Love game-19.rész

19.

2010. március 31., Svájc. Ma van Georg szülinapja. Ma is egy évvel öregebb lett.
Igaz, hogy tegnap este, mikor a hotelszobájában dumálgattunk (és ő le sem tudta venni a szemét a csipkeruhámról), már boldog szülinapot kívántam neki, de úgy gondoltam, hogy úgy illik, ha most is megteszem.
Fél kettő volt. A svájci koncerthelyszínre már megérkeztek a fiúk, de még nem kezdtük el a hangpróbát. Az öltözőjükben ültek. Felmentem. Az ajtó tárva nyitva, bent rengeteg ember… köztük Natalie Franz. Sebaj. Beköszöntem.
-Sziasztok-mosolyogva intettem a Georgot körbevevő tömegnek
-Szia, Anna-tette le az egyik ajándékát G, ami a kezében volt és felpattant a kanapé karfájáról
-Boldogot, Listing-indultam el felé tárt karokkal. Megöleltük egymást. Szorosan magához húzott.
-Köszönöm-búgta a fülembe
-Mégegyszer sajnálom a tegnap estét-suttogtam. Elengedett. Mélyen a szemembe nézett és megragadta a karjaimat.
-Sokadszorra is semmi baj, rendben?-mosolyodott el. Én is ejtettem egy mosolyt-Na, ajándék?-kiáltott fel Georg
-Persze már…-nevettem el magam-A múltkori belga csoki és pornó magazin után még elvárod tőlem? Álmodozz!-böktem meg
-Anna-szólított meg David-Hallottál már a ma estéről?-kikukucskáltam Georg mögül
-Miért, mi lesz ma este?-indultam el Jost irányába
-Kibéreltük a hotelnek a nagytermét. Csapunk egy kis banzájt… -nézett össze a többiekkel-Jössz?-vágta oda a kérdést
Körbenéztem. Natalie forgatta a szemeit, Tom a telefonjával babrált…
Apropó Tom! Georg tegnap este nem mondott többet.
Tom szeret, de közben utál? Ennek semmi, de semmi értelme nincs. Valaminek még kell lennie! De mi lehet az?

-Persze. Szívesen elmegyek…-bólogattam, mire Natalie felhördült. Látszólag nem talált magának párt a fikázásomra, így befogta. Jól tette.
-Remek-mutatta fel a hüvelykujját David
-Akkor koncert után összerámolok itt és majd sietek hozzátok…hozzád-fordultam Georg felé-Mégegyszer boldog szülinapot, drága-odamentem hozzá és adtam neki egy puszit, majd megsimítottam az arcát-Sziasztok!-azzal el is köszöntem a többiektől.
Meséltem Axelnek a buliról. Megbeszéltük, hogy a koncert alatt elmehetek a buszokhoz, lezuhanyozok  meg ilyesmi, koncert után pedig segítek összepakolni. Komolyan mondom, mindenkinek ilyen főnököt kívánok.
Így is tettünk. Mikor minden a helyén volt, a koncert előtt egy fél órával, elengedett. Visszamentem a buszba, lezuhanyoztam, megmostam a hajam, kisminkeltem magam és kizárásos alapon felvettem az utolsó koktél ruhámat. Mint már említettem 3 van, ebből már 2 volt rajtam. Az utolsó darabot másfél éve egy leértékelésen vettem. Nem tudtam ott hagyni, mert olyan volt, mint Anasztázia hercegnőé a rajzfilmben. Meg kellett vennem.
Nőiesen késtem. A koncert vége után negyed órával beestem. Addig szépítkeztem. A hosszú szürke kabátomat dobtam magamra, ami tegnap is rajtam volt. Felsiettem a színpadra. Adrian már tekerte össze a vezetékeket.
-Szia-kaptam én is egy huzalt a kezembe
-Helloka-mért végig-Hű, de jó lábaid vannak-még picit hátrébb is ment, hogy jól lásson
-Adrian!-szóltam rá-Légy szíves!
-Bocsi…-nevetett fel-Hová, hová?-rángatta a szemöldökét
-Tudod, a jobbakat meghívták Georg bulijára…-közöltem játékosan
-Igen?-röhögött. Én is elnevettem magam.
-Csak remélem, hogy látom Tomot…-súgtam lehjatott fejjel
Egy bíztató pillantást küldött felém. Leraktam a kezemben lévő tekercset a dobozba a többihez.
-Én azért nem ringatnám magam hamis ábrándokba-tette hozzá „mellékesen” Adrian, majd arrébb tolta az egyik összecsukott állványt
-Ezt most miért mondod?-ráztam zavartan a fejem. Közelebb lépkedtem hozzá, bár a magassarkúmban ezt inkább egyensúlyozásnak nevezném. Őszintén gyűlöltem a 2 centinél magasabb sarkakat, de ha szép vádlit akar az ember, akkor muszáj.
-Hát…nem hiszem, hogy Tom ott lesz azon a partyn-vett egy mély levegőt-Tudod, a jobbak tudnak arról, hogy a koncert előtt nem sokkal Tom idegbeteg módon neki esett Georgnak…-mondta halkan
-Micsoda?-kiáltottam fel
-Csönd!-csitított, majd körbenézett-Ezt nem kellene terjesztgetni, oké?-nézett rám szigorúan
-Persze…-habogtam-De mi történt?-simítottam el az arcomból a hajam
-Nem tudom…-vett kézbe még egy drótot-Én csak mentem oda a gitárral hozzá, mármint Tomhoz…-ecsetelte-…mire Tom meglökte Georgot. Georg vissza.  Alig lehetett őket szétszedni. De lehet, hogy már kibékültek-mondta nyugodt hangsúllyal. Na kösz!
Alig vártam, hogy mindent összepakoljunk. Azt hiszem én voltam a legszorgalmasabb. A komplett csarnokot le tudtam volna bontani fél óra alatt, csak minél gyorsabban mehessek a hotelbe. Adrian elkísért, úgyhogy együtt mentünk oda taxival.
A taxi és a lift a két új mániám. Mindig busszal jártam és lépcsőztem… Mostanában ellustultam picit úgy érzem. Mindegyis.
Odaértünk. Kiszálltunk, Adrian fizetett. Bementünk. A recepción ott állt Joseph. Ő a másik biztonsági őr Tobias mellett.
-Szia-pacsizott le Ad a secuval-Merre menjünk?-karolta át a derekam
-Arra-mutatott egy nagy ajtó felé Jo
-Köszönjük-mondtam illedelmesen, majd tovább álltunk. Bementünk egy nagy, fehér ajtón. Következett egy hosszú folyosó. Amikor zenét hallottunk egyre hangosabban és hangosabban, na akkor tudtuk, hogy közel a cél. Még egy nagy ajtó és már bent is voltunk az elsötétített nagyteremben, amit csak Georg Listing kedvéért igazi diszkóvá varázsoltak arra az estére.
Amint beértünk, rögtön valaki a nevemet ordítozta.
-Anna!-ölelt meg Thomas
-Te máris itt?-néztem végig rajta. Bólogatott, közben nagyot kortyolt a söréből-Georgot nem láttad?-kérdeztem. Előre mutogatott, így elindultam a terem belseje felé. Bevitték még a bárpultot, DJ is volt, asztalok. Kitettek magukért.
-Nézd, ott vannak-mutatott balra Adrian egy kis idő múlva
-Hol?-ráncoltam össze a homlokom
-Ott. Gyere!-húzott oda hozzájuk. Az egyik asztalnál ült Georg, David, Bill, Natalie, Stephan és valami vörös hajú lány. Fogalmam sem volt ki volt az. Életemben nem láttam. Tom tényleg sehol nem volt.
-Sziasztok!-fújta ki a cigi füstöt Georg, miközben vigyorogva odaintett. Bill rögtön picit arrébb ült Natalie-tól, aki a hangos zene miatt egyenesen Bill fülébe duruzsolta a mondanivalóját. Már nem is nagyon zavart, hogy ők, így együtt.
-Hello-köszönt Adrian
Georg felállt és a vörös hajú lánnyal odajött hozzánk. Magas, vékony. Nem voltam tőle eldobódva, de szódával elmegy.
-Anna, ő itt Diana-az arcom még mindig kifejezéstelen volt-A barátnőm…
-Ja…-bólogattam. Leesett, hogy miért mutatja be-Georg már sokat mesélt rólad-boldog arcot erőltettem magamra
-Gondolom…-nevetett fel-Diana-nyújtotta a kezét
-Anna…-ráztunk kezet-öh… hangmérnök-nyögtem ki. Mi mást mondhattam volna? Ja, igen, megvan: „Én vagyok az, aki majdnem lesmárolta tegnap a pasidat. Örülök, hogy megismerhetlek.”
-Csak a szülinapom miatt utazott ide-mondta boldogan Georg, majd megcsókolta a lányt. Elfordultam kicsit. Még sosem láttam Georgot senkivel csókolózni. Nem mintha zavart volna… mert nem. Csak…
Biccentettem a fejemmel Georgnak. Arrébb vonultunk.
-Jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan
-A Tomosra gondolsz?-szívott egy slukkot
-Igen. Mi történt?-estem neki-Min vesztetek össze?
Cinikusan felnevetett.
-Rajtad…-mondta
-Mi?-kérdeztem vissza
-Rajtad. Az az új hipotézise, hogy kavartunk…-nevetett tovább. Én ezt nem tartottam ilyen viccesnek.
-Elmondtad neki a tegnapot?-hördültem fel
-Dehogy-rázta a fejét-Megöleltél. Adtál puszit. Előtte!-magyarázta
-Igazad van. Ne haragudj…-sóhajtottam-Most hol van?-haraptam rá idegesen az alsó ajkamra
-Gondolom a szobájában. Füvezik vagy a fene tudja. Nem érdekel…-vont vállat
-Régóta füvezik?-sütöttem le a szemeimet. Bólogatott.
-Mióta ismerem. Néha rágyújt. Mostanában egyre sűrűbben. Idióta…-ócsárolta tovább-Egyszerűen csak úgy nekem esett. Pszichiáter kéne neki.
-Megkeresem…-mondtam, majd Billre pillantottam. Bámult-Billnél pedig falazz! Mondd, hogy visszamentem a többiekhez-veregettem vállba. Elindultam vissza a recepcióhoz.
-Joseph! Hanyadik emeleten vannak a fiúk?-gomboltam a kabátom
-A másodikon-mutatott a lépcső felé
Igen.  Kivételesen nem a liftet használtam. Felgyalogoltam. Mire felértem a másodikra, teljesen kimerültem, de hála az égnek volt, aki felrázzon.
-Gustavot keresed? Hm?
Tobias. Ott ült a szokásos helyén.
-Tom-közöltem vele szuszogva
-Az ott-mutatott rá a 102-re és olvasott tovább
Odasétáltam és bekopogtam. Jött is a válasz.
-Mondtam, hogy senki ne zavarjon-ordított ki
Újra kopogtam. Még egyszer, majd még egyszer. Végülis nyílt az ajtó és kidugta a fejét Tom.
-Mit keresel itt?-nézett üveges tekintettel. Egy kopott mintás, bő póló és boxer volt rajta. Az arca gyűrött.
-Engedj be!-löktem meg az ajtót
-Nem. Hagyj békén! Miért nem vagy az újdonsült kis barátoddal, Georggal? Gustav mikor jön?-kezdett bele a beszólogatásaiba
-Én is mindig ezt kérdezem…-szólt oda Tobias, mire szúrósan ránéztem. Egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani. Ez most nagyon nem a poénkodás pillanata volt.
-Tűnj innen! Látni se bírlak-kezdte becsukni az ajtót
-Várj már, kérlek-fogtam meg-Beszélnünk kell! Tom…-hiába. Erősebb volt, így simán kizárt-Tom Kaulitz, nyisd ki! Az Isten szerelmére! Itt állok egész este ha kell-dörömböltem. Nem hatotta meg.
-Nem fogja kinyitni-mondta Tobi-Ismerem már Tomot. Haragtartó és makacs-lapozott egyet a könyvben
-Tom, nyisd ki! Nem volt köztem és Georg között semmi-kedvesebb hangon szóltam-Nem is tudom, honnan szedted ezt. Csak barátok vagyunk. Bill sem érdekel már-vettem egy mély lélegzetet. A szívem hevesen vert-Engem csak te érdekelsz. Csak te, mert… Szeretlek, Tom Kaulitz-hunytam le a szemeimet

Ki mondtam. Annyira nem akartam büszkeségből, de kimondtam. Valahol jó volt, mert megkönnyebbültem. Ezt a terhet már nem cipeltem a vállamon.
Ránéztem Tobiasra, aki komoly képpel visszanézett rám.
Tom nem jött ki. Letörtem. Fölöslegesen álltam volna még ott ezek után órákat. Úgy döntöttem, inkább visszamegyek a buszba és bőgök egy nagy doboz jégkrém mellett.
Elindultam Tobi felé lassú, csoszogó léptekkel.
Tobias próbált kipréselni magából valami bíztatót, de nem jött össze.
Már éppen elköszöntem tőle, mikor meghallottam T hangját.
-Gyere be!-kérlelt
Gondolkozhattam volna, hogy bemnjek vagy ne, de mivel már minden tartásom és büszkeségem odaveszett, így visszafordultam és bementem Tomhoz.
Becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Ledobtam a földre a kabátomat. Megint… megint megalázkodtam előtte. Tépelődtem.
-Gyönyörű vagy ebben a ruhában-mért végig
-Miattad vettem fel… rövid-húztam el a szám
-Nagyon tetszik-messziről dícsérgetett. Ez furcsa. Tom sosem kerülte a testi kontaktust. Már az első napokban igen közel kerültünk egymáshoz. Furcsa volt, hogy most egy méter volt közöttünk.
-Amit az előbb mondtam, azt felejtsd el… nem kellett volna…-temettem a kezembe az arcom-Olyan kínos…
-Figyelj!-kezdett bele a tipikus Tomos gesztikulásába
-Nem! Te figyelj, Tom Kaulitz-ordítottam rá idegesen-Téged választottalak. Nem Billt. Téged. Éreztem valamit irántad. Eljöttél hozzám, beengedtelek az életembe-fújtam ki a levegőt-Különleges voltál. Lefeküdtünk. Azt hittem, hogy én is fontos vagyok neked. Aztán meg két csajjal hemperegsz és észre sem veszel? Hozzám se szólsz? Mit tettem?-kérdeztem könnyes szemekkel
Hatásszünet. A földet vizslatta. A légkör nagyon feszült volt.
-Miután visszamentem Hamburgba-lépett közelebb-elmondtam Billnek-nevetett fel cinikusan
-Mi?-kezdtek remegni az ajkaim-Mit csináltál?
-Elmondtam neki. Elmondtam, hogy együtt voltunk és azt is, hogy veled akarok lenni. Totál kiborult…-nyalta meg a piercingjét-Mondtam, hogy szeretlek-zavartan nézett rám-Hülyeség. Igaza van, én csak egy estére tudok szeretni.
Átkaroltam a nyakát.
-Ez butaság-leheltem az ajkaira
-Nem…-nyögte. Nem mert hozzám érni-Aztán azt mondta, kötelességem neki segíteni. Végülis elvettem a csaját-a homlokát az enyémnek döntötte-Mondtam neki, hogy mit tegyen, mint neked az elején. Hagyott rendelni meg…
-Az a mosolyos dolog?-pislogtam
-Azt is tőlem vette. Azt hittem, hogy még mindig őt szereted. Nem tudtam, hogy érzel. Aztán visszajöttünk és dühös voltam. Ott volt az a két csaj és…-olyan volt, mint egy tébolyult kisfiú. Megcsókoltam.
-Semmi baj-súgtam-Hülyeség ez az egy éjszakás gondolat. Hiszem, hogy ha újra együtt lennénk, akkor ugyan olyan jó lenne és azután is és azután is-csókoltam meg mégegyszer-Bebizonyítom…-nyeltem egy nagyot
Bólintott.
Tépni kezdtük egymás száját. Végig húzta a kezét a combomon. Fel tudtam volna falni, annyira kívántam. Mióta utoljára együtt voltunk, azóta meghaltam volna egy csókjáért. Hát most kaptam. Végig a nyakamra… Beleborzongtam.
-Szeretlek-karmoltam a hátát-Szeretlek, Tom.