Love game-22.rész

22.

-Gustavnak igaza van, tudod? –húzta fel a székre a jobb lábát
-Miben?-vett egy mély levegőt Georg
-Valamit alakítanom kéne…-pásztázta a földet-Még nem is vettem neki semmit…-húzta el a száját
-Biztos vettél már neki virágot… vagy…-vakarta meg a fejét
-Egyszer meghívtam ebédelni-villanyt ki a képzeletbeli villanykörte Tom feje mellett
-Látod…-csapta mellkason-Hova?
-Nos…-hajtotta le a fejét-Az egyik hotelbe-kezdett kínos nevetésbe
-Bazd meg!-temette a kezébe az arcát
-Srácok! Gyertek!-invitálta be Tomot és Georgot is David az interjú szobába
-Megyünk-állt fel Georg, majd felsegítette a barátját is
Kaptam egy fülest Nattól, hogy ezt látnom kell, így még aznap az ebéd közben odakapcsoltam a kis TV-t, ami az egyik polcon porosodott a koncert helyszínének eldugott sarkában.
Fura, hogy beszélünk Natalie-vel. Duplán fura. Először is azért, mert a volt pasimmal kavart, másodjára meg azért, mert a volt pasimmal kavar.
Nem tudtam, hogy jó indulatból vagy épp az ellenkezője miatt mondta, hogy nézzem meg. Az interjút pár órával azelőtt rögzítették, így nem tudtam, hogy mi lehet benne.
-Georg, neked még mindig van barátnőd, igaz?-fordult G felé a riporter
-Pontosan-bólintott
-És ti, többiek?-forgatta a fejét-Például Tom. Mi van veled? Még mindig csak egy éjszakás kalandjaid vannak?
Tom elmosolyodott.

-Tudjátok, változtam-harapott bele az alsó ajkába. Én is mosolyogni kezdtem. Annyira édes volt-Viszont még mindig nem hiszek ebben az egész „örök szerelem” dologban. De remélem azért, hogy mégis működik…-vont vállat
-Szóval most nincs barátnőd?-kérdezte kacéran egy kis portugál akcentussal a lány
-Nem, nincs-dőlt hátra és megnyalta a piercingjét. Az arcomról lefagyott a mosoly. Nagyon rosszul esett.
Értem én, hogy ezt kell mondania, de muszáj ilyen meggyőzően? Mintha egy kést döftek volna a szívembe. Ironikusan felnevettem és az első gondolatom az volt, hogy Bill biztosan máshogy csinálta volna. Okosabban...
Ez az! Az elsöprően szar spanyol koncertek után most itt tetéződik a hangulat Portugáliában.
Kicsivel később összefutottam az újdonsült „barátnőmmel” a folyosókon.
-Láttad?-mosolygott elégedetten. Bólogattam.
-Nem zavar-erőltettem ki magamból, majd vállat vontam-Hiszen ez a kötelessége, nem de?-ráncoltam össze a homlokomat
-De-komorodott el. Kis hatásszünet, majd ismét megszólalt-Merre leszel a három szabadnapodon?-terelte a témát és ismét mosolygott
-Dortmundban. Te?-kérdeztem vissza udvariasságból
-Öh…-zavartan a füle mögé tette a haját-A családommal leszek…-köszörülte meg a torkát. Láttam rajta, hogy ezt neki kínos így kimondani.
-Ne zavartasd magad előttem! Én kavartam Billel most meg… most meg Tommal járok, vagy mit csinálok-temettem az arcom a kezembe
-Nézd! Már elég régóta ismerem őket. Tomnak te vagy az első komoly lány. Te már a többihez képest fényévekkel előrébb jársz-bíztatott
-Majd meglátjuk-nevettem halványan, mire Nat megölelt
Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Nem lepne meg, ha lenne benne némi rosszindulat, de őszintén kedvesnek találtam azt, ahogyan hozzám állt.

Mikor a többiek állították be a hangtechnikát, én csak egy láda tetején ültem és támasztottam a fejem a térdemen. Nagyokat sóhajtozva Tomon gondolkodtam, meg persze a villám vakáción, amikor is végre az édesapámmal tölthetek egy kis időt. Több hónap után haza jött. Hál’ Istennek! Már nagyon hiányzott.
-Nem vagy formában mostanság-ült fel mellém a ládára Axel
-Hát nem-váltottam térdet
-Baj van?-simogatta meg a hátam
-Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz vele járni-húztam el a szám
-Miért?
-Szeretem. Nagyon. De még több millió lány ugyanúgy szereti, talán jobban  is, mint én. Miért akarna velem lenni? És mi van, ha ez csak egy fellángolás?-nyújtóztam egyet. Fáradt voltam. Nem álmos, csak fáradt.
-Veled akar lenni, mert szép, okos, kedves és ő…ő…-kutatott újabb jelzők után, mire nevetni kezdtem
-Szerény is…
-Ja, igen. Az is vagy-nevetett ő is
-De a fiúknak nem az okos lányoktól mered a…-mutogattam lefelé. Nem szerettem volna ronda szavakat használni.
-Értelek. Ha nem tudja magát fékezni, akkor ő jár rosszul. Hm?-bíztatott egy nagy vigyorral
-Ez hülyeség. A több millió rajongó közül akárki szívesen lefeküdne vele. Nem hiszem, hogy ő járna rosszul…-grimaszoltam
-De te sem. Ha egy pasi nem becsül meg, akkor húzzon a fenébe. Csak azért, mert más lányok odaadnák magukat neki, még nem kell „szerencsésnek” érezned magad, hogy vele lehetsz. Kivéve, ha azért érzed magad szerencsésnek, mert te még boldog-hangsúlyozta-is lehetsz vele-pattant le a ládáról-Viszont magától nem köti be magát egy hangfal se…-forgatta a szemeit
-Megyek-nyögtem kedvtelenül és elindultam csoszogva Axel után
Tényleg dolgoztam. Bár csiga módjára, de dolgoztam. Semmi lustulás! Tiszta büszke voltam magamra. Egy óra múlva megjelent Gustav az emelvényen, a dobok mögött. Nem voltam túl lelkes, hisz akkor hamarosan jön Tom és nyilván megérdeklődi, hogy mi van velem, én meg úgysem tudom magamban tartani a látottakat. Így is lett.
Bill már nagymosollyal a színpad elején táncolt a mikrofonnal a kezében, mikor Tom széttárt karokkal elindult felém.Gyorsan túl akartam esni az ölelésen, így mikor a karjai körbezárták a testem, én már azonnal bújtam is ki.
-Kapok egy csókot?-súgta
-Ahm…-kis gondolkodás után zavartan megráztam a fejem
-Na csak egy kicsit?-dobta be a tipikus Tomos félmosolyát
-Nem-toltam el magamtól
-Mi van? Mi a baj?-tette fel a kezét, mintha feladná
-Egy csomó újságíró meg fotós mászkál körülöttünk. Nem félsz, hogy meglátnak?-kérdeztem okoskodóan
-Leszarom-mondta lazán és megint megindult felém finoman csücsörítve
-Ezért mondtad ma, hogy szingli vagy, igaz? Ezért tagadtál le és kezdtél flörtölni a műsorvezetővel?-tettem karba a kezem
-Mi van?-kérdezett vissza ingerülten
-Láttam a délelőtti interjút a tv-ben…-sütöttem le a szemeimet
-Mégis mit kellett volna mondanom? Szeretnéd, hogy elmondjam mindenkinek, hogy járunk? Elmondom-kiabált rám-Ha ezt akarod… De az, ami utána fog történni, az a te felelősséged. Ha megfenyegetnek, ha megvernek az utcán… Mind nem fog érdekelni, megértetted?-Tom olyan hangerővel ordított, hogy még Georg is odajött a színpad túlsó végéből.
-Vegyél már vissza, Tom!-szólt nyugodt hangon a basszusgitárral a kezében
-Te meg ne szólj bele!-lökte arrébb-Összevesztem a tesómmal érted, te meg ilyeneken fenn akadsz? Úristen, hogy felbasztad az agyam-fújtatott vadállat módjára
-Baj van?-kérdezte félve Bill
-Semmi-válaszoltam ironikusan-Csak éppen a bátyjád más lányokkal flörtöl és megpróbálja beadni, hogy ezt értem teszi…-hunytam be a szemem. Tudtam, hogy ettől csak még dühösebb lesz, viszont én nem akartam tovább hallgatni, így félbeszakítottam  szidkozódását-Amúgy haza repülök ma este. Nem akarlak látni Olaszországig-jelentettem ki és le is szaladtam a színpad melletti lépcsőn