1.
Szerettem ebbe a suliba járni. Már lassan 3 hónapja szerettem bejönni ide minden egyes reggel.
Kicsit sem bántam, hogy itt kezdtem a gimit, Magdeburgban és nem Berlinben, ahol régen laktunk.
A rövid történet annyi, hogy anyu és apu elváltak, mikor 9 éves voltam. Anya összejött Jörggel, aki itt lakik Magdeburgban. Nos igen. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb valamelyikünk költözik. Anyu adta be a derekát, ezért mi jöttünk. Jó ez így.
Rögtön az első héten kiszúrt magának egy másodikos fiú, Marco. Marco Bertsch. A szülei nagyfejesek, mert az övék az összes Magdeburgi Billa szupermarket. Jó, azért én sem panaszkodom. Jörg nem volt rossz választás anya részéről.
Visszatérve Marcora, igen, randizgatunk. Azóta vele és a bandájával lógok. Jól érzem magam. Bent vagyok minden nagy buliban és tudják, ki vagyok. Hiszen ez a legfontosabb dolog a gimiben: légy menő!
Ez nem mondható el Bill Kaulitzról. Fekete festett haj, sminkelt arc, lakkozott körmök és bőrkabát. Nem tudtál elmenni szó nélkül mellette. Volt egy bandája is. Valami Tokio Hotel. Páran nyaliztak neki, mert már stúdióztak stb. Tehát alakult a karrierjük. Páran ki nem állhatták. Pl. Marco és csatlósai. December eleje volt, de már háromszor verték meg úgy, hogy a sebészeten kötött ki Tommal, az ikertesójával együtt.
Vele nem volt semmi bajuk egészen addig, amíg meg nem védte az öccsét. 4 öltéssel varrták össze a szemöldökét.
Biztos kegyetlennek tűnök, mert Marcoék oldalán állok, pedig én nem vagyok ilyen. Nem mondom, hogy szimpatikusak a Kaulitzok, miután Tom nagyhangon leugatott a folyosó közepén, hogy „húzz arrébb, te retkes kis kurva”, de valahol érthető, hogy utálnak. Pláne, hogy a beszólás után Marco még egyszer nekiment Tomnak.
Szóval zajlik a dráma, de szeretek idejárni.
***
Keddi nap volt. Jörg kitett a suli előtt. A táskám pántját igazgatva elindultam bejárat felé. Nagyon belemélyültem a pánt helyes irányba való visszacsavarásába, mert simán lefejeltem volna az ajtót, ha valaki hirtelen nem csapja ki előttem. Megijedtem, hátraléptem gyorsan, így nem ütköztem frontálisan a tömör üveggel. Bill állt az ajtó túloldalán, ő igyekezett kifelé éppen. Valószínűleg cigizni indult, mert a cigisdoboz már ott lapult a kezében. Mindig ezt csinálja. A közös matek óránk előtt eltol egy szálat a haverjaival.
Ahogy meglátott, picit arrébb állt, de továbbra is tartotta az ajtót.
-Menj csak-mutatott az aula felé. Bólintottam. Kedves volt tőle. Udvarias.
-Köszi-tettem a hajam a fülem mögé szégyenlősen, ahogy elsuhantam mellette
Hihetetlen magas volt. Még sosem kerültem hozzá ennyire közel, így ez csak most esett le. Furcsa. A pasim szétveri, ő meg rendes velem.
Az első barátomra emlékeztetett. Bár akkor még 13 voltam és a srác jóval idősebb volt. Nem is nevezném járásnak, inkább csak viszonzatlan rajongásnak. Hasonlóan vadóc volt, mint Bill. Ennyire azért nem, de ő is szerette feszegetni a határokat. Mindig is vonzottak az ilyen alakok.
***
Egész matekon lopva oda-odapillantottam. Néztem őt. Leesett az egyik kitűző a táskájáról. Azt szerelgette. Aranyosan koncentrál. Halványan elmosolyodtam, mikor megszúrta az ujját. Gyermekien esetlen.
***
Másnap kicsit fura érzés fogott el. Magamnak se mertem bevallani, de vártam a közös angol órát.
Magabiztosan mentem be a nyelvi laborba. Hát, Bill sehol. Kicsit lehervadt az arcom. Leültem a helyemre. Biztosra vettem, hogy nincs suliban, hiszen egész nap nem is láttam. Becsöngettek. Bejött az angol tanár.
Hülyének éreztem magam. Nem értettem miért érdekel Bill Kaulitz. De annyi biztos, hogy tegnap óta az ajtós incidensünkre gondoltam.
Már kiadta a feladatot Frau Lecht, mikor kopogtak.
-Tessék-tolta le a kerek szemüvegét az orrán
Bill lépett be a tarkóját vakarva.
-Elnézést kérek, tanárnő-mosolygott bájosan a kissé kiálló fogaival-Én csak…-forgatta a szemeit
-Üljön le-bökött a tanárnő a padok irányába
A terem hátsó végében nagy „lúzerezés” vette kezdetét. Bill arca komor lett.
Amint mondtam, mellette sosem mész el szó nélkül.
Lesütött szemekkel bandukolt. Leült elém. Éreztem, hogy a mellkasomban a szívem egyre szaporábban vert. A padon könyökölve gondolkodtam. Eddig nem váltott ki belőlem ilyesfajta érzelmeket. Akkor miért pont most? Lehet, hogy eddig csak elfojtottam? Ugyan…
-Mit kell csinálni?-fordult meg és a nagy barna szemeivel rám nézett. Olyan volt, mint egy japán rajzfilmfigura.
Nagyokat pislogtam. Még sosem kérdezett tőlem semmit. Soha. Megszeppenve válaszoltam.
-Negyvenötödik oldal. Az egész-remegtek az ajkaim
-Oké-bólogatott-Köszönöm-mosolyogva visszafordult és előhúzta a rózsaszín angolkönyvet a táskája mélyéről. Lehajtotta a fejét és egy tetoválás villant ki a nyakán. Különc…
Bár kérdezett volna még, de nem. Kicsöngettek. Próbáltam úgy időzíteni magam, hogy egyszerre menjünk ki az ajtón, de nem sikerült. Kiviharzott. Kimentem a zsúfolt folyosóra. Körbenéztem. Nem titok: Billt kerestem. A szekrények mellett ki is szúrtam a felzselézett fekete haját. Egy alacsony, szemüveges lánnyal beszélgetett.
-Szia, Emma. Hiányoztál-ugrott a nyakamba Grete. Ő is Marcoékkal lógott. Az elmúlt hónapok alatt hozzá kerültem a legközelebb. Kedves és őszinte lány volt. Megbíztam benne-Na mi újság? Mi van Marcoval? Ha?-rángatta a szemöldökét
Elcsitítottam. Billt és a lányt bámultam. Nevetgéltek.
-Mi az, mi az? Mit nézel?-tett egy 360°-os fordulatot. Rámutattam-Te most a homokládát bámulod?-egy értetlen fintort vágott, mire megcsíptem a karját
-Ne kérdezősködj már!-nyújtogattam nyakam-Gyere!-ragadtam karon és odaráncigáltam a lányhoz, amint Bill lelépett. Gretevel megálltunk mellette. A lány a kissé bandzsi szemével riadtan nézett ránk. Gondoltam oldom a helyzetet és bemutatkozom.
-Szia. Emma vagyok-nyújtottam kezet
-Tu…tu…tudom ki vagy-dadogta a lány, de nem viszonozta a kézfogásom-Ö… én Katja…-szorította magához a könyveit
-Katja. Milyen szép név, nem?-manipuláló fejjel ránéztem Gretere
-Ó, de!-vágta rá-Bizony…
-Szóval…az előbb Bill Kaulitz-cal beszélgettél, igaz?-mosolyogtam kissé műanyag módon. Katja bólintott-Elárulod miről?-kérdeztem kedvesen
-A péntekről…-forgatta a szemeit
-Péntek…Hallod, Grete?-csaptam meg-Merre lesztek?-faggatóztam tovább
-A Gröningerben-pásztázta a földet-Fellépnek…
-Az egy lepukkant fos-Grete kicsit sem fogta vissza magát és kifejezte őszinte véleményét
-Köszi-lépkedtem hátra felé-Akkor, szia, Katja.
Arrébb húztam Gretet. Ő csak értetlenül nézett rám.
-Elárulnád, mi folyik itt?-tette karba a kezét. Bólintottam és közöltem vele a tervemet:
-Péntek este Gröninger Bad. Írd fel a határidőnaplódba…
2.
-Nem hiszem el, hogy bejön…-ivott bele az italába. Gretet, mikor megbántotta az ember vagy valami hasonló, mindig meg kellett hívni a kedvenc jegeskávéjára, amit csak a Toddy-ban tudtak elkészíteni úgy, ahogy ő szereti. Ez már nem is szeretet…inkább úgy fogalmaznék, hogy megveszett érte.
-Nem is…én csak…-dörzsöltem meg a homlokom. Miért is akartam becsapni magamat? Butaság…
-És mi lesz Marcoval? Dobod?
-Nem. Én csak megakarom ismerni Billt… nem is. Inkább csak megakarom kapni mondjuk egy estére. Kíváncsi vagyok milyen lehet vele…-forgattam a szemeimet. Döbbent arccal tekintett rám.
-Le akarsz vele…-taglalta az elképzeléseit
-Dehogy!-ráztam meg a fejem-Csak… csókolózni-vontam vállat kaján vigyorral. Mire egy fintorral kinyújtotta a nyelvét.
-Amúgy nem fog menni-mondta fanyarul. Összeszorult a tüdőm. Megriadtam.
-Miért?-remegtek az ajkaim. Rögtön beugrott egy kép, ahol Bill egy lány kezét fogva sétálgat. Talán van csaja csak nem tudok róla?
-Mert…-kezdte komolyan-…mert tuti meleg-nevetett fel. Felhúztam a szemöldököm. Nem találtam poénosnak. Marcoék is mindig ezzel cinkelték. Szerintem van benne valami nagyon pasis, valami vonzó-De akkor csak egy csók, igaz?-ivott ismét
-Persze… semmi több.
***
Csütörtök. Nem volt iskolában, pedig két közös óránk is lett volna. Tele volt emberekkel az épület, viszont én csak egy nagy ürességet láttam.
Mint, akinek lukat ütöttek a mellkasán. Csalódottság…
Egész álló nap azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha holnap meglát a koncertjükön. Féltem.
A harmadik órám után sikerült Marcoval összefutnom. Akkor döbbentem rá, hogy azzal se ártana számolnom, hogy ő meg fogja tudni.
-Holnap este esetleg valami?-adott egy finom puszit az arcomra. Elmosolyodtam.
-A holnap… nos… még nem tudom-harapdáltam idegesen az ajkaimat-Elméletileg csajos estét tartunk Gretevel. Ugye nem baj, édes?-bújtam hozzá kislány módjára. Megsimította a fejem. Beletúrt a hajamba.
-Nem, persze. Majd akkor lógok a srácokkal. Amúgy is régen voltam velük-a nagy kifestett pilláimmal pislogtam rá-Bár szívesebben lettem volna veled-nézett mélyen a zöld szemembe. Velem mindig úgy bánt, mint egy hímes tojással. Sose bántott volna. Legalábbis, azt hiszem. Mindenki kérdezgette, hogy miért foglalkozok vele. Mindenki olyan, akivel bunkózott. Azt gondolták velem is ezt teszi. De nem. A haverjai néha-néha le is papucsozták.
Lelkiismeret furdalásom lett. Kedveltem ezt a srácot. Azt nem mondom, hogy szerelmes voltam. Nem. Én még nem voltam senkibe… Még nem éreztem senki iránt úgy.
Bevillant, hogy anyukám mindig azt mondja: „Amíg fiatal vagy, addig éld ki magad! Ne 40 évesen jusson eszedbe!” Igaz.
***
-Nem vagyok benne biztos, hogy akarom-torpantam meg a klub utcájában. Már ez volt legalább a tizedik visszakozásom.
-Ezt most nem mondod komolyan-tette karba a kezét Gre
-Ne légy dühös-ráztam meg a fejem butuskán. Már biztos nagyon elege volt belőlem. Én már rég ott hagytam volna magamat.
-Nem vagyok-ölelt meg-Imádlak, tudod. Ha bármi incidens lesz belőle, hogy itt vagyunk, akkor majd én szétcsapok. Jó lesz-villantotta ki a gyönyörű fehér fogát. Piciket bólintottam.
-Szerinted nem fognak minket kinézni, amiért nem vagyunk bakancsban meg ilyesmik?-igen, mindig is stresszelt a megjelenésem. Próbáltam a helynek megfelelően öltözni, de erről a klubról nem tudtam túl sokat, így maradtam a semleges ruházatnál-Nem leszek alul vagy túlöltözött?-húztam el a szám
-Hagyd ezt abba. Mindig jól nézel ki… Mint én-produkálta magát. Nevetni kezdtem-Na, gyere már-karon ragadott és mentünk tovább.
Rengeteg ember állt a hely előtt. Gyomorgörccsel, de bemerészkedtünk a sok furcsa ember közé. Igen. Picit kinéztek minket. Csillámpóninak éreztem magam a rock hercegnők mellett. Pedig, Isten lássa lelkem, nem vagyok egy tündér királylány. Inkább csak igényes. Bár ez sem biztos. Azon az estén semmi sem volt az.
Nem volt tele a hely, de azért sokan ott voltak a suliból.
-Álljunk be valami kevésbé feltűnő helyre-súgtam bele Grete fülébe szerény elgondolásom. Nem akartam, hogy túl sokan lássanak.
-Persze, menjünk!
Egy eldugott kis sarkot sikerült találnunk. Levettük a kabátunkat és izgatottan vártuk a koncertet. Na jó, inkább csak én. Az órák előtt Bill néha dúdolgat, de még nem hallottam énekelni.
9-kor kezdtek. Ahogy kijött a színpadra, valami megmozdult bennem.
-Úristen!-tettem az állam Gre vállára
-Most…egész értelmesen néz ki…-ringatta a fejét
-Piszok dögös!-takartam félénken az arcomat
-Azért ne túlozzunk-köszörülte meg a torkát, mire meglöktem. Nem volt igaza.
Fekete pulcsi volt rajta fekete nadrággal plusz az elmaradhatatlan manga haj. A nagy kifestett szemei csak úgy ragyogtak.
-Hú, sziasztok. Köszönjük, hogy eljöttetek. Mi vagyunk a Tokio Hotel és csapjunk is bele-ez volt a beköszönője. Hatalmas, óriási, világ méretű mosoly ült ki az arcára.
Boldog volt. Boldog volt, ahogy kiment a színpadra. Még sosem láttam ilyennek. Egy igazi energia bomba.
Kicsit gáz, de egy számukat sem ismertem. Páran már kívülről fújták, én meg csak álltam ott, mint akit odatettek.
-Jól tolják-mozgott a zene ütemére Gre-De attól még nem kedvelem-szögezte le
-Nem is várom el…
***
Ott ültek egy asztalnál. Tőlünk kb. 4 méterre. Grete már hisztizett. Le akart ülni, de sehol nem volt szabad asztal, maximum pár szabad hely.
-Gratulálhatnék vagy ilyesmi, nem?-néztem bizonytalanul G-re, aki épp ásított egy hatalmasat. Bólintott.
-Menjünk oda. Leülünk az asztalukhoz. Majd csinálok szabad helyet-jelentette ki határozottan és megindult. Hirtelen nem tudtam felfogni a helyzetet. Esetleg megvárhatta volna az én véleményemet is. Csak álltam tátott szájjal, de muszáj volt követnem Gretet, aki már odaért hozzájuk.
Minden szempár rászegeződött, majd rám, mikor megérkeztem. Rögtön Bill pillantását kaptam el. Lefagytam.
Tom cinikus képpel kifújta a cigi füstöt és ránk nézett.
-Már mindenféle selejtet beengednek ide?-szólalt fel harsányan
-Most magadra gondoltál, igaz?-tette karba a kezét Gre
Az egyik barna hajú srác, akivel egy bandába játszanak, sikítva felröhögött.
-Húzz el innen, cica! Arra…-mutatott hátra-…van a kijárat-ütötte le a cigijéről a hamut Tom
-Igazából csak el akartuk mondani, hogy nagyon jó koncert volt-tűntem elő G háta mögül. Bill reakcióját figyeltem.
-Te csak ne mondj semmit, megértetted?-förmedt rám Tom-Bertsch ribancának a véleményét nagy ívből leszarjuk, vágod?-Tom kimutatta a foga fehérjét. Kicsit… kicsit nagyon bántónak éreztem, hogy Marcot is belekeverte a dologba. Pláne Bill előtt-Nem voltam elég világos?-állt fel. Egy szőke srác visszaültette. Ha nem lett volna annyi ember, akkor tuti, hogy megver. Nem érdekli, hogy lány vagyok…
-Menjünk-fordult felém Grete
-Igen. Rossz ötlet volt…-gyűltek a könnycseppek a szememben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése