Battlefield-10.rész

10.

Jörg leparkolta az autót. Én karba tett kézzel és duzzogó arccal ültem a hátsó ülésen.  Jörg belepillantott a tükörbe és már a szeme állásán láttam, hogy dühös rám. Hatalmas hisztit csaptam az indulás előtt. Picit szégyelltem is magam. Visszafogottabb is lehettem volna.
Jörg kikapcsolta a biztonsági övét és kiszállt a kocsiból.
-Anya…-súgtam
-Igen?-nézett hátra az anyósülésről
-Akkor mehetek este?-pislogtam nagyokat ártatlanul
-A viselkedésed után?-fordult el
-Sajnálom-forgattam a szemem, majd én is kiszálltam az autóból
Elmerengtem, ahogy megláttam Marcoék házát. Mindig azt mondogatta, hogy télen milyen gyönyörű. Tényleg az. Ahogy a havas táj körül ölelte a téliesített faházat, melynek a kéménye csak úgy füstölt… Eszményi. Ha még mindig együtt járnánk, akkor elmehetnénk szánkózni. Van nem messze egy domb. Ott biztos, jókat lehet csusszanni.
Amúgy mindig is irigyeltem őket, hogy ennyire kiesik a házuk a központtól. Szomszédok alig, tisztább a levegő, szép zöld a környezet. Szerettem ide kijárni, bár a sok gyaloglás a buszmegállótól kicsit megterhelő. Nem mintha Billhez kijutni Loitsche-be nem lenne megterhelő.
-Szervusztok-kiáltott nekünk hangosan az ajtóból Marco anyukája, Hilda-De hideg van! Siessetek be!-ment vissza a házba
Anya is kiszállt a kocsiból. Jörg után eredtem, aki már bukdácsolt a havas buckákon. Nekem kicsit nehezebb dolgom volt a magassarkúmban
-Sziasztok-lépett be nevetgélve Jörg a jó meleg házba. Mi is követtük őt. Becsuktam a bejárati ajtót magunk mögött, majd beljebb mentem és adtam két puszit Hildának.
-Emma, a cipődet nem kéne levenned?-szúrt le anya
-Emma már tudja, mi nálunk a rend. A cipő marad. A járólap túl hideg még a szobapapucshoz is-karolta át a vállam Hilda
-Örülök, hogy itt vagytok-lépett elő Friedrich egy üveg borral a kezében-Jörg…-nyújtotta a másik kezét a nevelőapámnak
-Köszönjük a meghívást-ráztak kezet
-Szia, Friedrich-köszönt anya is Herr Bertsch-nek
-Szervusz. Egy 95-ös rosé remélem megfelel-mutatta fel az üveget mosolyogva
-Tökéletes-nevetett fel anyu
-Áh, Emma-tévedt a szeme Herr Bertsch-nek rám-Rég láttalak erre-mért végig
-Mostanság kiesik az utamból a városnak ez a része-húztam el a szám
Nagy csend lett. Mindenkinek leesett, hogy miről van szó. A helyzet fokozásaként a konyhából még elő is lépett az eddig bujkáló Marco.
-Jó estét-köszönt a szüleimnek-Szia, Emma-nézett rám csillogó szemekkel
-Szia, Marco-fordítottam el a fejem
Kínos volt. Nagyon kínos. A légy zümmögését is lehetett volna hallani. A szüleink reménykedve néztek ránk. Van egy olyan érzésem, hogy ők akkor lennének a legboldogabbak, ha mi újra összejönnénk.
-Azt javaslom, hogy üljünk is asztalhoz…-csapta össze a két tenyerét Hilda
-Várj, várj!-akasztotta fel a kabátját Jörg, majd előhúzott egy borítékot a zsebéből-A vacsoráért-nyújtotta át Bertschéknek
Két féléves bérlet volt benne a berlini Operaházba. Hilda és Friedrich amúgy is szeretik az ilyeneket… az ilyen sznob dolgokat. Örülte is neki, én már kevésbé, mert két éves buszbérleteim összára volt abban a borítékban. Jörg szerint meg kell adni a módját, de akkor is…
***
-Emma, olyan szótlan vagy ma este. Ugye, ízlik a menü?-tette le a kést és a villát a kezéből Hilda
-Persze, isteni-bólogattam. Ha szemétkedni akartam volna, hozzáteszem, hogy „mert nem te főzted”, de nem akartam. Őszintén, Hilda a shoppingoláson kívül máshoz nem nagyon ért. Attól függetlenül kedveltem, mindig jó volt hozzám. Remélem, majd Bill anyukája is hasonlóan aranyos lesz.
A szótlanságom szerintem evidens volt, hisz Marco ült mellettem. Érezni az illatát és hallani a nevetését egészen közelről őrjítő volt.
-Szerintem már hozhatod a desszertet-szólt a feleségének Friedrich
-Addig én kimegyek a mosdóba-pattantam fel és egy pillanat alatt el is tűntem
***
A kézmosásnál jártam, mikor kopogtattak.
-Igen?-szóltam ki
-Bemehetek?-hallottam meg az ajtó túloldaláról Marco hangját
Nem szóltam, de azt hiszem, ezt igennek vette. Belépett. Rá se néztem. Elzártam a csapot, lecsöpögtettem a kezeimet és próbáltam észrevétlenül elsurranni mellette, de megragadta a karomat.
-Várj már, kérlek!-fordított maga felé. Nem akartam a szemébe nézni, a csillogó kék szemeibe.
Marco az a srác, akit a Bravo Girl címlapján látsz: szőke, rakoncátlan tincsek, hatalmas, fehér mosoly, olimpikon alkat. Soha nem értettem, hogy miért nem vált ki belőlem szenvedélyes és mindent elsöprő érzéseket. Mindenki más maga alá csinált, ha meglátta, kivétel én.
Ahogy ott álltunk egymás előtt, kedvem lett volna megcsókolni őt… a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Pláne abban a cuki kockásingben.
-Még nem is volt alkalmunk beszélni…-mosolyodott el
-Hát… nem-sütöttem le a szemem
-Nagyon csinos vagy-habogta
-Köszönöm. Te is egész…-néztem végig rajta
-Köszi-vágott közbe
Hatásszünet, nagy levegők.
-Vettem neked valamit-nyúlt be a zsebébe
-Jaj, Marco-sóhajtottam fel-Én nem…
-Nem is azért-nyitotta szét a tenyerét, amiben egy fekete ékszeres dobozka pihent. Kivettem a dobozt a kezéből és szétnyitottam.
Még talán október elején, mikor már javában jártunk, elmentünk egy ékszerbolt előtt és megláttam egy fülbevalót. Tényleg nem azért, mert meg akartam vele vetetni. Isten őrizz, hogy ki akarjam használni Marcot. Csak úgy spontán elejtettem egy megjegyzést, hogy mennyire tetszik. Nem gondoltam, hogy emlékszik rá.
-Ezt nem fogadhatom el-nyújtottam neki, de ő eltolta a dobozt magától
-De. Ezt neked vettem. Nem is tudnám máson elképzelni-húzódott mosolyra ismét a szája
-Ebben az esetben köszönöm-néztem meg tüzetesebben a fülbevalókat-Be is rakom a fülembe. Segítessz?-adtam a kezébe a dobozt
-Persze.
Kivettem a fülbevalómat, beletettem a dobozkába és beraktam az újat. Megcsodáltam magam a tükörben.
-Tökéletes-nézett Marco is a tükörbe
Kivettem a kezéből a dobozt és összecsuktam. Kezdett egyre jobban feloldódni a hangulat és ez már kicsit sok volt mind azok után, amik velük történtek.
-Menjünk vissza. Anyukád már biztos kihozta a sütit-próbáltam elindulni, de beállt elém és nem eresztett
-Figyelj, ha meggondoltad magad és mégis inkább velem lennél, akkor… szóval én…-forgatta a szemeit. Azt hiszem a megfelelő szavakat kereste.
-Itt hagyd abba!-muattam fel a tenyerem-Félre ne érts, érzek irántad valamit, de nekem Bill kell-jelentettem ki
-Az a díszbuzi?-hördült fel és karba tette a kezét
Elborult az agyam. Nem érdekelt, hogy fél perccel ezelőtt kaptam egy méregdrága fülbevalót, akkora pofont kapott tőlem, hogy tényleg majdnem a fal adta a másikat. Még én is meglepődtem, hogy tudok ekkorát ütni. Félre löktem és kivágtattam a fürdőből.
Visszamentem az étkezőbe. Hilda rögtön kiszúrta az új ékszeremet, amit az ő egy szem fiacskája vett nekem.
-Emma, ez tényleg gyönyörű-kortyolt a borából anya
***
-Anya-köszörültem meg a torkom. A nappali egyik zugába húztam be őt, hogy a többiek véletlenül se hallják-Akkor ott alhatok?-keresztbe tettem a mutató és a középső ujjam. Annyira reménykedtem.
-Most kaptál Marcotól egy szép fülbevalót…-vont vállat
-Anya!-szóltam rá-Tudod, hogy engem már nem érdekel ez a faszkalap. Kérlek, kérlek-kántáltam könyörgő hangon
-Rendben-bólintott-De akkor úgy csináld, ahogy megbeszéltük-kacsintott
Igen. Szövetkeztünk anyával. Megengedte, hogy Billnél aludjak, de azt kell mondanom Jörgnek, hogy vonattal elmegyek a nagyihoz Berlinbe és ott fogok aludni, hogy vele is töltsek egy kis időt így karácsony tájt. Jó ötlet, mi?
Így is lett. Sikeresen kivágtam magam, eljöhettem Bertschéktől és igaz, hogy fél órát gyalogoltam a térdig érő hóban, de elértem a buszt, ami bevitt a városba. Ott átszálltam a 9 órási Loitsche-be tartó buszra és fél 10-re már ott is voltam az összegraffitizett bódéban, ahol elvileg le kellett szállnom.
Irtó hideg volt, Bill pedig sehol. Leültem a padra és vártam, hogy történjen valami. Már majdnem odafagytam, mikor egy sziluett rajzolódott ki a sötétben.
-Szia, édesem-lépett be a kis pavilonba Bill
Felpattantam és a nyakába ugrottam.
-Azt hittem, rossz helyen szálltam le és itt éjszakázok egyedül-karoltam szorosan
-Bármit megtettem volna azért, hogy velem éjszakázz-bújt hozzám még jobban
-Hidd el, én is-adtam egy puszit a hideg arcára
-Mikor írtad, hogy jössz,-engedett el-nagyon megörültem-kezdett tapsikolni és ugrándozni olyan Billesen. Édes.
-Induljunk már, mert megfagyok-dideregtem
-Menjünk, persze-fogta meg a kezem és elindultunk Billék házához
Rövid séta után egy barna kerítéshez értünk. Mikor közelebb mentünk és megláttam a kapun a nevet, rögtön leesett, hogy megérkeztünk. A kerítéshez odacsaholt egy kis fekete kutyus.
-Ugye, nem harap?-karoltam bele Billbe
-Dehogy, nem-bíztatott. Kinyitotta a kaput és arrébb tessékelte Scottyt, mert mint utólag kiderült így hívják a kis kutyust.
Egy szerény kis ház tárult elém, kicsi, takaros kerttel.
-Menj csak!-simította meg a hátam Bill. Bólintottam és a bejárati ajtóhoz érve kinyitottam azt. Rögtön finom meleg csapta meg a hideg orromat és persze édeskés illatok.
-Megjöttünk-kiabált be Bill és becsukta az ajtót
-A cipőt itt kell levennem?-néztem rá
-Oh, igen-mosolygott és ő is neki esett a csukájának és a kabátjának
-Sziasztok-lépett elő egy sötét hajú nő. Mintha csak Billt láttam volna, szörnyen hasonlítottak-Simone vagyok, az ikrek anyukája-nyújtotta a kezét-Te biztos Emma vagy. Bill már rengeteget mesélt rólad-ráztunk kezet
-Igen. Boldog karácsonyt!-mosolyogtam kissé erőltetetten. Hiába, meg voltam lepve.
-Neked is!
-Remélem, nem baj, hogy ilyen későn jöttem-lehajoltam és kifűztem a cipőmet
-Nem, dehogy-legyintett Simone
-Kész a keksz?-villantotta ki gyönyörű mosolyát Bill édesanyja felé
-Kész-kacsintott-Te is kérsz, Emma?-fordult felém ismét
-Nem, köszönöm. Teljesen tele vagyok-bújtam ki a cipőmből
-Mi, kész a keksz?-jött elő egy barna hajú férfi. Hirtelen megfordult és látványosan végig mért.
-Igen. Drágám, ő Bill új barátnője, Emma-mutatott be Simone
Barátnő? Tényleg így hívnak ők itthon?
-Örvendek. Gordon Trümper-ráztam vele is kezet
-Emma.
-Amúgy tegezz majd minket nyugodtan-mosolygott kedvesen Simone és bement a konyhába
-Köszönöm-ráztam értetlenül a fejem
-Ne toporogjatok itt, gyere be!-invitált Gordon-Tomot már gondolom ismered-nevetett fel és leült a TV elé a kanapéra
-Sajnos-szólalt meg Tom mély hangon és átkapcsolt egy másik csatornára. Még csak rám se nézett.
-Ne törődj vele-súgta Bill a fülembe-Mi most elmegyünk, majd később megkóstoljuk azt a kekszet-kiáltotta el magát Bill, hogy Sim is hallja
-Öhm, örültem-biccentettem Gordon felé
-Gyere-húzott magával Bill az egyik eldugott kis szobába a konyha mögé. Az ajtaja előtt megtorpant és csak annyit mondott:-Remélem tetszeni fog-csókolt meg lágyan
Kinyitotta az ajtót és amit megláttam, azt nem hittem el. Gyertyát gyújtott. Hagyok időt… gyertyát. A szoba közepén egy ágy állt, mellette egy szekrénnyel, amin 3 gyertya égett.
A gyönyör helyett félelem fogott el. Tudtam, hogy mire megy ki az egész: meg akar fektetni…
Bementem a szobába, kulcsra zárta az ajtót, amíg én végig gondoltam, hogy mit akarok csinálni.
-Nem is mondtam még, hogy milyen gyönyörű vagy-szuszogva bújt hozzám és átkarolta a derekam. Szenvedélyesen megcsókolt. Minden mozdulatában éreztem, hogy mennyire kíván-Tetszik? Még tiszta ágyneműt is húztam-bújt a nyakamba és beleharapott
-Remek-toltam el finoman magamtól
-Tegnap este beindítottad a fantáziámat, mikor azt mondtad, hogy értékes dolgot kapok karácsonyra-mosolyodott el kajánul
-Igen… de én a szerencse hangvillámra gondoltam-forgattam el a szemem
-Valami baj van?-lépett közelebb
-Ennél egyértelműbben nem is fejezhetnéd ki, hogy mit akarsz tőlem-csattantam fel
Az arcát a kezébe temette-Nem akarod, igaz?-szólt szomorúan, majd elindult a gyertyák felé és mindet egyesével elfújta.
-Bill, nem erről van szó-öleltem meg hátulról
-Azt mondtad, hogy már volt dolgod sráccal és már elég régóta randizgatunk…-kezdte a hibát keresni az elméletében
A földet kezdtem vizslatni.
-Az, hogy volt dolgom sráccal még nem azt jelenti, hogy le is feküdtem velük-vallottam be halkan
-Te még nem…-csapott a homlokára-Bazd meg! Ne haragudj!-ölelt át
-Nem gond-ráztam meg a fejem
-Annyira tapintatlan vagyok-vett egy mély lélegzetet
-Nem vagy-túrtam bele a hajába hátul-Sőt. Édes vagy és szexi-haraptam bele az alsó ajkába-Nem kell egész este kekszet ennünk-nevettem fel-Csak próbálj lassítani-dörgöltem az orrom az övéhez
-Nem várom el, hogy lefeküdj velem-fogta meg az arcom mindkét kezével
-Én akarok csak…-húztam el a szám
-Belekezdek és, ha nem akarod, csak szólj és abbahagyom-hadarta, majd adott egy újabb csókot és egy újabbat és újabbat
-Bill-nyitottam ki a szemeim-Boldog karácsonyt!
-Neked is, édesem.