Love game-26.rész

26.

2014. november 4. Hamburg, Németország
Majdnem öt év telt el, mióta utoljára tipegtem a magassarkúmban a fiúk öltözőjéhez. Hogy változott-e valami azóta?
Megtorpanva a Tokio Hotel feliratú ajtó előtt kopogtattam.
-Igen?-szólt ki egy rekedtes hang
Nem nyitottam be, csak vártam, hogy történjen valami. Nem tudtam, mi lesz. Vajon emlékeznek még rám? Vajon jelentek még valamit számukra?
Nyílt az ajtó és egy hatalmas mosoly társaságában a nyakamba ugrott Georg.
-Anna-kiáltott. Ahogy egyre közelebb bújt hozzám, úgy szökött bele az orromba a finom illata.
-Hagy nézzelek!-löktem el kicsit magamtól-Baromi jól nézel ki-mosolyogtam és beletúrtam a rövdre vágott hajába
-Mi? Anna?-rohant az ajtóhoz Tom
-Tom!-öleltem meg őt is
-Annyira hiányoztál-húzott közel magához
-Te is, Kaulitz. Jó látni-nyomtam egy puszit a borostás arcára. Fél percig tartott csak a karjaiban és mégis lepergett előttem az összes együtt töltött napunk.
Beljebb mentem. Gustav egy kis puffon ült és légdobolt a fején egy hatalmas fejhallgatóval. Vele szemben egy ázsiai lány ült, hosszú combokkal és a tükör előtt megpillantottam az én csodás Bill Kaulitzomat. Le sem tudtam venni róla a szemem és azt hiszem, ő is valahogy így volt ezzel.
Ajakpiercing, borosta, újabb fülbevalók, új frizura és lám lám, csak nem gyúr?
-Bill-csillant fel a szemem
-Anna…-felállt és megindult volna, de megtorpant
Az egész jelenet olyan zavart és gyermeteg volt. Mint két vasárnapi iskolás, egyikünk sem tudta, mit kéne tennie.
-Jó újra látni-szólt nevetve Benjamin a túloldalról. Még mindig piszkosul helyes…
Közelebb mentem Gustavhoz és fejbe kólintottam.
-Hé-hördült fel-Áh, Anna-vette le a nagy fejhallgatót-Szia-adott két puszit
-Dinka vagy még mindig-simogattam meg a szőke tüsi haját
-Ria-állt fel az ázsiai lány és kezet nyújtott. Határozott volt a testtartása, nem kertelt, a képembe tolta a kecses karját.
-Ja, igen. Anna, ő itt Ria, a barátnőm-lépett a lány mellé Tom. A „barátnőmnél” kicsit elcsuklott a hangja, amit a lány észrevett-Ő pedig itt Anna…
-Anna? Ennyi? Anna?-kérdezősködött a lány gyanakodva
-Ő az én…-gondolkodott hosszasan, majd kajánul elvigyorodott-Ő volt az én kis gitáradogatóm a Humanoid alatt-dobta be azt a lábakat rogyasztó Tom Kaulitzos nézést
-Maradjunk inkább a diplomával rendelkező, szerződtetett, új hangmérnökötöknél-ráztunk kezet Riával, akit a magazinokból már jól ismertem
-Akkor nem csak erre a turnéra maradsz?-kérdezte reménykedve Georg
-Nem. Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen-tettem zsebre a kezem
-Ezt meg kell ünnepelnünk!-szólt Tom
-Esetleg estecegy narancslével? Hm?-húztam el a szám
-Remek-bólogatott Georg
-Na jó visszamegyek Axelhez. Örültem-böktem Ria felé
A másik három fiú Benjaminnal együtt kacéran összenevetett, Bill pedig némán megindult felém.
Ahogy mellém ért és becsukta az ajtót maga mögött, megsimítottam az arcát.
-Ez az új trend, hogy nem borotválkoztok, vagy nem telik borotvára?-kérdeztem kertelés nélkül
-Nem tetszik?-húzta fel a szemöldökét
-De… Férfias-hajoltam közelebb úgy, hogy a kezem még mindig az arcán volt

-Ugye, nincs barátod?-szólt, mire én befejeztem az ajkai pásztázását
-Neked barátnőd?-biccentettem a fejemmel
-Csak néha...-forgatta a szemeit, majd huncutul felnevetett
-Oh, tényleg! Natalie-t még nem is üdvözöltem-Bill nem mondott semmit erre, csak némán mosolygott tovább
-Mesélj, mi van veletek!-dőltem hozzá és elindultunk vissza a színpad elé
-Az, amit az újságokban is olvashatsz… kisebb-nagyobb eltérésekkel-karolt át. Biztos, hogy aki így látott minket, azt hitte, együtt vagyunk, mert úgy andalogtunk, mint valami szerelmes pár.
-Georgnak még meg van a barátnője?
-Nincs. Most szakítottak.
-Na hát! És Gustav?
-Neki is van már egy ideje... Ha minden igaz pár napon belül megkéri a kezét.
-Bill!-csattantam fel-Ez szuper!
-Igen...
-Tom és Ria?-nevettem fel
-Rossz vagy-adott egy puszit a fejemre
-Tom szerelmes?
-Nincs más választása… Ria kezében van a gyeplő, Tom úgy táncol, ahogy ő fütyül-mindketten nagy röhögésben törtünk ki-Ideje volt már, hogy végre valaki megnevelje az én kanos bátyámat…-elhallgatott. A lépcsőhöz értünk-Te még szereted őt?-kérdezte rám se pillantva, mintha ez a kérdés is olyan általános lenne, mint a többi
-Nem-ekkor azt hiszem, hatalmas kő esett le a szívéről-Tovább lépett és én is. Őszintén örülök, ha boldog. Összeillenek Riaval-a lépcső aljánál befordultunk jobbra-És veled mi van?
-Én szóló vagyok-nézett rám-Még nem jött össze úgy, mint a többieknek…
Leértünk a színpad elé, Bill pedig egy barna hajú nővel állt le beszélgetni.
-Hát itt vagy-intett Axel
-Itt. Mondtam, hogy nem tűnök el…
-Anna! Oh hello, Axel!
-Látom társaságod is van-csapott meg játékosan a karomon és visszament Thomasékhoz
-Gyere csak! Be szeretnék mutatni valakit-hívott ki Bill
-Szia, Ebru vagyok-nyújtotta a kezét a barna hajú nő. A neve és a kinézete alapján török volt.
-Anna-ráztunk kezet
-Ő itt az új sminkesem-sütötte le a szemeit Bill
Tátva maradt a szám.
-Na és Nata…
-Ő úgy döntött, hogy kicsit visszavesz a munkatempóból egy időre.
-Hát nagyon örülök, Ebru-villanyozódtam fel
-Én is.
Elővettem a farzsebemben lévő csokit és, amíg Bill bájosan elköszönt Ebrutól, kibontottam.
-Ah, pont az a kedvencem-muatott a kekszes csokimra
-De te nem is szereted a csokit-ráncoltam a szemöldököm értetlenül
-Rájöttem, hogy csak dacból nem eszem meg. Tudod, ez Tom kedvence… De aztán LA-ben meglátogattunk egy csoki bárt és ki tudna ellenállni azoknak a finomságoknak?! Azóta csokival kelek és fekszem.
-Ahelyett, hogy velem kelnél és feküdnél…-köszörültem meg a torkom
Bill megtorpant..
-Ma este a narancslé előtt-mosolygott-velem vacsorázol?
-Persze-mosolyogtam bájosan
-Mármint a hotelszobámban…-nevette el magát, de az én arcom rezzenéstelen maradt
-Csak, akkor, ha megígérsz valamit-tettem karba a kezem
-Mondd!
-Ha azt kérem, hogy csókolj meg, akkor meg is csókolsz… rendesen.
-Holnap nem azt fogod kérni, hogy csókoljalak meg, hanem azt, hogy hagyjam abba-hajolt közelebb-Hiányoztál.
-Te is-adtam egy apró puszit a piercinges szájára
-Menjünk, mert már várnak a többiek!-nyitotta ki mámorosan a szemeit-Valakinek dolgozni is kell, nem de?



ITT A VÉGE!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta és remélem tetszett.
Nekem személy szerint nagy szerelmem ez a történet a karakterekkel együtt. Imádtam...
Tényleg mindenkinek köszönöm, aki olvasta, pláne, aki még véleményezte is és adott építő kritikát. Édesek vagytok. <3