Anna-Lena naplója - 05/12/12 (hétfő)

Kedves Naplóm!

Tegnap azzal zártam, hogy remélem nem találkozok Maxszal. Erre fel az első szünetben szembe jött velem, amikor éppen Manuelahoz indultam, hogy kipanaszkodjam magam. Csak félénken odaköszöntem és próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire zavarban vagyok.
A harmadik óra után összefutottam Gustavval és Alexszel. Gustav rögtön Tomról kezdett faggatni.
Furcsa, de ahogy neki is elmondtam, nem volt rám olyan nagy hatással Tom Kaulitz. Ja, persze… Majd pont egy ilyen srác!
Gustav mesélte, hogy tegnap beszélt Tommal és teljesen el van ájulva magától, hogy én simán meglehetettem volna neki. Úristen! Részeg voltam. Józanul még akkor se kezdenék egy ilyen sráccal, ha fizetnének érte. Na jó, talán akkor igen…

Anna-Lena naplója - 05/12/11 (vas.)

Kedves Naplóm!

Tegnap volt a végzősök bálja, amikor is végre odaálltam Max elé és elmondtam neki, hogy számomra ez több, mint puszta barátság. Elég hűvösen fogadta, nem mondott rá semmit.
Aztán egész este próbáltam beszélni vele. Csak pár nyomorult szót akartam kicsikarni belőle, hogy mégis mi a véleménye a kialakult helyzetről. Végtére is 11 éve ismerjük egymást. De elkerült.
Mit is tehettem volna?! Leittam magam. Nem így terveztem az estét, de sikerült úgy berúgnom, mint még soha ezelőtt. Szerencsére az egyik harmadikos srác, Gustav Schäfer, a szárnyai alá vett. Ő jóban van Maxszal, de nem igen mondott véleményt a dologról. Vagy legalábbis nem emlékszem rá, hogy mondott volna.
Persze Gustav is jól akarta érezni magát, így leültetett az egyik asztalhoz, hogy ő tudjon egy kicsit bulizni, ahol a híres-neves Kaulitz ikerpár ült, akik velem egy idősek. Egyszer már találkoztam velük egy buliban. A fekete hajú csak épphogy rémlett, viszont Tom Kaulitzra egészen világosan emlékeztem. Mindössze 30 percet töltöttünk egy helységben, de úgy jöttünk ki onnan, hogy ő megkapta tőlem az aluliskolázott bunkó címet, én pedig a szőke picsa jelzőt. Erre, mit ad Isten, újra találkozunk.
Ahogy dülöngélve leültem az asztalhoz, Tom egy pohár whiskyvel a kezében megkérdezte, hogy jól vagyok e. Hozzá vágtam, hogy: „kussolj, szerinted egy idióta vagyok, nem de?”. Közelebb ült hozzám és beszélgetni kezdtünk. Mint, ahogy ma leírta nekem msn-en (mert bizony ma rám írt) remekül elbeszélgetett velem és nem is gondolta, hogy ilyen értelmes vagyok. Rémlik valami, hogy többször megkértem, hogy dugjunk, de hárított. Majdnem 1 éve barátnője van. Valami Sabrina. Szép név. De persze azt hozzá tette, hogy ha nem lenne… Nos, akkor már biztos valamelyik mellékhelységben lennénk.
Nagyon kedves volt hozzám. Megdicsérte a ruhámat és a mai monológja alapján tényleg figyelt rám, egy csomó információt megjegyzett rólam, többek között azt, hogy hány fiúval voltam eddig. Vicces. Aztán azt is mondta, hogy egyszer elmehetnék megnézni a zenekari próbájukat.
A bálon, olyan fél egy körül aztán odajött hozzám Max, hogy menjek vele. Azt nem tudta megmondani, hogy hova, csak el. Nemet mondtam. Nem tudom, hogy azért mert haragudtam rá, vagy azért mert túl jó volt Tom társasága. Talán mindkettő. Búcsúzóul aztán még megkérdezte Max, hogy adok e neki egy csókot. Persze, hogy nem!!!
Tommal, Gustavval, Billel, Georg Listinggel, Richarddal, Alexszel és a vörös hajú Schlagival hajnali háromkor mentünk be a városközpontba. A pékséggel szembeni buszmegállóban összefutottunk Maxszal. Ő kísért haza, de a fél órás gyaloglás alatt nem igen beszéltünk. Aztán a házunk előtt elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy így alakult.
Nos… Ennyi.
Holnap hétfő. Remélem, hogy nem találkozom Maxszal a suliban!!!

You know I am no good - 17.

17.

-Úgy érzem magam, mint egy óvodás-temette az arcát a kezébe Ria
-Úgy is viselkedtünk-válaszoltam
1 óra veszekedés után a harci helyzet a következő volt: mind a négyen (Tom, Ria, Bill és én) a nappali kanapéján ültünk. Simone parancsolt minket oda, amikor Tom neki esett a testvérének. Persze rendesen eltalálta Billt, így szegény egy nagy zacskó fagyasztott borsóval próbálta hűteni az arcát.
-Na jó, nekem ebből elegem van-állt fel Ria
-Ülj vissza!-kiáltott rá Simone, aki gondterhelt arccal pásztázott mindannyiónkat
Mindenki más (Gustav, Gordon, Gordon szülei és Sim szülei) elment a belvárosba vacsorázni, így négyünkön és Simone-on kívül még a puffon ülő Georg volt a házban.
-Valaki magyarázza meg nekem, hogy mi történt-mondta Simone, majd várt egy kicsit-Senki?! Akkor ez az egész őrület a nagy semmi miatt tört ki?!-ordított
-Én csókolóztam Tommal. Egyszer-sütöttem le a szemeimet
-Hogy mit csináltál?-döbbent le Simone
-De részeg voltam és nem jelentett semmit-magyarázkodtam
-Tom?-fordult a nagyobbik fia felé Simone
-Igen. Tényleg csókolóztunk. Meg…-köszörülte meg a torkát Tom
-Igen? Hallgatlak-tette karba a kezét Simone
-Tegnap kavartam egy lánnyal-bökte ki
-Micsoda?-fordult felé Ria-Kivel?
-Irinának hívták.
-És pontosan mit is jelent az, hogy kavartatok, Kaulitz?-faggatózott Ria tovább
-Ne menjünk bele…-hárított Tom
-Nem, Tom. Mondd el! Kiteregetjük az összes kártyánkat, nem de?-szólt rá Simone
-Hát jó. Ti akartátok. Ő orálisan elégített ki engem, én pedig kézzel őt. Na… Most már elégedettek vagytok?!-dőlt hátra Tom. Georg arcára mosoly ült ki, de próbálta leplezni.
-Kösz, Tom a kendőzetlen őszinteséget-forgatta a szemét Simone
-Nincs mit-dobolt a hasán
-Bill-fordult a szeme fénye felé Simone
-Én ő… Én régebben… Hogy is mondjam?!-vakargatta a fejét a kisebbik Kaulitz
-Riát tömte, amikor már együtt jártunk vagy egy éve. Szóval lyuksógorok vagyunk, tesókám-nézett a nagy barna szemeivel az öccsére Tom
-Fogd be!-vetette oda Bill, majd gondterhelt arccal megkérdezte-Honnan tudtad meg?
-Ezt végig tudtam. Még anno Ria sms-t kapott egyszer tőled, amikor zuhanyozott. Hogy ne csengjen folyamatosan a telefon, gondoltam gyorsan megnyitom az üzenetet és bezárom, de mivel az első sor az volt, hogy „úgy kívánlak”, gondoltam csak elolvasom-vett egy mély levegőt Tom-Viszont, ahogy hallom vannak itt egészen friss események is-tette a kezét a tarkójára
-Aniela… Ezért megöllek, te ribanc-tette keresztbe a lábát
-Mi?-hajolt ki Tom és rám meredt-Te tudtál róla és nem szóltál?
-Én… nos…-habogtam
-Köszi-dőlt vissza Tom-Amúgy a kertész mondta, hogy a minap látott titeket a feljárón csókolózni.
-A kertész?-nézett döbbenten Simone
-Hogy mi?-néztem Billre-Én nem erről tudok. Én csak a konyhapultos sztoriról tudok, mivel annak voltam a szemtanúja. Bár ebből ítélve gondolom, hogy arról se tudnék, ha nem nyitok rátok véletlenül-hadartam ingerülten-Te szemét!-néztem dühösen Billre
-Konyhapult… Egyre jobb-konstatálta Tom nyugodtan
-Nem tartozom elszámolással neked-fordult felém Bill
Simone Georg felé indult.
-Bocs, Georg, de hagy üljek le. Ez már túl sok nekem. Jézusom…
Georg illedelmesen átadta a helyet.
-Még valami, amiről tudnom kéne?-támasztotta a fejét az ikrek anyukája
Georgra meredtem, aki megrázta a fejét, ezzel biztosítva engem, hogy senkinek nem mondta el. Tehát, akkor Tom se tudhatja.
-Ria terhes volt tőlem-pillantott ki Riára Bill
-Mi?-nézett Tom a lányra-Ez igaz?
-Bill megígérted, hogy nem mondod vissza-csaptam Bill karjára
-Aniela, te ezt tudtad?-nézett rám Simone tátott szájjal
-Ria nemrég elmondta…
-Ria?-nézett kérdően Simone a lányra
Ria megint sírni kezdett.
-Igen, ez igaz-szipogott-De még az első hónapban elvetettem, mert tudtam, hogy mit akarok. Téged, Tom-szorította meg Tom kezét, de az elkapta onnan
-Látszik… Azóta is Billel kavarsz-mondta gúnyosan Tom
-Csak az a két alkalom volt. Esküszöm!
-Persze... Meg a többi még, amiről nem tudunk-rázta meg a fejét az idősebbik Kaulitz-Elegem van-állt fel-Ezért nem lesz esküvő, mert hazudozol össze-vissza. Úgy voltam vele, hogy rendben, kavartatok Billel, megbocsájtok, mert mindkettőtöket szeretlek, de az, hogy eljátszod a bizalmam újra meg újra, amikor én feladnám érted a legszebb éveimet-megdörzsölte a lehunyt szemeit-Holnap mindenki húzzon el, mert nem lesz esküvő. Te pedig-mutatott Riára-mire haza jövök, addigra tűnj el!-indult ki a nappaliból
-Tom, kisfiam, hová mész?-kiabált utána Simone
-El…-jött a válasz
Mindenki néma csendben volt. Egyedül Ria pityergése keltett zajt.
-Mélyen csalódtam mindannyiótokban-mondta Simone-Ria, hallottad Tomot-adta ki az útját-Ti ketten pedig menjetek a szobátokba és beszéljétek meg!
Felálltunk Billel és elindultunk fölfelé. Ria is jött utánunk, de ő a sajátjába ment.
Ahogy beértem, előkaptam a bőröndömet az ágy alól és elkezdtem pakolni.
-Mit csinálsz?-meredt rám Bill
-Elmegyek. Nem maradok itt tovább…
-Még neked áll följebb, amikor te kavartál az ikertestvéremmel?!-csapta be a bőröndömet
-Nem értesz te semmit-kaptam fel a fejem
-Mivel nem mondasz el semmit!-indult meg az ablak felől Bill
-Jó, elmondom-közöltem vele
-Helyes. De ne most. Fárasztó nap volt ez. Túl hosszú-kezdte csókolgatni a nyakamat
-Bill, hagyjál már!-löktem el magamtól
-Figyelj, Tommal kavartál, pedig pontosan tudtad, hogy nekem ez mennyire fáj…
És igen. Pontosan tudtam. Semmilyen részegség nem veszi el annyira az ember eszét, hogy ne tudja, hogy a nappaliban könyörgő Bill Kaulitz egyet kért tőlem: csak Tommal ne.
-Oka volt.
-Mégis mi? Direktben akartál beletiporni a lelkembe?-nézett a nagy őzike szemeivel rám
-Szeretlek, Bill-simogattam meg az arcát
-Ha szeretnél, akkor tiszteletben tartanád az igényeimet és azt a gyönyörű szádat másra használnád-csókolt meg-Végülis ezért fizetlek.
A szavai teljesen lerombolták az önbecsülésemet. Kivoltam. A mindig magabiztos Anielából egy roncs lett, így adódott, hogy engedtem neki.
-Jó-nyeltem egy nagyot-Feküdj le!
Utólag már azt hiszem, hogy mindketten belátjuk, hogy gusztustalan és lealacsonyító tett volt részemről is, hogy belementem és a részéről is, hogy tárgyként kezelt.
Bill lekapta a pólóját, végig feküdt az ágyon a szürke, feszes farmerjában, majd felkapcsolta a kis lámpát, én pedig le a nagyot, így csak egy kis halvány fény volt a szobában.
-Vetkőzz le!-adta ki a parancsot és előkapott egy szál füves cigit a fiókjából, majd lerugdosta a bőröndömet az ágy végéből
-Azt hittem, utálsz érzelmek nélkül…
-Kényeztetésre vágyom-tette a cigit a szájába és meggyújtotta a cigit

Bűntudatból és kötelességből gondoltam úgy, hogy szükségem van az önmarcangolásra, így kibontottam a hajamat, levettem a trikómat, a nadrágomat, a melltartómat és végül a bugyimat.
-Gyere ide-súgta kéjesen Bill
Ráfeküdtem és elkezdtem kigombolni a nadrágját, amit aztán lerángatott ő saját magáról.
Lejjebb csúsztam és elkezdtem a nyelvemmel, majd a számmal izgatni a legérzékenyebb pontját.
Hatalmasakat sóhajtott közben és a fényben gyönyörűen kirajzolódott a megfeszült teste.
-Gyere ide-húzott magára, mikor már elszívta a jointot
Így fejeztük be, mármint fejezte, mert én nagyon nem élveztem.
Leszálltam róla, felvettem a bugyimat és bementem a fürdőbe fogat mosni. Ahogy belenéztem a tükörbe, hatalmas szégyenérzet fogott el. Mintha önmagammal szemben is alsóbb rendű lennék.
Megmostam hideg vízzel az arcom és rájöttem: minél hamarabb rövidre zárom ezt a dolgot, felveszem a pénzt és haza húzok.
Felkaptam Bill fürdőköntösét és kijöttem. Bill a plafont bámulta. Be volt tépve… Mit is vártam volna?!
Kimentem a szobából és bekopogtam a kettővel arrébb lévőbe, Georghoz, de nem jött válasz, így lementem.
Georg a teraszon cigizett Gustavval.
-Hahó!-nyitottam ki az üvegajtót-Megjöttetek?-mosolyogtam Gustavra
-Aha. Jót sushiztunk-nyomta el a cigijét
-Öhm… Nem akarok bunkó lenni, de beszélhetek Georggal négyszemközt?-biccentettem oldalra a fejemet
-Persze, szépségem. Gyere!-állt fel Gustav és bement a házba, én pedig ki a teraszra. Így váltottuk egymást.
-Mondd!
-Segítened kell!-néztem kérően Georgra és leültem vele szembe-David megzsarolt. Azt mondta, hogy elmondja a családomnak, hogy mivel foglalkozom, ha nem akadályozom meg Tom esküvőjét, és ha nem veszem rá Billt, hogy újra csak a művszettel foglalkozzon. Tudom, hogy furán hangzik ez az egész, de így van. Sms-ekkel tudom bizonyítani. Egy laikus kell nekem! Kérlek, segíts lerázni valahogy! Nem akarom tönkre tenni se Billt, se Tomot!-fogtam meg Georg kezét
-Hu…-merült el a gondolataiban Georg-És az meg se fordult a fejedben, hogy elmondod a családodnak és a Billel való kapcsolatodra alapozol?!
-Ahm… Én…

You know I am no good - 17. (részletek)

"-Én ő… Én régebben… Hogy is mondjam?!-vakargatta a fejét a kisebbik Kaulitz
-Riát tömte, amikor már együtt jártunk vagy egy éve. Szóval lyuksógorok vagyunk, tesókám-nézett a nagy barna szemeivel az öccsére Tom
-Fogd be!-vetette oda Bill, majd gondterhelt arccal megkérdezte-Honnan tudtad meg?"

"-Jó-nyeltem egy nagyot-Feküdj le!

Utólag már azt hiszem, hogy mindketten belátjuk, hogy gusztustalan és lealacsonyító tett volt részemről is, hogy belementem és a részéről is, hogy tárgyként kezelt."

You know I am no good - 16.

16.

-Jó volt téged látni-simogatta meg az arcomat

-Téged is.

-És tényleg, ha bármi van, akkor szólj bátran. Irina meg én állunk rendelkezésedre.

-Rendben és köszönöm-öleltem meg a bejárati ajtónál Bexet-Vigyázz magadra!

-Te is! Aztán majd hívj még mielőtt visszamész!-kacsintott

-Okés...

-Szia...-lépett közelebb Bexhez Georg és adott neki két puszit-és köszönöm-vigyorodott el

-Én köszönöm-mondta Bex

-Kikísérlek-nyitotta ki az ajtót Georg

-Hagyd csak! Kitalálok. Na...-intett hátra-Puszi mindkettőtöknek!

Georg lassan becsukta mögötte az ajtót.
Bex itt éjszakázott és volt egy olyan erős sejtésem, azon a gyönyörű napsütéses reggelen, hogy nem csak beszélgettek az este.

-Lányt hozol fel Tomhoz?! Nem vagy semmi, öreg!-ütöttem bele a karjába. Igazából viccesnek találtam a szituációt és igyekeztem kellemetlen helyzetbe hozni Georgot.

Georg komótosan megfordult és komolyan rám meredt.

-Mi az?-fagyott az arcomra a mosoly, majd egyre inkább lehervadt. Valami furcsa érzés fogott el.

-Beszélnünk kell!-jelentette ki, majd karba tette a kezét

Nagyokat pislogva kezdett egyre inkább elvörösödni a fejem, a tenyerem izzadni, a lábamból pedig kiment az összes vér.
A felismerés, miszerint Georg megtudta a titkomat, hideg zuhanyként ért. Nem voltam felkészülve erre az eshetőségre. Nem így terveztem.

-Mit akarsz hallani? A lényeget már tudod, nem?!-vágtam oda neki nagyokat nyelve

-Nem ítélkezem addig, amíg nem hallottam az egész történetet-fújta ki a levegőt-A teraszon?

-Jó...-bólintottam könnyes szemmel De hozz piát!-indultam az említett hely felé-Hosszú lesz.
Bex becsiccsentve elköpte Georgnak, hogy mivel foglalkozik. Georg pedig nem hülye. Összeállt neki a kép. Bex persze próbálta tagadni, de nem volt mit tenni.
Igazából jobb, mintha Tom tudta volna meg. Egy fokkal. De akkor se tudtam rendesen kezeli a helyzetet, hisz ilyen még sosem történt velem. Szégyelltem magam. Sosem voltam büszke arra, amit csinálok, de azoknak, akik fizetnek nekem, bátran néztem a szemükbe. Ők voltak az alsóbb rangúak, mert ők szorultak rám. Ebben a helyzetben viszont egyenrangú felekből, hirtelen én lettem az alsóbb rangú. Ekkor már nem két ismerős voltunk, hanem egy híres rocksztár és egy felkapaszkodott lány, aki csak egy kurva.
-Bill tudja?-ült le velem szembe
-Persze-csuklott el a hangom-Ő bérelt fel.
Cinikus nevetésbe kezdett.
-De… Miért?
Összeráncoltam a szemöldökömet.
-Ezt a részét Billel beszéld meg.
Nem akartam elmondani Georgnak, hogy Ria miatt, így jobbnak láttam, ha hárítok.
Georg bólintott, majd töltött magának egy pohár whiskyt.
-Akkor elmondod, hogy ki is vagy valójában? Mert gondolom a New Yorkban hírességekkel bulizó gazdag lány története kamu. Nem de?
Pislantottam.
Egy párszor már elmeséltem ugyanazt a nyomorúságos történetet… Az enyémet. A lányról, akinek meghalt az anyukája, de tanulni akart és vinni akarta valamire az életben, ezért jelentkezett a világ egyik leghíresebb egyetemére, amit valahogy fizetni kellett és a beteg apja nem bírta volna anyagilag. Kínálkozott a lehetőség.
Georg elhúzta a száját, lehajtotta a fejét, majd együtt érzően rám nézett.
-Neee-nyögtem fel-Csak ezt ne! Ne sajnálj! Én csesztem el. Mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér, nem?-morzsoltam le a könnyeimet
-És Bill? Fizet és lelépsz?
Vállat vontam.
-Én szeretem, de… ezt kell tennem-fordítottam a fejem a Nap felé-Valamiből meg kell élnem és a diploma még messze van.
Georg felrántotta a szemöldökét.
-Azt hiszed, hogy kihasználom Billt, igaz?-tettem karba a kezemet
-Őszintén?-elfintorodtam-Igen. Nem fogsz lelépni. Túl jó party.
-Mintha nem lett volna már az életemben több tucat túl jó party. Orvosok, politikusok, zenészek. Mind-mind nagy házzal, autóval, magas egzisztenciával…-emeltem fel a hangomat-Azt hiszed, ők nem akartak eltartani?
-De, persze. De Billnek nem csak arra kellenél és ezt te is tudod. Ő nem hagyná, hogy mások megalázzanak.
-Nem használom ki-jelentettem ki
-Meg fogod bántani.
-Nem fogom.
Szikla szilárdan néztem Georg szemébe, majd hirtelen elbizonytalanodtam. Hiszen muszáj leszek. Ha számba veszek minden eshetőséget, mindennek a vége az, hogy megbántottam Billt. Pláne, ha kiderül a kis afférom Tommal.
-Beszélek Billel-mondta
-Tedd azt-legyintettem
Georg felállt és az üveg ajtó felé indult.
-Aniela,-fordult meg-mennyi?
Lesütöttem a szemem. A legmegalázóbb kérdés mindközül.
-1000 euró éjszakánként.
Maga elé meredt egy pillanatra, majd kinyitotta az ajtót és bement.
Igazából sokkal rosszabbra számítottam. Georg emberséges volt a körülményekhez képest.
Próbáltam átgondolni a szituációt, de nem ment. Túl sok minden kavargott bennem ahhoz, hogy egy gondolatmenetet végig fűzzek.
Felmentem a szobánkba. Bill már ébredezni kezdett.
-Gyere már ide-csapott kétszer maga mellé
-Jó, csak kinyitom egy kicsit az ablakot
-De a redőnyt még ne húzd fel!
A szobába épphogy beszűrődtek a napsugarak. Bill álmosan bámult rám.
-Milyen volt az este?-túrt bele a hajába
-Egész jó.
-Ez nem volt túl biztató-húzott magához, amint leültem az ágyra
-Majd elmesélem…csak…
-Egy ebéd közben?
-Rendben-bújtam hozzá
Adott egy puszit a homlokomra, betakart és pihentünk egy kicsit.
Dél körül keltem fel. Bill már zuhanyozott, én pedig elkezdtem ruhát keresni magamnak.
Elkészültünk és elindultunk. A Beverly Blvd mellett parkolt le és elindult az Ivy-val szembeni étterembe.
-Nem az Ivy-ba megyünk?
-Nem… El akarom kerülni azt a sok fotóst. Ez sokkal exkluzívabb-fogta meg a kezem
A Chaya Brasserie-be mentünk.
-Asztalt foglaltam Kaulitz névre-vette le a napszemüvegét a recepciós pultnál Bill
Tényleg sokkal zártabb és elegánsabb volt ez a hely. Lehet is, ha már öt csillag van a táblájuk mellé írva. A leghátsó asztalt kaptuk és az egész ebéd alatt körül ugráltak minket a pincérek.
-Mi az, drágám?-fogta a kezem
-Semmi-mosolyodtam el
-Ez az a gyűrű, amit tőlem kaptál az első este?-nézett felváltva a gyűrűre és a szemembe
-Igen-konstatáltam egy mosollyal, majd kitekintgettem az ablakon
-Olyan csendes vagy ma. Baj van?-fordította maga felé finoman az arcomat
-Nem, dehogy…-adtam egy csókot neki-Inkább meséld el, milyen volt a tegnap este anyukáddal?-igazgattam a sapkáját
-Jó is, hogy kérdezed. Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy közös véleményen vagyunk.
-Igen?
-Aha-vigyorgott-Azon, hogy te tökéletes vagy számomra-adott ő is egy csókot
-Ez azért erős túlzás…
-Ne mondj ilyet-tette a homlokát az enyémhez-És a te estéd?
-Jól éreztük magunkat. Tom jól elvolt a szőke barátnőmmel, Georgnál meg ott aludt a másik…
-Ne máááár!-kurjantott fel
-De bizony.
-És az, hogy jól elvoltak, mit takar?-kortyolt a vizéből
-Nem volt semmi. Viszont…
-Igen?
Mély levegőt vettem.
-Georg tudja…
Bill félre nyelt és fuldokolni kezdett. Egy fél perces köhögés után aztán megtudott szólalni.
-Hogy mi?! De kitől és…-habogott
-A barátnőm elmondta neki, hogy ő… szóval, hogy ő az és Georg következtetett. Aztán reggel elbeszélgettünk.
-Ez remek-dörzsölte meg a szemeit
-Nem hiszem, hogy bárkinek is elmondaná-szorítottam meg a kezét
-Én se, de most kezdhetek magyarázkodni.Mindegy-támasztotta a fejét
-Sajnálom.
-Nem a te hibád-adott egy puszit-De ha már így komolyan beszélgetünk, lenne itt is valami.
-Mondd!
-Szóval… Anya azt mondta beszélgettetek és…
-Tudom, hová akarsz kilyukadni. Nem vagyok terhes. Ez egy félreértés.
-De, kicsim. Anya szó szerint idézte a beszélgetést. És azt mondtad, hogy…
-Tudom, mit mondtam-vágtam közbe

„-Csak tegyük fel, hogy van egy lány, aki terhes Billtől.
-Egy lány…
-Igen, egy lány. És elveteti. Bill hogy viselné?”

-De akkor mi volt az a kérdés?
-Semmi. Én csak…
-Rosszul hazudsz-közölte-Szóval? Elmondod vagy még játszadozunk egy darabig?
-Bill, én megígértem, hogy…-takartam el félénken az arcom
-Nem érdekel. Jogom van tudni.
Nem mertem elmondani neki. Féltem, hogy megharagszik rám vagy megutál. Féltem, hogy elhagy. Féltem, hogy Riát választja. Magától a következménytől féltem, ezért mindent megpróbáltam megtenni, hogy ne legyen.
-Ha elmondom, akkor magadban tartod. Esküdj meg!-szipogtam
-Esküszöm-kulcsolta az ujjait az enyémekhez
-Biztos?
-Biztos.
-Jó…-hunytam be a szememet-Szóval Ria terhes volt. Tőled. És elvetette.
-Jézusom…-döbbent le-De mikor?
-Amikor még te és ő…
-De…
-Ő mondta el nekem. Megígértem, hogy nem mondom el szóval kérlek! Nem akarom, hogy elhagyj vagy…-törölgettem a könnyeimet a szemüvegem alatt
-Ani, ilyenre ne is gondolj-ölelt magához-Nyugodj meg!-simogatta a hajam-Semmi baj, kincsem!
Megnyugtatott, hogy Bill így reagált, ilyen nyugodtan, de úgy éreztem, hogy arra a napra elég is az őszinteségből.
Késő délután valahogy összecsődült mindenki a teraszon. Ott ültünk, iszogattunk és csemegéztünk. Gyümölcsöt, mályvacukrot ettünk és közben bájos történeteket hallottam a kis pelenkás Billről.
Tényleg mindenki ott volt, kivéve Riát és Tomot. Ők vacsorázni mentek, legalábbis Simone szerint.
Már a Nap is lement. Éppen Gustav mesélt a tegnap esti randijáról, amikor Tom és Ria hazajöttek. Bill válláról felemeltem a fejem, amikor megláttam, hogy Riának ki van sírva a szeme. Tom közeledett az üveg ajtó felé, de csak intett Billnek, hogy jöjjön.
-Rossz előérzetem van-súgta a fülembe
Mindenki elhallgatott és feszült lett.
-Gustav, Gustav, folytasd csak, drágám! Figyelünk-próbálta oldani a helyzetet Simone
-Szóval elmentünk a tengerpartra sétálni…
-Volt valami?-mosolygott Georg
-Te csak meg se szólalj, Georg! Láttam, amit láttam. Egy lány ment el innen reggel-dobta meg Simone mályvacukorral
Mindenki nagyot nevetett.
-Bocsi, Aniela, tudnál jönni?-hajolt ki Bill
-Persze…-fogott el a gyomorgörcs
Bill után siettem a nappaliba.
Ria a fehér kanapén ülve zokogott. Ahogy megjelentem szikrázó szemmel rám nézett és megindult.
-Miattad van, te ribanc-esett nekem, de Tom lefogta
-Megőrültél?-kiáltott rá Bill
-Miatta marad el az esküvőm-örjöngött a lány Tom karjaiban
-Nem miatta. Miattad-mondta higgadtan Tom
-Mit zagyválsz itt össze?-nézett zavartan Bill
-Kavart a testvéreddel. Így érthető?
-Mi van? Miről…-fordult felém Bill
-Bill, csak egy csók volt. Nem jelentett semmit-ragadtam meg a karját
-Hogy micsoda? Te hülyének nézel?
-Bill… szeretlek… én…
-Hogy te mekkora kurva vagy. Egy büdös…
-Mert te jobb vagy, Bill?-szólt a testvérére Tom-Vagy nem te kavartál a jövendőbelimmel? Pontosabban kétszer és az ex-jövendőbelimmel-lépett Bill felé Tom
-Elmondtad neki?-meredt rám Ria és Bill
-Én nem… én…-ráztam a fejem
-Nem ő volt.
-Akkor?-nézett Tomra Bill
-Lényegtelen. Szóval?-közeledett nyugodtan a testvére felé
-Végig tudtad, igaz?
Tom felnevetett.
-Én mindent tudok…-pillantott rám Tom