You know I am no good - 10.

10.

-Most kell fizetnem, vagy…-simította el a hajamat, ami már szinte megszáradt, a vállamról
-Hagyjuk ezt, kérlek-bújtam még közelebb hozzá
-És kétszeres árat kérsz érte, vagy ez egynek számított?
-Mondom, hagyjuk!-adtam egy puszit az arcára
Az ágyban feküdtünk, pontosabban én a karjaiban. Az egyik keze a fejem alatt, a másik a csípőmön pihent.
-Olyan szép vagy-nézett mosolyogva
-Beteg vagy?-kérdeztem ironikusan és a kézfejemet a homlokára tettem
-Maradj már-vette el a kezem-Komolyan mondtam-csókolt meg
Fura volt Bill. Még a hangja is megváltozott. Ahogy megérintette az ajkával puhán az enyémet, ahogy közelebb húzott, ahogy rám nézett, rá kellett jönnöm, hogy ez nem az az ember, akivel én a reptéren találkoztam.
Amitől minden escort lány, vagy ha úgy tetszik luxus prostituált fél, az az, hogy beleszeret az ügyfélbe. Sajnos én jó úton voltam, hogy ez bekövetkezzen. Volt időm, lehetőségem és okom is bele esni Bill Kaulitzba.
A csókolózásunkat Bill iPhone-jának csörrenése szakította meg.
-A fenébe. Muszáj elindulnom-kelt ki hirtelen
-Miért? Hová mész?-húztam feljebb a paplant
-Tommal öltönyt próbálunk. Ha már én leszek a tanú, nézzek már ki valahogy-röhögött
-Zseniálisan fogsz festeni-ültem fel
-Gondolod?-jött közelebb
-Lássuk csak…-játszadoztam vele-Megmutassam, mennyire jó leszel?-fogtam meg az arcát
-Imádnám, de Tom kinyír, hidd el. Viszont este visszatérünk rá-húzta feljebb a fekete passzos farmerját
Bill elindult, én megcsináltam a hajam és felöltöztem. Gondoltam, lemegyek és ebédelek egyet, aztán pedig olvasok.
Ahogy a lépcsőn sétáltam le, nagy nyüzsgést hallottam. Női kacajok és huhogások. Alig értem le a földszintre, Simone azonnal visszazavart, hogy vegyek fel valami csinosat, mert a Bridal szalonba megyünk ruhaigazításra.
-Hogy mire? De én nem…
-De, de, de. Na menj! Negyed óra és indulunk.
Nem kötekedtem, mert nem igen tudtam, hogy hogy utasítsam vissza ezt a lehetőséget. Necces lenne ekkora tömeg előtt nyilvánosan mutatkozni. Mindegy. Úgy voltam vele, hogy elmegyek, felpróbálom a ruhát és majd este megbeszélem Billel.
Simone mellett ültem a kocsiban, hátul Ria a két barátnőjével csacsogott. Azt hiszem, nyilatkozhatom Sim nevében is: idegbajt kaptunk a vihogásuktól. Majdnem megcsókoltam a földet mikor kiszálltunk a Sunset-től nem messze. Felvettem a napszemüvegem, amíg átsétáltunk az utca túloldalára és bementünk a Bridal-be. Egy csodálatos vintage stílusú épület volt. Szinte ki is lógott a többi közül.
-Hello. Carven vagyok-pattant mellénk az igazi amerikai akcentusával egy nagyon meleg öltönyös férfi
-Simone.
-Oh, már emlékszem. A Kaulitz ikrek kedves mamája. Ő itt a mennyasszony?-nézett végig rajtam-Pompás alapanyag.
-Nem, én vagyok-szólt ki a barátnői gyűrűjéből Ria
-Áh!-pirult el Carven. Szakmai baki. Ciki-Ő is csodás-legyintett nagy mosollyal
Riát elhurcolták mellőlünk, minket pedig felkísértek az emeletre, ahol már várt ránk egy nagy teremben pár varrónő, akik az alakunkra varrják a ruhát.
Amikor megláttam a ruha színét, azt hittem, rosszul leszek. Fekete! Egy koszorúslánynak?! Mintha temetésre mennénk. Persze szó nélkül felvettem.
Csakhamar Ria is megérkezett a fehér Vivienne Westwood-jában. Gyönyörű volt. Tényleg, bár kissé túl extrém volt nekem, de biztos én vagyok túl maradi.
Ria két barátnője cigizni akart, de az üzlet területén nem lehetett, így kitessékelték őket, Simone elment fizetni, így ketten maradtunk. Ő és én. Ha most nagyon dráma királynő akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a piros sarokban ő, a kékben én. Nem mert a szemembe nézni, én pedig szinte már vérszomjasan is kerestem a tekintetét. Egy pillanatra elvesztettem a fejem, de aztán ráeszméltem: ki vagyok én, hogy megítéljem ezt a lányt?
Kisétált a próbaterem erkélyére friss levegőt szívni. Nem szándékoztam utána menni, de megszólított.
-Ne mondd el Tomnak, kérlek!
Ekkor viszont visszavonhatatlanul elborult az elmém és visszakérdeztem.
-Mit mondtál?
-Hogy ne mondd el Tomnak-fordult felém könyörgő arccal
-Te önzőbb vagy mint gondoltam…
-Tessék?-kérdezte döbbenten
-Kikezdtél a vőlegényed ikertestvérével, aki mellesleg velem van. Nők milliói lennének most a helyedben: van egy irtó helyes és kedves pasid, aki imád és akinek olyan családja van, akiket bárki örömmel elfogadna. Egy Vivienne Westwood ruhában állsz oltár elé és olyan esküvőd lehet, amilyet csak akarsz, erre fel itt rinyálsz. Egy elkényeztetett picsa vagy-tettem karba a kezem
-Azt hiszed, nekem olyan könnyű?-suottogta könnyes szemekkel.
-Lássuk csak... Igen-vágtam rá-Ráadásul kikezdtél a pasimmal és képes vagy tükörbe nézni?! Van neked lelkiismereted?-förmedtem rá
-Szeretem őt!-jelentette ki rezzenéstelen arccal
Tudtam, hogy a mondatnak lett volna folytatása. Tudtam, hogy azt préselte ki a fogai között, hogy "ő is engem", de Sim visszajött.
-Jól van édesem, akkor út közben, majd veszünk. Puszi-tette le a telefont-Itt vagyok lányok. Jaj!-sóhajtott fel-Gyönyörűek vagytok. Hagy fotózzalak le benneteket!-kapta elő a kis almazöld fényképezőjét
Az elején ellenkeztünk, de aztán lesütve a szemünket egymás mellé álltunk és valami mosoly-félét erőltettünk mindketten az arcunkra.
-Gyerünk! Karoljátok át egymást!-szólt Simone és a kezeivel hadonászott, hogy ki merre mozduljon
Tudtam, hogy ő fogja az először átkarolni a derekam, hiszen a felismerés után, hogy Bill Kaulitz sosem lehet az enyém és, hogy talán nem vagyok sem elég szép, sem elég okos, sem elég szerencsés, hogy egy ilyen pasi legyen mellettem vagy egy olyan, mint Tom, teljesen letaglózott.
A fényképező vakuzott, az én szívem pedig kettétört, de öröm az ürömben, hogy Riáé is.
-Csodaszépek vagytok! Bár Ria, egy kissé engedjünk le abból a ruhából. Túl rövid, szinte ki van a bokád.
-Rendben-bólintott Ria és elindult az egyik varrónő felé
-Beugrunk az Ivy-ba. Hozunk két tálca vegyes tálat, mert este átjön David. David Jost a fiúk menedzsere, bár gondolom, hogy a fiam már mesélte-legyintett
-Persze. David. Egy csomót hallottam már róla-füllentettem
Levettem a ruhát a ruhát az öltözőben, de amint belenéztem a tükörbe, elsírtam magam. Túl jó nekem Bill, hogy meg se próbáljam megkapni. Persze nem azért, mert híres, inkább azért, mert tudnám szeretni, még a családját is és biztosítani tudná azt az életszínvonalat, amihez hozzászoktam.
Renováltam a sminkemet, felöltöztem és kivágtattam a szalonból.
Simone-nal bementünk az Ivy-ba, Ria az egyik barátnőjével a kocsiban maradt, a harmadik lány a szalontól hazament taxival. A kocsiban maradt lány Kim volt. Kicsit hasonlított Ria-ra. Ugyanolyan unszimpatikus volt.
Sim-mel bedobtuk a csomagtartóba a tálakat és végre hazamentünk. Persze nem volt meglepő, hogy a fiúk nem tollászkodtak annyit, mint mi, így ők már rég otthon voltak. Sőt, Daviddal is találkozhattam. Biztos voltam benne, hogy valahol már láttam. Lehet, hogy valamelyik újságban, amit átböngésztem, hogy infót gyűjtsek a Tokio Hotelről.
Összeült az egész bagázs egy óriási asztalnál, de én Bill fülébe súgtam a következőket:
-Ha igazán éhes vagy, akkor gyere fel két perc múlva és csillapítom az éhségedet-felálltam, elnézést kértem
Tudtam, hogy Bill követni fog. Kétségem se volt e felől. Így is lett. Pontosan két perc múlva halkan benyitott. Én sandán rámosolyogtam és ledobtam a kardigánomat.
-Nagyon éhes vagyok, úgyhogy…-csukta be az ajtót és az alsóajkába harapott. Elnevettem magam. Levettem a ruhámat, addig ő befeküdt az ágyba, majd bebújtam mellé.
-Erre várok reggel óta-búgta és végig húzta az ujjbegyeit a hátamon, mire összerezzentem
-Akkor vetkőzz!-nyeltem nagyot
Egy fél órával később Bill már a bocsánatkérése közepén tartott.
-Elfelejtettem szólni. De a koszorúslánykodás nem olyan rossz-simogatta az arcomat
-Nem kéne a nyilvánosság előtt megjelennem és gondolom, hogy napszemüvegben nem illeghetek az oltár elé.
-Tedd fel az olvasó szemüvegedet-szólt alig érthetően, mert puha puszikat adott a nyakamra. Imádtam. Olyan jó érzés volt, ahogy a nedves szája lassan végig húzódik a nyakamon.
Fölém hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Gyönyörű vagy-mondta komolyan
-Te meg fantasztikus-haraptam rá a szájpiercingjére

A rémisztő az, hogy kibírtam volna mondani azt, amint életemben még csak egy férfinek mondtam.
Bebújt a fülem mögé, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
-Az normális, hogy már most várom, hogy lefeküdjünk aludni?-csókoltam meg
Billel aztán csatlakoztunk a többiekhez. Legtöbben az asztalnál ragadtak, ott beszélgettek,a srácok kint ittak egyet a teraszon. Eszembe jutott, hogy van egy kis elintéznivalóm Gustavval, így elindultam kifelé, keresztül a nappalin.
A terasz üvegajtaján túl megláttam, hogy David, Tom és Gustav beszélgetnek ott egész pontosan, Georg és Bill sehol.
-Sziasztok-kukucskáltam ki az ajtón-Gustav, ideadod a iPododat, hogy rámásoljam az enyémre azt a számot, amit mondtál?
-Ja, persze-pattant fel-A kabátom zsebében van. Mindjárt hozom-surrant be mellettem
Pár szót váltottam Tommal, amikor Ria a nappali közepéről kiordított Tomnak:
-Szívem, tudnál jönni?
Azt hiszem, semmi indítéka nem volt, csak félt, hogy elkotyogok neki valamit. Buta liba. Tudhatná, hogy nem teszem meg neki azt a szívességet.
-Megyek. Elnézést!-intett Davidnak-Addig dumáljatok. Mindjárt jövök és hozok egy üveg...-húzta a száját
-Egy üveg pezsgőt. Ünnepelünk. Végre megismerhettem Bill csodás választottját-pásztázott végig David
Én pironkodva leültem, Tom pedig becsukta az ajtót.
-Tom odavan érted-bökött a Ria felé sétáló srácra
-Hogyan?
-Az esete vagy. Tényleg. Nem is értem, miért van Ria-val. Imádja a szőkéket. De nem hiszem, hogy magyaráznom kell ezt neked. Te is tisztában vagy vele, hogy tetszel neki.

-Én...-nyögtem, de folytatta
-Gustav a tenyeredből eszik. Georg azt mondta, mielőtt leszállt a gépem, hogy ő még ilyen jó nőt nem látott. Mind ezt tetézendő, hogy Simone imád. Áruld el, hogy csinálod?-kortyolt a ginből, ami a kezében volt
-Magam sem tudom-nevetettem zavartan-Egy a lényeg: hogy Bill odalegyen értem.
-Na, igen-bólintott és szétnézett-Szép az este-tette hozzá, majd mély levegőt vett-Mennyi is a tarifád?
-Mi?-kaptam fel a fejem
-A tarifád... Napra lebontva persze…