Love game 2 - 4. rész

4.

-Adrian, gyere már!-ordítottam a bejárati ajtót támasztva a fürdőszobában tollászkodó említettnek
-Mindjárt!-hallatszódott-Két perc.
-Úgysem fogsz összeszedni egy csajt se! Felesleges strapálnod magad.
-Christiannak igaza van-értett egyet Axel-Anna már fél órája kész van, pedig elvileg ő a lány.
-Elvileg?-kérdeztem vissza
Adrian pár percen belül kész is lett a frizurájának tökéletesre lakkozásával és egy fintor kíséretében felvette a kabátját.
-Te így jössz?-bökött a tornacipőmre
-Aha. Csak beköszönök, azért pedig nem fogok magassarkút húzni-vontam vállat
-Hát jó... De szerintem szarul nézel ki-közölte nemes egyszerűséggel mialatt bebújt a cipőjébe
-Értékelem az őszinteséged-reflektáltam azonnal-Bár én legalább nem szóltam le  a hajad, amin feleslegesen ügyködtél, mert egyáltalán nem lettél szebb.
-Oké, srácok, amikor egymás szájában voltatok, akkor jobban bírtalak titeket-közölte Axel mialatt behúzta az ajtót és kulcsra zárta
-Tényleg olyan fontos ezt folyton felemlegetni?-csattantam fel, de mindenki csak sokat sejtetően mosolygott, így elkönyveltem, hogy amíg élek, ezt fogom tőlük hallgatni
Én mondtam a többieknek, hogy menjünk busszal Davidhoz, de szerintük az átszállás miatt az úgy majdnem egy óra lenne, így, Adrian hajának épségét figyelembe véve, taxival mentünk.
Nem tudom, mit vártam az estétől. Kicsit kezdtem kellemetlenül érezni magam a saját bőrömben. Nem értettem magam. Nem tudtam, miért akarok odamenni, amikor az ilyen közös bulik majdnem mindig valami bonyodalommal végződnek, amin aztán megint agyalhatok, de szükségem volt erre. Kellett, hogy valami tovább lendítse a történetet, mert ez még nem az a pont volt, ahol meg akartam volna rekedni.
Mikor kiszálltunk a kocsiból, elámultam. Az volt az érzésem, hogy az (úgymond) munkatársaim otthonai egyre nagyobbak és szebbek. Először is ott van Georg minimalista, tágas, világos lakása, aztán Gustavék takaros, ámde óriási CD gyűjteménnyel rendelkező modern apartmanja és végül az ikrek ennél is nagyobb bérelt "viskója". David háza óriási volt és már csak a külsejéből és a kertből ítélve jobb, ha nem nyúlok semmihez, mert még a végén összetörök valamit és egy életen át törleszthetek. Csengettünk és kinyílt az elektromos kapu. Na, igen... Adriannal rögtön egymásra néztünk és tudtam, hogy neki is hasonló gondolatai voltak.
Átsétáltunk a kerten és David rögtön ajtót is nyitott. A zene már maximum hangerőn dübörgött és amint levettük a kabátunkat egy pincér lány kínált meg minket ezüst tálcán lévő koktélokkal. Mondanom sem kell, hogy a "hogyan öltözzünk fel minél kevesebb textilből" versenyt ő nyerte, ám holtversenyben a másik két nagymellű társával együtt. A fiúk persze rögtön méregették a lányt, enyhén tárgyiasítva, mire David megemlítette, hogy a koktélokat egy profi mixer keveri egész este a konyhában és hogy hívott még pár embert. Gyorsan lekaptam a kabátom, Adrian kezébe nyomtam és David antik bútoraira fittyet hányva beviharoztam a konyhába, ahol koktél helyett töltöttem magamnak két felest és húzóra megittam. Mély levegőt vettem...
A nappaliba kipillantva addig körülbelül harmincöt ember volt jelen. Volt pár ismerős a Humanoid turnéról, de volt egy-két random arc is. Ahogy a jelenlévőket bámultam, Georg észrevett és intett. Éppen két másik pasival beszélgetett. Ott volt Natalie is, ám az ikrek még sehol.
-Jól vagy?-simította meg a hátam Adrian
-Persze, csak azt hiszem, igazad volt. Tényleg ki kellett volna magam csípni.
-Vegyél vissza, jól nézel ki. Legalábbis, akinek tetszened kell, annak tetszeni fogsz... Vagyis már most tetszel-bökött a fejével a nappali felé
Georg éppen elindult felém mosolyogva. Adrian köszönt neki, majd arrébb ment megnézni a hideg tálakat, amiket David valószínűleg valami puccos étteremből szerzett.
-Ez kifogyott-mutatta az üres sörös poharát Georg, majd becsúsztatta a mögöttem lévő konyhapultra, ahonnan egy immáron felöltözött, fehér inges nő elvette-Hogy tetszik?-vette a két keze közé a jobb kezem
-Mi?-ráztam meg értetlenül a fejem
-Hát a buli! Daviddal együtt raktuk össze a délután.
-Oh! A buli...-néztem körbe, majd felnevettem és az imént ledöntött alkoholtól kissé felbátorodva válaszoltam-Legalább már tudom, hogy a tangára buksz.
A megjegyzésemet viccnek szántam... Legalábbis azt hiszem. Bár be kell valljam, kicsit zavart, hogy amíg engem legtöbbször melegítőben és natúr sminkben lát, addig ezek a lányok cérnát viselnek bugyi helyett és úgy rajongták körül.
Georg nevetve lesütötte a szemét és azt hiszem, valami frappáns válaszon, vagy magyarázkodáson gondolkozott, mikor Axel magához hívott engem és Adriant is, hogy átadjuk Gustavnak a közös ajándékunkat, amiért igazából aznap délután küldtük el szegény Christiant. Egy kis "túlélő" csomagot raktunk össze a mézeshetekre, amire valószínűleg semmi esélyük nem lesz az elkövetkezendő időkben, de mi azért megpróbáltuk. Volt benne egy kis üveg pia, gumi nagy mennyiségben és pár szexjáték, ami után Gustav viccesen meg is említette, hogy ezt valószínűleg Tomnak szántuk.
-Köszönöm. Szuperek vagytok-ölelt meg mindenkit a kedvenc dobosunk, aki már kicsit sem volt józan
Magamat is meglepve az elkövetkezendő fél órában Natalie társaságát élveztem. Először csak átlagos dolgokról csevegtünk, mint időjárás, munka, majd előrukkolt az igazi indokkal.
-Sajnálom...-nyögte fájdalmasan
-Mit?-rökönyödtem meg, majd elkezdtem kipiszkálni az üres koktélos poharam alján lévő ananász darabot
-Hát, hogy Bill és én...-nagy szemekkel ránéztem Bill neve hallatán-Bill azt mondta, hogy elmondta neked és...-habogott
-Mármint?-kérdeztem vissza, miközben még mindig a legnőiesebben próbáltam meg magamévá tenni az ananászomat
-Oh, én... Szóval én és Bill... Jó ég!-kapott a fejéhez
-Csak szivatlak-közöltem vele-Tudok róla és nem kell bocsánatot kérned. Bill sosem volt az enyém-tettem hozzá. Persze, magamban azért még megjegyeztem, hogy "és a tiéd sem", de udvarias lány révén ezt nem mondtam ki, bár azt hiszem, nem is volt rá szükség.
A Natalie-val folytatott csevegésem közben beesett a két Kaulitz meg még két barátjuk, akiket már látásból ismertem. Legalábbis pár közös fotón rajta voltak már a Kaulitzokkal. Bill tágra nyílt szemekkel konstatálta a beszélgetőpartneremet, majd pár kötelező kör után odalépett hozzám.
-Beszélhetnénk?
Legurítottam a kezemben lévő tequilát, megráztam magam és vállat vontam.
-Gondolom...
-Mennyit ittál?-nevetett fel
-Nem eleget-válaszoltam lemondóan
-Figyelj... Sajnálom azt, ahogy a kocsiban beszéltem veled. Nem kellene beleavatkoznom, én csak...
-Nem baj. Nem haragszom.
-Nem, nem hallgass meg!-hadarta és kicsit arrébb húzott a fal felé-Én nem tudom, hogy mi ez az egész közöttetek Georggal, de ez nem fair se Tommal, se Georggal szemben, ezt te is tudod...
-Ne, Bill, én ehhez a beszélgetéshez pláne nem ittam eleget-szakítottam félbe
-Csak azt mondom, hogy talán egy kicsit eltúloztam a dolgot és Tom valószínűleg nem is volt annyira részeg. Sőt! Neki nem volt könnyű tovább lépni és...
-Nekem sem volt könnyű!-förmedtem rá
-Akkor beszélj vele!-tárta szét a karját
-Nem... még nem. Nem most-hagytam faképnél a fiatalabbik Kaulitzot
A buli beindult. Ötvennél is többen voltunk. Már éjfél előtt mindenki részeg volt, a koktélok csak úgy fogytak és mindenki felszabadultan táncolt David nappalijának félhomályában. Tom vetett messziről pár szúrós pillantást, majd néhány haverjával röhögcsélt a konyhában. Billt éppen annyira érdekelte, hogy ott van Natalie, hogy valami szőke lánnyal csókolózott hevesen két cigi között a teraszon. Gustav tizenegy körül hányt először, de azt hiszem, hogy ez felért számára egy tisztító kúrával, mert utána ugyanott folytatta a bulit, ahol abbahagyta.
Persze, nem legénybúcsú a legénybúcsú sztriptíztáncosok nélkül. Három lány lépett ki David hálójából és vonaglott Gustav körül, amit őszintén bántó volt nézni. Bár a férfiaknak gondolom ott megszűnt az agyuk működni, mikor lekapták a felsőrészt és igazán lelkesen dugdosták a pénzt a lányok bugyijába még akkor is, ha körülbelül két havi béremet kapták meg amúgy is a fél órás műsorukért.
Fél egy körül Bill megint megtalált, miközben Gustavval vettük végig a legcikisebb táncmozdulatokat. Maga felé fordított, a fülemhez hajolt és szépen artikulálva ennyit mondott:
-Tomot leöntöttem borral. A fenti fürdőben teszi épp rendbe magát. Szívesen-óriási öntelt vigyor ült ki az arcára, mire én idegesen megcsaptam
-Bill, én nem...
-Hogy akarsz vele még hónapokig együtt dolgozni? Úgy, hogy nem szóltok egymáshoz?
Marhára igaza volt, ezt pontosan tudta és én is. Nem gondolkodtam sokat azon, hogy mit tegyek. Én is pontosan tudtam, hogy nem kerülgethetem őt mialatt körbeutazzuk megint Európát, így felsétáltam a lépcsőn. Eloszlott a félelmem azzal kapcsolatban, hogy nem találom meg a fürdőt, mikor megláttam Davidot az egyik helység ajtajában állva.
Bekukucskáltam és ott állt Tom a csap előtt. A fehér szakadt pólója csupa bor.
-Anna-nézett rám David csillogó szemekkel
-Uh, látom, te is józan vagy-mondtam ironikusan-Nincs véletlenül folttisztítód?
-Nem tudom... Ott vannak a tisztítószerek-bökött a mosdókagyló alatti szekrényre-Nézd meg!
Tom arrébb lépett, én leguggoltam és elkezdtem kutatni. Davidnak sajnos csak fehérítős mosógélje volt, így leküldtem a konyhába, hogy hozzon fehérbort vagy szódabikarbónát, ha esetleg a dörzsöléssel nem jönne ki, így kettesben maradtunk Tommal. Behúztam az ajtót.
-Vetkőzz!-közöltem vele és ő szó nélkül engedelmeskedett
Ott állt tőlem egy méterre félmeztelenül. A szívem kihagyott egy dobbanást. Annyira hihetetlen volt megint így lenni vele. Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy újra így fogunk állni egymással szemben, biztosan kinevetem.
-Bill egy gyökér. Tegnap vettem ezt a felsőt-ült le a kád szélére
-Biztos sokat ivott és...-engedtem meg a meleg vizet-Beszélnünk kell-közöltem vele
-Na ne mondd!-pillantott rám karba tett kézzel
Annyira szexi volt, hogy ott menten odamentem volna, beleharaptam volna a piercinges alsó ajkába és addig nem engedtem volna ki, amíg én, ő és a fürdőkád nem kerülünk egy közegbe. De ehelyett csak beáztattam a foltos pólóját.
-Hallgass meg!-kérleltem
-Van más választásom?-vetette oda közömbösen
Felsóhajtottam.
-Mikor hazafelé utaztam Dortmundba... Már akkor tudtam, hogy rosszul döntöttem. Nem a szívemre hallgattam. Önző voltam, de kérlek, bocsájtsd meg ezt nekem. Milliószor elképzeltem, hogy kihagyok egy évet az egyetemen, veled megyek Ázsiába, aztán LA-be, de... Féltem-öntöttem egy kis fehérítőt a foltra-Féltem, mert az egész kapcsolatunk olyan bonyolult volt. Nem az egyetemet, nem a karriert választani azt gondoltam, butaság. Úgyhogy meggyőztem magam, arról, hogy ez a legjobb nekem. Aztán... Ott volt az a Viagrás dolog Ázsiában. Gondoltam, "ez Tom". Nem cáfoltál rá az elméletemre.
Tom szája keserű mosolyra húzódott, lesütötte a szemét, majd ismét rám pillantott, miközben én megállás nélkül dörzsöltem a pólóját.
-Aztán jött Ria. Láttam rólatok képeket a neten és akkor meg már nem akartalak felhívni, hogy "oké, megvan a diplomám, most már jó"-nevettem fel-Boldognak tűntél-merengtem el néhány másodpercig-Mindig mikor megcsörrent a telefonom, azt vártam, hogy te legyél, de ülni és várni rád három hónapon keresztül folyamatosan nem egészséges. Tovább kellett lépnem, szóval számot cseréltem, mert úgy már biztos volt, hogy nem hívsz és így már várnom sem kellett.
-Istenem, ez annyira jellemző rád!-emelte a plafon felé a fejét
Egy percig néma csendben áztattam ki a foltot, majd kicsavartam a pólóból a vizet, széthúztam az anyagot és a kezébe adtam.
-Itt vagyok Tom. A BMG felajánlott egy állandó szerződést, Brüsszelben is maradhattam volna, de most itt vagyok-meredtem rá könnyes szemekkel-Mert szeretlek. Még mindig. És sajnálom és ha jóvá tehetném... Szeretlek, Tom. Nagyon!
Ahogy kimondtam, megkönnyebbültem, ám mégis! A kezébe adtam a szívem és biztos voltam benne, hogy az első adandó alkalommal össze fogja törni, mint ahogy én tettem az övével.
Bár azt mondhatnám, hogy nem így volt...
Sunyi, szinte már elégedett szemekkel bámult, majd belebújt a félig vizes pólójába és csak annyit vetett oda mielőtt kiment, hogy:
-Szar lehet...
Nem mondom, hogy nem esett rosszul. Szégyelltem magam és őrjöngeni tudtam volna, de valahol számítottam rá, hogy ez lesz.
-Akkor gondolom már nem kell-hallottam meg Davidot a hátam mögül, mialatt visszatettem a mosószert a szekrénybe. Egy bontott üveg fehérbor volt a kezében.
-Nem, már... Végeztünk.
-Hát jó...-húzta meg az üveget
Hívtam egy taxit és elindultam lefelé. Felvettem a kabátomat, mire Georg megjelent az előszobában.
-Mész is?-sétált közelebb
-Igen. Elég volt mára ennyi-szóltam rekedten
-Hozzám is mehetsz, ha gondolod. Nincs kedvem egyedül ébredni-mondta fátyolos szemekkel
-Nem hiszem, hogy egyedül kellene ébredned...-forgattam a szemeimet-Legalábbis abból, amit az előbb láttam, az a piros ruhás csaj,a mit tudom én milyen menedzseretek, biztosan haza támogat-veregettem meg a vállát
Kivillantotta a gyönyörű szép fogsorát nevetés közben és közelebb botorkált. Szinte már kellemetlenül közel. Vagyis, hogy akkor épp igen kellemetlenül éltem meg.
-Féltékeny vagy?-tette a kezét a derekamra
-Nem... Miért lennék?-kérdeztem értetlenül
-Legyél!-válaszolta
Finoman ellöktem magamtól.
-Megyek. A taxim már biztosan kint vár, de hívj fel, ha már kijózanodtál-adtam egy puszit az arcára, mire közelebb húzott és megölelt. A keze lecsúszott, egészen le, a fenekemig, de nem zavart. Jól esett egy pillanatig elveszni egy ilyen ölelésben, de aztán illedelmesen elköszöntem és elindultam haza.
Haza esve először lemostam a sminkem, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. A fiúk hajnali öt felé jöttek meg. Ezt azért tudom, mert akkor még nem aludtam. Nem ment. Csak Tomra tudtam gondolni, arra a kegyetlen tekintetére és arra, hogy mennyire megbánthattam, ha ez a nagylelkű Tom Kaulitz így tud rám nézni.
Délután kettőkor ébredtem a telefonom csörgésére. Bill volt az. Fintorogva, de felvettem végül.
-Igen?
-Anna! Szia! Felköltöttelek?-szólt bele rekedt hangon a telefonba Bill
-Igen, de nem gáz-ásítottam
-Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy. Szóval?
-Jól... vagyis... Beszéltem Tommal. Bár ezt biztos tudod mostanra-nem jött válasz- Bill? Bill? Itt vagy?
-Igen, bocsi. És? Nagyon megbántott?
-Megérdemeltem. A reptéren vagy?
-Igen. Egy óra múlva indulunk csak gondoltam, felhívlak, hogy minden rendben van-e. Tegnap nagyon hülyén viselkedtem...
-Azért vicces voltál. Főleg mikor táncolni kezdtél a kanapén ugrálva-nevettem fel
-Ne! Erre nem is emlékszem. Rohadtul másnapos vagyok...
-Meg ott volt az a lány. Az a szőke...
-Aztán meg egy barna, mindegy. Majd elmesélem.
-Bill!
-Mi az? Kidobtál, nem emlékszel?-nevetett
-Ez igaz...-köszörültem meg a torkom-És mondd, hogy van Tom?
-Tom? Jól... Vagyis. Ő is fáradt. Figyelj, most leteszem, iszok egy kávét, de majd még felhívlak, rendben?
-Oké, jó utat! Vigyázzatok magatokra!-nyomtam ki
Bill Kaulitz, mint gondoskodó?! Hm...

Love game 2 - 4. rész (részlet)

"-Jól vagy?-simította meg a hátam Adrian
-Persze, csak azt hiszem, igazad volt. Tényleg ki kellett volna magam csípni.
-Vegyél vissza, jól nézel ki. Legalábbis, akinek tetszened kell, annak tetszeni fogsz... Vagyis már most tetszel-bökött a fejével a nappali felé"

"-Mi?-ráztam meg értetlenül a fejem
-Hát a buli! Daviddal együtt raktuk össze a délután.
-Oh! A buli...-néztem körbe, majd felnevettem és az imént ledöntött alkoholtól kissé felbátorodva válaszoltam-Legalább már tudom, hogy a tangára buksz."

Én is szeretnék olvasni!

Köszönöm a visszajelzéseket! Nagyon cukik vagytok, hogy írtok!!! Minden nap feljövök megnézni, kaptam-e kommentárt, még ha nem is teszek fel új részt és nem is tudjátok, milyen öröm ezeket olvasni! Szóval mindenkit bátorítok, hogy írjatok! Régebbi részhez is fűzhettek megjegyzést, mert azt is kiírja a blogger. Előre is köszönöm és puszik. ❤
Stay tuned.

Penis nostra brutus est

szeretemimádom Bill stílusát (nekem még az a jó pár évvel ezelőtti steam punk villanykörte feje is tetszett) de ez két akkora pénisz a fején, hogy még a részeit is el tudnám mondani így anatómia tanulás közben :D

Love game 2 - 3. rész

3.
-Szia, cuki-guggoltam le Georg kiskutyájához, Buddyhoz, hogy megsimogassam
-Hogy ment Billel?-kérdezett rá Georg, miközben elhúzta a beépített szekrény ajtaját, ahová a nem kevés bőrdzseki és szövetkabát volt beakasztva, ami mind-mind Georgé
-Áh,-felegyenesedtem, majd legyintettem-Natalie-val szexel, mondtam már?-bújtam ki a kabátomból és Georg kezébe adtam, aki egy vállfára tette
-Neee! Tényleg?-kérdezett vissza a szemembe se nézve
-Tudtad, igaz?-rántottam fel az egyik szemöldököm
Mély levegőt vett és a tarkóját vakarva elejtett egy halk "talánt".
Savanyú arckifejezéssel forgattam a szemeimet.
-Hű, olyan más vagy-nézett rajtam végig
-Miért?-néztem magamon végig-Mert most az egyszer úgy nézek ki, mint egy lány?-mosolyodtam el
-Lehet, hogy túl sokat láttalak tréningnadrágban mostanság-ejtett el egy szexi félmosolyt
-Hát akkor mentsd el magadban ezt a képet, mert most azonnal át fogok öltözni!-levettem a cipőmet és már mentem is be Georg hálójába, ahol az ágytámlára volt ledobva a melegítőm és a bő felsőm. Résnyire nyitva hagyva, de behajtottam az ajtót, ahol rögtön neki is estem a ruhám lehámozásának. A nyakamtól egészen a lapockámig sikerült lehúznom a cipzárt, de ott aztán beakadt, miközben fejmosást tartottam Georgnak arról, hogy mekkora szemétség volt nem elmondani nekem az igazat Billel meg az egyáltalán nem is létező érzéseivel kapcsolatban.
-Segítenél?-kukucskáltam ki az ajtó mögül a kanapén ülö Georgra
-Egy fél perccel ezelőtt még gyáva féreg voltam, most meg segítsek?-nézett fel az előtte heverő Macbookról, mire én az ajtófélfához nyomtam az arcom
-Beakadt a cipzár és meghalok, ha még egy percig ebben a cuccban kell lennem-nyögdécseltem hisztisen
Georgnak sunyi mosolyra húzódott a szája, majd felállt és bejött utánam a szobába, ahol rögtön felkapcsolta a villanyt, mert a nappaliban égő állólámpából alig szökött be fény. Persze, erre én, háttal állva neki, rögtön felordítottam.
-Hé! Kapcsold le! Nagyítót ne adjak a kezdbe, Listing? Nem mozizni jöttél!
-Jó, de nem látok semmit, olyan sötét van-kapcsolta le-Ne legyél ilyen, különben nem segítek!
-Utállak!-jelentettem ki
Megpróbálta lerángatni a cipzárt, de neki sem ment, szóval a becsípett kis anyagot kiszedte a cipzár fogai közül és már le is gördült.
-Szívesen!-közölte, majd belefújt a kiengedett szőke fürtjeimbe, amitől kirázott a hideg
-Köszönöm-fordultam felé úgy, hogy a ruha, immáron kicipzározva, de még rajtam volt
Vett egy mély lélegzetet és kiment a szobából maga mögött becsukva az ajtót. Az ágyra rogytam. Lehajtottam a fejem és beletúrtam a hajamba.
Az egész túl bonyolult volt. Túl sok nekem. Azt kívántam, bár sosem kezdtem volna Billel. Most minden sokkal egyszerűbb lenne. Mert Billel és Tommal ez a kis "játszma", ahogy az előbbi hívta már így is éppen azt érte el, hogy egy igazi ribancnak érezzem magam. Ha most kisétálok Georg elé egy szál fehérneműben és a "love who loves you back" életfilozófiát követem, amire nem vagyok kíváncsi, hogyan is talált rá Bill, akkor már biztos, hogy a tükörképemtől is azt fogom kérdezni, amit jó pár éve Tobias is: Gustav mikor jön?
Felvettem hát a kényelmes ruhámat és abban sétáltam ki a szemüvegben youtube videókat néző basszusgitároshoz.
-Ettél már?-kérdeztem közömbösen, majd elindultam a konyha felé
-Aha-jött a válasz, de azt, hogy mit, meg sem kellett kérdeznem, mert a konyha közepén ott tátongott egy majdnem üres pizzásdoboz. A használt evőeszközöket és tányérokat elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe, mikor Georg az ajtófélfának támaszkodva megköszörülte a torkát.
-Hihetetlen vagy-rázta a fejét
Én hirtelen letettem mindent, ami a kezemben volt, a fülem mögé tettem a hajam és bocsánatot kértem.
-Mi? Miért?-nevett fel, majd közelebb sétált
-A te lakásod, nem kellene beleavatkoznom abba, ahogy élsz-tettem karba a kezem lesütött szemekkel
-Őszintén? Az, hogy beleavatkozol abba, ahogy élek, a legjobb dolog, ami nyár óta történt velem-erre a kijelentésére elmosolyodtam-És ha nem lennél, valószínűleg már ellepett volna a kosz-csukta be a pizzásdobozt
Erre nem mondtam semmit. Mit is mondhattam volna? Hogy én is hasonlóan érzek vele kapcsolatban? Hogy a diplomaosztóm óta ő a legjobb dolog, ami történhetett velem? Nem, még félreértette volna, így megkukulva folytattam az edények elapkolását.
-Biztos nem akarod elmesélni, mi volt Billel?-kérdezte félve
-Biztos. Nem nagy ügy. Csak azt sajnálom, hogy most már nem lógunk együtt, mert oké,-tártam szét a kezeimet-néha tök nagy balfasz, de ettől még kedvelem őt-vontam vállat
-Igen, pont ugyanígy érzek-nevetett fel
-Szóval nem visel meg... csak idefelé jövet összekaptunk a kocsiban arról, amit Tom mondott nekem még a clubban, tudod...-dobáltam ki a hűtőből Georg megromlott kajamaradékát
-Igen, igen-bólogatott
-Szóval Bill szerint az, amit mondott nem számít semmit, mert ott van neki Ria. Mármint Tomnak-sóhajtottam fel-Nem beszéltél még vele?
-Nem túl közlékeny. Tudod, próbáltam tapogatózni, de nem hajlandó rólad beszélni.
-Kár-sütöttem le a szemeimet
-Szerintem igyunk-lépett mellém és kivett két sört a hűtőből
-Osztom a véleményed-csaptam meg a felkarját
Georg bekapcsolta a tv-t a szobájában, amin egy kvíz műsor ment és leheveredtünk az ágyra. Ez az egész nap kicsit hosszúra nyúlt és mivel a srácoknak és a kedves kollégáimnak köszönhetően a munkaidőm úgyszólván olyan rugalmas volt, hogy David szerint rendben van az, ha fél háromkor hív fel a friss híreivel, annyira elfáradtam, hogy amint megittam a sört, rá húsz percre már aludtam is.
Kicsivel később az arcomat gyűrve, szűk szemekkel pislákolva keltem fel Georg vállán a telefonja csörgésére.
-Na, mi a helyzet?-vette fel széles mosollyal az arcán, mialatt én a tv-t kapcsolgatva egy adót kerestem, amin mutatják az időt. Fél egy múlt nem sokkal- Annyira örülök! Jó ég!-kiáltott fel-Hogy mi? Mikor? Ez komoly?-folytatta kis idő elteltével értetlenül, mialatt én kérdőn ránéztem-Várj egy kicsit, épp itt van Anna-mondta a telefonba, majd rám nézett-Gustav eljegyezte Sarah-t és még karácsony előtt összeházasodnak-mondta boldogan
-Hogy mi?-bújtam hozzá közelebb és kivettem a telefont a kezéből-Gratulálok!-mondtam-Nem is tudtam, hogy meg akarod kérni-kaptam a számhoz a kezem örömömben
-Köszönöm! Igen... öh...-habogott a vonal másik oldalán Gustav-Georg tudta csak meg a családom, még a többiek sem tudják.
-És máris megesküsztök?-kérdeztem
-Rájöttem, hogy nem akarok egy percet sem várni. Már rég meg kellett volna tennem és... uh...-kapkodta a levegőt
-Gratulálok. Úgy örülök-mondtam még egyszer és visszaadtam Georgnak a mobilját
-... igen itt vagyok-folytatták a beszélgetést, mialatt én megkerestem a telefonomat és beledobtam a földön lévő táskámba
Georg néhány perc múlva letette és rám pillantott.
-Mennem kéne, késő van-túrtam bele a hajamba
-Ilyenkor?-nézett rá a mobilja kijelzőjére
-Majd hívok egy taxit-legyintettem
-Inkább maradj!-mondta
-Mi? Nem!-vágtam rá-Nem akarlak zavarni. Már így is...
-Úgy nézek ki, mint akit zavarsz?-kontrázott. Felkapcsolta az éjjeli szekrényén lévő kislámpát és kikapcsolta a tv-t-Hozok neked egy törölközőt-ált fel az ágyról az arcán azzal a csintalan félmosollyal
Nem ellenkeztem. Nekem sem volt már túl sok kedvem utazgatni és annyira megnyugtató volt a jelenléte, hogy nem is igazán akartam volna abban a percben máshol lenni.
Mikor szakított Diana-val, még legalább két hónapig folyamatosan kialvatlan volt, de amikor együtt lógtunk, elmentünk moziba vagy éppen a kanapéján ülve olvastunk, akkor mindig elaludt. Ismertem az érzést. Öt évvel ezelőtt, mikor vége lett a Humanoid turnénak, nem tudtam elaludni, mert folyton csak Tom járt a fejemben. Mikor aztán sikerült álomba sírni magam hajnalban, pár óra múlva az első olyan pillanatnál, mikor félálomba kerültem, felriadtam és nem tudtam visszaaludni. Egyedül akkor ment az alvás, ha a barátnőm, Wolke, vagy bármilyen másik személy, akivel biztonságban éreztem magam, ott aludt nálam. Egyedül megőrültem. Csak zokogtam, nem tudtam semmire koncentrálni, csak rá gondoltam, így pontosan értettem Georgot.
Igen, már több hónapja pontosan értettem őt, mert hogy nem ez az első olyan hét, amikor sülve főve együtt vagyunk. Könyörögtem neki, hogy ne mondja el a fiúknak, főleg Tom monológja után, mert tudtam, hogy félre fogják érteni és egészen jól sikerült is titokban tartani. Még Gustav sem tudott róla.
Szerettem vele lenni. Szerettem, ahogy mosolyog, a humorát, hogy rendetlen. Tom óta először éreztem azt valaki mellett, hogy tudnék hozzá tartozni... Már ha egyáltalán Tomnál ezt éreztem, mert a végén aztán mégis erősebb volt bennem az, hogy Tomhoz tartozni lehetetlen. Persze, Ria jól rám cáfolt...
Georg nagyon nyugodt, türelmes és remek hallgatóság. Annak ellenére, hogy az az apró szikra végig ott volt közöttünk, hiszen már volt egy majdnem görbe esténk az első közös munka során is, soha nem akart többet. Azt hiszem, ezt a fajta hajlamát tökéletesen kiélte azon a jó pár lányon, akivel volt, miután a barátnője kidobta. Ez a férfiaknál biztos valami terápiás dolog, ha már Tom is ezt tette utánam... Bezzeg én. Öt éve egy kezemen meg tudnám számolni azt, hogy hány sráccal csókolóztam és ahoz kéz sem kéne, hogy összeszámoljam hánnyal feküdtem le. Mert hogy nem volt ilyen. Nem ment. Egyszer majdnem megtörtént, de aztán megálljt parancsoltam. Nevetséges, igaz?
Georg ezt pontosan tudta. Igazából azt hiszem Wolkén kívül ő az egyetlen, aki még pontosan értett. Nem faggatózott úgy, mint Axelék. Nem kérdezte, hogy szeretem-e még Tom Kaulitzot, mert nem kellett.
Miután lefürödtem és visszavettem a pólómat, kimentem a fürdőből és megdöbbentve láttam, hogy Georg továbbra is a nappaliban ülve netezik, viszont a kanapé végében már ott volt az ágyneműje.
-Megágyaztam neked a szobámban-pillantott fel rám
-És te alszol a kanapén?-kérdeztem. Bólintott-Jaj, ne már!-csattantam fel-Biztosan szükség van erre?
-Hát ha nagyon szeretnél, te is alhatsz a kanapén-felelte
-Úgy értem, nem alhatunk mindketten az ágyadban?-tettem fel félve ezt a kérdést
Egy ideig nem válaszolt csak gondterhesen megdörzsölte a szemét.
-Nézd, Anna...-kezdte-Én el fogom mondani Tomnak, hogy most itt aludtál. Eddig is elmondtam neki, mikor itt jártál... Jó, oké, mondjuk úgy, hogy mindenről tud, ami november után történt.
-Tudom-vágtam rá-Bill mondta.
-Szóval, ha már hazudnom kellett a nyárról, akkor már nem akarok arról is, hogy te éppen hol aludtál.
-Nem hazudtál-ültem le mellé-Csak nem mondtál el mindent. És amúgy meg, ha Tom Kaulitzot ilyen fene mód érdekli, hogy mi történik velem, miért kell olyan távolságtartónak lennie?-tettem fel egy költői kérdést-Szóval...-álltam fel és felkaptam Georg párnáját, paplanját és elindultam vele a szobába-Amúgy az előbb is épp egy ágyban aludtunk. Na jó, aludtam, szóval nem tudom, hogy ez miben különbözik attól-kiáltottam ki a még mindig nappaliban tespedő Georgnak
Végül belement bár arra nem számítottam, hogy ilyen távolság tartó lesz. Legalább fél méter volt közöttünk és mikor felé fordultam, ő elfordult.
Másnap reggel kilenckor felkeltünk, Georg főzött kávét, amíg én beletuszmákoltam magam a tegnapi csini ruhámba és kicsivel fél tíz után már el is indultunk Georg kocsijával.
Először a srácokkal közös lakásunkhoz vettük az irányt. Georg megvárt a kocsiban, amíg én felszaladtam átöltözni. Egyedül voltam a lakásban. A többiek már biztos a próbán vannak. Imádkozva, hogy most ne akadjon be a cipzár, elkezdtem lehámozni magamról a ruhát, felkaptam pár lezser cuccot, copfba kötöttem a hajam és smink nélkül lefelé vettem az irányt.
Negyed óra késéssel estünk be az előtérbe.
-Ó, hát itt vagy-nézett rám Adrian-Látjátok mondtam, hogy nem kell érte aggódnunk-szólt oda nevetve a többieknek
Mindenki kezében pohár volt többnyire narancslével vagy ásványvízzel. Bill kikerekedett szemekkel konstatálta, hogy Georggal vagyok és gondolom rögtön leesett neki, hogy nem csak ő töltötte egy hozzá közel álló személlyel az egész éjszakát. Tom a próbateremben telefonált.
-Épp időben-szólt oda nekünk Gustav
-Ah, bocsi a késésért-szabadkoztam, majd levettem a kabátomat
-Gratulálok-ledobta a kocsikulcsot Georg és elindult széttárt karokkal a barátja felé, majd miután megölelte David felé vette az irányt, aki már ki is töltött még két pohár üdítőt
-Bár pezsgővel jobb lenne, de azt majd este-szólalt fel David
-Anna-ölelt meg közben a srácok PR menedzsere, Dunja, akivel nem találkoztam, mióta aláírtam a szerződésem
Persze én is odamentem Gustavhoz gratulálni neki mégegyszer.
-Annat is felhívtad az este?-nézett Gustavra Bill. Persze értettem a célzást. Bill Kaulitznak köszönhetően annak is leesett, hogy Georgnál aludtam, akinek addig még valamilyen okból kifolyólag nem, többek között az éppen akkor belépő Tomnak.
-Na akkor most, hogy Tom is itt van, még egyszer gratulálunk Gustav és sok boldogságot kívánunk előre is-kezdett bele a szónoklatába David, miközben Georg egy pohárral mellém lépett
-Köszönöm-bólintott Gustav
-Gustavra-lépett közelebb Axel a poharával és mind koccintottunk
Az ünneplés nem tartott sokáig, persze azért Gustav még elmesélte, hogy vacsora után kérte meg Sarah kezét, aki most éppen a szüleivel van, akikhez a próba és az interjú után ő is csatlakozik rövid időre.
Dunja jelenléte sem volt véletlen. Mint kiderült másnap az ikrek visszautaznak LA-be promózni az albumot és majd csak Gustav esküvőjére jönnek vissza, ami huszonharmadikán lesz. Majd szilveszterkor a srácok fellépnek Berlinben, amit élőben közvetít a tv is és itt jöttünk mi a képbe: megkaptuk a pontos leírást, hogy milyen hangtechnikával kell számolnunk és ha a fellépés még nem is járna elég munkával, mint kiderült mi felelünk az egész aznapi hangosításért.
-Ez csak nekem új információ?-néztem körbe Axeléken
-Hát, ha az estét velünk töltötted volna már tudnál róla-válaszolt sokat sejtetően, mire Tom rám pillantott
-Szóval szilveszter, igen...-rendezte a gondolatait Dunja-Igen... Ja, és akkor Los Angeles és Viper Room. Eddig ennyi-mondta-Axel,-fordult hátra-akkor te jösz LA-be, igaz?
-Nos, beszéltünk róla, de lehet, jobb lenne, ha Adrian menne és Anna-válaszolta az állát dörzsölve Axel
-Mi? Én?-néztem rá meglepetten
-Mert tudod, ők már azért dolgoztak élesben és tudják, hogy mit hogy kell. Én meg addig pontosan kidolgoznám, hogy az egyes helyeken mi lenne, mert azt, hogy például Londonban hogy lesz, még mindig nem tudom, pedig az az első állomás-folytatta rám fittyet hányva Dunjanak
-Igen, igen. Jó, hát majd ahogy látjátok-legyintett
Berlin? Legyen... De, hogy Los Angeles? Több, mint egy hét? Elég lesz nekem a turné ideje alatt sülve-főve együtt lennem Tommal, nem kell még ez is.
Dunja ott maradt, amíg elpróbáltuk a két számot, amit elő fognak adni Berlinben. Egy óránál nem tartott tovább és már éppen indultak volna a Bravo szerkesztőségébe, hogy valami "coming back" interjút adjanak, mikor David emlékeztetett mindenkit Gustav esti legénybúcsújára
-Ó, igen!-nevetett fel Tom
-Azt hittem, ez csak vicc-mondta Dunja komor arccal
-Amíg mind itt vagyunk, addig kell valamit összehozni-indokolt David
-Jó-bólogatott Gustav-Én benne vagyok.
-De holnap repülünk vissza-nézett aggodalmaskodva Dunja az ikrekre
-Ugyan... Gustav egyszer nősül. Majd maximum kérünk hányós vödröt a gépen-mondta Bill fennhangon
-Szerintem is jó ötlet-mondta Georg
-Akkor este nyolckor várok mindenkit szeretettel-mondta David-Dunja, te is gyere, ha van kedved-mosolygott, mire Dunja a szemeit kezdte forgatni-Axel, Adrian, Christian!
-Ki nem hagynám-veregette hátba Axel az épp mellette álló Gustavot
-És Anna, téged is szívesen látunk-kacsintott rám David
-Nem akarok zavarni. Ez ilyen kanbuli dolog lesz és...
-Gyere-lépett elém Bill, miközben belebújt a kabátjába és bedobta a kisfiúsan kérlelő barna szemeit. Persze én rögtön az éppen kifelé induló Tomra néztem, aki konkrétan úgy tett, mintha ott sem lennék és köszönés nélkül kivágtatott a bejárati ajtón.
-Mindenképpen-mondta Gustav is
-Majd még meggondolom-mondtam

Csak a lényeg, bitches!

az évszázad legjobb Georg képe❤

In your shadow I can shine - Előszó

Előszó

Anneliese Löeben vagyok, huszonnyolc éves és azzal, hogy most ezeket a sorokat olvasod, valóra vált egy álmom.
Egész életemben csak írni akartam. Sosem értettem, hogy miért, mikor annyi másban voltam sokkal tehetségesebb.
Először is ott volt nekem a tanulás. Mindig én voltam az évfolyamom legjobbja. Talán csak két alkalomra emlékszem, mikor nem a legjobb osztályzatot kaptam: egyszer, mikor nagyon lebetegedtem tizenhárom  évesen és úgy mentem be megírni a féléves történelem vizsgát és egyszer, mikor szerelmi bánatom volt tizenhat évesen. A szüleim mindig biztattak, hogy legyek orvos, annak ellenére, hogy ők nem értelmiségi emberek és őszintén szólva komolyan el is játszottam a gondolattal, hiszen ezért mentem Magdeburg egyik legjobb középiskolájába. Aztán tizedik osztályban nagyot fordult velem a világ és felhagytam ezzel. Ez idő tájt egyre többet foglalkoztam a zenével és immáron már nem csak a zeneiskola falai között.
Mert hogy amiben kiemelkedően jó voltam még, az a zene. Az édesapám zenész, egészen pontosan zongorista, de nem ám abból a vérszegény fajtából. Fiatal korában egy folk-metál bandában volt billentyűs, aztán egy színházi társulathoz került, mert hát valamiből meg is kellett éljen és így találkozott anyával, aki énekesnő és éppen akkor a színházi kórus tagja volt. A zenélés nálam talán háromévesen kezdődött, mikor először rácsukódott a zongora teteje a kezemre és gipszben volt hat hétig. Mikor iskolába mentem, akkor kezdtem zeneiskolába is járni, mert bár jó volt otthon apával gyakorolni, mégse nagyon viseltem el, mikor ő mondta meg, hogy mit kellene még jobban csinálnom. Egy tőlem független tanárra, akit otthon, ha úgy tartotta kedvem szidhattam is, jobban hallgattam. Aztán persze jött anya és elvitt a helyi evangélikus templom kórusának egyik fellépésére és itt kezdődött a szerelem az énekléssel, amit aztán az követett, hogy tizenegy éves koromra a heti egy röplabda edzés, zongora és zeneelmélet óra mellé betársult még egy ének óra is.
Közben persze végig csak írtam. Hétévesen kezdtem naplót írni. Először egy héten csak párszor firkáltam fél oldalt egy kis pillangós füzetbe, ami gimnázium kezdetére napi három oldalra nőtte ki magát. Lassan huszonkilenc éves koromra már ott tartok, hogy több, mint száz cipős doboz van tele az irományaimmal.
Hogy miről tudtam ennyit írni? Nos, ismerősen cseng az a név, hogy Bill? És az, hogy Tom? Georg? Gustav? Tokio Hotel? Most már értitek ugye?
Az, hogy a naplóim kilencvenkilenc százaléka róluk szól 2010 nyaráig nem esett le. Viszont, mikor az éppen aktuális füzetemet fellapoztam a szobám padlóján ülve, döbbenten tapasztaltam, hogy nem telt el úgy egy nap se, hogy ne gondoltam volna rájuk. Egészen pontosan rá. Csak rá. Az egész életem körülötte forgott még akkor is, mikor már nem is volt az életem része. Vele keltem, vele feküdtem, őt láttam a reggeli kávémban, a hóban, a vasútállomásban, mindenben. Ő volt az életem szerelme és minden nap az volt az utolsó gondolatom, hogy "remélem én pedig az övé".
Így tehát leporoltam a dobozokat, kijelöltem minden fontos részt és összeraktam a történetemet kevesebb, mint egy hét alatt. Egészen pontosan a történetünket, kezdve a gyerekkorunktól, át a gimnáziumon, a közös munkán, az elszakadásig mindent begépeltem.
Miközben írtam végig csak az járt a fejemben, hogy el akarom mondani mindenkinek. El akarom mondani a világnak, milyen annak a lánynak lenni. Mert nem is olyan jó, mint ahogy azt az emberek hiszik.
Tudom, hogy mennyien álmodoznak arról, hogy egyszer majd találkoznak a Tokio Hotellel és részesei lesznek a négy srác minden napjainak. De abba nem gondolnak bele, hogy valahol félúton elvesztik önmagukat és egyszer csak kilépnek ebből és nem marad semmijük.
Én ez a lány vagyok. Anneliese. Legalábbis Billnek. Tomnak Elise, Beethoven Für Elise-e miatt, mert szerinte az én nevem, a darab címe és az, hogy zongorázok egy óriási egybeesés. (Szerintem nem.) Gustavnak Ani, Lieso vagy, ami a kedvencem, Hugi. Míg Georg legtöbbször Lizzy-nek szólított, miután tízévesen megadtam neki az e-mail címem, ami annak idején lizzy87@magde.de volt.
Mikor először futott át a fejemen, hogy talán könyvet kellene erről írnom, bűnösnek éreztem magam. Soha nem állt szándékomban rajtuk felkapaszkodni. Nem kértem a reflektorból, az őrült rajongókból, akikre a zaklató kifejezés sokszor jóval találóbb lett volna. Végül aztán csak kinyomtattam az addig kész művemet, megmutattam Franziska-nak, Gustav nővérének, aki a tudtom nélkül tovább adta Gustavnak.
Sosem fogom elfelejteni: hajnali kettő volt, a szobámban ültem, egy cikken dolgoztam, mikor megcsörrent a telefonom. Gustav volt az. Akkor már sejtettem, hogy Franzi megszegte az ígéretét és tovább adta az öccsének. Megijedtem, de erőt vettem magamon, felvettem és a következő beszélgetés zajlott le, amit a 2010. július 8-án íródott naplóbejegyzésemből idézek:
"-Elolvastad, igaz?-kérdeztem remegő hangon
-Ez az egész...-habogott-Minden...-vett mély levegőt-Ez igaz?
Vártam pár másodpercet a válasszal. Lehunytam a szemem és elmormoltam egy halk imát, hogy ne ez legyen az utolsó nap, amikor még hajlandó szóba állni velem.
-Az utolsó szóig-válaszoltam tömören
-Nagyon tetszik. Nagyon jó. Minden."
Megkönnyebbültem, ám mégis értetlenül álltam a dolgok előtt. Szexről írtam, drogokról, identitási kérdésekről, fájdalomról, megcsalásról, elhagyásról és Gustav mégis támogatott. Folyamatosan azzal rágta a fülemet, hogy ha befejezettnek érzem a történetet, akkor adjam ki a művem. Keressek egy kiadót, tegyem zsebre a nagy rakás pénzt és adjam ki. Mikor megkérdeztem, hogy mégis miért ilyen lelkes, mikor hosszan elemzem az elcseszett szerelmi életét, azt mondta:
"-Mert ez rólunk szól és nem bánok semmit. Ez mind én vagyok, még ha néha szembe is köpném azt az énem, akkor is én vagyok."
A többi fiú 2015 elejéig nem is tudta azt, amit Gustav igen. Azt, hogy a 2014-ben kiadott novelláskötetem után, a második könyvem már nem csak szimplán szépirodalom lesz, hanem a három legnagyobb szerelmemről fog szólni: a zenéről, a Tokio Hotelről és Georg Listingről.

Love game 2 - 3. rész (előzetes)

"-Szívesen!-közölte, majd belefújt a kiengedett szőke fürtjeimbe, amitől kirázott a hideg
-Köszönöm-fordultam felé úgy, hogy a ruha, immáron kicipzározva, de még rajtam volt
Vett egy mély lélegzetet és..."

"Mély levegőt vett és a tarkóját vakarva elejtett egy halk "talánt". 

Savanyú arckifejezéssel forgattam a szemeimet. 

-Hű, olyan más vagy-nézett rajtam végig 

-Miért?-néztem magamon végig-Mert most az egyszer úgy nézek ki, mint egy lány?-mosolyodtam el"

Új történet

Lesz új sztorim. Ez már kb. 99,9%-ig biztos és remélem szeretni fogjátok! Előzetesen annyit, hogy ebben a témában már írtam egy novellát, amihez nagyon sok pozitív komment érkezett. Vajon melyik lehet az? Ti milyen történetnek örülnétek? Melyik novella a kedvencetek, amiből több részt is olvasnátok?

Mini CV frissítve

Frissült a Rólam menüpont, ha csillapíthatatlan vágyat éreztek szerény személyem megismerésére! :D

Feel it all - 03. 26.

Mint oly' sokan mások, én is megyek a bécsi koncertre! Igazából először igen csak vonakodtam, egyrészt mert az új CD nem azt hozta, amit vártam, másrészt meg mert körülbelül 3 havi kollégiumom árába kerül ez az egy nap, de aztán úgy hozta a sors és a fizetésem (hihi), hogy rábólintottam . 

Tudom, hogy nagyon sokan még nem múltatok el 18 évesek vagy éppen ez lesz az első külföldi koncertetek, de ne aggódjatok, minden rendben lesz! 

Biztos forrásból tudom, hogy a hely elég kicsi, tényleg nagyon maximum 1000 fős és ha belegondoltok, hogy még el sem kelt az összes jegy, én meg merem kockáztatni, hogy 700-nál többen nem leszünk. 

Mindenki döntsön saját belátása szerint, hogy mikor és hogy utazik. Mi aznap reggel megyünk a barátnőimmel frissen, üdén és kényelmes cuccban, ez biztos. A koncert előtt még valószínűleg sétálunk egyet, lövünk pár képet, aztán meg ahogy magunkat ismerem valahol valamit eszünk... SOKAT! :D :D :D A lényeg, hogy szerintem kora délutánig nem megyünk oda, mert nincs VIP jegyünk és pár száz embert félkézzel is leverek Gregorióért. 

Szerintem egyébként ez az online ticket rendelés rémes és sok a postaköltség, hogy valami negatívat is mondjak. 

Ha nem kaptam volna fizetést, ergo nem lenne saját pénzem, akkor ennyivel (kb. 26000 ft-ra jön ki az alapjegy ára azt hiszem plusz útiköltség) biztosan nem húztam volna le anyukámat. Szóval tényleg nagyon hálás vagyok, hogy így alakult és el tudok menni. DE! Ha valaki esetleg mégsem tud jönni, talán pont anyagi okok miatt, akkor az se csüggedjen! Én sem mentem el anno a Humanoidra, mert nem nagyon tudtam volna kivel és anyukám is féltett egyedül, de tényleg nem érzem magam semmivel kevesebbnek! :D Persze, a barátnőim sokat meséltek róla és biztos nagy élmény lehetett, de örülök, hogy nekik sikerült eljutni és ennyi. Nem erről szól az élet, ezt én is jól tudom így ennél többet sosem foglalkoztam az üggyel.
Reméljük az aréna turnén, vagy hogy mondjam, már olcsóbbak lesznek a jegyek!  

Egyébként mi, a barátnőim én én, nagyon ajánljuk a fiúknak, hogy ha már "Club Experience", akkor osztogassanak welcome coctailt és legyen lehetőség tízes shotok vásárlására olcsón! :D Különben nagyon fel fogunk háborodni, csak mondom ha netalán valaki illetékes, aki hirtelen megtanult magyarul, olvasná... :D 

Csak pár kép és az agymenéseim

ó te jóóó ég! hát Dzsordzs izmos karja anatómia atlaszba valóan tökéletes *.*

tudjátok hogy van ez: kings have beard! :D

keresd a hibát... oké... Gustav arca meganyuszisan félelmetes

manófejek

tökéletes nózi

oké, azt vágom, hogy az ikreknek az egójuk, de Gustav szemébe vajon mi süt?

én csak lájkolni akartam Bill képét... hashtag invázió #attentionwhore

Tom Tökéletesajkakésrocknrollélet Kaulitz

uuuuuuuuuuh Bill szájpiercing

egy igazi híresség: pokerface, porcelánbőr és a szemüvegben látható embertömeg... de azért a torz manófüli a régi :) 

Új rész... lesz

Lesz friss... már készül. Lehet, kaptok egy pikáns kis előzetest! Amúgy, aki olvassa, dob nekem egy megjegyzést vagy egy chat komit? Mert azt úgy szeretem és az feltámaszt a punnyadásból. Meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy tetszik az eddigi két rész. :)

This is me speaking

Új résszel csütörtökön vagy pénteken jövök, mert most tanulnom kell. Viszont addig olvassátok vissza a Love game-et, főleg az utolsó részt! ;) A Love game 2 első részét is frissíteni fogom egy outfittel szóval stay tuned! 

A megjegyzések sosem kötelezőek, de egy chat hozzászólás vagy egy kommentár mindig várakozó szívre talál. 

Puszik <3

Kommentárok

Jó pár éve a You know I'm no good új része után a Facebookon :D :D

Love game 2 - 2. rész

2.

Georg Hamburg egyik elegáns környékén lakott egy négyemeletes társasházban. Éppen kilépett az üvegajtón az egyik szomszédja, mikor csöngetni akartam, így csengetés nélkül besurrantam, majd megálltam egy pillanatra.
Megviselt, hogy Bill így állt az egész dologhoz. És ahogy a "játszma" szót használta... Biztos elolvasta a Tomnak írt búcsúlevelem. Az a szemét! Valószínűleg azt gondolja, hogy ez nekem könnyű és hogy csak szórakozom mindenkivel, pedig nem. Sok férfihez ragaszkodom különbözőképpen az életben és mindegyik egymással párhuzamosan halad. Nem tagadom. hogy vonzódtam Georghoz, de Tom iránt éreztem is valamit. Valami többet, amitől nem csak Bill félt, hanem én is.
Kinéztem az üvegajtón, ahogy az eső szemerkélni kezdett. Hó még ezen a télen nem hullott, pedig már december van.

Egy hónapja már, hogy minden nap a fiúk próbatermében voltam. Számtalanszor hallgattam őket a sarokba betolt kis fotelemből. Néha Axellel, néha a többi sráccal, néha nélkülük. Nekik volt más munkájuk is, így az állandó személy én lettem. Na meg másfél héten át Ria.
Mikor először láttam őket csókolózni, elejtettem egy halvány kis mosolyt. Amikor másodjára, akkor már nem. És mikor harmadjára... Nos, akkor már teljes valójában éreztem a hasamba döfött kést. Próbáltam úgy tenni, mint akinek ez semmiség, de nem sokáig ment.
Mivel Tom dolgozott az albumon a legtöbbet és ő volt a leginkább képben a keveréssel, ezért igen csak sokat voltunk kettesben. Legtöbbször akkor, mikor a többi srác cigizett, de egyszer, mikor estig ott maradtam egyedül és azon dolgoztam, hogy lenne a legmegfelelőbb a hangfalakat és az erősítőket felpakolni úgy, hogy később még Tom behemót zongorája is felférjen, akkor váratlanul beállított. Tudtam, hogy ez nem véletlen, hiszen Billel beszéltem telefonon és lemondtam az aznap estére betervezett filmezést. Kacéran rámosolyogtam.
-Hát te?
Tom beljebb lépkedett összeszorított ajkakkal, kibújt a kabátjából és leült mellém.
-Csak az van, hogy a zongora mindenképpen muszáj, hogy rendes, igazi zongora legyen az Invaded alatt. Nem fogok egy szar kis szintetizátoron játszani. Oké, tudom, hogy kicsi a színpad és már amúgy is lesz fent egy szintetizátor de akkor sem... -közölte határozottan
-Igen, én is örülök neked, Tom. Szóval említette Bill  beszélgetésünket, arról, hogy még itt vagyok? És mit mondtál, hova mész? Kutyakaját venni?-húztam fel az egyik szemöldököm
Egy kis puffra voltak rátéve a jegyzeteim, én magam a földön ültem, ő pedig pár centire tőlem az egyik térdét felhúzva csóválni kezdte a fejét.
-Anna, azért vagyok itt, hogy dolgozzunk-mondta komolyan. Szinte már én is elhittem és kicsit alább hagyott az önbizalmam, de nem teljesen. Akkor is gyanús volt nekem ez az egész.
-Na és Ria? Őt nem zavarja, hogy itt vagy?
-Most szállt fel a gépre. A reptérről jöttem-köszörülte meg a torkát, majd elvette a színpad terveit, amit én már jól összefirkáltam azon elképzeléseimmel, hogy mégis hogy kéne a huzalokat elrendezni
-Szóval nem is tudja Bill, hogy itt vagy?
Vetett egy gúnyos pillantást a papír mögül és újra belemerült a tanulmányozásukba. Ahogy néztem őt, a szakáll, a felkötött haj, a tetoválások... Minden olyan más. Mégis, mintha ugyanaz a szexi Tom Kaulitz ült volna a bizonytalankodó énem előtt, mint jó pár éve. Hagytam időt neki, de már ez a másfél hét is örökké valóságnak tűnt.
Béreltek egy szuper lakást az itt létük alatt. Mikor Billel voltam ott, nyilván úton-útfélen Tomba botlottam, ami eléggé frusztráló volt pláne úgy, hogy ott volt Ria is, aki valamiért mindig akkor riszált el előttem, mikor épp ettem. Olyan vékony az a lány. Mármint sosem volt bajom az alakommal, az egyetemen csak fiúk voltak körülöttem, így nagyok sok mindenben, többek között ebben igen fiúsan gondolkodom, de mégis... Amikor  Tom a széles hátával és szálkás testével ott állt a törékeny Ria mellett... Ilyenkor mindig arrébb toltam a kajámat.
Egyébként nem sokat beszéltem Riával. De azt Tom sosem engedte elfelejtenem, hogy ők a szomszéd szobában épp szexelnek, mikor jelzés értékűen belemarkolt Ria hátsójába.
Mivel Bill és Tom mindent megbeszélnek, ezért gondolom azt is tudta, hogy Bill és én még csak csókolózni sem csókolóztunk. Együtt sem aludtunk. Semmi. Az elején még volt egy kis flört meg valami izzás, de ez igen gyorsan lecsengett.
Persze az is igen kellemetlen volt, mikor Tom épp kávét főzött maguknak és én is kértem egyet. Csendben vártam a kávémra, majd Tom cukor nélkül, sok tejjel odatolta elém, mire Ria ránézett. Én gyorsan visszalopóztam Bill szobájába, de még mielőtt becsuktam volna az ajtót, ami mögött mi egyébként épp a munkáról beszélgettünk, mialatt Bill folyamatosan sms-ezett valakivel, még hallottam, ahogy Ria, furcsálva a szituációt, rákérdez Tomnál, hogy mégis honnan tudja, hogy iszom a kávét. Hogy Tom erre mit mondott azt nem tudom, de valószínűleg nem az igazat, mert Ria alapból igen szkeptikus volt velem és ez se nem erősödött, se nem enyhült a kis kávés incidens után.
-Tudod,-kezdtem bele a mondandómba, mire ő érdeklődően megint rám pillantott-értem én, hogy kell az a torzítós mikrofon, de vagy az, vagy a zongora. A torzítást amúgy meg tudjuk oldani mi is a színpad mögül-mondtam, majd én is elkezdtem nézni a papírokat
Mivel úgy voltam vele, hogy "jó, ha dolgozni akarsz, hát dolgozzunk", Tom csakhamar megenyhült és kérdezősködni kezdett az elmúlt évekről.
-Tényleg dolgoztál Samyvel is?-nevetett fel-Oké, most azonnal fel kell őt hívnom, ez nagyon vicces.
-Csak egyszer. Tuti, nem is emlékszik rám.
-Téged azért nehéz elfelejteni-hajolt közelebb azzal a huncut kisfiús nézésével
Nem sokkal később már a kis stúdió konyhában ittuk a kólánkat. Nem akartam túl direkt lenni és kerek-perec rákérdezni, hogy mégis mi történt vagy mi történik közöttünk, így csak hallgattam tovább, hogy milyen hihetetlen volt Steven Tylerrel találkozni és elmesélt még egy-két vicces esetet is, mikor felismerték őt LA-ben, de ő tagadta, hogy ő lenne Tom. Épp az egyik ilyen eseten nevettem a konyhapultnak dőlve, mikor letette a poharát, elém állt, kivette a kezemből, majd letette az enyémet is és elsimított egy tincset az arcomból. Én félénken lesütöttem a szemem, mert pontosan tudtam, hogy ez az egész csak valami kis fellángolás részéről és hogy nagyon nem helyes, de hagytam, mert jó volt. Jó érzés volt az illatát beszívni, a hosszú ujjait az arcomon, az erős karját a derekamon érezni. Magához húzott.
Mialatt az egyik keze a derekamat vonta át, a másikkal finoman, végig simítva az ajkaimon a hüvelykujjával, megfogta az államat és kicsit elfordította a fejem. Egy puszit adott az arcomra, majd egyre lejjebb haladva a nyakamhoz ért. Én önkéntelenül is belekapaszkodtam a vállába, de mikor éreztem, hogy a combom alá akar nyúlni, hogy felüljek a pultra, tudtam, hogy az egy végzetes hiba lenne, amit nagyon nem kéne elkövetnünk így határozottan eltoltam magamtól.
-Ne, ne, ezt ne, Tom-tettem karba a kezem és így bezárkózva visszaindultam a próbaterembe-Ha nincs már más, amiről beszélnünk kell, akkor inkább menj. Majd befejezem egyedül és elküldöm az ötletet Axelnek.
Tom utánam jött a próbaterembe és erőszakosan maga felé fordított a felkaromnál fogva.
-Nagyon is lenne mit megbeszélnünk. Ezt te is tudod. Biztosan azt akarod, hogy elmenjek?-nézett rám dühösen
Összeszedtem magam, a szemébe néztem és egy "igennel" válaszoltam.
Én tényleg nem akartam belebonyolódni megint ebbe az egészbe. Egy hétig aztán nem is találkoztam Billel sem.
Persze, túl egyszerű lett volna megállni itt a lejtőn. A harmadik közös szombatunkon Gustav és az éppen jelenlévő Axel előállt azzal, hogy menjünk el az este valahová iszogatni.
-Joacim, David, ugye ti is jöttök?-kérdezte Axel
-Megyünk! Ez király ötlet-mondta David
-Adrian?-kérdezte Gustav
-Jó, igyunk-mondta Adrian mosolyogva
-Én nem tudok menni-mondta Bill a telefonját nyomkodva-Bocsi.
-Anna, te azért jössz, ugye?-kérdezte Gustav-Kérlek!-mondta határozottan
-Persze, hogy jön-kortyolt bele mosolygó szemekkel a kávéjába Georg
Billre pillantottam.
-Menj csak nyugodtan-súgta oda
Így hát igent mondtam. Annak rendje és módja szerint kicsíptem magam. A találkozó Gustavéknál volt, ahová Axellel, Adriannal és a becsatlakozó Christiannal mentem és, ahol megismerhettem Gustav tündéri barátnőjét, Saraht.
-Hú mennyi CD!-indultam el Gustav gyűjteménye felé azonnal, ahogy beléptem a lakásba, tudomásul sem véve senkiről, még Tom Társaságközéppontjavagyok Kaulitzról sem.
-Nézegesd meg őket és tegyél be egyet!-szólt utánam Gustav, aki épp töményet töltött az engem kísérő három srácnak
-Választhatok én?-állt mellém Georg és gyorsan lekapott egy Madonnát
-Csak tessék! Nekem úgyis évekbe telne kitalálni melyiket is akarom, annyi van-néztem körbe még egyszer a falon
Georg berakta a hifibe a CD-t, a tokot pedig letette a polcra ahonnan kivette azt
-Ne mond el Tomnak, kérlek-súgtam neki oda
-Megígértem, nem?-simította meg a karom, majd adott egy puszit az arcomra
-Anna, neked is egy-tolt a kezembe egy poharat Gustav, amiben talán kicsit több, mint egy deci whisky volt
-Az igen! Le akarsz itatni? Ez a terved, Schäfer?-indultam be a konyhába, ami az előszobából nyílt
-Csak a jég miatt tűnik annyinak-legyintett sunyi vigyorral az arcán
-Anna, kérsz?-bökött egy nagy tálca süti felé Sarah
-Kaja!-kiálltottam fel-Igen, köszönöm-sétáltam oda és vettem belőle egyet
A hangulat Gustav whisky mércéjének köszönhetően igen gyorsan ott kötött ki, hogy a nappaliban ülve "én még sosemet" illetve "felelsz vagy merszet" játszottunk. Tekintve, hogy Gustav barátnőjén kívül én voltam az egyetlen lány, ráadásul Billel még csak nem is volt köztünk igazi kapcsolat, amit mindenki pontosan tudott, így én kerültem a középpontba. A feladatok viccesek voltak, de azért volt egy pár, ami átlépte a határt. Nem akartam látni, ahogy leepilálják David fenekét és ahogy Georg szájrapuszit ad Tomnak, mialatt megemlíti, hogy Tom az egyetlen srác, akivel egy fogadás miatt már nem ez az első, de részegen olyan mindegy volt. Persze aztán jött Gustav és engem pörgetett.
-Ne legyél punci, mint Axel és merj-közölte velem a szöszi
-Legyen-emeltem fel a kezeimet
-Csókolj meg valakit!-kaptam az utasítást
-Ennyi?-kérdeztem vissza bátran
Tom nagy szemekkel előrehajolt és szuggerálni kezdett.
Körbenéztem a társaságon és valahogy mindenkinek annyira egyértelmű volt, hogy Tomot fogom választani, hogy az már-már sértő volt. Rendben, talán epekedve nézem őt gitározás közben, de nehogy már ilyen pitiánernek tartsanak! Így odamentem a kanapén, pont Tom mellett, helyet foglaló Adrianhoz és hosszasan megcsókoltam. Mindenki nagy huhogásban tört ki. Mikor befejeztük visszaültem a földön lévő párnámra és pörgettem. Tom, Sarah vicces válasza és Joacim fejenállva ivása után nem bírta tovább és kiment az erkélyre cigizni.
Éjfél körül úgy döntöttünk elindulunk a Golden Pudelbe, ami Hamburg egyik menő klubja VIP teremmel.
Bementünk a hátsó bejáraton, fel a második szintre. Volt egy kisebb tánctér, bárpult, asztalok kényelmes székekkel és maximum húsz ember lézengett ott, akikből egy nagyobb csoportot David ismert is.
Amint beértünk és lepakoltuk a kabátokat én kimentem a mosdóba. Éppen a sminkemet igazgattam, mikor nyílt az ajtó. Odakaptam a fejem. Tom volt az.
-Ez a lány wc, Tom!-néztem rá, miközben becsuktam a púderem és beleejtettem a

táskámba
-Tudom. Beszélnünk kell-zárta be a mosdó külső ajtaját
-Oh, szóval készültél-tettem karba a kezem
-Lefizettem a pultos srácot, sokban van ez nekem szóval most végig hallgatsz-állt meg előttem kapkodva a levegőt
-És miről akarsz beszélni? Arról, hogy a ciginek, amit Gustavéknál szívtál, kicsit fura szaga volt? Most ez nem a te új tisztább éned?-emlékeztettem őt arra, amit még egyszer egy próba közben ejtett el nekem
-Persze, mert az öcsémmel randizni és Adriannal smárolni felnőttes-hozta elő azt, mikor a felnőtté válásomról beszéltem Billel a konyhájukban-Figyelj!-temette a kezébe az arcát-Csak hallgass meg! Utána elhúzok innen, ígérem. Az egész helyről. Amúgy sem volt kedvem ma bulizni.
-Akkor minek jöttél?-dobtam neki oda
-Szerinted?-kérdezett vissza dühösen
Tom vett egy nagy levegőt és egy lépéssel közelebb jött.
-Amikor megtaláltam a leveledet én dühös voltam. Őrjöngtem. Átmentem Billhez, megmutattam neki és onnantól kezdve legalább három napig megállás nélkül szidtalak-kezdett bele, mire én egy ironikus mosolyt erőltettem az arcomra-Szerettelek. Ezt meg is mondtam neked. Te meg ott hagytál. Nem is adtál nekem esélyt...
-Én csak...
-Ne vágj közbe!-kiáltott rám-Azt hittem, hogy te hiszel bennem. Én hagytam, hogy megismerj. Komolyan, egy béna seggfej voltam előtted. Hosszú idő óta te voltál az első, akit nem csak megdugni akartam. Erre te ott hagytál egy kurva búcsúzás nélkül?-szűk szemekkel meredt rám-Szóval azt csináltam, amit mindenki tett volna: megdugtam pár lányt. Egy csomót-itt vett egy nagy levegőt és azt hiszem, azt várta, hogy reflektáljak, de kivételesen nem tettem pedig volt véleményem, nagyon is-Aztán jött Ria. Annyira más volt mint te külsőleg, de belsőleg nagyon is hasonlított rád. Kedves volt velem, türelmes és megint úgy éreztem, hogy hisz bennem valaki. Jó ég, ez mekkora faszság! Pedig így van-támaszkodott a mosdókagylónak-Ha azt hiszed, abba hagytam a dugást és megállapodtam mellette, hát tévedsz. Már vagy három hónapja jártunk, de néha-néha azért még más csajjal is voltam. Úgy gondoltam, hogy nem dőlök be megint ennek az egész színjátéknak. Aztán már lassan négy hónap telt el, akkor már megvolt a házunk LA-ben, ott feküdtem mellette, hajnali kettő volt és rájöttem, hogy nem akarok elmenni úgy, hogy nem adok még egy utolsó esélyt a dolognak-nevetett fel gúnyosan, mire én lesütöttem a szemem-Így hát felhívtalak, de a szolgáltató szerint ilyen előfizető nem kapcsolható. Már éppen azon voltam, hogy, bassza meg, felhívom Axelt, hogy mit csináljak, hogy érjelek el, mikor Ria felkelt és látta, hogy ideges vagyok. Akkor mondta először, hogy szeret és én tudod mit mondta erre?-ordított rám, miközben egyre közelebb jött-Tudod mit? Semmit. És ő erre elhagyott? Nem. Elköltözött velem Los Angelesbe? Igen. Pedig még vagy egy évig nem tudtam kimondani, hogy szeretem-nagy levegőt vett, a dühtől remegő kezével beletúrt a hajába, amit én könnyes szemekkel néztem végig. Nagyot nyelt-Szerettelek, Anna. Nagyon. De ezt sosem fogom megbocsájtani-hátrált-Ennyi-indult el a kulccsal az ajtó felé
-Nem akarod, hogy mondjak erre valamit, Kaulitz?-szóltam utána rekedt hangon, mialatt ő az idegességtől, alig talált bele a kulcslyukba
Lehajtotta a fejét és kinyitotta az ajtót.
-Akartam, de... Nincs értelme. A tényeken úgysem változtatna.
Ott álltam megkövülve, amíg ő elmegy. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Így hát ittam. Nagyon sokat. És mikor már kellőképpen vállalhatatlan voltam, kértem Georgot, hogy maradjon velem, így betuszkolt egy taxiba és a következő napon végig ápolgatta a lelkem.

Lépteket hallottam.
-Hát te?-szólt le Georg a lépcsőfordulóból
-Nehéz este-ráztam meg a fejem-Honnan tudod, hogy itt vagyok?-néztem fel rá
-Láttalak az ablakból, hogy erre felé tartasz. De az már vagy öt perce volt. Minden rendben?-kérdezte, mialatt én elindultam felfelé
-Aha, csak... A szokásos...

Love game 2 - 1.rész

1.

-... szóval ennyi. Ezt érzem. Én úgy sajnálom és teljes mértékben megértem, ha most utálsz. Annyira próbáltam, hidd el. Nem tudom mi változott. Lehet, hogy túl sok volt nekünk ez az öt év. Én valahogy...
-Anna!-szólt rám Bill, majd belekortyolt a borába-Hagyd ezt jó...
-Utálsz igaz?-mondtam félénken
-Nem-mosolyodott el
-Bill, én úgy sajnálom!-kapaszkodtam bele kislányosan a nyakláncomba, amit apától kaptam a diplomaosztómra
 -Ne tedd!-legyintett könnyedén és letette az üres borospoharat-Az igazság az, hogy én sem érzem már ugyanazt. Ma este akartam elmondani neked-mosolygott
-Mi? Ez most egy ilyen "ne járjunk" vacsora? Na várj! Kezdek besokalni! Kidobtalak és te nem hisztizel, sőt még örülsz is neki?-konstatáltam-Oké, hol van Bill Kaulitz? Az igazi Bill Kaulitz. A hisztis-mindketten nevetni kezdtünk-Mindegy. Bárki, aki elvitte, úgy is visszahozza-forgattam a szemem, majd felszúrtam a villámra pár kihűlt borsószemet
Bill átnyúlt az asztalon és megfogta a bal kezem.
-Szeretlek, Anna-mosolygott csillogó szemekkel
-Én is Téged!-szorítottam meg a puha ujjait-De nem úgy...
-Tudom, én sem-rázta meg a fejét, majd elengedte a kezem és hátradőlt-Amúgy ha már itt tartunk...-szorította össze az ajkait-Natalie a turnéra visszajön dolgozni-kerülte kínosan a szemkontaktust
-Igen, és?-öblítettem le a borsót egy kis borral
-És lefeküdtem vele-hadarta
Felhúzott szemöldökkel és egy gúnyos csücsörítéssel kísérve visszatettem a poharat az asztalra és folytattam a borsószemek felnyársalását.
-Egy hete. És sajnálom. Ez azért így nem fair, tudom-tette hozzá
Sóhajtottam egyet és megenyhülve rámosolyogtam. Nem voltam már féltékeny, sőt! Kicsit még örülök is, hogy legalább egy állandó nő van Bill életében.
-Ha már itt tartunk... -köszörültem meg a torkom
-Tudtam!-vágta rá izgatottan az alsó ajkába harapva-Szóval lefeküdtetek!-kezdett apró tapsikolásba
-Mi? Miről beszélsz?-súgtam előrehajolva, jelezve, hogy talán nem éppen Hamburg egyik Michelin csillagos éttermében kellene megosztania mindenkivel a szexuális életemet, vagyis inkább a nem létező szexuális életemet...
-Georg?-kérdezte ironikusan-Persze, tagadta, mikor rákérdeztünk, de...-önelégült vigyorral az arcán hátradőlt a székében
-Mert talán nem feküdtem le vele, és mert talán veled....-vettem egy nagy levegőt-múlattam az időmet-dobtam hozzá a használt ruhaszalvétámat-Amúgy is csak egyszer aludtam nála-húztam el a szám, mire Bill nagy krákogásba kezdett-Oké, szóval mindent tudsz? Még azt is, hogy a Golden Pudeles estén kicsit becsiccsentettem és csókolóztam Adriannal, igaz?-sütöttem le egy fintor kíséretében a szemeimet
-Igen. Aznap este voltam Natalie-val-bólogatott
-Egy újabb részlet, amire nem voltam kíváncsi. Mentségemre szóljon, kicsit iszogattam és...
Bill felrántotta a szemöldökét és egy visszafojtott nevetés mellett megitta a maradék boromat.
-Oké, talán olyan részeg voltam, hogy Georg nélkül menni se bírtam volna... Jó... Kaulitz! Befejeztem. Pletykás ribancok vagytok, komolyan!
Persze, Bill erre megint csak nagy nevetésben tört ki.
-Bárki is találta ki, hogy a lányok pletykásak, nem találkozott még veletek-tettem karba a kezem-Melyik volt? Georg? Gustav?
-Ez most éppen Tom-komorodott el az arca
-Mi? Ő meg honnan...
-Georg elmondta neki. De azt is, hogy nem történt semmi. Na meg azt, hogy azóta majdnem minden este ott vagy és még mindig-emelte magasba a mutatóujját-nem történt az égvilágon semmi. Amúgy meg miért érzem úgy, hogy jobban zavar, hogy Tom tudja, mint az hogy én?
Dühös arccal, fújtatva ránéztem:
-Nem húzol be a csőbe! Tudom, hogy Tom elmondta, hogy...
-Talán-hajolt megint közelebb-Bár ha rólad van szó, akkor valahogy mindig olyan nehezen mondja el az igazat. Van, ami sosem változik, igaz?
Bólintottam.
Bill intett a pincérnek.
-Fizetnénk!-mondta
-Ó, ne, hagyd, hagy fizessek inkább én. Végül is én szakítottam elsőnek-vettem elő a pénztárcámat
-Ne, hagyd csak!-fogta meg megint a kezem-Én akarom.
Egy kedves pillantással viszonoztam Bill felajánlását.
Tényleg sokat változott az elmúlt öt évben. Sokkal türelmesebb, higgadtabb és összeszedettebb. Jót tett neki Los Angeles. Olyan, mintha stresszes, görcsös Bill Kaulitz elment volna egy hosszú, pihentető vakációra és újult erővel kezdett volna hozzá a munkához és egyúttal az élethez. Mert hát bujkálhat ő akárhol, ő akkor is csak Bill Kaulitz, aki a lányokból olyan eufóriát vált ki, hogy sírva sikítják a nevét az utcán, miközben a fejükben az esküvői harangok konganak.
Egykoron én is ilyen voltam. Azt gondoltam, hogy a Tom iránt érzett vonzalmam csak csacskaság, mert hát már azt is megterveztem, hogy milyen színű ing lesz a gyermekünkön az első iskolanapján. Pedig ő csak Bill... A tapsikolós, szájmenéses, csillogószemű Bill.
Azt gondoltam, hogy most működni fog, de valahogy a vonzalom megkopott az évekkel. Félre ne értsetek, nem azért, mert már nem tetszene. Szerintem remekül néz ki és nagyon örülök neki, hogy megtalálta önmagát, csak valahogy nem.
Ha mellém áll, már nem ugrik ki a szívem a helyéről, ha megfogja a kezem, nem érzek már pillangókat a hasamban és ha megcsókol... hát az pont olyan rutinnak tűnik, mint ha már 50 éve házasok lennénk. Pedig egy kezemen megtudnám számolni, hányszor is volt olyan, hogy az ajka az enyémhez ért. Talán soha nem is vonzódtam hozzá. Talán végig csak az az arc volt bennem, akit annyi éve megpillantottam és piedesztálra emeltem, pedig az csak egy álarc és az egész körítés mind-mind csak egy színjáték része. Ő nem az a Bill, aki a Bravo címlapján volt. Ő az a Bill, akivel az elmúlt három hétben minden nap találkoztam. Az, akivel filmet néztem, aki összefirkálja a koncert hangbeállításainak legfontosabb momentumairól készített jegyzeteimet és az, aki szerint szuper a rózsaszín robotos zoknim.
Sokkal inkább tekintettem rá a barátomként ez idő alatt is és nem is volt köztünk semmi olyan, ami másra engedne következtetni.
-Haza vigyelek vagy Georghoz?-csatolta be a biztonsági övét
-Akkor sem tartom jó ötletnek...-kötöttem a karóhoz az ebet
-Csak egy kis bort ittam-fordította el a slusszkulcsot-Vasárnap este van, ki állítana meg? Nyugi-nézett rám a nagy szemekkel
A haza kifejezés részéről erős túlzás. Egy háromszobás lakást béreltem Adriannal, Axellel és az új sráccal, Christiannal. Axel csak ritkán volt ott, mert folyamatosan ingázott Berlin és Hamburg között, így ő aludt a nappaliban. A dortmundi lakásom üresen állt  tekintve, hogy apám éppen Pakisztánban ellenőrzi az olaj kutakat.
-Szóval az út végén jobbra vagy balra menjek?-nézett rám kérdően
-Georghoz megyek. Megígértem neki, hogy felszaladok-tettem ölbe a kezem
-Hát persze!
-Tényleg. Maximum megnézünk egy filmet. Nem nagy ügy...
-Tetszik?-Bill ismételten megszakította a magyarázkodásomat és rátért a lényegre-Tetszik neked, igaz?
-Csak barátok vagyunk. Most szakított, én meg szívesen vagyok vele.
-Nem ez volt a kérdésem-fordította el a kormányt jobbra
-Nem tudom, jó? Ez az egész túl bonyolult.
-Tom miatt?-váltott komolyabb hangsúlyra-Ő majd jól lesz, hidd el. Amúgy is ott van neki Ria. Ne aggódj miatta-vont vállat
-Te sem teszed?-néztem rá kérdőn
Nem válaszolt. Belesüppedtem a kocsi nagy ülésébe és csendben vártam, hogy megérkezzünk.
Bill telefonja megcsörrent. Kivette a zsebéből, majd kinyomta.
-Csak Natalie. Találkozunk. Üzleti megbeszélés. Tudod, felállítunk pár koncepciót.
-Felállítani... pár koncepciót. Hát hogyne-gúnyosan-Visszatérhetnénk Tomra?-fordultam ismét felé
-Gondoltam, hogy nem hagyod ennyiben-csóválta a fejét
-Amikor odajött és...
-Részeg volt.
-Nem, nem volt!-vágtam rá
-Akkor be volt szívva.
-Ez meg a másik, azt hittem leállt ezzel.
-Tudod, hogy nála ez mindig csak időszakos.
-Bill én...-kapkodtam a levegőt
Lelassított, majd megállt a járda mellett.
-Nézd, Anna. Ne láss bele többet, mint ami valójában van!
-Ismerem annyira a testvéredet, hogy tudom, hogy az, amit mondott szóról szóra igaz volt. És ez így mindent megváltoztat-jelentettem ki
-Nem.
-De!-kiáltottam rá-Azt hittem, hogy annak a műsorszámnak már vége van, hogy közénk állsz!
-Jó ég, hallod magad?-förmedt rám-Öt éve Riával van, fel tudod ezt fogni? Csak mert egyszer részegen, beszívva odabotorkál és levág neked egy műsorszámot... Tom nem akar tőled semmit. És remélem te sem tőle, hiszen épp Georghoz indultál, ha jól tudom. Ne kezd előröl a kis játszmáidat!-fordította el tüntetőlegesen a fejét

Fresh start

Ismételten itt vagyok. Vizsgaidőszak van és unatkozó perceimben újra olvastam az írásaimat. Furcsa, hogy ezek nem is az én életemről szólnak és mégis annyi minden elevenedik fel. Hiszen az ember ha akarja, ha nem akkor is belesző egy-két emléket a történeteibe. És velem annyi minden történt az elmúlt években... 

Stay tuned, alienz! Hamarosan jövök! 

Love game-26.rész

26.

2014. november 4. Hamburg, Németország
Majdnem öt év telt el, mióta utoljára tipegtem a magassarkúmban a fiúk öltözőjéhez. Hogy változott-e valami azóta?
Megtorpanva a Tokio Hotel feliratú ajtó előtt kopogtattam.
-Igen?-szólt ki egy rekedtes hang
Nem nyitottam be, csak vártam, hogy történjen valami. Nem tudtam, mi lesz. Vajon emlékeznek még rám? Vajon jelentek még valamit számukra?
Nyílt az ajtó és egy hatalmas mosoly társaságában a nyakamba ugrott Georg.
-Anna-kiáltott. Ahogy egyre közelebb bújt hozzám, úgy szökött bele az orromba a finom illata.
-Hagy nézzelek!-löktem el kicsit magamtól-Baromi jól nézel ki-mosolyogtam és beletúrtam a rövdre vágott hajába
-Mi? Anna?-rohant az ajtóhoz Tom
-Tom!-öleltem meg őt is
-Annyira hiányoztál-húzott közel magához
-Te is, Kaulitz. Jó látni-nyomtam egy puszit a borostás arcára. Fél percig tartott csak a karjaiban és mégis lepergett előttem az összes együtt töltött napunk.
Beljebb mentem. Gustav egy kis puffon ült és légdobolt a fején egy hatalmas fejhallgatóval. Vele szemben egy ázsiai lány ült, hosszú combokkal és a tükör előtt megpillantottam az én csodás Bill Kaulitzomat. Le sem tudtam venni róla a szemem és azt hiszem, ő is valahogy így volt ezzel.
Ajakpiercing, borosta, újabb fülbevalók, új frizura és lám lám, csak nem gyúr?
-Bill-csillant fel a szemem
-Anna…-felállt és megindult volna, de megtorpant
Az egész jelenet olyan zavart és gyermeteg volt. Mint két vasárnapi iskolás, egyikünk sem tudta, mit kéne tennie.
-Jó újra látni-szólt nevetve Benjamin a túloldalról. Még mindig piszkosul helyes…
Közelebb mentem Gustavhoz és fejbe kólintottam.
-Hé-hördült fel-Áh, Anna-vette le a nagy fejhallgatót-Szia-adott két puszit
-Dinka vagy még mindig-simogattam meg a szőke tüsi haját
-Ria-állt fel az ázsiai lány és kezet nyújtott. Határozott volt a testtartása, nem kertelt, a képembe tolta a kecses karját.
-Ja, igen. Anna, ő itt Ria, a barátnőm-lépett a lány mellé Tom. A „barátnőmnél” kicsit elcsuklott a hangja, amit a lány észrevett-Ő pedig itt Anna…
-Anna? Ennyi? Anna?-kérdezősködött a lány gyanakodva
-Ő az én…-gondolkodott hosszasan, majd kajánul elvigyorodott-Ő volt az én kis gitáradogatóm a Humanoid alatt-dobta be azt a lábakat rogyasztó Tom Kaulitzos nézést
-Maradjunk inkább a diplomával rendelkező, szerződtetett, új hangmérnökötöknél-ráztunk kezet Riával, akit a magazinokból már jól ismertem
-Akkor nem csak erre a turnéra maradsz?-kérdezte reménykedve Georg
-Nem. Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen-tettem zsebre a kezem
-Ezt meg kell ünnepelnünk!-szólt Tom
-Esetleg estecegy narancslével? Hm?-húztam el a szám
-Remek-bólogatott Georg
-Na jó visszamegyek Axelhez. Örültem-böktem Ria felé
A másik három fiú Benjaminnal együtt kacéran összenevetett, Bill pedig némán megindult felém.
Ahogy mellém ért és becsukta az ajtót maga mögött, megsimítottam az arcát.
-Ez az új trend, hogy nem borotválkoztok, vagy nem telik borotvára?-kérdeztem kertelés nélkül
-Nem tetszik?-húzta fel a szemöldökét
-De… Férfias-hajoltam közelebb úgy, hogy a kezem még mindig az arcán volt

-Ugye, nincs barátod?-szólt, mire én befejeztem az ajkai pásztázását
-Neked barátnőd?-biccentettem a fejemmel
-Csak néha...-forgatta a szemeit, majd huncutul felnevetett
-Oh, tényleg! Natalie-t még nem is üdvözöltem-Bill nem mondott semmit erre, csak némán mosolygott tovább
-Mesélj, mi van veletek!-dőltem hozzá és elindultunk vissza a színpad elé
-Az, amit az újságokban is olvashatsz… kisebb-nagyobb eltérésekkel-karolt át. Biztos, hogy aki így látott minket, azt hitte, együtt vagyunk, mert úgy andalogtunk, mint valami szerelmes pár.
-Georgnak még meg van a barátnője?
-Nincs. Most szakítottak.
-Na hát! És Gustav?
-Neki is van már egy ideje... Ha minden igaz pár napon belül megkéri a kezét.
-Bill!-csattantam fel-Ez szuper!
-Igen...
-Tom és Ria?-nevettem fel
-Rossz vagy-adott egy puszit a fejemre
-Tom szerelmes?
-Nincs más választása… Ria kezében van a gyeplő, Tom úgy táncol, ahogy ő fütyül-mindketten nagy röhögésben törtünk ki-Ideje volt már, hogy végre valaki megnevelje az én kanos bátyámat…-elhallgatott. A lépcsőhöz értünk-Te még szereted őt?-kérdezte rám se pillantva, mintha ez a kérdés is olyan általános lenne, mint a többi
-Nem-ekkor azt hiszem, hatalmas kő esett le a szívéről-Tovább lépett és én is. Őszintén örülök, ha boldog. Összeillenek Riaval-a lépcső aljánál befordultunk jobbra-És veled mi van?
-Én szóló vagyok-nézett rám-Még nem jött össze úgy, mint a többieknek…
Leértünk a színpad elé, Bill pedig egy barna hajú nővel állt le beszélgetni.
-Hát itt vagy-intett Axel
-Itt. Mondtam, hogy nem tűnök el…
-Anna! Oh hello, Axel!
-Látom társaságod is van-csapott meg játékosan a karomon és visszament Thomasékhoz
-Gyere csak! Be szeretnék mutatni valakit-hívott ki Bill
-Szia, Ebru vagyok-nyújtotta a kezét a barna hajú nő. A neve és a kinézete alapján török volt.
-Anna-ráztunk kezet
-Ő itt az új sminkesem-sütötte le a szemeit Bill
Tátva maradt a szám.
-Na és Nata…
-Ő úgy döntött, hogy kicsit visszavesz a munkatempóból egy időre.
-Hát nagyon örülök, Ebru-villanyozódtam fel
-Én is.
Elővettem a farzsebemben lévő csokit és, amíg Bill bájosan elköszönt Ebrutól, kibontottam.
-Ah, pont az a kedvencem-muatott a kekszes csokimra
-De te nem is szereted a csokit-ráncoltam a szemöldököm értetlenül
-Rájöttem, hogy csak dacból nem eszem meg. Tudod, ez Tom kedvence… De aztán LA-ben meglátogattunk egy csoki bárt és ki tudna ellenállni azoknak a finomságoknak?! Azóta csokival kelek és fekszem.
-Ahelyett, hogy velem kelnél és feküdnél…-köszörültem meg a torkom
Bill megtorpant..
-Ma este a narancslé előtt-mosolygott-velem vacsorázol?
-Persze-mosolyogtam bájosan
-Mármint a hotelszobámban…-nevette el magát, de az én arcom rezzenéstelen maradt
-Csak, akkor, ha megígérsz valamit-tettem karba a kezem
-Mondd!
-Ha azt kérem, hogy csókolj meg, akkor meg is csókolsz… rendesen.
-Holnap nem azt fogod kérni, hogy csókoljalak meg, hanem azt, hogy hagyjam abba-hajolt közelebb-Hiányoztál.
-Te is-adtam egy apró puszit a piercinges szájára
-Menjünk, mert már várnak a többiek!-nyitotta ki mámorosan a szemeit-Valakinek dolgozni is kell, nem de?



ITT A VÉGE!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta és remélem tetszett.
Nekem személy szerint nagy szerelmem ez a történet a karakterekkel együtt. Imádtam...
Tényleg mindenkinek köszönöm, aki olvasta, pláne, aki még véleményezte is és adott építő kritikát. Édesek vagytok. <3