-Anna, te hogy számoltad ki ezt? Nem is ez a fluxus képlete-kezdett nagy radírozásba a kanapén ülő apukám
Már a koncert vége előtt elengedtek, hogy elérjem a gépemet. Esélyem se lett volna találkozni Tommal, nem mintha szerettem volna… Gondolom most éppen valami nagymellű ribanccal múlatja az időt.
-Mutasd!-vettem ki a kezéből a füzetet
-Hogy jöhetett ki neked milliós szám ebből?-mutatott a lap tetejére -De hülye vagyok-ültem le a vele szemben lévő fotelba. Megártott a több hónap lógás az egyetemről. Hiába küldték a többiek az anyagot, valahogy nem volt idegzetem leülni és benyalni az oldalakat. Igyekszem pótolni a lemaradást. Ebben segít apa.
-Akkor kezdjük előről. Homogén mezőről beszélünk, ugye…-kezdte el magyarázni, mire én nagyot nyújtózva bólintottam egyet. Behunytam a szemem és fáradtan nyögdécselve vettem egy mély levegőt. A hajam a hátam mögé tettem és elernyedve leengedtem a karjaimat-Már értem, hogy miért nem megy a fizika. Én még fiatal koromban zúzódásra ajánlott krémmel próbáltam eltüntetni. Próbáld ki!-rántott egyet a szemöldökén cinikusan
Először nem értettem, hogy mit akar. Aztán hirtelen leesett. A nyakamhoz kaptam és lesütött szemekkel próbáltam bebeszélni magamnak, hogy most nem az történt, ami. Azt, hogy most nem vette észre apám a kiszívott nyakamat.
Ez volt a legelső eset, amikor nyomot hagytam. Soha egy óvszert a kukában vagy alsógatyát az ágyam alatt nem talált. Nem találhatott, hiszen azt akartam, hogy azalatt az évi kb. 6 hét alatt, amit velem tölt, tökéletesnek lásson. Egy olyan kislánynak, akiben meg lehet bízni, aki nem szexel és nem züllik, hanem szorgalmasan tanul. Nem is nagyon firtatta ezt a szex dolgot, én pedig nem akartam róla beszélni.
Jelen helyzetben duplán beégtem. Más szülőnél az nagyobb durranás, hogy ki van szívva a gyerekének a nyaka (aki, hozzá teszem, már nem gyerek), de ő más volt. A tény, hogy nem megy a fizika, jobban felháborította. Akkor már komoly gondok voltak, ha nekem, hangsúlyozom: nekem nem megy a fizika. Volt kitől örökölnöm. Mindig félve tettem le elé a gimis dolgozataimat és az egyetemi jegyzeteimet, mert tudtam, hogy édesapám kisujjból kirázza az általam nehéznek vélt feladatokat.
-Nézd,-szólalt meg hosszas csend után-bár nem úgy tűnik, de igenis aggódom érted. Huszonegy éves vagy és bejártad fél Európát pár hét alatt. Alig tudok rólad valamit. Nem tudom, hogy rendesen kapsz-e ott enni, vagy netán éheztetnek, de bízom benned. Tudom, hogy ha van valami, akkor úgyis szólsz. Viszont ebben a Tomban…-csattant fel
-Kérlek…-szakítottam félbe
-Nem bízom benne-jelentette ki-Emlékszem, mikor mondtad, hogy velük fogsz turnézni és hogy mennyire tetszik neked az egyik, akkor még meg is kérdeztem, hogy „ugye nem az a nőverő”-forgatta a szemeit
-Ez nem ilyen egyszerű. Nem jókedvéből verekedett, de mindegy. Nem akarok róla többet beszélni, tegnap már mondtam-nyeltem egy nagyot-Inkább mutasd azt a fluxust-nyújtottam a kezem a füzetért
Pár órával később és több, mint tíz két oldalas feladat után a konyhában főztem a vacsoránkat. Mesélt közben az olajfúrókutakról, ahol most ő dolgozik. Mindig is nagyon érdekelt a munkája. Sosem tudta feldolgozni, hogy hangmérnöknek és nem oljamérnöknek mentem.
Éppen az egyik története közepén csöngettek. Kérdően egymásra néztünk. Már sötét volt kint és amúgy sem hívtunk senkit.
-A fenébe. Ki lehet az?-tettem le a fakanalat-Remélem gyorsan elhúz. Vacsi után még lett volna pár kérdésem az elektrosztatikával kapcsolatban-indultam el az ajtó felé. Apu a kanapén ült egy pohár naracslével a kezében. Az Istenért se akartam őt kirobbantani onnan.
Hangos léptekkel meneteltem, majd a zárban lévő kulcsot elforgattam és kinyitottam a bejárati ajtót.
Azt hittem, hogy káprázik a szemem, mikor megláttam, hogy ki van ott. Nem is az örömtől, inkább a meglepődöttségtől. Tom Kaulitz állt ott, mind a 180 centijével.
-Hát te?-léptem ki a folyosóra és csak résnyire hagytam nyitva magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy apám meglássa, ki a váratlan vendég.
-Hoztam virágot-nyomott a kezembe értetlenül két szál rózsát-Csokit akartam, de Bill lebeszélt-nevetett fel, majd mikor meglátta a döbbent arcomat, akkor elült ez a mosoly
-Virág? Ennyi?-forgattam a szemeimet
-Nem-rázta meg a fejét-Bocsánatot is akarok kérni-harapott az alsó ajkára
-Rajta!-tettem karba a kezem és idegesítően topogni kezdtem a lábammal
Mély lélegzetet vett és Tomos gesztikulálással belekezdett.
-Nem akartam bunkó lenni. Tényleg eléggé hülyén viselkedtem az interjú alatt-nézett rám a nagy barna szemeivel. Még szerencse, hogy nem tudta, hogy már akkor, ott elolvadtam tőle-Nagyon sajnálom-fájdalmas hangon
-Jajj, Tom. Nem kellett volna úgy felfújnom-legyintettem
-Jogos volt. Nagyon rondán beszéltem veled-nagy csend. Mindketten csak bámultunk egymásra, majd egy kis csintalan mosoly ült ki az arcára. Szorosan megölelt. Hozzábújtam. Csak egy napot voltunk külön, de mintha egy év lett volna.
Semmi se szakíthatott volna szét bennünket. Még egy hurikán se. Csak apa.
-Anna, szétfő a hús-ordított ki
-Hát ez?-engedett el Tom-Ki van itt?-kérdezősködött
Nem tudtam válaszolni. Az agyam csak azon kattogott, hogy életem két legfontosabb személye mindjárt megismeri egymást és 99%, hogy utálni fogják a másikat.
-Anna?-nyitotta ki az ajtót. Az arca lefagyott és, ahogy Tomra néztem, láttam, hogy neki is-Azt hittem, hogy valamelyik szomszéddal beszélgetsz.
Sokat mondó pillantásokat vetettem Tom felé, aki rávette magát és kezet nyújtott.
-Tom Kaulitz.
-Hans Schmidt-rázott kezet határozottan apa Tommal-Anna édesapja vagyok-mérte végig becsmérlően a választottamat-Fáradj beljebb! Éppen vacsorázni készülünk-invitálta be Tomot. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Meg fizikázunk is-zártam be az ajtót-Legalább segítessz.
-Tudod, hogy sötét vagyok a fizikához-nevetett fel
-Ki gondolta volna?-szűrődött ki egy gúnyos megjyegyzés apám fogai közül. Megköszörülte a torkát-Ugye, velünk vacsorázol?-én ezt nem is kérdésnek vettem. Ő már eldöntötte, hogy szapulni fogja Tomot és amit ő eltervez, azt úgysem lehet meghiúsítani.
-Tom vegetáriánus. Nem eszik semmilyen húst csak halat.
-Vagyis semmilyen férfias ételt. Ez sem lep meg-tette hozzá savanyúan-Ebben az esetben kénytelen leszel leszaladni a boltba és hozni egy másik üveg paradicsomos szószt, amibe nem teszünk húst-mosolyodott el elégedetten
-Miattam nem kell…-szólt Tom
-Menj te! Én a vacsit felügyelem…-szóltam
-A vacsi felügyelése nekem is menni fog és addig legalább beszélgetünk egyet Tommal-rántott kettőt a szemöldökén
Ajjaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése