Love game-23.rész

Vegyes érzelmekkel tekertem szét a kábeleket április 11-én Rómában. Még mindig haragudtam Tomra, de ez már valamelyest elült. Nem is nagyon értettem a helyzetet. Szeretem őt, de egy részem mégsem engedi kiteljesedni ezt az egészet. Még mindig nem tudtam, hogy mi lesz velünk 4 nap múlva, ha a turné véget ér, csak azt, hogy a távkapcsolat nem fog menni nekünk.
-Ne örlődj, kicsi lány-simogatta meg a hátam Axel. Gondterhelten kifújtam a levegőt és rámosolyogtam-Ez nem volt túl meggyőző-rázta a fejét-Mit szeretsz benne a legjobban?
Gondolkodóba ejtett. A legelső dolog, ami eszembe jutott, hogy írtó jó vele az ágyban. Kajánul elvigyorodtam, mire Axel legyintett:
-Azon kívül.
-Mindent-válaszoltam értetlenül-Ha nem lennék benne olyan biztos, hogy nem fog működni, akkor azt mondanám, hogy ő életem szerelme. De a helyzetünket tekintve ez lehetetlen-ropogtattam meg a nyakam
-Miért vagy benne olyan biztos?
-Ugyan kérlek-vontam vállat-Ő Tom Kaulitz.
2 szó, 10 betű. Ennyi a nagy igazság: Tom Kaulitz. Ennek a névnek a hallatán senki nem a hűségre asszociál.
Ha már Herr Kaulitzról van szó, azt is meg kell említenem, hogy egész nap nem is láttam. Lapított, mint nyuszi a fűben, egészen az esti koncertig, amikor is betámadtam a fülmonitorral.
Szótlanul, dühös arccal odasétáltam hozzá és rendre utasítottam:
-Vetkőzz!-libbentettem meg a pólóját
Kajánul elvigyorodott és elkezdte lassan lehúzni magáról. Miután végzett, durván belenyomtam a fülébe a szerkezetet, körbetekertem rajta a vezetéket és a nadrágja szélére akasztottam.
-Kész-fordultam sarkon és elindultam az orrom irányába. Most jönne az, hogy „de utánam szólt és megcsókolt meg miegymás”, de nem. Az arcomra grimaszként ült ki a meglepődés, hogy nem szól utánam.
Egész koncert alatt töprengtem, hogy vajon miért nem. Talán már nem szeret? Érdekelne engem, ha nem szeretne? Én szeretem?
Egy percre se ment ki a fejemből az, hogy nem érdeklem. Hogy mikor koncert közben kijött törölközőért, még csak rám se nézett. Mi ütött belé?
-Nem gondolod, hogy talán neked kéne engedned?-lóbálta a lábát az egyik láda tetejéről Adrian, mialatt a narancslevemet szürcsölte
-Nem gondolod, hogy felemelhetnéd a seggedet és segíthetnél?-húztam ki az erősítőt. Adri felállt és letette a ládára az üdítőmet. Én felemeltem a kis papír dobozt és megrázogattam-Megittad, te szemét?-csaptam vállon
-Ne legyél agresszív, drága-mosolyodott el-Fáj az igazság, mi?-nevetett fel
-Nem. Az fáj, hogy ítélkezel-jelentettem ki. Még mindig csak nevetett, amivel nagyon felidegesített.
-Anna!-szólt Axel
-Mi van? szóltam vissza erélyesen
-Nyugi, nyugi. Csak Tobi keres telefonon-nyújtotta a mobilját
-Ki? Tobi? Mit akar?-Axel csak vállat vont
-Szia, Anna. Itt Tobias-halladszódott a vonal másik végéből
-Mondd-szűrődött ki a fogaim közül
-Lenne itt valami. Gustav azt mondta, hogy kérjelek meg, hogy gyere el a szerkója tartójának a kulcsáért. Nála maradt véletlenül.
-Mi a fasz van?-hördültem fel
-Gustav mélységesen sajnálja-kuncogott bele a telefonba
-Add Gustavot!-mordultam rá
-Ö... Ő most inkább nem kíván veled beszélni. Amúgy dühösnek hallatszol mi a baj?-gúnyosan-Tudod, mit? Ne válaszolj. Majd elmondod, ha ideértél... de siess!
-Igyekszem, de előtte szabad átöltöznöm, ugye?-húztam ki a pólóm nyakát. Leizzadtam a stressztől.
-Hallottam valami kis pöttyös ruháról. Légyszi, azt-kérlelt
-Meglátom, mit tehetek. Cső-tettem le a telefont
Megkaptam a hotel címét, így a gyors ruhacsere után már indultam is taxival. Felsétáltam a negyedikre, ahol egy eldugott szárnyban voltak a szobák.
-Tényleg édes ez a kis pöttyös-sóhajtott fel ironikusan Tobias
-Olyan kényelmes. Nem is sejted. Na hol van az az anyaszomorító?-tettem karba a kezem
-Az az ajtaja-bökött a 432-esre
Közelebb léptem és kopogtam. Beletúrtam a hajamba és nekidőltem az ajtófélfának. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Gustav sehol. Tom állt ott.
-Ez biztos valami rossz vicc, igaz?-sütöttem le a szemeimet
-Gyere be!-fogta meg a kezem
-Te csak szivattál a Gustavossal?-mutattam fenyegetően Tobi felé
-Gyere már-húzott be Tom az előtérbe, majd becsukta mögöttünk az ajtót
-Átvertetek-ráztam a fejem
-Mi volt egy hónappal ezelőtt?-karolta át a derekam
-Mi?-húztam össze a szemöldököm
-Ez-nyelt egy nagyot és megcsókolt. Hát persze! Egy hónappal azelőtt csókolóztunk először és lényegében akkor jöttünk össze.
Mosolyogva kinyitottam a szemem a szenvedélyes csókja után.
-Azt hittem, elfelejtetted-simogattam meg az arcát. Egy fehér vékony pólót viselt sötétkék farmerrel. Az arca picit borostás volt. Imádtam.
-Én nem, de te igen. Fáradj beljebb-intett a lakosztály felé
Besétáltam a hálóba, de ami ott várt az dermesztő volt.
-Tom Kaulitz! Te tudsz ilyet?-pislogtam nagyokat
-Úgy néz ki-lépett mögém és adott egy puszit
-Ülj le és válasz az étlapról!-indult el az asztal felé
Nem tudtam megmozdulni. Egyszerűen gyönyörű volt a látvány. Csodás. Tomra nem vallóan romantikus. Ahogy az ablakból kinézve láttam a tengert és éreztem a sós illatát. Az egész légkör melengető és bájos volt.
-Jössz már? Éhes vagyok-igazgatta az evőeszközeit nagy vigyorral-Ne akadj fent a látványon. Ez csak a kezdet...