2010. november 30., kedd

Ha te angyal vagy...


Ha te angyal vagy 
én is az akarok lenni,
hogy a magasban 
együtt tudjunk repülni. 

Szárnyaidat megérinteném, 
édes mosolyod mindig figyelném, 
szavad hosszan hallgatnám, 
szádat örökké csókolnám. 

Túl a legmagasabb hegyen, 
túl a legmesszibb szigeten.
Ott ahol már senki sem él, 
ott, hol fényes tekinteted mindig elér. 

Sós tengerekben megmártoznánk, 
puha felhőn elaludnánk. 
Nem kellene nekünk semmi, 
hiszen boldogok tudnánk lenni. 

Boldogság... talán egyszer véget érne? 
De e nélkül angyal minek lenne? 
Mit csinálnék véled, 
ha az ördögre szegeznéd tekinteted? 

Szívem össze törne, 
a szárnyam is megrepedne. 
De még akkor is szeretni foglak, 
mert az én szemembe örökké angyal vagy!

/2007. gyermek fejjel Gustav angyaltetkójáról/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése