Összefoglalás

Komolyan el sem hiszem, hogy mindjárt 2011. Tavaly ilyenkor azt írtam a twitteremre, hogy "csak essünk túl 2010-en". Meg volt.
Annyival kevesebb lennék így, év végén, ha nem lenne a blogom. Nagyon örülök, hogy úgy határoztam, hogy neki vágok. Azóta egy csomó új embert ismertem meg, rengeteget újat tanultam a honlap szerkesztésről és arról, hogy hogyan adjanak ihletet az életemben megtörtént dolgok egy-egy íráshoz vagy vershez.
Egy fajta mentsvárnak tekintem a blogomat, ahová mindig feljöhetek kikapcsolódni. Másrészről ez a hobbim is, aminek teljes elkötelezettje vagyok.
Mindg büszkeséggel fog el, ha valaki a facebook vagy twitter bejegyzésében arról a videóról regél, ami az én oldalamon volt kirakva. Az is elégedettséggel tölt el, ha véleményeket kapok, mert akkor tudom, hogy van értelme ezt csinálnom. Ha már egy ember van, aki rendületlen olvasóm, már megérte.
Mindezek alapja ez a négy tüneményes német fiú. Imádom őket. Ők a múzsáim és az életcéljaim. Nem kezdek dobolni, ha nincs Gustav, nem kezdek Oasist hallgatni, ha nincs Georg, nem kezdem feketére festeni a körmeimet, ha nincs Bill és nem álmodozom minden este elalvás előtt, ha nincs Tom. Őszintén remélem, hogy most önfeledten buliznak valahol és boldogok.
Csak ennyit szerettem volna. Egyetek lencsefőzeléket és igyatok pezsgőt!
Nagy puszi, nagy ölelés: Nessi



“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” (kínai közmondás)