-Szia, cuki-guggoltam le Georg kiskutyájához, Buddyhoz, hogy megsimogassam
-Hogy ment Billel?-kérdezett rá Georg, miközben elhúzta a beépített szekrény ajtaját, ahová a nem kevés bőrdzseki és szövetkabát volt beakasztva, ami mind-mind Georgé
-Áh,-felegyenesedtem, majd legyintettem-Natalie-val szexel, mondtam már?-bújtam ki a kabátomból és Georg kezébe adtam, aki egy vállfára tette
-Neee! Tényleg?-kérdezett vissza a szemembe se nézve
-Tudtad, igaz?-rántottam fel az egyik szemöldököm
Mély levegőt vett és a tarkóját vakarva elejtett egy halk "talánt".
Savanyú arckifejezéssel forgattam a szemeimet.
-Hű, olyan más vagy-nézett rajtam végig
-Miért?-néztem magamon végig-Mert most az egyszer úgy nézek ki, mint egy lány?-mosolyodtam el
-Lehet, hogy túl sokat láttalak tréningnadrágban mostanság-ejtett el egy szexi félmosolyt
-Hát akkor mentsd el magadban ezt a képet, mert most azonnal át fogok öltözni!-levettem a cipőmet és már mentem is be Georg hálójába, ahol az ágytámlára volt ledobva a melegítőm és a bő felsőm. Résnyire nyitva hagyva, de behajtottam az ajtót, ahol rögtön neki is estem a ruhám lehámozásának. A nyakamtól egészen a lapockámig sikerült lehúznom a cipzárt, de ott aztán beakadt, miközben fejmosást tartottam Georgnak arról, hogy mekkora szemétség volt nem elmondani nekem az igazat Billel meg az egyáltalán nem is létező érzéseivel kapcsolatban.
-Segítenél?-kukucskáltam ki az ajtó mögül a kanapén ülö Georgra
-Egy fél perccel ezelőtt még gyáva féreg voltam, most meg segítsek?-nézett fel az előtte heverő Macbookról, mire én az ajtófélfához nyomtam az arcom
-Beakadt a cipzár és meghalok, ha még egy percig ebben a cuccban kell lennem-nyögdécseltem hisztisen
Georgnak sunyi mosolyra húzódott a szája, majd felállt és bejött utánam a szobába, ahol rögtön felkapcsolta a villanyt, mert a nappaliban égő állólámpából alig szökött be fény. Persze, erre én, háttal állva neki, rögtön felordítottam.
-Hé! Kapcsold le! Nagyítót ne adjak a kezdbe, Listing? Nem mozizni jöttél!
-Jó, de nem látok semmit, olyan sötét van-kapcsolta le-Ne legyél ilyen, különben nem segítek!
-Utállak!-jelentettem ki
Megpróbálta lerángatni a cipzárt, de neki sem ment, szóval a becsípett kis anyagot kiszedte a cipzár fogai közül és már le is gördült.
-Szívesen!-közölte, majd belefújt a kiengedett szőke fürtjeimbe, amitől kirázott a hideg
-Köszönöm-fordultam felé úgy, hogy a ruha, immáron kicipzározva, de még rajtam volt
Vett egy mély lélegzetet és kiment a szobából maga mögött becsukva az ajtót. Az ágyra rogytam. Lehajtottam a fejem és beletúrtam a hajamba.
Az egész túl bonyolult volt. Túl sok nekem. Azt kívántam, bár sosem kezdtem volna Billel. Most minden sokkal egyszerűbb lenne. Mert Billel és Tommal ez a kis "játszma", ahogy az előbbi hívta már így is éppen azt érte el, hogy egy igazi ribancnak érezzem magam. Ha most kisétálok Georg elé egy szál fehérneműben és a "love who loves you back" életfilozófiát követem, amire nem vagyok kíváncsi, hogyan is talált rá Bill, akkor már biztos, hogy a tükörképemtől is azt fogom kérdezni, amit jó pár éve Tobias is: Gustav mikor jön?Felvettem hát a kényelmes ruhámat és abban sétáltam ki a szemüvegben youtube videókat néző basszusgitároshoz.
-Ettél már?-kérdeztem közömbösen, majd elindultam a konyha felé
-Aha-jött a válasz, de azt, hogy mit, meg sem kellett kérdeznem, mert a konyha közepén ott tátongott egy majdnem üres pizzásdoboz. A használt evőeszközöket és tányérokat elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe, mikor Georg az ajtófélfának támaszkodva megköszörülte a torkát.
-Hihetetlen vagy-rázta a fejét
Én hirtelen letettem mindent, ami a kezemben volt, a fülem mögé tettem a hajam és bocsánatot kértem.
-Mi? Miért?-nevett fel, majd közelebb sétált
-A te lakásod, nem kellene beleavatkoznom abba, ahogy élsz-tettem karba a kezem lesütött szemekkel
-Őszintén? Az, hogy beleavatkozol abba, ahogy élek, a legjobb dolog, ami nyár óta történt velem-erre a kijelentésére elmosolyodtam-És ha nem lennél, valószínűleg már ellepett volna a kosz-csukta be a pizzásdobozt
Erre nem mondtam semmit. Mit is mondhattam volna? Hogy én is hasonlóan érzek vele kapcsolatban? Hogy a diplomaosztóm óta ő a legjobb dolog, ami történhetett velem? Nem, még félreértette volna, így megkukulva folytattam az edények elapkolását.
-Biztos nem akarod elmesélni, mi volt Billel?-kérdezte félve
-Biztos. Nem nagy ügy. Csak azt sajnálom, hogy most már nem lógunk együtt, mert oké,-tártam szét a kezeimet-néha tök nagy balfasz, de ettől még kedvelem őt-vontam vállat
-Igen, pont ugyanígy érzek-nevetett fel
-Szóval nem visel meg... csak idefelé jövet összekaptunk a kocsiban arról, amit Tom mondott nekem még a clubban, tudod...-dobáltam ki a hűtőből Georg megromlott kajamaradékát
-Igen, igen-bólogatott
-Szóval Bill szerint az, amit mondott nem számít semmit, mert ott van neki Ria. Mármint Tomnak-sóhajtottam fel-Nem beszéltél még vele?
-Nem túl közlékeny. Tudod, próbáltam tapogatózni, de nem hajlandó rólad beszélni.
-Kár-sütöttem le a szemeimet
-Szerintem igyunk-lépett mellém és kivett két sört a hűtőből
-Osztom a véleményed-csaptam meg a felkarját
Georg bekapcsolta a tv-t a szobájában, amin egy kvíz műsor ment és leheveredtünk az ágyra. Ez az egész nap kicsit hosszúra nyúlt és mivel a srácoknak és a kedves kollégáimnak köszönhetően a munkaidőm úgyszólván olyan rugalmas volt, hogy David szerint rendben van az, ha fél háromkor hív fel a friss híreivel, annyira elfáradtam, hogy amint megittam a sört, rá húsz percre már aludtam is.
Kicsivel később az arcomat gyűrve, szűk szemekkel pislákolva keltem fel Georg vállán a telefonja csörgésére.
-Na, mi a helyzet?-vette fel széles mosollyal az arcán, mialatt én a tv-t kapcsolgatva egy adót kerestem, amin mutatják az időt. Fél egy múlt nem sokkal- Annyira örülök! Jó ég!-kiáltott fel-Hogy mi? Mikor? Ez komoly?-folytatta kis idő elteltével értetlenül, mialatt én kérdőn ránéztem-Várj egy kicsit, épp itt van Anna-mondta a telefonba, majd rám nézett-Gustav eljegyezte Sarah-t és még karácsony előtt összeházasodnak-mondta boldogan
-Hogy mi?-bújtam hozzá közelebb és kivettem a telefont a kezéből-Gratulálok!-mondtam-Nem is tudtam, hogy meg akarod kérni-kaptam a számhoz a kezem örömömben
-Köszönöm! Igen... öh...-habogott a vonal másik oldalán Gustav-Georg tudta csak meg a családom, még a többiek sem tudják.
-És máris megesküsztök?-kérdeztem
-Rájöttem, hogy nem akarok egy percet sem várni. Már rég meg kellett volna tennem és... uh...-kapkodta a levegőt
-Gratulálok. Úgy örülök-mondtam még egyszer és visszaadtam Georgnak a mobilját
-... igen itt vagyok-folytatták a beszélgetést, mialatt én megkerestem a telefonomat és beledobtam a földön lévő táskámba
Georg néhány perc múlva letette és rám pillantott.
-Mennem kéne, késő van-túrtam bele a hajamba
-Ilyenkor?-nézett rá a mobilja kijelzőjére
-Majd hívok egy taxit-legyintettem
-Inkább maradj!-mondta
-Mi? Nem!-vágtam rá-Nem akarlak zavarni. Már így is...
-Úgy nézek ki, mint akit zavarsz?-kontrázott. Felkapcsolta az éjjeli szekrényén lévő kislámpát és kikapcsolta a tv-t-Hozok neked egy törölközőt-ált fel az ágyról az arcán azzal a csintalan félmosollyal
Nem ellenkeztem. Nekem sem volt már túl sok kedvem utazgatni és annyira megnyugtató volt a jelenléte, hogy nem is igazán akartam volna abban a percben máshol lenni.
Mikor szakított Diana-val, még legalább két hónapig folyamatosan kialvatlan volt, de amikor együtt lógtunk, elmentünk moziba vagy éppen a kanapéján ülve olvastunk, akkor mindig elaludt. Ismertem az érzést. Öt évvel ezelőtt, mikor vége lett a Humanoid turnénak, nem tudtam elaludni, mert folyton csak Tom járt a fejemben. Mikor aztán sikerült álomba sírni magam hajnalban, pár óra múlva az első olyan pillanatnál, mikor félálomba kerültem, felriadtam és nem tudtam visszaaludni. Egyedül akkor ment az alvás, ha a barátnőm, Wolke, vagy bármilyen másik személy, akivel biztonságban éreztem magam, ott aludt nálam. Egyedül megőrültem. Csak zokogtam, nem tudtam semmire koncentrálni, csak rá gondoltam, így pontosan értettem Georgot.
Igen, már több hónapja pontosan értettem őt, mert hogy nem ez az első olyan hét, amikor sülve főve együtt vagyunk. Könyörögtem neki, hogy ne mondja el a fiúknak, főleg Tom monológja után, mert tudtam, hogy félre fogják érteni és egészen jól sikerült is titokban tartani. Még Gustav sem tudott róla.
Szerettem vele lenni. Szerettem, ahogy mosolyog, a humorát, hogy rendetlen. Tom óta először éreztem azt valaki mellett, hogy tudnék hozzá tartozni... Már ha egyáltalán Tomnál ezt éreztem, mert a végén aztán mégis erősebb volt bennem az, hogy Tomhoz tartozni lehetetlen. Persze, Ria jól rám cáfolt...
Georg nagyon nyugodt, türelmes és remek hallgatóság. Annak ellenére, hogy az az apró szikra végig ott volt közöttünk, hiszen már volt egy majdnem görbe esténk az első közös munka során is, soha nem akart többet. Azt hiszem, ezt a fajta hajlamát tökéletesen kiélte azon a jó pár lányon, akivel volt, miután a barátnője kidobta. Ez a férfiaknál biztos valami terápiás dolog, ha már Tom is ezt tette utánam... Bezzeg én. Öt éve egy kezemen meg tudnám számolni azt, hogy hány sráccal csókolóztam és ahoz kéz sem kéne, hogy összeszámoljam hánnyal feküdtem le. Mert hogy nem volt ilyen. Nem ment. Egyszer majdnem megtörtént, de aztán megálljt parancsoltam. Nevetséges, igaz?
Georg ezt pontosan tudta. Igazából azt hiszem Wolkén kívül ő az egyetlen, aki még pontosan értett. Nem faggatózott úgy, mint Axelék. Nem kérdezte, hogy szeretem-e még Tom Kaulitzot, mert nem kellett.
Miután lefürödtem és visszavettem a pólómat, kimentem a fürdőből és megdöbbentve láttam, hogy Georg továbbra is a nappaliban ülve netezik, viszont a kanapé végében már ott volt az ágyneműje.
-Megágyaztam neked a szobámban-pillantott fel rám
-És te alszol a kanapén?-kérdeztem. Bólintott-Jaj, ne már!-csattantam fel-Biztosan szükség van erre?
-Hát ha nagyon szeretnél, te is alhatsz a kanapén-felelte
-Úgy értem, nem alhatunk mindketten az ágyadban?-tettem fel félve ezt a kérdést
Egy ideig nem válaszolt csak gondterhesen megdörzsölte a szemét.
-Nézd, Anna...-kezdte-Én el fogom mondani Tomnak, hogy most itt aludtál. Eddig is elmondtam neki, mikor itt jártál... Jó, oké, mondjuk úgy, hogy mindenről tud, ami november után történt.
-Tudom-vágtam rá-Bill mondta.
-Szóval, ha már hazudnom kellett a nyárról, akkor már nem akarok arról is, hogy te éppen hol aludtál.
-Nem hazudtál-ültem le mellé-Csak nem mondtál el mindent. És amúgy meg, ha Tom Kaulitzot ilyen fene mód érdekli, hogy mi történik velem, miért kell olyan távolságtartónak lennie?-tettem fel egy költői kérdést-Szóval...-álltam fel és felkaptam Georg párnáját, paplanját és elindultam vele a szobába-Amúgy az előbb is épp egy ágyban aludtunk. Na jó, aludtam, szóval nem tudom, hogy ez miben különbözik attól-kiáltottam ki a még mindig nappaliban tespedő Georgnak
Végül belement bár arra nem számítottam, hogy ilyen távolság tartó lesz. Legalább fél méter volt közöttünk és mikor felé fordultam, ő elfordult.Másnap reggel kilenckor felkeltünk, Georg főzött kávét, amíg én beletuszmákoltam magam a tegnapi csini ruhámba és kicsivel fél tíz után már el is indultunk Georg kocsijával.
Először a srácokkal közös lakásunkhoz vettük az irányt. Georg megvárt a kocsiban, amíg én felszaladtam átöltözni. Egyedül voltam a lakásban. A többiek már biztos a próbán vannak. Imádkozva, hogy most ne akadjon be a cipzár, elkezdtem lehámozni magamról a ruhát, felkaptam pár lezser cuccot, copfba kötöttem a hajam és smink nélkül lefelé vettem az irányt.
Negyed óra késéssel estünk be az előtérbe.
-Ó, hát itt vagy-nézett rám Adrian-Látjátok mondtam, hogy nem kell érte aggódnunk-szólt oda nevetve a többieknek
Mindenki kezében pohár volt többnyire narancslével vagy ásványvízzel. Bill kikerekedett szemekkel konstatálta, hogy Georggal vagyok és gondolom rögtön leesett neki, hogy nem csak ő töltötte egy hozzá közel álló személlyel az egész éjszakát. Tom a próbateremben telefonált.
-Épp időben-szólt oda nekünk Gustav
-Ah, bocsi a késésért-szabadkoztam, majd levettem a kabátomat
-Gratulálok-ledobta a kocsikulcsot Georg és elindult széttárt karokkal a barátja felé, majd miután megölelte David felé vette az irányt, aki már ki is töltött még két pohár üdítőt
-Bár pezsgővel jobb lenne, de azt majd este-szólalt fel David
-Anna-ölelt meg közben a srácok PR menedzsere, Dunja, akivel nem találkoztam, mióta aláírtam a szerződésem
Persze én is odamentem Gustavhoz gratulálni neki mégegyszer.
-Annat is felhívtad az este?-nézett Gustavra Bill. Persze értettem a célzást. Bill Kaulitznak köszönhetően annak is leesett, hogy Georgnál aludtam, akinek addig még valamilyen okból kifolyólag nem, többek között az éppen akkor belépő Tomnak.
-Na akkor most, hogy Tom is itt van, még egyszer gratulálunk Gustav és sok boldogságot kívánunk előre is-kezdett bele a szónoklatába David, miközben Georg egy pohárral mellém lépett
-Köszönöm-bólintott Gustav
-Gustavra-lépett közelebb Axel a poharával és mind koccintottunk
Az ünneplés nem tartott sokáig, persze azért Gustav még elmesélte, hogy vacsora után kérte meg Sarah kezét, aki most éppen a szüleivel van, akikhez a próba és az interjú után ő is csatlakozik rövid időre.
Dunja jelenléte sem volt véletlen. Mint kiderült másnap az ikrek visszautaznak LA-be promózni az albumot és majd csak Gustav esküvőjére jönnek vissza, ami huszonharmadikán lesz. Majd szilveszterkor a srácok fellépnek Berlinben, amit élőben közvetít a tv is és itt jöttünk mi a képbe: megkaptuk a pontos leírást, hogy milyen hangtechnikával kell számolnunk és ha a fellépés még nem is járna elég munkával, mint kiderült mi felelünk az egész aznapi hangosításért.
-Ez csak nekem új információ?-néztem körbe Axeléken
-Hát, ha az estét velünk töltötted volna már tudnál róla-válaszolt sokat sejtetően, mire Tom rám pillantott
-Szóval szilveszter, igen...-rendezte a gondolatait Dunja-Igen... Ja, és akkor Los Angeles és Viper Room. Eddig ennyi-mondta-Axel,-fordult hátra-akkor te jösz LA-be, igaz?
-Nos, beszéltünk róla, de lehet, jobb lenne, ha Adrian menne és Anna-válaszolta az állát dörzsölve Axel
-Mi? Én?-néztem rá meglepetten
-Mert tudod, ők már azért dolgoztak élesben és tudják, hogy mit hogy kell. Én meg addig pontosan kidolgoznám, hogy az egyes helyeken mi lenne, mert azt, hogy például Londonban hogy lesz, még mindig nem tudom, pedig az az első állomás-folytatta rám fittyet hányva Dunjanak
-Igen, igen. Jó, hát majd ahogy látjátok-legyintett
Berlin? Legyen... De, hogy Los Angeles? Több, mint egy hét? Elég lesz nekem a turné ideje alatt sülve-főve együtt lennem Tommal, nem kell még ez is.
Dunja ott maradt, amíg elpróbáltuk a két számot, amit elő fognak adni Berlinben. Egy óránál nem tartott tovább és már éppen indultak volna a Bravo szerkesztőségébe, hogy valami "coming back" interjút adjanak, mikor David emlékeztetett mindenkit Gustav esti legénybúcsújára
-Ó, igen!-nevetett fel Tom
-Azt hittem, ez csak vicc-mondta Dunja komor arccal
-Amíg mind itt vagyunk, addig kell valamit összehozni-indokolt David
-Jó-bólogatott Gustav-Én benne vagyok.
-De holnap repülünk vissza-nézett aggodalmaskodva Dunja az ikrekre
-Ugyan... Gustav egyszer nősül. Majd maximum kérünk hányós vödröt a gépen-mondta Bill fennhangon
-Szerintem is jó ötlet-mondta Georg
-Akkor este nyolckor várok mindenkit szeretettel-mondta David-Dunja, te is gyere, ha van kedved-mosolygott, mire Dunja a szemeit kezdte forgatni-Axel, Adrian, Christian!
-Ki nem hagynám-veregette hátba Axel az épp mellette álló Gustavot
-És Anna, téged is szívesen látunk-kacsintott rám David
-Nem akarok zavarni. Ez ilyen kanbuli dolog lesz és...
-Gyere-lépett elém Bill, miközben belebújt a kabátjába és bedobta a kisfiúsan kérlelő barna szemeit. Persze én rögtön az éppen kifelé induló Tomra néztem, aki konkrétan úgy tett, mintha ott sem lennék és köszönés nélkül kivágtatott a bejárati ajtón.
-Mindenképpen-mondta Gustav is
-Majd még meggondolom-mondtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése