"-Gyere, ismerd meg a fiúk gyerekkori barátját, Andreast.
Így hát tettem pár lépést a kézitáskájában kutakodó srác felé, aki felegyenesedett, rám nézett és csak annyit mondott döbbent arccal és kiszáradó torokkal:
-Azt hiszem, mi már találkoztunk-majd hirtelen Billre emelte tekintetét"
"Amint betuszkoltuk a cuccait a szűknek bizonyuló ajtón, becsukta és nekem esett."
"A telefonom csörögni kezdett. Komótosan odasétáltam. Az öcsém hívott.
-Szia, drága. Mi a helyzet?-szóltam bele, majd rápillantottam az órára-Hogy-hogy ilyenkor? Ott nincs éppen… ahh… kurva késő?
-Itt vagyok a kórházban. Aniela, baj van!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése