Love game-5.rész

5.

Valahol félúton. Ne kérdezzétek hol. Rotterdam felé. Már világos volt. Fáradtan ébredtem a turné buszunkban. 5 kannal. Kómásan. A koncert után rögtön összepakoltunk és indultunk az én első igazi kalandom felé.
-Mennyit aludtam?-kérdeztem álmosan Axelt, aki a szemben lévő ágyban olvasott
-Kb…-nézett rá az órájára-3 órahosszát-mondta. 3. Remek.
-Bocs a fejemért-ültem fel és gyűrtem az arcomat
-Nincs miért bocsánatot kérni. Egyszer volt egy csajom. Smink nélkül csak vödörrel a kezedben mertél elé állni-lapozott
-Miért?-vettem le a kutyás zoknimat, amiben bemelegedett a lábam
-Olyan ronda volt, hogy tuti elhánytad volna magad-mondta nevetve. Én is kacagni kezdtem a fáradt hangomon
-Kértek valamit?-kérdezte Silke a kezében egy bögre kávéval
-Én csokit akarok-jelentettem ki
-Csokink nincs, azt hiszem. De egy fél óra múlva úgyis megállunk és akkor vehetsz a benzinkúton.
-Király-ásítottam egy nagyot, de a kezemet persze nem tettem oda. Ilyen vagyok.
-Ügyes voltál tegnap. Még Chris is mondta-kacsintott Axel
-Tényleg?-virultam ki-Ez olyan jól esik-tettem a szívemre a kezem-Kedves tőletek…
Fél óra múlva sikerült magamra öltenem valami emberit az 1x1centis wc-nkben. Vicces volt.
Leszálltam a buszról és vettem egy nagy levegőt. Jól esett. Bár kicsit hideg volt. Bementem a benzin kútra csokiért, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzek szét alaposan. Ha az ember más országban jár, annyi érdekességet lát. Újságok, cigik, fura édességek. Ahogy nézelődtem egyszer csak kinyílt a fotocellás ajtó és megjelent Tom. Rögtön kiszúrt és elindult felém. Persze útközben még lepacsizott a pletykamagazint vásárló sajtósukkal.
-Szia cica lány-karolt át hosszan. Nem tudtam mire vélni. De őszintén jól esett. Kissé rekedtes hangon szólt hozzám. Cigizett. Érződött rajta, de nem zavart.
-Na, mi van?-léptem egyet hátra-Azt hiszed, LA-ben vagy? Itt minek a napszemüveg?-tettem karba a kezem
-Ah…ne is mond-fogta meg a homlokát
-Szia-mosolygott mellettünk egy csinos vörös hajú lány
-Hello-adott egy ölelést neki is udvariasságból Tom. Ez sokkal rövidebb volt.
-Észhez tértél a tegnap este után?-rebegtette a szempilláit a csaj Tomra
-Miért mi volt tegnap?-néztem rájuk nagy szemekkel
-Öh…Semmi-mosolygott kínosan Tom-Anna, mi éppen nem rágóért indultunk?-tessékelt a másik irányba Tom
-De…-mondtam és sodródtam az árral. Tom csak úgy ott hagyta a csajt. Jó, nem csak úgy. Hátra intett neki egyet-Ki volt ez? És most mi van? Miről maradtam le?-álltam be Tom elé. Nem a rágóknál.
-Tegnap este ünnepeltünk. A hotelben. Röviden szólva kotta részegre ittuk magunkat, mindenki marha másnapos-vette le a napszemüvegét. Nagy, fáradt, véres, karikás barna szempár tűnt fel.
-És ez a lány a tegnap este hozadéka?-húztam fel a szemöldököm
-Úgyis mondhatjuk. Ő is most jött ide, mint te. Ő az új szakács. De Istenem…-dörzsölgette az álmos szemeit-…azt se tudom, hogy hívják-nevetett cinikusan
-Ez gusztustalan-ráztam a fejem
-Azt se tudtam, hogy engem hogy hívnak. Nem voltam magamnál. Csak reggel láttam meg ezt magam mellett…-bökött a pénztárban fizető lány felé
-Ez? Mi az, hogy ez?-háborodtam fel a kijelentésén-Ő nem egy tárgy…
-De… ő az. A te szeretett Billednek is csak egy tárgy Natali, szóval légyszi ne cseszegess-mordult rám. Megszeppentem. Igaza van. Először tényleg gondolkodnom kellett volna…-Ajj… nem úgy értettem. A fenébe!-rugott bele a mellettünk lévő konzerves szekrénybe
-Igazad van…-rántottam meg a vállam
-Dehogy van… Csak fáradt vagyok. Ne haragudj-mosolygott rám kedvesen. Dehogy haragudtam. Esélyem se lett volna. Bill Kaulitz belépett az ajtón. Sapkában és pilóta szemüvegben. Rám tört a pánik.
-Mit csináljak most?-néztem riadtan Tomra
-Chipset fog venni. Menj gyorsan a rágcsás szekrényhez. A chillis-lime-os a kedvence-mondta halkan
-De én nem is eszek chipset. Csokiért jöttem-ráztam a fejem és félve megszorítottam a finom, meleg kezét. Eddig még észre se vettem milyen szép keze van Tomnak is.
-Nem baj. Aztán mondjuk légy spontán. Menjetek ki a… a… benzinkút mellé és egyétek meg. Menj már-lökött Bill felé Tom. Én? Spontán? Az egész életem egy jól megtervezett rendszer. És most legyek spontán? Nos, az leszek, ha Bill ezt szeretné.
Oda mentem. Bill is odajött. Beszélgetni kezdtünk. Ismét bocsánatot kért a tegnapi dolgok miatt. Majd bevetettem a Tom által kapott aduászomat.
-Tényleg? Nem is tudtam, hogy van ember, aki szereti a chillis-lime-osat rajtam kívül-villanyozódott fel a gyűrött arca-Gyere vegyük meg-indult el a kassza irányába
-Rendben. És megehetnénk együtt valahol-mondtam. Hát ez marha spontán...
-Király-mosolygott Bill
-Várj!-kiáltottam utána-Nem veszünk csokit? Azt is megehetnénk-vettem le a polcról egy tábla Milkát. A nyálam csöpög, ha csak az ízére gondolok.
-Nem vagyok oda a csokikért-grimaszolt egyet
-Aha…én se-tettem vissza fájó szívvel polcra
Őszintén, megérte. Ott ültünk Billel a benzin kút mögött a betonon és beszélgettünk. Ez mindennél jobb volt. Nézni azt, ahogy eszik, ahogy nevet, ahogy mesél. Fantasztikus.
-Biztos nem kérsz többet?-tolta az orrom alá a zacskót
-Tuti. Már így is tele vagyok-hajoltam el. Komolyan. Hogy lehet ezt megenni? Csak néztem magam elé. Sütött a Nap. Annyira jó. Nagyon hideg van, de a tudat, hogy süt a Nap, melegít.
-Szép vagy-nézett rám csábosan Bill. Mindjárt itt helyben folyékony halmazállapotú leszek.
-Ahm… köszi-mosolyodtam el és felhúztam a térdeimet
-Tényleg-közelebb ült. Az arca is egyre közeledett. A fejét az enyémnek döntötte és halkan súgta-Nagyon szép-adott egy puszit az arcomra
Annyira hihetetlenül puhák az ajkai. Az orrával lágyan cirógatni kezdett. Ez kész csoda… Mindenem beleremegett. De sajnos megjött a józan eszem.
-Bárki megláthat-húzodtam arrébb
-Itt?-nézett körbe, mire elhúztam a szám-És?-ült megint közelebb és csillogó szemekkel nézett rám
-És? Mi van, ha meglát Natalie? Na?-kérdeztem harsányan
-Nem érdekel-suttogta szenvedélyesen, és megint közelebb akart hajolni, de én erre felálltam. Leporoltam a fenekemet és a kezemet. Bill csintalanul nézett rám a földről.
-Gondolkodj reálisan!-nyújtottam neki segítő kezet. Elfogadta, felállt. Még mindig huncutul vigyorgott.
-Te pedig ne legyél ennyire édes-döntötte a homlokát az enyémnek. Éreztem, ahogy levegőt vesz. A mellkasa az enyémnek nyomódott és egyre jött közelebb. Na jó. Ez nem megy. Most azonnal leteperem. Nem érdekel, hogy 10 fok van. Akarom őt, most.
Bill telefonja rezegni kezdett a zsebében. Halk káromkodás közepette kivette. A kijelzőn Natalie neve volt. Hátra léptem egyet.
-Vissza megyek. Kezdek fázni-indultam el. Hallottam, ahogy beszélni kezd és ő is jön utánam. Gondolom Natalie nem csokit akar enni. Édesebbet: Bill Kaulitzot.
Apropó csoki. Nézni sem bírtam, ahogy Tom tömi magába az m&m’s-t és hasonló finomságokat.
-Ezt nem mondod komolyan-néztem a mellette lévő nagy nejlon zacskóra, ami tele volt csokikkal
-De-mosolygott és bevett még egy csokigolyót a szájába-Én inkább csokis típus vagyok…-kacsintott és felszállt a buszba