Szösszenetek

Ma már nem hozok új részt az bizti. Túl sok volt nekem a kémia mára és sajna nem jutott időm a Love game-re. De addig itt egy kis olvasni való.

1. 2 évvel ezelőtt unatkoztam. Ennyire jutottam. Azóta se írtam tovább.

Csöngettem. Mint, ahogy minden szombat délután. Nyílt az ajtó Bill pedig kidugta azt a falfehér unott képét:

-Mi bajod?-kérdeztem
-Semmi-vágta ki az ajtót
-Kösz, hogy beengedsz-csuktam be magam mögött és mind a ketten leheveredtünk a szürke kanapéra-Összevesztél Tommal?-simogattam meg az arcát

-Mint mindig már megint azt hiszi, hogy neki van igaza, közben nem!-vágta be a durcás fejét
-Jajj Bill…

-Nem jajj… egyfolytában teszi itt az agyát-ekkor felpattant-hogy ő a nagy Tom Kaulitz-kezdte imitálni testvére mozdulatait-és ő minden csajt megkap-vetődött vissza a kanapéra
-Ezt… ezt… ezt még egyszer neee-röhögtem
-Miért? Tök hiteles volt-mosolygott majd az arcához szorított egy párnát
-Bill…-húztam el a párnát
-Hé… ez az a gyűrű, amit én nyertem neked…
-Pontosítok, amiért bedobtál egy 25 centest egy kis masinába, hogy te nyersz magadnak-hangsúlyoztam ki ezt a szót-egy mini focilabdát de a gép ezt dobta ki és nekem adtad. Igen az-húztam fel a lábam
-Jól van na…-adott egy puszit
-Most nehogy azt hidd, hogy megenyhültem, mert nem…-forgattam a szemeim

-Tudom… te is olyan megrendíthetetlen vagy, mint a daliááááás Tom Kaulitz-vágta be magát egy görög isten pózba
-Rólam van szó?-sprintelt le az emeletről Tom
-Nem!-vágta a pofájába Bill
-Héé te is itt vagy? Nem akarsz inkább velem beszélgetni a liberális, fehér bőrű Tom Kaulitz-Trümperrel a kis hisztis barbi helyett?-mosolygott rám és gyorsan beszaladt a konyhába
–Nem akar!-ordított Bill

-Mi? Nem értettem-dugta ki a fejét
-Azt mondtam: NEEEEEEM!-ordított még egyet

-Nem téged kérdeztelek, oké van?-csapott egyet Bill fejére visszafelé jövet erre testvére csak egy párna elhalyításával felelt

2. Volt régen egy Múlt c. sztorim. Egy másik lánnyal együtt írtuk. Georg 16, Bill 14, Gustav 15 volt benne. :P

Hatalmas hóviharok, óriási minuszok és közlekedési káoszok jellemezték Maderburgot a téli időszakokban. A tv, a rádió... sőt még az ezzel foglalkozó honlapok is azt szajkózták, hogy ne nagyon menjünk ki ilyen szél-, és hóviharban az utcára. Én ebből semmit sem észleltem a jégvirágos ablakon keresztül. Csak meredtem ki a nagy fehérségbe és Gustavon járt az agyam. Ezen kívül, miket gondolhat még rólam? Egyáltalán mi baja van velem? Mit tettem ellene? És egyáltalán mióta érdekel, hogy ki mit gondol rólam? Kezdtem belezavarodni ebbe a fiúba. Őszintén szólva nekem ő nem csak a 'barátnőm öccse' szintet érintette. Szinte már ő is a barátom lett. De ha állítólag én is neki, akkor miért nem örül annak, ha én boldog vagyok? Persze ellenkező esetben én sem örülnék, ha lenne barátnője kivéve ha az nem én lennék. De túl fiatal hozzám... nem akarnám megrontani vagy ehhez hasonlók. Ugyan már...

-Ági!-hajolt be anyu az ajtón-Összeszedted már mit akarsz vinni?

-Igen... nagyjából-tettem úgy mintha nem lennék zakkant

-Rendben. És a kisebb vagy a nagyobb táskát viszed?

-Őőő asszem a nagyobbat-pakolgattam nemes egyszerűséggel

-Oké-csukta be az ajtót

Lassan 1 hét telt el azóta mióta Gustival összevesztünk és 3 mióta Claraval. Nagyon feszéjezett ez a kilátástalan helyzet. És holnap sítábor. Igazából semmi kedvem nem volt menni de mivel már be volt fizetve... mit tudtam tenni? De így tudtam, hogy nem tudok elindulni még 1 hétre. Meg kellett oldanom ezt a helyzetet de hogy mikor Clara Toméknál volt, mint az utóbbi hétben egyfolytában, Gustav meg gondolom látni sem akar?

Pár perc múlva:

-Én elmentem!-húztam fel a kesztyűmet az előszobánkban

-Mi? Szó sem lehet róla. Ilyen időben?-jött ki apu

-Ööö igen! De muszály elmennem-nyafogtam

-És hova?-tette karba a kezét

-Muszály elmennem Gustavhoz... értsd meg így nem tudok elmenni, hogy azzal átkozódjon, hogy szakadjoin rám 1 lavina... Claraval egyetembe-kaptam fel a sapim

-Jó... de villany oszlop és..

-És fa mellé ne menjek, mert rám szakad. Tudom-kerestem a kulcsomat

-Rendben.

Egy másik helyen:

-Mit nézel?-jött be a fekete a testvére szobájába

-Csak gondolkodtam. Mit keresel itt?-nézett rá Clara

-Elvileg én lakom itt...-nézett körbe

-Csak, mert, hogy Tom szobája-ült le az ágyra Clara

-Igen...de attól még bejöhetek, nem? Végül is... óvszeren, pornó magazinokon és rajtad kívül mi mást találhatnék itt, ami érdekel?-ült le Bill is Clara mellé

-Én is érdekellek?-mosolyodott el

-Ja... monnyuk-forgatta a szemeit

-Megtisztelő-kezdett el nevetni

-Jól van na-húzódott mosolyra Bill szája is

-És jól megvagytok Ver-rel?-simította végig Bill hátát Clara

-Azt hiszem-nézett mereven előre

-Ezt most nem értem... azt hiszed? Vagy igen vagy nem.

-Igen... talán-válaszolt egyre bizonytalanabbul

-Volt már szex is?-vált komorrá az arca

-Nem... én igazából még nem...

-Khmmm.

-Gordon!-kiálltott fel Clara

-2 perc, ebéd-állította a nyers tények elé a fiatalokat

-Oké.

Bill elindult az ajtó felé...

-Én örülnék ha ezt innen folytatnák-motyogta Clara de félt, hogy inkább már csak magának

Csöngettek.

-Kicsim, nézd meg ki az!

-Rendben-szólt a fiú majd elindult a bejárati ajtó felé és elforgatta benne a kulcsot

-Szia-álltam az ajtó előtt remegve

-Csá. Franzit keresed?-nézett végig rajtam de látszólag nem akart beengedni

-Nem… igazából téged-vettem nagy levegőt-Holnap tudod sí tábor és én nem tudok úgy elmenni ha haragszol rám-dideregtem még mindig a szakadó hóban

-Gustav! Ki az?-ordított ki Gusti anyukája

-Senki-csukta be maga mögött az ajtót így most már mindkettőnket kizárta a fagyos időbe-Nézd én nem haragszom se rád, se Georgra-nézett a szöszi mindenfele de valahogy a szemembe nem akart

-Akkor miért írtad rólam azt a 2 sort?-kerestem a tekintetét

-Bocsi, oké? Hülye voltam de sajnálom. És most bemegyek, mert mindjárt megfagyok. Szia-nyomott 1 puszit az arcomra és elindult befelé velem mit sem törődve

Iszonyatosan dühös voltam magamra, hogy még én mentem el hozzá a –20°C-ba és ő szóra sem méltat. Ezt még megkapja… kamatostul…

-Nyitom!-szólt Bill csendesen az ebéd közben-Szia! Clara… téged keresnek!