Új design

Remélem tetszik. Kicsit megint az OurDrug hatására változtattam, de így sokkal színesebb és modernebb hatást kelt.

Vélemények? :)
xoxo

Friends with benefits - 1-3.

1.

-Ahh, csináld még!-hallatszódott a másik szobából, mire mi nagy hangosan felnevettünk Billel
-Nem is tudom, hogy mi a rosszabb: a vihar vagy Tom és Ria állatias nyögdécselése-húztam még inkább magamra a paplant
-Az utóbbi-vágta rá Bill-Holnapra már jó időt mondtak, Ria viszont már a fogkeféjének is talált helyet-harapta el a mondat végét a nagy röhögés miatt
Ekkor dörögni kezdett az ég és hatalmasat villámlott. Én összekuporodva Bill mellé vetődtem.
-Remélem legalább a villanyt lekapcsolták. Tudtad, hogy nagyobb az esélye, hogy olyan házba csap bele a villám, ahol ég valami villany?
Bill oltalmazóan átkarolt és az ujjbegyeivel lágyan cirógatta az arcomat.
-Ez a beteges félelmed a vihartól biztos, hogy nem valami gyerekkori trauma?-adott egy puszit a homlokomra
-Tuti-bólintottam
Ez nálunk már hagyomány volt, hogy vihar idején befészkeltem magam Bill szobájába, tartottunk egy filmmaratont, ettünk, nevettünk, beszélgettünk, majd jó korán lefeküdtünk aludni, miután kihúztuk az összes elektromos kütyüt a konnektorból, hogy ha belecsap a villám a házba, aminek tény, hogy elég kicsi az esélye, de ha mégis, akkor mi biztonságban legyünk.
Persze az is elég megnyugtató volt, hogy Bill ott van velem. Az egész jelenléte nyugalmat árasztott.
Hogy járunk-e? Oh, nem, nem. Nekem van barátom egy ideje, Billnek is barátnője. Legalábbis randizgat egy lánnyal. Az úgy volt, hogy először 2008-ban találkoztam a fiúkkal, amikor egy kisebb Észak-Amerikai turnén voltak. A főnököm cipelt el az egyik koncertjükre, hogy nézzem meg én is őket. Az idő tájt egy zenei újságnál dolgoztam New Yorkban.
Billel nem igen szimpatizáltam az első időkben. Szilárd meggyőződésem volt, hogy homokos. Persze, kedves volt meg minden, de nem tetszett, hogy átveri a rajongóit. Tommal viszont annál inkább ápoltam szoros kapcsolatot. Dugtunk. Sokat. Mindig, amikor itt volt a US-ben akkor felhívott, találkoztunk és nagyon jól éreztük magunkat… egymást. Persze a tenyérbe mászó stílusa néha az őrületbe kergetett, de elég jó volt vele, meg aztán szerettem velük együtt lógni. Jó fej az összes fiú a zenekarból, meg a slappjük is nagyon aranyos. Tudtam legalább gyakorolni a haladó szintű németemet. De persze a legjobb tényleg az volt, hogy közvetlenek voltak, ellentétben a sok fura amerikaival. A nagyszüleim németek, így én is rengeteg voltam már Európában. A mentalitásukat teljesen magaménak érzem.
Aztán volt egy kisebb szünet, amíg nem igen beszéltünk. Ők Ázsiában promóztak, én meg akkor költöztem a nagy almából Los Angelesbe, mert egy ottani lemezkiadónál kaptam munkát.
Az élet furcsa fintora, hogy ők is ideköltöztek. Egy buliban találkoztunk újra és mondhatom, nagyon örültünk a viszontlátásnak. Persze akkor már Josh-sal jártam, akinek sajnos rajtam kívül van még egy szerelme: a fotózás. Mindig más országokban készít fotóriportokat. Izrael, Szudán, Afrika… Persze, elég sokat keres is velük, amikor egy-egy nagyobb magazin megveszi a képeket, de elég rossz, hogy van pasim és általában még sincs.
Aztán kialakult a mi kis életünk és baráti társaságunk. Tom összejött az egyik barátnőmmel, Riával. Elégedetten konstatáltam a nagyobbik Kaulitz fivérnek, hogy jobb választás, mint Chantelle Paige, akivel egyszer próbáltam meg még anno interjút készíteni, amikor csatlakozott a Flipsyde-hoz, de mintha magammal beszélgettem volna, mivel egy értelmes gondolata se volt és nekem kellett odafirkantani valamit, amit a két viháncolás közti foszlányokból kikerekítettem.
Szóval Bill férfi lett. Tényleg. Jót tett neki az, hogy világot látott és idősebb lett. Sokat dumálgattunk, aztán egy lett a baráti társaságunk és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy együtt főzőcskézünk, vásárolunk és alszunk, ha vihar van. Aztán minden egyszerűen bonyolult lett…

2.

-Csütörtökön halloween-i karnevál West Hollywoodban-jelentette ki, miközben a bolha piacon vadásztunk kihagyhatatlan ajánlatokra egy-egy tejeskávéval a kezünkben
-Feletsd el!-ráztam meg a fejem
-Most miért?-vont magához a derekamnál gyengéden, hogy biztosan maga mellett tudjon a vásári forgatagban
-Túl zsúfolt. Olyan… Olyan…-próbáltam megmagyarázni, hogy miért is olyan taszító számomra ez a program
-Látod, nincs is jó indokod, hogy miért ne gyere el-kortyolta a kihűlt italát-Gyere, nézzük meg a gyűrűket!-mutatott a szemben lévő standra
-Rendben-indultunk el
-De most tényleg…-szapult tovább
-Semmi kedvem-fintorogtam-Viszont pénteken a Sunsetben is lesz halloween-i buli. Oda tuti megyek-próbálgattuk a gyűrűket
-Akkor én is-mosolygott rám azzal a tökéletes fogsorával. Én is elmosolyodtam és ráhajtottam a fejem a vállára.

-Nézd ezt!-mutattam neki a kezemen lévő szarvasos gyűrűt-Elég menő!-húztam le
-Megveszem neked-nyúlt a pénztárcájáért
-Nem, Bill, ne már!-fogtam le a kezét komor arccal
-A múltkor én kaptam tőled egy nyakláncot-rángatta ki a karját a szorításomból-Meg aztán…-sütötte le  a szemeit egy ideig habozott, majd csak annyit mondott-Majd pénteken meghívsz valamire-és egy újabb bájos kis mosoly bukkant elő a borostás arcán
-Hát jó-mentem bele az alkuba
Megkaptam a gyűrűt és már indultunk is ki a kocsijához.
-Akkor ott találkozunk-szorítottam meg a kezét
-Rendben. Minek öltözöl?-simogatta az ujjaimat
-Valami szexinek. Mindig felveszek valami otromba jelmezt, aztán meg szidom magam, hogy a többi lány sokkal dögösebb, mint én. Most ez másképp lesz-néztem szúrósan Billre, aki az autójának támaszkodva figyelt-Majd még kereslek, de most megyek dolgozni-adtam egy puszit az arcára és ő is adott nekem
-Oké, de most ne küldj megint 20 képet az ontarioi állatkert bébielefántjáról!-nevetett fel
-Unatkoztam. Meg aztán: mondd, hogy nem volt cuki!-indultam el a kellemes szélben dolgozni


3.

Este 10-re értünk oda Elena barátnőmmel a klubba. Már eléggé sokan voltak, de viszonylag gyorsan bejutottunk. Letelepedtünk az egyik sarokba az ismerőseinkhez.
Josh egyik barátja meg is jegyezte, miután megdicsérte a  jelmezemet, hogy furcsa engem Bill nélkül látni, de cinikusan megnyugtattam őt, hogy hamarosan jönni fog.
Így is lett. Egy óra múlva valaki hangosan kiabálta a nevemet.
-Alex!-hallatszott a háttérből
Megfordultam és megnyugodva konstatáltam, hogy a Kaulitz ikrek azok.
-Sziasztok!-indultam el integetve feléjük-Na, milyen?-tettem előttük egy teljes fordulatot

-Boxoló-nézett végig rajtam-Most sikerült. Szexi-adott egy puszit Bill
-Az-mondta Tom, majd megnyalta mosolyogva az alsó ajkát
-És te minek öltöztél?-rángattam vissza magam elé Billt
-Ez ilyen posztmodern… ő…-mindenki nagy röhögésben tört ki, mert hogy még Bill se nagyon tudta, hogy mi is ez a hacuka rajta-Ijesztő, nem?-pásztázta a ruhát
-De-szürcsöltem a koktélomat-Hú!-nyitottam szét a rajta lévő köpenyt-Neked mikor lett ilyen tök jó hasad?-harapdáltam a poharamban lévő szívószálat. Bill félmeztelenül volt a fekete lepel alatt-Még nem is láttalak így-kerekedtek ki a szemeim
Még tényleg nem láttam félmeztelenül. Mindig legalább egy trikó volt rajta.
-Mennyit ittál?-ölelt magához Bill
-Nem sokat, de ma… Ma nagyon be fogok rúgni-mondtam magabiztosan-Szóval megköszönném, ha majd haza támogatnál, vagy ilyenek…-vontam vállat
Bill mélyen a szemembe nézett, majd válaszolt az asztalunknál ülő srác kérdésére, aki a barátnőjéről, Erinről faggatta.
Az ígéretemet beváltottam és egy hatalmasat buliztam. Mindenki végig táncolta az egész estét. Túl jó számokat szolgáltatott a dj, Sam Ronson, hogy csak úgy punnyadjunk. Pörögtünk és ittunk is. Nagyon sokat. Én főként whiskyt kevertem koktéllal. Jó párosítás volt, mert nem lett tőle hányingerem csak jól éreztem magam.
Tommal nagyon jókat nevettünk. Mindenféle ciki táncmozdulatot végig vettünk és belevegyítettük az ösztönös koreográfiánkba. Bill nem egy táncos típus, de a nagy party számokat ő is végig ugrálta.
Életem egyik legjobb bulija utána kissé forgott velem a világ. Odakászálódtam az asztalhoz olyan hajnali 3 felé, leültem az egyik fotelba és beletettem a fájós lábaimat Bill ölébe.
-Megyünk, X?-simogatta meg a lábfejemet
-Mehetünk, B-veregettem meg a vállát-Kurva jó buli volt. Kurva jó-ismételtem magam kissé kótyagosan-Alhatok nálatok?-dörzsöltem meg a szemeimet
-Persze. Tom majd hív taxit, mert én kivagyok-támasztotta meg gondterhelten a fejét
-Elmegyek wc-re aztán mehetünk-álltam fel leverve az asztalról pár poharat
-Elkísérjelek?-ragadta meg a karom
-Nem! Majd Ellie-intettem a barátnőmnek
Elbotorkáltunk a toalettig Elenával. Persze rögtön a tükör felé vettük az irányt.
-Be vagy rúgva-söpörte el a hajam a vállamról

-Nem vagyok-ültem fel a mosdókagyló márványlapjára-Na jó! Kurvára be vagyok baszva. De jó. Ez most jó-kuncogtam
-Billel vigyázz-fogta meg a térdemet Ellie
-Jól néz ki-húztam el a szám-Az gáz, ha bejön, ugye?-félve a választól
-Igen, elég ciki-bólintott a kiengedett vörös hajával El-Csak fellángolás, Alex. Szex hiányod van-jelentette ki
-Elena!-szóltam rá szégyenlősen
-Csak az-kacsintott
Negyed óra múlva már szálltunk is be a taxiba a fiúkkal. Billnek háromszor akadt össze a nyelve, mialatt a címét próbálta kibökni.
-Jól kiütötted magad-nézett a jobbján ülő öccsére Tom
-Megártott az a kevert valami-dörzsölte az arcát
-Ria?-kérdeztem Tomot
-Nem volt kedve jönni. A tegnapi neki elég volt-komolyan
-Tényleg! Jó volt a karnevál?
-Elég langyos volt, de egynek elment. Érdekes volt inkább-igazgatta a sapkát
-Érdekes… Nekem ilyen szavak már nem jutnak az eszembe-hajtotta a fejét a vállamra Bill, a kezében pedig a maszkját karmolászta
A fiúkkal kitárgyaltuk, hogy ki-kivel kavart és hogy ki nyerte a jelmezversenyt, de Tom nem volt már túl kommunikatív. Elég fáradt volt szegény. Sikerült eltalálnia azt a pia mennyiséget, amitől nem felpörög, hanem lelombozódik.
-Holnap olyan másnapos leszek-jelentette ki Bill
-De megérte-adtam egy puszit a homlokára
-Majd mutatok képeket a tegnapról, ha haza értünk-suttogta
Csakhamar meg is érkeztünk a villájukhoz. Tom amint beért, a házba ledobta a sapkáját és elbúcsúzott.
-Jó éjt, szexi!-ölelt magához a megszokott elköszönésünkkel
-Jó éjt neked is, szexi-mondtam huncutul
Ahogy Tom elbandukolt a szobájuk felé, Bill hátulról közelebb jött és adott puszit a nyakamra. Az egész testem bizseregni kezdett. Megcélozta a fülemet és a karjaiba zárt.
-Bill!-sóhajtottam
-Hm?-nyalta meg a nyelve hegyével a fülcimpámat
-Rendes puszit kérek!-fordítottam felé a fejem felé
-Tessék-nyomott egy cuppanósat az arcomra
-Rendeset!-hangsúlyoztam ki
-Nem értem…-engedett el
Teljes testtel felé fordultam és nagy hévvel megcsókoltam. Vadul magához húzott és megmarkolta a fenekemet. Annyira kívántam őt és talán nem is csak azon az estén. Talán kiütközött úgy részegen valami, amit eddig elfojtottam.
Lassan elléptem tőle és mámoros arccal kinyitottam a szemem.

-Gyere!-biccentettem a nappali felé, majd gyors léptekkel kimentem a medencéhez
-Mit akarsz?-csukta be mögöttünk a kertajtót Bill
-Úszunk egyet?-kezdtem levenni a jelmezem darabjait
Bill tátott szájjal nézett, majd feleszmélt és ledobta a fekete palástot.
-Hozz piát is!-kérleltem, majd mikor már minden lekerült rólam, akkor ugrottam egy bombát a medencébe. Kidugtam a fejem a vízből, ami pont annyira volt hideg, hogy még ne józanítson és odaúsztam a széléhez.
-Te vagy a legjobb barátom-bámult megrészegedve Bill a medence szélén




Vélemények? Kicsi "én"ek? :)

Más történetek

Biztos sokatokat érdekel, hogy a Poesie albummal és Anna-Lena naplójával mi lesz. Egyenlőre leszedtem őket az oldalak listája közül, mert nem hiszem, hogy belátható időn belül folytatni fogom őket, de persze nem kizárt. :)

Húsvét hétfő

Új rész jön a You know I am no good-ból :) Stay tuned!

"ÉN!"

Emlékeztek még? Ha elolvastátok az új részeket csak egy "én". :)
Mintha lájkolnátok. Olyan jól esne.
De persze köszönöm azoknak, akik kommentáltak.

You know I am no good - 19.

19.

A kanalat belemártottam az almapürébe, lehúztam az alját az edény szélén és odanyújtottam édesapám szájához.
-Lassabban!-szóltam rá, amikor már megint fulladozni kezdett, mert hirtelen nyelte le a falatot. Gyorsan téptem egy szelet kéztörlőt és megtöröltem a száját.
Lesütötte a szemét.
-Ne haragudj! Nem akartam rád förmedni-ráztam meg zavartan a fejem
Már két hónap telt el azóta, hogy ott hagytam Billt és vele együtt az egész életemet.
Az úgy volt, hogy nem búcsúztam el senkitől csak összedobtam a cuccaimat és kimentem a reptérre. 3 óra múlva már a gépen voltam. Életem leghosszabb és legstresszesebb repülőútja volt. A vérnyomásom a plafont csapkodta, így háromszor is vérezni kezdett az orrom. Aludni se bírtam. Németországban a bőröndjeimre ráállítottam a kisebbik öcsémet, én pedig rohantam be rögtön a reptérről a kórházba. Mire odaértem, Tomek, tekintve hogy már 18, aláírta a katéterrel kapcsolatos papírokat, így megkezdték a beavatkozást. Minden rendben ment, még tudtam is aznap egy-két szót váltani apámmal, de aztán éjjel rosszul lett. Másnap, amikor visszamentem azzal fogadtak, hogy a szívében lévő vérrög, ami a szívrohamot is okozta, felszaladt az agyába és elhalt az egész kisagya, így az egész baloldala lebénult, beleértve a nyelőcsövét is. Tomek persze magát kezdte hibáztatni a dolog miatt.
Hát itt tartunk most. Feladtam a munkámat, halasztást kértem az egyetemen, de nagy az esély rá, hogy nem megyek vissza. Bill próbált hívni, küldött e-mailt, de nem válaszoltam. El kellett őt felejtenem.
-Hé, édes!-feküdtem le Tomek mellé a kanapéra-Mit olvasol?-kaptam ki a könyvet a kezéből
-Csak Flavienne adta. Azt mondta jó-igazgatta meg a haját, amire mindig is kínosan ügyelt
-Ő a csajod, vagy mi?-nevettem
-Hagyjál már!-nevetett ő is
-Tuti a csajod-kezdtem összeborzolni a szőke tincseit-Elpirultál!
-Ne már!-kezdett megcsikizni
-Neee!-sikítottam fel és addig nem hagytam abba, amíg le nem állt a kikészítésemmel-A csikizésbe bele is lehet halni-pihegtem, majd vettem egy nagy levegőt-Olyan gyönyörű vagy, hogy megértem, ha van csajod. Még modell is lehetnél-pusziltam meg, mire szégyenlősen eltakarta az arcát

Ez volt az első olyan, hogy fesztelenek lehettünk Tomekkal. Az egyik dolog, ami miatt úgy éreztük, hogy nem szabad boldognak lennünk és nincs is okunk rá az apa volt. A másik, hogy David megelőzött, felhívta őt és elmondta a titkomat. A kórházban kérdezett rá aztán, hogy igaz-e. Persze Robertnek, a kisebb öcsénknek is el kellett mesélnünk, hogy mi az, amin olyan nagyon hangosan veszekedünk. Ő most 16. A gondolkodása is valahogy liberálisabb. Ő még nem nőtt fel. Tomeknek muszáj volt, amikor elköltöztem. Szerinte a saját értékeim megcsúfolása az, hogy elvállaltam azt a munkát. Meg azt is mondta, hogy saját magától is undorodik, hogy abból a pénzből éltek évekig, amit én a testemmel kerestem. Hiába mondtam neki, hogy ez nem olyan, mintha kiálltam volna a sarokra, nem érdekli.
Apának persze nem mondtuk el.
-De komolyan! Ki ez a lány? Jártok?-fordultam felé
-Nem. Vagyis régebben, de most már nem… Mi csak dugunk. Néha-feküdt hanyatt
Kikerekedtek a szemeim.
-Mi van?-ráncolta a szemöldökét-Csak tök jó egy pillanatra elfelejteni minden szarságot-gyűrte az arcát-Apa, a suli… Nem sokára ott is megint fizetni kell. A következő félévben.
Tomek fogorvosnak kezdett tanulni. Nem gondolnám, hogy neki való, mert túl jól fest ahhoz, hogy eldobja a tehetségét, de úgy gondolta, hogy rendes szakmát választ.
-Igen, tudom. Majd megoldom, ne aggódj!-mondtam biztatóan
-Persze, tudom-mondta szemrehányóan és tovább olvasott
Felkeltem mellőle és kimentem a szobájából
Az igazság az, hogy már kezdtem hozzászokni.
Egy pár óra múlva csengettek. Lebotorkáltam az emeletről. Robert már a nappali ablakán keresztül kukucskált ki.
-Ki az?-kérdeztem Robot
-Nem tudom. Valami… srác-sandított hátra
-Srác?-hökönyödtem meg-Hogy néz ki?-rohantam oda az ablakhoz
-Szőke-válaszolta Rob, majd gyorsan elhúzta a függönyt-Észrevett. De ciki.
-Hm. Mindegy. Kimegyek-indultam el a bejárati ajtó felé

Jumbie!

Gustav xDDDDDDD

You know I am no good - 19. (részlet)

"-Ne már!-kezdett megcsikizni
-Neee!-sikítottam fel és addig nem hagytam abba, amíg le nem állt a kikészítésemmel-A csikizésbe bele is lehet halni-pihegtem, majd vettem egy nagy levegőt-Olyan gyönyörű vagy, hogy megértem, ha van csajod. Még modell is lehetnél-pusziltam meg"

You know I am no good - 18.

18.

A medence szélén ültünk Georggal.

Már esteledett. Finoman magához vont, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
Már két nap telt el azóta, hogy mindenki kiteregette a szennyest. Azóta mindenki csak hallgat. Simone gondterhelt és még mindig nem tudja, hogy lefújja-e az esküvőt. A bizonytalanság ködként lepte be a házat.
Én már rég eljöttem volna onnan, de Bill ragaszkodott, hogy maradjak, ha már amúgy is kifizette.
-Elmondom a családomnak.
-Helyes-konstatálta Georg
-Csak nem tudom, hogy hogy…-nyomtam a homlokom a vállához
-Majd jönni fog, nyugi!
Kihúztam a lábam a medencéből és felálltam. Leporoltam a nadrágomat és ránéztem Georgra.
-Bemegyek. Fáradt vagyok. Túl hosszú volt ez a nap is-ejtettem el egy félmosolyt, majd elindultam befelé
Igazából nem csináltam semmit az nap se. Leginkább azzal ment el az elmúlt napokban az időm, hogy Georggal lelkiztem.
Jó volt vele beszélgetni. Bár kezdetben sokkolta őt a dolog, de túllendült ezen. Rezzenéstelen arccal hallgatott végig. Kedves volt tőle. Vagyis… inkább empatikus.
Billel az van, hogy amikor rájön, akkor csináljuk, amikor olyan kedve van, levegőnek néz, ha meg amolyan, akkor kiállhatatlan. Mindketten már csak terhei vagyunk egymásnak, nem is értem, mi szükségsége van még rám.
Gustav tegnap elutazott, azzal az indokkal, hogy eggyel kevesebb kolonc lesz Tom nyakán. Találó. Bírom Gustavban, hogy békén tudja hagyni az embert.
A lépcső felé tartottam már bent a házban, amikor hangokat hallottam az előtérből. Vidám hangokat. Kidugtam a fejem, hogy enyhítsem a kíváncsiságomat, de Simone észrevett és közönnyel odabökte:
-Gyere, ismerd meg a fiúk gyerekkori barátját, Andreast.

Így hát tettem pár lépést a kézitáskájában kutakodó srác felé, aki felegyenesedett, rám nézett és csak annyit mondott döbbent arccal és kiszáradó torokkal:
-Azt hiszem, mi már találkoztunk-majd hirtelen Billre emelte tekintetét
-Igen? Hogy-hogy?-nézett kikerekedett szemekkel Tom
-Már találkoztunk egy partyn. New Yorkban-eröltettem mosolyt az arcomra, bár ez így csak még kínosabb lett
-Tudjátok…-indult meg Andreas, vagy ahogy én mindig hívtam Andy a bőröndjével a nappali felé-nagyon örülök nektek, de most csak egy jó zuhanyra vágyom.
-Megértjük-mosolygott rá jóindulatúan Simone
-A folyosó végi vendégszobába nyugodtan rendezkedj csak be-intett Tom
-Oké-kezdte felráncigálni egyesével a lépcsőfokokra a nehéz narancssárga bőröndjét, majd ’váratlanul’ eszébe jutott, hogy a kézitáskáját lent hagyta
-Majd én-ajánlkoztam és már szökkentem is Andy után
Amint betuszkoltuk a cuccait a szűknek bizonyuló ajtón, becsukta és nekem esett:
-Mi a szent szart csinálsz itt?!
Egy időben Peter Hamshire-t a Teen Vogue egyik neves szerkesztőjét volt szerencsém rendezvényekre kísérgetni. Mérhetetlenül nagyvonalú és udvarias férfi volt, akiről senki se gondolná, hogy olyan meleg mint a kazán. Persze ő kifejezetten örült neki, hogy a ’tehetséges’ és nem a ’buzeráns’ jelzőt kapta a szakmától. Az idő tájt egy fiatal német divatrajongóval randizgatott: Andyvel. Mikor gyanakodni kezdtek Peter nemi-hovatartozására, akkor keresett meg. Megállapodást kötöttünk és onnantól kezdve Andy és Pete barátnője is voltam csak máshogy. Andyvel vettem a ruháimat az estélyekre, amiken Pete kamu-csaja voltam.
Andynek röviden és tömören felvázoltam, hogy hogy is kerültem ide.
Elbotorkált az ágyig és lerogyott rá.
-És te? Hogy-hogy itt?
-Amúgy is jöttem volna, de így, hogy megtudtam, mi történt, rohantam támogatni Tomot-komoran
-Ennyi cuccal?-csaptam rá a bőröndjére mosolyogva
-Hülyéskedsz? Beláthatatlan ideig maradok. Nem ugorhatok csak úgy haza a hajvasalómért Németországba-vette le a kabátját
-Nem LA-ben…
-Nem!-vágta rá
-Mióta?-tátottam el a számat
Nagyot sóhajtott.
-Beleestem egy srácba, aki full heteró. Már az elejétől kezdve tudtam, hogy csalódni fogok. Aztán elmondtam neki, persze ő nem úgy érzett, én meg úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha minél távolabb költözöm tőle-vett nagy levegőt
-Ki a srác?
-Aki miatt itt vagy.
Összehúztam a szemöldököm.
-Ezt nem értem.
-Pedig elég egyértelmű…
Ledöbbentem? Le. De legalább most már választ kaptam a kérdésre: Bill tényleg nem meleg.
Kis idő múlva kopogtak. Mi összerezzentünk Andyvel, mert épp a Billel való kapcsolatomat cincáltuk szét, meg ezt a buta Davidos ügyet.
-Igen?-szólt ki Andreas
-Itt Tom. Bemehetek?-hallatszott
-Nem… épp helyzet van.
-Csak szólok, hogy elmehetnénk vacsizni, ha van kedved-szólt be Tom
-Király. Akkor majd kicsípem magam.
-Oké. Nem tudod, hol van Aniela?
-Itt-szóltam ki
-Vele van helyzet… -tette hozzá Andy
-Öhm… Jó. Szóval. Mindegy.
-Egy óra és kész vagyunk-ordítottam-Vele van helyzet?-suttogtam értetlenkedve Andynek
-Hát na.
Andreas készülődni akart, mert sok idő kell neki, így én átmentem a szobánkba. Persze Bill ott volt…
-Öltözz ki. Jó helyre megyünk-lapozott egyet az ágyon fekve a magazinjában
-Rendben.
Igazából semmi kedvem nem volt kiöltözni. Tényleg fáradt voltam lelkileg, szellemileg és fizikailag is meg aztán nem is tudtam, hogy mire számíthatok.

Amikor belebújtam a sztreccs ruhába, akkor legszívesebben kicsaptam volna a hisztit. Kényelmetlenül éreztem benne magam. Nem volt meg hozzá a lelkiállapotom. Csak le akartam szedni az alapozót az arcomról, leengedni a lófarokba kötött hajam és felvenni egy bő pólót.
-Jól nézel ki-állt be mögém Bill. Átkarolt a csípőmnél és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Ja, baromira-válaszoltam kedvtelenül-Kényelmetlen az egész.
A keze lejjebb csúszott. Végig siklott az anyagot, majd a combomra tévedt.
-Amint haza értünk leszedem rólad, ígérem-suttogta kéjesen
Na ahhoz meg végképp nem volt kedvem. Mármint nem ilyen formában akartam levezetni a bennem lévő feszültséget.
Végül is túlestünk a puccos étkezésen. Eléggé kínos volt, amikor Tom az Andyvel való viszonyomról faggatott, de mi lelkesen tereltük a témát.
Haza érve mindenki bedőlt az ágyába. Bill rögtön nekifogott a feladata teljesítésének, de időt kértem azzal az indokkal, hogy hozok fel egy üveg vizet a konyhából. Nagy nyugodtan sétáltam le a konyha felé, amikor megláttam Tomot.
-Hát te meg hová készülsz?-kukkantottam ki az előtérbe, ahol már épp vette a cipőjét
-Én csak… találkozom egy ismerőssel-vakarta meg a fejét
-Ria?-vontam fel a szemöldökömet
-Ahm-bólintott
Elmosolyodtam.
-Szereted, igaz?
-Tudom, hogy nem kéne és el van ez már cseszve köztünk, de igen. Nem tudom. Hiányzik-magyarázkodott
-Nem gáz. Én megértelek.
-Meg aztán nem véletlenül mondtam, hogy húzzon el mindenki. Megfulladok itthon-gyűrte az arcát-Elegem van abból, hogy mindenki jobban tudja, hogy mi a jó nekem-kelt ki magából
-Nem akarnak bántani csak törődnek veled.
-De nem kell! Elég nagyfiú vagyok már, úgy érzem.
Igazat adtam Tomnak.
-Gyere ide!-öleltem meg-Csináld azt, amit jónak látsz!
-Köszi-suttogta-De ne mondd el senkinek, hogy…
-Nem mondom!
Miután Tom elment, én birtokba vettem az ásványvizemet és felmentem.
Bill rögtön azzal fogadott, hogy kerestek telefonon, amíg lent voltam.
-Majd visszahív, ha fontos-telepedtem le mellé a franciaágyra
Bill átkarolt, fölém kerekedett és megcsókolt. A bal kezével az arcomat simogatta.
-Figyelj csak…-nézett komolyan, mintha csak bocsánatot akarna kérni-Öhm… mindegy.
Nem, nem kért bocsánatot az elmúlt napokban tanúsított viselkedése miatt, de azt hiszem, megpróbálta.
A telefonom ismét csörögni kezdett. Kikászálódtam Bill alól és komótosan odasétáltam a fiókos ruhásszekrényhez. Az öcsém hívott. 
-Szia, drága. Mi a helyzet?-szóltam bele, majd rápillantottam az órára-Hogy-hogy ilyenkor? Ott nincs éppen… ahh… kurva késő? 
-Itt vagyok a kórházban. Aniela, baj van!
-Micsoda?! Mi történt?-dobbant nagyot a szívem, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Bill látva, hogy elsápadtam felült.
-Apa, szívrohama volt és… intenzíven vagyunk és…-szedte össze idegesen az öcsém a történet mozaikjait
-Az első géppel odarepülök-jelentettem ki
-Rendben.
-Most megyek, összerámolok és még a reptérről hívlak. Majd akkor beszélünk-túrtam bele idegesen a hajamba
-Oké-és letette
-Baj van?-pattant fel Bill
-El kell mennem-kezdtem összeszedni a cuccaimat-Apának szívrohama volt. Tomek azt mondta, hogy az intenzíven vannak. Ott a helyem.
-Veled megyek-közölte Bill
-Nem. Ne! Semmi közöd ehhez!-vágtam hozzá
-De van! Szeretlek-ragadott meg miközben a szoba egyik sarkából a másikba próbáltam rohanni a cuccaimmal
-Bill ezt ne kezdjük! Hiszen te is tudod: csak a munkám kötött ide. Inkább hívj egy taxit. Fél óra és kész vagyok.

You know I am no good - 18. (részletek)

"-Gyere, ismerd meg a fiúk gyerekkori barátját, Andreast.
Így hát tettem pár lépést a kézitáskájában kutakodó srác felé, aki felegyenesedett, rám nézett és csak annyit mondott döbbent arccal és kiszáradó torokkal:
-Azt hiszem, mi már találkoztunk-majd hirtelen Billre emelte tekintetét"

"Amint betuszkoltuk a cuccait a szűknek bizonyuló ajtón, becsukta és nekem esett."

"A telefonom csörögni kezdett. Komótosan odasétáltam. Az öcsém hívott.
-Szia, drága. Mi a helyzet?-szóltam bele, majd rápillantottam az órára-Hogy-hogy ilyenkor? Ott nincs éppen… ahh… kurva késő?
-Itt vagyok a kórházban. Aniela, baj van!"