Haza jöttem. :)
Több okból is nagyon boldog vagyok.
1. Egy csomó olyan olasz városban jártam ahol a TH is koncertezett már.
2. Meg van az új történet. Uuuu igen. : D Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Hamarosan jövök részekkel.
Csókcsók, Aliens<3
2011. július 30., szombat
2011. július 23., szombat
I have to say goodbye
But just for a week.
Majdnem1 hétig Olaszországban leszek, ahogy már itt említettem, de utána hozom azt a bizonyos Battlefield részt ;)
Csóközön addig is, csütörtökön jön a friss.
Pá
Majdnem1 hétig Olaszországban leszek, ahogy már itt említettem, de utána hozom azt a bizonyos Battlefield részt ;)
Csóközön addig is, csütörtökön jön a friss.
Pá
2011. július 21., csütörtök
Battlefield-14.rész (részlet)
"Billel nem olyan volt ez az egész szex dolog, mint amilyen más vele egykorú sráccal lett volna. Vele érett volt. Órákat képesek voltunk csak csókolózni és Billben az önmegtartóztatás végig jelen volt. Hihehtetlenül tapasztalt...nak tűnt. De azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az is volt."
: P
: P
2011. július 20., szerda
A fenébe is...
Most már tényleg gondozom a másik blogomat is. Töltök fel képeket sokat sokat sokat és dokumentálom az életem pillanatait, ha már abból táplálkozok a storykba.
OurDrug katt.
OurDrug katt.
2011. július 19., kedd
2011. július 18., hétfő
Édes pillanatok
Szökőkút
Battlefield összefoglaló
Csak, hogy mindenki felvegye a fonalat, ha jön a kövi rész. ;)
A kilencedikes Emma egy csapásra beleszeret az évfolyamtársába, a lúzer Bill Kaulitzba. Hiába van egy menő tizedikes barátja, Marco, neki akkor is a kis rocker kell.
Indulhat a becserkésző hadjárat! Először is elmegy egy koncertjükre, de amikor Tom, Bill testvére észreveszi a lányt, elzavarja. Azért büntetni Emmat, mert Marco már nem egyszer verte meg az ikreket. Bill jogtalannak érzi Tom viselkedését, ezért bocsánatot kér tőle az iskolában és megkéri a lányt, hogy üljön mellé az egyik órán. Onnantól kezdve Emma a jó barátjának tartja a fiatalabb Kaulitzot.
Marco mikor megtudja, hogy a barátnője az ellenségével barátkozik, akkor nyilvánosan megalázza a lányt és szakít vele. Erre persze Emma rögtön Billhez fut vigaszért, aki értetlenül áll a helyzet előtt, hisz számára a lány még mindig közömbös. Neki a vagány Sabine tetszik.
Már-már feladta Emma a reményt, amikor az egyik órája előtti szünetben megjelenik Bill és bocsánatot kér. Emma találkozót ajánl, amibe Bill belemegy, de persze csak, mint barát.
Az első közös estéjük eléggé jól telik: közös pizzázás, majd iszogatás az Elba-parton. Emma kicsit túl sokat ivott, így felbátorodva megpróbálja megcsókolni a fiút, ám ő visszautasítja. Emma nem érti, miért nem akart tőle semmit Bill.
Másnap Bill meglepi a lányt és elmegy a házukhoz. A kapujuk előtt aztán végre elcsattan az a bizonyos csók.
De sajnos aztán kiderül, hogy Bill Tom unszolására ment el az első randijukra, hogy leitassa és kihasználja a lányt, ám erre nem volt képes, ezért nem csókolta meg, de miután elcsattant az a bizonyos, Tom és a barátai Marco orra alá dörgölték a történteket.
Bill elrángatja Emmat az egyik órájukról és bocsánatot kér heves csókcsata közben a lány wc-ben, majd arra a kérdésre, hogy mi van közöttük a lánnyal, így felel: "Randizgatunk."
Azon a délutánon Bill Emmaéknál "tanul", bár inkább csak a biológiát sajátítják el a gyakorlatban, amikor váratlanul megjelennek a lány szülei. A nevelőapja nagyon kiakad a lány új fiúján, hiszen Marco apja a régi jó barátja, így az ő szíve inkább Marcohoz húz.
Az angoltanár az iskolában észre vette a lány lógását, de szerencsére egy figyelmeztetéssel megússza.
Közeledik a karácsony és Emma kénytelen Marcoékkal tölteni az ünnepet, de az estét nem. Szövetkezik az anyukájával és ellóg a Kaulitz házba, hogy Billel legyen, aki nyílvánvalóvá teszi, hogy mit is vár az estétől, de Emma megrémül, mert ő még nem akarja. Bill megértő.
Másnap reggel aztán Tom kifaggatja testvérét az éjszakáról. Bill átad egy aranyláncot a lánynak karácsonyi ajándék gyanánt.
Szilveszter előtt Billék koncertre készülnek, ahová Emma is elmegy, ám nem hagyja szó nélkül, mikor Bill füvezni akar. Ezen persze Tom nagyon kiakad és leteremti a lányt.
Szilveszterig nem is beszélnek egymással, de azon az estén Bill elmegy Emmaékhoz, akinek a szülei nincsenek otthon, így a két fiatal kettesben tölti az ünnepet, aminek egy forró éjszaka lesz az eredménye…
Indulhat a becserkésző hadjárat! Először is elmegy egy koncertjükre, de amikor Tom, Bill testvére észreveszi a lányt, elzavarja. Azért büntetni Emmat, mert Marco már nem egyszer verte meg az ikreket. Bill jogtalannak érzi Tom viselkedését, ezért bocsánatot kér tőle az iskolában és megkéri a lányt, hogy üljön mellé az egyik órán. Onnantól kezdve Emma a jó barátjának tartja a fiatalabb Kaulitzot.
Marco mikor megtudja, hogy a barátnője az ellenségével barátkozik, akkor nyilvánosan megalázza a lányt és szakít vele. Erre persze Emma rögtön Billhez fut vigaszért, aki értetlenül áll a helyzet előtt, hisz számára a lány még mindig közömbös. Neki a vagány Sabine tetszik.
Már-már feladta Emma a reményt, amikor az egyik órája előtti szünetben megjelenik Bill és bocsánatot kér. Emma találkozót ajánl, amibe Bill belemegy, de persze csak, mint barát.
Az első közös estéjük eléggé jól telik: közös pizzázás, majd iszogatás az Elba-parton. Emma kicsit túl sokat ivott, így felbátorodva megpróbálja megcsókolni a fiút, ám ő visszautasítja. Emma nem érti, miért nem akart tőle semmit Bill.
Másnap Bill meglepi a lányt és elmegy a házukhoz. A kapujuk előtt aztán végre elcsattan az a bizonyos csók.
De sajnos aztán kiderül, hogy Bill Tom unszolására ment el az első randijukra, hogy leitassa és kihasználja a lányt, ám erre nem volt képes, ezért nem csókolta meg, de miután elcsattant az a bizonyos, Tom és a barátai Marco orra alá dörgölték a történteket.
Bill elrángatja Emmat az egyik órájukról és bocsánatot kér heves csókcsata közben a lány wc-ben, majd arra a kérdésre, hogy mi van közöttük a lánnyal, így felel: "Randizgatunk."
Azon a délutánon Bill Emmaéknál "tanul", bár inkább csak a biológiát sajátítják el a gyakorlatban, amikor váratlanul megjelennek a lány szülei. A nevelőapja nagyon kiakad a lány új fiúján, hiszen Marco apja a régi jó barátja, így az ő szíve inkább Marcohoz húz.
Az angoltanár az iskolában észre vette a lány lógását, de szerencsére egy figyelmeztetéssel megússza.
Közeledik a karácsony és Emma kénytelen Marcoékkal tölteni az ünnepet, de az estét nem. Szövetkezik az anyukájával és ellóg a Kaulitz házba, hogy Billel legyen, aki nyílvánvalóvá teszi, hogy mit is vár az estétől, de Emma megrémül, mert ő még nem akarja. Bill megértő.
Másnap reggel aztán Tom kifaggatja testvérét az éjszakáról. Bill átad egy aranyláncot a lánynak karácsonyi ajándék gyanánt.
Szilveszter előtt Billék koncertre készülnek, ahová Emma is elmegy, ám nem hagyja szó nélkül, mikor Bill füvezni akar. Ezen persze Tom nagyon kiakad és leteremti a lányt.
Szilveszterig nem is beszélnek egymással, de azon az estén Bill elmegy Emmaékhoz, akinek a szülei nincsenek otthon, így a két fiatal kettesben tölti az ünnepet, aminek egy forró éjszaka lesz az eredménye…
Megihletett egy kép
Elviseltem mindent neked, mert szerettelek és tudtam, hogy te is szeretsz, bár volt egy pár húzásod.
Hagytad, hogy beléd essek. Elvarázsoltál a szőke tincseiddel, a nagy barna szemeiddel és az esetlenül kedves személyiségeddel. Tizennyolc voltál, sikeres. Majdnem belerokkantam, mikor a zenekarod miatt szakítottál velem, de talpra álltam és nem adtam fel, mert tudtam, hogy nekünk még dolgunk van egymással. Visszaszereztelek és a legjobbat nyújtottam. A tartásomat megőrizve elviseltem a kilengéseidet, azt hogy ha olyan kedved van, tudomást se veszel rólam. Volt, hogy több napig nem értelek el, mert magányra vágytál, aztán mikor megjelentél oltalmazásra és szeretetre volt szükséged. Kérdezés nélkül tettem a dolgomat és megadtam neked, ami kell. Mit vártam érte cserébe? Téged.
A szívemet és a méltóságomat is letaglózta a hír, mikor összevertek, mert kikeztél két lánnyal. Akkor eldöntöttem, hogy vége, de aztán egy olyan oldaladat mutattad, amit addig még sosem, így hát megbocsájtottam. Nem könnyű túl tenni magam ezen, hisz a hegeid mindig csak erre emlékeztetnek, de próbálkozom. Én legalább próbálkozom.
És most azt akarod mondani, hogy megsebeztelek és te már nem bírsz többé így velem lenni? Mégis ki lennél te? Talán te nyeltél csendben több évig? Talán te álltál a második helyen, a zene mögött? Te talán jobb vagy? Nem...
Lehet, hogy lányok milliói hevernek a lábaid előtt, de szerinted ők elviselnének?
Csak azt kérem, hogy tisztelj és, ha hozzád beszélek, akkor nézz rám, az Isten szerelmére...
Hagytad, hogy beléd essek. Elvarázsoltál a szőke tincseiddel, a nagy barna szemeiddel és az esetlenül kedves személyiségeddel. Tizennyolc voltál, sikeres. Majdnem belerokkantam, mikor a zenekarod miatt szakítottál velem, de talpra álltam és nem adtam fel, mert tudtam, hogy nekünk még dolgunk van egymással. Visszaszereztelek és a legjobbat nyújtottam. A tartásomat megőrizve elviseltem a kilengéseidet, azt hogy ha olyan kedved van, tudomást se veszel rólam. Volt, hogy több napig nem értelek el, mert magányra vágytál, aztán mikor megjelentél oltalmazásra és szeretetre volt szükséged. Kérdezés nélkül tettem a dolgomat és megadtam neked, ami kell. Mit vártam érte cserébe? Téged.A szívemet és a méltóságomat is letaglózta a hír, mikor összevertek, mert kikeztél két lánnyal. Akkor eldöntöttem, hogy vége, de aztán egy olyan oldaladat mutattad, amit addig még sosem, így hát megbocsájtottam. Nem könnyű túl tenni magam ezen, hisz a hegeid mindig csak erre emlékeztetnek, de próbálkozom. Én legalább próbálkozom.
És most azt akarod mondani, hogy megsebeztelek és te már nem bírsz többé így velem lenni? Mégis ki lennél te? Talán te nyeltél csendben több évig? Talán te álltál a második helyen, a zene mögött? Te talán jobb vagy? Nem...
Lehet, hogy lányok milliói hevernek a lábaid előtt, de szerinted ők elviselnének?
Csak azt kérem, hogy tisztelj és, ha hozzád beszélek, akkor nézz rám, az Isten szerelmére...
Sosem unom meg
Gondolatok:
-bár ilyen lenne minden gagyi autós tv műsor
-tökéletes Bill Kaulitz, minek van rajtad általában smink, ha ilyen szexi vagy anélkül? *_*
-3:11 xD
-3:22 "majd én megmutatom neked hogy kell gyorsan vezetni" bocs, király : D
-3:34 "mutasd meg mit tudsz, Tom" ohje
-3:36 kis édes konferálós
-3:42 Tom feje az üvegen keresztül :'D
-hogy őszinte legyek én nem pártolom Tombabe szabados vezetési stílusát, szóval inkább Bill mellé ülnék be, és ti? ;)
2011. július 17., vasárnap
Tanács
2011. július 16., szombat
2011. július 15., péntek
Ba-ba-battlefield
Vége a Love Game-nek és jönnek az új részek a Battlefieldből. Abból sincs már sok hátra, így új sztorin töröm a fejem. ;)
привет!
T: Gustav, hogy mondod oroszul, hogy szia? (Mert ugye Gusto művelt, nyelveket beszélő férfi :D - szerk.)
G: привет! (Ejtsd: privjet)
T: привет! привет!
0:09-nél Georg ennivaló "hi' köszönése <3
2011. július 14., csütörtök
Love game-25.rész
25.
Milánó után már csak két napom maradt Tommal. Kettő. De ez a két nap is egy szempillantás alatt eltelt és mire észbe kaptam, már ott álltam Tom Gibsonja előtt Párizsban. Az utolsó koncert…
-Ne szomorkodj-ölelt meg hátulról Adrian-Én majd néha meglátogatlak, ha szeretnéd.
-Hülye-csimpaszkodtam a karjába
-De tényleg…-adott egy puszit
-Ne csináld ezt, mert elsírom magam-megfordultam és megöleltem. Adriannal az elmúlt hónapokban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Olyan mintha lenne egy dinka kis öcsém.
-Tényleg találkozhatunk. Amúgy se voltam még Dortmundban-mosolygott rám
-Én se Stuttgartban-vontam vállat
-Ezt megbeszéltük-kacsintott
A búcsú mindig a legnehezebb dolog. Pláne, ha gyász társul mellé. Gyászoltam a turnét. Végig mentem a folyamat összes állomásán: tagadás, düh, alku, depresszió és végül az elfogadás. Hiszen mit is tehetnék?
Már mindent összepakoltam és majdnem készen álltam az indulásra.
-Nagyon köszönjük-hallatszódott Bill szájából a koncert végén. Görcsbe rándult a gyomrom. Szaladtam a színpad széléhez és vártam az én egyetlen Tom Kaulitzomat, aki lesétált a lépcsőn és le sem véve a gitárját máris egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Fúj. Le vagy izzadva-törölgettem a puszi helyét. Tom kivette a fülmonitort a füléből. Én leszereltem róla, Adrian pedig elvette a gitárját. Vittük is a helyére, mert hiába volt ez az utolsó állomás, nem akartuk, hogy baja legyen a felszerelésnek. Habár a fizetésemből úgyse vonják már le, hiszen kézbe kaptam.
-Gyertek-intett nekünk Axel
Mit sem sejtve Adrival elindultunk utána. A fiúk öltözőjéig követtük, ahol már majdnem mindenkinek a kezében pezsgő volt, enyhe party fílinggel a levegőben. Odasétáltam az asztalhoz és vettem én is.
-Figyelem, figyelem!-pöckölgette meg a pohár szélét David, kanál híjján, egy kis figyelemért-Hát itt a vége! Mindenkinek nagyon köszönjük a kemény munkát. Mindannyian szerves részei voltunk ennek a turnénak és remélem a legközelebbire is egy ilyen jó csapat jön össze-mindenki kuncogni kezdett-Szóval még egyszer köszönöm és az esti partyig: egészségünkre!-emelte magasba a Rolex órás karját David. Én is így tettem.
Georg törölközővel a nyakában kortyolt bele mohón az italba. Odamentem hozzá és átkaroltam.
-Hiányozni fogsz-hajtottam a fejem a vállára
-Te is-húzott közelebb-Ugye jobban szeretsz, mint bárki mást itt a stuff-ból?
-Hát persze-ironikusan, majd megsimogattam a hátát
-Tudtam én!-ült ki elégedett mosoly az arcára-De azért hazudd nekik, hogy őket jobban szereted. Elég, ha mi tudjuk az igazságot-kacsintott sunyin
-Gyere csak-hívtam közelebb-azt az estét egyszer befejezzük-súgtam a fülébe
-Mindenképpen-nyalta meg az alsó ajkát
Oldalra néztem és Bill éppen mosta le a szétfolyt sminket az arcáról a kivilágított tükör előtt. Nagy levegőt vettem és bementem hozzá.
-Hahó, fiúkák-tettem karba a kezem. Gustav a kanapén fekve egy német népdalt dúdolgatott-Ajj, Gusto-mentem oda hozzá és megölelgettem
-Anna. Este bulizunk!-huhogott
-Alap. Imádlak.
-Én is téged-tette a kezét a feje alá
Bill mosolyogva bambult ránk, de elkapta a fejét, mikor észrevettem, hogy néz. Majd lassan visszafordult és láttam az ajkain, hogy mondani akar valamit, de most Tom előzte be.
-Édes-rántott magához-Remélem, nem tervezel hosszú partyzást…-dobta be azt a tipikus Tom Kaulitzos nézését, amitől elolvadtam
-Dehogy-ráztam a fejem
Csak vele akartam lenni az utolsó estémen, de azért illendőségből lementem a hotel nagytermébe, hogy együtt ünnepeljek, vagyis inkább gyászoljak a többiekkel. Olyan volt ez egy kicsit, mint egy halotti tor. Célirányosan mentem. Kezdve Axellel:
-Kicsi lány-várt tárt karokkal
-Minden köszönök-öleltem meg-Hogy a pótapukám, a tanárom és a barátom voltál-csuklott el a hangom-Nem fogok sírni… ezt megfogadtam-löktem el magamtól, amíg elnyomtam magamban az érzelmeket
-Én köszönöm azt, hogy a segítőm és a barátom voltál. Találkozunk még-várt bizonyosságra
-Persze, hogy-öleltem meg még egyszer
-Én is jövök-ölelt át mindkettőnket Thomas
-Te is hiányozni fogsz-mosolyogtam
Természetesen Dunjától is elköszöntem, a két G-vel is váltottam pár szót, sőt még Natival is elbájcseverésztem egy kicsit.
-Hát jó pihenést…-malmoztam az ujjaimmal
-Igen, neked is-bólogatott
Hiába… Senki ne várjon tőlünk túl nagy érzelgősséget.
-Már csak Billtől nem köszöntem el. Nem tudod, merre van?-kérdeztem
-A legutóbb még a teraszon cigizett-mutatott a nagyteremből nyíló óriási teraszra
-Köszi-fordultam sarkon és elindultam Bill felé
A teraszról gyönyörűen lehetett látni a kivilágított medencét. Páran ténferegtek kint, de Bill Kaulitz a legfélreesőbb pontban cigizett.
-Anna!-fogtam meg valaki a karom
-Oh, Stephan.
-Köszönjük a munkáját.
-Én köszönöm, hogy engem választottak-ráztunk kezet-Ha megbocsájt én most…-mutogattam a vállam fölött hátra
-Hát persze-legyintett
Elindultam Bill felé. Rám se nézett, pedig tudom, hogy tudta, hogy közeledek.
-Hát te mit lógatod itt az orrod? Pörögnöd kéne ezerrel-könyököltem mellé
-Csak egy kis időre van szükségem. Majd mindjárt…-hajtotta le a fejét és kifújta a füstöt
-Jól vagy?-aggódva közelebb húzódtam hozzá
-Persze-nézett fel egy keserű mosollyal-Iszok egy pár pohárral és pörgök, hidd el. Semmi baj-pöccintette el a cigarettát a medence irányába
-Bill, én sajnálom, ha bántottalak és őszintén köszönök mindent-fordultam vele szembe
-Ugyanezt akartam mondani-nevetett kínosan
Elvesztünk egymás szemében.
-Úgy csillognak a szemeid. Nekem akkor ilyenek, ha részeg vagyok-húztam el a szám
-Látod, megrészegítesz-lépett közelebb
Félve hátra pillantottam, de senki nem figyelt.
-Bill-nyeltem nagyot-Most kérlek… csókolj meg!-hunytam le a szemeimet
Egy kicsit tétovázott, de a lágy tenyerét a nyakam köré fonta és közelebb hajolt. Éreztem a szuszogását a bőrömön és a szám már szomjazott az övére, ám ekkor kaptam egy finom kis puszit az arcomra. Döbbentem nyitottam ki a szememet.
-Tom már vár fent. Menj!-mosolygott és kecses, modelleket meghazudtoló lépésekkel elindult Stephanékhoz. Lehengerlő személyiség, annyi szent…
Úgy tettem, ahogy mondta és felmentem a testvéréhez.
-Kit látnak szemeim?!-mosolygott Tobi
-Te nem bulizol?-mutattam felé értetlenkedve
-Valakinek dolgoznia is kell. Tomot ott találod-bökött a vele szembe eső ajtóval
-Köszönöm…-kopogtam
-Gyere-halladszódott a szobából
-Szia-csuktam be magam mögött az ajtót, de előtte kiakasztottam a „Don’t disturb” táblát
-Szia-pattant fel az ágyról az én félmeztelen Tomom
-Itt vagyunk-sütöttem le a szemem-Öh… csak annyit hagy mondjak…-kezdtem volna bele, de nem hagyta
-Ne!-tartotta fel a mutató ujját-Kérlek ne pazarolj egy pillanatot se üres szavakra-közelebb sétált és megcsókolt-Ígérem, hogy ez lesz életed legjobb estéje…
Ha Tom Kaulitz ígér neked valamit, akkor mindig higgy neki, mert az úgy van. Bizony.
És hogy mi volt reggel?
„Drága, Tom!
Megígértem magamnak, hogy nem fogok sírni. Nem akartam ezt megszegni, meg amúgy sem akartam érzelgős búcsút, az nem illett volna hozzánk, így a reggeli géppel már vissza is repültem Németországba.
Hidd el, hogy ha nem lenne muszáj, akkor nem hagynálak itt.
Nincs ezen mit szépíteni: beléd estem Tom Kaulitz. Nagyon…
Köszönöm, hogy a barátom, majd a szerelmem, de mindvégig a játszótársam voltál. Hiszen mi végig egy hatalmas játékot űztünk… A szerelem játékát.
Mindezek ellenére arra kérlek, hogy ne keress. Lépj túl ezen a csodás három hónapon és élj olyan boldogan, hogy az a szívdöglesztően szexi mosolyod már fájjon.
Hiszem, hogy egyszer újra találkozunk, addig is százmillió csókot küldök:
a te Annad”
VÉLEMÉNYEKET KÉREK! :D
Milánó után már csak két napom maradt Tommal. Kettő. De ez a két nap is egy szempillantás alatt eltelt és mire észbe kaptam, már ott álltam Tom Gibsonja előtt Párizsban. Az utolsó koncert…
-Ne szomorkodj-ölelt meg hátulról Adrian-Én majd néha meglátogatlak, ha szeretnéd.
-Hülye-csimpaszkodtam a karjába
-De tényleg…-adott egy puszit
-Ne csináld ezt, mert elsírom magam-megfordultam és megöleltem. Adriannal az elmúlt hónapokban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Olyan mintha lenne egy dinka kis öcsém.
-Tényleg találkozhatunk. Amúgy se voltam még Dortmundban-mosolygott rám
-Én se Stuttgartban-vontam vállat
-Ezt megbeszéltük-kacsintott
A búcsú mindig a legnehezebb dolog. Pláne, ha gyász társul mellé. Gyászoltam a turnét. Végig mentem a folyamat összes állomásán: tagadás, düh, alku, depresszió és végül az elfogadás. Hiszen mit is tehetnék?
Már mindent összepakoltam és majdnem készen álltam az indulásra.
-Nagyon köszönjük-hallatszódott Bill szájából a koncert végén. Görcsbe rándult a gyomrom. Szaladtam a színpad széléhez és vártam az én egyetlen Tom Kaulitzomat, aki lesétált a lépcsőn és le sem véve a gitárját máris egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Fúj. Le vagy izzadva-törölgettem a puszi helyét. Tom kivette a fülmonitort a füléből. Én leszereltem róla, Adrian pedig elvette a gitárját. Vittük is a helyére, mert hiába volt ez az utolsó állomás, nem akartuk, hogy baja legyen a felszerelésnek. Habár a fizetésemből úgyse vonják már le, hiszen kézbe kaptam.
-Gyertek-intett nekünk Axel
Mit sem sejtve Adrival elindultunk utána. A fiúk öltözőjéig követtük, ahol már majdnem mindenkinek a kezében pezsgő volt, enyhe party fílinggel a levegőben. Odasétáltam az asztalhoz és vettem én is.
-Figyelem, figyelem!-pöckölgette meg a pohár szélét David, kanál híjján, egy kis figyelemért-Hát itt a vége! Mindenkinek nagyon köszönjük a kemény munkát. Mindannyian szerves részei voltunk ennek a turnénak és remélem a legközelebbire is egy ilyen jó csapat jön össze-mindenki kuncogni kezdett-Szóval még egyszer köszönöm és az esti partyig: egészségünkre!-emelte magasba a Rolex órás karját David. Én is így tettem.
Georg törölközővel a nyakában kortyolt bele mohón az italba. Odamentem hozzá és átkaroltam.
-Hiányozni fogsz-hajtottam a fejem a vállára
-Te is-húzott közelebb-Ugye jobban szeretsz, mint bárki mást itt a stuff-ból?
-Hát persze-ironikusan, majd megsimogattam a hátát
-Tudtam én!-ült ki elégedett mosoly az arcára-De azért hazudd nekik, hogy őket jobban szereted. Elég, ha mi tudjuk az igazságot-kacsintott sunyin
-Gyere csak-hívtam közelebb-azt az estét egyszer befejezzük-súgtam a fülébe
-Mindenképpen-nyalta meg az alsó ajkát
Oldalra néztem és Bill éppen mosta le a szétfolyt sminket az arcáról a kivilágított tükör előtt. Nagy levegőt vettem és bementem hozzá.
-Hahó, fiúkák-tettem karba a kezem. Gustav a kanapén fekve egy német népdalt dúdolgatott-Ajj, Gusto-mentem oda hozzá és megölelgettem
-Anna. Este bulizunk!-huhogott
-Alap. Imádlak.
-Én is téged-tette a kezét a feje alá
Bill mosolyogva bambult ránk, de elkapta a fejét, mikor észrevettem, hogy néz. Majd lassan visszafordult és láttam az ajkain, hogy mondani akar valamit, de most Tom előzte be.
-Édes-rántott magához-Remélem, nem tervezel hosszú partyzást…-dobta be azt a tipikus Tom Kaulitzos nézését, amitől elolvadtam
-Dehogy-ráztam a fejem
Csak vele akartam lenni az utolsó estémen, de azért illendőségből lementem a hotel nagytermébe, hogy együtt ünnepeljek, vagyis inkább gyászoljak a többiekkel. Olyan volt ez egy kicsit, mint egy halotti tor. Célirányosan mentem. Kezdve Axellel:
-Kicsi lány-várt tárt karokkal
-Minden köszönök-öleltem meg-Hogy a pótapukám, a tanárom és a barátom voltál-csuklott el a hangom-Nem fogok sírni… ezt megfogadtam-löktem el magamtól, amíg elnyomtam magamban az érzelmeket
-Én köszönöm azt, hogy a segítőm és a barátom voltál. Találkozunk még-várt bizonyosságra
-Persze, hogy-öleltem meg még egyszer
-Én is jövök-ölelt át mindkettőnket Thomas
-Te is hiányozni fogsz-mosolyogtam
Természetesen Dunjától is elköszöntem, a két G-vel is váltottam pár szót, sőt még Natival is elbájcseverésztem egy kicsit.
-Hát jó pihenést…-malmoztam az ujjaimmal
-Igen, neked is-bólogatott
Hiába… Senki ne várjon tőlünk túl nagy érzelgősséget.
-Már csak Billtől nem köszöntem el. Nem tudod, merre van?-kérdeztem
-A legutóbb még a teraszon cigizett-mutatott a nagyteremből nyíló óriási teraszra
-Köszi-fordultam sarkon és elindultam Bill felé
A teraszról gyönyörűen lehetett látni a kivilágított medencét. Páran ténferegtek kint, de Bill Kaulitz a legfélreesőbb pontban cigizett.
-Anna!-fogtam meg valaki a karom
-Oh, Stephan.
-Köszönjük a munkáját.
-Én köszönöm, hogy engem választottak-ráztunk kezet-Ha megbocsájt én most…-mutogattam a vállam fölött hátra
-Hát persze-legyintett
Elindultam Bill felé. Rám se nézett, pedig tudom, hogy tudta, hogy közeledek. -Hát te mit lógatod itt az orrod? Pörögnöd kéne ezerrel-könyököltem mellé
-Csak egy kis időre van szükségem. Majd mindjárt…-hajtotta le a fejét és kifújta a füstöt
-Jól vagy?-aggódva közelebb húzódtam hozzá
-Persze-nézett fel egy keserű mosollyal-Iszok egy pár pohárral és pörgök, hidd el. Semmi baj-pöccintette el a cigarettát a medence irányába
-Bill, én sajnálom, ha bántottalak és őszintén köszönök mindent-fordultam vele szembe
-Ugyanezt akartam mondani-nevetett kínosan
Elvesztünk egymás szemében.
-Úgy csillognak a szemeid. Nekem akkor ilyenek, ha részeg vagyok-húztam el a szám
-Látod, megrészegítesz-lépett közelebb
Félve hátra pillantottam, de senki nem figyelt.
-Bill-nyeltem nagyot-Most kérlek… csókolj meg!-hunytam le a szemeimet
Egy kicsit tétovázott, de a lágy tenyerét a nyakam köré fonta és közelebb hajolt. Éreztem a szuszogását a bőrömön és a szám már szomjazott az övére, ám ekkor kaptam egy finom kis puszit az arcomra. Döbbentem nyitottam ki a szememet.
-Tom már vár fent. Menj!-mosolygott és kecses, modelleket meghazudtoló lépésekkel elindult Stephanékhoz. Lehengerlő személyiség, annyi szent…
Úgy tettem, ahogy mondta és felmentem a testvéréhez.
-Kit látnak szemeim?!-mosolygott Tobi
-Te nem bulizol?-mutattam felé értetlenkedve
-Valakinek dolgoznia is kell. Tomot ott találod-bökött a vele szembe eső ajtóval
-Köszönöm…-kopogtam
-Gyere-halladszódott a szobából
-Szia-csuktam be magam mögött az ajtót, de előtte kiakasztottam a „Don’t disturb” táblát
-Szia-pattant fel az ágyról az én félmeztelen Tomom
-Itt vagyunk-sütöttem le a szemem-Öh… csak annyit hagy mondjak…-kezdtem volna bele, de nem hagyta
-Ne!-tartotta fel a mutató ujját-Kérlek ne pazarolj egy pillanatot se üres szavakra-közelebb sétált és megcsókolt-Ígérem, hogy ez lesz életed legjobb estéje…
Ha Tom Kaulitz ígér neked valamit, akkor mindig higgy neki, mert az úgy van. Bizony.
És hogy mi volt reggel?
„Drága, Tom!
Megígértem magamnak, hogy nem fogok sírni. Nem akartam ezt megszegni, meg amúgy sem akartam érzelgős búcsút, az nem illett volna hozzánk, így a reggeli géppel már vissza is repültem Németországba.
Hidd el, hogy ha nem lenne muszáj, akkor nem hagynálak itt.
Nincs ezen mit szépíteni: beléd estem Tom Kaulitz. Nagyon…
Köszönöm, hogy a barátom, majd a szerelmem, de mindvégig a játszótársam voltál. Hiszen mi végig egy hatalmas játékot űztünk… A szerelem játékát.
Mindezek ellenére arra kérlek, hogy ne keress. Lépj túl ezen a csodás három hónapon és élj olyan boldogan, hogy az a szívdöglesztően szexi mosolyod már fájjon.
Hiszem, hogy egyszer újra találkozunk, addig is százmillió csókot küldök:
a te Annad”
VÉLEMÉNYEKET KÉREK! :D
2011. július 13., szerda
Love game-24.rész
24. Ha bárki betért volna a szobába, csak egy szerelme karjaiban pihegő lányt látott volna, aki halkan sóhajtozik, mialatt kint a hűvös szél miatt morajlik a tenger. A Nap épp, hogy csak kidugta a fejét a messzi hegy mögül, így olyan hajnali négy körül lehetett.
-Mi lesz most?-szorongattam Tom puha kezét
-Megfürdök, megfürdesz… bár nem fontos, ez fakultatív számodra. Aztán megreggelizünk és indulunk Milánóba-adott egy puszit, majd magához ölelt
-Úgy értem, velünk mi lesz?-néztem rá kérdően
-Épp erről akartam veled beszélni a vacsoránál, de nem hagytad…-vigyorodott el kajánul
-Miért? Nem volt jó?- nevettem én is
-Szerinted, ha nem lett volna jó, akkor csináltuk volna négyszer?-csattant föl
-Na… mondd már! Mit akartál?-csaptam a kezére
-Szóval… Bill és én már régóta fontolgatjuk, hogy LA-be költözünk és hát… Találtunk ott egy házat-forgatta a szemeit
-LA?-tátottam el a számat-Megveszitek azt a házat?-nyeltem nagyot
-Már megvettük…-csuklott el a hangja
-És erről nem kellett volna korábban szólnod?!-ültem fel
-Most… most szólok. Feküdj vissza!-utasított. Úgy is tettem.
-Mikor mentek?
-Legkésőbb januárban, de valószínűleg előbb.
-Addig még találkozunk?-néztem rá. Az ajkait harapdálva csendben préselte ki a választ.
-Ázsiában leszünk.
Sokat töprengtem azon, hogy mi lesz velünk. Most pedig azon töprengek, hogy minek töprengtem ennyit. Fölösleges volt. Az élet már rég eldöntötte mi lesz velünk.
-Ázsiában leszünk.
Sokat töprengtem azon, hogy mi lesz velünk. Most pedig azon töprengek, hogy minek töprengtem ennyit. Fölösleges volt. Az élet már rég eldöntötte mi lesz velünk.
Fölé hajoltam és szomorúan meredtem rá.
-Gyere velem-súgta és a bal keze végigfutott az egész derekamon
-Nem lehet. Nem hagyhatom ott az egyetemet-ráztam a fejem
-És, ha szerződtetnének állandó hangtechnikusnak?-kérdezte reménykedve
-Akkor is. Még van két évem a diplomáig. Max utána-bújtam a nyakához-Nem akarom, hogy vége legyen…
-Én se-húzott még jobban magához-Szeretlek.
-Én is, Tom Kaulitz.
Ki az a hülye, akinek a fejében átfutott, hogy egy ilyen kapcsolat működhet? Ugyan kérem…
Minden egyes mozdulata fájdalommal töltött el. Ahogy rágta az ételt, ahogy köhögött, ahogy öltözött… minden csak arra emlékeztetett, hogy mindjárt vége. Vége.
Teljesen szétszórt voltam. Milánóban a legkevésbé se ment a munkára való koncentrálás, így Axel inkább elküldött, hogy hozzak neki kávét. Az egy dolog, hogy az automatán először a forrócsoki gombot nyomtam meg, másodjára pedig elfelejtettem pénzt bedobni és nem tudtam, miért nem működik, de hogy mire sikerül azt a rohadt kávét a kezembe vennem, akkor még nagyon lendülettel rá is borítsam a hátam mögött csendben leselkedő Billre.
-Jézusom!-dermedtem le, mikor megláttam Bill összekávézott ingjét. Ő nem vette ennyire a szívére, csak mosolygott. Az a csodás mosoly. Én is elnevettem magam-Nagyon sajnálom-szenvedő hangon
-Semmiség…
-Gyere velem-súgta és a bal keze végigfutott az egész derekamon
-Nem lehet. Nem hagyhatom ott az egyetemet-ráztam a fejem
-És, ha szerződtetnének állandó hangtechnikusnak?-kérdezte reménykedve
-Akkor is. Még van két évem a diplomáig. Max utána-bújtam a nyakához-Nem akarom, hogy vége legyen…
-Én se-húzott még jobban magához-Szeretlek.
-Én is, Tom Kaulitz.
Ki az a hülye, akinek a fejében átfutott, hogy egy ilyen kapcsolat működhet? Ugyan kérem…
Minden egyes mozdulata fájdalommal töltött el. Ahogy rágta az ételt, ahogy köhögött, ahogy öltözött… minden csak arra emlékeztetett, hogy mindjárt vége. Vége.
Teljesen szétszórt voltam. Milánóban a legkevésbé se ment a munkára való koncentrálás, így Axel inkább elküldött, hogy hozzak neki kávét. Az egy dolog, hogy az automatán először a forrócsoki gombot nyomtam meg, másodjára pedig elfelejtettem pénzt bedobni és nem tudtam, miért nem működik, de hogy mire sikerül azt a rohadt kávét a kezembe vennem, akkor még nagyon lendülettel rá is borítsam a hátam mögött csendben leselkedő Billre.
-Jézusom!-dermedtem le, mikor megláttam Bill összekávézott ingjét. Ő nem vette ennyire a szívére, csak mosolygott. Az a csodás mosoly. Én is elnevettem magam-Nagyon sajnálom-szenvedő hangon
-Semmiség…
-Mennyi volt? Kifizetem. Vagy veszek neked egy újat-dobtam ki az automata melletti kukába a kávéspoharat
-Egyedi tervezés… de nem baj-simogatta meg még mindig nevetve a vállam
-Áztassuk be gyorsan, hátha kijön-ragadtam karon és elkezdtem a wc felé cibálni
Bementünk az első útba eső wc-be. Én rögtön a csap felé indultam és megengedtem azt.
-Tessék-hallatszott, mire megfordultam Bill ott állt félmeztelenül az ingjét a kezében tartva. Elvettem tőle és beledobtam a mosdókagylóba.
-Még egyszer sajnálom-kezdtem finoman dörzsölni a foltot
-Semmi baj, tényleg. Amúgy minden rendben?-sétált mellém
-Persze…-bólintottam
-Nem volt túl bíztató.
-Csak rossz, hogy mindjárt vége-vontam vállat
-Értem…-sütötte le a szemeit-Tom elmondta neked…
-Los Angelest?-néztem rá-El-vontam ismét vállat
Nagyokat nyeltem és igyekeztem csak a foltra koncentrálni a lehető legkevesebb érzelem kifejezésével.
-Sírhatsz. Nem mondom el senkinek-hajolt hozzám közel
Ahogy felemeltem a fejem Bill és az én arcom között pár centi lehetett. Az ajkaimat pásztázta és ezt a legkevésbé sem leplezte.
-Nem fogok sírni-ráztam a fejem-Te viszont meg akarsz csókolni, Bill Kaulitz…-húztam fel cinikusan az egyik szemöldökömet
-Amíg te nem kérsz rá, addig nem foglak-egyenesedett ki
-Amúgy is… Mit szólna Nati?-zártam el a csapot
-Annak már vége-pásztázta a cipőjének az orrát-Mindketten jobbnak láttuk így-ejtett el egy keserű félmosolyt-Mi lesz veletek, Tommal?-Egyedi tervezés… de nem baj-simogatta meg még mindig nevetve a vállam
-Áztassuk be gyorsan, hátha kijön-ragadtam karon és elkezdtem a wc felé cibálni
Bementünk az első útba eső wc-be. Én rögtön a csap felé indultam és megengedtem azt.
-Tessék-hallatszott, mire megfordultam Bill ott állt félmeztelenül az ingjét a kezében tartva. Elvettem tőle és beledobtam a mosdókagylóba.
-Még egyszer sajnálom-kezdtem finoman dörzsölni a foltot
-Semmi baj, tényleg. Amúgy minden rendben?-sétált mellém
-Persze…-bólintottam
-Nem volt túl bíztató.
-Csak rossz, hogy mindjárt vége-vontam vállat
-Értem…-sütötte le a szemeit-Tom elmondta neked…
-Los Angelest?-néztem rá-El-vontam ismét vállat
Nagyokat nyeltem és igyekeztem csak a foltra koncentrálni a lehető legkevesebb érzelem kifejezésével.
-Sírhatsz. Nem mondom el senkinek-hajolt hozzám közel
Ahogy felemeltem a fejem Bill és az én arcom között pár centi lehetett. Az ajkaimat pásztázta és ezt a legkevésbé sem leplezte.
-Nem fogok sírni-ráztam a fejem-Te viszont meg akarsz csókolni, Bill Kaulitz…-húztam fel cinikusan az egyik szemöldökömet
-Amíg te nem kérsz rá, addig nem foglak-egyenesedett ki
-Amúgy is… Mit szólna Nati?-zártam el a csapot
-Valószínűleg semmi. Nem lenne sok értelme, pedig...-hagytam félbe elhalkulva a mondatot
-Pedig?
-Pedig szeretem-közöltem Billel
-Jó ezt hallani. Ő is téged-mosolyodott el
Kicsavartam az ingjét és a kezébe adtam.
-Valamennyire kijött, de majd még küldd el a tisztítóba.
-Az lesz-kis szünet múlva ismét megszólalt-Anna!
-Hm?-fordultam vissza
-Nekünk se ment volna?-párás szemekkel bambult rám
-Nem tudom…-húztam el a számat
His smile, his smile
"Te nevetsz az álmaimon, de én a nevetésedről álmodok."
Love game-24.rész (előzetes)
...Nagyokat nyeltem és igyekeztem csak a foltra koncentrálni a lehető legkevesebb érzelem kifejezésével.
-Sírhatsz. Nem mondom el senkinek-hajolt hozzám közel
Ahogy felemeltem a fejem Bill és az én arcom között pár centi lehetett. Az ajkaimat pásztázta és ezt a legkevésbé sem leplezte.
-Nem fogok sírni-ráztam a fejem-Te viszont meg akarsz csókolni, Bill Kaulitz…-húztam fel cinikusan az egyik szemöldökömet...
Na? : D Szerintetek mi lesz?
-Sírhatsz. Nem mondom el senkinek-hajolt hozzám közel
Ahogy felemeltem a fejem Bill és az én arcom között pár centi lehetett. Az ajkaimat pásztázta és ezt a legkevésbé sem leplezte.
-Nem fogok sírni-ráztam a fejem-Te viszont meg akarsz csókolni, Bill Kaulitz…-húztam fel cinikusan az egyik szemöldökömet...
Na? : D Szerintetek mi lesz?
2011. július 12., kedd
Love game-23.rész
Vegyes érzelmekkel tekertem szét a kábeleket április 11-én Rómában. Még mindig haragudtam Tomra, de ez már valamelyest elült. Nem is nagyon értettem a helyzetet. Szeretem őt, de egy részem mégsem engedi kiteljesedni ezt az egészet. Még mindig nem tudtam, hogy mi lesz velünk 4 nap múlva, ha a turné véget ér, csak azt, hogy a távkapcsolat nem fog menni nekünk.-Ne örlődj, kicsi lány-simogatta meg a hátam Axel. Gondterhelten kifújtam a levegőt és rámosolyogtam-Ez nem volt túl meggyőző-rázta a fejét-Mit szeretsz benne a legjobban?
Gondolkodóba ejtett. A legelső dolog, ami eszembe jutott, hogy írtó jó vele az ágyban. Kajánul elvigyorodtam, mire Axel legyintett:
-Azon kívül.
-Mindent-válaszoltam értetlenül-Ha nem lennék benne olyan biztos, hogy nem fog működni, akkor azt mondanám, hogy ő életem szerelme. De a helyzetünket tekintve ez lehetetlen-ropogtattam meg a nyakam
-Miért vagy benne olyan biztos?
-Ugyan kérlek-vontam vállat-Ő Tom Kaulitz.
2 szó, 10 betű. Ennyi a nagy igazság: Tom Kaulitz. Ennek a névnek a hallatán senki nem a hűségre asszociál.
Ha már Herr Kaulitzról van szó, azt is meg kell említenem, hogy egész nap nem is láttam. Lapított, mint nyuszi a fűben, egészen az esti koncertig, amikor is betámadtam a fülmonitorral.
Szótlanul, dühös arccal odasétáltam hozzá és rendre utasítottam:
-Vetkőzz!-libbentettem meg a pólóját
Kajánul elvigyorodott és elkezdte lassan lehúzni magáról. Miután végzett, durván belenyomtam a fülébe a szerkezetet, körbetekertem rajta a vezetéket és a nadrágja szélére akasztottam.
-Kész-fordultam sarkon és elindultam az orrom irányába. Most jönne az, hogy „de utánam szólt és megcsókolt meg miegymás”, de nem. Az arcomra grimaszként ült ki a meglepődés, hogy nem szól utánam.
Egész koncert alatt töprengtem, hogy vajon miért nem. Talán már nem szeret? Érdekelne engem, ha nem szeretne? Én szeretem?
Egy percre se ment ki a fejemből az, hogy nem érdeklem. Hogy mikor koncert közben kijött törölközőért, még csak rám se nézett. Mi ütött belé?
-Nem gondolod, hogy talán neked kéne engedned?-lóbálta a lábát az egyik láda tetejéről Adrian, mialatt a narancslevemet szürcsölte
-Nem gondolod, hogy felemelhetnéd a seggedet és segíthetnél?-húztam ki az erősítőt. Adri felállt és letette a ládára az üdítőmet. Én felemeltem a kis papír dobozt és megrázogattam-Megittad, te szemét?-csaptam vállon
-Ne legyél agresszív, drága-mosolyodott el-Fáj az igazság, mi?-nevetett fel
-Nem. Az fáj, hogy ítélkezel-jelentettem ki. Még mindig csak nevetett, amivel nagyon felidegesített.
-Anna!-szólt Axel
-Mi van? szóltam vissza erélyesen
-Nyugi, nyugi. Csak Tobi keres telefonon-nyújtotta a mobilját
-Ki? Tobi? Mit akar?-Axel csak vállat vont
-Szia, Anna. Itt Tobias-halladszódott a vonal másik végéből
-Mondd-szűrődött ki a fogaim közül
-Lenne itt valami. Gustav azt mondta, hogy kérjelek meg, hogy gyere el a szerkója tartójának a kulcsáért. Nála maradt véletlenül.
-Mi a fasz van?-hördültem fel
-Gustav mélységesen sajnálja-kuncogott bele a telefonba
-Add Gustavot!-mordultam rá
-Ö... Ő most inkább nem kíván veled beszélni. Amúgy dühösnek hallatszol mi a baj?-gúnyosan-Tudod, mit? Ne válaszolj. Majd elmondod, ha ideértél... de siess!
-Igyekszem, de előtte szabad átöltöznöm, ugye?-húztam ki a pólóm nyakát. Leizzadtam a stressztől.
-Hallottam valami kis pöttyös ruháról. Légyszi, azt-kérlelt
-Meglátom, mit tehetek. Cső-tettem le a telefont
Megkaptam a hotel címét, így a gyors ruhacsere után már indultam is taxival. Felsétáltam a negyedikre, ahol egy eldugott szárnyban voltak a szobák.
-Tényleg édes ez a kis pöttyös-sóhajtott fel ironikusan Tobias
-Olyan kényelmes. Nem is sejted. Na hol van az az anyaszomorító?-tettem karba a kezem
-Az az ajtaja-bökött a 432-esre
Közelebb léptem és kopogtam. Beletúrtam a hajamba és nekidőltem az ajtófélfának. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Gustav sehol. Tom állt ott.
-Ez biztos valami rossz vicc, igaz?-sütöttem le a szemeimet
-Gyere be!-fogta meg a kezem
-Te csak szivattál a Gustavossal?-mutattam fenyegetően Tobi felé
-Gyere már-húzott be Tom az előtérbe, majd becsukta mögöttünk az ajtót
-Átvertetek-ráztam a fejem
-Mi volt egy hónappal ezelőtt?-karolta át a derekam
-Mi?-húztam össze a szemöldököm
-Ez-nyelt egy nagyot és megcsókolt. Hát persze! Egy hónappal azelőtt csókolóztunk először és lényegében akkor jöttünk össze.
Mosolyogva kinyitottam a szemem a szenvedélyes csókja után.
-Azt hittem, elfelejtetted-simogattam meg az arcát. Egy fehér vékony pólót viselt sötétkék farmerrel. Az arca picit borostás volt. Imádtam.
-Én nem, de te igen. Fáradj beljebb-intett a lakosztály felé
Besétáltam a hálóba, de ami ott várt az dermesztő volt.
-Tom Kaulitz! Te tudsz ilyet?-pislogtam nagyokat
-Úgy néz ki-lépett mögém és adott egy puszit
-Ülj le és válasz az étlapról!-indult el az asztal felé
Nem tudtam megmozdulni. Egyszerűen gyönyörű volt a látvány. Csodás. Tomra nem vallóan romantikus. Ahogy az ablakból kinézve láttam a tengert és éreztem a sós illatát. Az egész légkör melengető és bájos volt.
-Jössz már? Éhes vagyok-igazgatta az evőeszközeit nagy vigyorral-Ne akadj fent a látványon. Ez csak a kezdet...
Let me tell you...
Újra beindult a blogom és ezután már ígérem, hogy töretlenül szerkesztgetni fogom. Rengeteg bókot kaptam. Nagyon sokan dicsértétek a munkámat és dicséritek is a mai napig, DE...
Nehogy bárki is azt gondolja, hogy nem vagyok egy "böngészős arc". Sokat szoktam twitteren és facebookon is nézelődni. Keresek új anyagot a TH-ról vagy megnézem a TH fanok képeit. Nem egyszer és nem is kétszer fordult elő, hogy bizonyos embereknél a komplett blogomat véltem felfedezni. Tudom, hogy az én postjaimat osztotta meg a közösségi portálokon, mert valljuk be, ez nem egy rajongói oldal, amin a legfrissebb infók vannak és nem is nagyon táplálkozom ilyenfajta oldalakból. Szóval még arra sem lehet fogni, hogy ő is csak ugyan azt rakta ki, ami nálam is fent volt totál véletlenül.
Nem az a problémám, hogy megosztják a blogom friss híreit. Sőt! Örömmel tölt el, hogy feljár hozzám és tetszik, amit csinálok. Nem is azzal van a baj, hogy nem írja oda, hogy ezt nálam látta. Nem kell reklámozni az oldalamat, hiszen az az én feladatom.
Az bánt, hogy mikor felnéz a blogomra és megtetszik neki egy kiírás, akkor nem dob egy üzit a chatboxba, hogy "ezt lájkolom" vagy tök mindegy, csak jelezze, hogy ő is itt van és a látogatóm. Ne véletlenül jöjjek rá!
Nem harapok. Mindenkivel barátkozom. Még az építő kritikákat is szívesen fogadom.
Nem is vagyok telhetetlen, tehát nekem már az is rengeteget jelent, hogy azok az emberek, akik írtak nekem, szeretik, amit csinálok. De ha lehetne...
Nehogy bárki is azt gondolja, hogy nem vagyok egy "böngészős arc". Sokat szoktam twitteren és facebookon is nézelődni. Keresek új anyagot a TH-ról vagy megnézem a TH fanok képeit. Nem egyszer és nem is kétszer fordult elő, hogy bizonyos embereknél a komplett blogomat véltem felfedezni. Tudom, hogy az én postjaimat osztotta meg a közösségi portálokon, mert valljuk be, ez nem egy rajongói oldal, amin a legfrissebb infók vannak és nem is nagyon táplálkozom ilyenfajta oldalakból. Szóval még arra sem lehet fogni, hogy ő is csak ugyan azt rakta ki, ami nálam is fent volt totál véletlenül.
Nem az a problémám, hogy megosztják a blogom friss híreit. Sőt! Örömmel tölt el, hogy feljár hozzám és tetszik, amit csinálok. Nem is azzal van a baj, hogy nem írja oda, hogy ezt nálam látta. Nem kell reklámozni az oldalamat, hiszen az az én feladatom.
Az bánt, hogy mikor felnéz a blogomra és megtetszik neki egy kiírás, akkor nem dob egy üzit a chatboxba, hogy "ezt lájkolom" vagy tök mindegy, csak jelezze, hogy ő is itt van és a látogatóm. Ne véletlenül jöjjek rá!
Nem harapok. Mindenkivel barátkozom. Még az építő kritikákat is szívesen fogadom.
Nem is vagyok telhetetlen, tehát nekem már az is rengeteget jelent, hogy azok az emberek, akik írtak nekem, szeretik, amit csinálok. De ha lehetne...
Love game-23.rész (előzetes)
Vegyes érzelmekkel tekertem szét a kábeleket április 11-én Rómában. Még mindig haragudtam Tomra, de ez már valamelyest elült. Nem is nagyon értettem a helyzetet. Szeretem őt, de egy részem mégsem engedi kiteljesedni ezt az egészet. Még mindig nem tudtam, hogy mi lesz velünk 4 nap múlva, ha a turné véget ér, csak azt, hogy a távkapcsolat nem fog menni nekünk.
-Ne örlődj, kicsi lány-simogatta meg a hátam Axel. Gondterhelten kifújtam a levegőt és rámosolyogtam-Ez nem volt túl meggyőző-rázta a fejét-Mit szeretsz benne a legjobban?
Gondolkodóba ejtett. A legelső dolog, ami eszembe jutott, hogy írtó jó vele az ágyban. Kajánul elvigyorodtam, mire Axel legyintett:
-Azon kívül.
-Mindent-válaszoltam értetlenül-Ha nem lennék benne olyan biztos, hogy nem fog működni, akkor azt mondanám, hogy ő életem szerelme. De a helyzetünket tekintve ez lehetetlen-ropogtattam meg a nyakam
-Miért vagy benne olyan biztos?
-Ugyan kérlek-vontam vállat-Ő Tom Kaulitz.
2 szó, 10 betű. Ennyi a nagy igazság: Tom Kaulitz. Ennek a névnek a hallatán senki nem a hűségre asszociál...
-Ne örlődj, kicsi lány-simogatta meg a hátam Axel. Gondterhelten kifújtam a levegőt és rámosolyogtam-Ez nem volt túl meggyőző-rázta a fejét-Mit szeretsz benne a legjobban?
Gondolkodóba ejtett. A legelső dolog, ami eszembe jutott, hogy írtó jó vele az ágyban. Kajánul elvigyorodtam, mire Axel legyintett:
-Azon kívül.
-Mindent-válaszoltam értetlenül-Ha nem lennék benne olyan biztos, hogy nem fog működni, akkor azt mondanám, hogy ő életem szerelme. De a helyzetünket tekintve ez lehetetlen-ropogtattam meg a nyakam
-Miért vagy benne olyan biztos?
-Ugyan kérlek-vontam vállat-Ő Tom Kaulitz.
2 szó, 10 betű. Ennyi a nagy igazság: Tom Kaulitz. Ennek a névnek a hallatán senki nem a hűségre asszociál...
Rebecca Black xD
Rebecca Black: Tegnap csütörtök volt, csütörtök. Ma péntek va-van. Izgatottak va-va-vagyunk.
Bill Kaulitz: Te hívod magad énekesnek?
Rebecca B.: Az emberek csak túl féltékenyek rám, mert én tudok énekelni, te meg nem.
Bill K.: Tessék? Több ezer utálód van, nekem meg több millió rajongóm.
Tom Kaulitz: Nem hagyhatnám, hogy leszopjon? Akkor talán végre befogja a száját.
Gustav Schäfer: Tök mindegy. Én dobolok.
Rebecca B.: :'(
Georg Listing: Szoptad.
Love game összefoglalva
Csak, hogy mindenki tudja, miről van szó. ;)
A 21 éves hangmérnöknek tanuló Anna Schmidt bekerül a Tokio Hotel teambe a Humanoid turné idejére. Axel mellett igyekszik gyakorlatot szerezni, hogy hogyan is áll össze egy ilyen koncert.
Ttkon a lány már régóta szerelmes Bill Kaulitzba. Ám a sors először Tommal, Bill nagyszájú ikertestvérével hozza össze. Tom rögtön bepróbálkozik, de a lány durván kikosarazza. Tom persze elintézi, hogy a lányt a gitárok beállításával bízzák meg.
Rögtön az első munkanapján megismerkedik élete szerelmével és a két G-vel is. Együtt ebédelnek. Anna ekkor ráeszmél, hogy Bill és a sminkese, Natalie között több is van. A lány wc-ben keres menedéket, ahová szenvedélyes csókok között beront Bill és Natalie. A feldúlt Annat látván Tom felajánlja, hogy segít neki megszerezni a testvérét, hiszen már neki is elege van a testvére bonyolult románcából. Innentől kezdve Tom és Anna elválaszthatatlanok a munka és Tom tanácsai miatt is. A lány már akkor elkezd vonzalmat érezni, mikor a félmeztelen gitárosra rá kell szerelnie a fülmonitort, de elfojtja magában.
Anna lassan feladja az egyéniségét Bill miatt és igyekszik mindenben a fiú kedvére tenni.
Gustav az első, aki ráeszmél arra, hogy Tom többet érez A iránt, de ő is próbálja titkolni, mivel Billnek is megtetszik a lány, bár Natalie-val való kapcsolatát nem hagyja abba. Ezt Anna is tudja, így bosszúból kiteregeti Bill magánéletét egy újságírónak, de Tom magára vállalja és azt mondja mindenkinek, hogy drog hatása alatt ő köpte be a testvérét, csak hogy Annat ne rúgják ki. A lány ekkor szembesül először Tom drog problémáival.
Másnap Tom egy csellel ráveszi Annat, hogy ebédeljen vele. A lánynak tetszik, hogy Tom hagyja kibontakozni és választhat az ételek közül. Az ebéd után majdnem megcsókolják egymást, ám mindketten meghátrálnak Bill miatt. Tom nem akart kapkodni, de a testvére megelőzte és még aznap este megcsókolja a lányt.
Két turné állomás között Hamburgban Bill elviszi Annat vacsorázni és már megint minden úgy történik, ahogy a srác szeretné. B meghívja Annat a házába, hogy aludjon ott. Tomot hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy a testvérét választotta a lány, így sértődötten közli vele, hogy nem akarja, hogy ő kezelje a gitárjait. Azon az estén Bill és Anna között nem történik semmi. Másnap reggel Anna bocsánatot akar kérni Tomtól, de addigra T már egy másik lány karjaiban vígasztalódik.
Anna összezavarodik, de Tom további tanácsokkal látja el a lányt Bill terén: feküdjön le vele minél előbb. Anna megfogadja és elmegy Bill hotelszobájába, ahol a zuhanyzóban ott találja egymásba gabalyodva Billt és Natit. Sírva Tom szobájában találja magát. Vágyik Tomra, de a fiú úgy érzi, hogy csak kihasználja őt a lány.
Anna Bill fejéhez vágja a történteket, de a srác az egyik lassú számot neki címzi. Anna meghatódik, de már inkább Tomhoz húz a szíve, aki közben más könnyelmű lányok társaságát keresi bánata elfolytásáért.
Bill ajánlatot tesz Annanak, de a lány visszautasítja. Haza megy pihenni, ám nem bírja Tom nélkül, így elhívja magához a srácot. Sokat beszélgetnek és a randi vége egy forró éjszaka lesz.
Bill mit sem sejtve szerelmet vall, de Anna Tomot akarja egészen addig, amíg a srácot nem találja meg a hotelszobájában idegen lányok és drogok társaságában.
Anna rájön, hogy Georg tudja mi az oka Tom furcsa viselkedésének, így a lány női praktikákat bevetve kideríti, hogy Tom fülig szerelmes belé.
Georg szülinapján aztán Tom mindent bevall Annanak. Tom elmondta Billnek, hogy lefeküdt a lánnyal, mire Bill kiakadt, így T lelkiismeret furdalásból neki is segített, hogy meghódíthassa a lányt. Tom elveszett és ezért rohant megint drogokért a hotelszobájában, mikor Anna rátalált.
Látszólag minden a terv szerint halad: Anna Tommal van és még Natival is kibékül. Egy helyen hibádzik a történet: Bill még mindig haragszik rájuk, amiért átverték.
Tom aztán egy interjúban azt nyilatkozza, hogy nincs barátnője, amin Anna felkapja a vizet...
A 21 éves hangmérnöknek tanuló Anna Schmidt bekerül a Tokio Hotel teambe a Humanoid turné idejére. Axel mellett igyekszik gyakorlatot szerezni, hogy hogyan is áll össze egy ilyen koncert.
Ttkon a lány már régóta szerelmes Bill Kaulitzba. Ám a sors először Tommal, Bill nagyszájú ikertestvérével hozza össze. Tom rögtön bepróbálkozik, de a lány durván kikosarazza. Tom persze elintézi, hogy a lányt a gitárok beállításával bízzák meg.
Rögtön az első munkanapján megismerkedik élete szerelmével és a két G-vel is. Együtt ebédelnek. Anna ekkor ráeszmél, hogy Bill és a sminkese, Natalie között több is van. A lány wc-ben keres menedéket, ahová szenvedélyes csókok között beront Bill és Natalie. A feldúlt Annat látván Tom felajánlja, hogy segít neki megszerezni a testvérét, hiszen már neki is elege van a testvére bonyolult románcából. Innentől kezdve Tom és Anna elválaszthatatlanok a munka és Tom tanácsai miatt is. A lány már akkor elkezd vonzalmat érezni, mikor a félmeztelen gitárosra rá kell szerelnie a fülmonitort, de elfojtja magában.
Anna lassan feladja az egyéniségét Bill miatt és igyekszik mindenben a fiú kedvére tenni.
Gustav az első, aki ráeszmél arra, hogy Tom többet érez A iránt, de ő is próbálja titkolni, mivel Billnek is megtetszik a lány, bár Natalie-val való kapcsolatát nem hagyja abba. Ezt Anna is tudja, így bosszúból kiteregeti Bill magánéletét egy újságírónak, de Tom magára vállalja és azt mondja mindenkinek, hogy drog hatása alatt ő köpte be a testvérét, csak hogy Annat ne rúgják ki. A lány ekkor szembesül először Tom drog problémáival.
Másnap Tom egy csellel ráveszi Annat, hogy ebédeljen vele. A lánynak tetszik, hogy Tom hagyja kibontakozni és választhat az ételek közül. Az ebéd után majdnem megcsókolják egymást, ám mindketten meghátrálnak Bill miatt. Tom nem akart kapkodni, de a testvére megelőzte és még aznap este megcsókolja a lányt.
Két turné állomás között Hamburgban Bill elviszi Annat vacsorázni és már megint minden úgy történik, ahogy a srác szeretné. B meghívja Annat a házába, hogy aludjon ott. Tomot hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy a testvérét választotta a lány, így sértődötten közli vele, hogy nem akarja, hogy ő kezelje a gitárjait. Azon az estén Bill és Anna között nem történik semmi. Másnap reggel Anna bocsánatot akar kérni Tomtól, de addigra T már egy másik lány karjaiban vígasztalódik.
Anna összezavarodik, de Tom további tanácsokkal látja el a lányt Bill terén: feküdjön le vele minél előbb. Anna megfogadja és elmegy Bill hotelszobájába, ahol a zuhanyzóban ott találja egymásba gabalyodva Billt és Natit. Sírva Tom szobájában találja magát. Vágyik Tomra, de a fiú úgy érzi, hogy csak kihasználja őt a lány.
Anna Bill fejéhez vágja a történteket, de a srác az egyik lassú számot neki címzi. Anna meghatódik, de már inkább Tomhoz húz a szíve, aki közben más könnyelmű lányok társaságát keresi bánata elfolytásáért.
Bill ajánlatot tesz Annanak, de a lány visszautasítja. Haza megy pihenni, ám nem bírja Tom nélkül, így elhívja magához a srácot. Sokat beszélgetnek és a randi vége egy forró éjszaka lesz.
Bill mit sem sejtve szerelmet vall, de Anna Tomot akarja egészen addig, amíg a srácot nem találja meg a hotelszobájában idegen lányok és drogok társaságában.
Anna rájön, hogy Georg tudja mi az oka Tom furcsa viselkedésének, így a lány női praktikákat bevetve kideríti, hogy Tom fülig szerelmes belé.
Georg szülinapján aztán Tom mindent bevall Annanak. Tom elmondta Billnek, hogy lefeküdt a lánnyal, mire Bill kiakadt, így T lelkiismeret furdalásból neki is segített, hogy meghódíthassa a lányt. Tom elveszett és ezért rohant megint drogokért a hotelszobájában, mikor Anna rátalált.
Látszólag minden a terv szerint halad: Anna Tommal van és még Natival is kibékül. Egy helyen hibádzik a történet: Bill még mindig haragszik rájuk, amiért átverték.
Tom aztán egy interjúban azt nyilatkozza, hogy nincs barátnője, amin Anna felkapja a vizet...
2011. július 11., hétfő
Új menüpont
Egypercesek néven új menüpontot indítottam. Ide a töredékesebb, rövidebb írásaimat fogom felpakolni. Jó olvasást! :)
Egyperces Nessi módra
Veled minden klappol. Te vagy a jó fiú és nem jött veled együtt a másik, a rossz és vadító srác, aki elcsavarhatná a fejem. Ha van is olyan, akkor pedig figyelmen kívül hagytam, mert nekem nincsen más ezen a bolygón, csak te. Te.
Te, aki, ha fagyit kérek, veszel nekem és még azt is némán tűröd, hogy az orrodba nyomom. Az első ember, aki értékeli az én szarkasztikus és bekattant humorérzékemet.
Te, aki virággal vársz az első igazi randinkon, amit a dédnagymamád kertjéből szedtél és azóta is, ha gyöngyvirágot látok, te jutsz róla az eszembe. Te.
Akkor is megvársz, ha egy órát kések, mert nem tudok mit felvenni. Egy óra próbálgatás után aztán megjelenek egy furcsa és megfejthetetlen összeállításban, amitől Karl Lagerfeld azonnal szörnyet halna és te mégis értesz. Pontosan tudod, hogy mit miért vettem föl és gyönyörűnek tartasz.
Minden reggel a te szavadra kelek és a tiédre fekszem. Könyvbe kéne fűzni az smseidet és kiadni, hogy a sok tróger pasas tanuljon tőled. Tőled.
Szeretem, hogy mikor csak elmosolyodok, tudod min mosolygok. És szeretem, hogy a legrosszabb pillanatokban is csak mosolygok, mert megnevettetsz.
Szerinted minden porcikám hibátlan és jól esik ezt hallani, mégha nem is hiszem el. Szerinted nincs még egy ilyen zöld szempár, mint az enyém, és ha ez csak hazugság, akkor is azt kérem, hogy hazudd újra.
Őrült vagyok és végre nem érzem magam egyedül. Te is az vagy. Te.
Tetszik, ahogy vezetsz. Ahogy hátra nézel, hogy jön-e valami mögöttünk és mikor visszafordulsz mindig rámvigyorogsz kacéran.
Óvsz és tudom, hogy ez csúnyán hangzik, de direkt elesnék, csak hogy te elkapj és mégközelebb érezzelek magamhoz. Már ha érezhetlek annál is közelebb, mikor éjjelenként hozzám bújsz és kérlelsz, hogy ne húzódjak el.
Szeretlek reggel, mikor szuszogva felébredsz és adsz egy puszit. Szeretlek délben, mikor a hányinger kerülget a túrógombócos rántotthusodtól, amit te jóízűen eszel és szeretlek este szeretni a puha sötétben.
Tényleg minden klappol. Klappolna... ha itt lennél velem.
Megvan!
Kitaláltam a Love Game végét! Igen, igen. : D
Olyan boldog vagyok, hogy el sem hiszitek.
Talán nem olyan lesz, mint amire mindenki számít, talán vegyes érzelmeket fog kiváltani belőletek, de akkor is ez a tökéletes vég!
Stay tuned, mert hamarosan jönnek a befejező részek.
Olyan boldog vagyok, hogy el sem hiszitek.
Talán nem olyan lesz, mint amire mindenki számít, talán vegyes érzelmeket fog kiváltani belőletek, de akkor is ez a tökéletes vég!
Stay tuned, mert hamarosan jönnek a befejező részek.
A kis filippínó
Nem tagadják, így valószínűleg igaz a hír miszerint Tom egy Fülöp-szigeteki szépségkirálynővel jár már egy jó ideje. Ha emlékeztek már régebben is szárnyra kapott egy pletyka valami Ria nevű ázsiai lányról. Ő az!
Félre kell tennünk minden rosszindulatunkat, lányok és be kell valljuk, hogy ez a csaj hihetetlenül dögös. Fáj a szívem pici Tomért, de olyan büszke vagyok rá, hogy végre van egy komoly barátnője. Jól is néznek ki együtt.
Na majd meglátjuk mi sül ki ebből! :)
A nap képe (saját idézettel)
"I'm just a fool,
Love me, Mr. Rock 'n' roll!"
2011. július 2., szombat
2011. július 1., péntek
A mi filmünk
Mint régebben írtam, szerepeltem egy rövidfilmben, amit Dobozy Péter rendezett.
Ez egy drogprevenciós kisfilm, amivel díjat nyertünk, bemutatták egy nemzetközi filmfesztiválon, sőt még a Szigeten is levetítik angol felirattal. Jó, mi? A filmről egyébként már volt szó az Rtl Híradójában és a TV2 Tények c. műsorában is.
Nézzétek meg ti is! ;)
Ez egy drogprevenciós kisfilm, amivel díjat nyertünk, bemutatták egy nemzetközi filmfesztiválon, sőt még a Szigeten is levetítik angol felirattal. Jó, mi? A filmről egyébként már volt szó az Rtl Híradójában és a TV2 Tények c. műsorában is.
Nézzétek meg ti is! ;)
Hűség. Ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)