Várakozás a Karácsonyra

Egy unalmas este és egy facebook kiírás szüleménye. Nem fontos a hely sem az idő. A mondanivaló a lényeg.
Nem ez a tervezett karácsonyi novella. Ez csak egy kis kitekintés. Enjoy! :))


Ott ültünk az ágyon. Egymással szemben, térdeinket felhúzva. Az én szememből folyt a könny, ő csak némán meredt maga elé. Az alsó szintről valami karácsonyi zene és nevetgélés hallatszott, bár a csukott ajtó miatt ez sem biztos. Csak azt tudom, hogy a félhomályban csak egymás szuszogását tudtuk kivenni.
-Tudod… megígérted-köszörültem meg a torkom. Nem válaszolt-Tisztán emlékszem. Ott álltunk a turnébusz mellett 2005 júniusában és azt mondtad, idézem, hogy „most nagyon keveset fogunk találkozni, de ígérem, hogy karácsonykor a tiéd leszek”. Azóta is várom ezt-sütöttem le a szemeimet-Négy év, Bill. Négy éve várom azt a szent estét. Már kezdtelek elfelejteni, ez az egész nem gondolok rád dolog is jól ment. És most beállítasz hozzánk, mint ha mi sem történt volna-vettem egy mély levegőt-Te nem is tudod, milyen nehéz volt-szipogtam-Folyamatosan a képeidet bámultam a neten és, mikor valami lánnyal pózoltál, mindig átfutott a fejemben, hogy nekem kellene ott állni veled.
Lehajtott fejjel hallgatta, ahogy feltépem a sok éves sebeket.
-Mikor tizenéves fejjel szerelmet vallottam neked a sok éves barátság után, akkor az komoly volt-csuklott el a hangom. Hirtelen felsejlettek az emlékek. Mint egy film. Pont így ültünk, azon az estén is. Volt elég merszem két év senyvedés után halkan, a puha sötétbe suttogni azt a szót, hogy szeretlek. Úgy éreztem, most vagy soha. Bill, rá nem jellemző módon, akkor is ilyen szótlan volt. Kis töprengés után végülis megcsókolt. Életem legszebb pillanata volt a számon érezni a húsos ajkait és a számban a nyelvpiercingjét. Hosszú és érzelmes csók volt. Egész estés. A smaragd zöld takaróm alatt feküdtünk és csókolóztunk. Nem siettünk sehová. Mint ha a pillanat örökké tartott volna. De nem. Reggel fel jött a Nap. Azután már nehezen tudtam elképzelni, hogy mi szebbet adhatna nekem. Karácsonyra nem is kértem mást, csak őt. Mindenhogy. Neki tartogattam magam. Azt akartam, hogy vele legyek először. Csak neki tudtam volna teljesen megnyílni testestül-lelkestül. Igen. Szerelmes voltam belé. Talán ez még mindig tart.
Neki nem jelenthetett semmit, hisz, mintha mi sem történt volna, élte tovább a rocksztár életét. Most pedig beállít, hogy „kiéltem magam, a tiéd vagyok”? Kérlek…
-Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom-bökte ki több perces várakozás után-Nem így akartam. Én is… én is akartalak, de…-fújta ki fájdalmasan a levegőt-semmi értelme nem lett volna, hogy egy olyan emberre várj, aki nem tud veled lenni a nap 24 órájában…-gyűrte az arcát
-Én így is vártam rád!-hördültem fel. Egyre nehezebb volt visszatartani a sírást. Előtört belőlem minden érzelem.
-Nem tudom visszacsinálni…-nyalta meg a száját. Láttam rajta a megbánást.
-Tudom-vontam vállat
A könnyeimet törölgetve leengedtem a lábam és közelebb ültem hozzá. A fejem az övé mellé, a vállára hajtottam. Elmosolyodott. Ő is közelebb húzódott. A gyönyörű vonásait néztem. Azt a tipikus kisfiús arcát még mindig nem nőtte ki. Olyan csodás volt számomra még ennyi idő után is. Annyira vágytam rá.
Nem tudtam, mi jár a fejében csak azt, hogy valamin nagyon gondolkodik. Ezt a lassú lefelé pislogásából következtettem ki. Megértettem, miért nem tudok rá haragudni. Mert még mindig szeretem. Ezt nem értettem sosem: úgy ismerem, mint a tenyeremet, talán annyira ismerem őt, mint Tom és mégis akartam minden hibájával együtt.
-Karácsony van, nem de?-törte meg a csendet
-De-simítottam el az arcomból a szőke tincseimet
-Akkor még jóvá tehetem-szólt rekedten. Felemeltem a fejem és zavartan rápillantottam.
-Hogy érted?- remegő ajkakkal  az övéire pillantottam. Ő is így tett. Felém közelített.
Fényéveknek tűnt, mire az orrunk összeért, majd a szánk. Annyira szomjaztam a csókjaira. El sem hittem, hogy ennyit kellett várnom erre.
Picit megnyaltam az alsóajkát, majd beletúrt a hajamba és vadul nekem esett. Boldog voltam, hogy nem csak én kívánom őt halálosan, hanem ő is engem.
Nem hagytuk abba. Még mialatt az ölébe ültem akkor sem. Átkaroltam a nyakát mind két kezemmel. Az övéi már lejjebb vándoroltak. Felnyögtem, mikor a szürke bő pulóverem alatt megéreztem a hosszú ujjait és karmolni kezdte a hátam. A nyakamat ostromolta finom puszikkal, mialatt finoman a fülét harapdáltam.
-Bill, Bill-súgtam az imént említett érzékszervébe-Mindenki…-kapkodtam levegő után-Mindenki lent van és…
Elcsitított és fülelni kezdett. Még mindig duruzsolás hallatszott fel.
-Szerintem ők nélkülünk is remekül megvannak-nevetett-Én viszont veled akarok lenni… csak veled és bepótolni a sok éves lemaradásomat-hajtotta a homlokát az enyémhez
-De akkor lassíts, jó?-kérleltem
-Persze, ne haragudj-válaszolta. Dehogy haragudtam. Csak ki akartam élvezni minden pillanatát.
-Nem vártál meg, igaz?-suttogta. Lehunytam a szemeimet-Nem baj, ha nem-kezdett szabadkozni-Megértem-nyomott egy apró puszit az arcomra
-Bill, én…-torpantam meg-én megvártalak-figyeltem a reakcióját. Először döbbentem tekintett rám, majd boldog mosoly ült ki az arcára.
-Köszönöm-tolta arrébb a pulóverem nyakát és lehelt egy csókot a kulcscsontomra
Tényleg lassított. Talán az tudat fényében inkább próbált időt hagyni, hogy minden gyengéden csináljon.
Megfordultunk. Végig fektetett az ágyon, ő fölöttem.
Csend volt, kívülről minden nyugodtnak látszott, pedig belül mind ketten éreztük, hogy a sok éve szunnyadó vágyak ébredezni készülnek, lassan törve utat maguknak, melegséggel árasztják el a testünket. A régi vágyakból, sóhajokból újjak születtek és így, már megduplázódva kívánták az érintést, a csókot, hogy lángoló testünk eggyé forrjon össze.
 Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy álmom teljesült, mikor kifulladva ott feküdtünk egymás karjaiban. Nem hagyta abba a kényeztetést.
A meztelen, bársonyos teste hozzám nyomódott. És már csak a puszta érintés is több, mint fantasztikus volt.
-Lassan öltöznünk kéne-bújtam hozzá közelebb, mint egy félénk kislány
-Igen…-cirógatta a karom-De…-nevetett fel csábítóan-jövő karácsonykor ugyan itt, ugyan ekkor!-búgta
-Szeretlek-súgtam csilingelő hangon
-Én is. Én is nagyon…