You know I am no good - 17.

17.

-Úgy érzem magam, mint egy óvodás-temette az arcát a kezébe Ria
-Úgy is viselkedtünk-válaszoltam
1 óra veszekedés után a harci helyzet a következő volt: mind a négyen (Tom, Ria, Bill és én) a nappali kanapéján ültünk. Simone parancsolt minket oda, amikor Tom neki esett a testvérének. Persze rendesen eltalálta Billt, így szegény egy nagy zacskó fagyasztott borsóval próbálta hűteni az arcát.
-Na jó, nekem ebből elegem van-állt fel Ria
-Ülj vissza!-kiáltott rá Simone, aki gondterhelt arccal pásztázott mindannyiónkat
Mindenki más (Gustav, Gordon, Gordon szülei és Sim szülei) elment a belvárosba vacsorázni, így négyünkön és Simone-on kívül még a puffon ülő Georg volt a házban.
-Valaki magyarázza meg nekem, hogy mi történt-mondta Simone, majd várt egy kicsit-Senki?! Akkor ez az egész őrület a nagy semmi miatt tört ki?!-ordított
-Én csókolóztam Tommal. Egyszer-sütöttem le a szemeimet
-Hogy mit csináltál?-döbbent le Simone
-De részeg voltam és nem jelentett semmit-magyarázkodtam
-Tom?-fordult a nagyobbik fia felé Simone
-Igen. Tényleg csókolóztunk. Meg…-köszörülte meg a torkát Tom
-Igen? Hallgatlak-tette karba a kezét Simone
-Tegnap kavartam egy lánnyal-bökte ki
-Micsoda?-fordult felé Ria-Kivel?
-Irinának hívták.
-És pontosan mit is jelent az, hogy kavartatok, Kaulitz?-faggatózott Ria tovább
-Ne menjünk bele…-hárított Tom
-Nem, Tom. Mondd el! Kiteregetjük az összes kártyánkat, nem de?-szólt rá Simone
-Hát jó. Ti akartátok. Ő orálisan elégített ki engem, én pedig kézzel őt. Na… Most már elégedettek vagytok?!-dőlt hátra Tom. Georg arcára mosoly ült ki, de próbálta leplezni.
-Kösz, Tom a kendőzetlen őszinteséget-forgatta a szemét Simone
-Nincs mit-dobolt a hasán
-Bill-fordult a szeme fénye felé Simone
-Én ő… Én régebben… Hogy is mondjam?!-vakargatta a fejét a kisebbik Kaulitz
-Riát tömte, amikor már együtt jártunk vagy egy éve. Szóval lyuksógorok vagyunk, tesókám-nézett a nagy barna szemeivel az öccsére Tom
-Fogd be!-vetette oda Bill, majd gondterhelt arccal megkérdezte-Honnan tudtad meg?
-Ezt végig tudtam. Még anno Ria sms-t kapott egyszer tőled, amikor zuhanyozott. Hogy ne csengjen folyamatosan a telefon, gondoltam gyorsan megnyitom az üzenetet és bezárom, de mivel az első sor az volt, hogy „úgy kívánlak”, gondoltam csak elolvasom-vett egy mély levegőt Tom-Viszont, ahogy hallom vannak itt egészen friss események is-tette a kezét a tarkójára
-Aniela… Ezért megöllek, te ribanc-tette keresztbe a lábát
-Mi?-hajolt ki Tom és rám meredt-Te tudtál róla és nem szóltál?
-Én… nos…-habogtam
-Köszi-dőlt vissza Tom-Amúgy a kertész mondta, hogy a minap látott titeket a feljárón csókolózni.
-A kertész?-nézett döbbenten Simone
-Hogy mi?-néztem Billre-Én nem erről tudok. Én csak a konyhapultos sztoriról tudok, mivel annak voltam a szemtanúja. Bár ebből ítélve gondolom, hogy arról se tudnék, ha nem nyitok rátok véletlenül-hadartam ingerülten-Te szemét!-néztem dühösen Billre
-Konyhapult… Egyre jobb-konstatálta Tom nyugodtan
-Nem tartozom elszámolással neked-fordult felém Bill
Simone Georg felé indult.
-Bocs, Georg, de hagy üljek le. Ez már túl sok nekem. Jézusom…
Georg illedelmesen átadta a helyet.
-Még valami, amiről tudnom kéne?-támasztotta a fejét az ikrek anyukája
Georgra meredtem, aki megrázta a fejét, ezzel biztosítva engem, hogy senkinek nem mondta el. Tehát, akkor Tom se tudhatja.
-Ria terhes volt tőlem-pillantott ki Riára Bill
-Mi?-nézett Tom a lányra-Ez igaz?
-Bill megígérted, hogy nem mondod vissza-csaptam Bill karjára
-Aniela, te ezt tudtad?-nézett rám Simone tátott szájjal
-Ria nemrég elmondta…
-Ria?-nézett kérdően Simone a lányra
Ria megint sírni kezdett.
-Igen, ez igaz-szipogott-De még az első hónapban elvetettem, mert tudtam, hogy mit akarok. Téged, Tom-szorította meg Tom kezét, de az elkapta onnan
-Látszik… Azóta is Billel kavarsz-mondta gúnyosan Tom
-Csak az a két alkalom volt. Esküszöm!
-Persze... Meg a többi még, amiről nem tudunk-rázta meg a fejét az idősebbik Kaulitz-Elegem van-állt fel-Ezért nem lesz esküvő, mert hazudozol össze-vissza. Úgy voltam vele, hogy rendben, kavartatok Billel, megbocsájtok, mert mindkettőtöket szeretlek, de az, hogy eljátszod a bizalmam újra meg újra, amikor én feladnám érted a legszebb éveimet-megdörzsölte a lehunyt szemeit-Holnap mindenki húzzon el, mert nem lesz esküvő. Te pedig-mutatott Riára-mire haza jövök, addigra tűnj el!-indult ki a nappaliból
-Tom, kisfiam, hová mész?-kiabált utána Simone
-El…-jött a válasz
Mindenki néma csendben volt. Egyedül Ria pityergése keltett zajt.
-Mélyen csalódtam mindannyiótokban-mondta Simone-Ria, hallottad Tomot-adta ki az útját-Ti ketten pedig menjetek a szobátokba és beszéljétek meg!
Felálltunk Billel és elindultunk fölfelé. Ria is jött utánunk, de ő a sajátjába ment.
Ahogy beértem, előkaptam a bőröndömet az ágy alól és elkezdtem pakolni.
-Mit csinálsz?-meredt rám Bill
-Elmegyek. Nem maradok itt tovább…
-Még neked áll följebb, amikor te kavartál az ikertestvéremmel?!-csapta be a bőröndömet
-Nem értesz te semmit-kaptam fel a fejem
-Mivel nem mondasz el semmit!-indult meg az ablak felől Bill
-Jó, elmondom-közöltem vele
-Helyes. De ne most. Fárasztó nap volt ez. Túl hosszú-kezdte csókolgatni a nyakamat
-Bill, hagyjál már!-löktem el magamtól
-Figyelj, Tommal kavartál, pedig pontosan tudtad, hogy nekem ez mennyire fáj…
És igen. Pontosan tudtam. Semmilyen részegség nem veszi el annyira az ember eszét, hogy ne tudja, hogy a nappaliban könyörgő Bill Kaulitz egyet kért tőlem: csak Tommal ne.
-Oka volt.
-Mégis mi? Direktben akartál beletiporni a lelkembe?-nézett a nagy őzike szemeivel rám
-Szeretlek, Bill-simogattam meg az arcát
-Ha szeretnél, akkor tiszteletben tartanád az igényeimet és azt a gyönyörű szádat másra használnád-csókolt meg-Végülis ezért fizetlek.
A szavai teljesen lerombolták az önbecsülésemet. Kivoltam. A mindig magabiztos Anielából egy roncs lett, így adódott, hogy engedtem neki.
-Jó-nyeltem egy nagyot-Feküdj le!
Utólag már azt hiszem, hogy mindketten belátjuk, hogy gusztustalan és lealacsonyító tett volt részemről is, hogy belementem és a részéről is, hogy tárgyként kezelt.
Bill lekapta a pólóját, végig feküdt az ágyon a szürke, feszes farmerjában, majd felkapcsolta a kis lámpát, én pedig le a nagyot, így csak egy kis halvány fény volt a szobában.
-Vetkőzz le!-adta ki a parancsot és előkapott egy szál füves cigit a fiókjából, majd lerugdosta a bőröndömet az ágy végéből
-Azt hittem, utálsz érzelmek nélkül…
-Kényeztetésre vágyom-tette a cigit a szájába és meggyújtotta a cigit

Bűntudatból és kötelességből gondoltam úgy, hogy szükségem van az önmarcangolásra, így kibontottam a hajamat, levettem a trikómat, a nadrágomat, a melltartómat és végül a bugyimat.
-Gyere ide-súgta kéjesen Bill
Ráfeküdtem és elkezdtem kigombolni a nadrágját, amit aztán lerángatott ő saját magáról.
Lejjebb csúsztam és elkezdtem a nyelvemmel, majd a számmal izgatni a legérzékenyebb pontját.
Hatalmasakat sóhajtott közben és a fényben gyönyörűen kirajzolódott a megfeszült teste.
-Gyere ide-húzott magára, mikor már elszívta a jointot
Így fejeztük be, mármint fejezte, mert én nagyon nem élveztem.
Leszálltam róla, felvettem a bugyimat és bementem a fürdőbe fogat mosni. Ahogy belenéztem a tükörbe, hatalmas szégyenérzet fogott el. Mintha önmagammal szemben is alsóbb rendű lennék.
Megmostam hideg vízzel az arcom és rájöttem: minél hamarabb rövidre zárom ezt a dolgot, felveszem a pénzt és haza húzok.
Felkaptam Bill fürdőköntösét és kijöttem. Bill a plafont bámulta. Be volt tépve… Mit is vártam volna?!
Kimentem a szobából és bekopogtam a kettővel arrébb lévőbe, Georghoz, de nem jött válasz, így lementem.
Georg a teraszon cigizett Gustavval.
-Hahó!-nyitottam ki az üvegajtót-Megjöttetek?-mosolyogtam Gustavra
-Aha. Jót sushiztunk-nyomta el a cigijét
-Öhm… Nem akarok bunkó lenni, de beszélhetek Georggal négyszemközt?-biccentettem oldalra a fejemet
-Persze, szépségem. Gyere!-állt fel Gustav és bement a házba, én pedig ki a teraszra. Így váltottuk egymást.
-Mondd!
-Segítened kell!-néztem kérően Georgra és leültem vele szembe-David megzsarolt. Azt mondta, hogy elmondja a családomnak, hogy mivel foglalkozom, ha nem akadályozom meg Tom esküvőjét, és ha nem veszem rá Billt, hogy újra csak a művszettel foglalkozzon. Tudom, hogy furán hangzik ez az egész, de így van. Sms-ekkel tudom bizonyítani. Egy laikus kell nekem! Kérlek, segíts lerázni valahogy! Nem akarom tönkre tenni se Billt, se Tomot!-fogtam meg Georg kezét
-Hu…-merült el a gondolataiban Georg-És az meg se fordult a fejedben, hogy elmondod a családodnak és a Billel való kapcsolatodra alapozol?!
-Ahm… Én…

You know I am no good - 17. (részletek)

"-Én ő… Én régebben… Hogy is mondjam?!-vakargatta a fejét a kisebbik Kaulitz
-Riát tömte, amikor már együtt jártunk vagy egy éve. Szóval lyuksógorok vagyunk, tesókám-nézett a nagy barna szemeivel az öccsére Tom
-Fogd be!-vetette oda Bill, majd gondterhelt arccal megkérdezte-Honnan tudtad meg?"

"-Jó-nyeltem egy nagyot-Feküdj le!

Utólag már azt hiszem, hogy mindketten belátjuk, hogy gusztustalan és lealacsonyító tett volt részemről is, hogy belementem és a részéről is, hogy tárgyként kezelt."

You know I am no good - 16.

16.

-Jó volt téged látni-simogatta meg az arcomat

-Téged is.

-És tényleg, ha bármi van, akkor szólj bátran. Irina meg én állunk rendelkezésedre.

-Rendben és köszönöm-öleltem meg a bejárati ajtónál Bexet-Vigyázz magadra!

-Te is! Aztán majd hívj még mielőtt visszamész!-kacsintott

-Okés...

-Szia...-lépett közelebb Bexhez Georg és adott neki két puszit-és köszönöm-vigyorodott el

-Én köszönöm-mondta Bex

-Kikísérlek-nyitotta ki az ajtót Georg

-Hagyd csak! Kitalálok. Na...-intett hátra-Puszi mindkettőtöknek!

Georg lassan becsukta mögötte az ajtót.
Bex itt éjszakázott és volt egy olyan erős sejtésem, azon a gyönyörű napsütéses reggelen, hogy nem csak beszélgettek az este.

-Lányt hozol fel Tomhoz?! Nem vagy semmi, öreg!-ütöttem bele a karjába. Igazából viccesnek találtam a szituációt és igyekeztem kellemetlen helyzetbe hozni Georgot.

Georg komótosan megfordult és komolyan rám meredt.

-Mi az?-fagyott az arcomra a mosoly, majd egyre inkább lehervadt. Valami furcsa érzés fogott el.

-Beszélnünk kell!-jelentette ki, majd karba tette a kezét

Nagyokat pislogva kezdett egyre inkább elvörösödni a fejem, a tenyerem izzadni, a lábamból pedig kiment az összes vér.
A felismerés, miszerint Georg megtudta a titkomat, hideg zuhanyként ért. Nem voltam felkészülve erre az eshetőségre. Nem így terveztem.

-Mit akarsz hallani? A lényeget már tudod, nem?!-vágtam oda neki nagyokat nyelve

-Nem ítélkezem addig, amíg nem hallottam az egész történetet-fújta ki a levegőt-A teraszon?

-Jó...-bólintottam könnyes szemmel De hozz piát!-indultam az említett hely felé-Hosszú lesz.
Bex becsiccsentve elköpte Georgnak, hogy mivel foglalkozik. Georg pedig nem hülye. Összeállt neki a kép. Bex persze próbálta tagadni, de nem volt mit tenni.
Igazából jobb, mintha Tom tudta volna meg. Egy fokkal. De akkor se tudtam rendesen kezeli a helyzetet, hisz ilyen még sosem történt velem. Szégyelltem magam. Sosem voltam büszke arra, amit csinálok, de azoknak, akik fizetnek nekem, bátran néztem a szemükbe. Ők voltak az alsóbb rangúak, mert ők szorultak rám. Ebben a helyzetben viszont egyenrangú felekből, hirtelen én lettem az alsóbb rangú. Ekkor már nem két ismerős voltunk, hanem egy híres rocksztár és egy felkapaszkodott lány, aki csak egy kurva.
-Bill tudja?-ült le velem szembe
-Persze-csuklott el a hangom-Ő bérelt fel.
Cinikus nevetésbe kezdett.
-De… Miért?
Összeráncoltam a szemöldökömet.
-Ezt a részét Billel beszéld meg.
Nem akartam elmondani Georgnak, hogy Ria miatt, így jobbnak láttam, ha hárítok.
Georg bólintott, majd töltött magának egy pohár whiskyt.
-Akkor elmondod, hogy ki is vagy valójában? Mert gondolom a New Yorkban hírességekkel bulizó gazdag lány története kamu. Nem de?
Pislantottam.
Egy párszor már elmeséltem ugyanazt a nyomorúságos történetet… Az enyémet. A lányról, akinek meghalt az anyukája, de tanulni akart és vinni akarta valamire az életben, ezért jelentkezett a világ egyik leghíresebb egyetemére, amit valahogy fizetni kellett és a beteg apja nem bírta volna anyagilag. Kínálkozott a lehetőség.
Georg elhúzta a száját, lehajtotta a fejét, majd együtt érzően rám nézett.
-Neee-nyögtem fel-Csak ezt ne! Ne sajnálj! Én csesztem el. Mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér, nem?-morzsoltam le a könnyeimet
-És Bill? Fizet és lelépsz?
Vállat vontam.
-Én szeretem, de… ezt kell tennem-fordítottam a fejem a Nap felé-Valamiből meg kell élnem és a diploma még messze van.
Georg felrántotta a szemöldökét.
-Azt hiszed, hogy kihasználom Billt, igaz?-tettem karba a kezemet
-Őszintén?-elfintorodtam-Igen. Nem fogsz lelépni. Túl jó party.
-Mintha nem lett volna már az életemben több tucat túl jó party. Orvosok, politikusok, zenészek. Mind-mind nagy házzal, autóval, magas egzisztenciával…-emeltem fel a hangomat-Azt hiszed, ők nem akartak eltartani?
-De, persze. De Billnek nem csak arra kellenél és ezt te is tudod. Ő nem hagyná, hogy mások megalázzanak.
-Nem használom ki-jelentettem ki
-Meg fogod bántani.
-Nem fogom.
Szikla szilárdan néztem Georg szemébe, majd hirtelen elbizonytalanodtam. Hiszen muszáj leszek. Ha számba veszek minden eshetőséget, mindennek a vége az, hogy megbántottam Billt. Pláne, ha kiderül a kis afférom Tommal.
-Beszélek Billel-mondta
-Tedd azt-legyintettem
Georg felállt és az üveg ajtó felé indult.
-Aniela,-fordult meg-mennyi?
Lesütöttem a szemem. A legmegalázóbb kérdés mindközül.
-1000 euró éjszakánként.
Maga elé meredt egy pillanatra, majd kinyitotta az ajtót és bement.
Igazából sokkal rosszabbra számítottam. Georg emberséges volt a körülményekhez képest.
Próbáltam átgondolni a szituációt, de nem ment. Túl sok minden kavargott bennem ahhoz, hogy egy gondolatmenetet végig fűzzek.
Felmentem a szobánkba. Bill már ébredezni kezdett.
-Gyere már ide-csapott kétszer maga mellé
-Jó, csak kinyitom egy kicsit az ablakot
-De a redőnyt még ne húzd fel!
A szobába épphogy beszűrődtek a napsugarak. Bill álmosan bámult rám.
-Milyen volt az este?-túrt bele a hajába
-Egész jó.
-Ez nem volt túl biztató-húzott magához, amint leültem az ágyra
-Majd elmesélem…csak…
-Egy ebéd közben?
-Rendben-bújtam hozzá
Adott egy puszit a homlokomra, betakart és pihentünk egy kicsit.
Dél körül keltem fel. Bill már zuhanyozott, én pedig elkezdtem ruhát keresni magamnak.
Elkészültünk és elindultunk. A Beverly Blvd mellett parkolt le és elindult az Ivy-val szembeni étterembe.
-Nem az Ivy-ba megyünk?
-Nem… El akarom kerülni azt a sok fotóst. Ez sokkal exkluzívabb-fogta meg a kezem
A Chaya Brasserie-be mentünk.
-Asztalt foglaltam Kaulitz névre-vette le a napszemüvegét a recepciós pultnál Bill
Tényleg sokkal zártabb és elegánsabb volt ez a hely. Lehet is, ha már öt csillag van a táblájuk mellé írva. A leghátsó asztalt kaptuk és az egész ebéd alatt körül ugráltak minket a pincérek.
-Mi az, drágám?-fogta a kezem
-Semmi-mosolyodtam el
-Ez az a gyűrű, amit tőlem kaptál az első este?-nézett felváltva a gyűrűre és a szemembe
-Igen-konstatáltam egy mosollyal, majd kitekintgettem az ablakon
-Olyan csendes vagy ma. Baj van?-fordította maga felé finoman az arcomat
-Nem, dehogy…-adtam egy csókot neki-Inkább meséld el, milyen volt a tegnap este anyukáddal?-igazgattam a sapkáját
-Jó is, hogy kérdezed. Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy közös véleményen vagyunk.
-Igen?
-Aha-vigyorgott-Azon, hogy te tökéletes vagy számomra-adott ő is egy csókot
-Ez azért erős túlzás…
-Ne mondj ilyet-tette a homlokát az enyémhez-És a te estéd?
-Jól éreztük magunkat. Tom jól elvolt a szőke barátnőmmel, Georgnál meg ott aludt a másik…
-Ne máááár!-kurjantott fel
-De bizony.
-És az, hogy jól elvoltak, mit takar?-kortyolt a vizéből
-Nem volt semmi. Viszont…
-Igen?
Mély levegőt vettem.
-Georg tudja…
Bill félre nyelt és fuldokolni kezdett. Egy fél perces köhögés után aztán megtudott szólalni.
-Hogy mi?! De kitől és…-habogott
-A barátnőm elmondta neki, hogy ő… szóval, hogy ő az és Georg következtetett. Aztán reggel elbeszélgettünk.
-Ez remek-dörzsölte meg a szemeit
-Nem hiszem, hogy bárkinek is elmondaná-szorítottam meg a kezét
-Én se, de most kezdhetek magyarázkodni.Mindegy-támasztotta a fejét
-Sajnálom.
-Nem a te hibád-adott egy puszit-De ha már így komolyan beszélgetünk, lenne itt is valami.
-Mondd!
-Szóval… Anya azt mondta beszélgettetek és…
-Tudom, hová akarsz kilyukadni. Nem vagyok terhes. Ez egy félreértés.
-De, kicsim. Anya szó szerint idézte a beszélgetést. És azt mondtad, hogy…
-Tudom, mit mondtam-vágtam közbe

„-Csak tegyük fel, hogy van egy lány, aki terhes Billtől.
-Egy lány…
-Igen, egy lány. És elveteti. Bill hogy viselné?”

-De akkor mi volt az a kérdés?
-Semmi. Én csak…
-Rosszul hazudsz-közölte-Szóval? Elmondod vagy még játszadozunk egy darabig?
-Bill, én megígértem, hogy…-takartam el félénken az arcom
-Nem érdekel. Jogom van tudni.
Nem mertem elmondani neki. Féltem, hogy megharagszik rám vagy megutál. Féltem, hogy elhagy. Féltem, hogy Riát választja. Magától a következménytől féltem, ezért mindent megpróbáltam megtenni, hogy ne legyen.
-Ha elmondom, akkor magadban tartod. Esküdj meg!-szipogtam
-Esküszöm-kulcsolta az ujjait az enyémekhez
-Biztos?
-Biztos.
-Jó…-hunytam be a szememet-Szóval Ria terhes volt. Tőled. És elvetette.
-Jézusom…-döbbent le-De mikor?
-Amikor még te és ő…
-De…
-Ő mondta el nekem. Megígértem, hogy nem mondom el szóval kérlek! Nem akarom, hogy elhagyj vagy…-törölgettem a könnyeimet a szemüvegem alatt
-Ani, ilyenre ne is gondolj-ölelt magához-Nyugodj meg!-simogatta a hajam-Semmi baj, kincsem!
Megnyugtatott, hogy Bill így reagált, ilyen nyugodtan, de úgy éreztem, hogy arra a napra elég is az őszinteségből.
Késő délután valahogy összecsődült mindenki a teraszon. Ott ültünk, iszogattunk és csemegéztünk. Gyümölcsöt, mályvacukrot ettünk és közben bájos történeteket hallottam a kis pelenkás Billről.
Tényleg mindenki ott volt, kivéve Riát és Tomot. Ők vacsorázni mentek, legalábbis Simone szerint.
Már a Nap is lement. Éppen Gustav mesélt a tegnap esti randijáról, amikor Tom és Ria hazajöttek. Bill válláról felemeltem a fejem, amikor megláttam, hogy Riának ki van sírva a szeme. Tom közeledett az üveg ajtó felé, de csak intett Billnek, hogy jöjjön.
-Rossz előérzetem van-súgta a fülembe
Mindenki elhallgatott és feszült lett.
-Gustav, Gustav, folytasd csak, drágám! Figyelünk-próbálta oldani a helyzetet Simone
-Szóval elmentünk a tengerpartra sétálni…
-Volt valami?-mosolygott Georg
-Te csak meg se szólalj, Georg! Láttam, amit láttam. Egy lány ment el innen reggel-dobta meg Simone mályvacukorral
Mindenki nagyot nevetett.
-Bocsi, Aniela, tudnál jönni?-hajolt ki Bill
-Persze…-fogott el a gyomorgörcs
Bill után siettem a nappaliba.
Ria a fehér kanapén ülve zokogott. Ahogy megjelentem szikrázó szemmel rám nézett és megindult.
-Miattad van, te ribanc-esett nekem, de Tom lefogta
-Megőrültél?-kiáltott rá Bill
-Miatta marad el az esküvőm-örjöngött a lány Tom karjaiban
-Nem miatta. Miattad-mondta higgadtan Tom
-Mit zagyválsz itt össze?-nézett zavartan Bill
-Kavart a testvéreddel. Így érthető?
-Mi van? Miről…-fordult felém Bill
-Bill, csak egy csók volt. Nem jelentett semmit-ragadtam meg a karját
-Hogy micsoda? Te hülyének nézel?
-Bill… szeretlek… én…
-Hogy te mekkora kurva vagy. Egy büdös…
-Mert te jobb vagy, Bill?-szólt a testvérére Tom-Vagy nem te kavartál a jövendőbelimmel? Pontosabban kétszer és az ex-jövendőbelimmel-lépett Bill felé Tom
-Elmondtad neki?-meredt rám Ria és Bill
-Én nem… én…-ráztam a fejem
-Nem ő volt.
-Akkor?-nézett Tomra Bill
-Lényegtelen. Szóval?-közeledett nyugodtan a testvére felé
-Végig tudtad, igaz?
Tom felnevetett.
-Én mindent tudok…-pillantott rám Tom 

You know I am no good - 16. (részlet)

"-Kikísérlek-nyitotta ki az ajtót Georg
-Hagyd csak! Kitalálok. Na... Puszi mindkettőtöknek-intett Bex
Georg lassan becsukta mögötte az ajtót.
-Lányt hozol fel Tomhoz?! Nem vagy semmi, öreg!-ütöttem bele a karjába
Georg komótosan megfordult és komolyan rám meredt.
-Mi az?-fagyott az arcomra a mosoly, majd egyre inkább lehervadt
-Beszélnünk kell!-jelentette ki, majd karba tette a kezét
Nagyokat pislogva kezdett egyre inkább elvörösödni a fejem. A tenyerem izzadni kezdett, a lábamból pedig kiment az összes vér.
-Mit akarsz hallani? A lényeget már tudod, nem?!-vágtam oda neki nagyokat nyelve"

Ezt nekünk!

Poesie album - 2. (részlet)

„-Amina, hogy haladtok?-kérdezte Tom, majd arrébb rakta a ’Foglalt’ táblát, hogy lásson
-Jól. Öh… Jól. Gustavval mindig könnyű dolgozni.
-Pláne, hogy mindent te csinálsz-csapott kettőt a combomra
-Én csak ötletelek-túrtam bele a hajamba
-Én is jól haladok, kösz, Tom-nézett a barátjára Georg
-Ja, te is itt vagy…-nevette el magát a gitáros, majd lekapta a félrehúzott fekete-piros fullcap-jét és a székre rakta"

Április

Áprilisban lesz a szülinapom. Addigra egy ilyet... Na... Tudjátok. ;P

The drumma'

Uuuuu de menőőőő :-P