Mostmár Georgnak is van...

...szakála.

Boldog Halloweent!

Saját tervezés

Lesz egy kiállításom és ezért varrtam egy első kollekciónak beillő kis valamit. :) Nézzétek meg!

Rendben, Nessi, megnézem! : DDDDD

Csak egy novella

Lányok! A Sweet little lies csak egy novella, de ha tetszik az alapsztori nektek, akkor lehet, hogy történet lesz belőle ;)

Battlefield-Utolsó rész

"Néha az emberek nem azért sírnak, mert egy szerelemnek
vége, hanem, mert még mindig tart."

18.

 Éppen a vasárnapi ebéd után próbáltam feladni Maxra a cipőjét. Ez mindig egy rituálé ilyenkor, mert valahogy nem akar haza menni a nagypapájától.
-Maximilian, kérlek, ne ficánkolj!-vettem egy mély levegőt
Folyamatosan kalimpált a lábaival és így lehetetlen volt feladni rá.
-Csöngettek?-jött oda Jörg
-Mi?-néztem fel rá a guggolásból
-Csöngettek, nem?
-Nem tudom-ráztam meg a fejem-Nem figyeltem.
-Mindegy-vont vállat-Megnézem-indult el a bejárati ajtó felé
-Hová megy nagypapi?-húzta össze kérdően a szemöldökét az előttem ülő Max
-Öh, csengettek és…
-Ki csengetett?-vágott közbe. Igen, ez most a „mindenre rákérdez” korszak.
-Nem tudom, kicsim.
Persze több se kellett, lepattant a kisszékről és Jörg után futott fél pár cipőben és kabát nélkül. Utána szaladtam, mert féltettem, hogy október közepe felé, ebben a szeles időben megfázik.
-Édesem, gyere vissza-kiáltottam. Jörg nem volt a házban és Maxi se. A bejárati ajtó be volt hajtva. Belebújtam a cipőmbe és kimentem. A kapunál álltak. Jörg majdnem teljes háttal eltakarta a sapkás alakot, aki csengetett. Fura érzés fogott el. Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz.
-Max!-lépdeltem közelebb a kapuhoz és magamhoz hívtam a kisfiamat, akihez éppen az az alak beszélt lehajolva
-Szia, Emma-egyenesedett ki és levette a napszemüvegét
Az érzés leírhatatlanul keserédes volt. Mintha egy érdes kötelet akasztottak volna a nyakam köré és egyre csak szorult volna, mialatt megpillantottam Bill Kaulitzot. Azt a Bill Kaulitzot, akibe annyi évig szerelmes voltam és akiért kérés nélkül meghaltam volna.
Nem tudtam megszólalni. Dühös voltam. Dühös voltam, mert elhagyott és dühös voltam, mert megint feltűnt.
Jörg rám meredt. Azt hiszem, valami reakcióra várt, de én csak szipogva összehúztam magam és halkan megjegyeztem, hogy milyen hideg van. Persze közben le sem vettem a szemem Billről és ő se rólam.
-Ki ez, anya?-szegte rám a tekintetét Max
Mit is mondhattam volna? Hogy az aki a világot jelentette nekem, egy világhírű rocksztár, aki most ki tudja miért itt áll a kapunkban és könyörgően néz, mert ő is tudja, hogy lerombolni az életemet nem volt túl fair.
-Mi folyik itt?-jött ki nevetve Marco is
Félénken végig néztem, ahogy az arcára fagy a mosoly, amikor észreveszi Billt. Nem tudtam. hogy mit fog tenni. Titokban reméltem, hogy elküldi és minden könnyebb lesz, de nem.
-Bill-lépett hozzá kezet nyújtva
-Marco… Marco Bertsch-nézett rám Bill-Wow-tette hozzá minden életkedv nélkül, majd kezet ráztak
-Öhm… Maxi!-simogatta meg a szőke tincseit-Gyere be! Játssz egy kicsit a telefonommal, addig nagypapi csinál neked forró csokit-tessékelte a bejárathoz Maxot
-Szia!-integetett vissza Max Billnek
-Szia!-intett ő is nagy mosollyal
-Megcsináltattad a fogaidat-mondtam halkan miután becsukták az ajtót
-Igen…-bólintott. Az ajkai megremegtek-Gyönyörű vagy. Még mindig-csuklott el a hangja. Megőrizve férfias tekintélyét behunyta a szemét és elszámolt háromig. Közelebb léptem és levettem a szürke kopott sapkáját. A szőke haja kócosan bukkant elő-Változásra volt szükségem-túrt bele
-Igen, a változás és a változtatás mindig is könnyen ment neked-gúnyosan
-Ő a fiad volt?
-Igen. Maximilian. Most két éves-tettem karba a kezem
-Marco pedig…
-Igen.
-Mióta vagy…?-nézett értetlenül
-2008 óta, de csak tavaly házasodtunk össze.
Ijesztő, hogy fél szavakból is értjük egymást.
Bill ironikusan felnevetett.
-Gyönyörű kissrác. Le se tagadhatnád.
Próbáltam tartani magam, de remegtem és az első könnycsepp után jött a többi. Nem bírtam abbahagyni a sírást.
-Minek jöttél?-törölgettem a szemem
-Ne, ne sírj-jött közelebb és átkarolt-Megszakad a szívem-adott egy puszit a fejemre
-Miért vagy itt?-csaptam a mellkasába, de ő csak még erősebben ölelt-Miért?-kapkodtam a levegőt
Bill egyre csak csitított. Nem engedett el.
-Miért Bertsch? Nekem kellene most veled lennem-emelte fel az ég felé a tekintetét
-Igen… De elhagytál-zokogtam. A vállára hajtottam a fejem és átkaroltam a nyakát-Majdnem belerokkantam. Tényleg.
-Sajnálom-súgta
Egy pillanatig hazudni akartam magamnak és eljátszani, hogy minden rendben van. Hogy Én és ő még mindig együtt vagyunk, ezért hullanak a könnyeim a kabátjára.
-Te jelentettél nekem mindent. Mindent feladtam érted. A sulit, a barátaimat, a családomat. Semmim nem maradt utánad-távolodtam el tőle-Miután elhagytál, rá 3 hónapra anya is itt hagyott minket. Nem tudtam kihez fordulni. Borzasztó nehéz volt…-hajtottam le a fejem-De Marco ott volt. Te nem…
-Ha visszamehetnék…
-Nem tudsz-jelentettem ki-Élted a boldog és önfeledt kis életedet. Mi gondod volt?-hánytam a szemére. Minden sérelem kijött belőlem.
- Mindent elértem. Van egy híres zenekarom, mindenki ismer és megvan a magam stílusa. Azt csinálom, amit szeretek. Amihez értek. És ezt elismerik. Viszont emlékszel arra az estére? Amikor eljöttél a koncertünkre, de összevesztél a többiekkel a fű miatt.
-Emlékszem-pislogtam nagyot, mire mégtöbb könny csordult ki a szememből
-Azt mondtad, menjek vissza és játsszak. Én erősködtem, hogy haza kísérlek, de nem engedted. Akkor dőlt el minden-hunyta le a szemét-Néha, amikor egyedül vagyok, elképzelem, hogy mi lett volna, ha téged választalak azon az estén. Lenne most egy zeneiskolám-nevetett fel lágyan-Egy nagy házunk két kutyával. És tudod, ha akkor téged választalak, akkor Max vezeték neve Kaulitz-Trümper lenne-nézett rám
-Mit akarsz?

-Önző lenne, ha azt mondanám, hogy téged?
-Igen. Családom van.
-Csak azt akarom, hogy néha felhívhassalak és…
-Nem!-ordítottam rá. Erőt vette magamon és letöröltem a könnyeimet-Kérlek, ne keress-könyörögtem-Ne hívj fel, hogy ebédeljünk együtt, ne keress, ha meghalt a kutyád, ne gyere el Max első iskolanapjára és ne fogd a kezem, ha beteg leszek. Ne írj hozzám dalt, ne mondd el egy nyomi talk-showban, hogy mit érzel, hogy aztán másnap minden újság ezzel várjon a supermarketben. Nem akarok tudni rólad. Ne legyél az életem része! Úgy ne, hogy nem vagy az enyém.
-Még lehetek-fogta meg a kezem
-Késő. Szeretem Marcot és van egy közös gyerekünk. Elkéstél, Kaulitz.
-Emma, nem küldhetsz el!-csordult ki az első csepp könny a szeméből, majd folyó patakként folyt tovább-Már kétszer eljöttem ide, de Jörg mindig elküldött. Ez jelent valamit, hogy most végre itt vagy-ült fájdalmas mosoly az arcára
-Bill, megtanultam nélküled élni. Ne húzd ki a talajt a lábam alól megint!
-Szeretlek-nyögte
-Sajnálom-ennyire tellett tőlem. Nem tudtam mást mondani-Most menj. Indulnunk kell haza, Berlinbe és már kezd sötétedni, szóval…-hátráltam az arcomat törölgetve-Örültem…
-Emma!-szólt utánam-Még egyszer mondom: szeretlek. Te vagy a nagy ő. Akivel az egész életemet leélném. Ez magától értetődő, mint az ahogy levegőt veszek. Végül is, jó érzés ez nekem, de viszonzatlanul mégiscsak tök féloldalas…
-Tudod, én mit akarok, Bill? Hogy csak egyszer, csak egyetlen egyszer ebben a kurva életben elég legyek neked-nyitottam ki a szomorúságtól átfagyva a bejárati ajtót
-Apád említette, mi a foglalkozásod…
-Matek-angol szakos tanár-kaptam a fejemhez szégyenlősen
-Soha nem fogsz tudni kitörölni az életedből, mert amikor 16 évesen megfogadtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást, az igazi volt-húzta be a kapu ajtót-És remélem, hogy most már kvittek vagyunk, mert az én világom is összedőlt.

Nem néztem rá. Csak a kocsijának a zúgó hangja jelezte, hogy Bill elment. Fizikailag igen, és bár minden porcikám küzd ellene, egy valamiben igaza volt: egy része itt él bennem, ez pedig a szíve. És ezen semmi sem változtathat.
Talán egyszer még együtt leszünk, talán nem… Nem tudom. De az biztos, hogy nem ebben az életben. 

Battlefield-Utolsó rész (részlet)

"-Ki ez, anya?-szegte rám a tekintetét Max
Mit is mondhattam volna? Hogy az aki a világot jelentette nekem, egy világhírű rocksztár, aki most ki tudja miért itt áll a kapunkban és könyörgően néz, mert ő is tudja, hogy lerombolni az életemet nem volt túl fair."

Hasonlóság

Gustav kicsit hasonlít mamám testvérére... STRANGE : D

Sweet little lies

2011. szeptember 19.
-Igen?-szóltam bele álmosan a telefonomba
-Szia. Felébresztettelek?-hallottam meg Tom hangját
-Igen,-vettem egy mély levegőt-de mondd! Mi újság?
-Ria megtudta-a szívem megállt egy pillanatra
-Hogy mi?-a fejemet vakarászva ültem fel-De kitől? Mikor? Mit reagált?
-Akkor nem a te kezed van a dologban?
-Úristen, dehogy!-vágtam rá
-Valaki elküldte neki sms-ben.
-Ki volt? Fel tudja hívni?-dörzsöltem idegesen a homlokomat
-Tudja, ki volt, de nem mondja el-nevetett fel gúnyosan
-Ki kell szedned belőle!
-Tudom…
-És őrjöng?
-Eléggé. Mindent bevallottam neki. Nem akarok többet hazudni neki.
-Mindent?-rökönyödtem meg, de Tom válaszát a nagy hangzavarban nem értettem-Hol vagy?
-Éppen hozzád tartok, úgyhogy főzz kávét. Tíz perc és csöngetek.


Ria!

Tudom, hogy nem vagy hajlandó beszélni velem és ezt meg is értem, de lenne itt pár dolog.
Bár fogalmam sincs, hogy ki küldte neked azt az sms-t, de tudnod kell, hogy Tommal próbáltuk elmondani, csak féltünk. Pont ezt a reakciót akartuk elkerülni, így inkább a szőnyeg alá söpörtük a dolgokat. Persze, tudtuk, hogy az őszinteség lenne a legjobb, de nem akart fájdalmat okozni.
Méltán vagy dühös, de ő is ember. Én is. Bár ez nem sokat enyhít, de mentségünkre legyen, hogy mindketten részegek voltunk azon az estén.

2011. augusztus 21. 23:27

-… kurvára. Nagyon…-haraptam el a történetem végét. Azon a napon szakítottam Benjaminnal, így alaposan felöntöttem a garatra. Igaz, hogy nem voltam belé szerelmes, de jól megvoltunk. Ő mégis egyik napról a másikra lapátra tett.
Szemben velem ült egy jó pár srác, mind nagyfejesek valami zenei kiadónál. Bár az Isten se tudja melyiknél, mert annyi van errefelé LA-ben.
-Na, jó. Mára ennyi volt. Gyere! Haza viszlek-biccentett Tom a kijárat felé
-Jó. Csak segíts felállni-kérleltem
A derekamat átkarolva felhúzott, majd megtámasztott.
Kibotorkáltunk a klubból a hátsó kijáraton és a kocsija felé vettük az irányt.
-Ittál, nem? Így nem… nem vezethetsz-tettem a fejem a vállára és szorosan magamhoz húztam. Megölelt. Kicsit sem volt távolság tartó.
-Egy sört ittam csak, nyugi-súgta
-Olyan jó illatod van-dugtam az orromat a puha nyakához, majd hátráltam
-Hányat látsz belőlem?-ejtett el egy sanda mosolyt
-Ket… nem. Egyet. De az is tökéletes-hátráltam még mindig, de utánam nyúlt és megragadta a kezem
-A mai estém legszebb bókja-mosolygott és kikapcsolta a riasztót
-Meg az egyetlen-keztem nagy nevetésbe


Ismerem magamat és tudom, hogy józanon nem tettem volna semmi rosszat, hiszen nem vonzódom Tomhoz és téged sem akarnálak soha bántani. Sőt! Egy srácra se mozdulok rá, ha tudom, hogy van barátnője. Egyszerűen csak ő volt akkor velem. Ha Bill van ott, akkor vele történt volna meg ugyanez… Az az egy kis csók.


2011. augusztus 22. 0:09
A bejárati ajtónak döntve csókolóztunk. Vadul. Teljesen beindultam attól, ahogy a keze a pólóm alá siklik és nem tagadom, hogy nem csak ott járt.
-Be akarsz jönni?-haraptam rá az alsó ajkára
-Öhm, nem tudom-hajtotta le a fejét
-A nagy Tom Kaulitz bizonytalan-harsányan
-Igen? Beszóltál? Megint-jött egyre közelebb. Szinte már felpasszírozott az ajtóra. Éreztem, ahogy a mellkasa megemelkedik a levegő vételben.
-Kívánlak-simogattam meg az arcát-Gyere be! Te és én. Kurva jó párosítás. Hatalmasat szexelnénk-húztam végig a nyelvem a fülén
-Igazad van-markolt bele a fenekembe-De részeg vagy és nem tudom, hogy józanon is így gondolnád e-rázta meg a fejét értetlenül


Ha hibáztatni akarsz valakit, akkor az legyek én. Én voltam a kezdeményező. Tom csak kísértésbe esett. Ha rajta múlik, akkor nem lesz semmi.
De tényleg, ez csak egy apró csók volt és mindössze egyszer történt meg. Kétszer nem, de egyszer mindenki eleshet.


2011. augusztus 24. 19:43

-Szia-nyitottam ki résnyire a bejárati ajtót-Öh, kínos…-takargattam a piruló arcomat
-Bemehetek?-rántotta fel a szemöldkét
-Csak tessék-tártam ki a bejáratot
Becammogott. Szótlanul megállt az előszoba végén és rám meredt.
-Miért jöttél?-mértem végig
-Még mindig úgy gondolod? Így, józanul is?
-Tom…-hajtottam le a fejem-Igen, de ez nem számít.
Megindult felém. Végre elhatározta magát és újból megcsókolt.
-Akarlak.
-Ez butaság-löktem el
-Nem, nem az-kapott utánam
-Barátnőd van-forgattam a szemem
-Részegen jobban tetszettél-nevetett fel és hozzám bújt
Pont olyan jó volt vele, mint ahogy azt ittasan is gondoltam. Beleremegtem és félénk kislányként feküdtem a karjaiban.
-Megyek…-búgta
-Nem. Nem mész te sehova-húztam végig a nedves ajkamat a nyakán


Tom tényleg szerelmes beléd. Rajong érted. Ne dobd el!

2011. augusztus 27. 2:58

-Szereted, de nem vagy belé szerelmes-vettem ki a szájából és én is szívtam egy slukkot
-Majd… Majd belé szeretek. De add vissza a cigimet-tolta lejjebb a takarót magáról
-Szexi vagy félmeztelenül-jegyeztem meg
-Hát még te-hamuzott
-Te nem bántad meg?-fordultam felé
-Te?
-Fura, de nem.
-Én se…


Remélem, egyszer megbocsájtasz.
 

                               Lisa

2011. szeptember 21.

Tomot próbáltam hívni. Már harmadjára.
-Szia-szólt bele-Bocsi, csak gyúrtam.
-Öh, ja. Oké. Azt hittem, hogy depis vagy.
-Igazából... nem tudom, hogy mi lenne a jobb. Az, ha megbocsájtana, vagy az ha nem-sóhajtott fel-Ma mikor, hol? 

Értjük, Gustav : D

2010 vagy 2011?

Almafröccs

"Most érkeztünk meg Párizsba és Tom éppen a pincérnek próbálja elmagyarázni, hogy mi az az almafröccs."
xD

Senki sem tökél...

Igazából ez is saját alkotás. Tumblr-re készült.
Csekkolom.

A reakcióm 

Saját alkotás

Ma reggel csináltam ezt a képet. Azt szimbolizálja: ez nem csak egy hóbort, amit kinősz, ez életforma. Persze kicsit vicces formában : D

Újak

WWW.OURDRUG.BLOGSPOT.COM
Tessék rákattolni, mert millió egy kép a nyárról, a szeptemberről és a suliról. Nézelődjetek, amíg nem jön az új rész. Csókcsók<3

Whispering

"Whisper me all your secrets. I won't tell anybody."
"Súgd meg az összes titkod. Nem mondom el senkinek."

Naked

Ilyenkor baromira irigylem Ria-t. Nekem is ilyen baromi dögös rocksztár pasi kell. **,
: DDDD

Ohne Wörte

Csak nekem áll el a lélegzetem is az ilyen képek láttán?!

Csodás kép :')

"Álmodban zenét hallasz, hallani fogod még akkor is, mikor felébredsz, és sírás fojtogat majd, mert tudod, sosem lesz nyugalmad, míg újra meg nem hallod."

You know I am no good - 10.

10.

-Most kell fizetnem, vagy…-simította el a hajamat, ami már szinte megszáradt, a vállamról
-Hagyjuk ezt, kérlek-bújtam még közelebb hozzá
-És kétszeres árat kérsz érte, vagy ez egynek számított?
-Mondom, hagyjuk!-adtam egy puszit az arcára
Az ágyban feküdtünk, pontosabban én a karjaiban. Az egyik keze a fejem alatt, a másik a csípőmön pihent.
-Olyan szép vagy-nézett mosolyogva
-Beteg vagy?-kérdeztem ironikusan és a kézfejemet a homlokára tettem
-Maradj már-vette el a kezem-Komolyan mondtam-csókolt meg
Fura volt Bill. Még a hangja is megváltozott. Ahogy megérintette az ajkával puhán az enyémet, ahogy közelebb húzott, ahogy rám nézett, rá kellett jönnöm, hogy ez nem az az ember, akivel én a reptéren találkoztam.
Amitől minden escort lány, vagy ha úgy tetszik luxus prostituált fél, az az, hogy beleszeret az ügyfélbe. Sajnos én jó úton voltam, hogy ez bekövetkezzen. Volt időm, lehetőségem és okom is bele esni Bill Kaulitzba.
A csókolózásunkat Bill iPhone-jának csörrenése szakította meg.
-A fenébe. Muszáj elindulnom-kelt ki hirtelen
-Miért? Hová mész?-húztam feljebb a paplant
-Tommal öltönyt próbálunk. Ha már én leszek a tanú, nézzek már ki valahogy-röhögött
-Zseniálisan fogsz festeni-ültem fel
-Gondolod?-jött közelebb
-Lássuk csak…-játszadoztam vele-Megmutassam, mennyire jó leszel?-fogtam meg az arcát
-Imádnám, de Tom kinyír, hidd el. Viszont este visszatérünk rá-húzta feljebb a fekete passzos farmerját
Bill elindult, én megcsináltam a hajam és felöltöztem. Gondoltam, lemegyek és ebédelek egyet, aztán pedig olvasok.
Ahogy a lépcsőn sétáltam le, nagy nyüzsgést hallottam. Női kacajok és huhogások. Alig értem le a földszintre, Simone azonnal visszazavart, hogy vegyek fel valami csinosat, mert a Bridal szalonba megyünk ruhaigazításra.
-Hogy mire? De én nem…
-De, de, de. Na menj! Negyed óra és indulunk.
Nem kötekedtem, mert nem igen tudtam, hogy hogy utasítsam vissza ezt a lehetőséget. Necces lenne ekkora tömeg előtt nyilvánosan mutatkozni. Mindegy. Úgy voltam vele, hogy elmegyek, felpróbálom a ruhát és majd este megbeszélem Billel.
Simone mellett ültem a kocsiban, hátul Ria a két barátnőjével csacsogott. Azt hiszem, nyilatkozhatom Sim nevében is: idegbajt kaptunk a vihogásuktól. Majdnem megcsókoltam a földet mikor kiszálltunk a Sunset-től nem messze. Felvettem a napszemüvegem, amíg átsétáltunk az utca túloldalára és bementünk a Bridal-be. Egy csodálatos vintage stílusú épület volt. Szinte ki is lógott a többi közül.
-Hello. Carven vagyok-pattant mellénk az igazi amerikai akcentusával egy nagyon meleg öltönyös férfi
-Simone.
-Oh, már emlékszem. A Kaulitz ikrek kedves mamája. Ő itt a mennyasszony?-nézett végig rajtam-Pompás alapanyag.
-Nem, én vagyok-szólt ki a barátnői gyűrűjéből Ria
-Áh!-pirult el Carven. Szakmai baki. Ciki-Ő is csodás-legyintett nagy mosollyal
Riát elhurcolták mellőlünk, minket pedig felkísértek az emeletre, ahol már várt ránk egy nagy teremben pár varrónő, akik az alakunkra varrják a ruhát.
Amikor megláttam a ruha színét, azt hittem, rosszul leszek. Fekete! Egy koszorúslánynak?! Mintha temetésre mennénk. Persze szó nélkül felvettem.
Csakhamar Ria is megérkezett a fehér Vivienne Westwood-jában. Gyönyörű volt. Tényleg, bár kissé túl extrém volt nekem, de biztos én vagyok túl maradi.
Ria két barátnője cigizni akart, de az üzlet területén nem lehetett, így kitessékelték őket, Simone elment fizetni, így ketten maradtunk. Ő és én. Ha most nagyon dráma királynő akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a piros sarokban ő, a kékben én. Nem mert a szemembe nézni, én pedig szinte már vérszomjasan is kerestem a tekintetét. Egy pillanatra elvesztettem a fejem, de aztán ráeszméltem: ki vagyok én, hogy megítéljem ezt a lányt?
Kisétált a próbaterem erkélyére friss levegőt szívni. Nem szándékoztam utána menni, de megszólított.
-Ne mondd el Tomnak, kérlek!
Ekkor viszont visszavonhatatlanul elborult az elmém és visszakérdeztem.
-Mit mondtál?
-Hogy ne mondd el Tomnak-fordult felém könyörgő arccal
-Te önzőbb vagy mint gondoltam…
-Tessék?-kérdezte döbbenten
-Kikezdtél a vőlegényed ikertestvérével, aki mellesleg velem van. Nők milliói lennének most a helyedben: van egy irtó helyes és kedves pasid, aki imád és akinek olyan családja van, akiket bárki örömmel elfogadna. Egy Vivienne Westwood ruhában állsz oltár elé és olyan esküvőd lehet, amilyet csak akarsz, erre fel itt rinyálsz. Egy elkényeztetett picsa vagy-tettem karba a kezem
-Azt hiszed, nekem olyan könnyű?-suottogta könnyes szemekkel.
-Lássuk csak... Igen-vágtam rá-Ráadásul kikezdtél a pasimmal és képes vagy tükörbe nézni?! Van neked lelkiismereted?-förmedtem rá
-Szeretem őt!-jelentette ki rezzenéstelen arccal
Tudtam, hogy a mondatnak lett volna folytatása. Tudtam, hogy azt préselte ki a fogai között, hogy "ő is engem", de Sim visszajött.
-Jól van édesem, akkor út közben, majd veszünk. Puszi-tette le a telefont-Itt vagyok lányok. Jaj!-sóhajtott fel-Gyönyörűek vagytok. Hagy fotózzalak le benneteket!-kapta elő a kis almazöld fényképezőjét
Az elején ellenkeztünk, de aztán lesütve a szemünket egymás mellé álltunk és valami mosoly-félét erőltettünk mindketten az arcunkra.
-Gyerünk! Karoljátok át egymást!-szólt Simone és a kezeivel hadonászott, hogy ki merre mozduljon
Tudtam, hogy ő fogja az először átkarolni a derekam, hiszen a felismerés után, hogy Bill Kaulitz sosem lehet az enyém és, hogy talán nem vagyok sem elég szép, sem elég okos, sem elég szerencsés, hogy egy ilyen pasi legyen mellettem vagy egy olyan, mint Tom, teljesen letaglózott.
A fényképező vakuzott, az én szívem pedig kettétört, de öröm az ürömben, hogy Riáé is.
-Csodaszépek vagytok! Bár Ria, egy kissé engedjünk le abból a ruhából. Túl rövid, szinte ki van a bokád.
-Rendben-bólintott Ria és elindult az egyik varrónő felé
-Beugrunk az Ivy-ba. Hozunk két tálca vegyes tálat, mert este átjön David. David Jost a fiúk menedzsere, bár gondolom, hogy a fiam már mesélte-legyintett
-Persze. David. Egy csomót hallottam már róla-füllentettem
Levettem a ruhát a ruhát az öltözőben, de amint belenéztem a tükörbe, elsírtam magam. Túl jó nekem Bill, hogy meg se próbáljam megkapni. Persze nem azért, mert híres, inkább azért, mert tudnám szeretni, még a családját is és biztosítani tudná azt az életszínvonalat, amihez hozzászoktam.
Renováltam a sminkemet, felöltöztem és kivágtattam a szalonból.
Simone-nal bementünk az Ivy-ba, Ria az egyik barátnőjével a kocsiban maradt, a harmadik lány a szalontól hazament taxival. A kocsiban maradt lány Kim volt. Kicsit hasonlított Ria-ra. Ugyanolyan unszimpatikus volt.
Sim-mel bedobtuk a csomagtartóba a tálakat és végre hazamentünk. Persze nem volt meglepő, hogy a fiúk nem tollászkodtak annyit, mint mi, így ők már rég otthon voltak. Sőt, Daviddal is találkozhattam. Biztos voltam benne, hogy valahol már láttam. Lehet, hogy valamelyik újságban, amit átböngésztem, hogy infót gyűjtsek a Tokio Hotelről.
Összeült az egész bagázs egy óriási asztalnál, de én Bill fülébe súgtam a következőket:
-Ha igazán éhes vagy, akkor gyere fel két perc múlva és csillapítom az éhségedet-felálltam, elnézést kértem
Tudtam, hogy Bill követni fog. Kétségem se volt e felől. Így is lett. Pontosan két perc múlva halkan benyitott. Én sandán rámosolyogtam és ledobtam a kardigánomat.
-Nagyon éhes vagyok, úgyhogy…-csukta be az ajtót és az alsóajkába harapott. Elnevettem magam. Levettem a ruhámat, addig ő befeküdt az ágyba, majd bebújtam mellé.
-Erre várok reggel óta-búgta és végig húzta az ujjbegyeit a hátamon, mire összerezzentem
-Akkor vetkőzz!-nyeltem nagyot
Egy fél órával később Bill már a bocsánatkérése közepén tartott.
-Elfelejtettem szólni. De a koszorúslánykodás nem olyan rossz-simogatta az arcomat
-Nem kéne a nyilvánosság előtt megjelennem és gondolom, hogy napszemüvegben nem illeghetek az oltár elé.
-Tedd fel az olvasó szemüvegedet-szólt alig érthetően, mert puha puszikat adott a nyakamra. Imádtam. Olyan jó érzés volt, ahogy a nedves szája lassan végig húzódik a nyakamon.
Fölém hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Gyönyörű vagy-mondta komolyan
-Te meg fantasztikus-haraptam rá a szájpiercingjére

A rémisztő az, hogy kibírtam volna mondani azt, amint életemben még csak egy férfinek mondtam.
Bebújt a fülem mögé, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
-Az normális, hogy már most várom, hogy lefeküdjünk aludni?-csókoltam meg
Billel aztán csatlakoztunk a többiekhez. Legtöbben az asztalnál ragadtak, ott beszélgettek,a srácok kint ittak egyet a teraszon. Eszembe jutott, hogy van egy kis elintéznivalóm Gustavval, így elindultam kifelé, keresztül a nappalin.
A terasz üvegajtaján túl megláttam, hogy David, Tom és Gustav beszélgetnek ott egész pontosan, Georg és Bill sehol.
-Sziasztok-kukucskáltam ki az ajtón-Gustav, ideadod a iPododat, hogy rámásoljam az enyémre azt a számot, amit mondtál?
-Ja, persze-pattant fel-A kabátom zsebében van. Mindjárt hozom-surrant be mellettem
Pár szót váltottam Tommal, amikor Ria a nappali közepéről kiordított Tomnak:
-Szívem, tudnál jönni?
Azt hiszem, semmi indítéka nem volt, csak félt, hogy elkotyogok neki valamit. Buta liba. Tudhatná, hogy nem teszem meg neki azt a szívességet.
-Megyek. Elnézést!-intett Davidnak-Addig dumáljatok. Mindjárt jövök és hozok egy üveg...-húzta a száját
-Egy üveg pezsgőt. Ünnepelünk. Végre megismerhettem Bill csodás választottját-pásztázott végig David
Én pironkodva leültem, Tom pedig becsukta az ajtót.
-Tom odavan érted-bökött a Ria felé sétáló srácra
-Hogyan?
-Az esete vagy. Tényleg. Nem is értem, miért van Ria-val. Imádja a szőkéket. De nem hiszem, hogy magyaráznom kell ezt neked. Te is tisztában vagy vele, hogy tetszel neki.

-Én...-nyögtem, de folytatta
-Gustav a tenyeredből eszik. Georg azt mondta, mielőtt leszállt a gépem, hogy ő még ilyen jó nőt nem látott. Mind ezt tetézendő, hogy Simone imád. Áruld el, hogy csinálod?-kortyolt a ginből, ami a kezében volt
-Magam sem tudom-nevetettem zavartan-Egy a lényeg: hogy Bill odalegyen értem.
-Na, igen-bólintott és szétnézett-Szép az este-tette hozzá, majd mély levegőt vett-Mennyi is a tarifád?
-Mi?-kaptam fel a fejem
-A tarifád... Napra lebontva persze…

You know I am no good - 10. (részletek)

"-Tom odavan érted-bökött a Ria felé sétáló srácra
-Hogyan?
-Az esete vagy. Tényleg. Imádja a szőkéket."

"-Na, igen-bólintott és szétnézett-Szép az este-tette hozzá, majd mély levegőt vett-Mennyi is a tarifád?
-Mi?-kaptam fel a fejem
-A tarifád... Napra lebontva persze."

You know I am no good - 10. (részlet)

"Ketten maradtunk. Ő és én. Ha most nagyon dráma királynő akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a piros sarokban ő, a kékben én. Nem mert a szemembe nézni, én pedig szinte már vérszomjasan is kerestem a tekintetét. Egy pillanatra elvesztettem a fejem, de aztán ráeszméltem: ki vagyok én, hogy megítéljem ezt a lányt?
Kisétált a próbaterem erkélyére friss levegőt szívni. Nem szándékoztam utána menni, de megszólított.
-Ne mondd el Tomnak, kérlek!
Ekkor viszont visszavonhatatlanul elborult az elmém és visszakérdeztem.
-Mit mondtál?
-Hogy ne mondd el Tomnak-fordult felém könyörgő arccal
-Te önzőbb vagy mint gondoltam..."

Az Apple és a TH

Először is: RIP, Steve Jobs!
Másodszor: szerintetek milyen kocepció alapján készült az ÜEDW? Csak nem egy Apple reklám alapján? ;)

Keresztapák?

Itt egy cikk, amelyben arról olvashattok, hogy az ikrek barátjának, Oliver Pochernek a felesége terhes és lehet, hogy az ikrek lesznek a keresztapukák. Keresztapa, az oké. De hogy keresztapák?! Furán hangzik.

Az eddigi legjobb vicces videó

0:06:

Riporter: Kinek van a legrendetlenebb szobája?

Georg: Nyertem. Ez egy jó dolog?

0:17:

Georg: Mindenkinek kell fingania abban a helyzetben. Még a lányoknak is, fogadnék!

Gustav: Teljesen. Valaki azt mondta nekem, hogy egy embernek 40 liter pukit kell elereszteni egy nap.

0:28:

(Enyéém Georg röhögése. Nem adom. :D)

0:38:

Tom: Lehetne itt valami Georgnak? Mert ő egész nap fingik.

1:00:

Tom: És nekem is van egy új ott lent.

(Beszarás, hogy nem bírja ki szereplés nélkül. XD)

1:08:

Tom: Mit csinálsz? Mozgatod a szádat. Ezt én is tudom.

1:14:

(TOMGLISH XDDDDDDD)

1:44:

(Meghaltam. Konkrétan sírok... xDDDDDD)

1:52:

Tom: A nagy metál gömböt Tom tojásának hívjuk.

Georg: Tom bal tojásának.

1:58:

Rip.: Ha egy celeb lehetnél egy napra, akkor ki lennél?

Georg: Nem, nem akarok Tom lenni.

2:15:

Tom: Amin igazán gondolkodom, hogy adományozok egy kis spermát.

Georg: Egy kis spermát... Neked van elég.

Tom: Igen. Van elég. Igazából már adományoztam is... Közvetlenül!

2:31:

Tom: Talán tovább küldhetem a lányt Georgnak.

Georg: Majd én teszetelem őket neked.

Tom: Nem, nem. Először én leszek velük, aztán fizetek egy kis pénzt. Kb. 2000 eurót, nem többet. Aztán mennek hozzád. Nem szexelhetsz velük de megcsókolhatod őket.

Bill: Az ajkait. Odalenn.

3:04:

Bill: Most megrúglak.

Tom: Mi történt ott...

Bill: A fal egy darabja lejött.

Georg: Gustav, az a te szobád.

Bill: Most mindenhol lehorzsoltam magam. Olyan hülye vagy.

3:17:

Riporter: Jessica Alba lennél?

Tom: Igen, mert akkor zuhanyozhatnék...

3:30:

Gustav: Ezen az úton Georg 50x mondta, hogy wc. Mást már nem is fog.

Georg: A wc egy gyönyörű szó.

3:44:

Tom: A tetkók fájdalmasak, de én épp most csináltattam meg az 5. piercinget is a péniszembe. Most már beszélhetünk fájdalomról.

Georg: Azért csinálta, hogy nagyobb legyen, mert így egy kicsit kicsi.

4:05:

Bill: Georg, szeretlek.

Georg: Én is.

4:18:

Georg: Most te csinálod az interjút vagy én?! Csatlakozz, nyugodtan...

4:29:

(A Soproni reklámos csávónak nincs karikás ostora, Gusnak van. XDDDD)

Ezt próbáljátok ki!

Katt ide és csináljátok végig!

Swea-a-a-at

Uristiiii. Ezek nagyon jók **,
Az első videóban: 0:45!!! xD

Spinning chairs

Boldogsággal tölt el, hogy huszonéves fejjel, világsikerek és dollármilliók mellett ők még mindig tudnak élvezkedni egy forgó széken. <3

Ne bujkálj már!

Thanks, God! Tom látszik a képeken és baromi szexi ebben a nyakkendőben. Viszont a kis csokinyakis Bill mi a fenéért bujkál? :'(
Édes szöszi szívem, gyere elő! Bújj ki a csigaházból!
Amúgy a Tom mellett ülő pasi valami zenei mogul. Hot topic!

De ülnék melletted, Kaulitz

Lefordulok a székről, olyan helyes :3

Tom Kaulitz útbaigazítást kér. Ha az öltönyös hapsi helyében lennék, akkor azt mondanám: "bepattanok melléd és megmutatom merre". Ide hozzám, sexy-hexy. Annyira férfias ezzel a borostával és úúúgy irigylem azt a lányt, akit furikáz.

Egymásét

Egymás haját csekkolják quadozás után. Behalok xD

Battlefield - Az utolsó

Nem tudom, hogy a héten hogy lesz időm, de tényleg nem sokára jön az UTOLSÓ rész.
Rajtam kívül(hehhhehe :D) még senki nem tudja, hogy ér véget Emma és Bill szerelme, de azért kíváncsi lennék, hogy ki hogy képzeli? Romantikus egymásra találás vagy csúfos bukás?