A fiúk a színpad előtt álltak. Cigiztek. Magabiztosan megindultam feléjük. De 5 méterre tőlük megálltam. Bill éppen a többieknek osztotta az észt. Tom csendben volt, Gustav a kezén lévő sebeket nézegette, Georg csak hümmögött. Két hosszú, bővített mondat között azért észrevett. Sokat sejtetően ránéztem Billre, mire kért egy percet a fiúktól és odajött hozzám.
-Döntöttél?-kérdezte bizakodva
-Azt hiszem-ingattam a fejem
-És?-nyitotta tágra a nagy barna szemeit. Mély levegőt vettem.
-Ez igazán kedves tőled és szívesen mennék…-gyűrtem a kezemmel a homlokom
-…de nem jössz-mondta keserűen
-Sajnálom-közöltem hűvösen
-Figyelj-lépett közelebb-Én elhiszem, hogy még mindig haragszol rám. Én is magamra. De jóvá akarom tenni-fogta meg a derekam és mélyen a szemembe nézett. Vetettem egy pillantást a Bill mögött ácsorgó Tomra is. Mikor észrevette, hogy nézem, elkapta a fejét.
-Bill-léptem ki a karjai közül-Ezt ne-forgattam a szemeimet
-Nem nyúlhatok hozzád?-hirtelen a szemei mosolygósról vicsorgóra változtak-Pedig az előbb a lépcsőn…-mutatott felfelé
-Azt hagyjuk-hunytam be a szemeimet-Ne haragszom rád. Csak…
-Igen?-tette karba a kezét mialatt elnyomta a cigijét
-Ott lesz Natalie is-mondtam
-Hogy jön ide, Nati?-nevetett fel gúnyosan. Megnyaltam a számat. Oh…Nati. De „édes”.
-Csak hagyj még időt-hátráltam
Tett még pár szarkasztikus megjegyzést, de nem érdekelt. Indultam a dolgomra. Alig tudtam elhinni, hogy Bill hisztibe kezdett. Mint valami menstruáló kiscsaj. Dühítően viselkedett. A hajamat tudtam volna tépni. Egyszer visszautasítják és így felháborodik. Nevetséges…
A koncert előtt közvetlenül Bill elment mellettem. Ott volt fél méterre,de rám se nézett. Olyan volt, mint egy fújtató bika. Még mindig mérges volt.
A koncert után mindannyian, gondolok itt Billre, Tomra, a két G-re, Natalie-ra, Stephanra, Davidra és még sokakra, elbúcsúztak tőlünk, a technikai emberektől. Gustav édesen megölelt.
-Találkozunk egy hét múlva-súgta a fülembe. Hozzá bújtam. Olyan kis ölelgetni való srác.
Georggal is elköszöntünk. Váltottunk 2 baráti puszit.
-Aztán vigyázz magadra-közölte macsósan
-Meg lesz-vigyordtam el kajánul
Az meg sem lepett, hogy miután mindenkinek odaintett Bill, engem egy kurva szóra nem méltatott. Még mindig durcizott. Natalie-val indultak ki a stadionból. Most semmi fizikai kontaktus nem volt közöttük. Még…
-Anna, majd a másik ládába tedd már azokat-mutatott balra Axel-Ott jobban elfér-ment hátrébb pár lépést
-Rendben-indultam el. Pár vezetékről volt szó. Kezdek hozzászokni, hogy annyi pasi vesz körül. Már fel se tűnik, mikor lehajolok valamiért, hogy a hátsómat vizslatják. Valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megfordultam. Tom volt az. Persze. Pont a legjobbkor. Megálltunk egymás előtt. Elejtett egy szexi félmosolyt.
-Igen, Tom?-néztem rá. Nevetgélni kezdtem.
-Ahh… eredetileg el akartam köszönni, azért jöttem ide, de…-nézett végig rajtam
-Nem kérek kommentárt. Köszi-forgattam a szemeimet. Halványan elpirultam. Nem jellemző rám. Sőt. 12 éves korom óta nem is történt velem ilyen.
-Helyes-kezdett kacagni-Akkor én most…öh…pusztulok innen-mutatott hátra. Bólintottam-Majd talákozunk-mondta bizonytalanul
-Igen-válaszoltam. Némán álltunk egymással szemben. Annyi mindent mondtam volna. A képébe vágtam volna, hogy hiányozni fog. Azt is, hogy öleljen át most azonnal. Elmondtam volna neki, hogy mennyire tetszik abban a fehér pulóverben. De nem tettem. Hasonlóan sok, sőt még több gondolat kavargott Tom fejében is. Mindketten túl gyávák voltunk kezdeményezni.
-Akkor szia-megfordult és elindult Georgék felé
Ott álltam. Néztem, ahogy elmegy. Az elmúlt kb. egy hónapban mindig együtt voltunk. És most lesz az első nagyobb szünet. Nem tudtam hogy fogom kibírni. Őszintén még most se tudom, hogy miért nem rohantam utána és súgtam a fülébe, hogy „szeretlek”. Bizony. Már biztos, hogy beleszerettem Tom Kaulitzba. És őszintén hiszem, hogy hasonlóan érez irántam. De mégis, ez az egész búcsú olyan szerencsétlenre sikeredett.
48 órával később otthon voltam. Dortmundban. El sem hittem, hogy a saját kanapémon ülök és a saját ablakomból nézek ki. Olyan otthon illat volt. Bevetődtem az ágyamba. Pont olyan puha, mint ahogy itt hagytam. Az nap éjjel csak aludtam. Semmi más. Kiürítettem a fejem. Sikerült pihennem. Rám fért. Azt követő este óriásit partyztam a barátaimmal. Na igen… ez is rám fért. A harmadik este kezdtem ürességet érezni. Hiányzott Tom. Nagyon.
-Hívd már fel!-ülte le mellé Wolke egy nagy bögre teával a kezében
-Meg sincs a száma. És amúgy is-szorítottam az ölemben lévő párnát-Tuti elküldene a búsba…-sóhajtottam fel
-Sosem tudod meg, ha meg se próbálod. Őszintén. Azokból, amiket meséltél szerintem ő is kedvel. Nem értem. Mit kell drámázni, mintha egy brazil szappanoperában lennél?!-kortyolt egyet-Mert azt még elviseltem, mikor összezuhantál, mert kiderült arról a szőke pasidról, hogy meleg. De ezt most frankón nem vágom-húzta össze a szemöldökét. Nagy hahotázásban törtünk ki mindketten-Mindig is vonzottad a furábbnál furább pasikat-ivott. Mély levegőt vettem.
-Oké, legyen. Igazad van. Felhívom-vettem el a kanapé mellett álló kisszekrényemről a mobilt. Kioldottam a bill.zárat-De ha ő is vissza utasít, mint az a Folkus hatodikban. Emlékszel?-kérdeztem-Akkor kinyírlak-kuncogott-Nem viccelek-tárcsáztam Axelt
Felhívtam a problémámmal az őrangyalomat. Boldogan közölte velem, hogy már várta mikor fordulok hozzá ezzel a kéréssel. Kihangosítottam és miközben mondta a számot, én pötyögtem a telefonomba.
-Sok sikert. Aztán mondd majd neki, hogy zoknit húzzon-Axel közönyösen
-Mi van?-kaptam fel a fejem
-Tudod… hideg van-nagy vihogás vette kezdetét a vonal túloldalán
-Mindig is a humorodért kedveltelek-savanyúan
-De tényleg. Csak légy önmagad! Abból baj nem lehet-mondta megnyugtatóan. Egy pillanatig elhittem. Persze, mikor Wolke megnyomta a tárcsázó gombot a telefonon és a fülemhez nyomta, akkor már nem mondhatom el mindezt. A kezeimből kiment az összes vér, a szívem hevesen vert, a torkomban gombóc volt. El tudtam volna magam hányni az idegességtől. Felvette.
-Igen, tessék?-szólt bele rekedt hangon. Falfehér arccal ránéztem Wolkére. Unszolni kezdett, hogy „szólj bele!”-Hahó-hallottam a telefonból
-Szia-tuszkoltam ki ezt a rövidke szót a remegő ajkaim közül-Itt Anna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése