2011. február 27., vasárnap
2011. február 25., péntek
A nap képe
"Boldognak érzem magam. Minden tökéletes. Ahogy a fény megvilágítja az arcodat, vagy az ablakon beáramlik a szellő. Nem érdekel, ha több ezer ilyen pillanatom lesz még, vagy csak ez az egy, mert nem számít. Igen, így van, mert most ez a pillanat csak az enyém."
Tom és a barátnője
A lányt Riának hívják és Samy Deluxe fodrásza.
Ez a videó állítólag tavaly nyáron készült és egy edzőterembe mentek éppen.
Ne kérdezzetek, nem tudom, hogy mi igaz és mi nem. Várjuk valami hivatalos infóra. ;)
2011. február 24., csütörtök
Csak úgy mint Tom...
Most én is megosztok veletek egy elképesztő videót, mint ahogy Tom teszi ezt.
Tátott szájjal néztem végig, hogy az ember mikre képes. Bámulatos! Mint a zene is, ami alatta megy. Az énekes az ordítja, "ez az utolsó lehetőséged". Tök filozofikusan hangzik, de mikor belekezdesz egy deszkás trükkbe és választhatsz, hogy vagy megpróbálod és kitöröd a nyakad, vagy meg sem próbálod és úgyis kitöröd a nyakad, akkor melyiket választanád? Az elsőt-vágná rá mindenki azonnal. Biztos?
Tátott szájjal néztem végig, hogy az ember mikre képes. Bámulatos! Mint a zene is, ami alatta megy. Az énekes az ordítja, "ez az utolsó lehetőséged". Tök filozofikusan hangzik, de mikor belekezdesz egy deszkás trükkbe és választhatsz, hogy vagy megpróbálod és kitöröd a nyakad, vagy meg sem próbálod és úgyis kitöröd a nyakad, akkor melyiket választanád? Az elsőt-vágná rá mindenki azonnal. Biztos?
2011. február 23., szerda
Tom és a "kopaszság"
"Nem akarok sokmindent elárulni, de az egyik hosszúhajú Tokio Hoteles fiúnak már a Zimmer 483 alatt megjelentek első ősz hajszálai. És sajnos úgy néz ki, hogy az elkövetkező hónapokban egyre többet és többet lehet majd látni a fejbőrét. Jól hallottátok - rossz hír! Egyikünk el fogja veszíteni a haját eléggé nagy mértékben. De a jó hír, hogy ez majd ismét nő és nő és tovább is nő..."
(A következő pár sor csúnya szavakat tartalmaz!)
Teljesen felkúrja az agyam, hogy mindenki parázik, hogy "valaki kopasz lesz a bandából". És ezt mi a háromságosistenesjókurvaéletre alapozzátok.? Tom írta... na és? Ha Tom azt írja, hogy az ég kék, akkor hiszünk neki? Hányszor írt már vicces dolgokat a bandáról, amikor tényleg csak poénkodott. Most is simán túlozhat.
Másrészről: itt egy szóval nem említi, hogy borotválja majd valaki a haját csak azt, hogy kopaszodik.
És ki nem szarja le? Ha az egész zenekar kopasz lenne, én akkor is ugyan úgy kitartanék mellettük. Az én szeretetem független hajtól, ruhától, nemi identitástól, stb...
Szerintem már hír elvonási tüneteink vannak és minden apró dologból nagy cuccot csinálunk.
Ennyi a véleményem a témáról.
2011. február 20., vasárnap
Yesterday
Holnap töri tz... aztán föci, biosz, fizika és matek. Nem lesz egy leányálom ez a hét, de majd csak túl élem. Addig is... gyertek minél sűrűbben, mert úgyis frisselek, mikor van egy percem. Az új részeket apránként megírom.
<3
2011. február 18., péntek
Battlefield-11.rész
11.
Kócosan ébredtem a halkan szuszogó Bill mellett. A jó meleg paplant feljebb húztam és tüzetesen elkönyveltem magamban, hogy milyen jó itt. A téli fehér fény csak épphogy beszűrődött a redőnyön át és nem is igen bántotta a szemem, ami Bill félmeztelen testére tévedt. Közelebb bújtam, a fejem az övé mellé hajtottam, a nyakát pedig az ujjbegyeimmel kezdtem simogatni.
Libabőrös lett. Kéjesen felsóhajtott és ébredezni kezdett. Egy apró puszit adtam a puha arcára és mosolyogva néztem, ahogy kinyitja a fáradt szemeit. Rám nézett és ő is sokat sejtetően elmosolyodott.
-Jó reggelt!-rekedtes hangon köszönt és ásított egy nagyot
-Neked is, kicsim-súgtam a fülébe. A lábamat felhúzta magához és a combomat kezdte lágyan simogatni. Még inkább bújtam és nagyokat nyelve tűrtem, hogy a másik keze végig barangol a testemen.
-Még mindig be vagy indulva?-kacagtam fel
-Nem érzed?-harapott bele az alsó ajkamba
Nagyon is éreztem. Maga fölé húzott, mialatt a nedves ajkait végigvitte a fülemen.
-Mit szeretnél?-kérdeztem zihálva. Teljesen megadtam magam. Lényegében bármit megtettem volna neki.
-Azt, amit este-tolta le a hátamról a takarót, majd a tenyere megállapodott a fenekemen
Mielőtt bárkiben is felmerül: nem, nem feküdtünk le… még. Ha a szívemre hallgatok, akkor már tuti, hogy egy újabb vonal lennék a skalpgyűjteményében. De az eszemre hallgattam. Azt akarom, hogy értékesebb legyek neki én, mint pl. Sabine.
***
-Csá-köszönt Bill a konyhában ülő ikertestvérének, aki az egyik kezében a colás üveget, a másikban a telefonját tartotta és sms-t írt
-Jó reggelt!-köszönt vissza Tom anélkül, hogy Billre nézett volna
-Anyáék?
-Elhúztak nagypapihoz. Ebédre jönnek. Elvileg nagypapát is hozzák-tette le a telefonját a konyha asztalra, majd végig mérte a testvérét-Igazán felvehettél volna valamit emberi göncöt-ivott bele az üdítőjébe
Billen egy fekete, passzos alsónadrág volt csak. Intett nekem, hogy nincs Simone vagy Gordon veszély, így kimerészkedtem Bill egyik pólójában és a bugyimban Tom legnagyobb „örömére”.
-Szia-intettem bájosan az épp reggeliző rasztásnak. Viszonzásul csak egy összeráncolt homlokot kaptam.
-Ugyanez igaz rád is. Csak mert a fél iskola látta már a segged, még nem kéne nekem is mutogatni…-szólt fennhangon. Lehajtottam a fejem. Még a feltételezést is sértőnek találtam.
-Tom, kussolhatnál-mutatta fel a középsőujját Bill, majd átkarolta a derekam-Reggeli?-szólt édes hangon
-Persze, csak előbb megmosakszom kicsit-mondtam
-Tudod, merre van a fürdő…-engedett el és besétált Tom mellé. Kivett két tányért, letette őket az asztalra és leült a testvére mellé.
-Meghúztad, mi?-harapott nagyot a szendvicséből T. Bill huncutul nevetni kezdett.
-Nem…-válaszolta végül
-Hagyjál már! Tudod, kinek add be ezt a hülye dumát-csapta karba Tom
-Csönd már!-csitította Bill-Tényleg nem-rázta a fejét
-De nyugtass meg, hogy más az volt-tolta ki-be a szájába a colás üveget Tom célzásul. Bill megnyalta a száját és csak egy aprót bólintott-Annyira tudtam-ingatta a fejét
-De kuss, oké? Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla-nézett mélyen testvére szemébe Bill
-Úgy ismersz?-vágott be egy grimaszt a rasztás
***
Szüntelenül néztem, ahogy a kaja látványosan forog a szájában. Nagyon viccesen ette a pirítósát, amit ő egyes egyedül sütött.
-Mi az?-kapta oda a fejét
-Semmi-kotortam bele a müzlimbe-Csak még sosem láttalak smink nélkül-biccentettem oldalra a fejem és néztem őt tovább
-Oké, tudom, egy nagy adag fos vagyok ilyenkor-forgatta a szemeit
-Nem-simítottam meg a karját-Tetszel-elmosolyodtam és ettem tovább. Tényleg nagyon tetszett, bár az már kevésbé, hogy némely vonásai így Tomra emlékeztettek. Bill mégis csak sminkkel az igazi. Más fiún nem viseltem volna el a vakolatot, de ő kivétel. Ha mini ruhát vett volna fel, akkor is fantasztikusnak találtam volna. Megragadott a személyisége.
-Még jó, hogy este sötét volt és nem láttad a fejem-tette hozzá cinikusan
-Nem a fejedre fókuszáltam-rántottam egyet a szemöldökömön, mire bevetette a sármos nézését
-Hanem?-hajolt közelebb és megnyalta az ajkait. Vállat vontam. A keze megint a combomra tévedt és egy apró puszit adott a fülem mögé. Beletúrtam a hajába és szenvedélyesen megcsókoltam.
Annyira felhevült a hangulat, hogy nagy csattanás kíséretében arrébb tolta az asztalt és nekem esett. A szívem egyre gyorsabban vert, Bill pedig úgy szuszogott, mint aki most futott két nagy kört a szabadban.
Az ölében ültem és téptük egymás száját, mikor krákogást hallottunk a konyha ajtajának irányából.
-Undorítóak vagytok-szólt Tom alig érthetően, mert egy lila fogkefe lógott ki a szájából
-Nem azt mondtad, hogy fürdesz?-csattant fel Bill, miután én visszaültem a székemre és mintha mi sem történt volna, ettem tovább a reggelimet
-Végeztem, na-mutatta fel a kezeit Tom megadásként-Amúgy is…-túrt bele az egyik zsebébe-Csak oda akartam adni a karácsonyi ajándékod-vett elő egy doboz piros Marlborot-Anyáék előtt nem lenne szerencsés-magyarázta még mindig fogkrémtől habos szájjal
-Nem erőltetted meg magad-nevetett fel Bill. Hiába, nem tud haragudni a testvérére.
-Jól van már. Kell nekem is a pénz, új gitárra gyűjtök. Gyere már ide-indult el széttárt karokkal Tom Bill felé. Megölelték egymást.
Nem mondom, hogy az elém táruló látvány nem volt groteszk. Bill egy szál alsóban, Tom pedig fogkefével és egy doboz cigivel a kezében állt. Valahogy mégis idillinek tűntek ők így együtt. Bármennyire is utálom, be kell hogy valljam, Tom szereti Billt. Minden beszólás és alattomos tett mögött valahol lélek is lakozik.
-Én mit kapok?-sikálta tovább a fogát Tom. Vicces arcokat vág ilyenkor.
-Szerinted?-összenéztek és mindketten nagy röhögésben törtek ki. Ez már csak ilyen ikres dolog lehet-A fiókodba tettem, ahol tartod-erre a mondatra Tom már szaladt is, mint akit kergetnek, hogy megnézze, mi szépet kapott az öccsétől
Bill mosolyogva ült vissza és ette tovább a pirítósát, amire már ráolvadt a vaj.
-Mit kapott?-kérdeztem döbbent arckifejezéssel. Nem válaszolt. Csak akkor esett le, mikor Tom a ház másik végéből ordította, hogy:
-Eper ízű? Tök jó!-és ezt így mind szépen tagoltan, fogkefe nélkül
***
-Ne menj már még!-kérlelt az ágyon ülve
-Muszáj. Megígértem anyunak, hogy az ebédre otthon leszek…-vettem fel a kardigánomat is. Felállt és mögém lépett. Hátulról átkarolta a derekam finom puszit lehelve a nyakamra. Kuncogni kezdtem. Nagyon csikis volt.
-De szépen csillog a fülbevalód!-nézte meg közelebbről
-Nem fog ilyen szépen csillogni, ha elmondom, kitől kaptam-fordultam felé. A kezeimet a vállaira téve adtam egy csókot neki.
-Bertsch?-fintorgott. Nagy levegőt vettem. Talán meg fog sértődni. Minden oka meg lenne rá. Hátrált és az ágya mellett lévő szekrény felé indult. Az egyik skicce alól kihúzott valami fénylő tárgyat. Összezárta a kezeit, így csak akkor jöttem rá, hogy egy aranyláncról van szó, mikor már éppen rakta föl nekem.
-Bill…-sóhajtottam fel. A döbbenet miatt más nem jött ki a számból.
-Ne örülj, bizsu-tette hozzá savanyúan-megfordultam és még mindig ovis módjára vizsgálgattam a karácsonyi ajándékomat-Tudom, hogy szív helyett ez egy nyomi hangjegy de…-nem tudta befejezni. Nem engedtem-Úgy illik, hogy én is képviseltessem magam-ölelt meg szorosan
Hiába. Zenész… Marco ajándéka ötször többe kerülhetett, mint Bill nyaklánca, érthetetlen módon én mégis jobban örültem Billének. Pedig mindkettő szívből jött, legalábbis azt hiszem. Billében biztos vagyok, mert miután átadta, éreztem a szívdobogásán. Más volt.
Mélyen belenéztem a szemébe. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, de… vagyis… öh…
VÁROM A VÉLEMÉNYEKET! :)
Kócosan ébredtem a halkan szuszogó Bill mellett. A jó meleg paplant feljebb húztam és tüzetesen elkönyveltem magamban, hogy milyen jó itt. A téli fehér fény csak épphogy beszűrődött a redőnyön át és nem is igen bántotta a szemem, ami Bill félmeztelen testére tévedt. Közelebb bújtam, a fejem az övé mellé hajtottam, a nyakát pedig az ujjbegyeimmel kezdtem simogatni.
Libabőrös lett. Kéjesen felsóhajtott és ébredezni kezdett. Egy apró puszit adtam a puha arcára és mosolyogva néztem, ahogy kinyitja a fáradt szemeit. Rám nézett és ő is sokat sejtetően elmosolyodott.
-Jó reggelt!-rekedtes hangon köszönt és ásított egy nagyot
-Neked is, kicsim-súgtam a fülébe. A lábamat felhúzta magához és a combomat kezdte lágyan simogatni. Még inkább bújtam és nagyokat nyelve tűrtem, hogy a másik keze végig barangol a testemen.
-Még mindig be vagy indulva?-kacagtam fel
-Nem érzed?-harapott bele az alsó ajkamba
Nagyon is éreztem. Maga fölé húzott, mialatt a nedves ajkait végigvitte a fülemen.
-Mit szeretnél?-kérdeztem zihálva. Teljesen megadtam magam. Lényegében bármit megtettem volna neki.
-Azt, amit este-tolta le a hátamról a takarót, majd a tenyere megállapodott a fenekemen
Mielőtt bárkiben is felmerül: nem, nem feküdtünk le… még. Ha a szívemre hallgatok, akkor már tuti, hogy egy újabb vonal lennék a skalpgyűjteményében. De az eszemre hallgattam. Azt akarom, hogy értékesebb legyek neki én, mint pl. Sabine.
***
-Csá-köszönt Bill a konyhában ülő ikertestvérének, aki az egyik kezében a colás üveget, a másikban a telefonját tartotta és sms-t írt-Jó reggelt!-köszönt vissza Tom anélkül, hogy Billre nézett volna
-Anyáék?
-Elhúztak nagypapihoz. Ebédre jönnek. Elvileg nagypapát is hozzák-tette le a telefonját a konyha asztalra, majd végig mérte a testvérét-Igazán felvehettél volna valamit emberi göncöt-ivott bele az üdítőjébe
Billen egy fekete, passzos alsónadrág volt csak. Intett nekem, hogy nincs Simone vagy Gordon veszély, így kimerészkedtem Bill egyik pólójában és a bugyimban Tom legnagyobb „örömére”.
-Szia-intettem bájosan az épp reggeliző rasztásnak. Viszonzásul csak egy összeráncolt homlokot kaptam.
-Ugyanez igaz rád is. Csak mert a fél iskola látta már a segged, még nem kéne nekem is mutogatni…-szólt fennhangon. Lehajtottam a fejem. Még a feltételezést is sértőnek találtam.
-Tom, kussolhatnál-mutatta fel a középsőujját Bill, majd átkarolta a derekam-Reggeli?-szólt édes hangon
-Persze, csak előbb megmosakszom kicsit-mondtam
-Tudod, merre van a fürdő…-engedett el és besétált Tom mellé. Kivett két tányért, letette őket az asztalra és leült a testvére mellé.
-Meghúztad, mi?-harapott nagyot a szendvicséből T. Bill huncutul nevetni kezdett.
-Nem…-válaszolta végül
-Hagyjál már! Tudod, kinek add be ezt a hülye dumát-csapta karba Tom
-Csönd már!-csitította Bill-Tényleg nem-rázta a fejét
-De nyugtass meg, hogy más az volt-tolta ki-be a szájába a colás üveget Tom célzásul. Bill megnyalta a száját és csak egy aprót bólintott-Annyira tudtam-ingatta a fejét
-De kuss, oké? Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla-nézett mélyen testvére szemébe Bill
-Úgy ismersz?-vágott be egy grimaszt a rasztás
***
Szüntelenül néztem, ahogy a kaja látványosan forog a szájában. Nagyon viccesen ette a pirítósát, amit ő egyes egyedül sütött.
-Mi az?-kapta oda a fejét
-Semmi-kotortam bele a müzlimbe-Csak még sosem láttalak smink nélkül-biccentettem oldalra a fejem és néztem őt tovább
-Oké, tudom, egy nagy adag fos vagyok ilyenkor-forgatta a szemeit
-Nem-simítottam meg a karját-Tetszel-elmosolyodtam és ettem tovább. Tényleg nagyon tetszett, bár az már kevésbé, hogy némely vonásai így Tomra emlékeztettek. Bill mégis csak sminkkel az igazi. Más fiún nem viseltem volna el a vakolatot, de ő kivétel. Ha mini ruhát vett volna fel, akkor is fantasztikusnak találtam volna. Megragadott a személyisége.
-Még jó, hogy este sötét volt és nem láttad a fejem-tette hozzá cinikusan
-Nem a fejedre fókuszáltam-rántottam egyet a szemöldökömön, mire bevetette a sármos nézését
-Hanem?-hajolt közelebb és megnyalta az ajkait. Vállat vontam. A keze megint a combomra tévedt és egy apró puszit adott a fülem mögé. Beletúrtam a hajába és szenvedélyesen megcsókoltam.
Annyira felhevült a hangulat, hogy nagy csattanás kíséretében arrébb tolta az asztalt és nekem esett. A szívem egyre gyorsabban vert, Bill pedig úgy szuszogott, mint aki most futott két nagy kört a szabadban.
Az ölében ültem és téptük egymás száját, mikor krákogást hallottunk a konyha ajtajának irányából.
-Undorítóak vagytok-szólt Tom alig érthetően, mert egy lila fogkefe lógott ki a szájából
-Nem azt mondtad, hogy fürdesz?-csattant fel Bill, miután én visszaültem a székemre és mintha mi sem történt volna, ettem tovább a reggelimet
-Végeztem, na-mutatta fel a kezeit Tom megadásként-Amúgy is…-túrt bele az egyik zsebébe-Csak oda akartam adni a karácsonyi ajándékod-vett elő egy doboz piros Marlborot-Anyáék előtt nem lenne szerencsés-magyarázta még mindig fogkrémtől habos szájjal
-Nem erőltetted meg magad-nevetett fel Bill. Hiába, nem tud haragudni a testvérére.
-Jól van már. Kell nekem is a pénz, új gitárra gyűjtök. Gyere már ide-indult el széttárt karokkal Tom Bill felé. Megölelték egymást.
Nem mondom, hogy az elém táruló látvány nem volt groteszk. Bill egy szál alsóban, Tom pedig fogkefével és egy doboz cigivel a kezében állt. Valahogy mégis idillinek tűntek ők így együtt. Bármennyire is utálom, be kell hogy valljam, Tom szereti Billt. Minden beszólás és alattomos tett mögött valahol lélek is lakozik.
-Én mit kapok?-sikálta tovább a fogát Tom. Vicces arcokat vág ilyenkor.
-Szerinted?-összenéztek és mindketten nagy röhögésben törtek ki. Ez már csak ilyen ikres dolog lehet-A fiókodba tettem, ahol tartod-erre a mondatra Tom már szaladt is, mint akit kergetnek, hogy megnézze, mi szépet kapott az öccsétől
Bill mosolyogva ült vissza és ette tovább a pirítósát, amire már ráolvadt a vaj.
-Mit kapott?-kérdeztem döbbent arckifejezéssel. Nem válaszolt. Csak akkor esett le, mikor Tom a ház másik végéből ordította, hogy:
-Eper ízű? Tök jó!-és ezt így mind szépen tagoltan, fogkefe nélkül
***
-Ne menj már még!-kérlelt az ágyon ülve
-Muszáj. Megígértem anyunak, hogy az ebédre otthon leszek…-vettem fel a kardigánomat is. Felállt és mögém lépett. Hátulról átkarolta a derekam finom puszit lehelve a nyakamra. Kuncogni kezdtem. Nagyon csikis volt.
-De szépen csillog a fülbevalód!-nézte meg közelebbről
-Nem fog ilyen szépen csillogni, ha elmondom, kitől kaptam-fordultam felé. A kezeimet a vállaira téve adtam egy csókot neki.
-Bertsch?-fintorgott. Nagy levegőt vettem. Talán meg fog sértődni. Minden oka meg lenne rá. Hátrált és az ágya mellett lévő szekrény felé indult. Az egyik skicce alól kihúzott valami fénylő tárgyat. Összezárta a kezeit, így csak akkor jöttem rá, hogy egy aranyláncról van szó, mikor már éppen rakta föl nekem.
-Bill…-sóhajtottam fel. A döbbenet miatt más nem jött ki a számból.
-Ne örülj, bizsu-tette hozzá savanyúan-megfordultam és még mindig ovis módjára vizsgálgattam a karácsonyi ajándékomat-Tudom, hogy szív helyett ez egy nyomi hangjegy de…-nem tudta befejezni. Nem engedtem-Úgy illik, hogy én is képviseltessem magam-ölelt meg szorosan
Hiába. Zenész… Marco ajándéka ötször többe kerülhetett, mint Bill nyaklánca, érthetetlen módon én mégis jobban örültem Billének. Pedig mindkettő szívből jött, legalábbis azt hiszem. Billében biztos vagyok, mert miután átadta, éreztem a szívdobogásán. Más volt.
Mélyen belenéztem a szemébe. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, de… vagyis… öh…
VÁROM A VÉLEMÉNYEKET! :)
2011. február 17., csütörtök
TH TV
0:14 Gustav feneke a legjobb a bandából *.*
0:17 drága Gusto kb. olyan, mint akinek rohama van...
0:19 Bill mosolyától elolvadok
0:21 jobb oldalon egy Natalie
0:27 az a bizonyos Sweet home Alabama
0:32 Bill milyen kis fürge, Tom meg egy nagy maci :)
0:42 Tomstav<3
0:46 "Elnézést, maga szeretne egy autogrammot?" xDD
0:51 Rammsteines hörgés by Gustav
0:56 ilyen gyönyörű szemeket *.*
0:58 :'D
1:08 kis kacagósak
1:15 Hakuna Matata!
1:23 hogy tapsol már Gustav a Balura : D
1:35 az a nyalás technika ohmájgád
1:37 Gustav beröhögése nagyon nagy
1:43 a középső kép az >.<
1:52 juj ^^
2:02 Let's dance!
2:08 tipikus németek
2:23 "so beat it, just beat it"
2:40 "nem vagyok már kislány, de még nem vagyok nő" X'D
2:56 életem legszebb Billes mosolya :')
2:59 oké, Gus tényleg a csapat bohóca : D
3:06 nyelv nyelv nyelv
3:12 de lennék a baba helyében :$
3:18 Tom csak ezt a dallamot énekli...
Újabb érdekes tények
Tom második szexuális együttléte egy vonaton történt meg, de elkapta őt az anyukája. Égő.
Billnek és Tomnak is volt fogszabályzója, de a Durch den Monsun fotósorozat előtt levették.
Bill jobb kezes.
Bill egyszer elkezdett táncórákat venni, de aztán feladta.
Bill első dalát az egerének írta, ami meghalt.
Bill macskája egyszer megtámadta Tomot.
Tom kétszer eltörte a kezét.
2011. február 16., szerda
Battlefield-11.rész (előzetes) + tervek
Tudom, hogy a sírba viszlek titeket az előzetesekkel, de azért remélem, nem négyeltek fel, ha ezt még felrakom ízelítőnek. Ezen kívül majd még szeretném folytatni a Georgos novellámat. Az alap sztori egészen izgalmas lett és még ki lehetne hozni belőle egy-két dolgot. ;)
11.
Kócosan ébredtem a halkan szuszogó Bill mellett. A jó meleg paplant feljebb húztam és tüzetesen elkönyveltem magamban, hogy milyen jó itt. A téli fehér fény csak épphogy beszűrődött a redőnyön át és nem is igen bántotta a szemem, ami Bill félmeztelen testére tévedt. Közelebb bújtam, a fejem az övé mellé hajtottam, a nyakát pedig az ujjbegyeimmel kezdtem simogatni.
Libabőrös lett. Kéjesen felsóhajtott és ébredezni kezdett. Egy apró puszit adtam a puha arcára és mosolyogva néztem, ahogy kinyitja a fáradt szemeit. Rám nézett és ő is sokat sejtetően elmosolyodott.
-Jó reggelt!-rekedtes hangon köszönt és ásított egy nagyot
-Neked is, kicsim-súgtam a fülébe. A lábamat felhúzta magához és a combomat kezdte lágyan simogatni. Még inkább bújtam és nagyokat nyelve tűrtem, hogy a másik keze végig barangol a testemen.
-Még mindig be vagy indulva?-kacagtam fel
-Nem érzed?-harapott bele az alsó ajkamba
Nagyon is éreztem. Maga fölé húzott, mialatt a nedves ajkait végigvitte a fülemen.
-Mit szeretnél?-kérdeztem zihálva. Teljesen megadtam magam. Lényegében bármit megtettem volna neki.
-Azt, amit este-tolta le a hátamról a takarót, majd a tenyere megállapodott a fenekemen
Mielőtt bárkiben is felmerül: nem, nem feküdtünk le… még. Ha a szívemre hallgatok, akkor már tuti, hogy egy újabb vonal lennék a skalpgyűjteményében. De az eszemre hallgattam. Azt akarom, hogy értékesebb legyek neki én, mint pl. Sabine.
***
-Csá-köszönt Bill a konyhában ülő ikertestvérének, aki az egyik kezében a colás üveget, a másikban a telefonját tartotta és sms-t írt
-Jó reggelt!-köszönt vissza Tom anélkül, hogy Billre nézett volna
-Anyáék?
-Elhúztak nagypapihoz. Ebédre jönnek. Elvileg nagypapát is hozzák-tette le a telefonját a konyha asztalra, majd végig mérte a testvérét-Igazán felvehettél volna valamit emberi göncöt-ivott bele az üdítőjébe
Billen egy fekete, passzos alsónadrág volt csak. Intett nekem, hogy nincs Simone vagy Gordon veszély, így kimerészkedtem Bill egyik pólójában és a bugyimban Tom legnagyobb „örömére”.
-Szia-intettem bájosan az épp reggeliző rasztásnak. Viszonzásul csak egy összeráncolt homlokot kaptam.
-Ugyanez igaz rád is. Csak mert a fél iskola látta már a segged, még nem kéne nekem is mutogatni…-szólt fennhangon. Lehajtottam a fejem. Még a feltételezést is sértőnek találtam.
-Tom, kussolhatnál-mutatta fel a középsőujját Bill, majd átkarolta a derekam-Reggeli?-szólt édes hangon
-Persze, csak előbb megmosakszom kicsit-mondtam
-Tudod, merre van a fürdő…-engedett el és besétált Tom mellé. Kivett két tányért, letette őket az asztalra és leült a testvére mellé.
-Meghúztad, mi?-harapott nagyot a szendvicséből T. Bill huncutul nevetni kezdett.
-Nem…-válaszolta végül
-Hagyjál már! Tudod, kinek add be ezt a hülye dumát-csapta karba Tom
-Csönd már!-csitította Bill-Tényleg nem-rázta a fejét
-De nyugtass meg, hogy más az volt-tolta ki-be a szájába a colás üveget Tom célzásul. Bill megnyalta a száját és csak egy aprót bólintott-Annyira tudtam-ingatta a fejét
-De kuss, oké? Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla-nézett mélyen testvére szemébe Bill
-Úgy ismersz?-vágott be egy grimaszt a rasztás
11.
Kócosan ébredtem a halkan szuszogó Bill mellett. A jó meleg paplant feljebb húztam és tüzetesen elkönyveltem magamban, hogy milyen jó itt. A téli fehér fény csak épphogy beszűrődött a redőnyön át és nem is igen bántotta a szemem, ami Bill félmeztelen testére tévedt. Közelebb bújtam, a fejem az övé mellé hajtottam, a nyakát pedig az ujjbegyeimmel kezdtem simogatni.
Libabőrös lett. Kéjesen felsóhajtott és ébredezni kezdett. Egy apró puszit adtam a puha arcára és mosolyogva néztem, ahogy kinyitja a fáradt szemeit. Rám nézett és ő is sokat sejtetően elmosolyodott.
-Jó reggelt!-rekedtes hangon köszönt és ásított egy nagyot
-Neked is, kicsim-súgtam a fülébe. A lábamat felhúzta magához és a combomat kezdte lágyan simogatni. Még inkább bújtam és nagyokat nyelve tűrtem, hogy a másik keze végig barangol a testemen.
-Még mindig be vagy indulva?-kacagtam fel
-Nem érzed?-harapott bele az alsó ajkamba
Nagyon is éreztem. Maga fölé húzott, mialatt a nedves ajkait végigvitte a fülemen.
-Mit szeretnél?-kérdeztem zihálva. Teljesen megadtam magam. Lényegében bármit megtettem volna neki.
-Azt, amit este-tolta le a hátamról a takarót, majd a tenyere megállapodott a fenekemen
Mielőtt bárkiben is felmerül: nem, nem feküdtünk le… még. Ha a szívemre hallgatok, akkor már tuti, hogy egy újabb vonal lennék a skalpgyűjteményében. De az eszemre hallgattam. Azt akarom, hogy értékesebb legyek neki én, mint pl. Sabine.
***
-Csá-köszönt Bill a konyhában ülő ikertestvérének, aki az egyik kezében a colás üveget, a másikban a telefonját tartotta és sms-t írt
-Jó reggelt!-köszönt vissza Tom anélkül, hogy Billre nézett volna
-Anyáék?
-Elhúztak nagypapihoz. Ebédre jönnek. Elvileg nagypapát is hozzák-tette le a telefonját a konyha asztalra, majd végig mérte a testvérét-Igazán felvehettél volna valamit emberi göncöt-ivott bele az üdítőjébe
Billen egy fekete, passzos alsónadrág volt csak. Intett nekem, hogy nincs Simone vagy Gordon veszély, így kimerészkedtem Bill egyik pólójában és a bugyimban Tom legnagyobb „örömére”.
-Szia-intettem bájosan az épp reggeliző rasztásnak. Viszonzásul csak egy összeráncolt homlokot kaptam.
-Ugyanez igaz rád is. Csak mert a fél iskola látta már a segged, még nem kéne nekem is mutogatni…-szólt fennhangon. Lehajtottam a fejem. Még a feltételezést is sértőnek találtam.
-Tom, kussolhatnál-mutatta fel a középsőujját Bill, majd átkarolta a derekam-Reggeli?-szólt édes hangon
-Persze, csak előbb megmosakszom kicsit-mondtam
-Tudod, merre van a fürdő…-engedett el és besétált Tom mellé. Kivett két tányért, letette őket az asztalra és leült a testvére mellé.
-Meghúztad, mi?-harapott nagyot a szendvicséből T. Bill huncutul nevetni kezdett.
-Nem…-válaszolta végül
-Hagyjál már! Tudod, kinek add be ezt a hülye dumát-csapta karba Tom
-Csönd már!-csitította Bill-Tényleg nem-rázta a fejét
-De nyugtass meg, hogy más az volt-tolta ki-be a szájába a colás üveget Tom célzásul. Bill megnyalta a száját és csak egy aprót bólintott-Annyira tudtam-ingatta a fejét
-De kuss, oké? Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla-nézett mélyen testvére szemébe Bill
-Úgy ismersz?-vágott be egy grimaszt a rasztás
Georg sztriptíze
Hát én meghaltam. Amúgy is, mint tudjátok, odavagyok Hagenért, de ebben a videóban... Szerelmes vagyok. Bye bye, Tom Kaulitz. : D
Ilyenkor, mikor meglátom Georgot fiatalon és romlatlanul (ha-ha xD), mindig úgy bánom, hogy nem születtem a gimis osztálytársának.
Én nem ítélem el. Fiatal volt és kellett a pííz.
Amúgy elég rossz életű giminek tűnik. Bizonyosodjatok meg róla!
Ilyenkor, mikor meglátom Georgot fiatalon és romlatlanul (ha-ha xD), mindig úgy bánom, hogy nem születtem a gimis osztálytársának.
Én nem ítélem el. Fiatal volt és kellett a pííz.
Amúgy elég rossz életű giminek tűnik. Bizonyosodjatok meg róla!
2011. február 15., kedd
Love game-24.rész (előzetes)
24.
Egy üveg paradicsomszósszal a kezemben kutattam a kulcsom után, amit a zsebembe csúsztattam induláskor. Nem sokáig voltam oda. Minél előbb haza akartam érni, hogy megmentsem Tomot az én túlságosan is aggódó apámtól. Reméltem, hogy még egy darabban találom.
Mikor kinyitottam az ajtót, váratlanul nagy csend fogadott. Tom cipője még az előszobában volt, úgyhogy megnyugodtam.
-Itt a paradicsomszósz-mutattam fel a tűzhely mögött serénykedő apumnak. T a kanapénkon ült egy pohár vízzel a kezében. Nem szóltak.
Odamentem a konyhaszekrényhez és kivettem belőle egy újabb serpenyőt.
-Menj arrébb!-tessékeltem arrébb aput és rátettem a tűzhelyre
-Te mit csinálsz?-nézett rám értetlenül édesapám
-Hát…-habogtam-Megcsinálom a másik szószt hús nélkül-ránéztem Tomra, majd apámra. Mindketten értetlenül meredtek maguk elé.
-Hagyd! Nem kell. Majd megcsinálom én-vette ki a kezemből a serpenyőt-Ti menjetek nyugodtan-köszörülte meg a torkát
-Történt valami?-ráncoltam össze a szemöldököm. Semmi válasz-Hát jó, akkor mi bemegyünk-indultam el a szobám ajtaja felé-Gyere!-biccentettem Tom felé
Tényleg nem is sejtettem, hogy a hallgatás az jó vagy rossz. Csak reménykedni mertem. Végül is, ha annyira összevesztek volna, apa már rég páros lábbal rugta volna ki Tomot, leamortizálva a cuki kis fenekét.
Hogy mi lesz ez után? Én már tudom... :D
Egy üveg paradicsomszósszal a kezemben kutattam a kulcsom után, amit a zsebembe csúsztattam induláskor. Nem sokáig voltam oda. Minél előbb haza akartam érni, hogy megmentsem Tomot az én túlságosan is aggódó apámtól. Reméltem, hogy még egy darabban találom.
Mikor kinyitottam az ajtót, váratlanul nagy csend fogadott. Tom cipője még az előszobában volt, úgyhogy megnyugodtam.
-Itt a paradicsomszósz-mutattam fel a tűzhely mögött serénykedő apumnak. T a kanapénkon ült egy pohár vízzel a kezében. Nem szóltak.
Odamentem a konyhaszekrényhez és kivettem belőle egy újabb serpenyőt.
-Menj arrébb!-tessékeltem arrébb aput és rátettem a tűzhelyre
-Te mit csinálsz?-nézett rám értetlenül édesapám
-Hát…-habogtam-Megcsinálom a másik szószt hús nélkül-ránéztem Tomra, majd apámra. Mindketten értetlenül meredtek maguk elé.
-Hagyd! Nem kell. Majd megcsinálom én-vette ki a kezemből a serpenyőt-Ti menjetek nyugodtan-köszörülte meg a torkát
-Történt valami?-ráncoltam össze a szemöldököm. Semmi válasz-Hát jó, akkor mi bemegyünk-indultam el a szobám ajtaja felé-Gyere!-biccentettem Tom felé
Tényleg nem is sejtettem, hogy a hallgatás az jó vagy rossz. Csak reménykedni mertem. Végül is, ha annyira összevesztek volna, apa már rég páros lábbal rugta volna ki Tomot, leamortizálva a cuki kis fenekét.
Hogy mi lesz ez után? Én már tudom... :D
Ma este
De este, ha időben haza érek, akkor még frisselek.
2011. február 14., hétfő
Új rész
Tudom, hogy már régen volt meg minden és higgyétek el, hogy lelkiismeret furdalásom is van, de valahogy nincs időm rá. Nyilván nem 1 óra mire megírsz egy 3 oldalas dolgot, hanem több és valahogy most nem jön össze. De amint sikerült, úgyis hozom. :) <3
Nekem nem édes nélküled...
Először is mindenkinek Boldog Valcsinapot! A srácoktól kaptunk egy aranyos videó üzit, amiben "édes valentint" kívánnak nekünk. Tom Kaulitz, nekem nem édes nélküled.
Számomra az egyik legszebb szerelmes TH szám a Hilf mir fliegen. :)
Számomra az egyik legszebb szerelmes TH szám a Hilf mir fliegen. :)
Ezt a szettet pedig ma alkottam.
2011. február 13., vasárnap
Ajándék
"meg amúgy jó helyre tartja T a mikrofoniiiit :D"
"Szerintem am Georgról akarták a képet csak Tom befigyel :D (hál istennek)...de basszus még az ilyen spontán képeken is nagyon ott van :P:Px)"
"szerintem is. látszik, hogy Georg bepózol. nézd Georg ujjait. jajjjistike♥♥ meg a térdkalácsuk majdnem összeééér. ajjjédik"
"Őszintén szólva lekapnám Tomról azt a kötött pólót :D nem azért mert nemvaló oda hanem...csak ellenőriznem kéne pár dolgot :))xD de am a gatyájuk is majdnem egyszínű...vagy az egyszínű?? :D észrevetted, hogy Georg ujjai mindjárt elfehérednek?? o.O ajj de erős :P"
"Georg egy igazi izomállat vézna Tommihoz képest :D
meg miaza termékenységi szobor vagy mifasz az ablakban?? lehet, hogy azért vagyunk így rájuk indulva mert ezt hozza ki belőlünk ez a termékenységi istennőci :D vagy az egy váza? xDDDDDD"
Alien
"Weck mich auf aus diesem
Traum
Alien sucht Liebe
Lass mich los, lass mich hier raus
Alien sucht Liebe
Deine Liebe"
Traum
Alien sucht Liebe
Lass mich los, lass mich hier raus
Alien sucht Liebe
Deine Liebe"
Kilian Kerner
Már többször is (pl. januárban a Michalsky StyleNite-on) jelent meg a tehetséges német divattervező TH-s pólóban. Az, hogy pinkkel és feketével ötvözi ezt a darabot, nem meglepő, hiszen a legutóbbi kollekciójában is ez a két szín dominált. Amúgy, ha valakit érdekel, akkor a ruháit itt megtekintheti. Elismerem, hogy ügyes, de én, személy szerint, nem vagyok elájulva tőle.
2011. február 12., szombat
2011. 02. 12 - Fantali
Gondoltam, írok egy kis élménybeszámolót, hogy legközelebb még többen jöjjünk. **,14:50 körül estem be az Oktogonhoz. Addigra már jó sokan voltunk. A csapat felét nem is ismertem, de nem nagyon zavart. : D Lepacsiztam gyorsan mindenkivel, aztán beszélgettünk egy pindurit. 15:15 felé jött az info, hogy a Noir Chocobarban valamit nagyon elnéztek, ugyanis nem írták fel az asztalfoglalásunkat. Így jött az ötlet, hogy menjünk el a Burger Kingbe.
Egy gyors THabuval kezdtünk, aminek az volt a lényege, hogy a TH-hoz kapcsolódó szavakat kellett körülírni anélkül, hogy kimondanál a 4 megadott szót. Ehhez csapatokba rendeződtünk és a sors úgy hozta, hogy mi nyertünk. A nyereményünk egy szép Tokio Hoteles fotó volt. *.* <3
Sajnos 18:28-kor ment a vonatom, úgyhogy ott kellett hagynom a lánycikat.
Összességében MARHA JÓL ÉREZTEM MAGAM. Alig várom, hogy újra talizzunk.
2011. február 11., péntek
Bill haja
Ez egy speciális frizura viselet, elég egyedi, mint úgy Bill maga. A "steampunkok" találták ki. Írjátok be a Google-be, hogy steampunk és sok érdekeset fogtok látni.
A lány
Kövezzetek meg, de én így látom.
2011. február 10., csütörtök
2011. február 9., szerda
2011. február 7., hétfő
Kék köröm és maci sapi
2011. február 6., vasárnap
Busy bee
Töri és kémia tz, ráadásul kedden a szolnoki színházban premierünk lesz(játszok ott egy színdarabban, de ezt most így hosszú lenne...), nemsokára pedig megyek Németországba és beindul az út szervezése is.
Ahogy tudok, frissítek, ígérem. ;)
Most dupla Battlefieldet kaptatok. Szerintem legközelebb Love Game-et hozok.
Nagy ölelés nektek*
2011. február 5., szombat
Battlefield-10.rész
10.Jörg leparkolta az autót. Én karba tett kézzel és duzzogó arccal ültem a hátsó ülésen. Jörg belepillantott a tükörbe és már a szeme állásán láttam, hogy dühös rám. Hatalmas hisztit csaptam az indulás előtt. Picit szégyelltem is magam. Visszafogottabb is lehettem volna.
Jörg kikapcsolta a biztonsági övét és kiszállt a kocsiból.
-Anya…-súgtam
-Igen?-nézett hátra az anyósülésről
-Akkor mehetek este?-pislogtam nagyokat ártatlanul
-A viselkedésed után?-fordult el
-Sajnálom-forgattam a szemem, majd én is kiszálltam az autóból
Elmerengtem, ahogy megláttam Marcoék házát. Mindig azt mondogatta, hogy télen milyen gyönyörű. Tényleg az. Ahogy a havas táj körül ölelte a téliesített faházat, melynek a kéménye csak úgy füstölt… Eszményi. Ha még mindig együtt járnánk, akkor elmehetnénk szánkózni. Van nem messze egy domb. Ott biztos, jókat lehet csusszanni.
Amúgy mindig is irigyeltem őket, hogy ennyire kiesik a házuk a központtól. Szomszédok alig, tisztább a levegő, szép zöld a környezet. Szerettem ide kijárni, bár a sok gyaloglás a buszmegállótól kicsit megterhelő. Nem mintha Billhez kijutni Loitsche-be nem lenne megterhelő.
-Szervusztok-kiáltott nekünk hangosan az ajtóból Marco anyukája, Hilda-De hideg van! Siessetek be!-ment vissza a házba
Anya is kiszállt a kocsiból. Jörg után eredtem, aki már bukdácsolt a havas buckákon. Nekem kicsit nehezebb dolgom volt a magassarkúmban
-Sziasztok-lépett be nevetgélve Jörg a jó meleg házba. Mi is követtük őt. Becsuktam a bejárati ajtót magunk mögött, majd beljebb mentem és adtam két puszit Hildának.
-Emma, a cipődet nem kéne levenned?-szúrt le anya
-Emma már tudja, mi nálunk a rend. A cipő marad. A járólap túl hideg még a szobapapucshoz is-karolta át a vállam Hilda
-Örülök, hogy itt vagytok-lépett elő Friedrich egy üveg borral a kezében-Jörg…-nyújtotta a másik kezét a nevelőapámnak
-Köszönjük a meghívást-ráztak kezet
-Szia, Friedrich-köszönt anya is Herr Bertsch-nek
-Szervusz. Egy 95-ös rosé remélem megfelel-mutatta fel az üveget mosolyogva
-Tökéletes-nevetett fel anyu
-Áh, Emma-tévedt a szeme Herr Bertsch-nek rám-Rég láttalak erre-mért végig
-Mostanság kiesik az utamból a városnak ez a része-húztam el a szám
Nagy csend lett. Mindenkinek leesett, hogy miről van szó. A helyzet fokozásaként a konyhából még elő is lépett az eddig bujkáló Marco.
-Jó estét-köszönt a szüleimnek-Szia, Emma-nézett rám csillogó szemekkel
-Szia, Marco-fordítottam el a fejem
Kínos volt. Nagyon kínos. A légy zümmögését is lehetett volna hallani. A szüleink reménykedve néztek ránk. Van egy olyan érzésem, hogy ők akkor lennének a legboldogabbak, ha mi újra összejönnénk.
-Azt javaslom, hogy üljünk is asztalhoz…-csapta össze a két tenyerét Hilda
-Várj, várj!-akasztotta fel a kabátját Jörg, majd előhúzott egy borítékot a zsebéből-A vacsoráért-nyújtotta át Bertschéknek
Két féléves bérlet volt benne a berlini Operaházba. Hilda és Friedrich amúgy is szeretik az ilyeneket… az ilyen sznob dolgokat. Örülte is neki, én már kevésbé, mert két éves buszbérleteim összára volt abban a borítékban. Jörg szerint meg kell adni a módját, de akkor is…
***
-Emma, olyan szótlan vagy ma este. Ugye, ízlik a menü?-tette le a kést és a villát a kezéből Hilda
-Persze, isteni-bólogattam. Ha szemétkedni akartam volna, hozzáteszem, hogy „mert nem te főzted”, de nem akartam. Őszintén, Hilda a shoppingoláson kívül máshoz nem nagyon ért. Attól függetlenül kedveltem, mindig jó volt hozzám. Remélem, majd Bill anyukája is hasonlóan aranyos lesz.
A szótlanságom szerintem evidens volt, hisz Marco ült mellettem. Érezni az illatát és hallani a nevetését egészen közelről őrjítő volt.
-Szerintem már hozhatod a desszertet-szólt a feleségének Friedrich
-Addig én kimegyek a mosdóba-pattantam fel és egy pillanat alatt el is tűntem
***
A kézmosásnál jártam, mikor kopogtattak.
-Igen?-szóltam ki
-Bemehetek?-hallottam meg az ajtó túloldaláról Marco hangját
Nem szóltam, de azt hiszem, ezt igennek vette. Belépett. Rá se néztem. Elzártam a csapot, lecsöpögtettem a kezeimet és próbáltam észrevétlenül elsurranni mellette, de megragadta a karomat.
-Várj már, kérlek!-fordított maga felé. Nem akartam a szemébe nézni, a csillogó kék szemeibe.
Marco az a srác, akit a Bravo Girl címlapján látsz: szőke, rakoncátlan tincsek, hatalmas, fehér mosoly, olimpikon alkat. Soha nem értettem, hogy miért nem vált ki belőlem szenvedélyes és mindent elsöprő érzéseket. Mindenki más maga alá csinált, ha meglátta, kivétel én.
Ahogy ott álltunk egymás előtt, kedvem lett volna megcsókolni őt… a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Pláne abban a cuki kockásingben.
-Még nem is volt alkalmunk beszélni…-mosolyodott el
-Hát… nem-sütöttem le a szemem
-Nagyon csinos vagy-habogta
-Köszönöm. Te is egész…-néztem végig rajta
-Köszi-vágott közbe
Hatásszünet, nagy levegők.
-Vettem neked valamit-nyúlt be a zsebébe
-Jaj, Marco-sóhajtottam fel-Én nem…
-Nem is azért-nyitotta szét a tenyerét, amiben egy fekete ékszeres dobozka pihent. Kivettem a dobozt a kezéből és szétnyitottam.
Még talán október elején, mikor már javában jártunk, elmentünk egy ékszerbolt előtt és megláttam egy fülbevalót. Tényleg nem azért, mert meg akartam vele vetetni. Isten őrizz, hogy ki akarjam használni Marcot. Csak úgy spontán elejtettem egy megjegyzést, hogy mennyire tetszik. Nem gondoltam, hogy emlékszik rá.
-Ezt nem fogadhatom el-nyújtottam neki, de ő eltolta a dobozt magától
-De. Ezt neked vettem. Nem is tudnám máson elképzelni-húzódott mosolyra ismét a szája
-Ebben az esetben köszönöm-néztem meg tüzetesebben a fülbevalókat-Be is rakom a fülembe. Segítessz?-adtam a kezébe a dobozt
-Persze.
Kivettem a fülbevalómat, beletettem a dobozkába és beraktam az újat. Megcsodáltam magam a tükörben.
-Tökéletes-nézett Marco is a tükörbe
Kivettem a kezéből a dobozt és összecsuktam. Kezdett egyre jobban feloldódni a hangulat és ez már kicsit sok volt mind azok után, amik velük történtek.
-Menjünk vissza. Anyukád már biztos kihozta a sütit-próbáltam elindulni, de beállt elém és nem eresztett
-Figyelj, ha meggondoltad magad és mégis inkább velem lennél, akkor… szóval én…-forgatta a szemeit. Azt hiszem a megfelelő szavakat kereste.
-Itt hagyd abba!-muattam fel a tenyerem-Félre ne érts, érzek irántad valamit, de nekem Bill kell-jelentettem ki
-Az a díszbuzi?-hördült fel és karba tette a kezét
Elborult az agyam. Nem érdekelt, hogy fél perccel ezelőtt kaptam egy méregdrága fülbevalót, akkora pofont kapott tőlem, hogy tényleg majdnem a fal adta a másikat. Még én is meglepődtem, hogy tudok ekkorát ütni. Félre löktem és kivágtattam a fürdőből.
Visszamentem az étkezőbe. Hilda rögtön kiszúrta az új ékszeremet, amit az ő egy szem fiacskája vett nekem.
-Emma, ez tényleg gyönyörű-kortyolt a borából anya
***
-Anya-köszörültem meg a torkom. A nappali egyik zugába húztam be őt, hogy a többiek véletlenül se hallják-Akkor ott alhatok?-keresztbe tettem a mutató és a középső ujjam. Annyira reménykedtem.
-Most kaptál Marcotól egy szép fülbevalót…-vont vállat
-Anya!-szóltam rá-Tudod, hogy engem már nem érdekel ez a faszkalap. Kérlek, kérlek-kántáltam könyörgő hangon
-Rendben-bólintott-De akkor úgy csináld, ahogy megbeszéltük-kacsintott
Igen. Szövetkeztünk anyával. Megengedte, hogy Billnél aludjak, de azt kell mondanom Jörgnek, hogy vonattal elmegyek a nagyihoz Berlinbe és ott fogok aludni, hogy vele is töltsek egy kis időt így karácsony tájt. Jó ötlet, mi?
Így is lett. Sikeresen kivágtam magam, eljöhettem Bertschéktől és igaz, hogy fél órát gyalogoltam a térdig érő hóban, de elértem a buszt, ami bevitt a városba. Ott átszálltam a 9 órási Loitsche-be tartó buszra és fél 10-re már ott is voltam az összegraffitizett bódéban, ahol elvileg le kellett szállnom.
Irtó hideg volt, Bill pedig sehol. Leültem a padra és vártam, hogy történjen valami. Már majdnem odafagytam, mikor egy sziluett rajzolódott ki a sötétben.
-Szia, édesem-lépett be a kis pavilonba Bill
Felpattantam és a nyakába ugrottam.
-Azt hittem, rossz helyen szálltam le és itt éjszakázok egyedül-karoltam szorosan
-Bármit megtettem volna azért, hogy velem éjszakázz-bújt hozzám még jobban
-Hidd el, én is-adtam egy puszit a hideg arcára
-Mikor írtad, hogy jössz,-engedett el-nagyon megörültem-kezdett tapsikolni és ugrándozni olyan Billesen. Édes.
-Induljunk már, mert megfagyok-dideregtem
-Menjünk, persze-fogta meg a kezem és elindultunk Billék házához
Rövid séta után egy barna kerítéshez értünk. Mikor közelebb mentünk és megláttam a kapun a nevet, rögtön leesett, hogy megérkeztünk. A kerítéshez odacsaholt egy kis fekete kutyus.
-Ugye, nem harap?-karoltam bele Billbe
-Dehogy, nem-bíztatott. Kinyitotta a kaput és arrébb tessékelte Scottyt, mert mint utólag kiderült így hívják a kis kutyust.
Egy szerény kis ház tárult elém, kicsi, takaros kerttel.
-Menj csak!-simította meg a hátam Bill. Bólintottam és a bejárati ajtóhoz érve kinyitottam azt. Rögtön finom meleg csapta meg a hideg orromat és persze édeskés illatok.
-Megjöttünk-kiabált be Bill és becsukta az ajtót
-A cipőt itt kell levennem?-néztem rá
-Oh, igen-mosolygott és ő is neki esett a csukájának és a kabátjának
-Sziasztok-lépett elő egy sötét hajú nő. Mintha csak Billt láttam volna, szörnyen hasonlítottak-Simone vagyok, az ikrek anyukája-nyújtotta a kezét-Te biztos Emma vagy. Bill már rengeteget mesélt rólad-ráztunk kezet
-Igen. Boldog karácsonyt!-mosolyogtam kissé erőltetetten. Hiába, meg voltam lepve.
-Neked is!
-Remélem, nem baj, hogy ilyen későn jöttem-lehajoltam és kifűztem a cipőmet
-Nem, dehogy-legyintett Simone
-Kész a keksz?-villantotta ki gyönyörű mosolyát Bill édesanyja felé
-Kész-kacsintott-Te is kérsz, Emma?-fordult felém ismét
-Nem, köszönöm. Teljesen tele vagyok-bújtam ki a cipőmből
-Mi, kész a keksz?-jött elő egy barna hajú férfi. Hirtelen megfordult és látványosan végig mért.
-Igen. Drágám, ő Bill új barátnője, Emma-mutatott be Simone
Barátnő? Tényleg így hívnak ők itthon?
-Örvendek. Gordon Trümper-ráztam vele is kezet
-Emma.
-Amúgy tegezz majd minket nyugodtan-mosolygott kedvesen Simone és bement a konyhába
-Köszönöm-ráztam értetlenül a fejem
-Ne toporogjatok itt, gyere be!-invitált Gordon-Tomot már gondolom ismered-nevetett fel és leült a TV elé a kanapéra
-Sajnos-szólalt meg Tom mély hangon és átkapcsolt egy másik csatornára. Még csak rám se nézett.
-Ne törődj vele-súgta Bill a fülembe-Mi most elmegyünk, majd később megkóstoljuk azt a kekszet-kiáltotta el magát Bill, hogy Sim is hallja
-Öhm, örültem-biccentettem Gordon felé
-Gyere-húzott magával Bill az egyik eldugott kis szobába a konyha mögé. Az ajtaja előtt megtorpant és csak annyit mondott:-Remélem tetszeni fog-csókolt meg lágyan
Kinyitotta az ajtót és amit megláttam, azt nem hittem el. Gyertyát gyújtott. Hagyok időt… gyertyát. A szoba közepén egy ágy állt, mellette egy szekrénnyel, amin 3 gyertya égett.
A gyönyör helyett félelem fogott el. Tudtam, hogy mire megy ki az egész: meg akar fektetni…
Bementem a szobába, kulcsra zárta az ajtót, amíg én végig gondoltam, hogy mit akarok csinálni.
-Nem is mondtam még, hogy milyen gyönyörű vagy-szuszogva bújt hozzám és átkarolta a derekam. Szenvedélyesen megcsókolt. Minden mozdulatában éreztem, hogy mennyire kíván-Tetszik? Még tiszta ágyneműt is húztam-bújt a nyakamba és beleharapott
-Remek-toltam el finoman magamtól
-Tegnap este beindítottad a fantáziámat, mikor azt mondtad, hogy értékes dolgot kapok karácsonyra-mosolyodott el kajánul
-Igen… de én a szerencse hangvillámra gondoltam-forgattam el a szemem
-Valami baj van?-lépett közelebb
-Ennél egyértelműbben nem is fejezhetnéd ki, hogy mit akarsz tőlem-csattantam fel
Az arcát a kezébe temette-Nem akarod, igaz?-szólt szomorúan, majd elindult a gyertyák felé és mindet egyesével elfújta.
-Bill, nem erről van szó-öleltem meg hátulról
-Azt mondtad, hogy már volt dolgod sráccal és már elég régóta randizgatunk…-kezdte a hibát keresni az elméletében
A földet kezdtem vizslatni.
-Az, hogy volt dolgom sráccal még nem azt jelenti, hogy le is feküdtem velük-vallottam be halkan
-Te még nem…-csapott a homlokára-Bazd meg! Ne haragudj!-ölelt át
-Nem gond-ráztam meg a fejem
-Annyira tapintatlan vagyok-vett egy mély lélegzetet
-Nem vagy-túrtam bele a hajába hátul-Sőt. Édes vagy és szexi-haraptam bele az alsó ajkába-Nem kell egész este kekszet ennünk-nevettem fel-Csak próbálj lassítani-dörgöltem az orrom az övéhez
-Nem várom el, hogy lefeküdj velem-fogta meg az arcom mindkét kezével
-Én akarok csak…-húztam el a szám
-Belekezdek és, ha nem akarod, csak szólj és abbahagyom-hadarta, majd adott egy újabb csókot és egy újabbat és újabbat
-Bill-nyitottam ki a szemeim-Boldog karácsonyt!
-Neked is, édesem.
2011. február 4., péntek
3 dolog
3 dolog jutott az eszembe Tom farmeringe láttán, ami nem mellesleg rendkívülien áll rajta. Mint egy igazi cowboy... <3
1.
Ha egy framra gondolok, akkor mindig ez a szám jut az eszembe.
2.
A mostani kedvenc filmem. Ha egy jó filmet kerestek, nézzétek meg. Megéri. ;) Az angol címe Sweet home Alabama, amit mint tudjuk, Tom a 483 Tour DVD-jén énekel. Kis cuki.
3.
Ma alkottam. ^^
2011. február 3., csütörtök
Battlefield-9.rész
9. Kicsöngettek.
-Ne felejtsétek el, hogy a szünet előtt még írunk egy dolgozatot-szólt a teremből kiinduló csoport után Frau Lecht
Karácsonyi szünet. Ez lesz az első karácsonyom itt, Magdeburgban. Az első karácsonyom Billel. Legalábbis azt hiszem.
-Te hol fogod tölteni a karácsonyt?-köszörültem meg a torkom, mialatt Bill mellett lépdeltem a zsúfolt folyosón
-Minden évben otthon vagyunk. Tommal általában megnézünk egy-két idétlen karácsonyi vígjátékot és szétzabáljuk magunkat-nevetett fel-Te?
-Én még nem tudom. Vagyis nincs tervem-forgattam a szemeimet
Némán mentünk tovább. Azt hiszem, értette a célzást és kicsit megriadt. Pedig én nem akarok ráakaszkodni karácsonykor. Az hogy elmennék hozzájuk, az nem ráakaszkodás, nem de bár?
-Nekem itt lesz órám-torpantam meg az egyik tanterem mellett
-Oh, rendben. Akkor… ö… majd találkozunk-lépett felém egyet. Közelebb hajolt és csókot szeretett volna adni, de reflexből elhúztam a fejem. Még mindig fura volt, hogy „felvállaljuk” a kapcsolatunkat.
-Ja, bocs. Égő vagyok-tette karba a kezét-Egy pillanatra el is felejtettem…
-Dehogy. Bill, dehogy-mosolyogva kaptam rögtön utána, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem volt egy iskolába való csók: a nyelve látványosan az én számban fészkelődött. Mindenki, aki elment mellettünk, bámult. Bámuljanak! Nekem van a világon a legdögösebb pasim.
***
Unalmas délután volt. Otthon ültem és a házimat körmöltem. A Viva-ra kapcsoltam. Valami beszélgetős műsor ment Gülcannal.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Mint egy kis kenguru, úgy pattantam ki az ágyból és szaladtam az asztalomhoz remélve, hogy Bill lesz az. Szerencsém volt.
-Szia-sóhajtottam egy nagyot elégedetten
-Szia, édes. Nem fogod elhinni, hogy mi történt!-kiáltott örömittasan nevetve a vonal túloldaláról
-Mi?-nevettem én is
-A két ünnep között lesz egy koncertünk és most kapaszkodj meg, eljönnek a nagyfejesek a Universaltól-hatászünet-Na?
Nem tudtam, mit mondjak. Belegondolni is hihetetlen, hogy egy szempillantás alatt valóra válhatnak az álmai. Boldoggá tett, hogy boldog volt, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy ez mennyi elfoglaltsággal jár… Lepergett a szemem előtt, ahogy bejelenti, hogy most a zene az első az életében.
-Ez fantasztikus-préseltem ki végül magamból-Gratulálok.
-Szuper, ugye? Rengeteget kell próbálnunk, muszáj, hogy tökéletes legyen-vett egy mély lélegzetet
-Az lesz-bíztattam kedvesen. Bájos, hogy ennyire izgatott.
-Eljössz majd, igaz?-kérdezte immár komolyan. A mutáló hangja annyira érces, annyira szexinek találtam.
-Az első sorban fogok tombolni-nevettem fel. Nagyot nyelt.
-Aztán pedig az ágyamban fogunk tombolni?-köszörülte meg a torkát
-Jaj, Bill-takartam el szégyenlősen az arcom, bár ezt ő úgysem láthatta-Meglátjuk-maradtam titokzatos
-Már alig várom-nyögte kéjesen a telefonba
-Én is-mosolyogtam-Bill, a karácsonyra visszatérve…
Kopogtak.
-Emma-nyitotta ki résnyire az ajtót anya-Telefonálsz?-bólintottam-Gyere már le, beszélni szeretnénk veled…
Rossz érzésem támadt. Éppen perverz beszélgetést folytatok a barátommal, erre benyit anyu. Ez elég gáz. Poloskát tettek a mobilomba, vagy mi?
-Igen?-szólt a hang a telefonból-Hahó, Emma! Karácsony…
-Öhm… Most le kell tennem, ne haragudj. Később folytatjuk-nyomtam ki és már rohantam is le a lépcsőn. Éreztem, hogy valami fontosról akarnak velem tárgyalni.
-Mondjátok!-léptem be a nappaliba. Jörg szokás szerint haza hozta a munkáját és azon ügyködött a lámpa fénynél. Anya Jörggel, vagyis inkább Jörghöz beszélt.
-Most hívott Marco édesapja-tolta fel az orrán a szemüveget Jörg és rám nézett
Kifordultam a nappaliból tüntetőlegesen. Bele se mertem gondolni, hogy mit akarhatott.
-Emma-ordított utánam a nevelőapám
-Mi van?-mentem vissza karba tett kezekkel
-Szóval azért keresett minket, mert huszonnegyedikére meghívtak minket vacsorázni-fejezte be anya
-Úgy érted, hogy téged és Jörgöt…-anya lesütötte a szemét-Ugye, úgy érted?-elsápadt arccal
-Meg téged is-jelentette ki Jörg
-Én nem…-kezdtem hevesen
-Dehogynem!-vágott közbe Jörg-Eljössz. Tudod, hogy Friedrich jó barátom. Nem fogod pofátlanul visszautasítani ezt a felajánlását-vette le a szemüvegét
-Átgondolom…-rántottam egyet a vállamon és visszamentem a szobámba. Újra a telefonra cuppantam és tárcsáztam is Billt.
Best kissing scene ever
Én amúgy is teljesen bele vagyok zuhanva Taylor Lautnerbe, de emlékszem, hogy mikor megláttam legelőször az Eclipse-ben ezt a csókjelenetet, totál összezuhantam... a gyönyörűségtől. Bella helyében szeretnék lenni. Ezt kérem Valentin napi ajinak. Apropó Valcsi napcsi...
Olyan szépek voltak együtt Taylorral. Kár, hogy Taylor S. szívatta szegény Taylor L. agyát. :(
Tom Szexi Kaulitz
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek,
Mert remegni vágysz, és ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani."
Fashion
Fhuuha, olyan szép rucikat állítottam össze a történetekhez... Én egyedül!!! Tetszeni fog, ígérem! :)
2011. február 2., szerda
Mi van veled, B?
Facebookon nagy az egyetértés abban, hogy Bill szörnyen néz ki. Tom feje is elég megviselt, pláne ebben az usánkában (félre ne értsetek, nekem is van usánkám, de Tomon ritka gázul áll).
Bill haja egy dolog. Rajta is látszik, hogy fáradt és pihenésre lenne szüksége. Meg egy nagy tál pörköltre, olyan sovány szegény.
Nem tudom, hogy mi lehet velük. Csak remélni tudom, hogy minden rendben.
2011. február 1., kedd
Vicci képek :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)