Aniela

A You know I'm no good c. sztori főszereplőjéről már írtam néhány jellemzőt elrejtve itt-ott. Pl., hogy szőke, kékeszöld szemű, magas, vékony lány. Igazából nem nagyon gondoltam senki konkrétra az ő karaktere megteremtésekor, csak azt tudtam, hogy ha létezne, akkor biztos, modell lenne. Találtam egy lányt, aki viszont tökéletes Aniela és mindent megtestesít, ami fontos a karakterben. Candice-nek hívják, természetesen Victoria's secret modell és szerintem csoda szép!

Dzsordzsi haj **,

Süt a Nap, nehogy szomorú légy

Mondtam, hogy süt a Nap :D

Btw, a szombatot mégis törölni kellett, mert 3 tz-t írunk jövőhéten. :(

Behalok xD

"Remélem ő is pénzért vette." :'DDDDD

You know I am no good - 9. (felturbózott verzió)

Nappali

9.

Halkan becsuktam az ajtót magam mögött és finoman leültem a szendergő Bill mellé. Adtam egy jó reggelt puszit a borostás arcára, majd a puha nyakára. Feleszmélt.
-Hány óra?-dörzsölgette a szemét
-Reggeli idő van.
-Még nem ettetek?-húzta magára a takarót
-De, de neked se ártana.
Szenvedve forgolódott, majd magához rántott, mint egy játékmacit, úgy átölelt és behunyta a szemét.
-Terveztél valamit mára?-simítottam el az arcából a tincseket
-Igen. Szexelek veled… egész álló nap!-bújt hozzám nagyon közel. Nevetni kezdtem.
-De most komolyan!-böktem meg az oldalát
-Nem, amúgy-pislogott lassan
-Esetleg elmehetnénk vidám parkba-forgattam a szemeimet
-Vidám parkba?!-húzta fel az egyik szemöldökét
-I-i-igen. A minap a városban láttam róla egy óriás plakátot. El akarok menni!-karmoltam végig a mellkasát
-Jó-bólintott-Mehetünk-óriási kisfiús vigyor ült ki az arcára és megcsókolt
-Na, de menj le, egyél valamit én meg addig megfürdök, átöltözöm, ilyenek…
-Maradok-nyalta meg a fülemet
-Nem, nem! Na…-álltam fel-Irány lefelé!
-Jó, jó…-ült fel-Csak fordulj el, felkapok egy gatyát-krákogott
-Csak nem szégyellsz valamit?-kérdeztem gúnyosan. Erre a kijelentésemre Bill felkelt és egy száll semmiben kezdte el keresgélni a szétdobált ruha darabjait. Egy egészen picit kínosan éreztem magam, pedig munkámból adódóan ennek nem kellene így lennie. Mégis nagyon meglepett Bill fesztelensége. Nem mintha olyan nagyon zavart volna…
-Tom itthon van?
-Nem, nem. A nagyszülőkkel, Simone-nal, Gordonnal meg a két sráccal elmentek megnézni az esküvő helyszínét, hogy hogy áll.
-Ria?-húzta el a száját
-Szokásához híven rosszul érzi magát-nevettem fel
-Na, akkor kajálok valamit-adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.
Ez lesz az első olyan igazi randi félénk Billel és én borzasztóan izgulok. Megfürödtem, felkötöttem a hajam, kisminkeltem magam és kerestem valami kényelmes cuccot, amiben felülhetek az összes durva hullámvasútra. Kb. egy órát töltöttem el így, majd mikor kész lettem, összepakoltam a cuccaimat egy hátizsákba és elindultam lefelé.
Lementem a nappaliba. Semmi. Egyből konyha felé vettem az irányt. Ahogy beértem, megtorpantam. Hirtelen nem tudtam, hogy mi tévő legyek.
Ria a konyhapulton ült egy óriási férfiingben, leengedett hajjal, bugyiban, ami már félig le volt rángatva róla és Billel csókolózott éppen.
Bill rögtön észrevett, hátrált a lánytól, de azt hiszem, hogy hirtelen ő sem tudta, hogy mit kéne reagálnia.
-Én…-hátráltam-Inkább megyek-ráncoltam össze a szemöldököm
-Aniela!-kiáltott utánam, de én ezt meg sem hallva kirohantam a házból. Egy helyet akartam, ahol gondolkodhatok. Csak szaladtam, ki a nagy kapun, aztán meg az orrom irányába. A közelben végül találtam egy játszóteret, egy üres hintával.
Vagy három órája ültem ott. Az alattam lévő homokos földet már kikapartam a tornacipőmmel. Nem bírtam helyre rakni a dolgokat magamban. Elméletileg mi nem vagyunk együtt Billel, szóval azt tesz, amit akar, viszont Ria ezt nem így tudja. Csak azért ordított utánam, hogy fenntartsa a látszatot, vagy kezdi azt érezni, amit én is érzek: hogy jó páros lennénk. Másfelől, pezsgőt bontok, ha végre ettől a zűrös alaktól megszabadulok.
Egy fekete kocsi állt meg a játszótér mellett és kiszállt belőle Tom.
-Hát itt bújkálsz?-jött egyre közelebb, majd beleült a másik hintába. Egy lélek se volt ott rajtunk kívül. Nem is értem. Az LA-i sznoboknak nincsenek gyerekei?!-Mi a baj?-simogatta meg a hátam. Megráztam a fejem-Na!
-Semmi. Csak Bill…-nevettem fel gúnyosan-Összezavar.
-Bemutatom az öcsémet-emelte magasba a tekintetét-Nem volt ő mindig ilyen. Komolyan nem. Csak az utóbbi pár évben fordult vele ilyen nagyot a világ-fújta ki a levegőt
-De nekem ez sok. Mindenkin átgyalogol, csak mert neki szar. Ez így nincs rendben.
-Hozzá kell szokni. Legalábbis nekem hozzá kellett. Neked van választásod-nézett mélyen a szemembe. Vajon arra utalt, hogy hagyjam ott Billt, vagy hogy válasszam őt?
-Neked is van, Tom…
-Ő az ikertestvérem és…
-Nem Billre gondoltam-fogtam meg a kezét-Te is választhatsz még. Még!
Leszegte a fejét.
-Haza viszlek, gyere-rántott föl a hintából
Amint beértünk a házba, megpillantottam a nappali közepén trónoló Billt. Megint utánam szólt, de figyelmen kívül hagytam. Nem akartam vele beszélgetni. Egy valamire rádöbbentett ez az egész: meg kell keményednem egy kicsit. Nem vezérelhetnek az érzelmeim.
Már a sokadik hosszt úsztam a medencében, amikor a medence végén kidugva a fejem a vízből megpillantottam Gustavot. Egy szürke póló volt rajta szakadt farmerrel, kezében egy doboz sör. Érdeklődve ránéztem.
-Szia-köszönt kicsit zavartan
-Hello-úsztam felé-Hát te?
-Keresem a helyem. Kan partyt csapunk ma este, gondolom Bill mondta.
-Nem.
-Oh. Szóval bemegyünk a városba, csak ez három lusta dög még alszik egyet-kortyolt a sörébe-Én meg addig igyekszem elütni az időt.
-Értem...-kapakszkodtam meg a medence szélében előtte-A holnapi futás ugye áll?
-Ha bírod a tempómat, akkor áll-mosolyodott el.
-Hogy oda ne rohanjak!-nyomtam ki magam, és kiszálltam a vízből
Gustav alaposan végig mért és ez még enyhe kifejezés, de valahogy nem zavart. Odatipegtem a törölközőkhöz, lekaptam egyet és elkezdtem a hajamat törölgetni vele.
-Nem értelek-pásztázott még mindig
-Mármint?
-Minek futsz, ha így nézel ki?-ivott újra
-Bóknak vettem-sétáltam felé
-Helyes-mosolygott-Lehet egy indiszkrét kérdésem?
-Nem valódi.
-Tessék?-ráncolta a szemöldökét
-Azt akartad megkérdezni, hogy igaziak-e, nem?
-Ja, de-habogott zavartan. Ez aranyos, hogy ilyen könnyen elpirul.
Igazából pontosan tudtam, hogy mit vált ki belőle a bikinis látványom. A testemre mindig is borzasztóan büszke voltam, bár a munkámból adódóan muszáj, hogy ilyen legyen. Egy elhízott, csapzott lányért senki nem fizet egy zsák pénzt.
-Megyek… Megszárítkozom aztán meg megnézek egy filmet, amíg ti buliztok. Jó szórakozást-indultam volna ki
-Ugye, ezt az esetet nem emlegeted fel Bill előtt?
-Nem tettél semmi rosszat, nem is mondtál semmi rosszat, a gondolataidat meg nem ismerem-mosolyogtam kacéran-Holnap reggel találkozunk.
-Kereken nyolckor…
Nem igazán agyaltam ezen a Gustavoson. Jó volt azt érezni, hogy tetszem valakinek, mivel ezt Bill nem mindig fejezi ki egyértelműen.
Felmentem a szobánkba. Bill éppen aludt, az éjjeli szekrényemen, pedig egy csokor vörös rózsa állt óriási ’Sajnálom’ kártyával. Eldöntöttem, hogy erős leszek és nem fogok nyáltengerben úszva a nyakába borulni, úgyhogy bementem a fürdőbe és engedtem egy jó forró fürdő vizet. Hál’ Istennek volt bent TV, szóval megnéztem a híreket, meg ilyesmik. Bill nem sokkal később kopogtatott, hogy beszélni akar velem, de nem igazán érdekelt. Felhangosítottam a tv-t, hogy még csak véletlenül se halljam a kislányos hisztijét.
Aztán befogta. Gondolom, mert elmentek.
Az estém további része evéssel, tanulással, filmnézéssel és alvással telt. Főleg az utolsóval, hiszen csak másnap reggel vettem észre a mellettem fekvő, szétcsapott Billt. A plafont bámulva feküdtem. Semmi kedvem nem volt futni, de megígértem, úgyhogy megyek. Fel is vettem egy sportos szerkót és mindenféle cicoma nélkül mentem Gustavhoz.
-Éppen, hogy ideértél. Elindultam volna nélküled-mosolygott
-Itt vagyok-töröltem meg az álmos szemeimet és feltettem a napszemüveget
-Nem mondod, hogy szemüvegben akarsz futni!
Vállat vontam. Kezdjem el ecsetelni, hogy ki vagyok, mit dolgozom és, hogy azért kell a szemüveg, hogy ha lefotóznak vele, akkor ne ismerjenek fel? Nem… Inkább elviselem, hogy egy kényes cicababának néz, aki napszemüvegben fut.
-Na mi van, nagyfiú? Kifáradtál?-kocogtam egyhelyben Gustav előtt, aki éppen levegőért kapkodott. Gustav iPodja szerint 7kilométeren voltunk túl. Ezt a 7 kilométert halálos gyorsasággal tettük meg. Mindketten az erőnket fitogtattuk, így sprinteltünk.
-Fe-hér zász-ló-feküdt le a betonra
-Áll az ajánlat-feküdtem le mellé
Mindketten próbáltunk levegőhöz jutni, ám nekem mégis motoszkált egy kérdés a fejemben.
-Milyen volt a tegnapi buli?
Gustav harsányan felnevetett.
-Egy sztriptízbárban voltunk. Georg meg én nagyon éltük. Tom élte volna… Bill meg…
-Mi van Billel?-fordultam felé
-Csúnyán leitta magát. Aztán arról beszélt, hogy összevesztetek és, hogy ő mekkora pöcs.
-Ez milyen igaz-ültem fel-Mondott mást is?-töröltem meg a homlokomat
-Nem. Csak ezt. De ezt minimum tízszer.
-És kavart valami csajjal?
-Áh. Fél egykor bedobtuk egy taxiba. Addig meg csak ivott és beszélt. Rá se tud nézni másra.
-Azért erre ne vegyél mérget!-álltam fel-Verseny hazáig!-jelentettem ki és szaladtam tovább
Mondanom sem kell, hogy én nyertem. Na jó, egyszerre értünk be. Betámadtuk a nappali kanapéját és vártuk, hogy a szívünk valamelyest lassabban dobogjon.
-Sziasztok. Rátok vártunk-jött ki Simone egy bögre kávét kortyolgatva
-Futottunk-nyögte Gustav
-Gyertek enni!-indult vissza Sim. Persze Gustavnak ezt nem kellett kétszer mondani. Én inkább a zuhanyzást választottam.
Bementem a szobába, ledobáltam az izzadt ruháimat és bemenekültem a zuhanykabinba. Megengedtem a langyos vizet és beálltam alá. Megváltás volt.
Teljesen leamortizálva bambultam előre a bepárásodott kabinban, amikor hideg levegő csapta meg a hátam. Megfordultam és Bill állt ott. Nem volt rajta smink. Egy egyszerű melegítőt viselt fekete trikóval. Beletúrt a hajába és beállt mellém.
-Mit csinálsz?-néztem végig rajta
Levette a víztől nehéz felsőjét és nadrágját. Így már csak egy boxer maradt rajta.
-Bezártam a szobánk ajtaját és a fürdőszobáét is-jött közelebb- Így már senki és semmi nem zavar meg minket. Van nálam gumi is.
-Az nem kell-ráztam meg a fejem
Mindketten elvesztünk egymás szemében. Tudtuk, hogy mi fog következni és nem akartuk elsietni.
-Ez tökéletes. Minden tökéletes-csavartam ki a hajam végét
Bill becsukta a kabint és megcsókolt. Nagyon gyengéden, pedig szinte fel tudtuk volna falni a másikat. Átkarolta a derekamat, én pedig a vállába kapaszkodtam. Borzasztóan szexi volt vizesen. Levette a boxerét és nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nagyon sajnálom a tegnapit-súgta a fülembe
-Hagyjuk-döntöttem a homlokomat az övéhez-Felejtsük el!-csókoltam meg
Minden érintése, mintha százszor jobban esne, minden sóhaja mintha százszor jobban beindítana.
Végig karmoltam a gerincét, mire ő felnyögött. A keze bejárta az egész testemet, de a legérzékenyebb pontomnál kötött ki. Bizseregtem, borzasztóan kívántam őt.
Csak, hogy kicsit én is kínozzam, az én kezem is elkalandozott. Arra a csintalan mosolyra, mikor megérezte ezt, örökké emlékezni fogok. Mindig mikor hangosabban és hangosabban kezdett nyögni, akkor leálltam. Egy idő után megelégelte ezt, a falhoz nyomott és leszorította a kezeimet.
-Akarlak. Nagyon-harapott bele az alsó ajkamba
-Ne siessük el.
-Nem sietjük el-markolt bele a fenekembe
Behunyt szemmel nekem dőlve zihált. Próbált lenyugodni, de már fájt nézni, ahogy szenved.
Magamhoz húztam és az egyik lábamat átkulcsoltam a derekán, a karjaimat, pedig a nyaka köré fontam.
-Biztos ne húzzak…
-Ne-haraptam a fülcimpájába
-De…
-A szerződés nem tudom hanyadik pontjában az áll, hogy csak akkor ha az ügyfél akarja. Akarsz?-húztam fel a szemöldököm
Nem válaszolt, mármint de, csak nem szavakkal. Belém hatolt. Alig bírtam feleszmélni a gyönyörtől.
Innentől kezdve egyre hangosabb torokhangok és kéjes „ne hagyd abba” kiáltások hallatszódtak.
Bill hihetetlenül jó (ebben is). Mindig akkor csókol meg mikor kell és mindent úgy csinál, hogy azt én is élvezzem. Ha választanom kellene, hogy életem során kivel volt a legjobb, akkor őt választanám.
Persze az is lehet, hogy érzelmek is vezérelnek ebben a döntésben. De egy biztos: annyira jó volt, hogy alig bírtunk leállni.
Két óra múlva már csak az az ártatlan zuhanyzóban maradt alsónadrág árulkodott arról, hogy itt történt valami. Valami fantasztikus. 

Na ugye, hogy fenékpaskolós?

You know I am no good - 9. (részlet)

"-Minek futsz, ha így nézel ki?-ivott újra 
-Bóknak vettem-sétáltam felé
-Helyes-mosolygott-Lehet egy indiszkrét kérdésem?
-Nem valódi.
-Tessék?-ráncolta a szemöldökét
-Azt akartad megkérdezni, hogy igaziak-e, nem?
-Ja, de-habogott zavartan. Ez aranyos, hogy ilyen könnyen elpirul."

Na vajon ki ez?

Ria és a természetesség

Azt hiszem, Ria elfelejtett sminkelni... Vagy inkább otthon hagyta a napszemüvegét? Tök mindegy! Borzalmasan néz ki ezen a képen. Tisztára Paris Hilton orra van és Berényi Klaudiásan fáradt tekintete. Bár meg kell hagyni, itt is megnyilvánul, hogy MELLesleg eléggé jó erőben van.

"Tomnak nagy szíve van..."

"Tomnak nagy szíve van. Ő is tud szerelmes lenni, érzékeny és szomorú, ahogy én is. Ebben nagyon hasonlítunk. Ő csak nem mutatja ki úgy, ahogy én. Csak otthon engedi ki ezeket." Bill Kaulitz

So sexy :O

A nap ikrecskés képe

"Csinos pasiból van elég, jó szövegű srácokat a tévében is lehet látni, a megbízhatóság viszont ritka."

Battlefield-17.rész

17.

Másnap reggel valaki nagyon buzgón csörgetett, de én többször is csukott szemmel kinyomtam a telefonomat. Olyan fejgörccsel ébredtem, hogy legszívesebben fejbe vágtam volna magamat egy baseball ütővel, de csak a zaklatóm után.
Aztán feladtam, végül hunyorogva rápillantottam a mobilra és beleszóltam:
-Igen?-hangzott alig érthetően

-Igaz?-kérdezte erélyesen a vonal túlsó oldaláról Bill
-Hm?-nyögtem bele életuntan a telefonba
-Hogy smároltál Georggal. Igaz vagy nem? Válaszolj már!-kiabált
Kezdett érdekessé válni a beszélgetés, ezért felültem és beletúrtam a hajamba.
-Dobtál, ha jól emlékszem…
-És ezért a legjobb barátommal kellett kavarnod?-szipogta
-Te most… bőgsz?-kérdeztem félve-Bill?-szólogattam, de kinyomta
Óriási lelkiismeret-furdalás töltött el. Nem értettem magamat. Hogy lehetettem ilyen buta?!
***
Hétfő. Két közös óra Billel. Majd’ 24 órát szenvedtem át. Én szerettem Billt csak elöntött a szeretet hiány és kellett valaki. Egészen biztos, hogy ha Tom lett volna ott, akkor őt is megkaparintom. Pedig az már duplán gáz lett volna. Így is épp eléggé égett a fejem.
Berontottam angolra. Észrevett, mert összeakadt a pillantásunk, de gyorsan bele is temetkezett az angol könyvbe. Most komolyan… Bill Kaulitz és az angol könyv csak hallomásból ismerték egymást. Gondolom azt hitte, hogy észrevétlenül elsuhanok mellette, de nem. Megálltam a padja mellett és ledobtam az üres székre a táskámat. Levettem a kabátomat, letettem a táskát a földre és leültem mellé.
-Beszélnünk kell-sandítottam a jobb oldalamra
-Igen…
-Kettőkor a suli előtt-jelentettem ki.
-Oké-bólintott
Az angolt és a matekot is szótlanul vészeltük át. Közös radírt használtunk, de ennyi volt az érintkezésből. Tudtam, hogy azon a délutánon valami sorsdöntő történik a kapcsolatunkban. Vagy végleg szakítunk vagy ismét fellobban a láng és azt már semmi nem olthatja ki.
***
-Na megyek…-pattantam le a pad tetejéről
Gre bólintott.
-Sok sikert, te lány!-ölelt meg
-Köszi-hunytam be a szemeimet
-Nem lesz itt gáz. Az öcsém szeret-kacsintott Tom és a kezét nyújtotta, hogy csapjak bele.
-Remélem igazad van.
Kimentem a teremből, lefutottam a lépcsőn és a nagy bejárati ajtót kinyitva megpillantottam a cigiző Billt. Ott gubbasztott a padon elkenődött sminkkel. Nyúzottnak tűnt. Gondolom, a háta közepére kívánta a találkozónkat, de nem érdekelt. Mondani valóm volt.
-Mellékesen honnan tudtad meg?-ültem le mellé
-Georg elmondta Tomnak…-nyomta el a cigijét, de már nyúlt is a következőért
-Így már világos-nevettem fel cinikusan
-Tom elmondta Andreasnak,-folytatta-aki elmondta Sabine-nek, aki pedig nekem. Bonyolultan hangzik, nem de?-gyújtotta meg az újabb szálat-Pedig lehetett volna egyszerűbben is. Például, ha Tom nem olyan féreg, hogy eltitkol előlem egy ilyet.
-Hagyd őt!
-Vicces, hogy véded. Milyen jóban vagytok mostanában!-húzta fel a szemöldökét
Lenyeltem ezt az ironikus hozzáfűzését és csak annyit mondtam:
-Szeretlek.
Ebben az egy szóban minden benne volt, de Bill arra kért, fejtsem ki.
-Itt vagyok, ami kb. annyit jelent, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled. Nekem te vagy az életem. Az egyetlen dolog, aminek az elvesztése fájdalmat okozna-meredtem rá könnyektől fulladozva
-Akkor se lehetünk együtt-nézett rám véres szemekkel-Képtelen vagyok lemondani a zenéről. Az életem szerelme…
Ebben a pillanatban elöntött a felismerés és éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, ám tévedtem.
-… a másik pedig te vagy. Nem akartam, nem akarom, hogy amíg én stúdiózok és ha minden jól megy, koncertezek, te itthon legyél és várj rám.
-És megkérdeztél erről engem?-törtem ki-Jobban szeretlek, mint ezt az egész világot együttvéve. Menj ahová szeretnél, csinálj azt, amit akarsz, azzal akivel akarsz, de hagyd meg nekem azt, hogy szeresselek.
-Én nem…-temette az egyik kezébe az arcát, a másikkal meg a cigit fogta
-Akkor miért vagy itt?-sütöttem le a szemem
Elpöccintette a félig égett cigarettát és áttette az egyik lábát a pad túl oldalára, hogy szembe üljön velem. Belekapaszkodott a combomba és a vállamra hajtotta a fejét.
-Túl önző vagyok, ahhoz, hogy távol tartsalak magamtól.
-Akkor fogadd el, hogy hajlandó vagyok rád építeni az egész életemet-simogattam meg a hideg arcát
-De ez túl nagy és én mit adjak cserébe?-adott puszit
-Legyél az enyém. Ennyi…-csókoltam meg szenvedélyesen, majd egy kicsit ellöktem magamtól-És kérlek, máskor előre szólj, ha úgy döntesz, hogy a saját érdekemben szakítasz velem.
-Többet nem lesz ilyen-nyomta a homlokát az enyémnek és elejtett egy tipikus Billes mosolyt
A remény ekkor újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporhassa a valóság.
Először minden egész jól ment. Bill egyre többször volt Berlinben, majd Hamburgban, de amint volt egy kis ideje, haza jött, ha pedig nekem volt, akkor én mentem. Az első gát a szülők voltak. Jörg nem nézte jó szemmel, hogy én Berlinben vagyok tanulás helyett, pedig könyvet is vittem. Igaz, hogy a történelem úgy nem igen ment a fejembe úgy, hogy csak feküdtem a könyvön, mialatt Bill szorosan a karjaiban tartott a stúdióhoz tartozó emeleti szoba padlóján. Persze, ez a jegyeimen is meglátszott. A korábbi kiváló eredményeimhez képest, akkor majdnem buktam irodalomból és biológiából.
Nem csak a szüleim voltak problémásak. Fárasztó volt az ingázás. Bár inkább ingáztam volna, akkor is amikor már turnéztak, de az a másfél hónap teljesen kiesett az életünkből.
Zavart, hogy nem vallja be, hogy van barátnője és az is zavart, hogy millió egy lány ugrál körülötte.
Aztán jött az a botrány a pornó színésznővel, amiről az újságokból értesültem. Bill szegény magyarázkodott, de én inkább hittem a magazinnak, mint a saját pasimnak. Szörnyen restelltem.
Megőrjített az időeltolódás. Az, hogy felhívott „jó reggelt” címszó alatt éjfélkor, az hogy, ha a lemenő Napra pillantottam, akkor tudtam, hogy ő nem ugyan ezt látja. Az utóbbi miatt mindig elsírtam magam, ha naplementét néztem.
Semmi sem tántoríthatott el Billtől. Egyszer még Olaszországba is utána mentem. Nem érdekelt a pénz, az idő, az iskola. Szerelmes voltam. Életemben először és úgy igazán. Csak ő létezett. Nem voltak már barátaim, családom, új ismerőseim, mert nekem csak és kizárólag Bill volt. Bill Kaulitz. Hogy is kellett volna más?!
***
A Zimmer 483 album turnéja után közvetlenül kaptam egy telefont Billtől. Kedvesen elcseverésztünk, majd bedobta, hogy szakítani akar velem. Gondoltam, hogy megint nekem akar jót, de nem. Összejött valakivel a stábból. Lefagytam. Ki esett a telefon a kezemből. Abban az évben voltunk 3 évesek és ő így elbánt velem.
Úgy éreztem magam, mint egy fonal gombolyag. Ő volt a macska. Letekert, szétszedett és ott hagyott.
Több hónapig nem találtam a helyem és nem hogy azt nem tudtam, hogy lesz tovább, hanem még azt sem tudtam, hogy lesz e egyáltalán tovább.

Új rész

Az egész hétvégén át tartó tanulásba 2 részt szándékozom beszorítani. Szóval stay tuned, mert pénteken és/vagy szombaton új részek! :)

Dupla kémia után egy idézet tőlem

"A változás nem azt jelenti, hogy amit addig szerettél, az megszűnik létezni. Olyan ez, mint mikor elpárologtatod a vizet. Igaz, a halmazállapota megváltozik, légnemű lesz, de attól az még víz."

Én kicsi Arthurom

Igen. Szőke. So what? Attól én még elfogadnám... Sőt! : D

Ez a srác sose nő fel :D

Aliens Forever Fanparty 2011 gyöngyszeme

Blonde B

Nekem tetszik.
Amikor kijött az Arthur és a villangók, Bill nyilatkozta, hogy szívesen kipróbálná a szőkét. Nekem megállt a szívem egy pillanatra. Már akkor tudtam, hogy tökéletes szösszencs lesz. Imádom. Alig várom, hogy rendes kép is legyen róla. **,

Díj

Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogodra.
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
3. Írj ki magadról 7 dolgot.
4. Küldd tovább 7 írónak. (Ne felejtsd el belinkelni a blogukat)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket.

1. :) 
2. Köszönöm a díjat: Eva Kaulitz-nak, Sweetbaby-nek, Hope89-nek, Angie-nek, riix-nek és Bajbee-nak. 
3. Nos hát: 

• Angolul és jelnyelven folyékonyan beszélek, a németre pedig most kattantam rá, mert nyelvvizsgát szeretnék belőle. 
• 173 centi magas vagyok, ezért anyukám 1-1,5 éve mindig modell válogatásokra vitt, de én aktívan ellenálltam, mert nem akartam ezt csinálni, pedig még az Art Models is szerződtetni akart. 
• A hajam egy része le van borotválva és szeretnék majd tetoválást is még az idén. 
• Hithű keresztény vagyok és minden pénteken templomba járok, mert hiszem, hogy Isten az egyetlen járható út az életben. 
• Nagy Forma1 rajongó vagyok. Minden vasárnap a fotelből szurkolok Vettelnek. :)
• Ha nagy leszek, akkor vagy diplomás divat- és textiltervező leszek vagy háborús orvos. 
• Ha választani kéne a 4 srác közül, akkor én Georgot választanám. 

      4. Igazából én jelképesen küldöm csak tovább mindenkinek, akitől kaptam,
          mert már szerintem mind megcsináltátok ezt. 

Best WBMW cover!!!

Nessi, jelentkezz!

Miről beszélünk?!

Egyszerűen tökéletes. Csak nézem. Minden egyes pórusát ki akarom elemezni. A piercing szárát is látom. Nyami... Imádom. *.*

Power Ranger