In your shadow I can shine - 3.

3.

-Hello! Mi még nem találkoztunk. Heide Hamelberg-nyújtott kezett Bill terapeutája, amint beléptem az ajtón
-Annaliese Löeben-ráztunk kezet
-Tom, üdvözlöm-rázott Tommal is kezet
Bill már a kanapén ült keresztbe tett lábakkal és az ablakon bámult ki.
-Szia, drága-öleltem meg Billt majd leültem szorosan mellé
Miután mindannyian helyet foglaltunk, a pszichológus elkezdte.
-Nagyon köszönöm, hogy eljöttek. Nos Billel a délelőtt folyamán arra jutottunk, hogy talán hatékonyabb lenne a kezelés csoportterápiaként. Persze, ha önök is benne vannak...
-Persze-vágta rá Tom
-Annaliese?-nézett rám a terapeuta
-Aha...
-Oké! Szóval Bill már felvázolt pár alap információt a kapcsolatukról, de szeretnék önöktől is majd kérni egy bemutatkozást-lapozgatta a jegyzeteit-De kezdjük Billel!
Bill flegmán csücsörített, karba tette a kezét, majd bólintott. Láthatólag továbbra sem volt ínyére a dolog, ennek ellenére azért odacsődített minket.
-Bill Kaulitz vagyok, huszonhárom éves. Van egy ikertestvérem, Tom, aki bezárt ide. Van két kutyánk, vegetáriánus vagyok. Szeretek bulizni, aludni, színpadon lenni és öltözködni. Volt egy barátom másfél évig és persze nem mondom, hogy az ő hibája, hogy a kokaintól már vagy egy hete folyamatosan vérzik az orrom, de azért rohadjon meg ott ahol van-hadarta el a monológját
-Szuper. Köszönjük. Bill, tehát maga homoszexuális?
-Nem tudom. Muszáj magam definiálni?
-Tehát volt már barátnője is?-jegyzetelt Heide
-Igen, volt, nem is egy. Szexeltem is velük, ha erre gondol és igazából azt sem zárom ki, hogy egyszer majd egy nő mellett végzem. Nem is tudom, hogy alakult ez így. A srácok szimplán csak jobban beindítanak, érti ugye?
-Mikor jött rá, hogy a fiúk is érdeklik?
-Nem tudom... Talán úgy tizenhat éves voltam. Már turnéztunk Németországban. Beleszerettem a legjobb barátomba, Andreasba. Ő meleg. Elegem lett a haszonleső ribancokból...
-Például mikor az a hülye Julia nyilatkozott a Bravonak rólad-szólt közbe Tom
-Na igen. Andreas viszont mindig ott volt nekem. Először csak csókolóztunk, de aztán megtetszettek a fiús vonásai és többet akartam.
-Elmondta valakinek?
-Nem kellett, igaz Lieso?

2005. szeptember 13.
Kerti partyt tartottunk ma a kertünkben. Átjött mindenki. Olyan jó volt. Végre megint együtt lehettünk, mint normális tinédzserek mindenféle zokogó, ordítozó fogszabályzós kislány nélkül. Miután végeztünk a hús sütéssel átöltöztem. Bill felkísért a szobámba és fura beszélgetésünk volt.
Több percen keresztül felháborodva azt ecsetelte, hogy az egyik díjátadó után az egyik fiatal író, aki köztudottan homoszexuális, kikezdett Andyvel.
-Pedig Andy még csak tizenhét...
-És?
-Még csak nem is nagykorú.
Spontán voltam. Nem kerteltem, rákérdeztem.
-Bill, ti jártok Andyvel?
Heves tiltakozást vártam. Azt, hogy azt mondja: "Lizzy, jó ég, megőrültél? Nem!" De ehelyett Bill csak lesütötte a szemét és halkan azt mondta.
-Nem járunk.
-Bill,-heveredtem le mellé az ágyra-de van köztetek valami, igaz?
Erre már nem mondott semmit.
Az este folyamán aztán rákérdeztem Andreasnál is.
-Mennyivel több ez köztetek, mint a barátság?
-Pont annyival, hogy már nem csak barátság?-mosolyodott el Andy
Annyira örülök nekik! Jó előérzetem van velük kapcsolatban.

-Tom, maga Bill ikertestvére, de tudtommal maga csak a nőkhöz vonzódik-mondta ezt zavarba ejtően kedves mosollyal Heide
-Igen,-tette zsebre a telefonját-én a nőket szeretem. Sok nőt.
Néma csend.
-Mutatkozz be, seggfej!-vetette oda Bill
-Tom Kaulitz vagyok, Bill ikertestvére. Az édesanyánk, Simone festőművész. Az apánk lelépett igen korán. A Tokio Hotel gitárosa vagyok. 2010 óta van barátnőm. Már nem szexeltünk legalább négy hónapja. Alkohol problémáim vannak tizenhét éves korom óta és tegnap lefeküdtem Annaliese-zel megint, annak ellenére hogy tudom, hogy a legjobb barátom, aki a bandánk basszusgitárosa, még mindig szerelmes belé-ismét megfagyott a levegő-Ja és van két kutyánk, de ezt már Bill említette-próbálta még groteszkebbé tenni Tom
-Látja, ezek ketten már megint szexeltek és akkor én így legyek normális-csattant fel Bill
-Rendben, segítsenek, tehát önök barátok mióta is?
-Tíz éves korunk óta.
-Tizenegy-szóltam közbe
-Hát olyan 2000 óta...-helyesbített Tom
Heide jegyzetelt, mi pedig várakoztunk.
-Annaliese, ön jön!
-Annaliese Löeben vagyok. Huszonöt éves vagyok, de két hónap múlva már huszonhat. Tokióban élek jelenleg, de előtte éltem már hosszabb ideig Párizsban is. A szüleim zenészek. A Tokio Hotel dobosa, Gustav a legjobb barátom öt éves korom óta. Szomszédok voltunk, aztán később együtt jártunk zeneiskolába. Ott ismertem meg a basszusgitárost, Georgot, akivel tizennégy éves korunkban összejöttünk. Újságírást tanultam az egyetemen és most a japán Vogue-nál dolgozom. Van egy barátom már lassan egy éve. Ő fotós a magazinnál...
-Mi? Neked van valakid?-fordult felém értetlenül Tom-Ezt miért nem mondtad?
-Nem kérdezted...
-Fotós-tette hozzá pökhendin Bill-És japán legalább?
-Igen.
-Neked bejönnek az ázsiaiak?-nézett rám kérdőn Bill
-Nem tudom, ő elég helyes. Olyan szép a mosolya meg olyan karizmatikus. Majd mutatok róla képet, tetszeni fog-csacsogtam
-Annaliese, mikor szakítottak Georggal?-jött a kérdés Heide-től
-Mármint először?

2006. október
-Lefeküdtél vele?
-Georg...
-Lefeküdtél vele vagy nem?-pattant fel idegesen az ágyról
-Igen-suttogtam
Georg cinikusan felnevetett, felkapta a pulcsiját és a kilincsre tette a kezét.
-Akkor ennyi, Annaliese.
-Úgyis ezt akartad!-kezdtem zokogni-Megkönnyebülés, hogy engem hibáztathatsz, igaz? Te rohadt szemét!-üvöltöttem
Georg kilépett a szobám ajtaján és lerobogott a lépcsőn, miközben én a könnyeimtől fulladozva futottam utána és egyre csak hibáztattam.
-Mindent megtettem érted, te meg csak így itt hagysz. Válaszd csak a könnyebb utat! Önző vagy-kezdtem ütlegelni saját magam
-Itt vagyok nem?-kapta el a csuklómat-A rohadt életbe is, itt vagyok és kurvára szeretlek. A kocsiban aludtam csak, hulla fáradt vagyok, de itt vagyok, hogy veled lehessek, mielőtt elindulunk Berlinbe. Te feküdtél le mással, nem én.
-Ez az! Még jó, hogy most már lelkiismeret furdalás nélkül szexelhetsz te is bármelyik kis kurvával-üvöltöttem
-Ennyi, végeztünk, Annaliese-és ezzel kilépett a bejárati ajtón és hiába könyörögtem neki, hogy forduljon vissza nem tette. Vége van.

2008. február
-Nem állok ránk készen. Azt hittem igen, de még nem. Azt csinálom megint, ami akkor tönkre tett minket, veletek lógok, segítek dalokat írni és hanyagolom az egyetemet.
-Akkor?-kezdte mereven bámulni a folyót-Ennyi?
-Egyenlőre.
-Látjuk még egymást, kölyök-szorította meg a kezem
-Csak ebben bízom.
Elengedni őt, miközben reménykedem benne, hogy visszajön még hozzám, a legnehezebb, de Párizsba kell mennem magam miatt.

2010. április
-Ti ketten a hátam mögött...-szállt le az ágyáról-Álljunk meg! Álljunk meg most-kezdett előre futni a sofőrhöz
-Georg, az autópálya kellős közepén vagyunk-kapaszkodtam a mellkasába
-Nem érdekel. Hogy süllyedhettetek idáig? És ez nem is csak szex volt. Olvastam, Lizzy. Igaz, Tom?
-Haver, én...
-Veled akart lenni-meredt rám fájdalmas szemekkel-Te is, igaz?
-Nem, Listing, figyelj rám, én...
Georg mély levegőt vett és nyugodt hangon csak annyit mondott:
-Tomot muszáj elviselnem, de téged nem. Ki vagy rúgva. Szedd össze a cuccaidat és amint odaértünk repülj haza!
-Georg, ne csináld már!-szólt közbe Gustav is
-Ne szóljatok hozzám! Most az egyszer túl messzire mentetek mind. Vége, Lizzy. Soha többé! Vége. Undorodom tőled.
Egész úton csak zokogtam, de Georg mintha jéggé fagyott volna. Olyan, mintha félig meghaltam volna. Én ezt nem fogom túl élni...

-Tehát Georg...-írta le a nevét Heide-Azóta nem beszéltek?
-Nem...
-Kifelejtetted a defekted, Lieso-szólt be Bill
-Ja igen, anorexiás vagyok-vigyorogtam bárgyún-Visszaeső, ezt is írja le!
-Tehát drog, homoszexualitás, alkohol, szexfüggőség, anorexia...
-Mi? Én nem vagyok szexfüggő... Én...-szólt közbe Tom
-Alig várom, hogy elkezdjük!