Veled minden klappol. Te vagy a jó fiú és nem jött veled együtt a másik, a rossz és vadító srác, aki elcsavarhatná a fejem. Ha van is olyan, akkor pedig figyelmen kívül hagytam, mert nekem nincsen más ezen a bolygón, csak te. Te.
Te, aki, ha fagyit kérek, veszel nekem és még azt is némán tűröd, hogy az orrodba nyomom. Az első ember, aki értékeli az én szarkasztikus és bekattant humorérzékemet.
Te, aki virággal vársz az első igazi randinkon, amit a dédnagymamád kertjéből szedtél és azóta is, ha gyöngyvirágot látok, te jutsz róla az eszembe. Te.
Akkor is megvársz, ha egy órát kések, mert nem tudok mit felvenni. Egy óra próbálgatás után aztán megjelenek egy furcsa és megfejthetetlen összeállításban, amitől Karl Lagerfeld azonnal szörnyet halna és te mégis értesz. Pontosan tudod, hogy mit miért vettem föl és gyönyörűnek tartasz.
Minden reggel a te szavadra kelek és a tiédre fekszem. Könyvbe kéne fűzni az smseidet és kiadni, hogy a sok tróger pasas tanuljon tőled. Tőled.
Szeretem, hogy mikor csak elmosolyodok, tudod min mosolygok. És szeretem, hogy a legrosszabb pillanatokban is csak mosolygok, mert megnevettetsz.
Szerinted minden porcikám hibátlan és jól esik ezt hallani, mégha nem is hiszem el. Szerinted nincs még egy ilyen zöld szempár, mint az enyém, és ha ez csak hazugság, akkor is azt kérem, hogy hazudd újra.
Őrült vagyok és végre nem érzem magam egyedül. Te is az vagy. Te.
Tetszik, ahogy vezetsz. Ahogy hátra nézel, hogy jön-e valami mögöttünk és mikor visszafordulsz mindig rámvigyorogsz kacéran.
Óvsz és tudom, hogy ez csúnyán hangzik, de direkt elesnék, csak hogy te elkapj és mégközelebb érezzelek magamhoz. Már ha érezhetlek annál is közelebb, mikor éjjelenként hozzám bújsz és kérlelsz, hogy ne húzódjak el.
Szeretlek reggel, mikor szuszogva felébredsz és adsz egy puszit. Szeretlek délben, mikor a hányinger kerülget a túrógombócos rántotthusodtól, amit te jóízűen eszel és szeretlek este szeretni a puha sötétben.
Tényleg minden klappol. Klappolna... ha itt lennél velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése