kicsit Perzsia hercege fílinge van ennek a képnek.
Aj, Tom Kaulitz, miért vagy mindig ilyen tökéletes? :)

"A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül."

A legnagyobb...

Riporter: Mi volt a legdurvább vitátok?
Georg: Sok volt...
Ikrek: Igen. Tényleg sok volt.
Tom: De azt hiszem, hogy a legdurvább és a legnagyobb veszekedésünk talán 2 éve volt egy hotelszobában.
Bill: Igen. Ütöttük egymást az asztallal, a székkel...
Tom: Az egész hotelszobát tönkre tettük. Azt hiszem, Ausztriában történt.
Georg: Igen.
Riporter: És mi miatt vitáztatok?
Ikrek: Nem tudom.
Gustav: Jól emlékszem: nem voltam a szobában, észrevettem aztán, de ők kidobtak a szobából.
Bill: De 10 perccel később már el is felejtettük az egészet.

Számomra megdöbbentő belegondolni abba, hogy ők ketten verekedjenek. Egyszer volt egy másik interjú, amelyben Bill azt nyilatkozta, hogy Tom arcán található egy karcolás, amit még ő okozott egy üvegdarabbal. Sokkoló, hogy két ilyen jó testvér így szapulja egymást...

x'D

Novella

Szeretnék valami karácsonyi novellát. Még nem tudom, milyet, kivel ezért HELP ME, pajtik! :)

Fejlődő szervezet

Bill olyan hihetetlen módon mutált :O Furcsa ezeket a videókat visszanézni.
(0:04 Georg karsimije *-*
0:05 Gustav akkorát ásít xD)

Bölcsesség mára

"A szív is páros szerv, csak a párja egy másik embernél van."

Battlefield-4.rész

4.

"-Szia-húzgáltam idegesen a pulóverem úját-Vagyis sziasztok."

A folyosón cikáztam. Éppen a büfé irányába. Annyira boldog voltam napok óta. Beszélgetünk Billel. Csütörtök van és hétfő óta az összes közös óránkon mellém ül. Sok mindenről mesélt. A tesójáról, a zenéjükről és a kutyájáról. Felszínes dolgokról. Azt hiszem kicsit bizalmatlan irányomban, ami érthető. Én bíztam benne. Minden szavam igaz volt. Bár nem nagyon hagyott szóhoz jutni. Mindig beleéli magát a beszédbe és csak mondja és mondja… Nagyon édes. Tetszik, amikor eszik és forog az étel a szájában. Az is, amikor iszik. Amikor ír, akkor a leghelyesebb. Amikor elmereng, legszívesebben megölelném. Ha beszólnak neki, ő némán tűri. Olyankor megszakad a szívem.
Boldog voltam. Még a hajam is lobogott, ahogy ugrándoztam át az iskolán.
Ahogy sejtettem, Marco és a többiek ott ültek a büfé előtti asztaloknál. Grete beteg már kedd óta. Szerintem a hófürdőzéstől fázott meg. Mosolyogva odaintettem nekik. Nem reagáltak. Átverekedtem magam a sok emberen, akik mind sorban álltak és odamentem az asztalukhoz.
-Sziasztok-köszöntem még mindig mosolygósan
Most sem reagáltak. Pár srác elfordította a fejét. Lefagyott az arcom. Marco felé fordultam. Szúrósan nézett rám.
-Tegnap este hívtalak. Sokszor. Még sms-t is küldtem, de nem válaszoltál-harapdáltam idegesen az alsó ajkamat-Baj van?-közelebb léptem és megsimítottam volna a vállát, ha ő fel nem pattan
-Tudom, hogy hívtál. Direkt nem vettem fel-kezdte-Mit képzelsz magadról?-förmedt rám
Nem ordítozott, de a hangerő így is bőven elég volt, hogy a büfénél álló összes ember, tehát a fél iskola meghallja, hogy most itt botrány lesz.
-Mi?-ráztam értetlenül a fejem. Körbenéztem a haverjai arcán. Elégedett képet vágtak-Mit tettem?
Cinikusan felnevetett és már-már drámai hangsúllyal elmondta:
-Bill Kaulitz-a légkör megfagyott és mindenki lenéző pillantásokat vetett rám
-Ugyanmár-vágtam közbe-Csak beszélgetünk. Ez olyan nagy baj?-ráncoltam a szemöldököm
-Igen-kiáltotta-Tudod, először azt hittem, hogy az a kis tetű kezdett ki veled…-sütötte le a szemét-De aztán felvilágosítottak. Bár amúgy is homokos, tehát alapból butaság volt ezt feltételezni…Hm… Undorító-nyögte
-Marco, ez hülyeség… Meghallgatnád az én verziómat is?-háborogtam
-Nem. Leszarom. Tűnj innen!-rugott bele a székébe
Földbe gyökereztem. Még sosem láttam ennyi dühöt a szemében. Nem hittem el, hogy ez is ő. Lehet, hogy csak a haverjainak akart bizonyítani. Nem tudom.
-Ez azt jelenti, hogy… hogy vége?-kérdeztem zavartan
-Jól látod a helyzetet…-húzta fel a szemöldökét
Síri csend. Éreztem a rengeteg becsmérlő tekintetet. A bőröm alá láttak.
Ez volt az első nyilvános megaláztatásom a gimiben. A hülye amcsi filmekben már láttam ilyeneket, de most… Most én is átéltem. Ha ott megnyílik alattam a föld, akkor nem bántam volna.
-Ribanc-hallatszott Hans szájából. Mennyire kétszínű ez a világ. Mindig nyalizott nekem, előre köszönt, adott kaját, ha éhes voltam… Most meg?!
-Húzz már el!-mutatott jobbra, a büfé kijárata felé Richard. Felnevettek. Közröhej tárgya lettem. Könnyes szemekkel bámultam Marcot. Egy szót se szólt, hiszen ezt kellett tennie. Meg kellett felelnie egy csomó embernek. Nem lehet ő a kis papucs. Másfelől… lehet, hogy nem is érzett irántam semmit. És mivel nem vagyok „szúrható”, ezért most lelép keresve egy indokot. Az is megeshet, hogy tényleg ilyen komolyan veszi ezt az ellenségeskedést Billel. Nem tudom.
Kivonultam. Egyre gyorsabb léptekkel. Mintha elfogyott volna az összes oxigén. Egyre csak ziháltam.
Amint mondtam, nem volt Grete iskolában. Pedig annyira szükségem lett volna valakire, akinek sírhatok a vállán. Nem volt senki más. Én eddig csak Marcoékkal barátkoztam. Senki mással.
A szívem legmélyén mégis tudtam valakit, aki át tudna ölelni és a fülembe tudná súgni, hogy „nem lesz semmi baj”. Bill Kaulitz.
Az emeleten a balról a harmadik terem az ő osztálytermük. Felsiettem hát. A könnyeimet törölgetve felpattogtam a lépcsőn, majd odafutottam a 42-es teremhez.
Szembe jött Katja. Az a Katja, akit a koncertről is faggattam.
-Szia-támadtam le-Bill bent van?-szipogtam
-Azt hiszem…-forgatta a kancsal barna szemeit a szemüveg mögül
-Köszi…-mondtam és bekukucskáltam a terembe. Páran bámulni kezdtek. Vettem egy nagy lélegzetet és bementem.
A leghátsó padban ült egy fekete hajú rocker lánnyal. Bájcsevegtek. Bill ült az egyik széken, az lány a másikon, egymással szembe fordultak és édesen nevetgéltek. Már messziről kiszúrtam Bill szerelmes pillantásait. Ahogy mindenki néz a másikra, mikor tetszik neki. Az a szikrázó tekintet, ahogy én is néztem rá.
Talán tévedek. Ezért odamentem és megzavartam a turbékoló párt.
-Szia-húzgáltam idegesen a pulóverem úját-Vagyis sziasztok.
-Hello-köszönt Bill közömbösen
-Elkérhetem egy pillanatra?-néztem a lányra. Nem volt egy szépség. Sőt… Ha pasi lennék, nekem nem kellene.
-Persze-mielőtt felállt, Bill megsimította a vállát a gyönyörű kezével. Nyilvánvalóvá vált, hogy semmi esélyem nála. Remek-Majd még beszélünk-kacsintott Billre és elindult az ajtó felé. A nagy fekete Nirvanás póló csak úgy lógott rajta.
Bill még küldött neki pár mosolyt, mikor én már a csaj helyén, a széken ültem. Rám nézett.
-Mondd!-pislogott. Ma is olyan zseniálisan néz ki.
-Bill…-súgtam bizonytalanul a nevét-Szükségem lenne… egy barátra-a legártatlanabb arcommal ránéztem. A szemem sarkából egy könnycsepp indult útnak, mire ő csak cinikusan felnevetett.
-És hogy jövök én a képbe?-vágott egy fintort
Habogtam. Megdöbbentett. Tényleg azt hittem, hogy jobban elmerültünk egymás lelkivilágában azalatt a pár nap alatt. Az arca komollyá vált. Egyre nagyobb gombóc lett a torkomban. Bőgni akartam. Zokogni. A fenébe is… Nem akartam, hogy mindenki piros szemekkel lásson.
Felpattantam és betoltam a székemet.
-Igazad van-bólintottam-Sehogy-erőltetett mosoly következett és emelt fővel távoztam
A B terv következett. Leszaladtam a táskámhoz és haza mentem. Inkább vállalom a következményét és Jörg elé állok őszintén. Inkább büntessenek meg, minthogy tovább tűrjem, hogy minden második ember lenézően végig pásztáz.
Hát… kaptam otthon. Főként Jörgtől. Anyu sosem csinált ebből olyan nagy ügyet, hisz nem
sokszor esik meg, hogy lógok, de most okom volt rá. Egy matek és egy angol Bill Kaulitz-cal? Nem… inkább eljövök.
Este elértem Gretet telefonon. Szerinte Marco jogosan dobott ki, szóval nem lettem jobban.
Hiányoztak a barátaim. A berlini barátaim. Istenem, annyian voltak és így pár hónap elteltével már jó, ha havonta párszor beszélek velük. Olyan egyedül voltam…
Másnap meghúztam magam a suliban. Valami felsőbb erőnek hála egy órám sem volt Billel. Végig az adott teremben ültem, ahol órám lesz. Nem mertem végig menni a folyosón emelt fővel. Többen érdeklődtek Marcoról, de elhesegettem őket. Nem akartam beszélni róla… Persze ez alól egy ember kivétel volt.
Pszichológiára vártam a 8-asban. Az ablakon bámultam ki. Imádok az ablak mellett ülni, mert ha fázol csak becsukod és feltekered a fűtőtestet, ha meleged van, csak kinyitod. Logikus.
 A megszokott zsongás egy pillanatra abbamaradt. Először fel se tűnt. Csak egy idő után lettem rá figyelmes. Mit sem sejtve körbenéztem. Bill állt az ajtóban. Kétszer vagy háromszor pislognom kellett, hogy biztosan nem csak káprázik-e a szemem. Tényleg ő volt. Befelé tartott, hozzám. Próbáltam úgy tenni, mintha észre se vettem volna. Nem nagyon ment. Hatalmas mosollyal az arcán köszöntött.
-Szia, Emma-a mögöttem lévő padból kirángatta az egyik széket, az enyém mellé tette és leült-Hogy vagy?-simította el az arcomból a hajamat. Ez volt az első alkalom, hogy hozzám ért. Értetlenül néztem rá. Nem tudtam mire vélni a gyengédségét-Tegnap nem voltál matekon és angolon. Gondoltam jegyzetelek neked is-tett elém 3 kitépett négyzetrácsos lapot-Rajta van a házi is…-vakarta meg a homlokát
-Ahm, kösz-böktem oda
-Nézd-vett egy mély levegőt-Tom mesélte, hogy mi történt tegnap. Sajnálom, hogy úgy elhajtottalak. Nem is tudom, mi ütött belém. Én…-rezegni kezdett e mobilja. Kivette a bal zsebéből és kinyomta. Udvarias volt tőle-Hol tartottam? Ja, igen. Tiszta hülye voltam-sóhajtott
-Biztos elvakított a szerelem…-fűztem hozzá
-Ha?-vágott be egy aranyos fejet-Ja… Sabine?-halványan elpirult-Ennyire látszik, hogy bejön?-rázta meg zavartan a fejét. Bár rólam lenne szó!
-Nem is szép-jelentettem ki harsányan. Bár ehhez nem volt jogom, tehát hallgathattam volna.
-Tom szerint se-vállat vont-Jó fej amúgy…
-Most azért jöttél, hogy a csaj ügyeidről beszéljünk?-kérdeztem szenvedős hangsúllyal. Muszáj leállítani Billt, még mielőtt belekezd és nem tudja abbahagyni a beszédet.
-Csak annyit akartam, hogy ha barát kell, akkor én itt vagyok-ejtett egy félmosolyt
-Úgy, mint tegnap?-rántottam fel a szemöldököm
-Nem-nézett mélyen a szemembe. Ha azt mondta volna, hogy a hó piros, még azt is elhittem volna ezeknek a gyönyörű, barna őzike szemeknek.
Becsöngettek. Bill felállt. Nyújtózkodott picit, majd elköszönt.
-Bill!-kiáltottam utána. Visszafordult és odahajolt hozzám.
-Igen?-pislogott
-Ma este van kedved találkozni? Mint barát…-forgattam a szemeimet-Már nincs Marco, szóval nem fenyeget veszély-mondtam bíztatóan
Nemleges válaszra vártam. De tényleg. Azt gondoltam visszautasít.
-Persze, szívesen-ült nagy vigyor az arcára. Kihúzta a pszicho füzetem a tolltartóm alól, kivett egy ceruzát és elkezdett írni-Ez a számom-tolta az orrom alá-Írd meg, hol és mikor és én ott leszek. Hm?-elmosolyodtam
Sietett órára, így nem tudtunk többet beszélni. De meg van a száma. Igen. Ez a nap jól indul…és még  milyen lesz az este! 

Karácsonyi kérések

Kedves, Jézuska!
Mivel már 5000 látogató volt az oldalamon, így merem remélni, hogy te is az olvasóm vagy. Ez úton szeretném leadni a kívánságlistámat karácsonyra. Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, így nem kérek sok mindent, csupán 3 dolgot.
1. Egy ilyen TK által dedikált Reebok cipőt
2. Ha már megemlítettem, akkor Tom Kaulitzot is
3. Továbbra is ennyi látogatót
Nagyon köszönöm, Jézi. Jó munkát az ünnepekre!
Üdv.: Nessi

Imádom ezt az interjút : D

Ki a legviccesebb?
(mikor Tom meglátja Georg tábláját, édesen elvigyorodik)
Tom: Georg esetlen. Nem akar vicces lenni, ő csak szimplán béna. És tök sok poénos dolgot...
Bill: ...nézzetek csak rá! Viccesen néz ki.
Tom: Egy nagyon vicces fiú.

Ki a legbüdösebb?
(megint egyértelmű Georg... Georgnál meg Gustav...az ikrek ilyen sterilek? : D)
Tom: Georg csak nem szeret sűrűn zuhanyozni.
Georg: Megpróbálhatom, ha akarod...
Tom: Yeah, de ő szereti ezt. De tudod néha...
Bill: Ameddig ő kényelmesen érzi így magát...
Tom: Így van: ameddig neki ez így jó...

Ki a legnagyobb sztár szédítő (aaah magyarosítottam a kérdést :P)?
Bill: Jessica Alba!
Tom: Ha a sztár Jessica Alba, akkor én.

Ki a legjobban öltözött? (mindenki mekkora egoista...kivéve Gustoo)
Bill: Oh Gustav, te olyan édes vagy. (Bill, te is, ahogy ezt mondod<3)
Tom (Georgnak): Mi a tiéd? Mi a tiéd? (itt Georg megvillantja a tökéletes fogait *.*)
Bill: Ahogy mondtam, Georg vicces.
(már a riporter is felnevet)

Ki a legtrehányabb? (Georg már megint szarozik a papírjaival xD)
Bill(Georgnak): Ha? Bill?
Georg: Ja. Jaj srácok! Mindig én? (olyan kis drága)

Ki a leginkább társaság kedvelő?
Bill(Tom papírjára néz): Gustav? Nem! Gustav soha nem beszél. Én a nap minden percében beszélek szóval...
Tom: Ja. Ez talán Bill.
Bill: Igen. Ez én vagyok.

Ki a legokosabb?
Georg: Ez könnyű.
(megint mindenki magát mutatja és már megint csak Gusti a kivétel...öntelt állatok...de azért nem Tom a legokosabb : D)

Ki őrjíti meg a csajokat leginkább?
(mindenki Tomra szavaz...nos igen :$)

Ki a leghangosabb?
Bill(mire már mindenki mutatta a nevét): Igen. Ez valószínűleg én vagyok.

Ki a legrosszabb sofőr?
(rögtön Tom édi mosolyával indulunk)
Gustav: Ez valójában én vagyok. (a kis önkritikus)
Bill: Gustavnak már nincs jogsija. (angolul ezt mondja: he don't have... uh! Billnek angol tanár kéne)
Tom: Gustav már fél éve vezetett és 10 balesete volt ezalatt.
Gustav: Másfél éve és csak egy. (az a csúnya villamosos)

Ki a leghazudósabb?
(az ikrek megint olyan aranyosan összenevetnek)
Gustav: A legnagyobb hazugságom? Az, hogy minden nap azt mondom nektek, hogy szeretlek titeket.
Bill, Tom, Georg: Aaaah...
Georg: Ez kedves, Gustav.

Tom nem szereti Ludot

Csaj: Tom, tudnád azt mondani, hogy szeretlek, Ludo? 

Tom: Szeretlek... szeretlek... kit is? 

Csaj: Ludo! Ludo!

Tom: De én nem szeretem Ludot szóval...ennyi.

Csaj: De kérlek! 

Tom: Ki az a Ludo? Talán egy csúnya pasas...

Csaj: Nem, nem. 

: D 

Elmélkedések

A történetek olvasása közben már biztos észleltétek, hogy van valami ajtófélfa fétisem. Sokszor előjön.. pl. a Battlefieldben, mikor Tom rácsap az osztályterem ajtójára, így szólva a tesójának.
De most komolyan. Nem csábos, ahogy ott áll... vagy csak én tulajdonítok ilyen nagy jelentőséget az ajtófélfának? xD

Tökéletes

1.2.

4.

3.

6.

5.

8.7.

1. Tökéletes szemüveg
2. Tökéletes hosszúságú és fazonú haj
3. Minden tökéletes
4. Tökéletesen sármos arc
5. Tökéletes mosoly
6. Tökéletes pasi
7. Tökéletes póz 
8. Tökéletes kar

Liebe ist

"wir sind zwei und wir sind eins

und wir sehn die dinge klar

und wenn einer von uns gehen muss

sind wir trotzdem immer da"

Ma este

Ma már nem lesz se rész, se több friss. Beteg és fáradt vagyok, szóval alszom egy nagyot, hogy újult erővel vágjak neki a holnapnak. Jó éjt, kicsi alienek!

Sid és Cassie

Teljes SKINS mánia ütötte fel nálam a fejét. Totál szerelmes vagyok C és S szerelmébe. Annyira drámai. Amúgy is odavagyok a szemüveges srácokért (lásd: Gustav<3), így a remek történet csak egy plusz hozzá. Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot. 

Üzenet

Megírom most Neked, hogy nagyon szeretlek,
bárhova visz a sors, el nem feledlek.
Messze vagyok Tőled, nagyon távol,
de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
Üdv: Bill

Love game-18.rész

18.

Georg tud valamit. A hajvasaláson és a gyúráson kívül is tud valamit. Tomról.
Két olasz és egy szerb koncerttel a hátunk mögött sem tudtam megfejteni, hogy mi az, pedig mindennel próbálkoztam. Tényleg mindennel.
Kezdtem az üldözéssel: ha ő evett, én ott voltam a szalvétával, ha ő aludt, én ott ültem mellette és néztem, ha pedig az arcát mosta, én vittem neki törölközőt. Mindenhová követtem. Lépten-nyomon belém ütközött. Talán csak a wc-be nem mentem be utána. Egyébként minden levegő vételénél faggatóztam. Sikertelenül.
Jöttek az ajándékok. Vettem neki csokit, piát és pornót is. Mindegyiket elfogadta, de ennyi. Cserébe ő nem susogott információkat a fülembe.
Oké. Bedurvultam. Bedobtam magam. Bécsben. A hotelben.
Egy liftben álltam. Kinyílt a liftajtó. Tobi már régi ismerősként köszöntött.
-Most kihez?-nevetett és elindult lassú léptekkel felém
-Hát…-kezdtem kigombolni a szürke szövet kabátomat. Széttártam és Tobias nagy barna szemei kikerekedtek. Még a száját is eltátotta picit. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó.
-Nem fogsz megfázni ilyen egy szál semmiben? Nem kéne télen így rohangálnod…-pislogott nagyokat még mindig tátott szájjal
A kezébe nyomtam a kabátomat és megigazítottam a ruha alját.
-Tobi, március van és nagy lány vagyok. Szóval melyik Georg szobája?-dobtam egyet a hajamon. Megéreztem a parfüm illatát, amit a nyakamra fújtam. Na igen. A régi biológia tanárom azt tanította, hogy a parfüm és a szempillaspirál beleszólnak a természetes pár választásba és ezért van, hogy a fiatalok annyi emberrel kipróbálják mielőtt végleg társat választanak, mert ezek a ketyerék megzavarják az érzékszerveinket. Pont ez kellett nekem.
-Georg? Az igen… Bill, Tom és most Georg. Legközelebb Gustav miatt jössz?-nézett értetlenül
Felnevettem.
-Inkább miatta, mint miattad-mértem végig lenézően. Csak jól be akartam oltani, amúgy nem volt olyan rossz Tobias. Sőt… bár nem volt az esetem, de azért jó pasi.
-Kösz…-forgatta a szemeit-Jobb oldal, harmadik ajtó-mutatott a szabad kezével. A másik kezével a kabátomat tartotta még mindig.
-És ugye, most kivételesen nem vár semmi meglepetés-köszörültem meg a torkom. Megrázta a fejét. Bólintottam. Vettem egy mély levegőt és próbáltam elhitetni, hogy szexi és magabiztos vagyok. Kecses léptekkel odasétáltam az ajtóhoz és bekopogtam. Kétszer. 12 másodperc múlva nyílt is az ajtó. Számoltam! Georg éppen telefonált. Egy fehér póló és egy szürke melegítő alsó volt rajta. A haja összekötve.
Igazából nem tudom leírni pontosan, hogy milyen volt az arca mikor meglátott a fekete csipke borítású ruhámban. Ledöbbent. Még mindig fogalmam sem  volt, hogy ez jó vagy rossz. Az ajtófélfának dőltem és szexis pillantásokat küldtem felé.
Nagyot sóhajtott, mialatt a szeme végig futott az egész testemen.
-Ne haragudj, édesem, de most le kell tennem. Holnap hívlak. Csók. Szeretlek-suttogta a telefonba, majd elemelte a fülétől és kinyomta
-Szóval beengedsz vagy…-haraptam rá az alsó ajkamra
-Öh…-nyelt egy nagyot és kitárta az ajtót. Kicsit kikukucskált, de mikor Tobias becsmérlő pillantásaival találkozott, akkor úgy döntött, hogy egyet hátralép és becsukja.
Megfordult és rám nézett.
-Mit akarsz?-szólt közömbösen
-Mit akarjak?-léptem közelebb hozzá-Mit akarhatok?-nyaltam meg a szám. Pár centi volt közöttünk. A mutatóujjammal lágyan végig simítottam a nyakán. Beleborzongott. Még közelebb mentem. Adtam egy puszit az arcára. Mélyen a szemembe nézett. Azt hiszem, hogy velem ellentétben, belőle ez érzelmeket is váltott ki.
Folytattam.
A fülét és a nyakát is csókolgattam, mialatt az egyik kezem már a pólója alatt, az izmos felsőtestén kalandozott. Le sem tagadhatja, hogy mocskosul élvezte. Én is, azt hiszem.
A falhoz nyomtam. Felhúzta az egyik lábam maga mellé és végig húzta a tenyerét a combomon.
Mielőtt eljöttem volna Georghoz, százszor átrágtam magam azon, hogy nem szabad elveszítenem a fejem. Ez csak egy módszer. Egy jó módszer, hogy megtudjam, Tom miért utál.
Éreztem a leheletét az ajkaimon. Beindultam. Beindultunk. Mindketten. Ott szuszogtunk egymás karjaiban, a combon a kezében, a karom a nyaka körül…
Egy pillanatig komolyan úgy éreztem, hogy meg fog csókolni. Annyira vágyban úszó szemekkel tekintett rám.
Nem. Leengedte a lábam. Kicsit hátrébb léptem. Csak akkor döbbentem rá, hogy rossz ötlet volt és hogy mekkora egy szemét tudok lenni.
-Nem tehetem ezt…-sütötte le a szemeit-Gyönyörű vagy, tetszel is…
-Van barátnőd…-huppantam le az ágyra
-Nem ez a lényeg-odasétált hozzám és ő is leült
Némán ültünk egymás mellett. Én magamban szidtam önmagam, Georg pedig próbált lenyugodni… úgy értve. Férfi értelemben…
Felnevetett.
-Mostmár legalább tudom, hogy Tom miért van beléd esve-mondta mosolyogva
Hirtelen odakaptam a fejem erre a mondatra.
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem zavartan
Georgnak leesett. Az arca elkomorodott.
-Bazd meg-dörzsölte meg a homlokát
Boldog voltam. Ahogy ezt kimondta. Felvillanyozódtam. Madarat lehetett volna fogatni velem. Meg se hallottam Georg buta magyarázkodását. Tom szeret. Igen. 

Nem szeretem ezeket a képeket, mert...

1.

2.

-Gustav egészen úgy néz ki, mint egy jóllakott ovis, akit odatettek
-Bill és Tom nagyon nyomatják a szőrmét
-Georg ki van gyúrva...na jó ezt szeretem :)
-Tomnak a 2. képen olyan meglepődött arca van
-Tom cipője nagyon nem passzol a kabátjához...
-...Billéről pedig Komár Laci Táncoló fekete lakkcipő c. száma jut az eszembe
-az 1. képen a pasit összenyomják és Billnek olyan, mintha oldszkúl focis sérója lenne
-Tom buksija becsillan, tehát Natalie nem tud alapozni...hmm


De legalább a 4 imádottunk van rajta. ^^

Alice Cooper

Ugye, ti sem tudtok túl sokat az öreg rockerről, aki Billel szerepel a Saturn reklámjában? Hát a jó zenéje mellett még másról is híres volt Cooper. A világ 33 legperverzebb emberei között tartják számon Kleopátra és Freddie Mercury mellett. Itt egy cikk róla:

"Az egykor rettegett rocksztár mára buzgó kereszténnyé vált. Pedig volt idő, amikor brutális és perverz bulijairól harsogtak az újságok. Még gyerek volt, például, amikor beleverte egy sütibe, majd kedvesen megkínálta vele lánytestvérét. Zenész korában egy hotelban történt, hogy egy szobalány és egy másik szállodai alkalmazott furcsa hangokat hallott Cooper szobájából. Benyitottak az ajtón – vesztükre. A szoba közepén az alul meztelen Cooper állt és buzgón dugattyúzott egy ártatlan csirkét."

Hát... remélem Bill megúszta. xD 

Önuralom, önuralom

1. 2. 3. 4. 5.

1. Gustav megkaphatná a világ legtökéletesebb feneke címét : P
2. Bill kis pipaszár lába *.*
3. Mindig ezt képzelem magam elé, mikor a LG-ben Tom félmeztelen testéről írok
4. Ki ez a srác? : D
5. Omájfákingád <3

Látnom kell!

1:14-nél libabőrös lettem... :O

Look-a-like

Az a kis srááác xD

Battlefield-3.rész

3.

Az egész hétvégét átsírtam. Nem azért, mert nem tudtam beszélgetni Billel. Inkább a megaláztatás miatt. Rémes érzés volt ott állni a célkeresztben.
Vasárnap délelőtt végülis összekapartam magam és találkoztam Marcoval. Azt hazudtam neki, hogy kicsit beteg vagyok, nem tudtam aludni és ezért ilyen puffadtak a szemeim. Elhitte. Vagy csak úgy tett. Nem tudom.
Furcsa, hogy van egy helyes, pénzes, népszerű pasim és nekem más kell. M túl tökéletes. Mármint… tudom, hogy van egy jó és egy rossz oldala is. Tisztában vagyok vele. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mit akar tőlem, mikor bármelyik lányt megkaphatná. Neki én kellek. Nekem meg egy különc kis rocker.
Talán a kalandot kerestem. Lehet. Megragadott Bill személyisége.

***
Hétfőn kicsit félve mentem be a suliba. Reggel próbáltam kikönyörögni anyunál, hogy ne kelljen mennem, de Jörg miatt nem jött össze. Fújtam is rá az egészen a suliba érkezésig. Beígért nekem egy új pólót. Érdemes rá haragudni.
Két közös órám is volt Billel. Oh, bár zacskót húzhattam volna a fejemre. Amint beértem, a lépcsőfordulóban máris összeütköztem azzal a szőkével, aki Tomot visszaültette. Nézett. Igazából fogalmam sincs, melyik osztályba jár. Valószínűleg Tom osztálytársa, mert nincs vele órám.
Második óra: angol. Amazing.
Besétáltam a terembe az angol cuccommal a kezemben. Úgy csináltam, mint aki nagyon nézeget valamit a tolltartójában. Leültem a helyemre és a könyvem első oldalára kezdtem firkálgatni. Sosem teszek ilyet, de valamivel le kellett kötnöm magam. Azt kell mutatnom, hogy: dolgom van, ne szólj hozzám.
Bevált. Csak futólag rám nézett, de semmi több. Nem szólított meg. Azért ez bántott. Valami bocsánatkérést vártam. Úgy elterveztem, hogy majd mit fogok mondani. Még a tükör előtt is gyakoroltam. Úristen… ez azért már gáz. Megőrjít ez a fiú.
Kicsöngettek a hosszú és unalmas Frau Lecht féle óráról. Pakolni kezdtem. Bele a tolltartómba a tollaimat, a könyveimre a füzeteket. Fontos procedúra ez nekem. Mindig is iszonyat precíz voltam. Túl precíz. Soha senki nem várt meg, mert túl sokat szaroztam.
Amint megcsapta az orromat a cigi szag tudtam, hogy ő az. Igen. Ő. Bill. Megvárt.  A szívem kihagyott pár dobbanást. Igazából elég nehéz leírni azt az érzést. Egyszerre élénkültem fel és zuhantam össze a sokktól. Felspanolt az adrenalin, miközben megannyi dolgon kezdtem idegeskedni. Hátrafordultam.
 A kezeit a farzsebeibe tette és kissé rekedt, mutáló hangon megszólított:
-Ahm, szia, Emma!-először mondta ki a nevemet
-Szia-szóltam közömbösen. Folytattam a rendrakást-Mit akarsz?-félve pillantottam rá, majd agresszíven betoltam a széket. A lábai hangosan karistolták a parkettát.
-Nézd, tudom, hogy Tom olyan rondán viselkedett. Csak…-vett egy mély levegőt-Szerinte vagytok ti és vagyunk mi-ráncolta össze a szemöldökét-Marco és bandája, illetve Tom és én…és…-ismét mély levegő és további magyarázkodás következett
-Értem. Még valami?-vettem a kezembe a cuccomat és felhúzott szemöldökkel ránéztem. A vállán lógó fekete táskáját igazgatta, de nem szólt. Cinikusan rámosolyogtam és elindultam az ajtó felé. Nem is tudtam miért teszem, hisz olyan helyes volt akkor is. Nem mértem végig elég alaposan. A büszkeségemtől még az orrom hegyét is nehezen láttam.
Már a küszöb elé érve legalább százszor lőttem volna főbe magam a drámázásért. Hisz bocsánatot kért… vagy legalábbis valami olyasmi…
***
Mindenki az udvaron hógolyózott a nagy szünetben. Marcoék ezt „fürdésnek” hívták. Én mindig azt, mondtam, hogy „köszi, otthon már fürödtem” és elmenekültem. Általában ez a hely egy tanterem vagy a lány wc volt. Meghúztam magam. Nem akartam csurom víz lenni és egész nap ázott kutyaként kinézni, meg aztán a megfázás se hangzik túl jól. Kicsit gyerekesnek is tartottam ezt az egészet 15 év felett. Bár valahol aranyos, hogy még mindig tudnak önfeledten játszani. Én kevés szituációban engedem el teljesen magam. Még Marcoval sem tört meg a jég. Nem voltam még önmagam, ezért is halogattam annyira azt a bizonyos testi dolgot. Ismerem magam. Nem tudnék felszabadult lenni az ágyban, ha még egy film nézése közben se megy.
Most a 23-as termet választottam. Odajárunk matekra. Teljesen üres volt. Bementem és kipakoltam. Körülnéztem. Az ablakon keresztül megpillantottam a többieket, ahogy a suli udvarán szaladgálnak. Odasétáltam és az üvegre tapadva bámultam tovább. Mikor Grete pulcsijába két ököl nagyságú hógolyót dobtak, akkor nagyon nem irigyeltem. Így fentről a melegből vicces volt azért.
Csak léptek. Ennyit hallottam. Bárki lehetett. El is hesegettem a hülye Billes gondolataimat. A sors nem sodorja eléd a szíved választottját kétszer egymás után. Kivéve most…
-Hát te?-grimaszoltam
-Csak lerakom-emelte fel a táskáját-aztán én is megyek. Ledobta az egyik padra. Kicsit tétovázott, majd elindult felém. Megállt mellettem és ő is kinézett az ablakon.
-Azt hittem, te is a bandába tartozol-mondta ironikus hangon, majd Marco felé bökött-Hogy hogy nem mész le?-megfordult és a falnak dőlt. Az egyik lábát is a falnak támasztotta. Olyan vad és lázadó volt. Elő kellett volna kapnom a telefont és lefotózni. Tökéletes kép lett volna.
-Tudod-forgattam a szemeimet-Az elméletetek erről a ki melyik klikkbe tartozik dologról kicsit zavaros. Ti vagytok az elnyomott liberálisok és még ti ítélkeztek?-húztam el a szám-Én csak én vagyok. Nem vagyok senkié és semmié. Csak én…-vontam vállat. Lesütöttem a szemeimet. Már megint leugattam szegényt. Az ujjbegyeim zavartan végig zongorázták a forró radiátort.
-Igazad van-szólalt meg kis idő után-Miért nem beszélgettünk mi még?-tette karba a kezét
Elmosolyodtam. Mit is válaszolhattam volna? Hogy én már iszonyat régóta akartam. Ahh… hagyjuk.
-Bill-csapott a másik Kaulitz kettőt az ajtófélfára. Mindketten odakaptuk a fejünket. Tom szúrósan nézett rám, de nem szólt egy szót se. Ez kicsit meglepő tőle-Nem jössz ki?-mutatott az ablakon túlra
-Most nem-habogta az ikre-Matek házit kéne írnom-elindult a padja felé
-Oké… akkor majd…-intett egyet és sietve tovább indult
-Ciki vagyok?-szólaltam meg miután Tom eltűnt
Bill felnevetett.
-És én?-lépdelt vissza hozzám-Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy Marconak fogalma sincs a koncertről…
-De van-vágtam vissza-Meg is kérdezheted…
-Hogy lenne?!-hördült fel-Különben már rég a sebészeti ambulancián ülnék-nyitott szájjal mély lélegzetet vett. Kilátszódott a nyelvpiercingje. Még sosem csókolóztam nyelvpiercinges sráccal.
-Igaz-mondtam halkan
Néma csend. Valahogy nem is akartunk megszólalni. Én legalábbis nem, az tuti. Lassan szálingóztak be a többiek. Billel még mindig a radiátor mellett álltunk. Kis idő múlva ő törte meg a szótlanságot:
-Mellém ülsz?-kérdezte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem értettem. Nekem millió indokom lett volna ezt megkérdezni, de neki?
Elgondolkodtam.
-Hát…ö…-nyögdécseltem
-Bár…-nézett körbe-Nagy az esélye, hogy ezt meg fogja tudni Bertsch…
-Nem érdekel…-vágtam rá
-Akkor?