24.
Egy üveg paradicsomszósszal a kezemben kutattam a kulcsom után, amit a zsebembe csúsztattam induláskor. Nem sokáig voltam oda. Minél előbb haza akartam érni, hogy megmentsem Tomot az én túlságosan is aggódó apámtól. Reméltem, hogy még egy darabban találom.
Mikor kinyitottam az ajtót, váratlanul nagy csend fogadott. Tom cipője még az előszobában volt, úgyhogy megnyugodtam.
-Itt a paradicsomszósz-mutattam fel a tűzhely mögött serénykedő apumnak. T a kanapénkon ült egy pohár vízzel a kezében. Nem szóltak.
Odamentem a konyhaszekrényhez és kivettem belőle egy újabb serpenyőt.
-Menj arrébb!-tessékeltem arrébb aput és rátettem a tűzhelyre
-Te mit csinálsz?-nézett rám értetlenül édesapám
-Hát…-habogtam-Megcsinálom a másik szószt hús nélkül-ránéztem Tomra, majd apámra. Mindketten értetlenül meredtek maguk elé.
-Hagyd! Nem kell. Majd megcsinálom én-vette ki a kezemből a serpenyőt-Ti menjetek nyugodtan-köszörülte meg a torkát
-Történt valami?-ráncoltam össze a szemöldököm. Semmi válasz-Hát jó, akkor mi bemegyünk-indultam el a szobám ajtaja felé-Gyere!-biccentettem Tom felé
Tényleg nem is sejtettem, hogy a hallgatás az jó vagy rossz. Csak reménykedni mertem. Végül is, ha annyira összevesztek volna, apa már rég páros lábbal rugta volna ki Tomot, leamortizálva a cuki kis fenekét.
Hogy mi lesz ez után? Én már tudom... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése