You know I am no good - 16.

16.

-Jó volt téged látni-simogatta meg az arcomat

-Téged is.

-És tényleg, ha bármi van, akkor szólj bátran. Irina meg én állunk rendelkezésedre.

-Rendben és köszönöm-öleltem meg a bejárati ajtónál Bexet-Vigyázz magadra!

-Te is! Aztán majd hívj még mielőtt visszamész!-kacsintott

-Okés...

-Szia...-lépett közelebb Bexhez Georg és adott neki két puszit-és köszönöm-vigyorodott el

-Én köszönöm-mondta Bex

-Kikísérlek-nyitotta ki az ajtót Georg

-Hagyd csak! Kitalálok. Na...-intett hátra-Puszi mindkettőtöknek!

Georg lassan becsukta mögötte az ajtót.
Bex itt éjszakázott és volt egy olyan erős sejtésem, azon a gyönyörű napsütéses reggelen, hogy nem csak beszélgettek az este.

-Lányt hozol fel Tomhoz?! Nem vagy semmi, öreg!-ütöttem bele a karjába. Igazából viccesnek találtam a szituációt és igyekeztem kellemetlen helyzetbe hozni Georgot.

Georg komótosan megfordult és komolyan rám meredt.

-Mi az?-fagyott az arcomra a mosoly, majd egyre inkább lehervadt. Valami furcsa érzés fogott el.

-Beszélnünk kell!-jelentette ki, majd karba tette a kezét

Nagyokat pislogva kezdett egyre inkább elvörösödni a fejem, a tenyerem izzadni, a lábamból pedig kiment az összes vér.
A felismerés, miszerint Georg megtudta a titkomat, hideg zuhanyként ért. Nem voltam felkészülve erre az eshetőségre. Nem így terveztem.

-Mit akarsz hallani? A lényeget már tudod, nem?!-vágtam oda neki nagyokat nyelve

-Nem ítélkezem addig, amíg nem hallottam az egész történetet-fújta ki a levegőt-A teraszon?

-Jó...-bólintottam könnyes szemmel De hozz piát!-indultam az említett hely felé-Hosszú lesz.
Bex becsiccsentve elköpte Georgnak, hogy mivel foglalkozik. Georg pedig nem hülye. Összeállt neki a kép. Bex persze próbálta tagadni, de nem volt mit tenni.
Igazából jobb, mintha Tom tudta volna meg. Egy fokkal. De akkor se tudtam rendesen kezeli a helyzetet, hisz ilyen még sosem történt velem. Szégyelltem magam. Sosem voltam büszke arra, amit csinálok, de azoknak, akik fizetnek nekem, bátran néztem a szemükbe. Ők voltak az alsóbb rangúak, mert ők szorultak rám. Ebben a helyzetben viszont egyenrangú felekből, hirtelen én lettem az alsóbb rangú. Ekkor már nem két ismerős voltunk, hanem egy híres rocksztár és egy felkapaszkodott lány, aki csak egy kurva.
-Bill tudja?-ült le velem szembe
-Persze-csuklott el a hangom-Ő bérelt fel.
Cinikus nevetésbe kezdett.
-De… Miért?
Összeráncoltam a szemöldökömet.
-Ezt a részét Billel beszéld meg.
Nem akartam elmondani Georgnak, hogy Ria miatt, így jobbnak láttam, ha hárítok.
Georg bólintott, majd töltött magának egy pohár whiskyt.
-Akkor elmondod, hogy ki is vagy valójában? Mert gondolom a New Yorkban hírességekkel bulizó gazdag lány története kamu. Nem de?
Pislantottam.
Egy párszor már elmeséltem ugyanazt a nyomorúságos történetet… Az enyémet. A lányról, akinek meghalt az anyukája, de tanulni akart és vinni akarta valamire az életben, ezért jelentkezett a világ egyik leghíresebb egyetemére, amit valahogy fizetni kellett és a beteg apja nem bírta volna anyagilag. Kínálkozott a lehetőség.
Georg elhúzta a száját, lehajtotta a fejét, majd együtt érzően rám nézett.
-Neee-nyögtem fel-Csak ezt ne! Ne sajnálj! Én csesztem el. Mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér, nem?-morzsoltam le a könnyeimet
-És Bill? Fizet és lelépsz?
Vállat vontam.
-Én szeretem, de… ezt kell tennem-fordítottam a fejem a Nap felé-Valamiből meg kell élnem és a diploma még messze van.
Georg felrántotta a szemöldökét.
-Azt hiszed, hogy kihasználom Billt, igaz?-tettem karba a kezemet
-Őszintén?-elfintorodtam-Igen. Nem fogsz lelépni. Túl jó party.
-Mintha nem lett volna már az életemben több tucat túl jó party. Orvosok, politikusok, zenészek. Mind-mind nagy házzal, autóval, magas egzisztenciával…-emeltem fel a hangomat-Azt hiszed, ők nem akartak eltartani?
-De, persze. De Billnek nem csak arra kellenél és ezt te is tudod. Ő nem hagyná, hogy mások megalázzanak.
-Nem használom ki-jelentettem ki
-Meg fogod bántani.
-Nem fogom.
Szikla szilárdan néztem Georg szemébe, majd hirtelen elbizonytalanodtam. Hiszen muszáj leszek. Ha számba veszek minden eshetőséget, mindennek a vége az, hogy megbántottam Billt. Pláne, ha kiderül a kis afférom Tommal.
-Beszélek Billel-mondta
-Tedd azt-legyintettem
Georg felállt és az üveg ajtó felé indult.
-Aniela,-fordult meg-mennyi?
Lesütöttem a szemem. A legmegalázóbb kérdés mindközül.
-1000 euró éjszakánként.
Maga elé meredt egy pillanatra, majd kinyitotta az ajtót és bement.
Igazából sokkal rosszabbra számítottam. Georg emberséges volt a körülményekhez képest.
Próbáltam átgondolni a szituációt, de nem ment. Túl sok minden kavargott bennem ahhoz, hogy egy gondolatmenetet végig fűzzek.
Felmentem a szobánkba. Bill már ébredezni kezdett.
-Gyere már ide-csapott kétszer maga mellé
-Jó, csak kinyitom egy kicsit az ablakot
-De a redőnyt még ne húzd fel!
A szobába épphogy beszűrődtek a napsugarak. Bill álmosan bámult rám.
-Milyen volt az este?-túrt bele a hajába
-Egész jó.
-Ez nem volt túl biztató-húzott magához, amint leültem az ágyra
-Majd elmesélem…csak…
-Egy ebéd közben?
-Rendben-bújtam hozzá
Adott egy puszit a homlokomra, betakart és pihentünk egy kicsit.
Dél körül keltem fel. Bill már zuhanyozott, én pedig elkezdtem ruhát keresni magamnak.
Elkészültünk és elindultunk. A Beverly Blvd mellett parkolt le és elindult az Ivy-val szembeni étterembe.
-Nem az Ivy-ba megyünk?
-Nem… El akarom kerülni azt a sok fotóst. Ez sokkal exkluzívabb-fogta meg a kezem
A Chaya Brasserie-be mentünk.
-Asztalt foglaltam Kaulitz névre-vette le a napszemüvegét a recepciós pultnál Bill
Tényleg sokkal zártabb és elegánsabb volt ez a hely. Lehet is, ha már öt csillag van a táblájuk mellé írva. A leghátsó asztalt kaptuk és az egész ebéd alatt körül ugráltak minket a pincérek.
-Mi az, drágám?-fogta a kezem
-Semmi-mosolyodtam el
-Ez az a gyűrű, amit tőlem kaptál az első este?-nézett felváltva a gyűrűre és a szemembe
-Igen-konstatáltam egy mosollyal, majd kitekintgettem az ablakon
-Olyan csendes vagy ma. Baj van?-fordította maga felé finoman az arcomat
-Nem, dehogy…-adtam egy csókot neki-Inkább meséld el, milyen volt a tegnap este anyukáddal?-igazgattam a sapkáját
-Jó is, hogy kérdezed. Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy közös véleményen vagyunk.
-Igen?
-Aha-vigyorgott-Azon, hogy te tökéletes vagy számomra-adott ő is egy csókot
-Ez azért erős túlzás…
-Ne mondj ilyet-tette a homlokát az enyémhez-És a te estéd?
-Jól éreztük magunkat. Tom jól elvolt a szőke barátnőmmel, Georgnál meg ott aludt a másik…
-Ne máááár!-kurjantott fel
-De bizony.
-És az, hogy jól elvoltak, mit takar?-kortyolt a vizéből
-Nem volt semmi. Viszont…
-Igen?
Mély levegőt vettem.
-Georg tudja…
Bill félre nyelt és fuldokolni kezdett. Egy fél perces köhögés után aztán megtudott szólalni.
-Hogy mi?! De kitől és…-habogott
-A barátnőm elmondta neki, hogy ő… szóval, hogy ő az és Georg következtetett. Aztán reggel elbeszélgettünk.
-Ez remek-dörzsölte meg a szemeit
-Nem hiszem, hogy bárkinek is elmondaná-szorítottam meg a kezét
-Én se, de most kezdhetek magyarázkodni.Mindegy-támasztotta a fejét
-Sajnálom.
-Nem a te hibád-adott egy puszit-De ha már így komolyan beszélgetünk, lenne itt is valami.
-Mondd!
-Szóval… Anya azt mondta beszélgettetek és…
-Tudom, hová akarsz kilyukadni. Nem vagyok terhes. Ez egy félreértés.
-De, kicsim. Anya szó szerint idézte a beszélgetést. És azt mondtad, hogy…
-Tudom, mit mondtam-vágtam közbe

„-Csak tegyük fel, hogy van egy lány, aki terhes Billtől.
-Egy lány…
-Igen, egy lány. És elveteti. Bill hogy viselné?”

-De akkor mi volt az a kérdés?
-Semmi. Én csak…
-Rosszul hazudsz-közölte-Szóval? Elmondod vagy még játszadozunk egy darabig?
-Bill, én megígértem, hogy…-takartam el félénken az arcom
-Nem érdekel. Jogom van tudni.
Nem mertem elmondani neki. Féltem, hogy megharagszik rám vagy megutál. Féltem, hogy elhagy. Féltem, hogy Riát választja. Magától a következménytől féltem, ezért mindent megpróbáltam megtenni, hogy ne legyen.
-Ha elmondom, akkor magadban tartod. Esküdj meg!-szipogtam
-Esküszöm-kulcsolta az ujjait az enyémekhez
-Biztos?
-Biztos.
-Jó…-hunytam be a szememet-Szóval Ria terhes volt. Tőled. És elvetette.
-Jézusom…-döbbent le-De mikor?
-Amikor még te és ő…
-De…
-Ő mondta el nekem. Megígértem, hogy nem mondom el szóval kérlek! Nem akarom, hogy elhagyj vagy…-törölgettem a könnyeimet a szemüvegem alatt
-Ani, ilyenre ne is gondolj-ölelt magához-Nyugodj meg!-simogatta a hajam-Semmi baj, kincsem!
Megnyugtatott, hogy Bill így reagált, ilyen nyugodtan, de úgy éreztem, hogy arra a napra elég is az őszinteségből.
Késő délután valahogy összecsődült mindenki a teraszon. Ott ültünk, iszogattunk és csemegéztünk. Gyümölcsöt, mályvacukrot ettünk és közben bájos történeteket hallottam a kis pelenkás Billről.
Tényleg mindenki ott volt, kivéve Riát és Tomot. Ők vacsorázni mentek, legalábbis Simone szerint.
Már a Nap is lement. Éppen Gustav mesélt a tegnap esti randijáról, amikor Tom és Ria hazajöttek. Bill válláról felemeltem a fejem, amikor megláttam, hogy Riának ki van sírva a szeme. Tom közeledett az üveg ajtó felé, de csak intett Billnek, hogy jöjjön.
-Rossz előérzetem van-súgta a fülembe
Mindenki elhallgatott és feszült lett.
-Gustav, Gustav, folytasd csak, drágám! Figyelünk-próbálta oldani a helyzetet Simone
-Szóval elmentünk a tengerpartra sétálni…
-Volt valami?-mosolygott Georg
-Te csak meg se szólalj, Georg! Láttam, amit láttam. Egy lány ment el innen reggel-dobta meg Simone mályvacukorral
Mindenki nagyot nevetett.
-Bocsi, Aniela, tudnál jönni?-hajolt ki Bill
-Persze…-fogott el a gyomorgörcs
Bill után siettem a nappaliba.
Ria a fehér kanapén ülve zokogott. Ahogy megjelentem szikrázó szemmel rám nézett és megindult.
-Miattad van, te ribanc-esett nekem, de Tom lefogta
-Megőrültél?-kiáltott rá Bill
-Miatta marad el az esküvőm-örjöngött a lány Tom karjaiban
-Nem miatta. Miattad-mondta higgadtan Tom
-Mit zagyválsz itt össze?-nézett zavartan Bill
-Kavart a testvéreddel. Így érthető?
-Mi van? Miről…-fordult felém Bill
-Bill, csak egy csók volt. Nem jelentett semmit-ragadtam meg a karját
-Hogy micsoda? Te hülyének nézel?
-Bill… szeretlek… én…
-Hogy te mekkora kurva vagy. Egy büdös…
-Mert te jobb vagy, Bill?-szólt a testvérére Tom-Vagy nem te kavartál a jövendőbelimmel? Pontosabban kétszer és az ex-jövendőbelimmel-lépett Bill felé Tom
-Elmondtad neki?-meredt rám Ria és Bill
-Én nem… én…-ráztam a fejem
-Nem ő volt.
-Akkor?-nézett Tomra Bill
-Lényegtelen. Szóval?-közeledett nyugodtan a testvére felé
-Végig tudtad, igaz?
Tom felnevetett.
-Én mindent tudok…-pillantott rám Tom