Georg Hamburg egyik elegáns környékén lakott egy négyemeletes társasházban. Éppen kilépett az üvegajtón az egyik szomszédja, mikor csöngetni akartam, így csengetés nélkül besurrantam, majd megálltam egy pillanatra.
Megviselt, hogy Bill így állt az egész dologhoz. És ahogy a "játszma" szót használta... Biztos elolvasta a Tomnak írt búcsúlevelem. Az a szemét! Valószínűleg azt gondolja, hogy ez nekem könnyű és hogy csak szórakozom mindenkivel, pedig nem. Sok férfihez ragaszkodom különbözőképpen az életben és mindegyik egymással párhuzamosan halad. Nem tagadom. hogy vonzódtam Georghoz, de Tom iránt éreztem is valamit. Valami többet, amitől nem csak Bill félt, hanem én is.
Kinéztem az üvegajtón, ahogy az eső szemerkélni kezdett. Hó még ezen a télen nem hullott, pedig már december van.
Egy hónapja már, hogy minden nap a fiúk próbatermében voltam. Számtalanszor hallgattam őket a sarokba betolt kis fotelemből. Néha Axellel, néha a többi sráccal, néha nélkülük. Nekik volt más munkájuk is, így az állandó személy én lettem. Na meg másfél héten át Ria.
Mikor először láttam őket csókolózni, elejtettem egy halvány kis mosolyt. Amikor másodjára, akkor már nem. És mikor harmadjára... Nos, akkor már teljes valójában éreztem a hasamba döfött kést. Próbáltam úgy tenni, mint akinek ez semmiség, de nem sokáig ment.
Mivel Tom dolgozott az albumon a legtöbbet és ő volt a leginkább képben a keveréssel, ezért igen csak sokat voltunk kettesben. Legtöbbször akkor, mikor a többi srác cigizett, de egyszer, mikor estig ott maradtam egyedül és azon dolgoztam, hogy lenne a legmegfelelőbb a hangfalakat és az erősítőket felpakolni úgy, hogy később még Tom behemót zongorája is felférjen, akkor váratlanul beállított. Tudtam, hogy ez nem véletlen, hiszen Billel beszéltem telefonon és lemondtam az aznap estére betervezett filmezést. Kacéran rámosolyogtam.
-Hát te?
Tom beljebb lépkedett összeszorított ajkakkal, kibújt a kabátjából és leült mellém.
-Csak az van, hogy a zongora mindenképpen muszáj, hogy rendes, igazi zongora legyen az Invaded alatt. Nem fogok egy szar kis szintetizátoron játszani. Oké, tudom, hogy kicsi a színpad és már amúgy is lesz fent egy szintetizátor de akkor sem... -közölte határozottan
-Igen, én is örülök neked, Tom. Szóval említette Bill beszélgetésünket, arról, hogy még itt vagyok? És mit mondtál, hova mész? Kutyakaját venni?-húztam fel az egyik szemöldököm
Egy kis puffra voltak rátéve a jegyzeteim, én magam a földön ültem, ő pedig pár centire tőlem az egyik térdét felhúzva csóválni kezdte a fejét.
-Anna, azért vagyok itt, hogy dolgozzunk-mondta komolyan. Szinte már én is elhittem és kicsit alább hagyott az önbizalmam, de nem teljesen. Akkor is gyanús volt nekem ez az egész.
-Na és Ria? Őt nem zavarja, hogy itt vagy?
-Most szállt fel a gépre. A reptérről jöttem-köszörülte meg a torkát, majd elvette a színpad terveit, amit én már jól összefirkáltam azon elképzeléseimmel, hogy mégis hogy kéne a huzalokat elrendezni
-Szóval nem is tudja Bill, hogy itt vagy?
Vetett egy gúnyos pillantást a papír mögül és újra belemerült a tanulmányozásukba. Ahogy néztem őt, a szakáll, a felkötött haj, a tetoválások... Minden olyan más. Mégis, mintha ugyanaz a szexi Tom Kaulitz ült volna a bizonytalankodó énem előtt, mint jó pár éve. Hagytam időt neki, de már ez a másfél hét is örökké valóságnak tűnt.
Béreltek egy szuper lakást az itt létük alatt. Mikor Billel voltam ott, nyilván úton-útfélen Tomba botlottam, ami eléggé frusztráló volt pláne úgy, hogy ott volt Ria is, aki valamiért mindig akkor riszált el előttem, mikor épp ettem. Olyan vékony az a lány. Mármint sosem volt bajom az alakommal, az egyetemen csak fiúk voltak körülöttem, így nagyok sok mindenben, többek között ebben igen fiúsan gondolkodom, de mégis... Amikor Tom a széles hátával és szálkás testével ott állt a törékeny Ria mellett... Ilyenkor mindig arrébb toltam a kajámat.
Egyébként nem sokat beszéltem Riával. De azt Tom sosem engedte elfelejtenem, hogy ők a szomszéd szobában épp szexelnek, mikor jelzés értékűen belemarkolt Ria hátsójába.
Mivel Bill és Tom mindent megbeszélnek, ezért gondolom azt is tudta, hogy Bill és én még csak csókolózni sem csókolóztunk. Együtt sem aludtunk. Semmi. Az elején még volt egy kis flört meg valami izzás, de ez igen gyorsan lecsengett.
Persze az is igen kellemetlen volt, mikor Tom épp kávét főzött maguknak és én is kértem egyet. Csendben vártam a kávémra, majd Tom cukor nélkül, sok tejjel odatolta elém, mire Ria ránézett. Én gyorsan visszalopóztam Bill szobájába, de még mielőtt becsuktam volna az ajtót, ami mögött mi egyébként épp a munkáról beszélgettünk, mialatt Bill folyamatosan sms-ezett valakivel, még hallottam, ahogy Ria, furcsálva a szituációt, rákérdez Tomnál, hogy mégis honnan tudja, hogy iszom a kávét. Hogy Tom erre mit mondott azt nem tudom, de valószínűleg nem az igazat, mert Ria alapból igen szkeptikus volt velem és ez se nem erősödött, se nem enyhült a kis kávés incidens után.
-Tudod,-kezdtem bele a mondandómba, mire ő érdeklődően megint rám pillantott-értem én, hogy kell az a torzítós mikrofon, de vagy az, vagy a zongora. A torzítást amúgy meg tudjuk oldani mi is a színpad mögül-mondtam, majd én is elkezdtem nézni a papírokat
Mivel úgy voltam vele, hogy "jó, ha dolgozni akarsz, hát dolgozzunk", Tom csakhamar megenyhült és kérdezősködni kezdett az elmúlt évekről.
-Tényleg dolgoztál Samyvel is?-nevetett fel-Oké, most azonnal fel kell őt hívnom, ez nagyon vicces.
-Csak egyszer. Tuti, nem is emlékszik rám.
-Téged azért nehéz elfelejteni-hajolt közelebb azzal a huncut kisfiús nézésével
Nem sokkal később már a kis stúdió konyhában ittuk a kólánkat. Nem akartam túl direkt lenni és kerek-perec rákérdezni, hogy mégis mi történt vagy mi történik közöttünk, így csak hallgattam tovább, hogy milyen hihetetlen volt Steven Tylerrel találkozni és elmesélt még egy-két vicces esetet is, mikor felismerték őt LA-ben, de ő tagadta, hogy ő lenne Tom. Épp az egyik ilyen eseten nevettem a konyhapultnak dőlve, mikor letette a poharát, elém állt, kivette a kezemből, majd letette az enyémet is és elsimított egy tincset az arcomból. Én félénken lesütöttem a szemem, mert pontosan tudtam, hogy ez az egész csak valami kis fellángolás részéről és hogy nagyon nem helyes, de hagytam, mert jó volt. Jó érzés volt az illatát beszívni, a hosszú ujjait az arcomon, az erős karját a derekamon érezni. Magához húzott.
Mialatt az egyik keze a derekamat vonta át, a másikkal finoman, végig simítva az ajkaimon a hüvelykujjával, megfogta az államat és kicsit elfordította a fejem. Egy puszit adott az arcomra, majd egyre lejjebb haladva a nyakamhoz ért. Én önkéntelenül is belekapaszkodtam a vállába, de mikor éreztem, hogy a combom alá akar nyúlni, hogy felüljek a pultra, tudtam, hogy az egy végzetes hiba lenne, amit nagyon nem kéne elkövetnünk így határozottan eltoltam magamtól.
-Ne, ne, ezt ne, Tom-tettem karba a kezem és így bezárkózva visszaindultam a próbaterembe-Ha nincs már más, amiről beszélnünk kell, akkor inkább menj. Majd befejezem egyedül és elküldöm az ötletet Axelnek.
Tom utánam jött a próbaterembe és erőszakosan maga felé fordított a felkaromnál fogva.
-Nagyon is lenne mit megbeszélnünk. Ezt te is tudod. Biztosan azt akarod, hogy elmenjek?-nézett rám dühösen
Összeszedtem magam, a szemébe néztem és egy "igennel" válaszoltam.
Én tényleg nem akartam belebonyolódni megint ebbe az egészbe. Egy hétig aztán nem is találkoztam Billel sem.
Persze, túl egyszerű lett volna megállni itt a lejtőn. A harmadik közös szombatunkon Gustav és az éppen jelenlévő Axel előállt azzal, hogy menjünk el az este valahová iszogatni.
-Joacim, David, ugye ti is jöttök?-kérdezte Axel
-Megyünk! Ez király ötlet-mondta David
-Adrian?-kérdezte Gustav
-Jó, igyunk-mondta Adrian mosolyogva
-Én nem tudok menni-mondta Bill a telefonját nyomkodva-Bocsi.
-Anna, te azért jössz, ugye?-kérdezte Gustav-Kérlek!-mondta határozottan
-Persze, hogy jön-kortyolt bele mosolygó szemekkel a kávéjába Georg
Billre pillantottam.
-Menj csak nyugodtan-súgta oda
Így hát igent mondtam. Annak rendje és módja szerint kicsíptem magam. A találkozó Gustavéknál volt, ahová Axellel, Adriannal és a becsatlakozó Christiannal mentem és, ahol megismerhettem Gustav tündéri barátnőjét, Saraht.
-Hú mennyi CD!-indultam el Gustav gyűjteménye felé azonnal, ahogy beléptem a lakásba, tudomásul sem véve senkiről, még Tom Társaságközéppontjavagyok Kaulitzról sem.-Nézegesd meg őket és tegyél be egyet!-szólt utánam Gustav, aki épp töményet töltött az engem kísérő három srácnak
-Választhatok én?-állt mellém Georg és gyorsan lekapott egy Madonnát
-Csak tessék! Nekem úgyis évekbe telne kitalálni melyiket is akarom, annyi van-néztem körbe még egyszer a falon
Georg berakta a hifibe a CD-t, a tokot pedig letette a polcra ahonnan kivette azt
-Ne mond el Tomnak, kérlek-súgtam neki oda
-Megígértem, nem?-simította meg a karom, majd adott egy puszit az arcomra
-Anna, neked is egy-tolt a kezembe egy poharat Gustav, amiben talán kicsit több, mint egy deci whisky volt
-Az igen! Le akarsz itatni? Ez a terved, Schäfer?-indultam be a konyhába, ami az előszobából nyílt
-Csak a jég miatt tűnik annyinak-legyintett sunyi vigyorral az arcán
-Anna, kérsz?-bökött egy nagy tálca süti felé Sarah
-Kaja!-kiálltottam fel-Igen, köszönöm-sétáltam oda és vettem belőle egyet
A hangulat Gustav whisky mércéjének köszönhetően igen gyorsan ott kötött ki, hogy a nappaliban ülve "én még sosemet" illetve "felelsz vagy merszet" játszottunk. Tekintve, hogy Gustav barátnőjén kívül én voltam az egyetlen lány, ráadásul Billel még csak nem is volt köztünk igazi kapcsolat, amit mindenki pontosan tudott, így én kerültem a középpontba. A feladatok viccesek voltak, de azért volt egy pár, ami átlépte a határt. Nem akartam látni, ahogy leepilálják David fenekét és ahogy Georg szájrapuszit ad Tomnak, mialatt megemlíti, hogy Tom az egyetlen srác, akivel egy fogadás miatt már nem ez az első, de részegen olyan mindegy volt. Persze aztán jött Gustav és engem pörgetett.
-Ne legyél punci, mint Axel és merj-közölte velem a szöszi
-Legyen-emeltem fel a kezeimet
-Csókolj meg valakit!-kaptam az utasítást
-Ennyi?-kérdeztem vissza bátran
Tom nagy szemekkel előrehajolt és szuggerálni kezdett.
Körbenéztem a társaságon és valahogy mindenkinek annyira egyértelmű volt, hogy Tomot fogom választani, hogy az már-már sértő volt. Rendben, talán epekedve nézem őt gitározás közben, de nehogy már ilyen pitiánernek tartsanak! Így odamentem a kanapén, pont Tom mellett, helyet foglaló Adrianhoz és hosszasan megcsókoltam. Mindenki nagy huhogásban tört ki. Mikor befejeztük visszaültem a földön lévő párnámra és pörgettem. Tom, Sarah vicces válasza és Joacim fejenállva ivása után nem bírta tovább és kiment az erkélyre cigizni.
Éjfél körül úgy döntöttünk elindulunk a Golden Pudelbe, ami Hamburg egyik menő klubja VIP teremmel.
Bementünk a hátsó bejáraton, fel a második szintre. Volt egy kisebb tánctér, bárpult, asztalok kényelmes székekkel és maximum húsz ember lézengett ott, akikből egy nagyobb csoportot David ismert is.
Amint beértünk és lepakoltuk a kabátokat én kimentem a mosdóba. Éppen a sminkemet igazgattam, mikor nyílt az ajtó. Odakaptam a fejem. Tom volt az.
-Ez a lány wc, Tom!-néztem rá, miközben becsuktam a púderem és beleejtettem a
-Tudom. Beszélnünk kell-zárta be a mosdó külső ajtaját
-Oh, szóval készültél-tettem karba a kezem
-Lefizettem a pultos srácot, sokban van ez nekem szóval most végig hallgatsz-állt meg előttem kapkodva a levegőt
-És miről akarsz beszélni? Arról, hogy a ciginek, amit Gustavéknál szívtál, kicsit fura szaga volt? Most ez nem a te új tisztább éned?-emlékeztettem őt arra, amit még egyszer egy próba közben ejtett el nekem
-Persze, mert az öcsémmel randizni és Adriannal smárolni felnőttes-hozta elő azt, mikor a felnőtté válásomról beszéltem Billel a konyhájukban-Figyelj!-temette a kezébe az arcát-Csak hallgass meg! Utána elhúzok innen, ígérem. Az egész helyről. Amúgy sem volt kedvem ma bulizni.
-Akkor minek jöttél?-dobtam neki oda
-Szerinted?-kérdezett vissza dühösen
Tom vett egy nagy levegőt és egy lépéssel közelebb jött.
-Amikor megtaláltam a leveledet én dühös voltam. Őrjöngtem. Átmentem Billhez, megmutattam neki és onnantól kezdve legalább három napig megállás nélkül szidtalak-kezdett bele, mire én egy ironikus mosolyt erőltettem az arcomra-Szerettelek. Ezt meg is mondtam neked. Te meg ott hagytál. Nem is adtál nekem esélyt...
-Én csak...
-Ne vágj közbe!-kiáltott rám-Azt hittem, hogy te hiszel bennem. Én hagytam, hogy megismerj. Komolyan, egy béna seggfej voltam előtted. Hosszú idő óta te voltál az első, akit nem csak megdugni akartam. Erre te ott hagytál egy kurva búcsúzás nélkül?-szűk szemekkel meredt rám-Szóval azt csináltam, amit mindenki tett volna: megdugtam pár lányt. Egy csomót-itt vett egy nagy levegőt és azt hiszem, azt várta, hogy reflektáljak, de kivételesen nem tettem pedig volt véleményem, nagyon is-Aztán jött Ria. Annyira más volt mint te külsőleg, de belsőleg nagyon is hasonlított rád. Kedves volt velem, türelmes és megint úgy éreztem, hogy hisz bennem valaki. Jó ég, ez mekkora faszság! Pedig így van-támaszkodott a mosdókagylónak-Ha azt hiszed, abba hagytam a dugást és megállapodtam mellette, hát tévedsz. Már vagy három hónapja jártunk, de néha-néha azért még más csajjal is voltam. Úgy gondoltam, hogy nem dőlök be megint ennek az egész színjátéknak. Aztán már lassan négy hónap telt el, akkor már megvolt a házunk LA-ben, ott feküdtem mellette, hajnali kettő volt és rájöttem, hogy nem akarok elmenni úgy, hogy nem adok még egy utolsó esélyt a dolognak-nevetett fel gúnyosan, mire én lesütöttem a szemem-Így hát felhívtalak, de a szolgáltató szerint ilyen előfizető nem kapcsolható. Már éppen azon voltam, hogy, bassza meg, felhívom Axelt, hogy mit csináljak, hogy érjelek el, mikor Ria felkelt és látta, hogy ideges vagyok. Akkor mondta először, hogy szeret és én tudod mit mondta erre?-ordított rám, miközben egyre közelebb jött-Tudod mit? Semmit. És ő erre elhagyott? Nem. Elköltözött velem Los Angelesbe? Igen. Pedig még vagy egy évig nem tudtam kimondani, hogy szeretem-nagy levegőt vett, a dühtől remegő kezével beletúrt a hajába, amit én könnyes szemekkel néztem végig. Nagyot nyelt-Szerettelek, Anna. Nagyon. De ezt sosem fogom megbocsájtani-hátrált-Ennyi-indult el a kulccsal az ajtó felé
-Nem akarod, hogy mondjak erre valamit, Kaulitz?-szóltam utána rekedt hangon, mialatt ő az idegességtől, alig talált bele a kulcslyukba
Lehajtotta a fejét és kinyitotta az ajtót.
-Akartam, de... Nincs értelme. A tényeken úgysem változtatna.
Ott álltam megkövülve, amíg ő elmegy. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Így hát ittam. Nagyon sokat. És mikor már kellőképpen vállalhatatlan voltam, kértem Georgot, hogy maradjon velem, így betuszkolt egy taxiba és a következő napon végig ápolgatta a lelkem.
Lépteket hallottam.
-Hát te?-szólt le Georg a lépcsőfordulóból
-Nehéz este-ráztam meg a fejem-Honnan tudod, hogy itt vagyok?-néztem fel rá
-Láttalak az ablakból, hogy erre felé tartasz. De az már vagy öt perce volt. Minden rendben?-kérdezte, mialatt én elindultam felfelé
-Aha, csak... A szokásos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése