-Nem is rossz!-mért végig kajánul Bill, miközben én éppen a lengyel helyszínnel telefonáltam, miután Axel a fülemhez nyomta a telefont, így én csak egy apró mosollyal köszöntem meg az elismerő kritikát
Már negyedik napja öltöztem a Bill által választott ruhákból és tetszett, hogy előre engednek az ajtóban, hogy mindenki flörtölni próbál és hogy Tom szemei minden nap úgy csillognak, mint mikor majdnem öt év után újra találkoztunk.
Georg viszont furcsán távolság tartó volt egészen péntekig.
Csak Tom és én voltunk a konyhában. Éppen egy adag kávét főztem le, mikor halkan megemlítettem az észrevételem:
-Georg túl kedves ma velem. Megkért, hogy menjek át holnap este-néztem rá a konyhapultnak dőlve gyanakvóan
-Talán megemlítettem, hogy könyörögtem, hogy fogadj vissza, de te nemet mondtál, mert rendbe akarod hozni vele. Szívesen-mosolyodott el halványan és kivett két bögrét a szekrényből
Egészen közel állt hozzám, éreztem az illatát. Ilyenkor mindig ugyanazt skandáltam magamban - "Riat választotta, Riat választotta..." - de nem volt túl hatásos. Imádtam, hogy olyan magas, és bolondultam a széles hátáért. Legszívesebben szorosan megöleltem volna, de ehelyett csak unottan hozzá tettem:
-Oh, hát ezt mondtam volna? Jó tudni. Szóval könyörögsz, mi?
-Könyörgöm, bolondulok, epedezem érted-bámult rám a huncut őzike szemeivel
Egy pillanatra remegni kezdtek az ajkaim, de úrrá lettem a helyzeten és egy hideg kacaj után igyekeztem a kávéfőzőre összpontosítani.
-Amúgy ma este érkeznek meg a fények meg a ledfal-öntött tejet az egyik bögrébe-Szóval a többiek bent maradnak, még Adrian meg Chris is.
-Nekem nem szóltak-néztem rá értetlenül
-Mert elkértelek.
Lefagytam. Csak kérdőn néztem rá, mialatt ő kivette a lefőtt kávé a kezemből és mindkét bögrét tele töltötte.
-Imádom a hosszú kávét-tette hozzá
-Megmagyaráznád?
-Ma átmegyek hozzátok-ült le a kis négyzet alakú asztalhoz a kávéjával
-Mi? Minek?
-Új dalokon fogunk dolgozni-fordult vissza-Segíteni fogsz és közben perverz üzenetekkel bombázzuk...-mély levegőt vett-Georgot-suttogta
Igazából örültem neki. Egy este Tommal. Tökéletes alkalom, hogy még inkább elhúzzam előtte a mézesmadzagot. De persze fújtatva viharzottam ki a konyhából a kávémmal, hogy úgy tűnjön, mintha zavarna a dolog.
-Jó, de te fizeted a pizzát!-böktem oda
Persze, miután beszámoltam Dunjanak a fura lengyel pasival történő beszélgetésemről, miszerint nem tudjuk majd megoldani ott a hangosítást és kereshetünk más helyszínt, rohantam Billhez, hogy tájékoztassam.
-Én is randizok ma, ha ez érdekel.
-Bill! Ez nem egy randi és ne bámuld a melleimet-csettintettem egyet az arca előtt-Nem nagyok meg semmi szóval nem kell nézni!
-De attól még mellek és jók-vont vállat
-Bill!
-Modell, nézd!-nyomta az arcomba a lány instagramját
-Dögös-vettem ki a telefont a kezéből-Na és Natalie?-pillantottam fel rá
-Vele holnap találkozom.
-Nem... nem erre gondoltam, te is tudod, mindegy-csaptam a homlokomhoz-Skalp gyűjtő vagy, Bill. Ha esetleg mégis beszélnél arról, hogy ki bántott meg Los Angelesben...
-Inkább beszéljünk rólad-kortyolt bele az energiaitalába-Dobd be magad. Tudod, szexi bő ing, csini bugyi, nem kell magyaráznom, ugye?
-Szombaton pedig Georggal vacsizok-mondtam büszkén
-És még én vagyok skalp gyűjtő, ribanc.
-Tőled tanultam.
Este hétkor aztán Tom a laptopjával a kezében és a kocsi kulccsal az ujján megtalált, így elindultunk hozzánk.
Kicsit feszélyezetten indult a munka, de mikor megjött a pizzánk és túl voltunk a második üveg sörön, akkor már megállás nélkül nevettünk.
-Jó, de azt muszáj megírnod neki, hogy meztelen vagy és épp a Szürke ötven árnyalatát nézed.
-Tom!-haraptam egy nagyot a kukoricás pizzámból
-Miért? Tetszett neki az a film-kezdte megint a gépet nézni
-Várj, várj, írt!-nyitottam meg az üzenetet-Azt írja, hogy alig várja, hogy holnap ott legyek nála. Jó, ez nem volt valami kreatív, Listing, tudsz te ennél jobbat is-küldtem egy kacsintós fejet válaszul
-Igen, tud? Kérlek, hazudj máshol!-nézett rám Tom
-Georg igenis... Ahh... Nem fogok magyarázkodni, Kaulitz. És ha nem haragszol, most megfürdök-pattantam fel az ágyamról
Összeszedtem egy bő inget, egy csini bugyit és egy combig érő zoknit.
-Amúgy gondolom, itt alszol.
-Hát-nézett rá az órájára-vissza is mehetek, csak ittam.Aha, ivott, persze, nem mintha ez bármelyik Kaulitzot is megakadályozná a vezetésben.
-Van még egy takaróm a felső szekrényben, ha gondolod-indultam el a fürdőbe
Egészen sokáig piperkőcködtem a tükör előtt. Nem tudtam eldönteni, hány gombot hagyjak szabadon, a zoknit pedig kicsit túlzásnak éreztem, de erőt vettem magamon és kimentem. Tom épp akkor lépett ki a konyhából és majdnem belém ütközött.
Még levegőt is elfelejtett venni, miközben végig mért.
Próbáltam magabiztos maradni és természetesen viselkedni, de igazából én minden alkalommal, mikor meglátom őt úgy érzem magam, mint akkor ő.
-Kidobtam a...-nyalta meg az alsó ajkát
-Köszi-indultam vissza a szobába-Amúgy ez nálatok valami családi szokás, hogy a melleimet bámuljátok?-szóltam pimaszul
Próbáltam tovább viccelődni vele Georg üzenetein, de szótlan lett. Végül hajnali kettőkor összecsaptam a laptopom és elkezdtem lepakolni az ágyról.
-Hol aludjak?-tette fel a kérdést félénken
Erre nem számítottam. Reméltem, hogy majd erősködik, hogy hagy aludjon velem és majd visszautasíthatom, de jól beleköpött a levesembe.
-Aludhatsz Adriannál, a földön vagy akár velem egy ágyban is, nekem mindegy.
-Gáz lenne, ha itt aludnék, nem?
-Mmmh, nem hiszem. Mármint felülemelkedhetünk, nem? Felnőttek vagyunk.
-Persze, igaz. Dönts te, én elmegyek addig wc-re.
Végül a párnámat középre toltam és két takarót az ágy két oldalára tettem, majd leoltottam a nagy villanyt, felkapcsoltam a kis lámpámat és befeküdtem az ágyba.
Tom még csak egy huncut pillantásra se méltatta a helyzetet, hanem elindult az ágy felé.
-Ugye, nem farmerben fogsz aludni?-ráztam meg a fejem-Ne már, Tom! Láttalak már gatyában-nyomkodtam a telefonom, mintha nem érdekelne a dolog
Tom végül lehúzta a pólóját, majd kibújt a farmerjéből és a székemre dobta. Bemászott mellém az ágyba, majd leoltotta az olvasó lámpát. Én aludtam a fal mellett, ő pedig kifelé fordulva feküdt és jó éjszakát kívánt.
Nem nyúlt hozzám. Még csak meg sem próbált rám nyomulni. Annyira szenvedtem. Olyan volt, mintha a mellkasomra ráült volna valaki. Ordítani akartam, ordítanom kellett.
Hangosakat sóhajtottam és próbáltam aludni, de nem ment.
-Jól vagy?-fordult felém Tom
-Légszomjam van. Feszült vagyok nagyon-suttogtam
-Hozzak vizet vagy kinyissam az ablakot egy kicsit?
-Nem, én nem... Legszívesebben üvöltenék.
-Hát... Ha gondolod, nyugodtan.
Nem értette, mit akarok, ezért úgy döntöttem, az őszinte kommunikációt választom. Felé fordultam és közelebb bújtam, a jobb lábammal átfontam a csípőjét. Gyengéden átkarolt és nyomott egy puszit a homlokomra. Megsimítottam az arcát és egy apró csókot nyomtam a szájára, amit egy csókkal viszonzott. Ráharaptam az alsó ajkára és elkezdtem kigombolni az ingem.
-Dugj meg, most, keményen! Elégíts ki!-suttogtam, miközben le sem álltam az ajkainak harapdálásával
-Anna, ez nem jó... Rossz ötlet-lökött el egy kicsit magától
-Ordítanom kell, tegyél róla!-löktem hanyatt és a csípőjére ülve folytattam tovább a vetkőzést
Én is tudtam, hogy rossz ötlet, de azt éreztem, hogy ha még egy percig anélkül kell léteznem, hogy teljesen érezhetném őt, akkor meg fogok fulladni.
Végig simított a combjaimon, beleakasztva az ujját a zokniba, majd mikor megszabadultam az ingtől, magához ölelt, lejjebb húztam a boxerét, ő arrébb tolta a bugyimat és azonnal könnyebb lett minden.
-Tom, Tom, várj! Van nálad... van... óvszer?-állítottam le egy pillanatra
-Nincs, nem úgy készültem, hogy mi most... Hagyjuk akkor vagy?
-Ne, ne hagy abba, kérlek! Kérlek, ne!
Kis idő múlva már újra kaptam levegőt. A szívem megtelt vérrel, a tüdőm pedig oxigénnel és Tom karjaiban aludtam el.
Reggel egyedül keltem csukott ajtónál, de a hangokból ítélve azt sejtettem, hogy Tom reggelit készít, így gyorsan felhívtam Billt, aki rekedt hangon szólt bele a telefonba.
-Bill, Bill, bocsi, ha felkeltettelek.
-Semmi-vett egy mély levegőt
-Hibáztam.
-Mindenki hibázik.
-Lefeküdtem Tommal-kaptam a fejemhez-és nem védekeztünk.
-De nem ekkorát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése