Sweet little lies

2011. szeptember 19.
-Igen?-szóltam bele álmosan a telefonomba
-Szia. Felébresztettelek?-hallottam meg Tom hangját
-Igen,-vettem egy mély levegőt-de mondd! Mi újság?
-Ria megtudta-a szívem megállt egy pillanatra
-Hogy mi?-a fejemet vakarászva ültem fel-De kitől? Mikor? Mit reagált?
-Akkor nem a te kezed van a dologban?
-Úristen, dehogy!-vágtam rá
-Valaki elküldte neki sms-ben.
-Ki volt? Fel tudja hívni?-dörzsöltem idegesen a homlokomat
-Tudja, ki volt, de nem mondja el-nevetett fel gúnyosan
-Ki kell szedned belőle!
-Tudom…
-És őrjöng?
-Eléggé. Mindent bevallottam neki. Nem akarok többet hazudni neki.
-Mindent?-rökönyödtem meg, de Tom válaszát a nagy hangzavarban nem értettem-Hol vagy?
-Éppen hozzád tartok, úgyhogy főzz kávét. Tíz perc és csöngetek.


Ria!

Tudom, hogy nem vagy hajlandó beszélni velem és ezt meg is értem, de lenne itt pár dolog.
Bár fogalmam sincs, hogy ki küldte neked azt az sms-t, de tudnod kell, hogy Tommal próbáltuk elmondani, csak féltünk. Pont ezt a reakciót akartuk elkerülni, így inkább a szőnyeg alá söpörtük a dolgokat. Persze, tudtuk, hogy az őszinteség lenne a legjobb, de nem akart fájdalmat okozni.
Méltán vagy dühös, de ő is ember. Én is. Bár ez nem sokat enyhít, de mentségünkre legyen, hogy mindketten részegek voltunk azon az estén.

2011. augusztus 21. 23:27

-… kurvára. Nagyon…-haraptam el a történetem végét. Azon a napon szakítottam Benjaminnal, így alaposan felöntöttem a garatra. Igaz, hogy nem voltam belé szerelmes, de jól megvoltunk. Ő mégis egyik napról a másikra lapátra tett.
Szemben velem ült egy jó pár srác, mind nagyfejesek valami zenei kiadónál. Bár az Isten se tudja melyiknél, mert annyi van errefelé LA-ben.
-Na, jó. Mára ennyi volt. Gyere! Haza viszlek-biccentett Tom a kijárat felé
-Jó. Csak segíts felállni-kérleltem
A derekamat átkarolva felhúzott, majd megtámasztott.
Kibotorkáltunk a klubból a hátsó kijáraton és a kocsija felé vettük az irányt.
-Ittál, nem? Így nem… nem vezethetsz-tettem a fejem a vállára és szorosan magamhoz húztam. Megölelt. Kicsit sem volt távolság tartó.
-Egy sört ittam csak, nyugi-súgta
-Olyan jó illatod van-dugtam az orromat a puha nyakához, majd hátráltam
-Hányat látsz belőlem?-ejtett el egy sanda mosolyt
-Ket… nem. Egyet. De az is tökéletes-hátráltam még mindig, de utánam nyúlt és megragadta a kezem
-A mai estém legszebb bókja-mosolygott és kikapcsolta a riasztót
-Meg az egyetlen-keztem nagy nevetésbe


Ismerem magamat és tudom, hogy józanon nem tettem volna semmi rosszat, hiszen nem vonzódom Tomhoz és téged sem akarnálak soha bántani. Sőt! Egy srácra se mozdulok rá, ha tudom, hogy van barátnője. Egyszerűen csak ő volt akkor velem. Ha Bill van ott, akkor vele történt volna meg ugyanez… Az az egy kis csók.


2011. augusztus 22. 0:09
A bejárati ajtónak döntve csókolóztunk. Vadul. Teljesen beindultam attól, ahogy a keze a pólóm alá siklik és nem tagadom, hogy nem csak ott járt.
-Be akarsz jönni?-haraptam rá az alsó ajkára
-Öhm, nem tudom-hajtotta le a fejét
-A nagy Tom Kaulitz bizonytalan-harsányan
-Igen? Beszóltál? Megint-jött egyre közelebb. Szinte már felpasszírozott az ajtóra. Éreztem, ahogy a mellkasa megemelkedik a levegő vételben.
-Kívánlak-simogattam meg az arcát-Gyere be! Te és én. Kurva jó párosítás. Hatalmasat szexelnénk-húztam végig a nyelvem a fülén
-Igazad van-markolt bele a fenekembe-De részeg vagy és nem tudom, hogy józanon is így gondolnád e-rázta meg a fejét értetlenül


Ha hibáztatni akarsz valakit, akkor az legyek én. Én voltam a kezdeményező. Tom csak kísértésbe esett. Ha rajta múlik, akkor nem lesz semmi.
De tényleg, ez csak egy apró csók volt és mindössze egyszer történt meg. Kétszer nem, de egyszer mindenki eleshet.


2011. augusztus 24. 19:43

-Szia-nyitottam ki résnyire a bejárati ajtót-Öh, kínos…-takargattam a piruló arcomat
-Bemehetek?-rántotta fel a szemöldkét
-Csak tessék-tártam ki a bejáratot
Becammogott. Szótlanul megállt az előszoba végén és rám meredt.
-Miért jöttél?-mértem végig
-Még mindig úgy gondolod? Így, józanul is?
-Tom…-hajtottam le a fejem-Igen, de ez nem számít.
Megindult felém. Végre elhatározta magát és újból megcsókolt.
-Akarlak.
-Ez butaság-löktem el
-Nem, nem az-kapott utánam
-Barátnőd van-forgattam a szemem
-Részegen jobban tetszettél-nevetett fel és hozzám bújt
Pont olyan jó volt vele, mint ahogy azt ittasan is gondoltam. Beleremegtem és félénk kislányként feküdtem a karjaiban.
-Megyek…-búgta
-Nem. Nem mész te sehova-húztam végig a nedves ajkamat a nyakán


Tom tényleg szerelmes beléd. Rajong érted. Ne dobd el!

2011. augusztus 27. 2:58

-Szereted, de nem vagy belé szerelmes-vettem ki a szájából és én is szívtam egy slukkot
-Majd… Majd belé szeretek. De add vissza a cigimet-tolta lejjebb a takarót magáról
-Szexi vagy félmeztelenül-jegyeztem meg
-Hát még te-hamuzott
-Te nem bántad meg?-fordultam felé
-Te?
-Fura, de nem.
-Én se…


Remélem, egyszer megbocsájtasz.
 

                               Lisa

2011. szeptember 21.

Tomot próbáltam hívni. Már harmadjára.
-Szia-szólt bele-Bocsi, csak gyúrtam.
-Öh, ja. Oké. Azt hittem, hogy depis vagy.
-Igazából... nem tudom, hogy mi lenne a jobb. Az, ha megbocsájtana, vagy az ha nem-sóhajtott fel-Ma mikor, hol?