Battlefield-9.rész

9.

Kicsöngettek.
-Ne felejtsétek el, hogy a szünet előtt még írunk egy dolgozatot-szólt a teremből kiinduló csoport után Frau Lecht
Karácsonyi szünet. Ez lesz az első karácsonyom itt, Magdeburgban. Az első karácsonyom Billel. Legalábbis azt hiszem.
-Te hol fogod tölteni a karácsonyt?-köszörültem meg a torkom, mialatt Bill mellett lépdeltem a zsúfolt folyosón
-Minden évben otthon vagyunk. Tommal általában megnézünk egy-két idétlen karácsonyi vígjátékot és szétzabáljuk magunkat-nevetett fel-Te?
-Én még nem tudom. Vagyis nincs tervem-forgattam a szemeimet
Némán mentünk tovább. Azt hiszem, értette a célzást és kicsit megriadt. Pedig én nem akarok ráakaszkodni karácsonykor. Az hogy elmennék hozzájuk, az nem ráakaszkodás, nem de bár?
-Nekem itt lesz órám-torpantam meg az egyik tanterem mellett
-Oh, rendben. Akkor… ö… majd találkozunk-lépett felém egyet. Közelebb hajolt és csókot szeretett volna adni, de reflexből elhúztam a fejem. Még mindig fura volt, hogy „felvállaljuk” a kapcsolatunkat.
-Ja, bocs. Égő vagyok-tette karba a kezét-Egy pillanatra el is felejtettem…
-Dehogy. Bill, dehogy-mosolyogva kaptam rögtön utána, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem volt egy iskolába való csók: a nyelve látványosan az én számban fészkelődött. Mindenki, aki elment mellettünk, bámult. Bámuljanak! Nekem van a világon a legdögösebb pasim.
***
Unalmas délután volt. Otthon ültem és a házimat körmöltem. A Viva-ra kapcsoltam. Valami beszélgetős műsor ment Gülcannal.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Mint egy kis kenguru, úgy pattantam ki az ágyból és szaladtam az asztalomhoz remélve, hogy Bill lesz az. Szerencsém volt.
-Szia-sóhajtottam egy nagyot elégedetten
-Szia, édes. Nem fogod elhinni, hogy mi történt!-kiáltott örömittasan nevetve a vonal túloldaláról
-Mi?-nevettem én is
-A két ünnep között lesz egy koncertünk és most kapaszkodj meg, eljönnek a nagyfejesek a Universaltól-hatászünet-Na?
Nem tudtam, mit mondjak. Belegondolni is hihetetlen, hogy egy szempillantás alatt valóra válhatnak az álmai. Boldoggá tett, hogy boldog volt, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy ez mennyi elfoglaltsággal jár… Lepergett a szemem előtt, ahogy bejelenti, hogy most a zene az első az életében.
-Ez fantasztikus-préseltem ki végül magamból-Gratulálok.
-Szuper, ugye? Rengeteget kell próbálnunk, muszáj, hogy tökéletes legyen-vett egy mély lélegzetet
-Az lesz-bíztattam kedvesen. Bájos, hogy ennyire izgatott.
-Eljössz majd, igaz?-kérdezte immár komolyan. A mutáló hangja annyira érces, annyira szexinek találtam.
-Az első sorban fogok tombolni-nevettem fel. Nagyot nyelt.
-Aztán pedig az ágyamban fogunk tombolni?-köszörülte meg a torkát
-Jaj, Bill-takartam el szégyenlősen az arcom, bár ezt ő úgysem láthatta-Meglátjuk-maradtam titokzatos
-Már alig várom-nyögte kéjesen a telefonba
-Én is-mosolyogtam-Bill, a karácsonyra visszatérve…
Kopogtak.
-Emma-nyitotta ki résnyire az ajtót anya-Telefonálsz?-bólintottam-Gyere már le, beszélni szeretnénk veled…
Rossz érzésem támadt. Éppen perverz beszélgetést folytatok a barátommal, erre benyit anyu. Ez elég gáz. Poloskát tettek a mobilomba, vagy mi?
-Igen?-szólt a hang a telefonból-Hahó, Emma! Karácsony…
-Öhm… Most le kell tennem, ne haragudj. Később folytatjuk-nyomtam ki és már rohantam is le a lépcsőn. Éreztem, hogy valami fontosról akarnak velem tárgyalni.
-Mondjátok!-léptem be a nappaliba. Jörg szokás szerint haza hozta a munkáját és azon ügyködött a lámpa fénynél. Anya Jörggel, vagyis inkább Jörghöz beszélt.
-Most hívott Marco édesapja-tolta fel az orrán a szemüveget Jörg és rám nézett
Kifordultam a nappaliból tüntetőlegesen. Bele se mertem gondolni, hogy mit akarhatott.
-Emma-ordított utánam a nevelőapám
-Mi van?-mentem vissza karba tett kezekkel
-Szóval azért keresett minket, mert huszonnegyedikére meghívtak minket vacsorázni-fejezte be anya
-Úgy érted, hogy téged és Jörgöt…-anya lesütötte a szemét-Ugye, úgy érted?-elsápadt arccal
-Meg téged is-jelentette ki Jörg
-Én nem…-kezdtem hevesen
-Dehogynem!-vágott közbe Jörg-Eljössz. Tudod, hogy Friedrich jó barátom. Nem fogod pofátlanul visszautasítani ezt a felajánlását-vette le a szemüvegét
-Átgondolom…-rántottam egyet a vállamon  és visszamentem a szobámba. Újra a telefonra cuppantam és tárcsáztam is Billt.