6/2.-Tom! Miért kell kétszer szólnom?-ordított ki Bill a testvérének, mivel már másodjára szólt a csengő
-Szerintem zuhanyzik-ráztam fel a párnámat
-Ahhh-nyögött fel gondterhesen-Még sosem mentem ki én a pizzáért. Én vagyok a népszerűbb szóval ez most óriási teher nekem-nyitotta ki dívásan az ajtómat
-Kimenjek én, Kaulitz?-szóltam utána
-Hagyd csak!-indult el lefelé a lépcsőn
Magamban mosolyogtam az iménti szituáción, majd megigazítottam a fehér felsőt, amit felvettem és gondoltam lecsekkolom, hátha írt valaki nekem azóta, ezért elindultam az ágy másik oldalán lévő kis éjjeli szekrényhez, de még mielőtt odaérhettem volna nagy csattanással nyílt a fürdő ajtaja, ahonnan kilépett vizes hajjal, apró vízcseppekkel a testén, derekán egy lazán odakötött törölközővel Tom. Rögtön odakapta a fejét én pedig egyszerűen nem tudtam úgy tenni, mint akinek nem esnek ki a szemei éppen.
-Megjött a pizza?-lépett kicsit közelebb a szobám felé, miközben két kézzel túrt bele a nedves fürtjeibe
Nem tudtam megszólalni. Olyan érzés volt, mintha a légcsövem falai összetapadtak volna. Egy hang se jött ki a torkomon, ajkaim pedig önkéntelen remegésbe kezdtek. Tom persze halványan elmosolyodott és azt hiszem észrevette, hogy éppen azért imádkozom, hogy az a törölköző hagyja el a csípőjét.
-Öt perc és lent vagyok-indult el nekem háttal a szobája felé, de persze még azért visszaszólt-Ja, és csukd be a szádat, Schmidt!
Becsapta az ajtót maga mögött, én pedig nevetve konstatáltam, hogy hosszú idő óta ez volt az első olyan alkalom, mikor viccelődött velem és hihetetlenül jól esett.
Negyed óra múlva már a második szeletnél jártam. Bill Pumbahoz gügyögve tépett le falatokat a pizzájából, amiket továbbított is neki, Tom pedig a telefonját nyomkodva fel se nézett.
-És a másik kutya?-kérdeztem halkan
-Ő még anyáéknál van. Majd holnap este felé áthozzák-dögönyözte meg Bill Pumbat
Tom telefonja üzenetet jelzett.
-Ria?-kérdezte Bill
-Nem-majszolt-Georg. Megérkeztek.
-Oh, értem-vette elő Bill is a telefonját, mialatt én még rágni is elfelejtettem Georg neve hallatán
-Kérhetek az ananászosból?-nyúlt egy szeletért Bill
-De sonka is van rajta...
-És?
-Oh, te kamu vegetáriánus-csaptam meg a felkarját
-Hamburgerben és pizzán nem számít. Meg tésztán...-nevetett
-Amúgy, Anna,-hallatszódott Tom rekedt hangja, mialatt az én gyomrom görcsbe rándult-nem furcsa, hogy Georg nekem ír és nem is neked?-nézett rám összeszűkült szemekkel csücsörítve
Mereven néztem rá, megtöröltem a szám szélét és kitoltam a székemet.
-Köszönöm, jól laktam-felálltam-A tányért elmossam?-kérdeztem Billt, aki csak legyintett
Elindultam ki a konyhából a lépcső felé, de még mielőtt felmentem volna, megtorpantam, vettem egy mély levegőt és hallgatózni kezdtem.
-Most ezt miért kellett?-szúrt oda Bill
-Most meg már véded?-lökte ki a széket maga alól Tom-Mióta pártolod őt és a kis törekvéseit, hogy tönkretegyen? Hogy védhetsz valakit, aki még a legjobb barátomat is kihasználja, csak hogy fájdalmat okozzon nekem? Bill, hogy?
-Jó, jó, nyugodj meg! Nem védem, én csak azt mondom...
-Mondott valami olyat a repülőn? Egyáltalán miről beszéltetek?
-Nem mondott semmit és igazad van, rendben? De kérlek, beszélj vele! Talán neki is pont annyira fáj, mint neked. Georgnak ehhez meg semmi köze.
-Ah, jó, hagyjuk...
-Tom, kérlek...
Még elindulni is elfelejtettem, így mikor Tom kilépve a konyhából nem sokkal később ott találta magát velem szemben.
-Remek...-mért végig szemrehányóan, majd a vállával kissé meglökve elindult felfelé a lépcsőn. Csak úgy dübörgött a talaj a dühös léptei alatt.
Bill utána eredt, de csak engem talált ott. Nem tudtam neki mit mondani főleg azért, mert ekkor szembesültem vele, hogy Tomban mennyi düh és fájdalom van velem kapcsolatban. Igazából pont annyi, mint amennyi bűntudat bennem. Ezt Bill pontosan tudta, bár még nem is igen mondtam ezt ki szavakkal neki.
-Most hagyjuk lehiggadni egy kicsit, de utána kopogj be hozzá és beszélj vele, kérlek-nézett rám aggodalmas képpel. Bólintottam-Most elmegyek fürdeni, utána, ha van kedved, kiülhetünk a kertbe vagy elvihetjük Pumbit sétálni.
-Öh, igen, én...-mutogattam fölfelé
-Persze, menj csak!
Az ágyban háttal fekve éreztem, ahogy a fülem mellett futnak el a könnycseppek. A hajam már egészen nedves lett tőle. Bill egy óra múlva végül kopogott és tettünk is egy kis sétát a környéken, de nem sok kedvem volt csevegni és ezt ő egy bocsánatkérés után tiszteletbe is tartotta. Visszaérve felhívtam a szüleimet, bár apát az időeltolódás miatt nem sikerült elérnem, anyával pedig tényleg csak azért beszéltem, hogy elterelje a figyelmem. Wolket, a barátnőmet is felhívtam, tájékoztatva a fejleményekről, majd Axelnek válaszoltam az üzenetére és így tovább.
Este 9 körül megint jött Bill, hogy berak egy filmet a nappaliban és hogy csatlakozzak. Persze csak miután beszéltem Tommal...
-Nem hiszem, hogy jó ötlet-adtam hangot az aggályaimnak
-Ugyan!
-Nem, nem, tényleg. Amúgy is terjeng a fűszag az egész emeleten. Így én nem!-ráztam a fejem-A-a!
-De! Anna, nem tölthetünk így még napokat sem, nem hogy másfél hetet.
-Bill, kérlek!-vettem ki a hajvasalómat a bőröndömből-Most inkább megcsinálom a hajam, aztán meg lemegyek filmezni-indultam a fürdő felé
-Jó, de nem fogok megsértődni, ha késel egy-két órát, mert a bátyámmal végre megosztod az igazságot-indult le a laptopjával az emeletről
Miközben kivasaltam a hajamat, nem tudtam nem úgy nézni magam a tükörben, hogy így vajon tetszem-e majd Tomnak. Várni akartam. Az eszem azt súgta várjak, de az ereimben a vér már úgy lüktetett, hogy tudtam, hogy ha még egy percig nem vagyok vele, akkor megőrülök.
Kopogtattam. Majd újra. És még egyszer. Már vagy egy perce álltam az ajtó előtt, mikor úgy döntöttem feladom, mert azt hittem, biztosan alszik, így hátra léptem egyet, de ezzel a lendülettel nyílt az ajtó és Tom kidugta a fáradt képét, amin a nagy bamba szemei csak úgy vöröslöttek.
-Beszélnem kell veled-közöltem nemes egyszerűséggel
Kitárta az ajtót, mire telibe csapott a töménytelen mennyiségű elszívott marihuána illata.
-Kérlek, fáradj beljebb!
Beléptem Tom natúr színű szobájába. Az ágyán ott volt a laptopja, a fejhallgatója, az éjjeli szekrényen pedig két üveg sör és jó pár kellék cigi tekeréshez.
Komótosan odasétált az ágyhoz, visszaült a laptop mögé és a térdére csapva jelezte, hogy kezdhetem.
-Valamit nem mondtam el... vagyis, hogy nem mondtunk el Georggal-nagyot nyelve ránéztem, de ő csak komoran bámult rám-Szóval a nyáron futottunk össze először teljesen véletlenül Hamburgban. Ő épp egy rémes randin volt, amiből kimentettem és utána beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy kész az új CD, felhívtam Axelt és innen már ismered a sztorit. Azóta lógtunk együtt. A nyár végén szinte ott éltem nála, annyit voltam fent. Ennyi-pillantottam Tomra
-Lefeküdtél vele?
Megráztam a fejem.
-És volt valami? Kavartatok, ilyesmi?
-Semmi.
-És miatta jöttél vissza? Miatta választottad ezt a munkát?
Ismét megráztam a fejem.
-Akkor?-rántotta fel az egyik szemöldökét
-Miattad-makogtam-Mondta, hogy néha még szóba hozol, hogy gondolsz rám és úgy éreztem...-vontam vállat-Nem is tudom...
Mindkét kezét ökölbe szorította, így megfeszült a karja a bő ujjatlan felsőjében. Lekapta a csuklójáról a hajgumit, felkötötte a haját és felállt.
-Gondoltam rád sokat. Arra amikor együtt vacsoráztunk a hotelben, vagy mikor csokit ettünk a soundcheck alatt. Igen, én ezekre gondoltam, mialatt te Georggal voltál-lépdelt közelebb tekintélyt parancsolóan
-Tom, én nem...
-De tudod, mire gondoltam a legtöbbet?-jött egészen közel, annyira, hogy a lapockám már a drapp szobafalat súrolta. Megint olyan volt, mintha beton tartaná ott a lábaimat, mozdulni se tudtam, ő pedig egyre csak közelebb és közelebb jött.
-Arra, amikor szexeltünk. Veled volt a legjobb-fogta a tenyerébe az arcomat-Imádtam veled dugni-nyomta a testét az enyémhez, miközben a hüvelykujjával a számat simogatta, mire én játékosan megharaptam-Ó, és erről ne is beszéljünk-nevetett fel halkan
Megragadta a jobb karom és egy pillanat alatt megfordított és arccal a falnak nyomott. A fenekemhez nyomta a férfiasságát és úgy suttogott a fülembe tovább.
-És emlékszel, mikor először csináltuk hátulról? Hol is? Varsó? Vagy Stockholm? Nem, nem, Stockholmban mintha összevesztünk volna-a keze a combomon haladt lágyan felfelé, majd megragadva a csípőmet, ha lehet, ennél is közelebb húzott magához.
-Tom, mit akarsz ezzel?-kérdeztem nagyokat nyelve
-Kívánsz még?-siklott a jobb keze a pólóm alá
Mélyeket lélegeztem. Persze, hogy kívántam őt! De még hogy!
-Tudtam, hogy nincs rajtad melltartó-búgta a fülembe, majd a nedves ajkaival finoman legörgette a felsőm pántját a vállamon, miközben a bal keze lefelé vette az irányt
-Tom, kérlek!
-Igen?
-Hagyd ezt abba!-nyögtem fel
-Csak megduglak... Kicsit-puszilgatta a nyakamat
Őrjítően kívántam őt, de nem ment. Nem tudtam elveszíteni annyira a fejem azon körülmények között, hogy lefeküdjek vele önfeledten.
Kibújtam végül a helyzetből, megdörzsöltem a szemeimet és nemet mondtam.
Tom gúnyos arccal elindult az éjjeli szekrénye felé.
-Tom, te vagy minden, amire vágyom, de mit akarsz ezzel?-léptem kicsit közelebb-Megdugsz és eldobsz? Ennyi vagyok neked? Én téged akarlak. Egészben. Téged, Tom Kaulitz.
-Megkaptál-kortyolt a sörébe, majd egy újabb szál füves cigit tekert magának
-Tom, állj már le! Hányadik lesz ez?
-A harmadik. Vagy a negyedik? Nem tudom már-sodorgatta az ujjai között, majd a szájába tette, felkapta az öngyújtóját, meggyújtotta és mélyen letüdőzte.
Az ajtó felé indultam, ő pedig kinyitotta az ablakot közben.
-Tudod, mit imádok még?
Megtorpantam.
-Azt, amilyen bűntudatos fejet vágsz ilyenkor. Mikor füvezem... Imádom látni, ahogy okolod magad. Ilyenkor legalább tényleg látok valami szenvedést az arcodon-fújta ki a füstöt
Lefagytam. A kezeim remegni kezdtek a dühtől, a szemem könnybe lábadt és az első kezembe kerülő dolgot, ami úgy alakult, hogy egy bögre volt a TV melletti szekrényre téve, felkaptam és Tom felé dobtam. A bögre az ablak mellett, a falon tört apró darabokra.
Tom hirtelen megfordult és ordibálva megindult felém mindent, beleértve a TV-t is, fellökött maga előtt.
-Mi a fasz bajod van? Mi a fasz...-ragadott meg a vállamnál fogva
-Mi? Semmi. Szexelni akarsz? Tessék, szexeljünk. Azt akarod, hogy leszopjalak? Rendben. Ezt akarod? Meg akarsz alázni? Attól majd jobb lesz? Nyalogasd csak a sebeidet, úgyis csak ahhoz értesz-torkom szakadtából üvöltöttem, de a hangom néhol elcsuklott az idegességtől, a szemem pedig még könnyezni is elfelejtett, annyira reszkettem-Tényleg azt hiszed, hogy nekem ez könnyű volt? Tényleg büntetni akarsz? Azt hiszed, nem büntettem magam eleget?-toltam az orra alá a bal alkarom-Látod ezt? Látod ezt, te seggfej?-a nyakamon a verőér már elpattanni készült
Tom arca elsápadt, mikor észrevette a hegeket a csuklóm felett. Nem mondott rá semmit, hiszen Bill éppen ekkor dörömbölt be az ajtón és azzal a lendülettel be is nyitott.
-Mi folyi... Te jó ég!-nézett körbe Tom romokban heverő szobáján. Bill arca döbbent volt.Egészen bele is sápadt a helyzetbe.
Tom is és én is befeszülve, fáradtan néztünk rá, de nem mondtunk semmit. Kisiettem a szobából, bementem az enyémbe és becsuktam az ajtót.
Miután kicsit lehiggadtam, lehúztam a rövid nadrágot és befeküdtem az ágyba. Bill még bekopogott, megérdeklődte, hogy jól vagyok-e, de elküldtem. Nem sokkal később a kimerültségtől el is aludtam.
A másnap reggel nem éppen úgy indult, ahogy azt vártam. A sok feszültség felgyülemlett a testemben és ettől pont úgy éreztem magam, mint akit összevertek. Fájt a vállam, a karom, a combom, a fejem, mindenem. Egyszerűen mozdulni alig bírtam. Az pedig egyáltalán nem segített, hogy valaki rázogatott, hogy keljek fel.
-Anna-hallottam a nevem Tom szájából
-Mennyi az idő?-hunyorogtam
-Délután kettő. Jat leg, mi? Hoztam fel neked egy kávét és egy pohár narancslevet-állt fel az ágyamról-Készülj össze, legkésőbb egy óra múlva indulunk-adta ki a parancsot
-Mi?-ültem fel nehézkesen-Hova?
-Santa Monicara, stúdiózni fogunk.
-Most? Hát, jó...
-Ja,-fordult vissza még mielőtt kilépett volna a szobából-Bill mondta, hogy van egy csomó szám, amit te kevertél és nem is olyan rosszak szóval hozd a laptopod.
Nem volt időm szenvedni és csak remélni tudtam, hogy Bill is velünk tart, de egy gyors kávé, tisztálkodás és öltözködés után kiderült, hogy nagyon nem.
-Én nem érzem magam késznek erre-lóbálta melegítő alsóban Pumba feje előtt a játékcsontot
-Hát mert én aztán igen-néztem rá a sírástól püffedt szemeimmel
-Nincs ihlet, de ma elmegyek bulizni a kedvenc klubjaimba és szerzek-vigyorgott rám
-Tudom, mire megy ez ki-álltam fel a kanapéról-Az hogy itt vagyok, ez az egész Santa Monican... Te szövöd a szálakat, nem igaz?
-A stúdiózás Tom ötlete volt. Már egy hete ezt tervezgeti szóval...-mutatta fel megadóan a kezeit
-A tegnapi után nem hiszem, hogy jó ötlet minket kettesben hagyni.
-Szerintem meg nagyon is az-suttogta
Tom belépett a kocsikulcsot lóbálva.
-Kiálltam a garázsból. Mehetünk?-nézett rám, mire én bólintottam-Laptop?
-A táskámban.
-Szuper.
Beszálltunk a kocsiba és mivel Tom rugalmas volt, kaptam egy fagyit az út közbeni McDrive-nál, ami után már hajlandó voltam kisebb fajta kommunikációra.
-Ez a Daviddal közös stúdiótok?
-Igen.
-És még mennyi idő?
-Másfél óra.
-Hm...
-A ház a tengerpart mellett van. Tetszeni fog.
-Honnan veszed, hogy én nem az a síelős fajta vagyok?-néztem rá a nagy napszemüvegem mögül
-Ismerlek-a szemkontaktus kerülvén belenézett a visszapillantóba, majd ki az üvegen-Imádtad a tengerparti helyszíneket, mert már a levegőnek is más...
-...illata van, igen-fejeztem be a mondatot
Mély, gondterhes levegőt vett.
-Betéptem, nem gondoltam komolyan.
-Tudom-vettem elő a vizemet a táskából és belekortyoltam
-Akarsz beszélni róla?
-A tegnapról? Nem.
-Nem, arról-mutatta fel a csuklóját
-Arról pedig végképp nem-fordítottam el a fejem, majd a sztrádát bámulva éreztem, ahogy Tom puha keze becsúszik az ölembe és az ujjait összekulcsolja az enyéimmel
-Itt vagyok melletted, Anna.
Könny szökött a szemembe, de szerencsére a napszemüveg elrejtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése