Love game 2 - 6/3. rész

6/3.

-Ne, kérlek, hagyd abba!-fulladoztam a nevetéstől-Állj le, Tom!-csaptam meg a felkarját
Tom már vagy századjára nyomta be újra ugyanazt a basszus szólamot azzal a vicces mély férfihanggal és ritmusosan mozgatta a fejét az ütemre.
-Még egyszer!-kiáltott fel, de arrébb löktem a billentyűzettől és gyorsan leállítottam a lejátszást
-Ah, végre!-törölgettem a boldogságtól könnyes szemeimet ökölbe szorított kézzel, mire Tom közelebb húzta a fejem és adott egy puszit a homlokomra-Inkább együnk, Kaulitz.
-Rendben-zárt be pár programot a laptopon-Rendelhetünk pizzát vagy kínait…-rántott egyet a vállán
-Mi lenne, ha elsétálnánk egy étterembe?-vetettem fel kis gondolkodás után-Legalább látnám végre az óceánt testközelből és gondolom van valami kis kajálda a homokos parton. A munkához se ártana, ha kicsit kiszellőztetnénk a fejünket-tettem hozzá zavartan
Tom szeme bizonytalanul csillant fel és már szinte hallottam, ahogy hangot ad az aggályainak a dologgal kapcsolatban, de felállt, megigazította a fenyő zöld szakadt pólóját és csak annyit mondott:
-Elszívok egy cigit és mehetünk.
-Remek-pattantam fel én is, miközben alig bírtam leplezni a lelkesedésem-Addig összeszedem magam-mondtam a cuccaimat fürkészve
-Oké-simította meg a karom Tom, majd elindult a terasz felé
A szakadt rocker külsőt gyorsan lecseréltem arra az egyszerű kék nyári ruhára, amit igazából másnapra hoztam, megfésülködtem és tettem fel egy kis szájfényt is. Mire Tom visszajött a teraszról, én pont kiléptem a fürdőből. Hirtelen összetalálkozott a tekintetünk és ahogy végig mért résnyire nyitva maradt a szája.
-Szabad megdicsérni, hogy csinos vagyok-mondtam játékosan
A megjegyzésemre édesen elmosolyodott, elsimított egy kósza hajtincset, majd Tomosan hozzátette:
-Gyönyörű vagy ebben a ruhában, de a rövidnadrágban is tetszettél, mert elképesztő feneked van benne. Mehetünk?
Nem is igazán tudtam mit válaszoljak erre, persze ezekhez a pillanatokhoz már hozzá szoktam, hiszen Tom mindig tartogatott bőséggel ilyen meglepetéseket, így csak bólintottam, felkaptam a pénztárcámat és utána is eredtem volna, de még előtte visszazavart.
-Én fizetek.
-De én nem…
-Anna Schmidt, tedd azt le és gyerünk!-parancsolt rám, így engedelmeskedtem-Amúgy nem fogsz fázni?-szólt utánam-A parton fúj a szél.
-Nem, jól leszek, nyugi-indultam ki a bejárati ajtón
Nem sokkal később a fehér homokos tengerparton sétáltunk a kezdődő naplementében. A munkáról csevegtünk pár mondatot, de leginkább csak szótlanul mentünk egymás mellett, mialatt a szandálomba befolyó homokszemek égették a talpam. A parton még kint volt egy-két szörfös, illetve néhány fürdőző, de mivel esteledett, ezért sokan indultak hazafelé.
-Szóval mit szeretnél enni?-törte meg a csendet Tom, mikor már pár étterem elé értünk, amik próbálták megőrizni az egyszerű parti büfé külsőt, de sütött róluk, hogy igazi öt csillagos luxus helyek ezek is.
-Ha már itt vagyok az USA-ban, akkor szeretnék bedobni egy hamburgert. Tudom, hogy tegnap is pizzát ettünk, de…
-Örülök, hogy ezt mondtad. Itt kapni szerintem magasan az egyik legjobbat és amúgy is farkas éhes vagyok-indult tovább megkönnyebbült fejjel Tom-A kettővel arrébb lévő az-mutatott előre
Ahogy beléptünk a helyre, ugyanazt éreztem, mint a Billel való randik során, hogy egyre csak szebb helyeken járok. Bár ennek a helynek sokkal barátságosabb légköre volt, mint Bill puccos kedvenceinek.
Leültünk egy asztalhoz, Tom levette a napszemüveget és az étlapot kezdtük nézni, mint bármelyik normális ember. Vagyis, hogy én őt kezdtem el nézni, miközben az járt a fejemben, hogy engedhettem, hogy kicsússzon a kezeim közül, egészen addig, amíg észrevette, mert akkor persze már az italokat fürkésztem.
Jött is a pincér.
-Mit iszol?-bökött felém rekedt hangon Tom
-Egy narancslevet.
Erre a mondatomra felrántotta a szemöldökét gúnyosan, majd rendelt.
-Egy sört kérek, a hölgynek pedig egy whiskyt tisztán, illetve két hamburger lesz és salsa szószt is kérnék hozzá-hadarta
Ahogy a pincér elment kajánul rám vigyorodott, majd átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem.
-Nem kellene innunk-sütöttem le a szemeimet leplezve, hogy azért annyira én sem ellenzem a dolgot
-Csak, hogy jobban menjen a munka-mosolygott csillogó szemekkel
Láttam rajta, hogy nem csak én élvezem piszkosul ezt a kis santa monica-i kiruccanásunkat. Le sem tudtunk venni a szemünket egymásról főleg miután az első kört követte még két kör tequila a salsa szószhoz társítva, majd Tom újabb söre és az én narancslevem, ami mellé azért kaptam még egy tequilát, biztos, ami biztos.
A hamburger egyébként hihetetlenül szaftos és omlós volt, tényleg az egyik legjobb, amit valaha ettem, de ez pont annyira elhanyagolható részlete volt az esténknek, mint az, hogy Tom hazafelé sétálva részegen Kalifornia éghajlatáról beszélt. Az már inkább megemlítendő, hogy a tengerparton andalogva végig fogta a kezem. Mikor már untam a földrajzot, viszont azt, ahogy a lábszáramat simogatják a hullámok, egyre jobban élveztem, megálltam előtte és a ruhám egyik vállpántját letolva rákérdeztem, nem-e akar megmártózni kicsit, mondjuk meztelenül.
Tom nagyot nyelt, a csupasz vállamhoz hajolt és nedves csókokat adott a nyakam felé haladva, miközben a kezével körbe fonta a derekam.
-Tudod, hogy semmit nem szeretnék jobban, de nem akarom, hogy megfázz-bújt be a hajam alá
Kicsit hátráltam, hogy megnézzem az arcát. Részeg voltam már én is, de erősen fókuszáltam Tom csillogó szemeire és egyszerűen sütött róla, hogy ha arról lenne szó, már akkor és ott letépné mindkettőnkről a ruhát.
-Mikor lettél ilyen jó ember?-túrtam bele a hajába
Az arcán pihenő kezemre tette az övét és közelebb húzta a csuklómat, amire egy puszit adott.
-Nem vagyok az-rázta meg a fejét, még egyszer végig mért, beleharapott az alsó ajkába és erőt véve magán tovább indult
Ahogy visszaestünk a házba, kértem Tom táskájából egy pólót, bezárkóztam a fürdőbe és vettem egy langyos zuhanyt. Próbáltam kijózanodni, hogy ne csináljak semmi olyat, amit később nagyon meg fogok bánni, de mikor törölközve néztem magam a tükörben és próbáltam figyelni a részletekre, nem ment. És őszintén szólva nem is nagyon bántam. Felvettem egy púder rózsaszín bugyit és gondoltam, amíg nem alszom el, addig felveszem a melltartót is, rávettem Tom pólóját, beletúrtam a hajamba és kimentem. Tom megint csak a teraszon cigizett, egy üveg sörrel a kezében. Kiléptem hozzá, mire megcsapott a füves cigi édeskés illata. Hátra fordult, végig mért ismételten, majd szégyenkezve lesütötte a szemét és belekortyolt a sörébe.
-Kérhetek?-ültem fel a terasz fa korlátjára a lábaimat kecsesen lelógatva
Odanyújtotta a sört.
-Nem abból…-szuggeráltam
Egy pár pillanat kellett, amíg leesett neki, hogy a fűre gondolok, mire dühös arccal nekem esett.
-Felejtsd el! Nem is értem, hogy kérdezhetsz ilyet. Tudod, hogy sosem tudnálak bántani-közölte, mire én szarkasztikusan egyetértő bólogatásba kezdtem-Jó,-fújta ki a levegőt-ez nem igaz. Látod, nem vagyok jó ember-szívott be egy újabb slukkot a fodrozódó vízre meredve
Néztem őt egy darabig némán, ahogy emészti magát. Néztem őt, mert csodálatos volt. Az arca olyan volt, mintha faragták volna, mert az orra vonalától, a szemöldöke ívén át minden gyönyörű volt rajta nekem.
A bal lábamat a csípőjébe akasztottam, így húztam közelebb magamhoz, egészen addig, amíg a lábam már egész átfonta őt, akkor a másik lábammal is körbefontam a csípőjét. Letette a sört a korlátra, de nem nézett a szemembe.
-Én sem vagyok az, Tom-pislogtam hosszakat
Meredve nézett a kezében lévő csonkig szívott cigire, elnyomta a korláton mellettem, kifújta oldalra a füstöt és rám nézett. A kezeibe vette az arcomat és megnyalta a száját. Vártam, hogy lépjen, de azt hiszem félt, mert tudta, hogy ez nem lenne helyes. De mikor lesz az? Közelebb dugtam a fejem és az ajkaim közé vettem a puha alsó ajkát. Hevesen megcsókoltam, ami ellen egy pillanatig sem tiltakozott, sőt! Csak meg kellett lökni Tomot, onnantól már ment magától a dolog. A fenekem alá tette a kezeit, úgy emelt fel, miközben én a nyakát átkarolva téptem a száját, és az ölében vitt keresztül a stúdió szobán egészen a szemben lévő hálóig, ahol finoman, vigyázva rám letett a franciaágyra. Törökülésben ülve néztem őt, ahogy a nyaki artériájának a lüktetése végig megy az egész testén. Levettem a bő pólót és ledobtam a földre.
-Ha elkezdem,-nyelt nagyot-ne kérdd tőlem, hogy álljak le-mondta
Határozottan megráztam a fejem. Tom kibújt a pólójából, kigombolta a farmerét és hagyta, hogy lecsússzon a lábszárán. Kibújt abból is és nekem dőlve végig fektetett az ágyon, így fölém kerekedve. Onnantól kezdve nem gondolkodtunk azon, hogy mi a hiba, csak sodródtunk az árral. Nagyon gyengéd volt, vigyázott rám, mint egy porcelán babára, miközben olyan szenvedéllyel csókolt, mintha én lennék a levegő, amit belélegez.
Vagy egy órája pihegtem Tom karjaiban, vigyorogva, mint valami idióta, mikor a mellkasáról a vállára tettem a fejem és az arcát kezdtem megint nézni.
-Olyan helyes vagy. Imádom ezt a szőrös hippi külsőt-adtam apró puszit az arcára, mire még erősebben húzott magához, mintha soha többé nem akarna elengedni
-Te meg tökéletes vagy-dugta közelebb a fejét úgy, hogy az orrommal a behunyt szeme alatt pihenő szempilláit tudtam simogatni
-Ne mondd ezt! Nem vagyok.
Magára rántott, így a csípőjén ülve folytattam az arcának a cirógatását.
-Nekem az vagy. Van ez a világbajnok feneked, a szálkás tested, a gyönyörű melleid, a vékony derekad, a szőke hajad, a hosszú combjaid…-csókolt meg-Szere…-kezdte kimondani, mire én hirtelen befogtam a száját
-Ne mondd ki, kérlek!
-Miért?-tette a fülem mögé az arcomba bukó tincseket
-Mert most boldog vagyok és félek, Tom. Félek, hogy kimondod és holnap már nem úgy gondolod majd. Hogy holnap már nem leszek boldog, mert nem leszel az enyém. Félek-mondtam újra
-Én is félek-súgta
Újra megcsókoltam és igazán nem is hagytam abba még két teljes napig. Andalogtunk a parton, beszélgettünk, ettünk, ittunk, szeretkeztünk, írtunk négy teljes számot és felvettünk jó pár dallamot is, ami alatt újra csak megbizonyosodtam a felől, hogy Tom egy csodás zenész, bár ő megállás nélkül azzal jött, mikor én szólaltattam meg a basszus gitárt, gitároztam, énekeltem vagy zongoráztam, hogy én is az vagyok, de egy ennyire tehetséges ember mellett valahogy nem tudtam magam annak érezni. Rengeteg riffemet használta fel, amik így már nem „porosodtak” tovább az én laptopomon.
Bill vicces üzenetekkel bombázott mindkettőnket, hiszen pontosan tudta, hogy mi folyik éppen, de ezen kívül nem igazán volt hajlandó Tom kommunikálni a külvilággal. Ria-t egyszer sem hívta vissza, ahogy az asszisztensét Mike-ot sem, egyedül Axellel volt hajlandó beszélni és Aronnal, mindkettejükkel a turnéról, de ennyi. Az enyém volt és így aztán, mikor össze kellett pakolnom és visszaindultunk LA-be, nagyon szótlan lettem, amit észre is vett. Nem beszéltünk arról, hogy mi lesz velünk, mert nem akartam ezzel mérgezni az értékes együtt töltött időnket.
Ahogy beraktam a csomagtartóba a táskámat, Tom hátulról átkarolta a derekam és a fülembe suttogott:
-Nem lesz semmi baj, édes, megígérem. Minden rendben lesz. Most már nem hagylak elmenni-nyomott egy puszit a fejemre
Felé fordultam.
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy betartasz.
-Betartom. Ezért ígértem meg-nyomott egy csókot a számra, majd lecsukta a csomagtartót
Megnyugtatott. Egy kis időre legalábbis. Majd megérkeztünk a házukhoz… Tom kutyája önfeledten csaholt a gazdája felé és egy eddig ismereten fekete autó parkolt az udvarban.
-Szia-dögönyözte meg a kutyusát Tom-Ah, hiányoztál.
Mély levegőt vettem és szorgosan követtem őt be a házba és mire észbe kaptam, a szandálomat lekapva, már ott állt előttem az a nő, akit eddig csak videókon láttam.
-Anya, ő Anna-mondta Tom félénken
-Szia, Anna, Simone vagyok, az ikrek anyukája-nyújtotta a kezét, mialatt szigorúan végig mért-Örülök, hogy megismerhetlek. Már nagyon sokat hallottam rólad...