You know I am no good - 9. (felturbózott verzió)

Nappali

9.

Halkan becsuktam az ajtót magam mögött és finoman leültem a szendergő Bill mellé. Adtam egy jó reggelt puszit a borostás arcára, majd a puha nyakára. Feleszmélt.
-Hány óra?-dörzsölgette a szemét
-Reggeli idő van.
-Még nem ettetek?-húzta magára a takarót
-De, de neked se ártana.
Szenvedve forgolódott, majd magához rántott, mint egy játékmacit, úgy átölelt és behunyta a szemét.
-Terveztél valamit mára?-simítottam el az arcából a tincseket
-Igen. Szexelek veled… egész álló nap!-bújt hozzám nagyon közel. Nevetni kezdtem.
-De most komolyan!-böktem meg az oldalát
-Nem, amúgy-pislogott lassan
-Esetleg elmehetnénk vidám parkba-forgattam a szemeimet
-Vidám parkba?!-húzta fel az egyik szemöldökét
-I-i-igen. A minap a városban láttam róla egy óriás plakátot. El akarok menni!-karmoltam végig a mellkasát
-Jó-bólintott-Mehetünk-óriási kisfiús vigyor ült ki az arcára és megcsókolt
-Na, de menj le, egyél valamit én meg addig megfürdök, átöltözöm, ilyenek…
-Maradok-nyalta meg a fülemet
-Nem, nem! Na…-álltam fel-Irány lefelé!
-Jó, jó…-ült fel-Csak fordulj el, felkapok egy gatyát-krákogott
-Csak nem szégyellsz valamit?-kérdeztem gúnyosan. Erre a kijelentésemre Bill felkelt és egy száll semmiben kezdte el keresgélni a szétdobált ruha darabjait. Egy egészen picit kínosan éreztem magam, pedig munkámból adódóan ennek nem kellene így lennie. Mégis nagyon meglepett Bill fesztelensége. Nem mintha olyan nagyon zavart volna…
-Tom itthon van?
-Nem, nem. A nagyszülőkkel, Simone-nal, Gordonnal meg a két sráccal elmentek megnézni az esküvő helyszínét, hogy hogy áll.
-Ria?-húzta el a száját
-Szokásához híven rosszul érzi magát-nevettem fel
-Na, akkor kajálok valamit-adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.
Ez lesz az első olyan igazi randi félénk Billel és én borzasztóan izgulok. Megfürödtem, felkötöttem a hajam, kisminkeltem magam és kerestem valami kényelmes cuccot, amiben felülhetek az összes durva hullámvasútra. Kb. egy órát töltöttem el így, majd mikor kész lettem, összepakoltam a cuccaimat egy hátizsákba és elindultam lefelé.
Lementem a nappaliba. Semmi. Egyből konyha felé vettem az irányt. Ahogy beértem, megtorpantam. Hirtelen nem tudtam, hogy mi tévő legyek.
Ria a konyhapulton ült egy óriási férfiingben, leengedett hajjal, bugyiban, ami már félig le volt rángatva róla és Billel csókolózott éppen.
Bill rögtön észrevett, hátrált a lánytól, de azt hiszem, hogy hirtelen ő sem tudta, hogy mit kéne reagálnia.
-Én…-hátráltam-Inkább megyek-ráncoltam össze a szemöldököm
-Aniela!-kiáltott utánam, de én ezt meg sem hallva kirohantam a házból. Egy helyet akartam, ahol gondolkodhatok. Csak szaladtam, ki a nagy kapun, aztán meg az orrom irányába. A közelben végül találtam egy játszóteret, egy üres hintával.
Vagy három órája ültem ott. Az alattam lévő homokos földet már kikapartam a tornacipőmmel. Nem bírtam helyre rakni a dolgokat magamban. Elméletileg mi nem vagyunk együtt Billel, szóval azt tesz, amit akar, viszont Ria ezt nem így tudja. Csak azért ordított utánam, hogy fenntartsa a látszatot, vagy kezdi azt érezni, amit én is érzek: hogy jó páros lennénk. Másfelől, pezsgőt bontok, ha végre ettől a zűrös alaktól megszabadulok.
Egy fekete kocsi állt meg a játszótér mellett és kiszállt belőle Tom.
-Hát itt bújkálsz?-jött egyre közelebb, majd beleült a másik hintába. Egy lélek se volt ott rajtunk kívül. Nem is értem. Az LA-i sznoboknak nincsenek gyerekei?!-Mi a baj?-simogatta meg a hátam. Megráztam a fejem-Na!
-Semmi. Csak Bill…-nevettem fel gúnyosan-Összezavar.
-Bemutatom az öcsémet-emelte magasba a tekintetét-Nem volt ő mindig ilyen. Komolyan nem. Csak az utóbbi pár évben fordult vele ilyen nagyot a világ-fújta ki a levegőt
-De nekem ez sok. Mindenkin átgyalogol, csak mert neki szar. Ez így nincs rendben.
-Hozzá kell szokni. Legalábbis nekem hozzá kellett. Neked van választásod-nézett mélyen a szemembe. Vajon arra utalt, hogy hagyjam ott Billt, vagy hogy válasszam őt?
-Neked is van, Tom…
-Ő az ikertestvérem és…
-Nem Billre gondoltam-fogtam meg a kezét-Te is választhatsz még. Még!
Leszegte a fejét.
-Haza viszlek, gyere-rántott föl a hintából
Amint beértünk a házba, megpillantottam a nappali közepén trónoló Billt. Megint utánam szólt, de figyelmen kívül hagytam. Nem akartam vele beszélgetni. Egy valamire rádöbbentett ez az egész: meg kell keményednem egy kicsit. Nem vezérelhetnek az érzelmeim.
Már a sokadik hosszt úsztam a medencében, amikor a medence végén kidugva a fejem a vízből megpillantottam Gustavot. Egy szürke póló volt rajta szakadt farmerrel, kezében egy doboz sör. Érdeklődve ránéztem.
-Szia-köszönt kicsit zavartan
-Hello-úsztam felé-Hát te?
-Keresem a helyem. Kan partyt csapunk ma este, gondolom Bill mondta.
-Nem.
-Oh. Szóval bemegyünk a városba, csak ez három lusta dög még alszik egyet-kortyolt a sörébe-Én meg addig igyekszem elütni az időt.
-Értem...-kapakszkodtam meg a medence szélében előtte-A holnapi futás ugye áll?
-Ha bírod a tempómat, akkor áll-mosolyodott el.
-Hogy oda ne rohanjak!-nyomtam ki magam, és kiszálltam a vízből
Gustav alaposan végig mért és ez még enyhe kifejezés, de valahogy nem zavart. Odatipegtem a törölközőkhöz, lekaptam egyet és elkezdtem a hajamat törölgetni vele.
-Nem értelek-pásztázott még mindig
-Mármint?
-Minek futsz, ha így nézel ki?-ivott újra
-Bóknak vettem-sétáltam felé
-Helyes-mosolygott-Lehet egy indiszkrét kérdésem?
-Nem valódi.
-Tessék?-ráncolta a szemöldökét
-Azt akartad megkérdezni, hogy igaziak-e, nem?
-Ja, de-habogott zavartan. Ez aranyos, hogy ilyen könnyen elpirul.
Igazából pontosan tudtam, hogy mit vált ki belőle a bikinis látványom. A testemre mindig is borzasztóan büszke voltam, bár a munkámból adódóan muszáj, hogy ilyen legyen. Egy elhízott, csapzott lányért senki nem fizet egy zsák pénzt.
-Megyek… Megszárítkozom aztán meg megnézek egy filmet, amíg ti buliztok. Jó szórakozást-indultam volna ki
-Ugye, ezt az esetet nem emlegeted fel Bill előtt?
-Nem tettél semmi rosszat, nem is mondtál semmi rosszat, a gondolataidat meg nem ismerem-mosolyogtam kacéran-Holnap reggel találkozunk.
-Kereken nyolckor…
Nem igazán agyaltam ezen a Gustavoson. Jó volt azt érezni, hogy tetszem valakinek, mivel ezt Bill nem mindig fejezi ki egyértelműen.
Felmentem a szobánkba. Bill éppen aludt, az éjjeli szekrényemen, pedig egy csokor vörös rózsa állt óriási ’Sajnálom’ kártyával. Eldöntöttem, hogy erős leszek és nem fogok nyáltengerben úszva a nyakába borulni, úgyhogy bementem a fürdőbe és engedtem egy jó forró fürdő vizet. Hál’ Istennek volt bent TV, szóval megnéztem a híreket, meg ilyesmik. Bill nem sokkal később kopogtatott, hogy beszélni akar velem, de nem igazán érdekelt. Felhangosítottam a tv-t, hogy még csak véletlenül se halljam a kislányos hisztijét.
Aztán befogta. Gondolom, mert elmentek.
Az estém további része evéssel, tanulással, filmnézéssel és alvással telt. Főleg az utolsóval, hiszen csak másnap reggel vettem észre a mellettem fekvő, szétcsapott Billt. A plafont bámulva feküdtem. Semmi kedvem nem volt futni, de megígértem, úgyhogy megyek. Fel is vettem egy sportos szerkót és mindenféle cicoma nélkül mentem Gustavhoz.
-Éppen, hogy ideértél. Elindultam volna nélküled-mosolygott
-Itt vagyok-töröltem meg az álmos szemeimet és feltettem a napszemüveget
-Nem mondod, hogy szemüvegben akarsz futni!
Vállat vontam. Kezdjem el ecsetelni, hogy ki vagyok, mit dolgozom és, hogy azért kell a szemüveg, hogy ha lefotóznak vele, akkor ne ismerjenek fel? Nem… Inkább elviselem, hogy egy kényes cicababának néz, aki napszemüvegben fut.
-Na mi van, nagyfiú? Kifáradtál?-kocogtam egyhelyben Gustav előtt, aki éppen levegőért kapkodott. Gustav iPodja szerint 7kilométeren voltunk túl. Ezt a 7 kilométert halálos gyorsasággal tettük meg. Mindketten az erőnket fitogtattuk, így sprinteltünk.
-Fe-hér zász-ló-feküdt le a betonra
-Áll az ajánlat-feküdtem le mellé
Mindketten próbáltunk levegőhöz jutni, ám nekem mégis motoszkált egy kérdés a fejemben.
-Milyen volt a tegnapi buli?
Gustav harsányan felnevetett.
-Egy sztriptízbárban voltunk. Georg meg én nagyon éltük. Tom élte volna… Bill meg…
-Mi van Billel?-fordultam felé
-Csúnyán leitta magát. Aztán arról beszélt, hogy összevesztetek és, hogy ő mekkora pöcs.
-Ez milyen igaz-ültem fel-Mondott mást is?-töröltem meg a homlokomat
-Nem. Csak ezt. De ezt minimum tízszer.
-És kavart valami csajjal?
-Áh. Fél egykor bedobtuk egy taxiba. Addig meg csak ivott és beszélt. Rá se tud nézni másra.
-Azért erre ne vegyél mérget!-álltam fel-Verseny hazáig!-jelentettem ki és szaladtam tovább
Mondanom sem kell, hogy én nyertem. Na jó, egyszerre értünk be. Betámadtuk a nappali kanapéját és vártuk, hogy a szívünk valamelyest lassabban dobogjon.
-Sziasztok. Rátok vártunk-jött ki Simone egy bögre kávét kortyolgatva
-Futottunk-nyögte Gustav
-Gyertek enni!-indult vissza Sim. Persze Gustavnak ezt nem kellett kétszer mondani. Én inkább a zuhanyzást választottam.
Bementem a szobába, ledobáltam az izzadt ruháimat és bemenekültem a zuhanykabinba. Megengedtem a langyos vizet és beálltam alá. Megváltás volt.
Teljesen leamortizálva bambultam előre a bepárásodott kabinban, amikor hideg levegő csapta meg a hátam. Megfordultam és Bill állt ott. Nem volt rajta smink. Egy egyszerű melegítőt viselt fekete trikóval. Beletúrt a hajába és beállt mellém.
-Mit csinálsz?-néztem végig rajta
Levette a víztől nehéz felsőjét és nadrágját. Így már csak egy boxer maradt rajta.
-Bezártam a szobánk ajtaját és a fürdőszobáét is-jött közelebb- Így már senki és semmi nem zavar meg minket. Van nálam gumi is.
-Az nem kell-ráztam meg a fejem
Mindketten elvesztünk egymás szemében. Tudtuk, hogy mi fog következni és nem akartuk elsietni.
-Ez tökéletes. Minden tökéletes-csavartam ki a hajam végét
Bill becsukta a kabint és megcsókolt. Nagyon gyengéden, pedig szinte fel tudtuk volna falni a másikat. Átkarolta a derekamat, én pedig a vállába kapaszkodtam. Borzasztóan szexi volt vizesen. Levette a boxerét és nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nagyon sajnálom a tegnapit-súgta a fülembe
-Hagyjuk-döntöttem a homlokomat az övéhez-Felejtsük el!-csókoltam meg
Minden érintése, mintha százszor jobban esne, minden sóhaja mintha százszor jobban beindítana.
Végig karmoltam a gerincét, mire ő felnyögött. A keze bejárta az egész testemet, de a legérzékenyebb pontomnál kötött ki. Bizseregtem, borzasztóan kívántam őt.
Csak, hogy kicsit én is kínozzam, az én kezem is elkalandozott. Arra a csintalan mosolyra, mikor megérezte ezt, örökké emlékezni fogok. Mindig mikor hangosabban és hangosabban kezdett nyögni, akkor leálltam. Egy idő után megelégelte ezt, a falhoz nyomott és leszorította a kezeimet.
-Akarlak. Nagyon-harapott bele az alsó ajkamba
-Ne siessük el.
-Nem sietjük el-markolt bele a fenekembe
Behunyt szemmel nekem dőlve zihált. Próbált lenyugodni, de már fájt nézni, ahogy szenved.
Magamhoz húztam és az egyik lábamat átkulcsoltam a derekán, a karjaimat, pedig a nyaka köré fontam.
-Biztos ne húzzak…
-Ne-haraptam a fülcimpájába
-De…
-A szerződés nem tudom hanyadik pontjában az áll, hogy csak akkor ha az ügyfél akarja. Akarsz?-húztam fel a szemöldököm
Nem válaszolt, mármint de, csak nem szavakkal. Belém hatolt. Alig bírtam feleszmélni a gyönyörtől.
Innentől kezdve egyre hangosabb torokhangok és kéjes „ne hagyd abba” kiáltások hallatszódtak.
Bill hihetetlenül jó (ebben is). Mindig akkor csókol meg mikor kell és mindent úgy csinál, hogy azt én is élvezzem. Ha választanom kellene, hogy életem során kivel volt a legjobb, akkor őt választanám.
Persze az is lehet, hogy érzelmek is vezérelnek ebben a döntésben. De egy biztos: annyira jó volt, hogy alig bírtunk leállni.
Két óra múlva már csak az az ártatlan zuhanyzóban maradt alsónadrág árulkodott arról, hogy itt történt valami. Valami fantasztikus.