Még mindig szavazz!

Még mindig dönthetsz, hogy miről szeretnél olvasni! Meglepő, hogy a régi Billes vezet. Persze nem bánom. :)
Szóval KATT a szavazó dobozért!

Blog

Hagy ajánljam figyelmetekbe ezt a blogot. Ez a lány, aki írta nem antiTH-s, nem is fan. Ő csak írt. De milyet! Garantálom, hogy ti is sírva röhögtök, ha elolvassátok az ilyen beszólásait:

"Rocktrend... Ötletes, hogy minden év divatját elnevezik, így sokkal érthetőbb a NÁLAM hüyébekknek is. Mondjuk az is furcsa volt, hogy tegnap Bill odajött hozzám és kérdezte, hogy hova tettem az ő újságját...Mondom nálam nincs sem Kiskegyed, se Meglepetés, se Story, se Csók és Könny. Erre ő kikapta a kezemből a divatmagazint és elvitte. Azóta se hozta vissza, biztos ő is a legújabb trendet akarja felvenni. Ő mindig is a divatot követi, a haját is azért vágatta ilyenre, mert látta, hogy NEKEM milyen jól áll a lekerekített, hosszúkás arcomhoz a félhosszú, lépcsőzetes haj. A kis lopós, de mindenki tudja, hogy NEKEM volt előbb ilyen  hajam. Már 14 éves korom óta növesztem a hajam, ugyanis a TV-ben láttam egy pasit, valami Szikora Robit, aki kalappal a fején és,két csajjal a színpadon énekelt és a hajába beleszerettem. Na akkor döntöttem el, hogy egy életem egy halálom, már pedig NEKEM ilyen hajam lesz. Már a középsuliban is mindennap megdicsérték az ápolt hajamat, néha még be is fontom, hogy hullámos legyen. Mostmár modernebb vagyok és hajvasalót és hajkreppelőt használok. Természetesen nem árulom el a titkomat, ezt majd a leleplező " A fenségesen isteni Dzsorzdsi titkai" című könyvemben leírom. De csak akkor adom ki ezt, ha majd nem lesz pénzem ( ami nem valószínű) vagy ha nagyon unatkozok 76 évesen. Addig folytatom ezt a naplót, hogy fennmaradjanak az utókornak a CSODÁLATOS DZSORDZSI KALANDJAI.

   Üdv a rajongóimnak: Dzsordzsi papa"

Irány az oldal!

Georgazmus

Imáádom. Csak rá kell nézni. Azt hiszem, hogy a fülcimpájáról több oldalas elemzést tudnék írni, úgy odavagyok érte.
Köszönöm, Orsi. ♥

Ha te angyal vagy...

Ha te angyal vagy 

én is az akarok lenni,

hogy a magasban 

együtt tudjunk repülni. 

Szárnyaidat megérinteném, 

édes mosolyod mindig figyelném, 

szavad hosszan hallgatnám, 

szádat örökké csókolnám. 

Túl a legmagasabb hegyen, 

túl a legmesszibb szigeten.

Ott ahol már senki sem él, 

ott, hol fényes tekinteted mindig elér. 

Sós tengerekben megmártoznánk, 

puha felhőn elaludnánk. 

Nem kellene nekünk semmi, 

hiszen boldogok tudnánk lenni. 

Boldogság... talán egyszer véget érne? 

De e nélkül angyal minek lenne? 

Mit csinálnék véled, 

ha az ördögre szegeznéd tekinteted? 

Szívem össze törne, 

a szárnyam is megrepedne. 

De még akkor is szeretni foglak, 

mert az én szemembe örökké angyal vagy!

/2007. gyermek fejjel Gustav angyaltetkójáról/

Kapják be!

Kicsit bekaphatja az egész Árpád-ház. Ahelyett, hogy írhatnék és szerkeszthetnék, nyomorék töri és matek tz-re kell tanulnom. Holnap pedig a fizikára. Ezt a kicseszést! 

Harag

József Attila gyönyörű szerzeményét zenésítette meg egy az Esti Kornél zenekar énekese. Hallgassátok meg. Hihetetlen.
Katt IDE és rögtön az első szám. ;)

A szerelemről

"Biztos vagyok benne hogy rögtön tudni fogom ha megtalálom a nagy őt. Biztos azt gondolják hogy őrült vagyok meg idióta romantikus, de nem, télleg hiszek abban hogy van szerelem első látásra,és az örökkévalóságban."

"És van még valami egy komoly kapcsolat ellen: Ha valaha is szerelmes leszek akkor minden időmet vele akarom tölteni, de ez azt jelentené hogy a zene és a karrier felejtős. Ezért vagyok még mindig egyedül, és nem gondolom hogy ez baj. Megtanultam hogyan találjam meg az örömöt más dolgokban."

"Találkoztam már lánnyal, voltam már szerelmes. Tudom, hogy mit jelent, ha pillangók csikizik a hasadat, de én még mindig nem találtam meg az igaz szerelmet, a nagy Ő-t!"

by: Bill Kaulitz

Szexkarkötő

Én már régóta hallgatom az osztálytársaimtól ezt a fura dolgot, de ma kerestem rá a Google-ön. Akkor jöttem rá, hogy nekem is van ilyen. Feketében és lilában. Elméletileg, ha letépik rólad, akkor meg kell tenned, ami a karkötő csomagolásán van. ( Biztos, hogy nem...na jó: Tom Kaulitz kivétel. :P ) Szerintem vicces dolog, bár sokan csak divatból hordják. Én nem hiszem, hogy felfogom venni.
A Bijou Bridget-ben lehet amúgy kapni. ;)

Egyem is meg

Olyan egy kis cukiii :)

Új történet

Mint azt sokan észrevették, lassan befejeződik a Love game. Még nem tudom, hogy mi lesz a történet vége, csak azt, hogy nem szeretném túl sokáig húzni, mint egy brazil szappanoperát.
Tudom, hogy sokan csak emiatt jártok fel a blogomra, ami nagyon kedves tőletek, tényleg. Örülök, ha tetszik, amit csinálok. Másrészt viszont, ha lezárom ezt a történetet, akkor már nem is fog érdekelni titeket ez az oldal? :(
Persze nem mondom, hogy nem lesz új sztori. Már kettő is a fejemben van.
1. Az Audi Photoshoot ihletett meg. Adott egy modell, aki kikezd Georggal, de mint tudjuk neki barátnője van. Vajon megcsalja, vagy végleg elkötelezte magát? És mit kezd mind ezzel Bill, akinek már régóta bejön ez a modell lány? És mi van a csajozós Tommal? Féken tartja magát, vagy őt is megbabonázza ez a teremtés? És persze a visszahúzódó Gustav hogy viseli, ha egy lány ennyire halmozza az élvezeteket?
2. A 2005-öt írunk. A kasztrendszer kialakult a gimiben és Bill történetesen a legalján van. Folyton bántják őt és a testvérét a menő arcok. Az egyik népszerű lánynak mégis megtetszik az esetlen kis rocker. Összejönnek vagy az egészből egy modern kori Rómeó és Júlia történet lesz?
Mindkettőt szívesen megírnám, de a suli mellett nincs annyi időm. Szóval kérlek döntsetek, melyik legyen!

Karácsony

Sírsz velem együtt? :')

Beichte

Nem mondhatjátok, hogy:
-0:38-nál nem baba Gustav
-0:41-nél nem kezditek el rágcsálni a képernyőt Georg Sexy Listing fenekének láttán :P
-2:03-nál nem édes Bill, ahogy rámutat Tomra, hogy: "elszedem a tesóm csaját"

Az első...

Ez volt az egyik legelső koncertjük Tokio Hotelként. Senki nem ordít, nem sírnak, nem tombolnak, nem kiáltják, hogy "Légy az enyém, Bill!". Szívesen ott lettem volna. :)

Idézet

Bill egyszer így nyilatkozott:

"Az első berugásom eléggé emlékezetes volt.Nálunk van egy úgynevezett férfinap,a nőnap mintájára amikor a pasik piálgatnak.Ez olyan "jól" sikerült hogy a végén nem tudtam megállni a lábamon..." 

♥

Love game-15.rész

15.

-Szia, Anna-hadarta kis szünet után.Nekem még mindig a torkomban dobogott a szívem. Pedig összeszedtem, hogy mit fogok mondani neki, de mind ki ment a fejemből. 

-Mizu?-nyögtem be ezt az idétlen szócskát kapcsolat fenntartás céljából 

-Semmi…-válaszolta. Még ő se nagyon fogta fel a helyzetet. 

-Öh…mit csinálsz?-kérdeztem 

-Ez most valamiféle vallatás?-jött a kérdésre a kérdés a túloldalról 

-Nem-a fejemhez kaptam-Ajj…-ránéztem Wolkére 

-Mondd meg neki!-suttogta W

-Tom…

-Igen?-kérdezett vissza 

-Hiányzol-tört ki belőlem egy kis gondolkodás után. Fura. Valahogy megkönnyebbültem. Egy pillanatra. Persze Tom megint váratott. Aztán fél perc után megérkezett a válasz: 

-Te is-lehelte. A szívem kihagyott egy dobbanást. Igen! Igen!! Igen!!! 

-Mit csinálsz most?-kérdeztem felszabadultan. Hatalmas kő esett le a szívemről. 

-DVD-zek. És te?-lágyan 

-Én… én is-nem is. Na mindegy-Lenne kedved találkozni?-félénken. Összeszorított fogakkal vártam a választ. Wolke keresztbe tette az ujját. Igent kell mondania. Kifújta a levegőt. 

-Öh…nem is tudom-válaszolta bizonytalanul. Na köszi. Én itt majdnem szörnyet halok te meg…

-Nem…nem ezt vártam...-dadogtam

-Sajnálom. Nem tudom, hogy ez jó ötlet lenne-e-mondta és megköszörülte a torkát 

-Miért?-szóltam csalódottan a telefonba-Elmegyek én Hamburgba, ha azt szeretnéd…-ajánlkoztam 

-Nem ez a baj-lélegzett mélyeket-Bill-bökte ki 

-Tom engem nem érdekel az öcséd…-sóhajtottam 

-De őt érdekled-tudatta velem ezt a „remek” infot 

Nagy levegőt vettem. Teljesen normális, ha Bill fontosabb neki. Mit is tehetnék? 

-Igazad van. Ez hülyeség volt…-hunytam be a szemem-Felejtsd el! Szia-tettem le a telefont 

Könnyes szemekkel ránéztem Wolkére. 

-Semmi baj, kislány-ölelt meg-Majd lesz jobb is. Hm?-nézett a szemembe 

Nem hittem el. Összetörte a szívem. Hogy utasíthatott vissza? Én akarom őt, ő engem. Akkor mi a fenéért ilyen nehéz ez az egész? Talán ő nem is akar igazán, nekem meg nem kellett volna Billel kavarnom. Én hülye! 

-Csinálok neked egy teát, jó?-állt fel mellőlem-Nem is… forró csokit. Jó lesz?-mosolygott 

Nem szóltam. Őszintén hittem, hogy Isten nem létezik. Vagy csak utál. Nem lehet, hogy olyan buta legyek, hogy saját hibám miatt szalasszam el ezt a tökéletes srácot. Legszívesebben elsüllyedtem volna. Már megint az a helyzet állt elő, hogy én erőltetem, ő visszautasít. 

-Nem ez volt az első, hogy lekoptat…-öleltem még jobban magamhoz a párnát 

-Mit mondott, miért?-vett elő egy bögrét a konyhaszekrényből 

-Bill-húztam fel a szemöldököm 

-Köcsög…-fordult a hűtőszekrény felé tejért-Nem érdemel meg-nyitotta ki nagy nehezen 

-Kösz…-ironikusan 

-Tényleg. Ez egy szemét. Sőt. Mindkettő-tette a tejesdobozt a konyhapultra-Hagyd őket. Két beképzelt tapló-öntötte tele a bögrémet 

Gondolkodóba estem. Talán tényleg. Talán igaza van. De hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy hogyan hagyhatnám ezt ennyiben. Nem is kellett. A telefonom csörögni kezdett. Megfordítottam úgy, hogy lássam a kijelzőt. Köpni-nyelni nem tudtam. Tom Kaulitz volt rá írva. Rápillantottam Wolkére. 

-Tom?-kérdezte az előbb kilöttyintett tejet feltörölgetve 

Bólintottam. 

-Mit tegyek?-néztem rá a kijelzőre 

-Ha nem veszed fel, sosem tudjuk meg, mit akar-kacsintott 

Felvettem hát, de nem szóltam bele. Levegő vételt hallottam. A kézfejemet rágcsálva vártam, hogy mondjon valamit. 

-Ne gyere. Majd megyek én Dortmundba-sikítani tudtam volna örömömben, ahogy ezt kimondta. Eltakartam a telefon beszélőkéjét és halkan azt mondtam: 

-Eljön…el-nevetgéltem. Visszatettem a fülemhez a telefont-Mondjam a címet?-nem volt más kérdésem. Nem érdekelt miért, mikor, hogy, mivel csak jöjjön. 

-Aha… házszámmal. GPS-tette hozzá 

-Silberstrasse 8-haraptam bele az alsó ajkamba 

-Kocsival megyek. Az kb. mennyi idő?-kérdezte halkan 

-Kettő és fél óra. De siess!-sóhajtottam 

-Meg lesz. Akkor… szia-ejtett el egy mosolyt 

Letettem. Elégedett arccal ránéztem a forró csokit készítő W-re.

-Látod… mondtam. Rendes gyerek ez a Tom…-kezdtünk hangos röhögésbe 

Két és fél óra. Nem sok idő. Megfürödtem, addig Wolke kutatott a szekrényembe. Valami jó ruhát keresett. Kivasaltam a hajam. Segített a sminkben is. Nem vittem túlzásba. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy mennyire készültem. Kerestünk egy csinos kabátot. Sétát terveztem az esti, szépen kivilágított Dortmundban. 

Volt még háromnegyed órám Tom érkezéséig. Szívesen felhívtam volna, hogy siessen, meg hogy merre van, de nem akartam éreztetni vele, hogy mindjárt meghalok az idegességtől. 

Összedobtam egy gyors kis kekszet. Azt akartam, hogy ha feljön, akkor ne a tegnap rendelt kaja dobozait lássa, hanem azt, hogy még a sütéshez is értek. 

Wolkét, finoman fogalmazva, kidobtam a lakásból. 

-Sok sikert-ölelt meg. Rámnézett-Úgy izgulok érted-kezdtünk mindketten ugrándozni az örömtől 

Kis idő múlva már nem tudtam mit kezdeni magammal. Néztem a tv-t, takarítottam, körmöt festettem. Hála az égnek jött egy smsem: Lent várlak. TK

Felkaptam a kabátomat, vetettem egy búcsú pillantást a sminkemre és elindultam ki a lakásból. Bezártam az ajtót és lementem a lépcsőn. A szívem úgy dobogott, mint még talán soha. Csoda, hogy nem kaptam ott helyben szívrohamot. 

Úgy hittem, hogy Billhez hasonlóan ő se szál ki a kocsiból. Tévedtem. Lépcsőházunk bejáratánál várakozott. Ahogy ott állt... Talpig becsomagolva feketébe, napszemüveggel a fején. Este napszemüveg. Na igen. Tom. Lefelé nézett. A cipőjét vizslathatta, ami mint mindig, most is tökéletesen tiszta volt. Észrevett. Kinyitottam az ajtót és kimentem hozzá. 

Levette a napszemüveget. Megsimítottam a szél fújta arcát. Megfogta a kezem. Közelebb léptem és rávetettem magam. Szorosan megölelt. 

-El sem hiszem, hogy itt vagy-súgtam halkan és adtam egy puszit a hideg arcára 

-Elhiheted: én se-lépett kicsit hátrébb 

-Bill tudja?-néztem a szomorú arcát. Megrázta a fejét. 

-Azt mondtam neki, hogy randim van. De azt nem hogy veled… hazudtam neki-takarta el az arcát az egyik kezével 

Tudom, hogy sajnálnom kellett volna és együtt éreznem vele, de megragadott a mondatának első fele. 

-Randi?-csillant fel szemem. Félénken mosolygásba kezdett. 

-Miért? Nem az?-ráncolta össze a szemöldökét 

-Hát… gondoltam beszélgetünk majd a gitárokról, meg az új fajta erősítőkről és a torzítódon se ártana állítani az Alien-nél-kezdtem játékosan ecsetelni a találkozásunk főbb vázlatpontjait 

-Hát akkor…-indult el lassan a lépcsőház előtt parkoló Audi felé. Utána futottam. Karon ragadtam és nagy vigyor ült ki az arcomra. 

-Ugye nem gondoltad, hogy kocsival megyünk bárhová is?!-fogtam meg a kezét-Gyere! Megmutatom neked Dortmund főbb nevezetességeit-haraptam a nyelvemre nevetgélés közben 

-Azt hiszem a lényeget már láttam-mért végig. Tettem egy nagy fordulatot előtte-Jól nézel ki-bólogatott 

-Sétáljunk el az Operaházig. Nincs olyan messze-fűztük össze az ujjainkat. Tom visszavette a napszemüveget-Hollywood-forgattam a szemeimet 

-Nem. Inkább csak NeinBild. Nem akarom, hogy holnap a címlapon virítsunk-mondta komolyan 

Elindultunk. Én és ő. Ketten. Kéz a kézben. Beszélgettünk. Megjegyezte, hogy tetszik neki ez a környék és a város is. Erre tudattam vele, hogy a szomszéd lakás a házunkban éppen eladó. 

Rátértünk a szerelmi ügyeinkre, amint megmutattam neki azt a padot, ahol először csókolóztam. Levette a szemüvegét és a fekete kabátjának a zsebébe rakta

-Mikor veszítetted el?-lépkedtem lassan a Stadtgarten területén 

-13 voltam-nevette el magát-Az első szerelmemmel. Majdnem egy évig jártunk aztán, de megcsalt. Georg mondta el…-csuklott el a hangja 

-Jaj!-kaptam a szívemhez-Már azt hittem Georggal csalt meg-mindketten nagy hahotázásban törtünk ki 

-Ugyanmár! Georg már akkor is ilyen nyomorék volt…-húzta fel a szemöldökét-És te? Mikor? Hm?-nyalta meg az alsóajkát 

-Veled ellentétben én nem az oviban-csaptam meg a karját-16 voltam. Nem tekintem túl nagy eseménynek-vontam vállat 

-Hát az azt követőket én se-húzta félre a száját 

-Miért? Hány lánnyal voltál?-álltam be elé 

Gondolkodni kezdett. Még mindig gondolkodott. 

-Tom…-tettem karba a kezem-Nem kell eljátszanod, hogy nem számolod. Látszik rajtad, hogy hencegős típus vagy-jelentettem ki 

-Na jó-hajtotta le a fejét-Igaz. 62-vel. 

-Ez…-kerekedtek ki a szemeim-Elég konkrét-rökönyödtem meg-Sok-vakartam a homlokom 

-Túl sok?-indultunk tovább 

-Áh…-legyintettem ironikusan 

-Te hány sráccal?

-Hagyjuk. A tiédhez képest ez elhanyagolható. Mint az ideális gázokban a részecskék a gáz össztérfogatához képest-mosolyogtam rá-Bocsi. A fizika a mindenem-pirultam el kicsit 

-Azt látom. Einstein. De most komolyan: mennyivel? 10? 11?-pásztázta az eget 

-4-böktem ki 

Egy darabig nem szólt. Nem igazán tudtam, hogy azért, mert ciki vagy azért, mert jó. Wolke a 20-as listájával mindig azt mondja, hogy ez a szám okés. Így legalább értékesnek tűnök pl. mellette. De néha lehet jobb lenne, ha éltem volna a gimi alatt rendesen és én is fel tudnék mutatni referenciákat. 

Mikor egy hangszerbolt mellé értünk, Tom megállt és a kirakatban lévő lila gitárt kezdte vizsgálni. 

-Hu…de kurva jó-tapadt az üvegre 

-Aha… kár, hogy nekem már semmi értelme nézegetni-ejtettem el finoman a megjegyzést

-Ezt, hogy érted?-fordult felém 

-Hát… én már nem foglalkozom gitárokkal és gitárosokkal-hangsúlyoztam. Zsebre tettem a kezem. Kezdett nagyon-nagyon hideg lenni. 

Közelebb lépett és beletette a kezét a kezem mellé, a zsebembe. 

-Sose…-súgta a fülembe-Érted?-emelte fel a másik kezével az állam-Sose akartalak bántani-forgatta a nagy barna szemeit, amit az utcai lámpa olyan fényessé varázsolt, mint a sarkcsillag

 -Ahha…-préseltem ki az ajkaim közül, amik egyre csak közeledtek az övéhez

Persze a sors most sem az én oldalamon állt. 

-Tom…-hallatszott a sikítás-Tom Kaulitz-tette a szája elé a kezét a lány, akit még egy jó nagy csapat is követett 

Fél órás autogram osztás következett, ami meg is törte az addig romantikusnak mondható hangulatot. 

Azt követően visszaindultunk Tom kocsijához. 

-Lassan mennem kellene majd haza. Kezdek éhes lenni-tolta fel az orrán a szemüveget

-És hol akarsz enni?

-Útközben beugrom valahol egy McDrive-ba-nevetett fel 

-Miért nem jössz fel hozzám-Tom odakapta a fejét-Van keksz. Én sütöttem. Meg rendelhetünk is. Vagy főzhetek akár-ajánlottam fel. Elmosolyodott. 

-Tudsz főzni?-kérdezte 

-Ha nagyon akarok-fogtam meg a kezét, amit a fanok előtt muszáj voltam mellőzni 

-Na jó…meggyőztél. 

Így elindultunk hozzám. Mikor végre felértünk (mert mondhatom a sok liftezés után még a harmadikra is nehezen tudom magam felküzdeni) és kitártam  az ajtót, Tomnak tátva maradt a szája. 

-Nem ilyen lakást…-lépett be-…képzelek el egy egyetemistának-körbe nézett közben a kabátját kezdte kicipzározni 

-Nem az enyém-csuktam be az ajtót-Apué. Ő is itt lakik velem. Abban a szobában-mutattam egy csukott ajtó felé. Tom arca lefagyott. 

-Ő most itthon van?-kérdezte ledöbbenten 

-Nem, nyugi-nevettem-Nem láttam már 3 hónapja. Olajmérnök. Mióta elváltak anyuval, azóta csak dolgozik. Örülök, ha karácsonykor hazajön Azerbajdzsánból vagy a fene tudja honnan-gombolkoztam 

-Sajnálom-akasztotta fel a kabátja után a sapkáját is-Az én szüleim is elváltak-harapdálta az ajkait-Én se látom túl sűrűn az apámat. De…-derült ki az arca-Ott van nekem Gordon. Ő nagyon jó fej. Azt hiszem bírna téged, bár ez nálunk családi vonás-igazította meg a rajta maradt kendőt-A cípőmet le kell vennem?-nézett körbe. Édes volt. Én speciel egy fehér és drapp szőnyeggel teli lakásban alapból levenném, de azért boldogan válaszoltam:

-Igen-bólogattam-Szóval… te is bírsz?-léptem közelebb

-Nem látszik?-fogta meg a kezeivel az arcom és egy apró puszit adott az orromra 

Elengedett és elindult a nappali felé. Felkapcsoltam a villanyt, majd én is levettem a csizmámat. 

-Van zongorád-ordított kisfiús bájjal és le is ült az előtte lévő székre 

-Apué-indultam utána-Bár én is tudok valamennyit… 

-Én csak egyet de azt nagyon-nézett rám elégedett mosollyal, mikor leültem mellé

Elkezdett játszani rajta. A hosszú ujjait gyönyörűen tette egymást után. Mikor feleszméltem a gyönyörből, akkor jöttem rá, hogy a Zoom into me c. szerzeményüket játsza. Angyali volt. Esküszöm, ha nem lenne bennem annyi tartás, akkor már biztos szétfolytam volna. Magyarázott valamit, amin aztán nevetni kezdett, de nem nagyon figyeltem a szavakra csak a dalra. Mikor befejezte, megkérdezte:

-Na, tetszett?-ragyogó szemekkel pillantott rám 

Vággyal teli arccal visszanéztem rá. Tom is hirtelen megkomolyodott. 

-A múltkori alakalom tökéletes lett volna-suttogtam. Kapkodni kezdtem a levegőt. 

-A hotelben? Mikor Billel akartad csinálni, de nálam kötöttél ki…-fordult el-Nagyon-erőteljesen rácsapott a billentyűkre. Nem. Most sem fogja megtenni. Nem csókol meg. Nem ölel át. Nem fog szeretni. 

Némán ültünk egymás mellett. Magamat szidtam. Nem kellett volna felemlegetnem a témát. Tom fortyogott mellettem a dühtől. Legalábbis úgy látszott. Egészen addig a percig, amíg közelebb nem húzódott hozzám. 

-A mostani…-hajolt közelebb-sokkal tökéletesebb-nyalta meg a száját 

Szomjas voltam. Az ő csókjára szomjaztam. Lágyan megfogta az arcom. Már az egyszerű érintésébe is beleremegtem. Közeledtem felé. Az ajkaink összesimultak. Kiegészítették egymást, min két puzzle darab. És akkor, ott, a zongora mögött Tom Kaulitz végre megcsókolt. Bátran mondhatom, hogy megérte várni arra a csodálatos pillanatra. Átkaroltam a nyakát mialatt lágyan csókolóztunk. Nem akartam őt elengedni soha már. 

Kicsit távolodni kezdett kiszakítva engem a varázslatból. 

-Mit szeretnél?-pislogott a gyönyörű fekete szempilláival 

-Maradj itt velem-kaptam rögtön a szája után és ismét érezhettem őt…közel magamhoz Nem sokat agyaltunk azon, hogy mi legyen. Ott folytattuk, ahol a hotelben abbahagytuk. A szobám felé vettük az irányt.
Egy óra múlva az ágyam előtt egy nagy kupac ruha hevert. Tom és én voltunk ott. Én, aki kéjesen nyögdécselve tűrtem az egész testemnek végigmasszírozását. A vállamtól kezdve egészen a talpamig ellazultam, és akármit megtettem volna azért, hogy a fölöttem térdeplő csoda magához öleljen, és belém hatoljon. Szinte összenőttünk, alakunk összeolvadt a puha sötétben. Egyszer lassan, majd gyorsan mozogtunk és egész testük verejtékben úszott. Halk sóhajok, és kevésbé halk torokhangok hallatszottak, és csak az ágy tiltakozott néha egy icipici nyikorgással ellenünk. A kéj robbanásszerűen jött, és egy percen belül el is csendesedett.

Fáradtan dőltem Tom mellkasára. Magához szorított és akkor már tudtam, ezen az éjjelen ő már nem megy sehova. 

Másnap reggel Tom telefonjának a csörgésére ébredtünk. Álmosan bújt ki alólam és nyúlt a farmerjéért, aminek a zsebében pihent a mobil. Kivette és egy fintor után fáradtan beleszólt:

-Mondjad, öcsi-az ágy szélére ült. A takaró éppenhogy eltakarta a fedetlen testét. Gondterhelt arcot vágott… 

-Merre vagy? Aggódtam érted-hallatszott a túloldalról 

-Jól vagyok csak elhúzódott a randi…

-…azzal a titokzatos lánnyal?-kuncogott Bill 

-Ja, ja-ásított egy nagyot 

-Irigyellek. Nem beszéltem Annaval… már mióta-sóhajtott a testvére-Talán megpróbálhatnád te is felhívni. Lehet, hogy neked még fel is venné… 

-Igen. Amint hazaértem megpróbálom majd, ígérem.  

Novella

Szabadíts fel!

Mindig jó kislány voltam. Tényleg. Sosem követtem el gyerek csínyeket. Az óvodában mindig én szavaltam a karácsonyi verseket. Az iskola első percétől kezdve elkötelezetten tanulok. Mindig kiváló voltam. A diáktanács elnöke, a röplabda csapat vezetője. Egy szó nélkül tűrtem mikor a szüleim száz kilométerre száműztek egy elit leánylíceumba. Mindig ki van vasalva az ingem gallérja, a sötétkék uniformis is mindig rajtam van. A hajamat szoros copfba fogom, hogy még véletlenül se vonja el a figyelmemet az órai munkáról. Eredendő jóság…
Össz-vissz egy fiúval jártam. 4 hónapig bírta. Nem tudtam bezsúfolni a programomba. Pláne mikor a zongora óráim száma heti 3-ra nőtt. Ez az egyik ok, amiért ilyen silány teljesítményt tudok felmutatni. A másik, hogy az iskolámban a 400 lány mellett egy férfi van: a tiszteletes, aki heti egyszer misét tart nekünk.
De most ideje egy kicsit leengednem a hosszú szőke hajamat.
Ezen a hétvégén itthon vagyok. Magdeburgban. Jó érzés. Pláne, hogy ma a gyerekkori barátnőmnél, Hannah-nál alszok. Talán aludni is fogunk.
-Ezt még rakjuk fel-húzott ki egy pár műszempillát a neszeszeréből
Bulizni indulunk. Még csak párszor voltam éjjel a városban. Irigyeltem Hannaht. Őszintén. Nekem komoly erkölcsi normákhoz kellett ragaszkodnom, míg ő gondolt egyet és megtette.
Megfogadtam: ma azt csinálom, amit a szívem diktál.
Mikor kiléptem a szobájából és a megláttam magam a nappali tükrében, komolyan integetnem kellett. A tükörkép visszaintett. Akkor ez csak én vagyok. Olyan máshogy néztem ki. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz értelemben. Kicsit megkönnyebbültem, hogy anyáék nem látnak így.
Hannah fekete mini ruhája volt rajtam egy fekete magassarkú bokacsizmával. A hajam lágyan omlott a vállamra. Már el is felejtettem, hogy ilyen hosszú. Hannah ért a sminkeléshez. Én nem tudnék ilyen füstös szemeket.
-Ha pasi lennék, megdugnálak-állt mellém
-Hannah!-néztem rá mosolyogva. Mint minden 16 évest, engem is sokat foglalkoztatott a szex téma. Őszintén. Kicsit gáz mikor a többi lány azt ecseteli, hogy a hétvégén milyen pózban nyomták a pasijával. Engem ez a része nem izgatott. Sosem hencegnék ilyennel. Csak az élvezetet keresném benne. Na igen… keresném… Még sosem…soha. Sokunknak van tisztaság gyűrűje. Nekem nem volt. 12 évesen megfordult a fejemben, de aztán Hannah lebeszélt róla. Édesapám utálta is őt ezért egy darabig.
 Ő már akkor is érettebb volt. Még mindig egy lépéssel előttem jár. Sokat mesélt róla, hogy milyen volt az első. Elmesélte, miért jó, miért isteni, miért fantasztikus dolog ez.
Nem hittem, hogy pont azon az estén talán meg is tapasztalom.
Olyan 11 óra felé estünk be Magdeburg legfelkapottabb klubjába, a Flight-ba. Minden valamire való tini itt riszálta szombat este. Mi is ezt tettük. Leültünk. Mojitot ittam. Tök menő.
A táncparkettet koptattuk már kb. fél órája. Isteni számok mentek. Mozart is remek, de ez azért mégis csak jobb. Belefeledkeztem. Önfeledt voltam. A zene ritmusára mozgott az egész testem. Behunytam a szemem és csak léteztem.
Valaki megfogta a derekamat hátulról. Hirtelen megfordultam. Látni akartam, ki taperol tuskó módon. Mikor belenéztem a srác szemeibe, reflexből megnyaltam az ajkaimat. Egész kipirultam. A vállaira tettem a kezem. Még jobban magához húzott. Tetszett. Első pillantásra fúj. Másodikra júj. Harmadikra viszont jeah. Furcsa volt. Magas, gyönyörű barna őzike szemekkel, hosszú szőke rasztával és egy ajak piercinggel. Ha csak ezeket elképzeli az ember, akkor sehogy se jön össze a piercing a rasztával. De rajta valamiért jól állt. Helyes volt. Még a bő ruhái is jól néztek ki. Velem egykorú lehetett.
Elmosolyodtam. Ma a szívemre kell hallgatnom. Táncolni kezdtünk.
Vágy szaga volt a dolognak. Szorosan hozzá simultam. Bejött neki. Belefúrta magát a nyakamba, majd megmarkolta a fenekemet. Átkaroltam a nyakát. Hihetetlen, hogy azt sem tudtam hogy hívják, de mégis engedtem. De miért is ne? Annyira élveztem. Ő is.
Finom illata volt. Enyhe cigi szaggal keveredett. Dohányzik. Vad.
Már vagy 10 perce összesimulva mozogtunk, mikor adott az arcomra egy puszit. Megcirógatta az orrával. Kicsit elhúztam magam. Új volt még ez. Ahogy ránéztem, láttam a szemében a tüzet. Csintalanul ejtett egy félmosolyt és az államnál fogva gyengéden magához húzta a fejem. A homlokunk összeért, az orrunk az egymásén pihent. Finoman megcsókolt. Éreztem a hideg fémet az ajkaimon. Olyan gyengéd volt. Halványan pislákoltam. Rég volt már, hogy egy fiúhoz ennyire közel kerüljek. Olyan meg szinte sose, hogy minden ismeretség nélkül.
Pár perc múlva a parkett közepén, millió ember között egymás karjaiban és egymás szájában voltunk elveszve. Még mindig nem váltottunk egy büdös szót se. Hihetetlen jól smárolt. Egy pillanatra viszont visszatért a józan eszem. Hannaht már legalább fél órája nem láttam.
-Egy pillanat-toltam el magamtól
-Hová mész?-fogta meg a kezem
-Csak… megkeresem a barátnőmet-néztem körbe
-De aztán visszajössz, igaz?-jött kicsit közelebb
-Hát…-csúsztattam le a kezéről a fehér pántot-muszáj lesz. Nálam van a csuklószorítód-mutattam fel neki. Tudtam, hogy könnyedén találna magának új csajt, ha én 2 percnél is több időt vagyok távol. Márpedig azt nem hagyom. Kellett valami zálog.
Felnevetett, majd megnyugtatott: ő a bárpultnál fog várni. Bólintottam és elindultam.
Pár perc múlva, a club egyik eldugott zugában találtam meg Hannaht. Egy kigyúrt sráccal dumálgatott. Megálltam mellettük. A fiú észrevett és abbahagyta a beszédet.
-Elrabolnám egy pillanatra, ha nem bánod-néztem rá. A fiú felnevetett.
-Vidd csak-ivott bele a sörébe
Arrébb húztam Hannaht.
-Mi van?-kérdezte. Le nem vette volna a srácról a szemét.
-Jézus…-temettem az arcomba a kezem-Csókolóztam egy fiúval…-vágtam fájdalmas arcot. Megköszörülte a torkát.
-Láttam. Nem akartalak megzavarni, annyira egymásba voltatok gabajodva-kuncogott
-Én… nem megyek vissza-adtam a kezébe a csuklószorítóját. Megvizsgálta.
-Hát ez?-kerekedtek ki a szemei, majd visszaadta
-Az övé-legyintettem
Hannah elmosolyodott.
-Csak akkor ne menj vissza, ha tényleg nem akarsz. Ne azért, mert nem helyes-fogta meg a kezem. Mélyen a szemembe nézett. Mindig tudott hatni rám-De én most…-mutatott hátra a pasijára
-Persze-bólogattam és kicsit hátrébb léptem
-De bárhogy is legyen. Hozzánk még reggel 9-kor is beeshetsz. Ne aggódj-kiáltott utánam
Megvakartam a fejem. Szívem szerint visszamentem volna és folytattuk volna, amit elkezdtünk. Az agyamra hallgatva inkább hazamentem volna. De azon az estén az előbbit választottam.
Igen. Visszamentem. Bele se gondoltam, hogy mit csinálok akkor, ha nincs ott. Nem is kellett. Ott állt. Egy lánnyal beszélgetett. Odamentem. Ahogy meglátott rögtön nagy vigyor ült ki az arcára.
-Mondtam, hogy itt várok-fordult felém
-A csuklópántod-adtam a kezébe. Elvesztünk. Elvesztünk egymás szemében. A mellette álló lány nyilván észrevette, mert elköszönt és lelépett. Valahogy nem is bántam.
-Akkor most?-simította meg az arcom
-Öh…-forgattam idegesen a fejem-Amit szeretnél-néztem rá nagy szemekkel
Közelebb lépett és megcsókolt. Szenvedélyesen visszacsókoltam. A fülembe súgta:
-Menjünk innen! Itt túl hangos a zene.
Ahogy megnyalta a piercingjét, értettem, hogy mit szeretne. Kajánul elvigyorodtam.
-Menjünk…-adtam szabad utat a perverz elképzeléseinek. És az enyéimnek is…
Karon ragadott és elindultunk ki a klub elé. Útközben páran odaköszöntek neki. Népszerű lehet.
A klub előtt édesen az enyémnek döntötte a fejét. A puha kezével megfogta az arcom és apró puszikat adott. Megint megcsókoltam. Játszadozás közben eszembe jutott, hogy még azt se tudom, hogy hívják.
-Tom-lehelte-Téged?-bökött felém az orrával
-Olivia-hajtottam le a fejem
-Olivia-mosolygott-Tetszik-nyúlt be a zsebébe. Jól gondoltam. Cigizik. Nem tűnt drága cigarettának. Kivette a dobozt, felnyitotta.
-Kérsz?-vett elő egy szálat, amit felém nyújtott. Még sosem cigiztem. Szívesen kipróbáltam volna, de az elég égő lenne, ha elkezdenék itt előtte fulladozni, így visszautasítottam.
A szájába tette. Észrevehette a cigi miatti aggodalmam.
-Zavar?-vette ki-Mert akkor nem…-tette volna vissza a dobozba
-Nyugi-fogtam meg a kezét-Csak nyugodtan. Visszatette és meggyújtotta. Mélyen beleszívott. Istenem. Így is hihetetlenül szexis volt.
-Megyünk valamerre, vagy csak itt állunk?-forgattam a szemeimet. Oldalra biccentette a fejét.
-Hová szeretnél?-kérdezte perverz hangon
-Mindegy. De lefagynak a lábaim-toporzékoltam. Tudtam, hogy egy jó vastag harisnya nem ártana. De az elég mamásan nézett volna ki.
-Pedig…-nézett végig rajtam-Kár lenne azokért a szép virgácsokért-közölte velem elégedett arccal. Tetszett. Tetszett még ez az idióta beszólása is. Nagyon tetszett-Hozzátok vagy hozzánk?-tette a cigijét vissza a zsebébe
Ledöbbentem. Még sosem jutott eszembe az, hogy talán eljön ez a pillanat is, mikor nekem is odadobják a labdát. A hajamat kezdtem igazgatni. Csak egy jó válaszom volt:
-Hozzánk biztos nem-nevettem fel
-Én Loitsche-ben lakom-húzta félre a száját
-Az nagyon messze van, nem?-pislogtam
-25 kilométer-Tom legyintett. Mi az nekem?
-Legyalogoljuk vagy mi?-ráztam a fejem-Nincs busz?
-Ilyenkor? Én az elsővel…-fújta ki a füstöt-…akartam menni, ami négykor jön…-a szemeit kezdte dörzsölni-…Basszus…-csúszott ki a száján
-Hé…-emeltem el az arcától a kezét és megcsókoltam-Taxival is mehetünk, nem?-mosolyogtam rá. Lesütötte a szemeit.
-Nincs nálam annyi pénz-látszott rajta, hogy ez kínos neki. Az csak még gázabb lenne, ha én bejelenteném, hogy nálam van. De mégis megtettem.
-20 eurora jön ki kb.-mondtam gyors fejszámolás után-Kifizetem-vontam vállat
-Nem-förmedt rám-Az milyen égő… Nem nyúllak le-rázta határozottan a fejét
-Nem nyúlsz le… majd-eszembe jutott, hogy mondhatnám, hogy megadod, de hogy őszinte legyek ennek a viszonynak nem láttam jövőjét így hirtelen. Elővettem a mobilomat. Ránéztem Tomra. Finoman bólintott. Tárcsáztam. Kértem egy taxit a Flight-hoz.
Mikor letettem a telefont Tom elnyomta a cigijét és szorosan magához ölelt:
-Hogy hálálom meg?-adott egy puszit a fülem mögé. Beleremegtem, mikor a szuszogása csiklandozni kezdte a fülemet. Tovább ment. Vadul a nyakamat kezdte szívni.
-Ne-nyögtem fel. Nem akartam, hogy nyoma maradjon és valaki meglássa.
Helyette csókokat kaptam. Kiéhezett csókokat. Végig kalandozott a keze a testemen: arc, nyak, mellkas, mell, has… De lejjebb nem engedtem. Ott a klub előtt, a többi spicces ember között nem. Leállítottam.
Megjött a taxi. Beszálltunk. Mikor Tom mondta a pontos úti célt, a taxisnak kicsit kikerekedtek a szemei. Elindultunk. Lágyan a combjaimat kezdte simogatni. A belső combom felé tévedt a keze. Odahajoltam hozzá és beleharaptam a fülébe. Egymásnak estünk ott, a taxi hátsó ülésén. Karjainkban folytatva az estét, a taxi sofőr néha-néha félve ránk pillantott a vezető ülésből. Engem picit zavart, de olyan hihetetlenül oldott voltam. Persze, mikor a vállamnál letolta a ruhát és arra felé kényeztetett, időt kértem. Az út többi részén csak némán ültünk egymás mellett. Pontosabban ő szuszogott. Édesen.
Mikor leparkolt a kocsi, akkor a gyomrom görcsbe szorult. Nincs visszaút. Meg fogom tenni. Remélem a megfelelő emberrel.
Kifizettem a taxit. Tom kiszállt, nyitva hagyta nekem az ajtót. Én is kikecmeregtem, megigazítottam a ruha alját. Tom becsukta a kocsiajtót és átkarolva a derekamat elindultunk.
Nagy szemekkel néztem a fehér családi házat.
-Menj csak!-tárta ki a kaput
-Köszi-egyensúlyoztam be a magassarkúmban
Szerény kis viskó volt. Elmosolyodtam. Odamentünk a bejárati ajtóhoz. A hátsó udvarról kutya ugatás hallatszott. Nagy kulcscsörgéssel kísérve beengedett a házba. Ahogy halkan becsukta maga mögött az ajtót, rögtön nekem esett. A falnak döntött. Heves volt, én pedig nem tudtam kontrolálni magam. Levettem a fekete sapkáját, ő az alatta lévő kendőt. Feltűrte a ruhám alját. Kilátszott a fehérneműm alsó része. Még jó,hogy nem a szivecskéset vettem fel. Egy csipke bugyi volt rajtam. Tangát azért nem mertem bevállalni. Felhúzta maga mellé a lábam. Teljesen hozzám nyomta magát. Éreztem. Minden porcikáját. Főleg egyet, de azt nagyon. Lefogott. A kezeimet a fejem fölé, a falhoz szorította. Még mindig nem hagytuk abba. A nyelve vadul körözött a számban. Magamba akartam őt. Ott, azonnal.
Úgy hittem, semmi sem zavarhat meg minket.
-Tom, te vagy az?-hallottunk lépteket
Tom hirtelen elengedett. Megszakadt az egész. Magamban legalább háromszor vetettem keresztet, mert annyi csúnya szóval tudtam volna illetni azt a helyzetet: szopás, kibaszás…csak hogy néhányat említsek.
Gyorsan lehúztam a ruhámat. Tom idegesen fújtatott.
-Hahó…-lépett elő egy fekete hajú srác. Hihetetlenül hasonlított a rasztásra.
Nagyot nyelt az ismeretlen. Kicsit el is pirult.
-Csá, Bill-nézett szikrázó szemekkel a fiúra Tom
-Ne haragudj…-rázta értetlenül a fejét, majd kínjában elejtett egy nagy mosolyt-Bill-intett
-Olivia-pihegtem
Tom felrántotta a szemöldökét.
-Én megyek is…-mutatott hátrafelé-TV-nevetgélt-Hu…dörzsölte meg a homlokát
Jobbra indult. Tom még mindig dühös volt. Közelebb mentem és adtam egy nagy puszit neki.
-Nem hiszem el…-sütötte le a szemeit-…kap még ezért-vert egy nagyot ököllel a falba
-Hé, hé…-fogtam meg a puha arcát-Nem tudhatta… Hm?-böktem meg az orrommal
-Jó…-tette hozzá mogorván-Menjünk fel-bújt ki a cipőjéből. Én is így tettem, majd elindult a lépcső felé.
Utána mentem. A lépcsőről felérve balról a második ajtó volt az övé. Egy hatalmas „Kívül tágasabb” felirat lógott az ajtaján.
A szobája… nos… illett hozzá. Poszterek a falon, fiús rendetlenség a földön, összedúrt ágynemű. Kulcsra zárta. Igen. Krákogtam. Csak egy pillanatig volt felkapcsolva a villany. Leoltotta. Hátulról felém közelített. Eltűrte a hajamat. Adott egy puha csókot a tarkómra. A ruhámat legörgette mindkét vállamról. Le a karjaimon. Le az egész testemről. Ott álltam. Háttal neki egy melltartóban és egy bugyiban. Féltem. Még sosem mutattam meg magam senkinek így. Ilyen fedetlenül. Szégyenlős vagyok. Nagyon is. És most meg itt állok egy tök idegen srác előtt egy kis semmiségben.
Megragadta a karom és szembe fordított. Végig pásztázott nyitott szájjal. Megnyalta az alsó ajkát, majd beleharaptam. Finoman az ujjbegyével simogatta az oldalamat. A testem megfeszült. Kirázott a hideg. Levettem róla a pólót. Hozzám bújt. Összesimultunk. Megnyaltam a kulcscsontját. Belekarmolt a fenekembe. Hangos torokhang kívánkozott ki belőlem. A másik kezével megmarkolta a mellem. Kitéptem magam a karjaiból.
-Ez nem fog menni-törtem ki. Levágódtam az ágyára. A kezembe temettem az arcom.
Hirtelen szegény nem tudott mit reagálni a helyzetre. Leült mellém. Végig simított a hátamon.
-Mi a baj?-kérdezte halkan
Lehajtott fejjel felé fordultam. Megemelte az állam.
-Én még nem…-fordultam el szégyenlősen. Féltem a reakciójától.
Nagyra nyílt szemekkel előre meredt.
-Szólhattál volna…öh…-a kezét a tarkójára tette
-Megértem, ha így már nem akarsz-Tom odakapta a fejét
-Mi?-ráncolta össze a szemöldökét
-Tapasztalatlan vagyok…-nevettem fel cinikusan
-Nem tűntél annak-fogta meg a kezem-És amúgy is… inkább én mondhatnám, hogy megértem, ha nem akarsz. Nyilván nem nekem tartogattad magad-nyalta meg a kiszáradt ajkait
Erőt vettem magamon. Beleültem az ölébe. Megfogta a derekam.
-Adj egy csókot-emelte fel a fejét. Átkaroltam a nyakát és úgy tettem, ahogy kért.
-Te már sok lánnyal voltál?-kérdeztem félénken. Elmosolyodott.
-Relatív-mondta sejtelmesen
-Vagyis igen-nyomtam a homlokomat az övéhez
-De iyen gyönyörűvel még sosem-sóhajtott fel
Kis gondolkodás után közöltem vele:
-Akarlak.
Belekezdtem. Kényeztettem. Meg is volt az eredménye. A nadrágja már nem volt elég tágas annak a bizonyos testrészének.
Lefektetett az ágyra. Levette a nadrágját és a zokniját. Ügyes fiú… Finoman mellém kúszott. Kicsit azért romantikus volt, ahogy fölém hajolva megcsókolt. Rám feküdt. A lábammal átkulcsoltam a csípőjét. Éreztem, ahogy alsónadrágon keresztül bár, de az ágaskodó része bökdöste az én legérzékenyebb pontomat. Elképzeltem milyen lesz majd. Már a gondolat is teljesen beindított.
Apró puszikat nyomott a szegycsontomra. Benyúlt a hátamhoz. Kikapcsolta a melltartómat. Levette rólam. Ledobta. Karba tettem a kezem. Eltakartam magam. Tom védelmezően magához ölelt.
-Iszonyatosan szexi vagy. Nyugodj meg-búgta a fülembe
Leengedtem a kezem magam mellé.
Tom tette tovább a dolgát. Mikor a csípőmhöz ért, úgy gondoltam, hogy nem fog tovább menni. Tévedtem.
Isteni volt. Szeretem a piercingjét.
Ismét fölém hajolt.
-Biztos, hogy akarod-túrt bele a hajamba
Egyértelműen bólintottam. Annyira kívántam. Érezni akartam őt…mindenhogy!
Feltérdelt. Le akart szállni az ágyról.
-Várj-ültem fel
-Csak… gumiért…-motyogta
-Majd én-keltem ki az ágyából
-A…-nyelt egy nagyot. A mámor ittas szemei végig futottak a besugárzó holdfény miatt kirajzolódó sziluettemen-…farmerzseb-nyögte ki
Lehajoltam a farmerjéért. Igen. Lehajoltam. Kezdtem teljesen feloldódni Tom mellett. Kivettem. Megbontottam és visszafordultam az ágy felé. Leültem a szélére és letoltam róla a boxert. Először nem mertem odanézni, de felesleges volt már az elzárkózás. Kivettem a cottont a csomagolásból. Segített felhúzni.
Magához rántott, majd a hátamra fektetett.
-Fájni fog?-kérdeztem elcsukló hangon. Csillogó szemekkel rám nézett.
-Nem tudom… szólj majd…-mondta
Éreztem. Belém hatolt. Lassan csinálta.
Fájdalmas hangon felnyögtem. Igen. Fájt. Kellett egy fél perc, amíg megszokom, hogy bennem van.
Finoman mozogni kezdett. Még mindig kellemetlen volt. Belekarmoltam a hátába. Az arcomat simogatta, mialatt egyre csak gyorsított a tempóján.
Behunyt szemekkel tette a dolgát.
Elkezdett tetszeni a dolog, mikor már enyhült a fájdalom. Egyre intenzívebben csinálta. Egy-egy nagyobb lökésnél kicsit hangoskodtam.
Az ágy tiltakozott a nyikorgással ellenünk, de minket ez nem érdekelt.
A lábaim a dereka köré fonódtak. Ő egy pillanatig sem állt le. Meg is volt az eredménye. Hangos, férfias üvöltés hagyta el a száját. A teste szinte szétesett a gyönyörtől, a homloka verejtékezett, a szemei még mindig be voltak hunyva.
Nem húzta ki rögtön. Még egy-két lökést megejtett, mire valami furcsa érzés kerített hatalmába. Hasonlóan reagáltam, mint Tom. Csak kicsit visszafogottabban.
Fáradtan mellém dőlt. A mellkasa le-föl mozgott. Szaporán vette a levegőt, ahogy én is.
Felhúztam a takarót. Hasra feküdtem. A takaró a derekamtól lefelé takart.
Akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem. Tom szintén hasra feküdt és szorosan mellém bújva cirógatni kezdte a hátam.
Szótlan, néma, csendes voltam.
-Megbántad, igaz?-pislogott rám a nagy szemeivel
-Nem…-mosolyodtam el
Tényleg nem bántam meg. Jó érzés volt. Nem kellett megfelelnem egy pillanatig se.
Halkan pihentünk egymás mellett. Így talált ránk az álom. A szobájának az ablaka nyitva volt, néha hideg szellő futott végig a meztelen testünkön.
Napfelkeltekor már ébren voltam. Álmosan felültem. Megdörzsölgettem a szemeimet. Ránéztem a mellettem alvó Tomra. Annyira édes volt. Legszivesebben hozzábújtam volna. De nem tehettem. Kikeltem az ágyból és elkezdtem felöltözni. A mocorgásra Tom is kinyitotta a szemeit. Mikor feleszmélt, akkor csak annyit kérdezett:
-Már mész?-fordult a hátára
-Muszáj-ültem le mellé
-Megadhatnád a számodat…-forgatta a szemét álmosan-Írd le egy papírra… Biztos van…-emelkedett fel kicsit-…valahol-ásított egy óriásit
Mély levegőt vettem.
-Nem. Ez így tökéletes. És köszönöm neked. De ebből nem lehet több-ráztam a fejem egy kis fintor kíséretében. Tom összeszorította az ajkait.
-Aha-préselte ki. Rántott egyet a szemöldökén. Annyi mindent mondtam volna neki. Elmeséltem volna az egész életemet, hogy megértse, miért nem.
-Tom…-súgtam-Mi a vezetékneved?
-Kaulitz-bökte oda
-Tom Kaulitz. Fel szabadítottál. Egy éjszakára. Ez volt a legjobb dolog, ami valaha velem történt…-felálltam. Tom íróasztalán találtam egy hajgumit és felkötöttem a hajam. Vissza kellett térnem az életemhez…
 

2000

TÖBB, MINT 2000. NAHÁT! KÖSZÖNÖM. :)

Új kép

Pár észrevételt, ha megengedtek:
-imádom Georg felsőjét és a sáros cipőjét
-Georgnak nagyon közelről megnézve csúnya sebes a szája *szegééény*
-sajnálom, nem tudok megbarátkozni Gustav új NEM kocka alakú síszemüveg szerű szemcsijével
-Tomnak gyönyörű az arca
-nagyon szőrös T keze Gustavéhoz képest :)
-itt nem látszik, de azt állítják, hogy Billnek köldök piercingje van...nekem bejönne :P
-Bill deformált fülei édesek
-Bill száján a smink, közelről megnézve, már túl régóta lehetett rajta, mert úgy néz ki, mint aki totál ki van száradva

Kockaéder

Tegnap volt az iskolánkban szalagtűző és a matekspeces osztály a rövid műsora után elénekelt egy dalt. Egy Kockaéder szám volt. Ez egy zenekar, ami azzal foglalkozik, hogy az ismert dalokat átírja matematikává. Érdemes belehallgatni. Rémes a hangjuk, de a szövegük... Hu. :D

"Ha én görbe volnék, csak ellipszis volnék,

Korlátos is lennék, és kúpszelet volnék,

Körnek lennék ekkor az affinitása,

De a körnek nincsen excentricitása."

Katt IDE!

Péntek

Tegnap úgy éreztem, hogy ideje kitennem a lábam itthonról. Kár volt. Hajnalban hazafelé jövet úgy eláztunk... -.-" De jelentem itthon vagyok és megfáradtan, de újra frissítek!

A nap képe

Ugye, nem kell mondanom semmit? :D

Love game-14.rész

14.

A fiúk a színpad előtt álltak. Cigiztek. Magabiztosan megindultam feléjük. De 5 méterre tőlük megálltam. Bill éppen a többieknek osztotta az észt. Tom csendben volt, Gustav a kezén lévő sebeket nézegette, Georg csak hümmögött. Két hosszú, bővített mondat között azért észrevett. Sokat sejtetően ránéztem Billre, mire kért egy percet a fiúktól és odajött hozzám.
-Döntöttél?-kérdezte bizakodva
-Azt hiszem-ingattam a fejem
-És?-nyitotta tágra a nagy barna szemeit. Mély levegőt vettem.
-Ez igazán kedves tőled és szívesen mennék…-gyűrtem a kezemmel a homlokom
-…de nem jössz-mondta keserűen
-Sajnálom-közöltem hűvösen
-Figyelj-lépett közelebb-Én elhiszem, hogy még mindig haragszol rám. Én is magamra. De jóvá akarom tenni-fogta meg a derekam és mélyen a szemembe nézett. Vetettem egy pillantást a Bill mögött ácsorgó Tomra is. Mikor észrevette, hogy nézem, elkapta a fejét.
-Bill-léptem ki a karjai közül-Ezt ne-forgattam a szemeimet
-Nem nyúlhatok hozzád?-hirtelen a szemei mosolygósról vicsorgóra változtak-Pedig az előbb a lépcsőn…-mutatott felfelé
-Azt hagyjuk-hunytam be a szemeimet-Ne haragszom rád. Csak…
-Igen?-tette karba a kezét mialatt elnyomta a cigijét
-Ott lesz Natalie is-mondtam
-Hogy jön ide, Nati?-nevetett fel gúnyosan. Megnyaltam a számat. Oh…Nati. De „édes”.
-Csak hagyj még időt-hátráltam
Tett még pár szarkasztikus megjegyzést, de nem érdekelt. Indultam a dolgomra. Alig tudtam elhinni, hogy Bill hisztibe kezdett. Mint valami menstruáló kiscsaj. Dühítően viselkedett. A hajamat tudtam volna tépni. Egyszer visszautasítják és így felháborodik. Nevetséges…
A koncert előtt közvetlenül Bill elment mellettem. Ott volt fél méterre,de rám se nézett. Olyan volt, mint egy fújtató bika. Még mindig mérges volt.
A koncert után mindannyian, gondolok itt Billre, Tomra, a két G-re, Natalie-ra, Stephanra, Davidra és még sokakra, elbúcsúztak tőlünk, a technikai emberektől. Gustav édesen megölelt.
-Találkozunk egy hét múlva-súgta a fülembe. Hozzá bújtam. Olyan kis ölelgetni való srác.
Georggal is elköszöntünk. Váltottunk 2 baráti puszit.
-Aztán vigyázz magadra-közölte macsósan
-Meg lesz-vigyordtam el kajánul
Az meg sem lepett, hogy miután mindenkinek odaintett Bill, engem egy kurva szóra nem méltatott. Még mindig durcizott. Natalie-val indultak ki a stadionból. Most semmi fizikai kontaktus nem volt közöttük. Még…
-Anna, majd a másik ládába tedd már azokat-mutatott balra Axel-Ott jobban elfér-ment hátrébb pár lépést
-Rendben-indultam el. Pár vezetékről volt szó. Kezdek hozzászokni, hogy annyi pasi vesz körül. Már fel se tűnik, mikor lehajolok valamiért, hogy a hátsómat vizslatják. Valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megfordultam. Tom volt az. Persze. Pont a legjobbkor. Megálltunk egymás előtt. Elejtett egy szexi félmosolyt.
-Igen, Tom?-néztem rá. Nevetgélni kezdtem.
-Ahh… eredetileg el akartam köszönni, azért jöttem ide, de…-nézett végig rajtam
-Nem kérek kommentárt. Köszi-forgattam a szemeimet. Halványan elpirultam. Nem jellemző rám. Sőt. 12 éves korom óta nem is történt velem ilyen.
-Helyes-kezdett kacagni-Akkor én most…öh…pusztulok innen-mutatott hátra. Bólintottam-Majd talákozunk-mondta bizonytalanul
-Igen-válaszoltam. Némán álltunk egymással szemben. Annyi mindent mondtam volna. A képébe vágtam volna, hogy hiányozni fog. Azt is, hogy öleljen át most azonnal. Elmondtam volna neki, hogy mennyire tetszik abban a fehér pulóverben. De nem tettem. Hasonlóan sok, sőt még több gondolat kavargott Tom fejében is. Mindketten túl gyávák voltunk kezdeményezni.
-Akkor szia-megfordult és elindult Georgék felé
Ott álltam. Néztem, ahogy elmegy. Az elmúlt kb. egy hónapban mindig együtt voltunk. És most lesz az első nagyobb szünet. Nem tudtam hogy fogom kibírni. Őszintén még most se tudom, hogy miért nem rohantam utána és súgtam a fülébe, hogy „szeretlek”. Bizony. Már biztos, hogy beleszerettem Tom Kaulitzba. És őszintén hiszem, hogy hasonlóan érez irántam. De mégis, ez az egész búcsú olyan szerencsétlenre sikeredett.
48 órával később otthon voltam. Dortmundban. El sem hittem, hogy a saját kanapémon ülök és a saját ablakomból nézek ki. Olyan otthon illat volt. Bevetődtem az ágyamba. Pont olyan puha, mint ahogy itt hagytam. Az nap éjjel csak aludtam. Semmi más. Kiürítettem a fejem. Sikerült pihennem. Rám fért. Azt követő este óriásit partyztam a barátaimmal. Na igen… ez is rám fért. A harmadik este kezdtem ürességet érezni. Hiányzott Tom. Nagyon.
-Hívd már fel!-ülte le mellé Wolke egy nagy bögre teával a kezében
-Meg sincs a száma. És amúgy is-szorítottam az ölemben lévő párnát-Tuti elküldene a búsba…-sóhajtottam fel
-Sosem tudod meg, ha meg se próbálod. Őszintén. Azokból, amiket meséltél szerintem ő is kedvel. Nem értem. Mit kell drámázni, mintha egy brazil szappanoperában lennél?!-kortyolt egyet-Mert azt még elviseltem, mikor összezuhantál, mert kiderült arról a szőke pasidról, hogy meleg. De ezt most frankón nem vágom-húzta össze a szemöldökét. Nagy hahotázásban törtünk ki mindketten-Mindig is vonzottad a furábbnál furább pasikat-ivott. Mély levegőt vettem.
-Oké, legyen. Igazad van. Felhívom-vettem el a kanapé mellett álló kisszekrényemről a mobilt. Kioldottam a bill.zárat-De ha ő is vissza utasít, mint az a Folkus hatodikban. Emlékszel?-kérdeztem-Akkor kinyírlak-kuncogott-Nem viccelek-tárcsáztam Axelt
Felhívtam a problémámmal az őrangyalomat. Boldogan közölte velem, hogy már várta mikor fordulok hozzá ezzel a kéréssel. Kihangosítottam és miközben mondta a számot, én pötyögtem a telefonomba.
-Sok sikert. Aztán mondd majd neki, hogy zoknit húzzon-Axel közönyösen
-Mi van?-kaptam fel a fejem
-Tudod… hideg van-nagy vihogás vette kezdetét a vonal túloldalán
-Mindig is a humorodért kedveltelek-savanyúan
-De tényleg. Csak légy önmagad! Abból baj nem lehet-mondta megnyugtatóan. Egy pillanatig elhittem. Persze, mikor Wolke megnyomta a tárcsázó gombot a telefonon és a fülemhez nyomta, akkor már nem mondhatom el mindezt. A kezeimből kiment az összes vér, a szívem hevesen vert, a torkomban gombóc volt. El tudtam volna magam hányni az idegességtől. Felvette.
-Igen, tessék?-szólt bele rekedt hangon. Falfehér arccal ránéztem Wolkére. Unszolni kezdett, hogy „szólj bele!”-Hahó-hallottam a telefonból
-Szia-tuszkoltam ki ezt a rövidke szót a remegő ajkaim közül-Itt Anna. 

Kis édesek ^^

- Bill kólával a kezében ( jég + citrom ) lépett be, amit testvérével is megosztott. Ugyanabból az üvegből ittak.

- Tom vizet szeretett volna inni, de az üvegnek dugója is volt, azonban nem volt dugóhúzó. Nehezen mégis találtak, de amikor megpróbálták kinyitni, a fotós egy kis segítséget nyújtott neki, hisz rászorult. #szegény

- Georg és Tom egymás mellett álltak és viccelődtek is különböző artikulációval az arcukon, de nem tudjuk utánozni őket.

- A sajtótájékoztató végén, Bill bele szorult a székbe, mert beakadt a szék karfájába a nadrágtartója.

- A kérdéseünkre Bill mindig mélyen a szemünkbe nézve válaszolt. És a végén ég mosolygott is. #meghaltunk

- A fotósok ahogy végeztek a fotózással, el is hagyták a termet, csak Bill maradt ott, hogy megmutassa a karján lévő Freiheit89 tetoválást. 

forrás

Új szám

4:32!!!

Eszmény

Őt kérem karácsonyra. ^^

Imádom ezt a videót, mert:

-rögtön az elején egy csábos mosoly mini Tomtól :D
-Bill szexin ül a dobok előtt
-Georg megfordul és látjuk azt az isteni fenekét :O
-0:34 Bill rágózik, mint az állat
-0:42 Tom maci menése<3
-0:49 Gustav, a kis torkos...imáádom :) hogy válogat a kis édes
-Let's go let's go let's go by TK
-1:14 jé egy Saki
-1:17 csodálkoztok, hogy Georg a fejléc? az a szexi nézéés uhh
-2:21 mintha magunkat látnám ^^
-2:50 ez tényleg Bill? komoly???
-3:05 ez a Tom inkább ártatlan, mint sármos
-5:52 proliban nyomjuk
-6:18 négy annyira helyes és átlagos srác voltak :')
-6:42 Bill már akkor tudta: 2010-ben a szőrme lesz a menő
-7:08 zabálnivaló *.*
-7:22 Gustav arcija pattanásos
-7:37 imádom hallgatni, ahogy beszél / jövendőbeli férjem :D
-7:49 Tom ülése xD
-8:07 Georg karja mwah

Úgy, ahogy vagy...

Nem is olyan egyszerű feladat megkeresni valakit egy nagyvárosban. Az pedig szinte lehetetlen, hogy csak úgy összefuss vele. Néha mégis teljesül az ember kívánsága. Ám ha két ember keresi egymást, talán mégsem különös, ha végül mégis találkoznak.
	Jostein Gaarder

Love game-13.rész + elképzelések

13.

Oslo, Stockholm, Gothenborg. Gondolom érthető, ha azt mondom, hogy Finnországba érve totálisan elegem lett a skandináv országokból.
Kerültem a srácokat. Bill próbált közelíteni, Tom hozzám se szólt. Nem is kell neki. Már nem dolgozunk együtt. Nem volt rossz ez a kis szünet közöttünk. Hagytam ülepedni a dolgokat.
Egyetlen pontot tudnék kiemelni az egész fagyos körútból: Svédországban Tom kiharapott ajkakkal és kiszívott nyakkal jelent meg. Biztos nem csak megütötte… Ahh…Nem is értem, miért csak ezt említem meg?! Natalie nekem esett a legutóbbi koncert előtt. Megfenyegetett. Valami „kitépem a hajad” volt a dologban. Nem izgat.
Pakoltam valamit. Talán a torzítóval cseszekedtem, mikor Dunja jött felém.
-Szia, Dunja. Megint rohansz?-nevettem és megtöröltem a kezem
-Jaj-kapott a fejéhez-Ne is mond!-nézett rá az órájára-Nem láttad Davidot, Stephant vagy valakit?
-Nem…-ráztam a fejem. Sóhajtott egyet.
-Nem igaz…-vakarta meg a fejét-Nem hiszem el…-nyűglődött
-Szólj, ha bármi segítségre van szükséged-mondtam bíztatóan
-Éppenséggel lenne-nyitotta ki a mappáját-Megkeresnéd Davidot? Ez az interjú, ami a srácokkal készült. Át kellene néznie és akkor engedélyezhetnénk a leadását-nyomott a kezembe két A/4-es papírt-Sürgős!-vágta rá
-Igen-bólogattam-Merre van?-rámpillantott-Mármint David…
-Ja, igen. Szerintem a fiúk öltözőjében nézd meg!-mondta-Oh, Max!-ordított oda Maximilannak-Nagyon köszönöm, Anna-szorította meg a csuklómat és rögtön tovább is állt-Max!
Remek. Pedig már tanulhattam volna az eddigiekből: sose segíts Dunján! Mindig valami kínos feladatot kapok. Próbáltam átpasszolni Adriannak, de az Istenért se vállalta el. Elindultam felfelé. A szokásos körök: színpad, backsatge, emelet. Nem sokat kellett keresgélnem. Az egész folyosó zengett a fiúktól. Odamentem, megálltam az ajtóban. Éppen Georg hülyeségén röhögtek. Ott volt még David, Benjamin, Silke, Tobias és a sajtós, akinek még most se tudom a nevét.
-Hahó-köszöntem bájos hangon
Minden szempár rám szegeződött. Éreztem, ahogy vizslatnak. Kivéve Tomot, aki becsukott szemekkel ült a kanapén. Hát igen. Aki végig hancúrozza Svédországot, az ne is várja, hogy másnap fitt lesz.
-Szia, Anna-szólt Georg hangosan-Gyere be-intett
Pár lépést tettem feléjük. Bill nagy mosollyal üdvözölt, de nem mondott semmi.
-Pár papírt hoztam-mentem oda Davidhoz, aki a sarokban egy fotelben ült. A kezébe adtam-Interjú. Dunja azt mondta, csekkold-köszörültem meg a torkom
-Köszönöm-mosolygott rám, a combjára fektette a lapokat és elővette a zsebéből a cigit-Gondolom még mindig nem…-rázta meg a dobozt
-A-a-ellenkeztem-Ha nincs más akkor én most… -mutattam a kijárat felé
-Neee, neee-kezdett játékos hisztibe Gustav és Georg, majd röhögtek
-Pakolnom kéne. Axel nem bírja nélkülem-mosolyogtam
-Te vagy az erő és ő az ész?-szólt Benjamin. Hu… de helyes!
-Inkább mind kettő-mondtam, mire mindannyian felnevettek
-Ahm, Anna-kiáltott utánam David
-Igen?-fordultam vissza
-Azt ugye tudod, hogy egy hét pihenő következik-húzta fel a szemöldökét
-Mi?-döbbentem le-Azt hogy? Felfüggesztetek vagy mi?-húztam a szám
-Nem, dehogy-mosolygott David-Törölték a két orosz koncertet…
-Király…-forgattam a szemeimet-… Jó tudni-indultam ki az ajtón. Kimentem a folyosóra. Már fordultam be a lépcsőn, mikor Bill hangját hallottam.
-Anna!-jött utánam
-Igen?-néztem hűvös arckifejezéssel
-Öhh…-nézte a földet-Ha találkozol Dunjával, rákérdeznél, hogy mi van az epersalátáinkkal?-nyelt egy nagyot-Nem kaptuk meg…-mondta elcsukló hangon. Összeszorítottam a szemeimet.
-Epersaláta?-kérdeztem ledöbbenve-Engem tegnap csak háromszor rázott meg az áram-mutattam a kezeimen az apró lila foltokat-mert nem kaptuk meg a védőfelszereléseinket szóval, ha megbocsájtassz-indultam le. Epersaláta?!
-Várj már!-kapta el a karom-Jó, jó. Hüye indok-sütötte le a szemeit, majd felpillantott. Nem volt rajta smink. Gyönyörű bőre van még ígyis. Olyan angyali és ártatlan volt. Meg tudtam volna zabálni-Igazából… tudod. Van ez a kis szünet és ígyis-úgyis visszamegyünk Németországba. Mindenki. Mi holnap hajnalban repülünk magángéppel, a többiek busszal jönnek…-mesélt édesen, mialatt hol a plafont, hol a padlót pásztázta
-A lényeget, Bill!-sürgettem
-Nos, ha szeretnél, akkor visszajöhetnél velünk. Magángéppel-bökte ki végre
-Mi?! Az ki van zárva-indultam le a lépcsőn, de pár lépcsőfok után megelőzött és beállt elém-Gondolkodj rajta! Én szeretnék veled tölteni egy kis időt-lépett egy fokot följebb. Ott álltunk ketten egy nagyon pici helyen és még mindig csak közelített-Hiányzol-súgta. Az arca az enyémhez ért. Finom puha. Adott egy puszit és megfogta a kezem. Rám nézett. Azok a barna szemek… Megnyalta az alsó ajkát és felém közelített. Lágyan egy csókot lehelt a számra. Átkarolta a derekamat. Még egy csókot adott. Majd még egyet. Kezdtem belemenni a játékba, mikor léptek hallatszódtak. Bill megfordult.
-Peter!-mosolygott kínosan a pasasra
-Hoppá-nézett kikerekedett szemekkel-Nem akartam zavarni-lépett vissza egyet
-Jöjjön csak-mentem le- Én úgyis…-mutattam előre
Ott ültem a sötét kis veremben a gitárok mellett. Adrian a laptop előtt ült. A gitárokat állította be. Én csak panaszkodtam…ahogy mindig.
-Szerinted?-kérdeztem-Elmenjek?-húztam a szám jobbra-balra
-Ahogy érzed-közölte. Rám se nézett.
-Te elmennél?
-Hülyülsz?-szólt harsányan-Magángéppel? Még szép-nevetett fel
-De ott lesz Natalie. Ő még a kisebb probléma. Tom is ott lesz-temettem az arcom a kezembe-Bár nem tudom, hogy mit parázok rajta. Napok óta hozzám se szól. Utál.
-Hm-tette hozzá bőszavúan
-Ajj-csaptam fejbe-Mondj már valami okosat!-kérleltem
-Nem hiszem, hogy Tom utál-krákogott-Sőt!
-Ezt hogy érted?-hajoltam közelebb hozzá
-Pár napja hallottam őket beszélni Georggal és valami olyasmit mondott, hogy nem akart Bill pótlék lenni, de nagyon bír-súgta
-Azt hiszem tudom, mire mondta-bólogattam és gondolkodni kezdtem. Talán nincs is minden veszve…


Így képzeld el a koncert helyszíneket!

PETA

Nyam, nyam, Tom Kaulitz :P
A www.gustav.gportal.hu oldalon a videó is megnézhető.

Wow

Bizony. Bekerült a fanparty a Monsun magazinba. És whííí ott virítok fehérben. Úgy örülök neki, mert így végre sokan láthatják, hogy a magyar rajongók igenis vannak olyan összetartóak, mint a franciák vagy a németek. Ha megszeretnéd nézni, akkor itt megteheted.

Love game-12.rész

12.

Még közelebb húzott. Finoman lecsúsztattam magamról a kabátot. Mindkét kezemmel megfogtam a arcát és magamhoz húztam. Meg akartam csókolni. Az ajkaim T felé közeledtek, mire elhúzta a fejét. Nem lepett meg. Tommal szeretünk játszani. Kicsit hátrébb csúsztam a combján és felfelé húztam a pólómat, ami rajtam volt. Tom egy pillanatig mámor ittas szemekkel nézett rám, majd megszólalt:
-Ne!-fogta le mindkét kezem
Pihegve a homlokomat az övének döntöttem.
-Te akarod csinálni?-súgtam. Hozzá bújtam. Az apró bizonytalanság, mintha egy pillanatra eltűnt volna belőle. Megint úgy ölelt, mint aki elevenen felfal. A nyakamat kezdte csókolgatni. Felnyögtem. Hihetetlen volt. Úgy hittem, most már készen áll arra, hogy megcsókoljon. Nagy szemekkel ránéztem és ismét bepróbálkoztam. Sikertelenül. Elfordította a fejét.
-Baj van? –húztam össze a szemöldököm. Nevetgélni kezdett.
-Baj? Dehogy-vett egy mély levegőt-Ha nincs ló, jó a szamár is, igaz?-pillantott rám cinikusan
Megtört. Az egész hangulat. Ketté törte a pillanat varázsát.
Megpofoztam. Nem vagyok verekedős fajta, de akkor, ott olyan dühös voltam…Bill és Natali és most még Tom is?
Rögtön felálltam, felkaptam a kabátomat a földről. Tom még mindig csak ült. Mindketten próbáltuk felfogni, azt, ami történt. Istenem… le akartam vele feküdni. Tom Kaulitzcal.
Ha a pulzusom nem volt 100, akkor egy se. Elindultam az ajtó felé. Nagy lendülettel letoltam a kilincset, de az ajtó nem nyílt. Bezárta.
-Hol a kulcs?-néztem rá szikrázó szemekkel
-Anna… én-kezdte dadogva. Felállt és a szemeit dörzsölgette. Lassú léptekkel elindult felém.
-Hol van az a kurva kulcs?-ordítottam rá. Annyira megalázó volt ez az egész helyzet. Úgy éreztem, ha nem jutok ki abból a szobából, akkor tuti, hogy megfulladok a szégyenemben.
-A virág mellett-torpant meg és a szekrényen lévő cserepes virág mellé mutatott. Felkaptam a kulcsot. Gyorsan kinyitottam, kivágtam az ajtót és egy szó nélkül kiviharoztam. A folyosón kishíjján félrelöktem Tobiast. Beszálltam a liftbe. Vártam, hogy Tom kijön a folyosóra és megalázkodva bocsánatot kér. Nem tette. Pedig jót tett volna az önérzetemnek.
Visszagyalogoltam a stadionhoz. Nem volt olyan vészesen messze és most még az utat is tudtam. Beslattyogtam. A fiúk még javában dolgoztak. Annyira letört voltam. Silke odajött hozzám.
-Jól vagy, Anna?-nézett mélyen a szemembe
-Persze-bólogattam és arrébb álltam. Ha még egy pillanatig bámult volna, tuti elbőgöm magam.
Úton voltunk Koppenhága felé. A buszban ültünk. Szegény Axel olyan fáradt volt. Mondtam neki, hogy aludjon, de ragaszkodott hozzá, hogy végig hallgatja a mondanivalómat.
-Akkor, végeztél a Kaulitzokkal?-pislogott véres szemekkel
-Valahogy úgy-temettem a kezembe az arcom
-Ajj te-ölelt át-Ne legyél már ilyen depis!-mosolygott
Mikor megérkeztünk, legszívesebben fent maradtam volna a buszon. Van egy olyan érzésem, hogy Axel direkt traktál hülye feladatokkal. Kösd be az erősítőt, csekkold a rendszert, vidd be a vezetéket, vidd ki, vidd vissza…
Nem volt a világon semmi problémám, addig, amíg a fiúk meg nem jelentek a hangpróbán. A színpad előtt álltam. Gustav bújt elő először. Intett. Én is. Felment a dobokhoz, beült mögé. Meg kell hagyni, gyönyörű karja van. Ki is találtam: kikezdek Gustavval. Na jó… ez az elgondolás több sebből vérzik: 1. Gustavnak, ha minden igaz, van barátnője. 2. Nem fogom belevonni a buta kis játékainkba. 3. Picit lehetne magasabb.
Mialatt ellentmondtam saját magamnak, kijött Georg és Tom Nagyfrancnakképzelemmagam Kaulitz. Elkezdtem forgatni a szemeim. Ő nem mert rám nézni. Én se nagyon. Mekkora szégyen: én erőltetem a szexet és ő nem akarta.
-Miért nem intessz oda?-nézett kárörvendően G Tomra
-Kussolhatnál néha-mutatta fel a középső ujját a basszistának
-Ne rajtam vezesd le a dühöd!-vette kézbe Georg a basszgitárt
-Felbaszol-vette el Tom is Adriantól. Halványan rám pislantott.
-Miért nem beszélsz vele?-kérdezte Tomot immár komoly hangon
-Minek?-nézett fájdalmasan-Leszarom. Nem fogom Billtől elvenni. Meg amúgy is. Totál bele van esve Anna is az öcsémbe. Én csak pótlék lettem volna. Kösz, nem-vette elő T a cigijét-Kérsz?-nyújtotta a dobozt Georg felé
-Aha-vette egy szálat-De bírod a csajt, nem?-értetlenkedett
-Igen. Nagyon-jelentette ki Tom-Pont azért nem-mondta. Oldalra kapta a fejét. Adrian kigúvadt szemekkel figyelte a fiúk társalgását…
A backstage-ből Bill is előtűnt. Rám nézett. Egyértelmű volt, mit akar. Elindult a színpad széléhez és le  a lépcsőn.
-Na jó-fordultam meg-Szívok egy kis friss levegőt-mondtam Axelnek és elindultam a kijárat felé
Bill rendületlenül jött utánam.
-Anna!-hallottam a hangot a hátam mögül. Én biz’ nem fordulok meg. Gyorsítani kezdtem. Futni kezdett-Anna, Anna-szólítgatott. Odaért mellém. Megragadta a karom. Kitéptem a kezei közül. Dühösen néztem rá-Jól vagy, édes?-kérdezte ragyogó szemekkel
-Oh-nevettem fel-Persze. Kipihentnek tűnsz. Biztos a tegnapi nyugtató zuhanytól…Natalival-indultam el megint. Egy pillanatig nem követett. Nem érette a helyzetet. Meg kellett tudnia, honnan tudom. Utánam eredt.
-Ki mondta el?-kiáltotta el magát, mikor már mindketten kiértünk a csarnokból
-Nem kellett senkinek-böktem oda-Tegnap…-nyeltem egy nagyot-…tegnap elmentem hozzád-pislogtam fátyolos szemekkel-Veled akartam lenni-léptem közelebb. A Nap kezdett lenyugodni, ezért Bill csodás arca narancssárga fényben úszott. Feketében volt. Teljesen feketében.
-Ahh… én-törölgette a homlokát-Megmagyarázom…-ajánlotta fel
-Kímélj meg a részletektől. Ígyis elég hányingerkeltő a tudat, hogy azzal a ribanccal voltál. Ribanc…-nevettem fel-Nem mondhatok ilyet egy anyukáról-ráztam a fejem
-Én csak le akartam zárni-nézett rám könyörgően-Beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy nálunk voltál és, hogy hagyjuk ezt a dolgot kettőnk között, csak…-nyúzta az arcát-…így kötöttünk ki-mondta halkan
-Mondom hányinger-szóltam oda harsányan. Lesütötte a szemeit. Ahogy ott állt. Kicsit megsajnáltam. Mellesleg ki vagyok én, hogy ítélkezzem, mikor utána az ikertestvérével akartam henteregni. Bár, az lényeges különbség, hogy én nem tettem meg.
-Ígérem, hogy ennyi volt. Mostmár csak a tiéd vagyok-közelebb jött. Megfogta a kezem, de elhúztam.
-Ne nyúlj hozzám!-hátráltam
A fények kigyúltak, a lányok tomboltak. Már egy órája tartott a koncert. Új feladatkörömhöz híven megint egy ládán ültem és néztem őket…vagy inkább csak bambultam. Egészen addig, amíg az In your shadow, i can shine c. szám következett. Bill kiállt a színpad elejére és beszélni kezdett:
-Oké, a következő szám  nagyon személyes. Ez mindenkinek szól, akiket szeretünk és akik nélkül nem tudnánk élni-vett egy mély levegőt-És biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy számára különleges személy-páztázta a földet. Fel kaptam a fejem-Mindannyian emberek vagyunk és nem vagyunk képesek egyedül élni-mosolyodott el keserűen-Erről szól a következő szám-hunyta le egy pillanatra a szemét. Éreztem. Mit éreztem? Tudtam, hogy ezt nekem címzi.
Bill elkezdte énekelni. Gyönyörű volt. Halkan sírni kezdtem. Reméltem, senki nem veszi észre. 
Nem Bill miatt eredtek el a könnyeim… Tom ott állt a színpad szélén és lehajtott fejjel gitározott. Bár ő mondta volna mind ezt…