9.
Kicsöngettek.
-Ne felejtsétek el, hogy a szünet előtt még írunk egy dolgozatot-szólt a teremből kiinduló csoport után Frau Lecht
Karácsonyi szünet. Ez lesz az első karácsonyom itt, Magdeburgban. Az első karácsonyom Billel. Legalábbis azt hiszem.
-Te hol fogod tölteni a karácsonyt?-köszörültem meg a torkom, mialatt Bill mellett lépdeltem a zsúfolt folyosón
-Minden évben otthon vagyunk. Tommal általában megnézünk egy-két idétlen karácsonyi vígjátékot és szétzabáljuk magunkat-nevetett fel-Te?
-Én még nem tudom. Vagyis nincs tervem-forgattam a szemeimet
Némán mentünk tovább. Azt hiszem, értette a célzást és kicsit megriadt. Pedig én nem akarok ráakaszkodni karácsonykor. Az hogy elmennék hozzájuk, az nem ráakaszkodás, nem de bár?
-Nekem itt lesz órám-torpantam meg az egyik tanterem mellett
-Oh, rendben. Akkor… ö… majd találkozunk-lépett felém egyet. Közelebb hajolt és csókot szeretett volna adni, de reflexből elhúztam a fejem. Még mindig fura volt, hogy „felvállaljuk” a kapcsolatunkat.
-Ja, bocs. Égő vagyok-tette karba a kezét-Egy pillanatra el is felejtettem…
-Dehogy. Bill, dehogy-mosolyogva kaptam rögtön utána, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem volt egy iskolába való csók: a nyelve látványosan az én számban fészkelődött. Mindenki, aki elment mellettünk, bámult. Bámuljanak! Nekem van a világon a legdögösebb pasim.
2011. január 31., hétfő
Never change!
A TH twittelt
"Last week, Bill recorded a track in collaboration with another artist....awesome surprise! We’ll keep you posted!"A múlt héten Bill felvett egy számot egy másik előadóval közösen... csodás meglepetés! Hamarosan értesítünk!
Love game-23.rész
23.
-Anna, te hogy számoltad ki ezt? Nem is ez a fluxus képlete-kezdett nagy radírozásba a kanapén ülő apukám
Már a koncert vége előtt elengedtek, hogy elérjem a gépemet. Esélyem se lett volna találkozni Tommal, nem mintha szerettem volna… Gondolom most éppen valami nagymellű ribanccal múlatja az időt.
-Mutasd!-vettem ki a kezéből a füzetet
-Hogy jöhetett ki neked milliós szám ebből?-mutatott a lap tetejére
-De hülye vagyok-ültem le a vele szemben lévő fotelba. Megártott a több hónap lógás az egyetemről. Hiába küldték a többiek az anyagot, valahogy nem volt idegzetem leülni és benyalni az oldalakat. Igyekszem pótolni a lemaradást. Ebben segít apa.
-Akkor kezdjük előről. Homogén mezőről beszélünk, ugye…-kezdte el magyarázni, mire én nagyot nyújtózva bólintottam egyet. Behunytam a szemem és fáradtan nyögdécselve vettem egy mély levegőt. A hajam a hátam mögé tettem és elernyedve leengedtem a karjaimat-Már értem, hogy miért nem megy a fizika. Én még fiatal koromban zúzódásra ajánlott krémmel próbáltam eltüntetni. Próbáld ki!-rántott egyet a szemöldökén cinikusan
Először nem értettem, hogy mit akar. Aztán hirtelen leesett. A nyakamhoz kaptam és lesütött szemekkel próbáltam bebeszélni magamnak, hogy most nem az történt, ami. Azt, hogy most nem vette észre apám a kiszívott nyakamat.
Ez volt a legelső eset, amikor nyomot hagytam. Soha egy óvszert a kukában vagy alsógatyát az ágyam alatt nem talált. Nem találhatott, hiszen azt akartam, hogy azalatt az évi kb. 6 hét alatt, amit velem tölt, tökéletesnek lásson. Egy olyan kislánynak, akiben meg lehet bízni, aki nem szexel és nem züllik, hanem szorgalmasan tanul. Nem is nagyon firtatta ezt a szex dolgot, én pedig nem akartam róla beszélni.
Jelen helyzetben duplán beégtem. Más szülőnél az nagyobb durranás, hogy ki van szívva a gyerekének a nyaka (aki, hozzá teszem, már nem gyerek), de ő más volt. A tény, hogy nem megy a fizika, jobban felháborította. Akkor már komoly gondok voltak, ha nekem, hangsúlyozom: nekem nem megy a fizika. Volt kitől örökölnöm. Mindig félve tettem le elé a gimis dolgozataimat és az egyetemi jegyzeteimet, mert tudtam, hogy édesapám kisujjból kirázza az általam nehéznek vélt feladatokat.
-Nézd,-szólalt meg hosszas csend után-bár nem úgy tűnik, de igenis aggódom érted. Huszonegy éves vagy és bejártad fél Európát pár hét alatt. Alig tudok rólad valamit. Nem tudom, hogy rendesen kapsz-e ott enni, vagy netán éheztetnek, de bízom benned. Tudom, hogy ha van valami, akkor úgyis szólsz. Viszont ebben a Tomban…-csattant fel
-Kérlek…-szakítottam félbe
-Nem bízom benne-jelentette ki-Emlékszem, mikor mondtad, hogy velük fogsz turnézni és hogy mennyire tetszik neked az egyik, akkor még meg is kérdeztem, hogy „ugye nem az a nőverő”-forgatta a szemeit
-Ez nem ilyen egyszerű. Nem jókedvéből verekedett, de mindegy. Nem akarok róla többet beszélni, tegnap már mondtam-nyeltem egy nagyot-Inkább mutasd azt a fluxust-nyújtottam a kezem a füzetért
Pár órával később és több, mint tíz két oldalas feladat után a konyhában főztem a vacsoránkat. Mesélt közben az olajfúrókutakról, ahol most ő dolgozik. Mindig is nagyon érdekelt a munkája. Sosem tudta feldolgozni, hogy hangmérnöknek és nem oljamérnöknek mentem.
Éppen az egyik története közepén csöngettek. Kérdően egymásra néztünk. Már sötét volt kint és amúgy sem hívtunk senkit.
-A fenébe. Ki lehet az?-tettem le a fakanalat-Remélem gyorsan elhúz. Vacsi után még lett volna pár kérdésem az elektrosztatikával kapcsolatban-indultam el az ajtó felé. Apu a kanapén ült egy pohár naracslével a kezében. Az Istenért se akartam őt kirobbantani onnan.
Hangos léptekkel meneteltem, majd a zárban lévő kulcsot elforgattam és kinyitottam a bejárati ajtót.
Azt hittem, hogy káprázik a szemem, mikor megláttam, hogy ki van ott. Nem is az örömtől, inkább a meglepődöttségtől. Tom Kaulitz állt ott, mind a 180 centijével.
-Hát te?-léptem ki a folyosóra és csak résnyire hagytam nyitva magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy apám meglássa, ki a váratlan vendég.
-Hoztam virágot-nyomott a kezembe értetlenül két szál rózsát-Csokit akartam, de Bill lebeszélt-nevetett fel, majd mikor meglátta a döbbent arcomat, akkor elült ez a mosoly
-Virág? Ennyi?-forgattam a szemeimet
-Nem-rázta meg a fejét-Bocsánatot is akarok kérni-harapott az alsó ajkára
-Rajta!-tettem karba a kezem és idegesítően topogni kezdtem a lábammal
Mély lélegzetet vett és Tomos gesztikulálással belekezdett.
-Nem akartam bunkó lenni. Tényleg eléggé hülyén viselkedtem az interjú alatt-nézett rám a nagy barna szemeivel. Még szerencse, hogy nem tudta, hogy már akkor, ott elolvadtam tőle-Nagyon sajnálom-fájdalmas hangon
-Jajj, Tom. Nem kellett volna úgy felfújnom-legyintettem
-Jogos volt. Nagyon rondán beszéltem veled-nagy csend. Mindketten csak bámultunk egymásra, majd egy kis csintalan mosoly ült ki az arcára. Szorosan megölelt. Hozzábújtam. Csak egy napot voltunk külön, de mintha egy év lett volna.
Semmi se szakíthatott volna szét bennünket. Még egy hurikán se. Csak apa.
-Anna, szétfő a hús-ordított ki
-Hát ez?-engedett el Tom-Ki van itt?-kérdezősködött
Nem tudtam válaszolni. Az agyam csak azon kattogott, hogy életem két legfontosabb személye mindjárt megismeri egymást és 99%, hogy utálni fogják a másikat.
-Anna?-nyitotta ki az ajtót. Az arca lefagyott és, ahogy Tomra néztem, láttam, hogy neki is-Azt hittem, hogy valamelyik szomszéddal beszélgetsz.
Sokat mondó pillantásokat vetettem Tom felé, aki rávette magát és kezet nyújtott.
-Tom Kaulitz.
-Hans Schmidt-rázott kezet határozottan apa Tommal-Anna édesapja vagyok-mérte végig becsmérlően a választottamat-Fáradj beljebb! Éppen vacsorázni készülünk-invitálta be Tomot. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Meg fizikázunk is-zártam be az ajtót-Legalább segítessz.
-Tudod, hogy sötét vagyok a fizikához-nevetett fel
-Ki gondolta volna?-szűrődött ki egy gúnyos megjyegyzés apám fogai közül. Megköszörülte a torkát-Ugye, velünk vacsorázol?-én ezt nem is kérdésnek vettem. Ő már eldöntötte, hogy szapulni fogja Tomot és amit ő eltervez, azt úgysem lehet meghiúsítani.
-Tom vegetáriánus. Nem eszik semmilyen húst csak halat.
-Vagyis semmilyen férfias ételt. Ez sem lep meg-tette hozzá savanyúan-Ebben az esetben kénytelen leszel leszaladni a boltba és hozni egy másik üveg paradicsomos szószt, amibe nem teszünk húst-mosolyodott el elégedetten
-Miattam nem kell…-szólt Tom
-Menj te! Én a vacsit felügyelem…-szóltam
-A vacsi felügyelése nekem is menni fog és addig legalább beszélgetünk egyet Tommal-rántott kettőt a szemöldökén
Ajjaj.
-Anna, te hogy számoltad ki ezt? Nem is ez a fluxus képlete-kezdett nagy radírozásba a kanapén ülő apukám
Már a koncert vége előtt elengedtek, hogy elérjem a gépemet. Esélyem se lett volna találkozni Tommal, nem mintha szerettem volna… Gondolom most éppen valami nagymellű ribanccal múlatja az időt.
-Mutasd!-vettem ki a kezéből a füzetet
-Hogy jöhetett ki neked milliós szám ebből?-mutatott a lap tetejére -De hülye vagyok-ültem le a vele szemben lévő fotelba. Megártott a több hónap lógás az egyetemről. Hiába küldték a többiek az anyagot, valahogy nem volt idegzetem leülni és benyalni az oldalakat. Igyekszem pótolni a lemaradást. Ebben segít apa.
-Akkor kezdjük előről. Homogén mezőről beszélünk, ugye…-kezdte el magyarázni, mire én nagyot nyújtózva bólintottam egyet. Behunytam a szemem és fáradtan nyögdécselve vettem egy mély levegőt. A hajam a hátam mögé tettem és elernyedve leengedtem a karjaimat-Már értem, hogy miért nem megy a fizika. Én még fiatal koromban zúzódásra ajánlott krémmel próbáltam eltüntetni. Próbáld ki!-rántott egyet a szemöldökén cinikusan
Először nem értettem, hogy mit akar. Aztán hirtelen leesett. A nyakamhoz kaptam és lesütött szemekkel próbáltam bebeszélni magamnak, hogy most nem az történt, ami. Azt, hogy most nem vette észre apám a kiszívott nyakamat.
Ez volt a legelső eset, amikor nyomot hagytam. Soha egy óvszert a kukában vagy alsógatyát az ágyam alatt nem talált. Nem találhatott, hiszen azt akartam, hogy azalatt az évi kb. 6 hét alatt, amit velem tölt, tökéletesnek lásson. Egy olyan kislánynak, akiben meg lehet bízni, aki nem szexel és nem züllik, hanem szorgalmasan tanul. Nem is nagyon firtatta ezt a szex dolgot, én pedig nem akartam róla beszélni.
Jelen helyzetben duplán beégtem. Más szülőnél az nagyobb durranás, hogy ki van szívva a gyerekének a nyaka (aki, hozzá teszem, már nem gyerek), de ő más volt. A tény, hogy nem megy a fizika, jobban felháborította. Akkor már komoly gondok voltak, ha nekem, hangsúlyozom: nekem nem megy a fizika. Volt kitől örökölnöm. Mindig félve tettem le elé a gimis dolgozataimat és az egyetemi jegyzeteimet, mert tudtam, hogy édesapám kisujjból kirázza az általam nehéznek vélt feladatokat.
-Nézd,-szólalt meg hosszas csend után-bár nem úgy tűnik, de igenis aggódom érted. Huszonegy éves vagy és bejártad fél Európát pár hét alatt. Alig tudok rólad valamit. Nem tudom, hogy rendesen kapsz-e ott enni, vagy netán éheztetnek, de bízom benned. Tudom, hogy ha van valami, akkor úgyis szólsz. Viszont ebben a Tomban…-csattant fel
-Kérlek…-szakítottam félbe
-Nem bízom benne-jelentette ki-Emlékszem, mikor mondtad, hogy velük fogsz turnézni és hogy mennyire tetszik neked az egyik, akkor még meg is kérdeztem, hogy „ugye nem az a nőverő”-forgatta a szemeit
-Ez nem ilyen egyszerű. Nem jókedvéből verekedett, de mindegy. Nem akarok róla többet beszélni, tegnap már mondtam-nyeltem egy nagyot-Inkább mutasd azt a fluxust-nyújtottam a kezem a füzetért
Pár órával később és több, mint tíz két oldalas feladat után a konyhában főztem a vacsoránkat. Mesélt közben az olajfúrókutakról, ahol most ő dolgozik. Mindig is nagyon érdekelt a munkája. Sosem tudta feldolgozni, hogy hangmérnöknek és nem oljamérnöknek mentem.
Éppen az egyik története közepén csöngettek. Kérdően egymásra néztünk. Már sötét volt kint és amúgy sem hívtunk senkit.
-A fenébe. Ki lehet az?-tettem le a fakanalat-Remélem gyorsan elhúz. Vacsi után még lett volna pár kérdésem az elektrosztatikával kapcsolatban-indultam el az ajtó felé. Apu a kanapén ült egy pohár naracslével a kezében. Az Istenért se akartam őt kirobbantani onnan.
Hangos léptekkel meneteltem, majd a zárban lévő kulcsot elforgattam és kinyitottam a bejárati ajtót.
Azt hittem, hogy káprázik a szemem, mikor megláttam, hogy ki van ott. Nem is az örömtől, inkább a meglepődöttségtől. Tom Kaulitz állt ott, mind a 180 centijével.
-Hát te?-léptem ki a folyosóra és csak résnyire hagytam nyitva magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy apám meglássa, ki a váratlan vendég.
-Hoztam virágot-nyomott a kezembe értetlenül két szál rózsát-Csokit akartam, de Bill lebeszélt-nevetett fel, majd mikor meglátta a döbbent arcomat, akkor elült ez a mosoly
-Virág? Ennyi?-forgattam a szemeimet
-Nem-rázta meg a fejét-Bocsánatot is akarok kérni-harapott az alsó ajkára
-Rajta!-tettem karba a kezem és idegesítően topogni kezdtem a lábammal
Mély lélegzetet vett és Tomos gesztikulálással belekezdett.
-Nem akartam bunkó lenni. Tényleg eléggé hülyén viselkedtem az interjú alatt-nézett rám a nagy barna szemeivel. Még szerencse, hogy nem tudta, hogy már akkor, ott elolvadtam tőle-Nagyon sajnálom-fájdalmas hangon
-Jajj, Tom. Nem kellett volna úgy felfújnom-legyintettem
-Jogos volt. Nagyon rondán beszéltem veled-nagy csend. Mindketten csak bámultunk egymásra, majd egy kis csintalan mosoly ült ki az arcára. Szorosan megölelt. Hozzábújtam. Csak egy napot voltunk külön, de mintha egy év lett volna.
Semmi se szakíthatott volna szét bennünket. Még egy hurikán se. Csak apa.
-Anna, szétfő a hús-ordított ki
-Hát ez?-engedett el Tom-Ki van itt?-kérdezősködött
Nem tudtam válaszolni. Az agyam csak azon kattogott, hogy életem két legfontosabb személye mindjárt megismeri egymást és 99%, hogy utálni fogják a másikat.
-Anna?-nyitotta ki az ajtót. Az arca lefagyott és, ahogy Tomra néztem, láttam, hogy neki is-Azt hittem, hogy valamelyik szomszéddal beszélgetsz.
Sokat mondó pillantásokat vetettem Tom felé, aki rávette magát és kezet nyújtott.
-Tom Kaulitz.
-Hans Schmidt-rázott kezet határozottan apa Tommal-Anna édesapja vagyok-mérte végig becsmérlően a választottamat-Fáradj beljebb! Éppen vacsorázni készülünk-invitálta be Tomot. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Meg fizikázunk is-zártam be az ajtót-Legalább segítessz.
-Tudod, hogy sötét vagyok a fizikához-nevetett fel
-Ki gondolta volna?-szűrődött ki egy gúnyos megjyegyzés apám fogai közül. Megköszörülte a torkát-Ugye, velünk vacsorázol?-én ezt nem is kérdésnek vettem. Ő már eldöntötte, hogy szapulni fogja Tomot és amit ő eltervez, azt úgysem lehet meghiúsítani.
-Tom vegetáriánus. Nem eszik semmilyen húst csak halat.
-Vagyis semmilyen férfias ételt. Ez sem lep meg-tette hozzá savanyúan-Ebben az esetben kénytelen leszel leszaladni a boltba és hozni egy másik üveg paradicsomos szószt, amibe nem teszünk húst-mosolyodott el elégedetten
-Miattam nem kell…-szólt Tom
-Menj te! Én a vacsit felügyelem…-szóltam
-A vacsi felügyelése nekem is menni fog és addig legalább beszélgetünk egyet Tommal-rántott kettőt a szemöldökén
Ajjaj.
His smile, his smile
(Mennyivel barnább, mint Bill.)
Az asztal... : D
Az asztalon van:-egy váza, benne bambusz, amit szívószálnak néztem
-mocskos szalvéták
-egy nagy tál tele üres csokipapírokkal (pl. Milky way)
-csomó Coca-cola
-két műanyag eldobhatós pohár
-két műanyag eldobhatós pohár
-egy pohár sör, vagy almalé (ki minek veszi)
A lényeg azért, még mindig a terpeszkedő T és a borongós német időjárás. :)
Sorry
2011. január 28., péntek
2011. január 27., csütörtök
F***in' perfect
"Nem vagy tökéletes, de különleges vagy. Nem vagy gyönyörű, csakis nekem. Nem vagy az enyém, de lehetnél. Édes, nem látod? Én úgy szeretlek, ahogy vagy."
2011. január 26., szerda
Esz-e-ix
"Nem egy egyéjszakás kalandokért rajongó srác vagyok. Nem érzem úgy, hogy idegeneket kéne felvinnem a hotelszobámba."
"A leghosszabb szeretkezésem 3 órás volt."
"A legjobb hely szexuális kapcsolathoz kétség nélkül egy hotelszoba."
"A Tokio-s srácok közül egyikünk sem hanyagolja el az óvszer használatát, kivéve, ha komoly és tartós kapcsolatban vagyunk."
"Én a kapcsolatokhoz úgy viszonyulok, hogy fokozatosan alakul ki. Lassan esek szerelembe."
"Egyszer azt csináltam, hogy bementem a fürdőszobába, és amikor visszatértem, a lány azt hitte, hogy már végeztünk is."
TOM:
"Egy lányt kivittem a mezőre. Egy pár bokor mögött csináltuk és valami összecsípkedte a fenekemet."
"Az első szexuális élményem katasztrófa volt. Soha nem akarom újra átélni azt a pillanatot."
"A kapcsolataim nem tartanak tovább két napnál. Csak az egyéjszakás kalandokban hiszek."
"Az álomnőmnek viccesnek kell lennie és hordjon szép ruhákat. Fontos számomra, hogy egy hullámhosszon legyünk."
"Nőcsábász vagyok. Az a lány hívja fel magára a figyelmemet, aki úgy tesz, mintha nem érdekelném."
"A legjobb hely a szexhez a zuhanyzó és a konyhában a mosogató."
"Nem hiszek a szerelemben, mert utálom a rutint. Könnyen szakítok a lányokkal..."
2011. január 25., kedd
A kedvenc interjúm
Katt a videóért ide. 03:23-tól!!!
Riporter: Gyors kérdések. Kinek van jogsija?
Georg és Tom: Moi!
Riporter: Ki kap több rajongói levelet?
Bill: Én természetesen.
Tom: Én!
Riporter: Áh, ők nem értenek egyet. Ki keres több pénzt?
Mindenki: Mind ugyanolyan szegények vagyunk.
Riporter: Ki szokott a legtöbbet szólózni? (itt most az önmagával való szólózásra gondol... :$)
Bill: Gustav.
Tom: Kb., mint egy pornószínész.
Riporter: Rendben. És ki tart több pornót az ágya alatt?
Tom: Gustav. De pornófilmeket, nem újságot.
Riporter: Bizonyára. Ki partyzik a legtöbbet?
Bill: Georg. Ő a legjobb táncos.
Georg: Igen. Én vagyok a partyarc.
Riporter: Kinek van egy csinos huszas éveiben járó nővére, akinek be tudna mutatni engem?
Bill: Gustavnak van egy nővére.
Tom: De úgy néz ki, mint ő.
Riporter: Áh, mindig ugyan az a kifogás sajnos.
A következő videóért katt ide.
Riporter: Srácok, íme néhány kérdés. Válaszoljatok "igennel", "nemmel" vagy "nem tudommal". Találtatok valaha rajongót a hotelszobátokban?
Bill: Igennemnemtudom. (ajjj xD)
Riporter: Csak igen, vagy nem, vagy nem tudom.
Tom: Igen. (magára mutat, de iszonyat édesen) Nem. (a többiekre mutat)
Riporter2: Gustav?
Tom: Nem.
Riporter: Olvastatok valaha nagyon őrült dolgot magatokról?
Minden srác: Igen.
Riporter: Mit?
Bill: Minden évben az emberek azt mondják, hogy feloszlunk meg összevesztünk, mikor nem nem adunk ki új albumot vagy dalt.
Riporter2: Adjunk okot új pletykára: tudnátok veszekedni most?
Ikrek: Nem, de láthatod a DVD-n, ahogy veszekszünk. Minden áldott nap követett minket egy forgató csoport a turné alatt.
Bill: És a DVD-n láthattok egy kisebb veszekedést köztem és Tom között.
Tom: Egy nagyon kis veszekedést.
Riporter: Nem gondoljátok, hogy bevehetnétek ötödik tagnak a bandába?
Georg: Nem.
Riporter: Oké. Világos. A családotok boldog, amiért ti zenéltek?
Mindenki: Igen.
Riporter2: Mindannyian szinglik vagytok?
Mindenki: Igen.
Riporter: A kérdés, amit már annyiszor megkérdeztek, de nem érdekel: miért Tokio Hotel?
Tom: Igen.
Bill: Nem tudom. (-.-)
(Bill itt elmondja a hosszú és unalmas sztorit, amit mi már kívülről fújunk)
Riporter: Végül egy kérdés, így kettőnk közt Bill: amikor gimis voltam, voltak német óráink és azt tanultam, hogy Rolf és Gizella a konyhában vannak. (itt még folytatja németül) Mondd meg nekem, ki Rolf és Gizella?
(02:15-nél Bill pislogását meg lehet zabálni)
Bill: Nem tudom.
Tom: Nyilvánvalóan szexről van szó. Rolf egy farok, Gizella egy punci és hát...
(Bill felnevet)
Annyira idióták. :)
Riporter: Gyors kérdések. Kinek van jogsija?
Georg és Tom: Moi!
Riporter: Ki kap több rajongói levelet?
Bill: Én természetesen.
Tom: Én!
Riporter: Áh, ők nem értenek egyet. Ki keres több pénzt?
Mindenki: Mind ugyanolyan szegények vagyunk.
Riporter: Ki szokott a legtöbbet szólózni? (itt most az önmagával való szólózásra gondol... :$)
Bill: Gustav.
Tom: Kb., mint egy pornószínész.
Riporter: Rendben. És ki tart több pornót az ágya alatt?
Tom: Gustav. De pornófilmeket, nem újságot.
Riporter: Bizonyára. Ki partyzik a legtöbbet?
Bill: Georg. Ő a legjobb táncos.
Georg: Igen. Én vagyok a partyarc.
Riporter: Kinek van egy csinos huszas éveiben járó nővére, akinek be tudna mutatni engem?
Bill: Gustavnak van egy nővére.
Tom: De úgy néz ki, mint ő.
Riporter: Áh, mindig ugyan az a kifogás sajnos.
A következő videóért katt ide.
Riporter: Srácok, íme néhány kérdés. Válaszoljatok "igennel", "nemmel" vagy "nem tudommal". Találtatok valaha rajongót a hotelszobátokban?
Bill: Igennemnemtudom. (ajjj xD)
Riporter: Csak igen, vagy nem, vagy nem tudom.
Tom: Igen. (magára mutat, de iszonyat édesen) Nem. (a többiekre mutat)
Riporter2: Gustav?
Tom: Nem.
Riporter: Olvastatok valaha nagyon őrült dolgot magatokról?
Minden srác: Igen.
Riporter: Mit?
Bill: Minden évben az emberek azt mondják, hogy feloszlunk meg összevesztünk, mikor nem nem adunk ki új albumot vagy dalt.
Riporter2: Adjunk okot új pletykára: tudnátok veszekedni most?
Ikrek: Nem, de láthatod a DVD-n, ahogy veszekszünk. Minden áldott nap követett minket egy forgató csoport a turné alatt.
Bill: És a DVD-n láthattok egy kisebb veszekedést köztem és Tom között.
Tom: Egy nagyon kis veszekedést.
Riporter: Nem gondoljátok, hogy bevehetnétek ötödik tagnak a bandába?
Georg: Nem.
Riporter: Oké. Világos. A családotok boldog, amiért ti zenéltek?
Mindenki: Igen.
Riporter2: Mindannyian szinglik vagytok?
Mindenki: Igen.
Riporter: A kérdés, amit már annyiszor megkérdeztek, de nem érdekel: miért Tokio Hotel?
Tom: Igen.
Bill: Nem tudom. (-.-)
(Bill itt elmondja a hosszú és unalmas sztorit, amit mi már kívülről fújunk)
Riporter: Végül egy kérdés, így kettőnk közt Bill: amikor gimis voltam, voltak német óráink és azt tanultam, hogy Rolf és Gizella a konyhában vannak. (itt még folytatja németül) Mondd meg nekem, ki Rolf és Gizella?
(02:15-nél Bill pislogását meg lehet zabálni)
Bill: Nem tudom.
Tom: Nyilvánvalóan szexről van szó. Rolf egy farok, Gizella egy punci és hát...
(Bill felnevet)
Annyira idióták. :)
Tom szólója
-az elején Tom térdrugója <3
-majd elvonul Georgtól, mert a szólója közben nem közösködik senkivel, hisz ő a SZTÁR
-csak figyeljétek az arcát: először rázza a fejét, aztán bólogat, aztán megint rázza, nagyon rázza és a végén nyaknyújtogatás
imádom :)
Bill!!! x'D
10:38-kor rákészül és aztáááán 10:40-nél beindul Bill és a mikrofon közös kapcsolata. Nem kéne nyilvánosan! : DDDDDD
Pink 2011
Pink amúgy is a nagy kedvencem és az új számai.. hát. Minden tiszteletem. Fantasztikusak lettek.
2011. január 23., vasárnap
Welcome to Humanoid City interjú
Őszintén hiszem, hogy Tom be volt szívva ezalatt az interjú alatt, mert mással nem igen lehet magyarázni azt, hogy még egy száraz gallyból is valami szexszel kapcsolatos dolgot hoz ki. Vagy tényleg ekkora perverz? : D
Amúgy imádom ezt a videót. Mindig sírva röhögök rajta. Nézzétek meg ti is!
Hír egy újabb megszállotról
"Két év sem telt el, hogy Tom megütötte a zaklatóját, Perrine-t - és ismét
akadt valaki, aki nyomon követi az ikrek minden lépését. Ezúttal egy 26
éves férfi, akit különösen Tom érdekel és az ikrek közötti kapcsolat - bár
az illető a twincest (ikrek közötti szerelem) megszállottja. Barátai szerint a
férfi édes, mások szerint őrült és veszélyes."
Most ez a hír terjeng a neten. Reméljük nem lesz semmiféle botrány belőle, mint a 2 évvel ezelőtti dologból, mikor Tom kezet emelt egy lányra (véleményem szerint jogosan).
Amúgy ti mit gondoltok a TWC-s történetekről?
akadt valaki, aki nyomon követi az ikrek minden lépését. Ezúttal egy 26
éves férfi, akit különösen Tom érdekel és az ikrek közötti kapcsolat - bár
az illető a twincest (ikrek közötti szerelem) megszállottja. Barátai szerint a
férfi édes, mások szerint őrült és veszélyes."
Most ez a hír terjeng a neten. Reméljük nem lesz semmiféle botrány belőle, mint a 2 évvel ezelőtti dologból, mikor Tom kezet emelt egy lányra (véleményem szerint jogosan).
Amúgy ti mit gondoltok a TWC-s történetekről?
Új rész
Ti melyikből szeretnétek???
Idézet Billről
2011. január 22., szombat
Let us go HUMANOID!
Ha szeretnél te is frankó TH-s képet, akkor csak válassz ki egyet a sajátjaid közül, ami kisebb mint 1 MB, fogadd el a feltételeket és már kész is. Hajrá! ;)
Karakán nézés
Szeretjük, ahogy hazudik?
Meg merem kockáztatni, hogy a 2010-ben készült Tomos videók 70%-a Eminem és Rihanna Love the way you lie c. számára készült.
Fura, mert emékszem, mikor először meghallgattam a számot, nekem is T jutott az eszembe. Nagyon illik hozzá az a pár sor, amit Rihanna énekelt fel.
Nézzetek szét amúgy a YT-on, mert remek fanvideókat lehet találni erre a számra.
De jó ez így, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
De jó ez így, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz."
Cooler than me
A szám az új nagy kedvencem és YouTube-on találtam hozzá videót. Nekem nagyon tetszik. ^-^
2011. január 21., péntek
His sex is a killer
Életem legszexibb Tomos videója. Nagyon profi és 0:42-től az a sok gyönyörű arckifejezés. És persze 0:48-kor a tipikus Tomos mosoly.
Fizika óra
Vicceske
Az utolsó képen a fiúk feje. xD"A királyotok vagyok"
"Nos én nem szavaztam rád."
"Királyokra nem is szavaznak."
2011. január 20., csütörtök
Love game-22.rész
22.
-Gustavnak igaza van, tudod? –húzta fel a székre a jobb lábát
-Miben?-vett egy mély levegőt Georg
-Valamit alakítanom kéne…-pásztázta a földet-Még nem is vettem neki semmit…-húzta el a száját
-Biztos vettél már neki virágot… vagy…-vakarta meg a fejét
-Egyszer meghívtam ebédelni-villanyt ki a képzeletbeli villanykörte Tom feje mellett
-Látod…-csapta mellkason-Hova?
-Nos…-hajtotta le a fejét-Az egyik hotelbe-kezdett kínos nevetésbe
-Bazd meg!-temette a kezébe az arcát
-Srácok! Gyertek!-invitálta be Tomot és Georgot is David az interjú szobába
-Megyünk-állt fel Georg, majd felsegítette a barátját is
Kaptam egy fülest Nattól, hogy ezt látnom kell, így még aznap az ebéd közben odakapcsoltam a kis TV-t, ami az egyik polcon porosodott a koncert helyszínének eldugott sarkában.
Fura, hogy beszélünk Natalie-vel. Duplán fura. Először is azért, mert a volt pasimmal kavart, másodjára meg azért, mert a volt pasimmal kavar.
Nem tudtam, hogy jó indulatból vagy épp az ellenkezője miatt mondta, hogy nézzem meg. Az interjút pár órával azelőtt rögzítették, így nem tudtam, hogy mi lehet benne.
-Georg, neked még mindig van barátnőd, igaz?-fordult G felé a riporter
-Pontosan-bólintott
-És ti, többiek?-forgatta a fejét-Például Tom. Mi van veled? Még mindig csak egy éjszakás kalandjaid vannak?
Tom elmosolyodott.
-Tudjátok, változtam-harapott bele az alsó ajkába. Én is mosolyogni kezdtem. Annyira édes volt-Viszont még mindig nem hiszek ebben az egész „örök szerelem” dologban. De remélem azért, hogy mégis működik…-vont vállat
-Szóval most nincs barátnőd?-kérdezte kacéran egy kis portugál akcentussal a lány
-Nem, nincs-dőlt hátra és megnyalta a piercingjét. Az arcomról lefagyott a mosoly. Nagyon rosszul esett.
Értem én, hogy ezt kell mondania, de muszáj ilyen meggyőzően? Mintha egy kést döftek volna a szívembe. Ironikusan felnevettem és az első gondolatom az volt, hogy Bill biztosan máshogy csinálta volna. Okosabban...
Ez az! Az elsöprően szar spanyol koncertek után most itt tetéződik a hangulat Portugáliában.
Kicsivel később összefutottam az újdonsült „barátnőmmel” a folyosókon.
-Láttad?-mosolygott elégedetten. Bólogattam.
-Nem zavar-erőltettem ki magamból, majd vállat vontam-Hiszen ez a kötelessége, nem de?-ráncoltam össze a homlokomat
-De-komorodott el. Kis hatásszünet, majd ismét megszólalt-Merre leszel a három szabadnapodon?-terelte a témát és ismét mosolygott
-Dortmundban. Te?-kérdeztem vissza udvariasságból
-Öh…-zavartan a füle mögé tette a haját-A családommal leszek…-köszörülte meg a torkát. Láttam rajta, hogy ezt neki kínos így kimondani.
-Ne zavartasd magad előttem! Én kavartam Billel most meg… most meg Tommal járok, vagy mit csinálok-temettem az arcom a kezembe
-Nézd! Már elég régóta ismerem őket. Tomnak te vagy az első komoly lány. Te már a többihez képest fényévekkel előrébb jársz-bíztatott
-Majd meglátjuk-nevettem halványan, mire Nat megölelt
Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Nem lepne meg, ha lenne benne némi rosszindulat, de őszintén kedvesnek találtam azt, ahogyan hozzám állt.
Mikor a többiek állították be a hangtechnikát, én csak egy láda tetején ültem és támasztottam a fejem a térdemen. Nagyokat sóhajtozva Tomon gondolkodtam, meg persze a villám vakáción, amikor is végre az édesapámmal tölthetek egy kis időt. Több hónap után haza jött. Hál’ Istennek! Már nagyon hiányzott.
-Nem vagy formában mostanság-ült fel mellém a ládára Axel
-Hát nem-váltottam térdet
-Baj van?-simogatta meg a hátam
-Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz vele járni-húztam el a szám
-Miért?
-Szeretem. Nagyon. De még több millió lány ugyanúgy szereti, talán jobban is, mint én. Miért akarna velem lenni? És mi van, ha ez csak egy fellángolás?-nyújtóztam egyet. Fáradt voltam. Nem álmos, csak fáradt.
-Veled akar lenni, mert szép, okos, kedves és ő…ő…-kutatott újabb jelzők után, mire nevetni kezdtem
-Szerény is…
-Ja, igen. Az is vagy-nevetett ő is
-De a fiúknak nem az okos lányoktól mered a…-mutogattam lefelé. Nem szerettem volna ronda szavakat használni.
-Értelek. Ha nem tudja magát fékezni, akkor ő jár rosszul. Hm?-bíztatott egy nagy vigyorral
-Ez hülyeség. A több millió rajongó közül akárki szívesen lefeküdne vele. Nem hiszem, hogy ő járna rosszul…-grimaszoltam
-De te sem. Ha egy pasi nem becsül meg, akkor húzzon a fenébe. Csak azért, mert más lányok odaadnák magukat neki, még nem kell „szerencsésnek” érezned magad, hogy vele lehetsz. Kivéve, ha azért érzed magad szerencsésnek, mert te még boldog-hangsúlyozta-is lehetsz vele-pattant le a ládáról-Viszont magától nem köti be magát egy hangfal se…-forgatta a szemeit
-Megyek-nyögtem kedvtelenül és elindultam csoszogva Axel után
Tényleg dolgoztam. Bár csiga módjára, de dolgoztam. Semmi lustulás! Tiszta büszke voltam magamra. Egy óra múlva megjelent Gustav az emelvényen, a dobok mögött. Nem voltam túl lelkes, hisz akkor hamarosan jön Tom és nyilván megérdeklődi, hogy mi van velem, én meg úgysem tudom magamban tartani a látottakat. Így is lett.
Bill már nagymosollyal a színpad elején táncolt a mikrofonnal a kezében, mikor Tom széttárt karokkal elindult felém.Gyorsan túl akartam esni az ölelésen, így mikor a karjai körbezárták a testem, én már azonnal bújtam is ki.
-Kapok egy csókot?-súgta
-Ahm…-kis gondolkodás után zavartan megráztam a fejem
-Na csak egy kicsit?-dobta be a tipikus Tomos félmosolyát
-Nem-toltam el magamtól
-Mi van? Mi a baj?-tette fel a kezét, mintha feladná
-Egy csomó újságíró meg fotós mászkál körülöttünk. Nem félsz, hogy meglátnak?-kérdeztem okoskodóan
-Leszarom-mondta lazán és megint megindult felém finoman csücsörítve
-Ezért mondtad ma, hogy szingli vagy, igaz? Ezért tagadtál le és kezdtél flörtölni a műsorvezetővel?-tettem karba a kezem
-Mi van?-kérdezett vissza ingerülten
-Láttam a délelőtti interjút a tv-ben…-sütöttem le a szemeimet
-Mégis mit kellett volna mondanom? Szeretnéd, hogy elmondjam mindenkinek, hogy járunk? Elmondom-kiabált rám-Ha ezt akarod… De az, ami utána fog történni, az a te felelősséged. Ha megfenyegetnek, ha megvernek az utcán… Mind nem fog érdekelni, megértetted?-Tom olyan hangerővel ordított, hogy még Georg is odajött a színpad túlsó végéből.
-Vegyél már vissza, Tom!-szólt nyugodt hangon a basszusgitárral a kezében
-Te meg ne szólj bele!-lökte arrébb-Összevesztem a tesómmal érted, te meg ilyeneken fenn akadsz? Úristen, hogy felbasztad az agyam-fújtatott vadállat módjára
-Baj van?-kérdezte félve Bill
-Semmi-válaszoltam ironikusan-Csak éppen a bátyjád más lányokkal flörtöl és megpróbálja beadni, hogy ezt értem teszi…-hunytam be a szemem. Tudtam, hogy ettől csak még dühösebb lesz, viszont én nem akartam tovább hallgatni, így félbeszakítottam szidkozódását-Amúgy haza repülök ma este. Nem akarlak látni Olaszországig-jelentettem ki és le is szaladtam a színpad melletti lépcsőn
-Gustavnak igaza van, tudod? –húzta fel a székre a jobb lábát
-Miben?-vett egy mély levegőt Georg
-Valamit alakítanom kéne…-pásztázta a földet-Még nem is vettem neki semmit…-húzta el a száját
-Biztos vettél már neki virágot… vagy…-vakarta meg a fejét
-Egyszer meghívtam ebédelni-villanyt ki a képzeletbeli villanykörte Tom feje mellett
-Látod…-csapta mellkason-Hova?
-Nos…-hajtotta le a fejét-Az egyik hotelbe-kezdett kínos nevetésbe
-Bazd meg!-temette a kezébe az arcát
-Srácok! Gyertek!-invitálta be Tomot és Georgot is David az interjú szobába
-Megyünk-állt fel Georg, majd felsegítette a barátját is
Kaptam egy fülest Nattól, hogy ezt látnom kell, így még aznap az ebéd közben odakapcsoltam a kis TV-t, ami az egyik polcon porosodott a koncert helyszínének eldugott sarkában.
Fura, hogy beszélünk Natalie-vel. Duplán fura. Először is azért, mert a volt pasimmal kavart, másodjára meg azért, mert a volt pasimmal kavar.
Nem tudtam, hogy jó indulatból vagy épp az ellenkezője miatt mondta, hogy nézzem meg. Az interjút pár órával azelőtt rögzítették, így nem tudtam, hogy mi lehet benne.
-Georg, neked még mindig van barátnőd, igaz?-fordult G felé a riporter
-Pontosan-bólintott
-És ti, többiek?-forgatta a fejét-Például Tom. Mi van veled? Még mindig csak egy éjszakás kalandjaid vannak?
Tom elmosolyodott.
-Tudjátok, változtam-harapott bele az alsó ajkába. Én is mosolyogni kezdtem. Annyira édes volt-Viszont még mindig nem hiszek ebben az egész „örök szerelem” dologban. De remélem azért, hogy mégis működik…-vont vállat
-Szóval most nincs barátnőd?-kérdezte kacéran egy kis portugál akcentussal a lány
-Nem, nincs-dőlt hátra és megnyalta a piercingjét. Az arcomról lefagyott a mosoly. Nagyon rosszul esett.
Értem én, hogy ezt kell mondania, de muszáj ilyen meggyőzően? Mintha egy kést döftek volna a szívembe. Ironikusan felnevettem és az első gondolatom az volt, hogy Bill biztosan máshogy csinálta volna. Okosabban...
Ez az! Az elsöprően szar spanyol koncertek után most itt tetéződik a hangulat Portugáliában.
Kicsivel később összefutottam az újdonsült „barátnőmmel” a folyosókon.
-Láttad?-mosolygott elégedetten. Bólogattam.
-Nem zavar-erőltettem ki magamból, majd vállat vontam-Hiszen ez a kötelessége, nem de?-ráncoltam össze a homlokomat
-De-komorodott el. Kis hatásszünet, majd ismét megszólalt-Merre leszel a három szabadnapodon?-terelte a témát és ismét mosolygott
-Dortmundban. Te?-kérdeztem vissza udvariasságból
-Öh…-zavartan a füle mögé tette a haját-A családommal leszek…-köszörülte meg a torkát. Láttam rajta, hogy ezt neki kínos így kimondani.
-Ne zavartasd magad előttem! Én kavartam Billel most meg… most meg Tommal járok, vagy mit csinálok-temettem az arcom a kezembe
-Nézd! Már elég régóta ismerem őket. Tomnak te vagy az első komoly lány. Te már a többihez képest fényévekkel előrébb jársz-bíztatott
-Majd meglátjuk-nevettem halványan, mire Nat megölelt
Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Nem lepne meg, ha lenne benne némi rosszindulat, de őszintén kedvesnek találtam azt, ahogyan hozzám állt.
Mikor a többiek állították be a hangtechnikát, én csak egy láda tetején ültem és támasztottam a fejem a térdemen. Nagyokat sóhajtozva Tomon gondolkodtam, meg persze a villám vakáción, amikor is végre az édesapámmal tölthetek egy kis időt. Több hónap után haza jött. Hál’ Istennek! Már nagyon hiányzott.
-Nem vagy formában mostanság-ült fel mellém a ládára Axel
-Hát nem-váltottam térdet
-Baj van?-simogatta meg a hátam
-Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz vele járni-húztam el a szám
-Miért?
-Szeretem. Nagyon. De még több millió lány ugyanúgy szereti, talán jobban is, mint én. Miért akarna velem lenni? És mi van, ha ez csak egy fellángolás?-nyújtóztam egyet. Fáradt voltam. Nem álmos, csak fáradt.
-Veled akar lenni, mert szép, okos, kedves és ő…ő…-kutatott újabb jelzők után, mire nevetni kezdtem
-Szerény is…
-Ja, igen. Az is vagy-nevetett ő is
-De a fiúknak nem az okos lányoktól mered a…-mutogattam lefelé. Nem szerettem volna ronda szavakat használni.
-Értelek. Ha nem tudja magát fékezni, akkor ő jár rosszul. Hm?-bíztatott egy nagy vigyorral
-Ez hülyeség. A több millió rajongó közül akárki szívesen lefeküdne vele. Nem hiszem, hogy ő járna rosszul…-grimaszoltam
-De te sem. Ha egy pasi nem becsül meg, akkor húzzon a fenébe. Csak azért, mert más lányok odaadnák magukat neki, még nem kell „szerencsésnek” érezned magad, hogy vele lehetsz. Kivéve, ha azért érzed magad szerencsésnek, mert te még boldog-hangsúlyozta-is lehetsz vele-pattant le a ládáról-Viszont magától nem köti be magát egy hangfal se…-forgatta a szemeit
-Megyek-nyögtem kedvtelenül és elindultam csoszogva Axel után
Tényleg dolgoztam. Bár csiga módjára, de dolgoztam. Semmi lustulás! Tiszta büszke voltam magamra. Egy óra múlva megjelent Gustav az emelvényen, a dobok mögött. Nem voltam túl lelkes, hisz akkor hamarosan jön Tom és nyilván megérdeklődi, hogy mi van velem, én meg úgysem tudom magamban tartani a látottakat. Így is lett.
Bill már nagymosollyal a színpad elején táncolt a mikrofonnal a kezében, mikor Tom széttárt karokkal elindult felém.Gyorsan túl akartam esni az ölelésen, így mikor a karjai körbezárták a testem, én már azonnal bújtam is ki.
-Kapok egy csókot?-súgta
-Ahm…-kis gondolkodás után zavartan megráztam a fejem
-Na csak egy kicsit?-dobta be a tipikus Tomos félmosolyát
-Nem-toltam el magamtól
-Mi van? Mi a baj?-tette fel a kezét, mintha feladná
-Egy csomó újságíró meg fotós mászkál körülöttünk. Nem félsz, hogy meglátnak?-kérdeztem okoskodóan
-Leszarom-mondta lazán és megint megindult felém finoman csücsörítve
-Ezért mondtad ma, hogy szingli vagy, igaz? Ezért tagadtál le és kezdtél flörtölni a műsorvezetővel?-tettem karba a kezem
-Mi van?-kérdezett vissza ingerülten
-Láttam a délelőtti interjút a tv-ben…-sütöttem le a szemeimet
-Mégis mit kellett volna mondanom? Szeretnéd, hogy elmondjam mindenkinek, hogy járunk? Elmondom-kiabált rám-Ha ezt akarod… De az, ami utána fog történni, az a te felelősséged. Ha megfenyegetnek, ha megvernek az utcán… Mind nem fog érdekelni, megértetted?-Tom olyan hangerővel ordított, hogy még Georg is odajött a színpad túlsó végéből.
-Vegyél már vissza, Tom!-szólt nyugodt hangon a basszusgitárral a kezében
-Te meg ne szólj bele!-lökte arrébb-Összevesztem a tesómmal érted, te meg ilyeneken fenn akadsz? Úristen, hogy felbasztad az agyam-fújtatott vadállat módjára
-Baj van?-kérdezte félve Bill
-Semmi-válaszoltam ironikusan-Csak éppen a bátyjád más lányokkal flörtöl és megpróbálja beadni, hogy ezt értem teszi…-hunytam be a szemem. Tudtam, hogy ettől csak még dühösebb lesz, viszont én nem akartam tovább hallgatni, így félbeszakítottam szidkozódását-Amúgy haza repülök ma este. Nem akarlak látni Olaszországig-jelentettem ki és le is szaladtam a színpad melletti lépcsőn
2011. január 19., szerda
Változások
Pici kavar lesz most a LG-ben. Majd meglátjátok egy pár résszel később. ;) De hogy happy end lesz-e a vége? Szerintetek? Az legyen?
Love game-21.rész
-A barátnőd hogy bírja elviselni? Úgy értem, azt, hogy minden egyes nap más városban vagy nélküle és a rajongói találkozók alkalmával szebb és szebb lányokat ölelgetsz?-temettem az arcomat a kezembe-Én már a puszta gondolattól is rosszul vagyok. Velem van a baj?-néztem rá fájdalmas arccal
-Dehogy-fogta meg a kezeimet Georg-Ez normális. Néha Di is kicsapja a hisztit-nevetett fel-De legalább tudom, hogy szeret és ezért teszi.
-Az te vagy-vágtam rá-De mi most Tomról beszélünk, az örök szingli Tom Kaulitzról-húztam el a szám
-Hidd el, ő is tudni fogja-ölelt magához
Nem akartam féltékenynek tűnni, de nekem már az is fura, hogy a világ legszexibb pasija szeret és velem akar lenni. Mindig úgy elnéztem a Meet&Greet-ek alkalmával, hogy megannyi nagy mellű, hosszú lábú lány flörtölő pillantásokkal méregeti a pasimat. Jó, azért a hátsófelem nem tudják űberelni, de akkor is.
Bill már túltette magát az ügyön. Legalábbis igyekszik. Ezt csak abból gondolom, hogy Svájcban rájuk nyitottam. Éppen helyzet volt Natival. Úgy helyzet… szexuális értelemben. Nem kívánom kommentálni. Én mindig a legjobbkor vagyok a legjobb helyen, komolyan.
Próbáltam megőrizni az éppen kialakuló kapcsolatomat. Nem akartam Billt bántani, azzal hogy a bátyja szájába mászok az orra előtt. Persze Georg szívét sem szerettem volna fájdítani, aki több ezer kilométerre volt a barátnőjétől. Inkább csak az öltözők wc-jében és a hotelszobákban voltunk igazán együtt. Mások előtt sokat mondóan vigyorogtunk egymásra. Minden egyes alkalommal, mikor végre kettesben voltunk, azt éreztem, hogy működhet. Működnie kell a turné után is, mert minden annyira mesés.
Már Barcelonában elkezdtem piszkálni Tomot a csókfordulónkkal.
-Mi?-nézett értetlenül az öltözőjük bőrkanapéján ülve. A haját éppen fonták. Muszáj voltam megörökíteni ezt a pillanatot,mikor a fél haja afrós, a másik fele cuki göndör, szóval előkaptam a telefonomat és fotózgatni kezdtem.
-A csókfordulónk. Mosolyogj!-irányítottam rá a telefonomat, mire T bevágott egy irtó édes pofit
-De ilyen nincs is, kicsim-ráncolta a szemöldökét
-Tesó, jobb ha megtanulod, hogy még az „először dörzsöltük össze a lábunkat” fordulóra is virággal illik megjelenni-szólt oda Georg, majd hozzá vágta a párnát
-Ez így van-helyeselt Gustav a kanapén fekve
-És mikor is lesz ez pontosan?-kérdezte Tom oldalra biccentve a fejét
-Hát előző hónap tizenegyedikén voltál nálam-kezdtem gondolkodni-Azt hiszem, hogy pont az olasz koncertre esik majd. Igen. Pont akkor.
-Mi esik az olasz koncertre?-jött be Bill egy üveg vízzel a kezében. Megállt előttem és a füle mögött elsimította a haját. A szemeibe nézve már nem ugyanazt éreztem, amit a turné elején. Már nincsen rózsaszínköd, se pillangók.
-Majd a srácok elmesélik-vágtam ki magam a helyzetből. Valahogy nem volt ínyemre, hogy közöljem Billel, mikor smároltam a testvérével-Én megyek Axelhoz-ezzel ki is mentem a szobából
-Szóval?-nézett körbe Bill. Senki nem szólt egy szót sem.
Végül Tom törte meg a csendet.
-Akkor voltam Dortmundban…
-Mi van?-nézett értetlenül
-Akkor volt nála és ennek van a hónapfordulója-magyarázta el neki Georg
-Nem valami csókról volt szó?-kérdezte Matthias, Tom és Georg hajstylistja. Hajstylist… ez így trendi, vagy mi a szösz. Ő a másik Natalie mellett, bár szükség is van rá. Natalie sok más egyéb teendőt is kielégít. Kielégít, igen… Ő már csak ilyen kompakt.
Nagy csend lett. Mindenki Bill reakcióját figyelte, aki komor arccal vállat vont és ráült Gustav lábszárára.
-Ennek örömére, majd kölcsön kérem Georg csipkés tangáját-próbálta oldani a helyzetet egy poénnal Tom
-Valld be, hogy rám izgulsz olyankor!-szólt kéjes hangon vissza a basszusgitáros. A hatás kedvéért még puszit is küldött a haverjának, aki viszonozta ezt.
-Most lebuktam-nyalta meg a piercingjét Tom
-Viccen kívül meglephetnéd valamivel-tette a kezeit a feje alá Gustav-Voltatok már például vacsorázni?-szuszogott nagyokat álmosan
-Hm…-bámulta a plafont T-Nem. Nem igazán…
-Ez elég gáz…
-Az-bólogatott Georg
-Nem az-csattant fel Bill-Nézzetek rám! Elvittem Annat kétszer is puccos étterembe és mégis Tom döngeti-nevetett fel cinikusan
A levegő megfagyott. Mindenki érezte, hogy ez már túlment egy bizonyos határon. Matthias elengedte Tom félig befont tincseit, aki nagyhévvel kivágtatott a szobából. Georg úgyszint, Gustav pedig pár bíráló pillantás után visszacsukta a szemeit. Bill csak görbe háttal ült továbbra is G lábain és dühös hangon ráordított a kikerekedett szemekkel néző fodrászra:
-Most mi van? Mit bámulsz?-állt fel és ő is kijött
Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Tom vadállat módjára rúg fel mindent és mindenkit, ami csak az útjába kerül. A stadion bejáratához érve megtámaszkodott az egyik ládán és elővette a cigijét. Remegő kezekkel tette a szájába, mialatt Georg nyugtattja. Többen odamentek érdeklődni, de mindenkit elzavart. Még a haja sem volt kész. A kapucnijával takargatta.
-Anna!-csettintett Axel-Lesz még ma ebből koncert?-mászott az arcomba felhúzott szemöldökkel
-Ja..ja…-ráztam meg zavartan a fejem-Bocsi. Csinálom-muszáj voltam a dolgommal törődni, így csak a koncert előtt kicsivel tudtam vele beszélni, mikor Adrian épp a fülmonitort tette rá.
-Ekkora szarházi köcsögöt…
-Tom!-szóltam rá-A testvéredről van szó.
-Igen, róla. Egy faszfej. Hogy mondhat ilyet? Látnod kellett volna az arcát…-forgatta a szemeit
-Talán csak kicsúszott…-próbáltam mentegetni Billt
-Kicsúszott? Éreztem, hogy komolyan gondolja. Törődjön magával! Dugja Natalie-t!-hadonászott idegességében. Ez annyira Tomos.
Adrian rámnézett.
-Amúgy jó lett a hajad-léptem közelebb-Tetszik-mellé álltam és végig simítottam a szorosan összefont tincsein
-Nem is. Alig volt időnk, amiatt az idióta miatt, úgyhogy itt oldalt-mutatta a gyönyörű ujjaival a füle fölötti részt-eléggé össze lett csapva-pislogott nagyokat a szempilláival
-Nekem így is bejössz. Sőt… Ahogy megismerem a hibáidat, egyre csak szexisebbnek talállak-mosolyodtam el kajánul
-Igen?-rántott egyet a szemöldökén
-A hibákba a kis szerszám is beletartozik?-dugta be Tom fülébe a fülhallgatót
-Hogy te milyen vicces gyerek vagy-vágta fejbe Tom Adriant
-Na, kész vagy. Lépek-indult ki a gitár árokból
-Alig várom, hogy megint együtt legyünk-karolta át a derekam-Mindig az a napom fénypontja.
Megcsókoltam. A húsos alsóajkába csintalanul beleharaptam, mire nagy vigyor ült ki az arcára.
-És még el sem kell vinned vacsizni…-bújtam hozzá
-Ne is emlékesztess arra a hülyére-nevetett-Szeretlek.
-Én is.
Portré
Ha Istent ismertek, akkor megnyitjátok a YouTube-ot és megnézitek thedrawinghands videóit. Fantasztikus!!!
2011. január 18., kedd
Napi Gustav
2011. január 17., hétfő
Love game-21.rész (előzetes)
21.
-A barátnőd hogy bírja elviselni? Úgy értem, azt, hogy minden egyes nap más városban vagy nélküle és a rajongói találkozók alkalmával szebb és szebb lányokat ölelgetsz?-temettem az arcomat a kezembe-Én már a puszta gondolattól is rosszul vagyok. Velem van a baj?-néztem rá fájdalmas arccal
-Dehogy-fogta meg a kezeimet Georg-Ez normális. Néha Di is kicsapja a hisztit-nevetett fel-De legalább tudom, hogy szeret és ezért teszi.
-Az te vagy-vágtam rá-De mi most Tomról beszélünk, az örök szingli Tom Kaulitzról-húztam el a szám
-Hidd el, ő is tudni fogja-ölelt magához
Nem akartam féltékenynek tűnni, de nekem már az is fura, hogy a világ legszexibb pasija szeret és velem akar lenni. Mindig úgy elnéztem a Meet&Greet-ek alkalmával, hogy megannyi nagy mellű, hosszú lábú lány flörtölő pillantásokkal méregeti a pasimat. Jó, azért a hátsófelem nem tudják űberelni, de akkor is.
-A barátnőd hogy bírja elviselni? Úgy értem, azt, hogy minden egyes nap más városban vagy nélküle és a rajongói találkozók alkalmával szebb és szebb lányokat ölelgetsz?-temettem az arcomat a kezembe-Én már a puszta gondolattól is rosszul vagyok. Velem van a baj?-néztem rá fájdalmas arccal
-Dehogy-fogta meg a kezeimet Georg-Ez normális. Néha Di is kicsapja a hisztit-nevetett fel-De legalább tudom, hogy szeret és ezért teszi.
-Az te vagy-vágtam rá-De mi most Tomról beszélünk, az örök szingli Tom Kaulitzról-húztam el a szám
-Hidd el, ő is tudni fogja-ölelt magához
Nem akartam féltékenynek tűnni, de nekem már az is fura, hogy a világ legszexibb pasija szeret és velem akar lenni. Mindig úgy elnéztem a Meet&Greet-ek alkalmával, hogy megannyi nagy mellű, hosszú lábú lány flörtölő pillantásokkal méregeti a pasimat. Jó, azért a hátsófelem nem tudják űberelni, de akkor is.
Kép elemzés
2.
1. Hát én megeszem Gusti csodálkozó pofiját. Ez a japán csaj viszont nagyon brutál. xD
2.Itt is Gusti űberel mindenkit.Tom ülése és Bill láb tartása is hihetetlen aranyos. Imádom őket.
1. Hát én megeszem Gusti csodálkozó pofiját. Ez a japán csaj viszont nagyon brutál. xD
2.Itt is Gusti űberel mindenkit.Tom ülése és Bill láb tartása is hihetetlen aranyos. Imádom őket.
2011. január 16., vasárnap
Hajfújószerkezet
Kezdem azt hinni, hogy Georgnak direkt van beszerelve egy szélgép, hogy fújja a csodás hajkoronáját.
A videó végén awh Tom. *.*
Viszlát, Listing!
Ezt a számot, nem viccelek, kö-te-le-ző hozzá hallgatni. :) Jó szórakozást!
2011. január 15., szombat
Ismét szavazz!
Az tudom, hogy a legnagyobb sikere az ikrekkel kapcsolatos írásoknak van, de egy Georgosnak is örülnétek?
Christina Grimmie & Alex Goot
Christina-nak és Alexnek is rengeteg videója van YouTube-on. A lány remek énekes a srác pedig iszonyat helyes is fantasztikus zenész. Csekkoljátok! ;)
2011. január 14., péntek
Battlefield-8.rész
8.
Forró volt a hangulat.
Billt tanulás jelszóval meghívtam magunkhoz a suli után. Hát… mondjuk úgy, hogy gyakorlatban próbáltuk megérteni a biológiát.
Végig feküdt az ágyamon, én pedig a csípőjére ülve kényeztettem őt a csókjaimmal. Hihetetlenül beindultunk mindketten. Mikor felszisszent egy-egy harapásnál, azt hittem, hogy nem fogok tudni majd leállni.
Mikor fölém kerekedett, akkor halk nyögés után próbáltam kicsit visszavenni.
-Bill, én nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz-nevettem fel játékosan. Elmosolyodott.
-Jó, ígérem, hogy nem hiszem…-a combomat a derekához emelte és folytatta azt, amit az előbb én abbahagytam. Ennyit erről.
Vágytam rá. Őszintén. Úgy akartam őt, ahogy Marcot sosem. Azt hiszem, annyira elvakított ez az érzés, hogy észre sem vettem, mekkora butaságot csinálok. A finom kezeit becsúsztatta a pólóm alá. Csak átadtam magam a helyzetnek. Túlságosan elgyengültem ahhoz, hogy megálljt parancsoljak.
Beleakasztottam a fogam a nyelvpiercingjébe. Vadul rám pillantott. A nézése mindent elárult. Lekapta magáról a pólóját és tépni kezdtük egymás száját. A vékony, szálkás teste alatt pihegve hagytam magam. Annyira komolynak tűnt a dolog, hogy úgy éreztem, okos kislányként rá kell kérdeznem valamire.
-Van nálad óvszer?-súgtam kéjesen végig karmolva a hátát
-Persze…-közölte lihegve. Olyan természetes volt számára ez a helyzet. Akkor és ott nem, de utána gondolkodtam rajta, hogy: vajon ő ezt gyakran csinálja?
Nagyon belemelegedtünk. Elsöprő érzelmek kavarogtak a szobámban…
Egészen addig, amíg a földszintről fel nem hallatszott a szüleim hangja. A szívem az idegességtől majdnem kiugrott a mellkasomból, így löktem félre Billt.
-Jézusom, mit keresnek ezek itt?-kaptam a pólóm után sietve
-Mennyi az idő?-néztünk erre fel mindketten a falon lévő órámra. Este 6:25. Logikus. Öt körülre ígérték magukat.
-Basszus! Szólhattál volna, hogy így elcsesztük az időt!-felpattantam és felhúztam a nadrágomat
-Bocs, de nem vagyok falióra-kezdett ő is öltözködni-Most mi lesz?
-Ennek még nem… Még nem most jött el az ideje, hogy megismerjenek… Még nem-ráztam a fejem
Úgy véltem, se Jörg, se anya nem készült fel Bill látványára. Na jó, főként a nevelőapám nem.
-Emma, megjöttünk-kiáltott fel Jörg. A hideg futkosott a hátamon.
-Tedd rendbe magad, én meg addig lemegyek és előkészítem a terepet-közöltem Billel. Bólintott.
Még egyszer belenéztem a tükrömbe és az utolsó hajtincs rendbetétele után kimentem a szobából. Lekocogtam a lépcsőn és csilingelő hangon odaköszöntem.
-Sziasztok! Hát ti?-tettem a fülem mögé a hajam és megtámaszkodtam a lépcső kapaszkodóján
-Bevásároltunk-mondta Jörg, majd bevitte a konyhába a két nagy szatyornyi ennivalót
Anya közben levette a kabátját, felakasztotta a fogasra és kibújt az egyik cipőjéből, mire észrevette Bill csukáját.
-Hát ez?-nézett rá kérdően. Zavarodottan elvigyorodtam és próbáltam megfogalmazni a válaszomat.
-Ő… elhívtam az évfolyamtársamat, tudod, Billt tanulni. Tudod, akivel így… ő… így… tanulunk-nyögtem ki, majd dühösen nyugtáztam, hogy ez elég tré lett. Anyu csak egy kedves mosolyt ejtett és levette a másik cipőjét is. Nem tudtam mire vélni azt az arckifejezést, majd észrevettem Bill iskolatáskáját a cipők mellett. Elég átlátszó. Anya bement Jörg után a konyhába. Legalább ezer féle szó jutott eszembe a szituáció jellemzésére, de mind csúnya, úgyhogy inkább nem írom le.
Az ajtóm nyikorgása hallatszott, majd dübögő léptek mögöttem. Bill sétált le komótosan és megállt mellettem.
-Jobb lesz, ha én megyek, igaz?-suttogott
-Igen-gyűrtem az arcom-Annyira gáz ez az egész…-felnevetett és átölelt
-Dehogy… az eleje remek volt-hunyta le a szemét
Jörg krákogva kopogtatta ujjbegyeit az ajtófélfát. Bill hirtelen elengedett, rápillantott és ha lett volna egy videokamera a kezemben, akkor tuti, dokumentálom a nevelőapám döbbent arckifejezését. Mint, aki citromba harapott.
Bill magabiztosan lesétált a lépcsőn és odaállt elé.
-Bill Kaulitz-nyújtotta a vékony csuklóját. Jörg, mintha űrlényt látna, végig mérte tátott szájjal Billt és egy szó nélkül kezet rázott vele.
-Ő az évfolyamtársam-igyekesztem menteni a menthetőt-Együtt járunk angolra meg…-Jörg közbe vágott
-Jörg Ullmann-tette hozzá. Anyu is előlépett. Az ő arca is hasonló fázisokon ment végig, de a végén csak-csak előjött a kedves mosoly. Ő is bemutatkozott, hasonlóan Jörghöz.
-Az apám is Jörg-próbálta oldani helyzetet Bill. Gyorsan odaszaladtam mellé.
-Bill épp indulni akart…-néztem manipulálóan a srácra
-Ja…-esett le neki-Igen.
-Kár, pedig azt hittem, maradsz vacsorára-indult vissza a konyhába anya-Spagetti lesz-kiabált ki
-Ez remek lenne, de nekem tényleg mennem kell. Így is túl sokáig maradtam…-kiáltott Bill utána
-Igen. Túlságosan sokáig-szólt szigorúan Jörg. A hangszínéből tudtam, hogy amint ketten leszünk kapok egy alapos fejmosást felvilágosítással vegyítve.
Bill elindult, felvette a cipőjét, kabátját és a táskáját, majd udvariasan köszönt és kiment a bejárati ajtón.
-Kikísérem-bújtam bele a csizmámba és az egyik fogason lógó kabátba, majd utána mentem. Bill már a kapunál állt, mikor becsuktam magam mögött az ajtót-Sajnálom…-szaladtam oda hozzá és a nyakába borultam -Már megérted, hogy szombaton miért nem akartalak beengedni. Jörg néha nagyon konzervatív…-forgattam a szemeimet
-Semmi baj. Már megszoktam-mosolyodott el olyan „Billesen”-Legtöbb ember így viselkedik, mikor először meglát. Ez természetes-döntötte a homlokát az enyémnek
-Van egyáltalán buszod?-húztam el a szám
-Persze…-nyugtatott meg-Még mennek rendesen ilyenkor-simította meg az arcom-De megyek, édes-csókolt meg még egyszer
-Nem bánom, hogy még nem történt meg… Túl korai lett volna-pislogtam nagyokat
-Addig várok, ameddig szeretnéd…-nyitotta ki a kaput
-Jó éjt-integettem. Bill elindult. Már korom sötét volt, így csak a cigijének parázslását tudtam kivenni. Remélem, hogy komolyan gondolta, amit mondott.
***
-Szóval zenész…-csattant fel Jörg. Egymással szemben ültünk a nappaliban. Ő az egyik fotelben, én a másikban, anya középen a kanapén terült el. A spagetti már az edényben főtt.
-Miért mi van akkor?-ráncoltam a szemöldököm
-Áh, semmi-nevetett fel cinikusan-Az egy dolog, hogy zenész… De nézz már rá! Komolyan, elsőre azt hittem, hogy lány. Másodjára azt, hogy meleg. Kell ennél többet mondanom?
Felháborodva ugrottam fel a bársony borítású fotelből.
-Ezt most csak azért mondod, mert te totálisan odavoltál Marcoért. Hát közlöm, hogy akkor járj te vele, mert nekem nem kell-ordítottam rá, mire ő is felállt
-Marco igenis jó gyerek. Az apja régi barátom és ő az egyetlen fiú, akire rámertelek bízni. Erre a drogos rockerre nem foglak…
-Nem drogos… Ezt honnan veszed?-nevettem fel cinikusan
-Drága kislányom, csak nyisd ki a szemed! Süt róla…-ült vissza
-Nem vagyok lányod-közöltem halál nyugodtan, majd felmentem a szobámba. Még az étvágyam is elvette az idióta viselkedése.
***
Másnap a suliban az egyik szünetben a folyosón megtalált Frau Lecht.
-Emma-szólt utánam. Félve megfordultam.
-Tanárnő…-eröltettem egy kis vigyort az arcomra. Bár… inkább vicsorgásnak tűnt.
-Tegnap nem voltál angolon. Oh, és Kaulitz se-tette hozzá egy szemöldök felhúzással-Mi ennek az oka?-lefagytam. Reméltem, hogy nem fog emlékezni erre a kis bakira.
-Gyengélkedtem-vágtam rá
-És gondolom Kaulitz veled gyengélkedett-tette karba a kezét. A cipőjével ritmusosan kopogott a kövön, ami iszonyatosan zavart.
-Igen-bólintottam-Együtt gyengélkedtünk-nevetgéltem kínosan. Azt hiszem, nem hitte el.
-Kaulitznak már nem ez az első lógása…
-De…-vágtam közbe
-Had mondjam el! Ha még egyszer előfordul, hogy nem jelensz meg az órámon és nincs semmi értelmes-emelete ki ezt a szót-kifogásod, jelentem a szüleidnek. Megértettük egymást?-tette fel ezt a költői kérdést és már ment is tovább.
Amilyen lekezelő a stílusa, annyira jó arc Lecht, szóval ezt megúsztam. Még...
Ami a nap hátra lévő részt illeti... nos...
Forró volt a hangulat.
Billt tanulás jelszóval meghívtam magunkhoz a suli után. Hát… mondjuk úgy, hogy gyakorlatban próbáltuk megérteni a biológiát.
Végig feküdt az ágyamon, én pedig a csípőjére ülve kényeztettem őt a csókjaimmal. Hihetetlenül beindultunk mindketten. Mikor felszisszent egy-egy harapásnál, azt hittem, hogy nem fogok tudni majd leállni.
Mikor fölém kerekedett, akkor halk nyögés után próbáltam kicsit visszavenni.
-Bill, én nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz-nevettem fel játékosan. Elmosolyodott.
-Jó, ígérem, hogy nem hiszem…-a combomat a derekához emelte és folytatta azt, amit az előbb én abbahagytam. Ennyit erről.
Vágytam rá. Őszintén. Úgy akartam őt, ahogy Marcot sosem. Azt hiszem, annyira elvakított ez az érzés, hogy észre sem vettem, mekkora butaságot csinálok. A finom kezeit becsúsztatta a pólóm alá. Csak átadtam magam a helyzetnek. Túlságosan elgyengültem ahhoz, hogy megálljt parancsoljak.
Beleakasztottam a fogam a nyelvpiercingjébe. Vadul rám pillantott. A nézése mindent elárult. Lekapta magáról a pólóját és tépni kezdtük egymás száját. A vékony, szálkás teste alatt pihegve hagytam magam. Annyira komolynak tűnt a dolog, hogy úgy éreztem, okos kislányként rá kell kérdeznem valamire.
-Van nálad óvszer?-súgtam kéjesen végig karmolva a hátát
-Persze…-közölte lihegve. Olyan természetes volt számára ez a helyzet. Akkor és ott nem, de utána gondolkodtam rajta, hogy: vajon ő ezt gyakran csinálja?
Nagyon belemelegedtünk. Elsöprő érzelmek kavarogtak a szobámban…
Egészen addig, amíg a földszintről fel nem hallatszott a szüleim hangja. A szívem az idegességtől majdnem kiugrott a mellkasomból, így löktem félre Billt.
-Jézusom, mit keresnek ezek itt?-kaptam a pólóm után sietve
-Mennyi az idő?-néztünk erre fel mindketten a falon lévő órámra. Este 6:25. Logikus. Öt körülre ígérték magukat.
-Basszus! Szólhattál volna, hogy így elcsesztük az időt!-felpattantam és felhúztam a nadrágomat
-Bocs, de nem vagyok falióra-kezdett ő is öltözködni-Most mi lesz?
-Ennek még nem… Még nem most jött el az ideje, hogy megismerjenek… Még nem-ráztam a fejem
Úgy véltem, se Jörg, se anya nem készült fel Bill látványára. Na jó, főként a nevelőapám nem.
-Emma, megjöttünk-kiáltott fel Jörg. A hideg futkosott a hátamon.
-Tedd rendbe magad, én meg addig lemegyek és előkészítem a terepet-közöltem Billel. Bólintott.
Még egyszer belenéztem a tükrömbe és az utolsó hajtincs rendbetétele után kimentem a szobából. Lekocogtam a lépcsőn és csilingelő hangon odaköszöntem.
-Sziasztok! Hát ti?-tettem a fülem mögé a hajam és megtámaszkodtam a lépcső kapaszkodóján
-Bevásároltunk-mondta Jörg, majd bevitte a konyhába a két nagy szatyornyi ennivalót
Anya közben levette a kabátját, felakasztotta a fogasra és kibújt az egyik cipőjéből, mire észrevette Bill csukáját.
-Hát ez?-nézett rá kérdően. Zavarodottan elvigyorodtam és próbáltam megfogalmazni a válaszomat.
-Ő… elhívtam az évfolyamtársamat, tudod, Billt tanulni. Tudod, akivel így… ő… így… tanulunk-nyögtem ki, majd dühösen nyugtáztam, hogy ez elég tré lett. Anyu csak egy kedves mosolyt ejtett és levette a másik cipőjét is. Nem tudtam mire vélni azt az arckifejezést, majd észrevettem Bill iskolatáskáját a cipők mellett. Elég átlátszó. Anya bement Jörg után a konyhába. Legalább ezer féle szó jutott eszembe a szituáció jellemzésére, de mind csúnya, úgyhogy inkább nem írom le.
Az ajtóm nyikorgása hallatszott, majd dübögő léptek mögöttem. Bill sétált le komótosan és megállt mellettem.
-Jobb lesz, ha én megyek, igaz?-suttogott
-Igen-gyűrtem az arcom-Annyira gáz ez az egész…-felnevetett és átölelt
-Dehogy… az eleje remek volt-hunyta le a szemét
Jörg krákogva kopogtatta ujjbegyeit az ajtófélfát. Bill hirtelen elengedett, rápillantott és ha lett volna egy videokamera a kezemben, akkor tuti, dokumentálom a nevelőapám döbbent arckifejezését. Mint, aki citromba harapott.
Bill magabiztosan lesétált a lépcsőn és odaállt elé.
-Bill Kaulitz-nyújtotta a vékony csuklóját. Jörg, mintha űrlényt látna, végig mérte tátott szájjal Billt és egy szó nélkül kezet rázott vele.
-Ő az évfolyamtársam-igyekesztem menteni a menthetőt-Együtt járunk angolra meg…-Jörg közbe vágott
-Jörg Ullmann-tette hozzá. Anyu is előlépett. Az ő arca is hasonló fázisokon ment végig, de a végén csak-csak előjött a kedves mosoly. Ő is bemutatkozott, hasonlóan Jörghöz.
-Az apám is Jörg-próbálta oldani helyzetet Bill. Gyorsan odaszaladtam mellé.
-Bill épp indulni akart…-néztem manipulálóan a srácra
-Ja…-esett le neki-Igen.
-Kár, pedig azt hittem, maradsz vacsorára-indult vissza a konyhába anya-Spagetti lesz-kiabált ki
-Ez remek lenne, de nekem tényleg mennem kell. Így is túl sokáig maradtam…-kiáltott Bill utána
-Igen. Túlságosan sokáig-szólt szigorúan Jörg. A hangszínéből tudtam, hogy amint ketten leszünk kapok egy alapos fejmosást felvilágosítással vegyítve.
Bill elindult, felvette a cipőjét, kabátját és a táskáját, majd udvariasan köszönt és kiment a bejárati ajtón.
-Kikísérem-bújtam bele a csizmámba és az egyik fogason lógó kabátba, majd utána mentem. Bill már a kapunál állt, mikor becsuktam magam mögött az ajtót-Sajnálom…-szaladtam oda hozzá és a nyakába borultam -Már megérted, hogy szombaton miért nem akartalak beengedni. Jörg néha nagyon konzervatív…-forgattam a szemeimet
-Semmi baj. Már megszoktam-mosolyodott el olyan „Billesen”-Legtöbb ember így viselkedik, mikor először meglát. Ez természetes-döntötte a homlokát az enyémnek
-Van egyáltalán buszod?-húztam el a szám
-Persze…-nyugtatott meg-Még mennek rendesen ilyenkor-simította meg az arcom-De megyek, édes-csókolt meg még egyszer
-Nem bánom, hogy még nem történt meg… Túl korai lett volna-pislogtam nagyokat
-Addig várok, ameddig szeretnéd…-nyitotta ki a kaput
-Jó éjt-integettem. Bill elindult. Már korom sötét volt, így csak a cigijének parázslását tudtam kivenni. Remélem, hogy komolyan gondolta, amit mondott.
***
-Szóval zenész…-csattant fel Jörg. Egymással szemben ültünk a nappaliban. Ő az egyik fotelben, én a másikban, anya középen a kanapén terült el. A spagetti már az edényben főtt.
-Miért mi van akkor?-ráncoltam a szemöldököm
-Áh, semmi-nevetett fel cinikusan-Az egy dolog, hogy zenész… De nézz már rá! Komolyan, elsőre azt hittem, hogy lány. Másodjára azt, hogy meleg. Kell ennél többet mondanom?
Felháborodva ugrottam fel a bársony borítású fotelből.
-Ezt most csak azért mondod, mert te totálisan odavoltál Marcoért. Hát közlöm, hogy akkor járj te vele, mert nekem nem kell-ordítottam rá, mire ő is felállt
-Marco igenis jó gyerek. Az apja régi barátom és ő az egyetlen fiú, akire rámertelek bízni. Erre a drogos rockerre nem foglak…
-Nem drogos… Ezt honnan veszed?-nevettem fel cinikusan
-Drága kislányom, csak nyisd ki a szemed! Süt róla…-ült vissza
-Nem vagyok lányod-közöltem halál nyugodtan, majd felmentem a szobámba. Még az étvágyam is elvette az idióta viselkedése.
***
Másnap a suliban az egyik szünetben a folyosón megtalált Frau Lecht.
-Emma-szólt utánam. Félve megfordultam.
-Tanárnő…-eröltettem egy kis vigyort az arcomra. Bár… inkább vicsorgásnak tűnt.
-Tegnap nem voltál angolon. Oh, és Kaulitz se-tette hozzá egy szemöldök felhúzással-Mi ennek az oka?-lefagytam. Reméltem, hogy nem fog emlékezni erre a kis bakira.
-Gyengélkedtem-vágtam rá
-És gondolom Kaulitz veled gyengélkedett-tette karba a kezét. A cipőjével ritmusosan kopogott a kövön, ami iszonyatosan zavart.
-Igen-bólintottam-Együtt gyengélkedtünk-nevetgéltem kínosan. Azt hiszem, nem hitte el.
-Kaulitznak már nem ez az első lógása…
-De…-vágtam közbe
-Had mondjam el! Ha még egyszer előfordul, hogy nem jelensz meg az órámon és nincs semmi értelmes-emelete ki ezt a szót-kifogásod, jelentem a szüleidnek. Megértettük egymást?-tette fel ezt a költői kérdést és már ment is tovább.
Amilyen lekezelő a stílusa, annyira jó arc Lecht, szóval ezt megúsztam. Még...
Ami a nap hátra lévő részt illeti... nos...
2011. január 13., csütörtök
2011. január 12., szerda
Battlefield-8.rész (előzetes)
8.
Forró volt a hangulat. Billt tanulás jelszóval meghívtam magunkhoz a suli után. Hát… mondjuk úgy, hogy gyakorlatban próbáltuk megérteni a biológiát.
Végig feküdt az ágyamon, én pedig a csípőjére ülve kényeztettem őt a csókjaimmal. Hihetetlenül beindultunk mindketten. Mikor felszisszent egy-egy harapásnál, azt hittem, hogy nem fogok tudni majd leállni.
Mikor fölém kerekedett, akkor halk nyögés után próbáltam kicsit visszavenni.
-Bill, én nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz-nevettem fel játékosan. Elmosolyodott.
-Jó, ígérem, hogy nem hiszem…-a combomat a derekához emelte és folytatta azt, amit az előbb én abbahagytam. Ennyit erről.
Vágytam rá. Őszintén. Úgy akartam őt, ahogy Marcot sosem. Azt hiszem, annyira elvakított ez az érzés, hogy észre sem vettem, mekkora butaságot csinálok. A finom kezeit becsúsztatta a pólóm alá. Csak átadtam magam a helyzetnek. Túlságosan elgyengültem ahhoz, hogy megálljt parancsoljak.
Beleakasztottam a fogam a nyelvpiercingjébe. Vadul rám pillantott. A nézése mindent elárult. Lekapta magáról a pólóját és tépni kezdtük egymás száját. A vékony, szálkás teste alatt pihegve hagytam magam. Annyira komolynak tűnt a dolog, hogy úgy éreztem, okos kislányként rá kell kérdeznem valamire.
Forró volt a hangulat. Billt tanulás jelszóval meghívtam magunkhoz a suli után. Hát… mondjuk úgy, hogy gyakorlatban próbáltuk megérteni a biológiát.
Végig feküdt az ágyamon, én pedig a csípőjére ülve kényeztettem őt a csókjaimmal. Hihetetlenül beindultunk mindketten. Mikor felszisszent egy-egy harapásnál, azt hittem, hogy nem fogok tudni majd leállni.
Mikor fölém kerekedett, akkor halk nyögés után próbáltam kicsit visszavenni.
-Bill, én nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz-nevettem fel játékosan. Elmosolyodott.
-Jó, ígérem, hogy nem hiszem…-a combomat a derekához emelte és folytatta azt, amit az előbb én abbahagytam. Ennyit erről.
Vágytam rá. Őszintén. Úgy akartam őt, ahogy Marcot sosem. Azt hiszem, annyira elvakított ez az érzés, hogy észre sem vettem, mekkora butaságot csinálok. A finom kezeit becsúsztatta a pólóm alá. Csak átadtam magam a helyzetnek. Túlságosan elgyengültem ahhoz, hogy megálljt parancsoljak.
Beleakasztottam a fogam a nyelvpiercingjébe. Vadul rám pillantott. A nézése mindent elárult. Lekapta magáról a pólóját és tépni kezdtük egymás száját. A vékony, szálkás teste alatt pihegve hagytam magam. Annyira komolynak tűnt a dolog, hogy úgy éreztem, okos kislányként rá kell kérdeznem valamire.
Videó Anitától
0:03 töretlen csillogású haj
0:06 Georg hajának a gyönyörű esése :O
0:07 Tom megnézi, nem-e leette magát xD
0:11 vajon mit súg Tom G-nek?
0:23 Georg hogy kapaszkodik...
0:30 Georg fotó beállása
0:37 nézzétek T kezét, hogy hol van! :)
0:43 Georg és a bója
0:49 G ismét erősen fogóckodik
0:53 megviselt Georg
1:06 locsoljatok fel! *-*
1:08 bánatos G :(
1:13 mwah
1:18 kilátszik Georg harapnivaló füle
1:21 itt Tom a szívdobogást imitálja
1:28 édes
1:33 imádom ezt az inget T-n
1:34 awh Georgnak miiilyen hosszú (a haja : P)
1:45 de helyesek!
1:46 robot
1:54 életem legszebb Georg pofija...uristi
2:12 nem szeretem Tom szemcsijét
2:21 legjobb frizu
2:29 tökély
2:33 Tom és az autója is bekaphatják... : D
2:45 pacsííí ^^
2:50 és zárásnak ismét egy tökéletes hajkorona ;)
2011. január 11., kedd
10.000 + design terv és miegymás
Akartam valami meglepit hozni nektek, hogy megünnepelhessük ezt a nagy számot... pl. egy új design-t. De igazából én annyira megszerettem ezt, hogy nem igen szeretnék váltani. Remélem nem baj... Helyette kaptok egy Billes képet.
Még egyszer köszönöm. ^^
Tegnap este
Épp a Battlefielden gondolkodtam elalvás előtt, mikor eszembe jutott, hogy Gustav a kezeit mindig leragasztózza, hogy ne vérezzen a dobverő miatt. Áldozzunk most egy perces néma csenddel Gusto cukkancs ujjainak!
: D
(Egyébként már meg van a történet folytatása. : P)
(Egyébként már meg van a történet folytatása. : P)
2011. január 10., hétfő
Tokio Hotel találkozó
Official Hungarian Tokio Hotel Team
Én nagyon úgy néz ki, hogy megyek. Annyira jó volt a fanpartyn is, mikor leültünk és kidumáltuk a világunk nagy problémáit. Akkor éreztem először, hogy olyan emberek között vagyok, akik 100%-ig megértik a rajongásomat.
Gyertek minél többen, mert biztos, hogy nagyon jól lesz és mindig élmény új rajongókat megismerni. ^^
Na, ti jöttök?
Na, ti jöttök?
2011. január 9., vasárnap
Love game-20.rész
20. Melletem szuszogott reggel, mikor felkeltem. Csak könyököltem a fehér tollpárnán és néztem, ahogy alszik. Annyira nyugodt és kiegyensúlyozott ilyenkor. A nagy szempillái az arcán ülnek és még az arca is egész kisimul.
Meztelen volt. A testét a vastag paplan takarta a mellkasáig, ami szüntelen mozgott le-fel.
Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen csoda miért akar velem lenni? Hisz nincsenek óriási melleim, nem vagyok csont sovány, az arcom se szebb más lányokénál és a lábaim se 2 kilométeresek. Akkor miért?
Abbahagytam a gondolkodást. Nem magától a ténytől voltam már rosszul, inkább attól, hogy agyalok rajta.
Szorosan hozzábújtam. A fejemet a vállára hajtottam, mire ő ébredezni kezdett. Nem nyitotta ki a csodás barna szemeit csak átkarolt és adott egy puszit. Együtt pihentünk tovább.
Pár órával később már teljesen világos volt kint. Ezt a sötétítőn beszűrődö fény alapján mondom. Tom finoman kibújt alólam és szembe fordult velem. A takarót feljebb húzta a vállamon, miután közelebb csúszott hozzám. A homlokát az enyémnek döntötte, majd ismét behunyta a szemét. Nagy levegőt vett. A hideg kezemet a puha, forró hátára tettem és még közelebb bújtam.
-Tom?-súgtam rekedt hangon
-Hm?-nyögte félálomban. Egy apró puszit adtam az arcára.
-Szeretlek- súgtam a fülébe és visszahajtottam a fejem a párnára
Kinyitotta a fáradt szemeit és halványan elmosolyodott.
-Én is, Anna-zongoráztak végig az ujjai a derekamon, majd megcsókolt
-A második esténk is ugyan olyan jó volt, mint az első?-kérdeztem félve
-Ne butáskodj már!-ejtett egy egy félmosolyt-Még jobb is…
Megnyugtatott ezzel a kijelentésével. Reméltem, hogy komolyan is gondolja.
-És most mi lesz az öcséddel?-nyeltem egy nagyot. Levette a kezét a csípőmről és megsimította az arcom.
-Majd beszélek vele, oké?-bólintottam
Tom rendelt reggelit a szobájába. Olyan kis idióta, ahogy a szőlőszemeket próbálja elkapni a szájával. Minden egyes találat után kaptam egy csókot. Aztán elment zuhanyozni, mialatt én körbenéztem a közösségi portálokon a telefonjáról. Zuhany után egy szál boxerben neki látott a fogmosásnak, közben egy hímsoviniszta rapp számot bömböltetett. Olyan édesen nyomta a fogkeféjével a szájában a szöveget. Mikor elfejtett egy-két sort, akkor sikálta a fogát, egyébként csak térfoglaló funkciót töltött be a szájában. Bár tudtam volna jobb dolgot is, ami a szájába kerülhetne a fogkefe helyett, de ebbe most nem megyek bele…
Szerettem volna minden reggel így kelni. Van rá kereken 2 hetem. Ha belegondolok, hogy utána vége a turnénak és ő egyik nap a világ egyik, másik nap a világ totál másik pontján lesz, ráadásul nélkülem, akkor rögtön görcsbe rándul a gyomrom.
Dél körül kilopóztam a hotelből a buszokhoz. Hajnalban érkezhettek meg ide, a parkolóba. Tommal alig bírtunk leválni egymásról, de muszáj volt. Valaki kitalálta, hogy ebédeljen az egész csapat együtt a hotelben és utána induljunk tovább Toulouse-ba.
Mikor bementem a buszba, Axel és Thomas éppen elmélyülten beszélgettek. Ennyit a „nem akarok senkivel összefutni” tervemről.
-Hol jártál, virágszálam?-nevetett Axel-Vagy inkább kérdezzem, hogy kinél?-nyújtózott egyet
-Miért? Kinél?-kapkodta a fejét Thomas
-Senkinél-néztem szúrósan Axelre, aki még mindig csak sunyi pillantásokkal ostromolt
-De tényleg, hol voltál?-kérdezte Thomas értetlenkedve
-Sehol…-dobtam le a kabátom-Átöltözök, szóval megköszönném, ha ti most…-terelgettem őket a kijárat felé-Majd az ebédnél találkozunk. Addig bírjátok ki nélkülem és foglaljatok helyet!
-Kidobsz?-kérdezte meglepődve Axel
-Jól látod a helyzetet, drága főnököm. Na…-nevettem el magam
-Gyere, Thomas-intett a barátjának és kimentek a buszból. Amikor becsukták maguk után az ajtót, elkezdtem levenni a Tom illatú ruháimat.
Fél óra múlva mentem Axelék után. Át kellett gondolnom az estét. Boldog voltam. Nem tudtam letörölni az arcomról a mosolyt. Nagyon boldog. Szerelmes voltam. Újra és újra fel kellett idéznem azt a pillanatot, mikor kimondta, hogy „szeretlek”. Felvettem egy kényelmes ruhát és már szaladtam is. Nem akartam a desszertre beesni, hamár ilyen elit helyen eszünk.
Mikor beértem a hotel éttermébe, rögtön elcsíptem Tom tekintetét. Egy sokat sejtető mosolyt küldött felém, miközben Georgot oltotta nagyhanggal. Hosszú asztaloknál ültek. Közelebb mentem és az Axel melletti üres székre letettem a cuccaimat.
-Sziasztok!-néztem körbe. Már mindenki az előételénél járt.
-Anna!-kurjantott fel David
-Szia-köszönt kikerekedett szemekkel Adrian. Tegnap jól leráztam szegényt.
-Csüccs le!-ivott az italából Jost
-Mindjárt, csak kezet mosok. Hol van a mosdó?-kérdeztem a pincértől
-Arra-mutatott jobb irányba
Szóval elindultam. A nehéz wc ajtót alig bírtam kinyitni, de mikor sikerült, akkor érdekes látvánnyal találtam magam szembe. Natalie éppen bronzosítóval kente az orcáját. A tükörben észrevett és hátrafordult résnyire nyitott ajkakkal.
-Szia-közömbösen, majd odamentem mellé és megnyitottam a csapot. Ő folytatta a sminkelést. A légkör elég feszült volt mind az 5 négyzetméteren.
-Jó csizma-törte meg a csendet és becsukta a bronzosítóját
-Köszi-grimaszoltam értetlenül-Jó kabát-böktem a fekete blézerére
-Köszönöm-mosolyodott el. Én úgyszint, de inkább a meglepődöttségtől.
-Tudod,-tette el a nagy táskájába a bronzosítót és az ecsetet-én nem akartam szemét lenni-cipzározta össze-Még jóban is lehetnénk, ha nem lennél Bill álmai nője-forgatta a szemét
-Vagy, ha nem estél volna nekem-szúrkálódtam
-Ne haragudj!-kezdte a földet bámulni-Én csak…
-Bele vagy zúgva-húztam el a szám. Kissé elpirult.
-Tökéletes srác. Szexi, édes, helyes… Már évek óta csináljuk ezt, de mégsem akar semmi komolyat. Aztán jöttél te és…-nevetett fel fájdalmasan-Engem még vacsorázni se vitt el. A hamburgi házukban se jártam-döbbentem figyeltem. Natalies teljesen megnyílt előttem.
-Nem volt közöttünk semmi komoly-ráztam a fejem
-Tudom…
-Ő nem engem szeret. Ő azt szereti, aki lenni akartam. Én teljesen kifordultam magamból miatta. Nem illünk össze. Erre majd ő is rájön-bíztattam-De gyerünk enni! Farkas éhes vagyok!-jelentettem ki
-Én is-mosolygott-Bár nem igazán kéne ennem… Híztam most-nézett végig magán
-Hagyjuk már!-nevettem
Kicsit meglepődtek a többiek, mikor Natalie és én bájcsevegve megérkeztünk. Billnek még félre is szaladt az éppen rágott falat a szájában. Gustavnak úgy kellett visszahoznia őt az élők sorába pár hátbacsapással.
Önkiszolgálós ebéd volt. A főételt úgy időzítettem, hogy Tommal együtt szedjük ki a tésztát a tányérunkra.
-Fáradtnak tűnsz-szedtem ki egy kis adagot
-Valaki lefárasztott az éjjel-vetette be a csábos mosolyát
-Csakugyan?-simítottam meg a karját
-Ma este?-dobott be a szájába egy olivabogyót. Rögtön a szőlő jutott az eszembe.
-Nem is tudom… Na jó!-vágtam rá rögtön-Piros vagy fekete?-búgtam, majd kéjesen ráharaptam az alsó ajkamra
-Fekete. Tudod, hogy attól indulok be-lépett kicsit közelebb
-Engem nem zavar…-állt be közénk Georg-De ha Bill meglátja, akkor kinyír titeket. Meg amúgy is: ennék!-ordított ránk Georg hisztisen. Mindhárman nagy röhögésben törtünk ki.
A nap csodásan alakult, egészen addig, amíg a buszban ülve kaptam egy sms-t. Tom volt az. Ez állt benne:
Bill kiakadt. Nem megy ez nekem. Sajnálom.
Tehát elmondta neki és Bill már megint kiveri a balhét, mert nem kapja meg, amit akar. Ez annyira jellemző. Hiába játsza magát, ő csak egy éretlen kisfiú, aki érzelmileg terrorizálja a testvérét. Dühös lettem. Nagyon dühös. Azonnal át akartam menni és leteremteni, de az én kérésemre több, mint tíz busz illetve teherautó nem fog megállni. Toulouse-ig biztosan nem. Így nem maradt más választásom csak az, hogy a francia hoteljükben még ma este beszélek vele. Így is tettem.
Mivel csak másnap volt a koncert, szabad estét kaptunk. Már vagy egy órája megérkeztünk, de se kép, se hang. Este 9:30-kor végülis fogtam magam és felmentem hozzájuk. Silke-től kaptam az információt, hogy az ötödiken vannak. Fellépcsőztem. Igen, a lépcsőt használtam…
-Szia-mosolygott a könyve mögül Tobi-Bill 312-es, Georg 314-es, Tom 315-ös és Gustav…
-Oké, köszi-állítottam le és odasétáltam a 312-eshez. Kétszer kopogtam. Nyílt is az ajtó. Bill kidugta a bánatos arcát.
-Szia. Bemehetek, kérlek?-kérdeztem nyájasan, kitárta az ajtót. Besétáltam.
-Beszélni szeretnék veled-ültem le az ágyára
-Sejtem miről-mondta cinikusan
-Bill, én szeretem a bátyjádat-hördültem fel
-Szemétládák vagytok mind a ketten. A hátam mögött kavartatok és én hülye… én meg nyaltam neked, tepertem érted…-ordítva
-A másik háta mögött kavarásról te is tudsz egy-két dolgot-pattantam fel. Nem szólt. Azt hiszem, ez betalált-Szeretem Tomot. És veled úgysem illenék össze. Én a csokit szeretem. Vannak saját ötleteim és gondolataim, nem kell, hogy más döntsön helyettem. Nem bírom, ha hisztis egy fiú, ha nem kapja meg, amit akar-nagy levegőt vettem-Tömören ennyi. Te nem ismersz engem, Bill.
Lesütötte a szemét és hosszú néma csend állt be.
-Csak ennyit szerettem volna mondani-indultam el az ajtó felé-És még annyi,-fordultam meg-hogy ne bántsd a testvéredet! Tom nem érdemli meg.
-Lehet, hogy nem ismerlek, de őrülten akarlak-meredt maga elé-Ő meg fog bántani-vágta rá-Tom nem képes hosszútávon egy lyukra játszani-nevetett fel
-Hagyd, hogy elkövessem a saját hibámat, jó?-húztam fel a szemöldököm, majd köszönés nélkül távoztam
-Ez gyors volt-szólt Tobias, mikor becsuktam magam mögött az ajtót
-Sietek-kacsintottam és elindultam a 315-öshöz. Odasétáltam és kopogtam.
-Ez igen!-döbbent arccal szólt ismét a biztonságiőr
Tom kinyitotta az ajtót egy „mindjárt” után és mosolyogva nyugtázta, hogy én vagyok az.
-Ha rózsaszín van rajtam, akkor kint maradok?-rebegtettem a szempilláimat. Megnyalta a piercingjét és berántott magához. Rögtön nekem esett, mint aki fel akar falni. Vad és erőszakos volt.
-Pont erre van szükségem. Rád!-lihegte
Kezdem azt hinni, hogy ez a dolog minden egyes alkalommal jobb és jobb lesz.
A reggeli pozíciónkat vettük föl. Ő a hátán feküdt, míg én a vállán. A mellkasát simogattam és a levegő vételeiben kerestem valami ütemet.
-Totál kész volt, de tényleg. Pont, mint a múltkor. Gyűlölöm olyankor. Erről az jutott eszembe, mikor kiskorunkban kaptunk egy kamiont és besértődött, mert nem akarta, hogy én is játszak vele…-kezdett mesélni a gyerekkoráról
-Erre te?-néztem az arcára
-Bevertem neki egyet-kezdett röhögni
-Tom!-szóltam rá
-Most kisebbet kapott-megdöbbentem-Az öcsémet muszáj néha helyre tenni…-visszahajtottam a fejem
-Ugye, nem fog bekövetkezni az, amit mondott? Nem fogsz bántani?-kérdeztem félve a választól
-Soha…
2011. január 8., szombat
Chris Schaller-Schrei
Ha minden igaz, akkor a Helden von Morgen tehetségkutató műsor egyik szereplőjéről beszélünk. Kicsit átértelmezte a TH örökzöldjét. Nekem nem jön be... Ja, amúgy a srác már kiesett.
Rumor-maker
Ez nagyon durva! Az első kép az eredeti, a másodikat már Photoshoppal megszerkesztették, ezért van Tom mellett az a lány.
Most ideírhatnám, hogy így készül a pletyka, de mivel már senki sem tudja, hogy igazi-e a Billes kép, így ennek fényében nem teszem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)