Love game 2 - 6/4. rész (előzetes)

"-Baj van?-ült le szorosan mellém
-Dehogy-vágtam rá
-Anna! Olyan szótlan vagy, minden rendben?
-Persze.
-Csak mert Tommal végre minden oké és mégis olyan szomorúnak tűnsz-fogta meg a kezem
Szigorúan ránéztem, majd kis gondolkodás után közöltem vele:
-Anyukátok utál.
-Mi? Ezt honnan veszed? Dehogy!
-Bill, szarul hazudsz."

"-Tessék-adtam vissza Georgnak a telefont
-Köszi.
-Fáradtnak tűnsz-tettem hozzá mellékesen
-Tudod ez az időeltolódás...-mondta sunyin, mire Tom hangos röhögésben tört ki"

Love game 2 - 6/3. rész

6/3.

-Ne, kérlek, hagyd abba!-fulladoztam a nevetéstől-Állj le, Tom!-csaptam meg a felkarját
Tom már vagy századjára nyomta be újra ugyanazt a basszus szólamot azzal a vicces mély férfihanggal és ritmusosan mozgatta a fejét az ütemre.
-Még egyszer!-kiáltott fel, de arrébb löktem a billentyűzettől és gyorsan leállítottam a lejátszást
-Ah, végre!-törölgettem a boldogságtól könnyes szemeimet ökölbe szorított kézzel, mire Tom közelebb húzta a fejem és adott egy puszit a homlokomra-Inkább együnk, Kaulitz.
-Rendben-zárt be pár programot a laptopon-Rendelhetünk pizzát vagy kínait…-rántott egyet a vállán
-Mi lenne, ha elsétálnánk egy étterembe?-vetettem fel kis gondolkodás után-Legalább látnám végre az óceánt testközelből és gondolom van valami kis kajálda a homokos parton. A munkához se ártana, ha kicsit kiszellőztetnénk a fejünket-tettem hozzá zavartan
Tom szeme bizonytalanul csillant fel és már szinte hallottam, ahogy hangot ad az aggályainak a dologgal kapcsolatban, de felállt, megigazította a fenyő zöld szakadt pólóját és csak annyit mondott:
-Elszívok egy cigit és mehetünk.
-Remek-pattantam fel én is, miközben alig bírtam leplezni a lelkesedésem-Addig összeszedem magam-mondtam a cuccaimat fürkészve
-Oké-simította meg a karom Tom, majd elindult a terasz felé
A szakadt rocker külsőt gyorsan lecseréltem arra az egyszerű kék nyári ruhára, amit igazából másnapra hoztam, megfésülködtem és tettem fel egy kis szájfényt is. Mire Tom visszajött a teraszról, én pont kiléptem a fürdőből. Hirtelen összetalálkozott a tekintetünk és ahogy végig mért résnyire nyitva maradt a szája.
-Szabad megdicsérni, hogy csinos vagyok-mondtam játékosan
A megjegyzésemre édesen elmosolyodott, elsimított egy kósza hajtincset, majd Tomosan hozzátette:
-Gyönyörű vagy ebben a ruhában, de a rövidnadrágban is tetszettél, mert elképesztő feneked van benne. Mehetünk?
Nem is igazán tudtam mit válaszoljak erre, persze ezekhez a pillanatokhoz már hozzá szoktam, hiszen Tom mindig tartogatott bőséggel ilyen meglepetéseket, így csak bólintottam, felkaptam a pénztárcámat és utána is eredtem volna, de még előtte visszazavart.
-Én fizetek.
-De én nem…
-Anna Schmidt, tedd azt le és gyerünk!-parancsolt rám, így engedelmeskedtem-Amúgy nem fogsz fázni?-szólt utánam-A parton fúj a szél.
-Nem, jól leszek, nyugi-indultam ki a bejárati ajtón
Nem sokkal később a fehér homokos tengerparton sétáltunk a kezdődő naplementében. A munkáról csevegtünk pár mondatot, de leginkább csak szótlanul mentünk egymás mellett, mialatt a szandálomba befolyó homokszemek égették a talpam. A parton még kint volt egy-két szörfös, illetve néhány fürdőző, de mivel esteledett, ezért sokan indultak hazafelé.
-Szóval mit szeretnél enni?-törte meg a csendet Tom, mikor már pár étterem elé értünk, amik próbálták megőrizni az egyszerű parti büfé külsőt, de sütött róluk, hogy igazi öt csillagos luxus helyek ezek is.
-Ha már itt vagyok az USA-ban, akkor szeretnék bedobni egy hamburgert. Tudom, hogy tegnap is pizzát ettünk, de…
-Örülök, hogy ezt mondtad. Itt kapni szerintem magasan az egyik legjobbat és amúgy is farkas éhes vagyok-indult tovább megkönnyebbült fejjel Tom-A kettővel arrébb lévő az-mutatott előre
Ahogy beléptünk a helyre, ugyanazt éreztem, mint a Billel való randik során, hogy egyre csak szebb helyeken járok. Bár ennek a helynek sokkal barátságosabb légköre volt, mint Bill puccos kedvenceinek.
Leültünk egy asztalhoz, Tom levette a napszemüveget és az étlapot kezdtük nézni, mint bármelyik normális ember. Vagyis, hogy én őt kezdtem el nézni, miközben az járt a fejemben, hogy engedhettem, hogy kicsússzon a kezeim közül, egészen addig, amíg észrevette, mert akkor persze már az italokat fürkésztem.
Jött is a pincér.
-Mit iszol?-bökött felém rekedt hangon Tom
-Egy narancslevet.
Erre a mondatomra felrántotta a szemöldökét gúnyosan, majd rendelt.
-Egy sört kérek, a hölgynek pedig egy whiskyt tisztán, illetve két hamburger lesz és salsa szószt is kérnék hozzá-hadarta
Ahogy a pincér elment kajánul rám vigyorodott, majd átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem.
-Nem kellene innunk-sütöttem le a szemeimet leplezve, hogy azért annyira én sem ellenzem a dolgot
-Csak, hogy jobban menjen a munka-mosolygott csillogó szemekkel
Láttam rajta, hogy nem csak én élvezem piszkosul ezt a kis santa monica-i kiruccanásunkat. Le sem tudtunk venni a szemünket egymásról főleg miután az első kört követte még két kör tequila a salsa szószhoz társítva, majd Tom újabb söre és az én narancslevem, ami mellé azért kaptam még egy tequilát, biztos, ami biztos.
A hamburger egyébként hihetetlenül szaftos és omlós volt, tényleg az egyik legjobb, amit valaha ettem, de ez pont annyira elhanyagolható részlete volt az esténknek, mint az, hogy Tom hazafelé sétálva részegen Kalifornia éghajlatáról beszélt. Az már inkább megemlítendő, hogy a tengerparton andalogva végig fogta a kezem. Mikor már untam a földrajzot, viszont azt, ahogy a lábszáramat simogatják a hullámok, egyre jobban élveztem, megálltam előtte és a ruhám egyik vállpántját letolva rákérdeztem, nem-e akar megmártózni kicsit, mondjuk meztelenül.
Tom nagyot nyelt, a csupasz vállamhoz hajolt és nedves csókokat adott a nyakam felé haladva, miközben a kezével körbe fonta a derekam.
-Tudod, hogy semmit nem szeretnék jobban, de nem akarom, hogy megfázz-bújt be a hajam alá
Kicsit hátráltam, hogy megnézzem az arcát. Részeg voltam már én is, de erősen fókuszáltam Tom csillogó szemeire és egyszerűen sütött róla, hogy ha arról lenne szó, már akkor és ott letépné mindkettőnkről a ruhát.
-Mikor lettél ilyen jó ember?-túrtam bele a hajába
Az arcán pihenő kezemre tette az övét és közelebb húzta a csuklómat, amire egy puszit adott.
-Nem vagyok az-rázta meg a fejét, még egyszer végig mért, beleharapott az alsó ajkába és erőt véve magán tovább indult
Ahogy visszaestünk a házba, kértem Tom táskájából egy pólót, bezárkóztam a fürdőbe és vettem egy langyos zuhanyt. Próbáltam kijózanodni, hogy ne csináljak semmi olyat, amit később nagyon meg fogok bánni, de mikor törölközve néztem magam a tükörben és próbáltam figyelni a részletekre, nem ment. És őszintén szólva nem is nagyon bántam. Felvettem egy púder rózsaszín bugyit és gondoltam, amíg nem alszom el, addig felveszem a melltartót is, rávettem Tom pólóját, beletúrtam a hajamba és kimentem. Tom megint csak a teraszon cigizett, egy üveg sörrel a kezében. Kiléptem hozzá, mire megcsapott a füves cigi édeskés illata. Hátra fordult, végig mért ismételten, majd szégyenkezve lesütötte a szemét és belekortyolt a sörébe.
-Kérhetek?-ültem fel a terasz fa korlátjára a lábaimat kecsesen lelógatva
Odanyújtotta a sört.
-Nem abból…-szuggeráltam
Egy pár pillanat kellett, amíg leesett neki, hogy a fűre gondolok, mire dühös arccal nekem esett.
-Felejtsd el! Nem is értem, hogy kérdezhetsz ilyet. Tudod, hogy sosem tudnálak bántani-közölte, mire én szarkasztikusan egyetértő bólogatásba kezdtem-Jó,-fújta ki a levegőt-ez nem igaz. Látod, nem vagyok jó ember-szívott be egy újabb slukkot a fodrozódó vízre meredve
Néztem őt egy darabig némán, ahogy emészti magát. Néztem őt, mert csodálatos volt. Az arca olyan volt, mintha faragták volna, mert az orra vonalától, a szemöldöke ívén át minden gyönyörű volt rajta nekem.
A bal lábamat a csípőjébe akasztottam, így húztam közelebb magamhoz, egészen addig, amíg a lábam már egész átfonta őt, akkor a másik lábammal is körbefontam a csípőjét. Letette a sört a korlátra, de nem nézett a szemembe.
-Én sem vagyok az, Tom-pislogtam hosszakat
Meredve nézett a kezében lévő csonkig szívott cigire, elnyomta a korláton mellettem, kifújta oldalra a füstöt és rám nézett. A kezeibe vette az arcomat és megnyalta a száját. Vártam, hogy lépjen, de azt hiszem félt, mert tudta, hogy ez nem lenne helyes. De mikor lesz az? Közelebb dugtam a fejem és az ajkaim közé vettem a puha alsó ajkát. Hevesen megcsókoltam, ami ellen egy pillanatig sem tiltakozott, sőt! Csak meg kellett lökni Tomot, onnantól már ment magától a dolog. A fenekem alá tette a kezeit, úgy emelt fel, miközben én a nyakát átkarolva téptem a száját, és az ölében vitt keresztül a stúdió szobán egészen a szemben lévő hálóig, ahol finoman, vigyázva rám letett a franciaágyra. Törökülésben ülve néztem őt, ahogy a nyaki artériájának a lüktetése végig megy az egész testén. Levettem a bő pólót és ledobtam a földre.
-Ha elkezdem,-nyelt nagyot-ne kérdd tőlem, hogy álljak le-mondta
Határozottan megráztam a fejem. Tom kibújt a pólójából, kigombolta a farmerét és hagyta, hogy lecsússzon a lábszárán. Kibújt abból is és nekem dőlve végig fektetett az ágyon, így fölém kerekedve. Onnantól kezdve nem gondolkodtunk azon, hogy mi a hiba, csak sodródtunk az árral. Nagyon gyengéd volt, vigyázott rám, mint egy porcelán babára, miközben olyan szenvedéllyel csókolt, mintha én lennék a levegő, amit belélegez.
Vagy egy órája pihegtem Tom karjaiban, vigyorogva, mint valami idióta, mikor a mellkasáról a vállára tettem a fejem és az arcát kezdtem megint nézni.
-Olyan helyes vagy. Imádom ezt a szőrös hippi külsőt-adtam apró puszit az arcára, mire még erősebben húzott magához, mintha soha többé nem akarna elengedni
-Te meg tökéletes vagy-dugta közelebb a fejét úgy, hogy az orrommal a behunyt szeme alatt pihenő szempilláit tudtam simogatni
-Ne mondd ezt! Nem vagyok.
Magára rántott, így a csípőjén ülve folytattam az arcának a cirógatását.
-Nekem az vagy. Van ez a világbajnok feneked, a szálkás tested, a gyönyörű melleid, a vékony derekad, a szőke hajad, a hosszú combjaid…-csókolt meg-Szere…-kezdte kimondani, mire én hirtelen befogtam a száját
-Ne mondd ki, kérlek!
-Miért?-tette a fülem mögé az arcomba bukó tincseket
-Mert most boldog vagyok és félek, Tom. Félek, hogy kimondod és holnap már nem úgy gondolod majd. Hogy holnap már nem leszek boldog, mert nem leszel az enyém. Félek-mondtam újra
-Én is félek-súgta
Újra megcsókoltam és igazán nem is hagytam abba még két teljes napig. Andalogtunk a parton, beszélgettünk, ettünk, ittunk, szeretkeztünk, írtunk négy teljes számot és felvettünk jó pár dallamot is, ami alatt újra csak megbizonyosodtam a felől, hogy Tom egy csodás zenész, bár ő megállás nélkül azzal jött, mikor én szólaltattam meg a basszus gitárt, gitároztam, énekeltem vagy zongoráztam, hogy én is az vagyok, de egy ennyire tehetséges ember mellett valahogy nem tudtam magam annak érezni. Rengeteg riffemet használta fel, amik így már nem „porosodtak” tovább az én laptopomon.
Bill vicces üzenetekkel bombázott mindkettőnket, hiszen pontosan tudta, hogy mi folyik éppen, de ezen kívül nem igazán volt hajlandó Tom kommunikálni a külvilággal. Ria-t egyszer sem hívta vissza, ahogy az asszisztensét Mike-ot sem, egyedül Axellel volt hajlandó beszélni és Aronnal, mindkettejükkel a turnéról, de ennyi. Az enyém volt és így aztán, mikor össze kellett pakolnom és visszaindultunk LA-be, nagyon szótlan lettem, amit észre is vett. Nem beszéltünk arról, hogy mi lesz velünk, mert nem akartam ezzel mérgezni az értékes együtt töltött időnket.
Ahogy beraktam a csomagtartóba a táskámat, Tom hátulról átkarolta a derekam és a fülembe suttogott:
-Nem lesz semmi baj, édes, megígérem. Minden rendben lesz. Most már nem hagylak elmenni-nyomott egy puszit a fejemre
Felé fordultam.
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy betartasz.
-Betartom. Ezért ígértem meg-nyomott egy csókot a számra, majd lecsukta a csomagtartót
Megnyugtatott. Egy kis időre legalábbis. Majd megérkeztünk a házukhoz… Tom kutyája önfeledten csaholt a gazdája felé és egy eddig ismereten fekete autó parkolt az udvarban.
-Szia-dögönyözte meg a kutyusát Tom-Ah, hiányoztál.
Mély levegőt vettem és szorgosan követtem őt be a házba és mire észbe kaptam, a szandálomat lekapva, már ott állt előttem az a nő, akit eddig csak videókon láttam.
-Anya, ő Anna-mondta Tom félénken
-Szia, Anna, Simone vagyok, az ikrek anyukája-nyújtotta a kezét, mialatt szigorúan végig mért-Örülök, hogy megismerhetlek. Már nagyon sokat hallottam rólad...

Love game 2 - 6/2. rész

6/2.

-Tom! Miért kell kétszer szólnom?-ordított ki Bill a testvérének, mivel már másodjára szólt a csengő
-Szerintem zuhanyzik-ráztam fel a párnámat
-Ahhh-nyögött fel gondterhesen-Még sosem mentem ki én a pizzáért. Én vagyok a népszerűbb szóval ez most óriási teher nekem-nyitotta ki dívásan az ajtómat
-Kimenjek én, Kaulitz?-szóltam utána
-Hagyd csak!-indult el lefelé a lépcsőn
Magamban mosolyogtam az iménti szituáción, majd megigazítottam a fehér felsőt, amit felvettem és gondoltam lecsekkolom, hátha írt valaki nekem azóta, ezért elindultam az ágy másik oldalán lévő kis éjjeli szekrényhez, de még mielőtt odaérhettem volna nagy csattanással nyílt a fürdő ajtaja, ahonnan kilépett vizes hajjal, apró vízcseppekkel a testén, derekán egy lazán odakötött törölközővel Tom. Rögtön odakapta a fejét én pedig egyszerűen nem tudtam úgy tenni, mint akinek nem esnek ki a szemei éppen.
-Megjött a pizza?-lépett kicsit közelebb a szobám felé, miközben két kézzel túrt bele a nedves fürtjeibe
Nem tudtam megszólalni. Olyan érzés volt, mintha a légcsövem falai összetapadtak volna. Egy hang se jött ki a torkomon, ajkaim pedig önkéntelen remegésbe kezdtek. Tom persze halványan elmosolyodott és azt hiszem észrevette, hogy éppen azért imádkozom, hogy az a törölköző hagyja el a csípőjét.
-Öt perc és lent vagyok-indult el nekem háttal a szobája felé, de persze még azért visszaszólt-Ja, és csukd be a szádat, Schmidt!
Becsapta az ajtót maga mögött, én pedig nevetve konstatáltam, hogy hosszú idő óta ez volt az első olyan alkalom, mikor viccelődött velem és hihetetlenül jól esett.
Negyed óra múlva már a második szeletnél jártam. Bill Pumbahoz gügyögve tépett le falatokat a pizzájából, amiket továbbított is neki, Tom pedig a telefonját nyomkodva fel se nézett.
-És a másik kutya?-kérdeztem halkan
-Ő még anyáéknál van. Majd holnap este felé áthozzák-dögönyözte meg Bill Pumbat
Tom telefonja üzenetet jelzett.
-Ria?-kérdezte Bill
-Nem-majszolt-Georg. Megérkeztek.
-Oh, értem-vette elő Bill is a telefonját, mialatt én még rágni is elfelejtettem Georg neve hallatán
-Kérhetek az ananászosból?-nyúlt egy szeletért Bill
-De sonka is van rajta...
-És?
-Oh, te kamu vegetáriánus-csaptam meg a felkarját
-Hamburgerben és pizzán nem számít. Meg tésztán...-nevetett
-Amúgy, Anna,-hallatszódott Tom rekedt hangja, mialatt az én gyomrom görcsbe rándult-nem furcsa, hogy Georg nekem ír és nem is neked?-nézett rám összeszűkült szemekkel csücsörítve
Mereven néztem rá, megtöröltem a szám szélét és kitoltam a székemet.
-Köszönöm, jól laktam-felálltam-A tányért elmossam?-kérdeztem Billt, aki csak legyintett
Elindultam ki a konyhából a lépcső felé, de még mielőtt felmentem volna, megtorpantam, vettem egy mély levegőt és hallgatózni kezdtem.
-Most ezt miért kellett?-szúrt oda Bill
-Most meg már véded?-lökte ki a széket maga alól Tom-Mióta pártolod őt és a kis törekvéseit, hogy tönkretegyen? Hogy védhetsz valakit, aki még a legjobb barátomat is kihasználja, csak hogy fájdalmat okozzon nekem? Bill, hogy?
-Jó, jó, nyugodj meg! Nem védem, én csak azt mondom...
-Mondott valami olyat a repülőn? Egyáltalán miről beszéltetek?
-Nem mondott semmit és igazad van, rendben? De kérlek, beszélj vele! Talán neki is pont annyira fáj, mint neked. Georgnak ehhez meg semmi köze.
-Ah, jó, hagyjuk...
-Tom, kérlek...
Még elindulni is elfelejtettem, így mikor Tom kilépve a konyhából nem sokkal később ott találta magát velem szemben.
-Remek...-mért végig szemrehányóan, majd a vállával kissé meglökve elindult felfelé a lépcsőn. Csak úgy dübörgött a talaj a dühös léptei alatt.
Bill utána eredt, de csak engem talált ott. Nem tudtam neki mit mondani főleg azért, mert ekkor szembesültem vele, hogy Tomban mennyi düh és fájdalom van velem kapcsolatban. Igazából pont annyi, mint amennyi bűntudat bennem. Ezt Bill pontosan tudta, bár még nem is igen mondtam ezt ki szavakkal neki.
-Most hagyjuk lehiggadni egy kicsit, de utána kopogj be hozzá és beszélj vele, kérlek-nézett rám aggodalmas képpel. Bólintottam-Most elmegyek fürdeni, utána, ha van kedved, kiülhetünk a kertbe vagy elvihetjük Pumbit sétálni.
-Öh, igen, én...-mutogattam fölfelé
-Persze, menj csak!
Az ágyban háttal fekve éreztem, ahogy a fülem mellett futnak el a könnycseppek. A hajam már egészen nedves lett tőle. Bill egy óra múlva végül kopogott és tettünk is egy kis sétát a környéken, de nem sok kedvem volt csevegni és ezt ő egy bocsánatkérés után tiszteletbe is tartotta. Visszaérve felhívtam a szüleimet, bár apát az időeltolódás miatt nem sikerült elérnem, anyával pedig tényleg csak azért beszéltem, hogy elterelje a figyelmem. Wolket, a barátnőmet is felhívtam, tájékoztatva a fejleményekről, majd Axelnek válaszoltam az üzenetére és így tovább.
Este 9 körül megint jött Bill, hogy berak egy filmet a nappaliban és hogy csatlakozzak. Persze csak miután beszéltem Tommal...
-Nem hiszem, hogy jó ötlet-adtam hangot az aggályaimnak
-Ugyan!
-Nem, nem, tényleg. Amúgy is terjeng a fűszag az egész emeleten. Így én nem!-ráztam a fejem-A-a!
-De! Anna, nem tölthetünk így még napokat sem, nem hogy másfél hetet.
-Bill, kérlek!-vettem ki a hajvasalómat a bőröndömből-Most inkább megcsinálom a hajam, aztán meg lemegyek filmezni-indultam a fürdő felé
-Jó, de nem fogok megsértődni, ha késel egy-két órát, mert a bátyámmal végre megosztod az igazságot-indult le a laptopjával az emeletről
Miközben kivasaltam a hajamat, nem tudtam nem úgy nézni magam a tükörben, hogy így vajon tetszem-e majd Tomnak. Várni akartam. Az eszem azt súgta várjak, de az ereimben a vér már úgy lüktetett, hogy tudtam, hogy ha még egy percig nem vagyok vele, akkor megőrülök.
Kopogtattam. Majd újra. És még egyszer. Már vagy egy perce álltam az ajtó előtt, mikor úgy döntöttem feladom, mert azt hittem, biztosan alszik, így hátra léptem egyet, de ezzel a lendülettel nyílt az ajtó és Tom kidugta a fáradt képét, amin a nagy bamba szemei csak úgy vöröslöttek.
-Beszélnem kell veled-közöltem nemes egyszerűséggel
Kitárta az ajtót, mire telibe csapott a töménytelen mennyiségű elszívott marihuána illata.
-Kérlek, fáradj beljebb!
Beléptem Tom natúr színű szobájába. Az ágyán ott volt a laptopja, a fejhallgatója, az éjjeli szekrényen pedig két üveg sör és jó pár kellék cigi tekeréshez.
Komótosan odasétált az ágyhoz, visszaült a laptop mögé és a térdére csapva jelezte, hogy kezdhetem.
-Valamit nem mondtam el... vagyis, hogy nem mondtunk el Georggal-nagyot nyelve ránéztem, de ő csak komoran bámult rám-Szóval a nyáron futottunk össze először teljesen véletlenül Hamburgban. Ő épp egy rémes randin volt, amiből kimentettem és utána beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy kész az új CD, felhívtam Axelt és innen már ismered a sztorit. Azóta lógtunk együtt. A nyár végén szinte ott éltem nála, annyit voltam fent. Ennyi-pillantottam Tomra
-Lefeküdtél vele?
Megráztam a fejem.
-És volt valami? Kavartatok, ilyesmi?
-Semmi.
-És miatta jöttél vissza? Miatta választottad ezt a munkát?
Ismét megráztam a fejem.
-Akkor?-rántotta fel az egyik szemöldökét
-Miattad-makogtam-Mondta, hogy néha még szóba hozol, hogy gondolsz rám és úgy éreztem...-vontam vállat-Nem is tudom...
Mindkét kezét ökölbe szorította, így megfeszült a karja a bő ujjatlan felsőjében. Lekapta a csuklójáról a hajgumit, felkötötte a haját és felállt.
-Gondoltam rád sokat. Arra amikor együtt vacsoráztunk a hotelben, vagy mikor csokit ettünk a soundcheck alatt. Igen, én ezekre gondoltam, mialatt te Georggal voltál-lépdelt közelebb tekintélyt parancsolóan
-Tom, én nem...
-De tudod, mire gondoltam a legtöbbet?-jött egészen közel, annyira, hogy a lapockám már a drapp szobafalat súrolta. Megint olyan volt, mintha beton tartaná ott a lábaimat, mozdulni se tudtam, ő pedig egyre csak közelebb és közelebb jött.
-Arra, amikor szexeltünk. Veled volt a legjobb-fogta a tenyerébe az arcomat-Imádtam veled dugni-nyomta a testét az enyémhez, miközben a hüvelykujjával a számat simogatta, mire én játékosan megharaptam-Ó, és erről ne is beszéljünk-nevetett fel halkan
Megragadta a jobb karom és egy pillanat alatt megfordított és arccal a falnak nyomott. A fenekemhez nyomta a férfiasságát és úgy suttogott a fülembe tovább.
-És emlékszel, mikor először csináltuk hátulról? Hol is? Varsó? Vagy Stockholm? Nem, nem, Stockholmban mintha összevesztünk volna-a keze a combomon haladt lágyan felfelé, majd megragadva a csípőmet, ha lehet, ennél is közelebb húzott magához.
-Tom, mit akarsz ezzel?-kérdeztem nagyokat nyelve
-Kívánsz még?-siklott a jobb keze a pólóm alá
Mélyeket lélegeztem. Persze, hogy kívántam őt! De  még hogy!
-Tudtam, hogy nincs rajtad melltartó-búgta a fülembe, majd a nedves ajkaival finoman legörgette a felsőm pántját a vállamon, miközben a bal keze lefelé vette az irányt
-Tom, kérlek!
-Igen?
-Hagyd ezt abba!-nyögtem fel
-Csak megduglak... Kicsit-puszilgatta a nyakamat
Őrjítően kívántam őt, de nem ment. Nem tudtam elveszíteni annyira a fejem azon körülmények között, hogy lefeküdjek vele önfeledten.
Kibújtam végül a helyzetből, megdörzsöltem a szemeimet és nemet mondtam.
Tom gúnyos arccal elindult az éjjeli szekrénye felé.
-Tom, te vagy minden, amire vágyom, de mit akarsz ezzel?-léptem kicsit közelebb-Megdugsz és eldobsz? Ennyi vagyok neked? Én téged akarlak. Egészben. Téged, Tom Kaulitz.
-Megkaptál-kortyolt a sörébe, majd egy újabb szál füves cigit tekert magának
-Tom, állj már le! Hányadik lesz ez?
-A harmadik. Vagy a negyedik? Nem tudom már-sodorgatta az ujjai között, majd a szájába tette, felkapta az öngyújtóját, meggyújtotta és mélyen letüdőzte.
Az ajtó felé indultam, ő pedig kinyitotta az ablakot közben.
-Tudod, mit imádok még?
Megtorpantam.
-Azt, amilyen bűntudatos fejet vágsz ilyenkor. Mikor füvezem... Imádom látni, ahogy okolod magad. Ilyenkor legalább tényleg látok valami szenvedést az arcodon-fújta ki a füstöt
Lefagytam. A kezeim remegni kezdtek a dühtől, a szemem könnybe lábadt és az első kezembe kerülő dolgot, ami úgy alakult, hogy egy bögre volt a TV melletti szekrényre téve, felkaptam és Tom felé dobtam. A bögre az ablak mellett, a falon tört apró darabokra.
Tom hirtelen megfordult és ordibálva megindult felém mindent, beleértve a TV-t is, fellökött maga előtt.
-Mi a fasz bajod van? Mi a fasz...-ragadott meg a vállamnál fogva
-Mi? Semmi. Szexelni akarsz? Tessék, szexeljünk. Azt akarod, hogy leszopjalak? Rendben. Ezt akarod? Meg akarsz alázni? Attól majd jobb lesz? Nyalogasd csak a sebeidet, úgyis csak ahhoz értesz-torkom szakadtából üvöltöttem, de a hangom néhol elcsuklott az idegességtől, a szemem pedig még könnyezni is elfelejtett, annyira reszkettem-Tényleg azt hiszed, hogy nekem ez könnyű volt? Tényleg büntetni akarsz? Azt hiszed, nem büntettem magam eleget?-toltam az orra alá a bal alkarom-Látod ezt? Látod ezt, te seggfej?-a nyakamon a verőér már elpattanni készült
Tom arca elsápadt, mikor észrevette a hegeket a csuklóm felett. Nem mondott rá semmit, hiszen Bill éppen ekkor dörömbölt be az ajtón és azzal a lendülettel be is nyitott.
-Mi folyi... Te jó ég!-nézett körbe Tom romokban heverő szobáján. Bill arca döbbent volt.Egészen bele is sápadt a helyzetbe.
Tom is és én is befeszülve, fáradtan néztünk rá, de nem mondtunk semmit. Kisiettem a szobából, bementem az enyémbe és becsuktam az ajtót.
Miután kicsit lehiggadtam, lehúztam a rövid nadrágot és befeküdtem az ágyba. Bill még bekopogott, megérdeklődte, hogy jól vagyok-e, de elküldtem. Nem sokkal később a kimerültségtől el is aludtam.
A másnap reggel nem éppen úgy indult, ahogy azt vártam. A sok feszültség felgyülemlett a testemben és ettől pont úgy éreztem magam, mint akit összevertek. Fájt a vállam, a karom, a combom, a fejem, mindenem. Egyszerűen mozdulni alig bírtam. Az pedig egyáltalán nem segített, hogy valaki rázogatott, hogy keljek fel.
-Anna-hallottam a nevem Tom szájából
-Mennyi az idő?-hunyorogtam
-Délután kettő. Jat leg, mi? Hoztam fel neked egy kávét és egy pohár narancslevet-állt fel az ágyamról-Készülj össze, legkésőbb egy óra múlva indulunk-adta ki a parancsot
-Mi?-ültem fel nehézkesen-Hova?
-Santa Monicara, stúdiózni fogunk.
-Most? Hát, jó...
-Ja,-fordult vissza még mielőtt kilépett volna a szobából-Bill mondta, hogy van egy csomó szám, amit te kevertél és nem is olyan rosszak szóval hozd a laptopod.
Nem volt időm szenvedni és csak remélni tudtam, hogy Bill is velünk tart, de egy gyors kávé, tisztálkodás és öltözködés után kiderült, hogy nagyon nem.
-Én nem érzem magam késznek erre-lóbálta melegítő alsóban Pumba feje előtt a játékcsontot
-Hát mert én aztán igen-néztem rá a sírástól püffedt szemeimmel
-Nincs ihlet, de ma elmegyek bulizni a kedvenc klubjaimba és szerzek-vigyorgott rám
-Tudom, mire megy ez ki-álltam fel a kanapéról-Az hogy itt vagyok, ez az egész Santa Monican... Te szövöd a szálakat, nem igaz?
-A stúdiózás Tom ötlete volt. Már egy hete ezt tervezgeti szóval...-mutatta fel megadóan a kezeit
-A tegnapi után nem hiszem, hogy jó ötlet minket kettesben hagyni.
-Szerintem meg nagyon is az-suttogta
Tom belépett a kocsikulcsot lóbálva.
-Kiálltam a garázsból. Mehetünk?-nézett rám, mire én bólintottam-Laptop?
-A táskámban.
-Szuper.
Beszálltunk a kocsiba és mivel Tom rugalmas volt, kaptam egy fagyit az út közbeni McDrive-nál, ami után már hajlandó voltam kisebb fajta kommunikációra.
-Ez a Daviddal közös stúdiótok?
-Igen.
-És még mennyi idő?
-Másfél óra.
-Hm...
-A ház a tengerpart mellett van. Tetszeni fog.
-Honnan veszed, hogy én nem az a síelős fajta vagyok?-néztem rá a nagy napszemüvegem mögül
-Ismerlek-a szemkontaktus kerülvén belenézett a visszapillantóba, majd ki az üvegen-Imádtad a tengerparti helyszíneket, mert már a levegőnek is más...
-...illata van, igen-fejeztem be a mondatot
Mély, gondterhes levegőt vett.
-Betéptem, nem gondoltam komolyan.
-Tudom-vettem elő a vizemet a táskából és belekortyoltam
-Akarsz beszélni róla?
-A tegnapról? Nem.
-Nem, arról-mutatta fel a csuklóját
-Arról pedig végképp nem-fordítottam el a fejem, majd a sztrádát bámulva éreztem, ahogy Tom puha keze becsúszik az ölembe és az ujjait összekulcsolja az enyéimmel
-Itt vagyok melletted, Anna.
Könny szökött a szemembe, de szerencsére a napszemüveg elrejtette.

Love game 2 - 6/2. rész (előzetes)

"...nagy csattanással nyílt a fürdő ajtaja, ahonnan kilépett vizes hajjal, apró vízcseppekkel a testén, derekán egy lazán odakötött törölközővel Tom. Rögtön odakapta a fejét én pedig egyszerűen nem tudtam úgy tenni, mint akinek nem esnek ki a szemei éppen.
-Megjött a pizza?-lépett kicsit közelebb a szobám felé, miközben két kézzel túrt bele a nedves fürtjeibe
Nem tudtam megszólalni. Olyan érzés volt, mintha a légcsövem falai összetapadtak volna. Egy hang se jött ki a torkomon, ajkaim pedig önkéntelen remegésbe kezdtek. Tom persze halványan elmosolyodott és azt hiszem észrevette, hogy éppen azért imádkozom, hogy az a törölköző hagyja el a csípőjét.
-Öt perc és lent vagyok-indult el nekem háttal a szobája felé, de persze azért még visszaszólt-Ja, és csukd be a szádat, Schmidt!"

Love game 2 - 6/1. rész

6.

-Itt Anna-szóltam bele a kaputelefonba, majd forgatva a szemeimet tíz másodperc múlva újra beleszóltam-Mi lesz? Beengedsz vagy megvárod, amíg hibernálódom?
Berregés. Kinyitottam az üvegajtót és bementem a lépcsőházba. Felfelé tartottam a lépcsőn, mikor lépteket hallottam, amiket kutyaugatás kísért. Georg jött le éppen velem szemben. Megtorpantam. Megállt az előttem lévő lépcsőfokon és erőltetett mosolygásba kezdett.
-Kijöttél elém. Ez cuki, azt hiszem... Hoztam nachost-mutattam fel a kezemben lévő szatyrot-és három filmet vagy akár dumálhatnánk is vagy...-hadartam
Georg megdörzsölte a szemét és folytatta a kínos mosolygást, de mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel, lehervadt az arca.
-Milyen jól nézel ki-néztem végig rajta-Jó ez az ing-biccentettem a fejemmel a szürke ingre, ami szépen be volt tűrve a sötétkék farmerjébe. Lesütöttem a szemem és lejjebb léptem egy lépcsőfokot-Zavarok?
-Nem, vagyis... Igazából...-habogott, majd végül rezzenéstelen arccal folytatta-Vannak nálam, igen.
Elakadt a lélegzetem, de néhány másodperc után sikerült  kipréselnem a kiszáradt remegő ajkaim közül annyit halkan, hogy "értem", majd vállat vontam.
-Szerdán találkozunk-mondta biztatóan és feljebb lépett eggyel
Megfordultam és elindultam lefelé lassan, de nem tudtam megállni szó nélkül, így megtorpantam és visszafordultam.
-Megcsókoltál...-szemrehányóan
Kérdőn ránéztem és közelebb mentem.
-Megcsókoltál!-mondtam újra-Megcsókoltál!-még erőteljesebben
-Anna, igen, de ez csak csók. Nem jelen...-vett egy pici levegőt, amint felnézett és a tágra nyílt szemeimmel találta magát szemben-Nem jelentett semmit. Ez nem nagy ügy.
-Hiányoztál. Hiányzol-vallottam be és még közelebb léptem. Megsimítottam az arcát és a homlokomat az övének döntöttem. Egy percre tudom, hogy ő is belefeledkezett a dologba, mert a kezét az arcán felejtett kézfejemre tette és behunyta a szemét. Az orromat beleakasztottam az övébe és élveztem, ahogy a mellkasomon érzem az ő mellkasának a felemelkedését.
-Anna, szerdán találkozunk, jó?-ismételte meg ismét, de nem érdekelt, mert még mindig ott volt a szája az enyémtől két centire
-Miért taszítasz el megint?-nyögtem fel
-Én csak...-hátrált-Vannak nálam. Vissza kell mennem, de... Öhm, szerda.
Bólintottam és jött az a nehéz pillanat, hogy hátat kellett fordítanom és el kellett sétálnom megalázkodva a nachosommal. Úgy éreztem, mintha nem is ismerném azt a Georgot, aki mögöttem állva ezt végig nézte. Mikor szilveszterkor leléptek Berlinből valamikor hajnali kettő után, mi már pakolásztunk, ennek ellenére még nekem kellett őt megkeresni, hogy elbúcsúzzunk. Az egyik pillanatban azt éreztem, hogy akar engem, a másikban pedig lekezelő volt, pont mint ekkor.
Persze, én felnőttesen kezeltem a szituációt, így mikor haza értem, becsaptam a bejárati ajtót, lerugdaltam a cipőmet, a hűtőhöz rohantam, kikaptam egy üveg sört és egy behemót bedörömbölést követően berontottam Axel szobájába, vagyis a nappaliba ugyebár, hogy elmondjam neki, miért is nem megyek LA-be.
-Anna, kérlek hagyd ezt abba!-csukta össze a laptopját, felállt az ágyról, közelebb sétált és kivette a sört a kezemből-És hagyd abba ezt az önpusztítást is! Bár aranyos vagy. Mi lesz a következő? Narancslé?-sétált ki a sörömmel a konyhába. Kivett egy poharat és beletöltötte a maradékot.
-Axel, elegem van. Bill egy fasz, Georg kihasznált, Tomról meg inkább ne is beszéljünk. Utálom a férfiakat-ordítottam, mialatt a kabátomat téptem le magamról
-Más emberek éheznek, terrorban élnek és nem arról panaszkodnak, hogy el kell menniük Los Angelesbe egy fiúbandával. Szar az életed-tette hozzá cinikusan
-Sajnálom. Nem megyek. Azt mondtad, sajnálod a szilveszterit és jössz nekem egyel-ültem le
-Ez esetben jövök még egyel, mert el kell menned-ült le ő is a konyhaasztalhoz
-Küldd Christ-pakoltam ki a kabát zsebéből az asztalra
-Már bevállalt egy munkát Berlinben.
-Akkor menj te.
-Nem mehetek.
-De onnan is tudsz intézkedni. Ne már!
-Anna, nem lehet-temette a kezébe az arcát
-De miért nem?-estem neki-Mi az, hogy nem?
-Oké, figyelj, haza kell mennem. Berlinbe, érted? Ott kell lennem.
-Miért?
-Mert-nagy levegőt vett-Mert az édesanyám rákos. Végstádiumban van. Már három hónapja nem is kezelik. Mellette kell lennem legalább ezalatt az egy hét alatt és ha ehhez az kell, hogy a te hisztidet hallgassam a pasiügyeidről, akkor hát legyen-mondta megtörten-Kérlek...
Hátra hőköltem.
-Ezt még miért nem mondtad?-húztam össze a szemöldökömet
Megrántotta a vállát és belekortyolt a sörébe.
Lenyugodtam. Megértettem, hogy az emberek néha csak nem beszélnek arról, ami igazán bántja őket. Miért is tennék? Főleg, ha változtatni sem tudnak rajta. A szőnyeg alá söpörni mégiscsak praktikusabb ez esetben, mint összekuporodva zokogni egész nap. Inkább elmarnak mindenkit maguk mellől, úgy tesznek, mintha nem is lenne szívük, pedig nagyon is van csak éppen ketté hasadt már nagyon rég a fájdalomtól.
Én sem beszéltem Tomról már régóta. Elmondtam mindenkinek, hogy Georg milyen édes, hogy Bill egy paraszt, majd a jelzőket megfordítva, de azt, hogy elmeséljem részletesen, milyen nagyon gyötör, hogy nem tudom mi a megoldása ennek az egész mókuskerék kapcsolatnak Tommal, azt már inkább nem. Pedig gondoltam rá, hogy talán itt lenne az ideje újra kiönteni a szívem valakinek, aki nem Tom, mert az mint kiderült, nem túl jó ötlet, de aztán mind inkább elhessegettem ezt a gondolatot. És talán könnyebb volt Georgra haragudni, mint magamra, mert elszúrtam Tommal. Nagyon is.
Furcsa, de titkon azt reméltem, Tom is hasonlóan érez. Reméltem, hogy fáj neki még mindig, felemésztően, nagyon, mert akkor az azt jelentené, hogy még nincs minden veszve. De ugyanakkor féltem, mert már így is óriási bűntudatom volt.
Georggal viszont könnyű volt. Kivéve ekkor, mert a sorozatos ellökéssel csak megnehezítette, de valami beteges mazochista hajlam miatt én csak egyre jobban akartam őt.
Axel titkát megőrizve, két hiszti mentes nap után már a hatalmas karikáimat nézegethettem a reptéren ülve a kis tükrömben. Egy hete csak pihentem, de valahogy mégsem elég az a napi tíz óra alvás. Legalábbis a nyúzott arcom erről árulkodott. Mi érkeztünk elsőnek Adriannal, aki furcsán kedves volt velem és előzékeny, így amíg én a bőröndökre vigyáztam, ő elszaladt és hozott nekem egy kávét. Természetesen a két G érkezett másodjára. Őszintén meglepett volna, ha az ikrek érkeznek előbb. Úgy sejtettem Bill ilyen tájt azon gondolkozik, hogy a Wang vagy a Vuitton táskájába pakoljon.
Gustav frissen és üdén libbent be, míg Georg, kissé elfeküdt hajjal, fáradtan érkezett. Az éppen akkor visszaérő Adriannal mindketten kezet fogtak, majd letéve a bőröndjüket mellém, ők is leültek. Georg ismételten erősen kerülte a tekintetem. Miközben tő mondatokkal valamiféle kommunikációt folytatottunk, ő rám se hederített.
Az ikrek rá húsz percre érkeztek meg Dunjával, Daviddal, Joachimmal, Eric-kel, Benjaminnal, Natalie-val, és ó, igen, Riaval. Csak remélni tudtam, hogy jó messzire ül majd tőlem, lehetőleg úgy, hogy még csak látnom se kelljen őt.
Mikor megláttam Tomot napszemüvegben, farmer dzsekiben, azzal a félre húzott baseball sapkával, ami alól kibukott pár hajtincs, kétszer olyan gyorsan kezdett dobogni a szívem. Hihetetlen, hogy milyen hatással volt rám mindig is. Valamiért soha nem tudtam rá úgy tekinteni, mint aki pótolható vagy állandó lenne. Nekem ő törékeny volt. Olyan volt, mint egy utolsó vizsgalehetőség, mint az első hó a télen, mint egy utolsó kocka csoki.
De ő persze rám sem nézett. A Georggal bemutatott kis műsorszámom után ez nem lepett meg. Szóval se Tom, se Georg nem volt hajlandó beszélni velem, az utóbbi Isten tudja miért. Két szék közül a pad alá. Csak reménykedni tudtam, hogy Bill pedig nem akar majd, de sajnos tévednem kellett.
-Az ablak mellett fogok ülni, mint mindig-ült le mellém és ő is napszemüveget viselt-Ah, kérhetek?-és a választ meg sem várva kikapta a kávét a kezemből, majd belekortyolt-És te pedig mellettem.
Nem szóltam semmit csak rápillantottam Natalie-ra és ebből Bill értette is az aggályaim.
-Nem baj, nem érdekel. Beszélnünk kell.
-És ha én nem akarok?-kérdeztem vissza közömbösen
-Anna, aggódom. Mi ez az egész?-kortyolt újra a kávémból-Tudod mit? Ne válaszolj! Lesz rá egy pár óránk...
Húsz óra. Ennyit kellett eltöltenem Bill mellett ülve, bár láttam, hogy a New Yorkban már igen csak vonakodva ült mellém ismét, de azért bepróbálkozott, hátha történik valami több annál, mint hogy alszom, eszek, iszok, pisilek és a telefonomat nyomkodom. Nem voltam túl kommunikatív. Tom Georg mellett ült és mikor Ria elaludt, sugdolózni kezdtek. Nem vagyok paranoiás, de azt hiszem, rólam beszéltek.
Mikor végre megérkeztünk a LAX-re, ott délután három óra volt, megcsapott a kellemes meleg. Mindenki pörgött körülöttünk, de mintha mi valami fagyos légkört árasztottunk volna.
Próbáltam pozitív maradni és bár igen közel voltam ahhoz, hogy kiboruljak, nem tettem egészen addig, amíg Dunja eligazítást nem tartott.
David értelemszerűen haza ment és Benjamin és Joachim is vele tartott, az ikrek szintén, de velünk más volt a helyzet. Legalábbis azt hittem.
-Akkor Georg, Gustav, Adrian, Eric, Natalie és én pedig reggel kilenckor indulunk a hotelből. Szóval a Glendale-ben találkozunk tízkor. Próbáljátok kipihenni ezt az egész jet lag-et-simogatta meg a mellette álló Bill karját kedvesen, aki pipiskedve figyelte, hogy mind a kilenc bőröndjét rendre visszakapja-e-Kérdés?-tette fel rutinszerűen, mialatt már elővette a telefonját a zsebéből
Először nem akartam egyénieskedni, de gondoltam csak rá kérdezek biztos, ami biztos, hogy velem mégis mi lesz, így megköszörültem a torkom és a kezem magamba emelésével jeleztem, hogy kérdésem lenne.
-Dunja, én is a hotelbe megyek, ugye? Csak, mert engem kihagytál.
Dunja nem válaszolt csak zavartan ránézett Billre, majd vissza rám.
-Te nálam alszol-mondta Bill majd közelebb lépett és arrébb húzott úgy, hogy a többiek ne halljanak minket-Gondoltam, úgy is szeretnénk egy pár számot rögzíteni és amúgy is te felelsz Tom gitárjáért, az meg már milyen lenne, ha például ti dugóba kerülnétek mi meg odaérnénk a Viperbe és nem haladna a munka, mert nem vagy ott. Jó, erre igen csekély az esély, de akkor is logikusabb, ha velünk leszel.
-Veletek? Úgy érted nálatok? A házatokban?-dörzsölgettem a szemeimet-Bill, ez nem jó ötlet-muattam lemondóan Georgra-És Tom sem hiszem, hogy értékelné.
-Már mindegy-mondta játékosan
Amint megkaptuk a bőröndünket, meg is érkezett értünk két kocsi. Ekkor ismertem meg Ledot, a srácok itteni producerét és egyben fotósát, aki egy óriási fekete terepjáróval állított be, aminek a csomagtartójában valahogy csak-csak elfértek a mi cuccaink is Bill táskái mellett.
Tom ült az anyós ülésen, Bill, Ria és én pedig hátul. Bill ült középen, de a helyzet így is igen csak feszélyezett volt.
Pumba édesen befészkelte magát az ölembe, aminek én titkon nem örültem túlságosan, mivel fekete nadrág volt rajtam, de amint megláttam, hogy Tom ezt kedves pillantásokkal jegyzi a visszapillantón keresztül, rögtön úgy tettem, mint aki egy óriási állat barát.
-Alig várom hogy haza érjünk és lássam én is a kicsikémet-mondta lelkesen az ő nagyobb testű ölebére utalva  
-Anna, neked is van kutyád?-kérdezett kedvesen Ledo
-Georgnak van-mondta elégedett vigyorral Bill fel sem nézve az iPhone-jából
-Öhm, nem, nincs. Majd egyszer, talán-motyogtam, majd finoman oldalba csaptam Billt
Éreztem, hogy ha az elkövetkezendő másfél héten ezt fogja velem csinálni, akkor kettőnk közül csak egy ember fogja elhagyni ezt a földrészt, aki én leszek, mert kicsinálom.
Fáradtak voltunk mind, így nem nagyon beszélgettünk, bár Tom és Ria valószínűleg azért sem, mert valahol félúton sziszegve összekaptak.
Fél órás autóút után megérkeztünk egy gyönyörű környék szívében lévő takaros házhoz. Nem mondanám fényűzőnek, aminek meglepően örültem, mert ez is azt mutatja, hogy a napszemüvegen kívül nincs más allűrjük.
Ria a kocsiban maradt, Tom behajolt hozzá a kocsiba, adott neki egy rövid csókot, majd Pumbaval elindult be a házba egy bőröndöt maga után húzva.
-Ria nem jön?-súgtam Bill fülébe a csomagtartó mögött
-Ő most inkább haza megy, vagy legalábbis valami ilyesmiben egyeztek meg-tett egy kisebb táskát a nagy bőrönd tetejére
Felkaptam a bőröndöm és Bill egyik kézi poggyászát és elindultam Tom után, de úgy döntöttem, kezdeményezek, így odaköszöntem Rianak, aki komoran rám nézett és behúzta a kocsiajtót.
Beléptem a házba és nagyon otthonos volt. A berlini lakás annyira volt személyes, mint egy Ikea katalógus, de itt amint leraktam a táskákat az előtérben bementem a nappaliba, ahol az egyik polcon rengeteg kiskori kép volt a fiúkról, amiket még rajongásom idején sem láttam.
Az egyiken az anyukájukkal voltak. Levettem ügyeskedve a képet és közelebbről is megnéztem.
-Ő a mi...
-Tudom-szakítottam félbe Tomot
-Hát persze.
-Hová vihetem a cuccomat?-fordultam felé
Nagyon élveztem, hogy már csak attól, hogy beszélgetünk megváltoztak a reakciói: többet pislogott, nagyokat nyelt, a tarkóját vakarta. Zavarba jött, azt hiszem. A nagy Tom Kaulitz.
-Nem tudom. Billel alszol?-kérdezte őzike szemekkel bámulva rám
-Már csak az kéne-ráztam a fejem
-Az emeleten van egy vendégszoba, gyere utánam-indult ki az előtérbe, felkapta a bőröndöm és elindult fel a lépcsőn
Tudom, hogy undorító vagyok, de mögötte lépdelve le sem vettem a szemem a formás hátsójáról és a megfeszült karjáról. Fent is volt egy nappali féle szoba, ahonnan a többi nyílt. Ahogy bekukucskáltam az egyikbe és megláttam a krém színű ágyneműt, biztos voltam benne, hogy az Tomé.
Követtem őt a szobába. Egy nagy franciaágy volt bent, egy tv, pár szekrény és néhány bevásárló táska.
-Kicsit kupi van. Bill mindig ide dobja be az éppen vett cuccait, aminek a harmadát egyszer sem veszi fel-mosolygott
Az ablakhoz léptem és kinéztem a kertre.
-Van medencétek-fordultam felé csillogó szemekkel
-Igen. Remélem, nem hagytad otthon a fürdőruhád.
-Biztosan szükség van fürdőruhára?-néztem rá kajánul
-Hozok fel ágyneműt és törölközőt-húzódott apró mosolyra a szája, majd lement a földszintre
Bill és Ledo miután behozták az összes bőröndöt még Tomot is bevonva tartottak egy rövid megbeszélést, majd Ledo haza vitte Riat.
Írtam pár sms-t, arról, hogy épségben megérkeztem, amit Tom szakított meg.
-Kopp-kopp-dobta le az ágy végébe a dolgokat-Segítsek esetleg?-bökött a huzatra és az ágyneműre
-Hagyd csak-ráztam meg a fejem
-Zuhanyzó itt is van és lent is. De itt fent akár fürödni is tudsz.
-Igen...
-És mondd, hogy mit ennél, mert rendelünk kaját-lépkedett jobbra-balra
-Válassz valamit, nekem mindegy-rántottam meg a vállam
Felnevetett.
-Utálod, ha más választ. Szóval? Tészta? Pizza? Valami kínai?-tette karba a kezét és ráharapott a piercingjére
-Ha így ismersz, akkor már tényleg választhatnál-mondtam hitetlenkedve
Egy pillantra lehervadt a mosoly az arcáról. Azt hiszem, ekkor realizálta csak, hogy milyen reflexszerűen tört belőle elő az imént ez az információ.
Próbáltam a lehető legkevésbé kínossá tenni a helyzetet, így gyorsan hozzá tettem:
-Legyen pizza. Az mindig jó.
Ledöntöttem a bőröndöm és elkezdtem kicipzározni.
-Remek. Akkor én most...-makogta-Gyere le, ha kész vagy-indult ki sietve
Felsóhajtottam. Az ajtóhoz léptem, becsuktam és kapkodva a levegőt próbáltam helyre tenni az érzéseimet. Los Angelesben voltam, az ikrek házában és a szobám Tom szobájával szemben volt. Végtelenül boldognak kellett volna lennem, mert pár éve ölni tudtam volna, hogy ilyen közel legyek hozzá, de akkor, hogy végre ott voltam, szinte fullasztó volt.
Ledobáltam a ruháimat, körbe csavartam magam a törölközővel és elindultam zuhanyozni, ahol hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Hogy, hol, miért? Nem tudtam. Nem tudtam, mit várjak ettől az egésztől. Féltem reménykedni, mert tudtam, hogy megbántottam a Georggal való csókommal, de ugyanakkor úgy tűnik működött, mert abbahagyta az erőltetett nyalakodást Riaval és őszintén hittem, hogy rájött, mennyire rossz is mással látni azt, aki ennyire megmozgat minket.
A zuhany alatt állva eldöntöttem, hogy azért leteremtem Billt, mert ennyi igazán kijár neki még akkor is, ha csak jót akart.
Negyed óra múlva kiléptem a zuhanyból, megtöröltem a hajam, áttöröltem a vállam és a lábaim és ismét magam köré tekertem a törölközőt, mialatt merengve néztem azt a rengeteg férfi kozmetikai cuccot, amik a polcokon voltak és valahogy biztos voltam benne, hogy egy-két kivétellel az mind Billé. Kiléptem a fürdőből és ott találtam az éppen a szobájába induló Tomot.
Megdermedtünk. Üveges tekintettel bámultam rá és bár próbált úgy tenni, mintha nem lett volna hirtelen húsz fokkal melegebb, nem ment neki és visszanézett rám. Vettem egy mély levegőt, nagyot nyeltem és szégyenlősen a fülem mögé simítottam a hajam.
-Rendeltünk ananászos pizzát is-mondta
-Igen, az a kedvencem.
Bár próbált úgy tenni, mint akinek nem ugyanaz járt a fejében, mint nekem, de nem ment. Viszont nem akartam letámadni ismét az érzéseimmel és Georggal, így némán bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Hosszú másfél hét elé néztünk és úgy éreztem, lesz még jobb alkalom is erre.
Pár perc múlva Bill kopogása zavart meg.
-Gyere!-kiáltottam
-Reméltem, hogy még meztelen vagy és nedves-nevetett
-Hát a hajam még vizes kicsit-túrtam bele
-Szexi-kacsintott-Segítek-kapta ki a kezemből a félig felhúzott párnahuzatot
-Szóval Tom leadta az infót. Ez gyors volt.
-Az izgató sztorikat mindig gyorsan megosztjuk egymással-nevetett
-Veszem észre...-hajtottam szét a lepedőt
-Anna, most ketten vagyunk. Mi ez az egész Georggal? Egy-két hét és rögtön a szájában vagy? Azt hittem, akarod Tomot.
-Te magad mondtad, hogy adjam fel, mert Riaval van.
-Sosem mondtam, hogy add fel-szólt közbe
-És Georggal mi... Szóval... Nem csak pár hete találkozgatunk.
-Ezt hogy érted?-dobta le a kész párnát az ágyra
-A nyár óta tart-böktem ki
-Anna!-kiáltott rám
-Féltem elmondani. Nem történt semmi. Igazából, ha nincs Georg, én nem lennék most itt. Összefutottunk és mondta, hogy ha van kedvem, csatlakozzak a turnéra, első sorban Tom miatt és én felhívtam Axelt... Ah, innentől ismered a történetet.
Bill az ágyra rogyott.
-Anna... hogy hazudhattál?
-Nem hazudtam. Hülyeség volt nem elmondani, de akkor ez tűnt ésszerűbbnek. Csak barátok vagyunk, esküszöm... Én...
-El kell mondanod Tomnak!