-... szóval ennyi. Ezt érzem. Én úgy sajnálom és teljes mértékben megértem, ha most utálsz. Annyira próbáltam, hidd el. Nem tudom mi változott. Lehet, hogy túl sok volt nekünk ez az öt év. Én valahogy...
-Anna!-szólt rám Bill, majd belekortyolt a borába-Hagyd ezt jó...
-Utálsz igaz?-mondtam félénken
-Nem-mosolyodott el
-Bill, én úgy sajnálom!-kapaszkodtam bele kislányosan a nyakláncomba, amit apától kaptam a diplomaosztómra
-Ne tedd!-legyintett könnyedén és letette az üres borospoharat-Az igazság az, hogy én sem érzem már ugyanazt. Ma este akartam elmondani neked-mosolygott
-Mi? Ez most egy ilyen "ne járjunk" vacsora? Na várj! Kezdek besokalni! Kidobtalak és te nem hisztizel, sőt még örülsz is neki?-konstatáltam-Oké, hol van Bill Kaulitz? Az igazi Bill Kaulitz. A hisztis-mindketten nevetni kezdtünk-Mindegy. Bárki, aki elvitte, úgy is visszahozza-forgattam a szemem, majd felszúrtam a villámra pár kihűlt borsószemetBill átnyúlt az asztalon és megfogta a bal kezem.
-Szeretlek, Anna-mosolygott csillogó szemekkel
-Én is Téged!-szorítottam meg a puha ujjait-De nem úgy...
-Tudom, én sem-rázta meg a fejét, majd elengedte a kezem és hátradőlt-Amúgy ha már itt tartunk...-szorította össze az ajkait-Natalie a turnéra visszajön dolgozni-kerülte kínosan a szemkontaktust
-Igen, és?-öblítettem le a borsót egy kis borral
-És lefeküdtem vele-hadarta
Felhúzott szemöldökkel és egy gúnyos csücsörítéssel kísérve visszatettem a poharat az asztalra és folytattam a borsószemek felnyársalását.
-Egy hete. És sajnálom. Ez azért így nem fair, tudom-tette hozzá
Sóhajtottam egyet és megenyhülve rámosolyogtam. Nem voltam már féltékeny, sőt! Kicsit még örülök is, hogy legalább egy állandó nő van Bill életében.
-Ha már itt tartunk... -köszörültem meg a torkom
-Tudtam!-vágta rá izgatottan az alsó ajkába harapva-Szóval lefeküdtetek!-kezdett apró tapsikolásba
-Mi? Miről beszélsz?-súgtam előrehajolva, jelezve, hogy talán nem éppen Hamburg egyik Michelin csillagos éttermében kellene megosztania mindenkivel a szexuális életemet, vagyis inkább a nem létező szexuális életemet...
-Georg?-kérdezte ironikusan-Persze, tagadta, mikor rákérdeztünk, de...-önelégült vigyorral az arcán hátradőlt a székében
-Mert talán nem feküdtem le vele, és mert talán veled....-vettem egy nagy levegőt-múlattam az időmet-dobtam hozzá a használt ruhaszalvétámat-Amúgy is csak egyszer aludtam nála-húztam el a szám, mire Bill nagy krákogásba kezdett-Oké, szóval mindent tudsz? Még azt is, hogy a Golden Pudeles estén kicsit becsiccsentettem és csókolóztam Adriannal, igaz?-sütöttem le egy fintor kíséretében a szemeimet
-Igen. Aznap este voltam Natalie-val-bólogatott
-Egy újabb részlet, amire nem voltam kíváncsi. Mentségemre szóljon, kicsit iszogattam és...
Bill felrántotta a szemöldökét és egy visszafojtott nevetés mellett megitta a maradék boromat.
-Oké, talán olyan részeg voltam, hogy Georg nélkül menni se bírtam volna... Jó... Kaulitz! Befejeztem. Pletykás ribancok vagytok, komolyan!
Persze, Bill erre megint csak nagy nevetésben tört ki.
-Bárki is találta ki, hogy a lányok pletykásak, nem találkozott még veletek-tettem karba a kezem-Melyik volt? Georg? Gustav?
-Ez most éppen Tom-komorodott el az arca
-Mi? Ő meg honnan...
-Georg elmondta neki. De azt is, hogy nem történt semmi. Na meg azt, hogy azóta majdnem minden este ott vagy és még mindig-emelte magasba a mutatóujját-nem történt az égvilágon semmi. Amúgy meg miért érzem úgy, hogy jobban zavar, hogy Tom tudja, mint az hogy én?
Dühös arccal, fújtatva ránéztem:
-Nem húzol be a csőbe! Tudom, hogy Tom elmondta, hogy...
-Talán-hajolt megint közelebb-Bár ha rólad van szó, akkor valahogy mindig olyan nehezen mondja el az igazat. Van, ami sosem változik, igaz?
Bólintottam.
Bill intett a pincérnek.
-Fizetnénk!-mondta
-Ó, ne, hagyd, hagy fizessek inkább én. Végül is én szakítottam elsőnek-vettem elő a pénztárcámat
-Ne, hagyd csak!-fogta meg megint a kezem-Én akarom.
Egy kedves pillantással viszonoztam Bill felajánlását.
Tényleg sokat változott az elmúlt öt évben. Sokkal türelmesebb, higgadtabb és összeszedettebb. Jót tett neki Los Angeles. Olyan, mintha stresszes, görcsös Bill Kaulitz elment volna egy hosszú, pihentető vakációra és újult erővel kezdett volna hozzá a munkához és egyúttal az élethez. Mert hát bujkálhat ő akárhol, ő akkor is csak Bill Kaulitz, aki a lányokból olyan eufóriát vált ki, hogy sírva sikítják a nevét az utcán, miközben a fejükben az esküvői harangok konganak.
Egykoron én is ilyen voltam. Azt gondoltam, hogy a Tom iránt érzett vonzalmam csak csacskaság, mert hát már azt is megterveztem, hogy milyen színű ing lesz a gyermekünkön az első iskolanapján. Pedig ő csak Bill... A tapsikolós, szájmenéses, csillogószemű Bill.
Azt gondoltam, hogy most működni fog, de valahogy a vonzalom megkopott az évekkel. Félre ne értsetek, nem azért, mert már nem tetszene. Szerintem remekül néz ki és nagyon örülök neki, hogy megtalálta önmagát, csak valahogy nem.
Ha mellém áll, már nem ugrik ki a szívem a helyéről, ha megfogja a kezem, nem érzek már pillangókat a hasamban és ha megcsókol... hát az pont olyan rutinnak tűnik, mint ha már 50 éve házasok lennénk. Pedig egy kezemen megtudnám számolni, hányszor is volt olyan, hogy az ajka az enyémhez ért. Talán soha nem is vonzódtam hozzá. Talán végig csak az az arc volt bennem, akit annyi éve megpillantottam és piedesztálra emeltem, pedig az csak egy álarc és az egész körítés mind-mind csak egy színjáték része. Ő nem az a Bill, aki a Bravo címlapján volt. Ő az a Bill, akivel az elmúlt három hétben minden nap találkoztam. Az, akivel filmet néztem, aki összefirkálja a koncert hangbeállításainak legfontosabb momentumairól készített jegyzeteimet és az, aki szerint szuper a rózsaszín robotos zoknim.
Sokkal inkább tekintettem rá a barátomként ez idő alatt is és nem is volt köztünk semmi olyan, ami másra engedne következtetni.
-Haza vigyelek vagy Georghoz?-csatolta be a biztonsági övét
-Akkor sem tartom jó ötletnek...-kötöttem a karóhoz az ebet
-Csak egy kis bort ittam-fordította el a slusszkulcsot-Vasárnap este van, ki állítana meg? Nyugi-nézett rám a nagy szemekkel
A haza kifejezés részéről erős túlzás. Egy háromszobás lakást béreltem Adriannal, Axellel és az új sráccal, Christiannal. Axel csak ritkán volt ott, mert folyamatosan ingázott Berlin és Hamburg között, így ő aludt a nappaliban. A dortmundi lakásom üresen állt tekintve, hogy apám éppen Pakisztánban ellenőrzi az olaj kutakat.
-Szóval az út végén jobbra vagy balra menjek?-nézett rám kérdően
-Georghoz megyek. Megígértem neki, hogy felszaladok-tettem ölbe a kezem
-Hát persze!
-Tényleg. Maximum megnézünk egy filmet. Nem nagy ügy...
-Tetszik?-Bill ismételten megszakította a magyarázkodásomat és rátért a lényegre-Tetszik neked, igaz?
-Csak barátok vagyunk. Most szakított, én meg szívesen vagyok vele.
-Nem ez volt a kérdésem-fordította el a kormányt jobbra
-Nem tudom, jó? Ez az egész túl bonyolult.
-Tom miatt?-váltott komolyabb hangsúlyra-Ő majd jól lesz, hidd el. Amúgy is ott van neki Ria. Ne aggódj miatta-vont vállat
-Te sem teszed?-néztem rá kérdőn
Nem válaszolt. Belesüppedtem a kocsi nagy ülésébe és csendben vártam, hogy megérkezzünk.
Bill telefonja megcsörrent. Kivette a zsebéből, majd kinyomta.
-Csak Natalie. Találkozunk. Üzleti megbeszélés. Tudod, felállítunk pár koncepciót.
-Felállítani... pár koncepciót. Hát hogyne-gúnyosan-Visszatérhetnénk Tomra?-fordultam ismét felé
-Gondoltam, hogy nem hagyod ennyiben-csóválta a fejét
-Amikor odajött és...
-Részeg volt.
-Nem, nem volt!-vágtam rá
-Akkor be volt szívva.
-Ez meg a másik, azt hittem leállt ezzel.
-Tudod, hogy nála ez mindig csak időszakos.
-Bill én...-kapkodtam a levegőt
Lelassított, majd megállt a járda mellett.
-Nézd, Anna. Ne láss bele többet, mint ami valójában van!
-Ismerem annyira a testvéredet, hogy tudom, hogy az, amit mondott szóról szóra igaz volt. És ez így mindent megváltoztat-jelentettem ki
-Nem.
-De!-kiáltottam rá-Azt hittem, hogy annak a műsorszámnak már vége van, hogy közénk állsz!
-Jó ég, hallod magad?-förmedt rám-Öt éve Riával van, fel tudod ezt fogni? Csak mert egyszer részegen, beszívva odabotorkál és levág neked egy műsorszámot... Tom nem akar tőled semmit. És remélem te sem tőle, hiszen épp Georghoz indultál, ha jól tudom. Ne kezd előröl a kis játszmáidat!-fordította el tüntetőlegesen a fejét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése