-Adrian, gyere már!-ordítottam a bejárati ajtót támasztva a fürdőszobában tollászkodó említettnek
-Mindjárt!-hallatszódott-Két perc.
-Úgysem fogsz összeszedni egy csajt se! Felesleges strapálnod magad.
-Christiannak igaza van-értett egyet Axel-Anna már fél órája kész van, pedig elvileg ő a lány.
-Elvileg?-kérdeztem vissza
Adrian pár percen belül kész is lett a frizurájának tökéletesre lakkozásával és egy fintor kíséretében felvette a kabátját.-Te így jössz?-bökött a tornacipőmre
-Aha. Csak beköszönök, azért pedig nem fogok magassarkút húzni-vontam vállat
-Hát jó... De szerintem szarul nézel ki-közölte nemes egyszerűséggel mialatt bebújt a cipőjébe
-Értékelem az őszinteséged-reflektáltam azonnal-Bár én legalább nem szóltam le a hajad, amin feleslegesen ügyködtél, mert egyáltalán nem lettél szebb.
-Oké, srácok, amikor egymás szájában voltatok, akkor jobban bírtalak titeket-közölte Axel mialatt behúzta az ajtót és kulcsra zárta
-Tényleg olyan fontos ezt folyton felemlegetni?-csattantam fel, de mindenki csak sokat sejtetően mosolygott, így elkönyveltem, hogy amíg élek, ezt fogom tőlük hallgatni
Én mondtam a többieknek, hogy menjünk busszal Davidhoz, de szerintük az átszállás miatt az úgy majdnem egy óra lenne, így, Adrian hajának épségét figyelembe véve, taxival mentünk.
Nem tudom, mit vártam az estétől. Kicsit kezdtem kellemetlenül érezni magam a saját bőrömben. Nem értettem magam. Nem tudtam, miért akarok odamenni, amikor az ilyen közös bulik majdnem mindig valami bonyodalommal végződnek, amin aztán megint agyalhatok, de szükségem volt erre. Kellett, hogy valami tovább lendítse a történetet, mert ez még nem az a pont volt, ahol meg akartam volna rekedni.
Mikor kiszálltunk a kocsiból, elámultam. Az volt az érzésem, hogy az (úgymond) munkatársaim otthonai egyre nagyobbak és szebbek. Először is ott van Georg minimalista, tágas, világos lakása, aztán Gustavék takaros, ámde óriási CD gyűjteménnyel rendelkező modern apartmanja és végül az ikrek ennél is nagyobb bérelt "viskója". David háza óriási volt és már csak a külsejéből és a kertből ítélve jobb, ha nem nyúlok semmihez, mert még a végén összetörök valamit és egy életen át törleszthetek. Csengettünk és kinyílt az elektromos kapu. Na, igen... Adriannal rögtön egymásra néztünk és tudtam, hogy neki is hasonló gondolatai voltak.
Átsétáltunk a kerten és David rögtön ajtót is nyitott. A zene már maximum hangerőn dübörgött és amint levettük a kabátunkat egy pincér lány kínált meg minket ezüst tálcán lévő koktélokkal. Mondanom sem kell, hogy a "hogyan öltözzünk fel minél kevesebb textilből" versenyt ő nyerte, ám holtversenyben a másik két nagymellű társával együtt. A fiúk persze rögtön méregették a lányt, enyhén tárgyiasítva, mire David megemlítette, hogy a koktélokat egy profi mixer keveri egész este a konyhában és hogy hívott még pár embert. Gyorsan lekaptam a kabátom, Adrian kezébe nyomtam és David antik bútoraira fittyet hányva beviharoztam a konyhába, ahol koktél helyett töltöttem magamnak két felest és húzóra megittam. Mély levegőt vettem...
A nappaliba kipillantva addig körülbelül harmincöt ember volt jelen. Volt pár ismerős a Humanoid turnéról, de volt egy-két random arc is. Ahogy a jelenlévőket bámultam, Georg észrevett és intett. Éppen két másik pasival beszélgetett. Ott volt Natalie is, ám az ikrek még sehol.
-Jól vagy?-simította meg a hátam Adrian
-Persze, csak azt hiszem, igazad volt. Tényleg ki kellett volna magam csípni.
-Vegyél vissza, jól nézel ki. Legalábbis, akinek tetszened kell, annak tetszeni fogsz... Vagyis már most tetszel-bökött a fejével a nappali felé
Georg éppen elindult felém mosolyogva. Adrian köszönt neki, majd arrébb ment megnézni a hideg tálakat, amiket David valószínűleg valami puccos étteremből szerzett.
-Ez kifogyott-mutatta az üres sörös poharát Georg, majd becsúsztatta a mögöttem lévő konyhapultra, ahonnan egy immáron felöltözött, fehér inges nő elvette-Hogy tetszik?-vette a két keze közé a jobb kezem
-Mi?-ráztam meg értetlenül a fejem
-Hát a buli! Daviddal együtt raktuk össze a délután.
-Oh! A buli...-néztem körbe, majd felnevettem és az imént ledöntött alkoholtól kissé felbátorodva válaszoltam-Legalább már tudom, hogy a tangára buksz.
A megjegyzésemet viccnek szántam... Legalábbis azt hiszem. Bár be kell valljam, kicsit zavart, hogy amíg engem legtöbbször melegítőben és natúr sminkben lát, addig ezek a lányok cérnát viselnek bugyi helyett és úgy rajongták körül.
Georg nevetve lesütötte a szemét és azt hiszem, valami frappáns válaszon, vagy magyarázkodáson gondolkozott, mikor Axel magához hívott engem és Adriant is, hogy átadjuk Gustavnak a közös ajándékunkat, amiért igazából aznap délután küldtük el szegény Christiant. Egy kis "túlélő" csomagot raktunk össze a mézeshetekre, amire valószínűleg semmi esélyük nem lesz az elkövetkezendő időkben, de mi azért megpróbáltuk. Volt benne egy kis üveg pia, gumi nagy mennyiségben és pár szexjáték, ami után Gustav viccesen meg is említette, hogy ezt valószínűleg Tomnak szántuk.
-Köszönöm. Szuperek vagytok-ölelt meg mindenkit a kedvenc dobosunk, aki már kicsit sem volt józan
Magamat is meglepve az elkövetkezendő fél órában Natalie társaságát élveztem. Először csak átlagos dolgokról csevegtünk, mint időjárás, munka, majd előrukkolt az igazi indokkal.
-Sajnálom...-nyögte fájdalmasan
-Mit?-rökönyödtem meg, majd elkezdtem kipiszkálni az üres koktélos poharam alján lévő ananász darabot
-Hát, hogy Bill és én...-nagy szemekkel ránéztem Bill neve hallatán-Bill azt mondta, hogy elmondta neked és...-habogott
-Mármint?-kérdeztem vissza, miközben még mindig a legnőiesebben próbáltam meg magamévá tenni az ananászomat
-Oh, én... Szóval én és Bill... Jó ég!-kapott a fejéhez
-Csak szivatlak-közöltem vele-Tudok róla és nem kell bocsánatot kérned. Bill sosem volt az enyém-tettem hozzá. Persze, magamban azért még megjegyeztem, hogy "és a tiéd sem", de udvarias lány révén ezt nem mondtam ki, bár azt hiszem, nem is volt rá szükség.
A Natalie-val folytatott csevegésem közben beesett a két Kaulitz meg még két barátjuk, akiket már látásból ismertem. Legalábbis pár közös fotón rajta voltak már a Kaulitzokkal. Bill tágra nyílt szemekkel konstatálta a beszélgetőpartneremet, majd pár kötelező kör után odalépett hozzám.
-Beszélhetnénk?
Legurítottam a kezemben lévő tequilát, megráztam magam és vállat vontam.
-Gondolom...
-Mennyit ittál?-nevetett fel
-Nem eleget-válaszoltam lemondóan
-Figyelj... Sajnálom azt, ahogy a kocsiban beszéltem veled. Nem kellene beleavatkoznom, én csak...
-Nem baj. Nem haragszom.
-Nem, nem hallgass meg!-hadarta és kicsit arrébb húzott a fal felé-Én nem tudom, hogy mi ez az egész közöttetek Georggal, de ez nem fair se Tommal, se Georggal szemben, ezt te is tudod...
-Ne, Bill, én ehhez a beszélgetéshez pláne nem ittam eleget-szakítottam félbe
-Csak azt mondom, hogy talán egy kicsit eltúloztam a dolgot és Tom valószínűleg nem is volt annyira részeg. Sőt! Neki nem volt könnyű tovább lépni és...
-Nekem sem volt könnyű!-förmedtem rá
-Akkor beszélj vele!-tárta szét a karját
-Nem... még nem. Nem most-hagytam faképnél a fiatalabbik Kaulitzot
A buli beindult. Ötvennél is többen voltunk. Már éjfél előtt mindenki részeg volt, a koktélok csak úgy fogytak és mindenki felszabadultan táncolt David nappalijának félhomályában. Tom vetett messziről pár szúrós pillantást, majd néhány haverjával röhögcsélt a konyhában. Billt éppen annyira érdekelte, hogy ott van Natalie, hogy valami szőke lánnyal csókolózott hevesen két cigi között a teraszon. Gustav tizenegy körül hányt először, de azt hiszem, hogy ez felért számára egy tisztító kúrával, mert utána ugyanott folytatta a bulit, ahol abbahagyta.
Persze, nem legénybúcsú a legénybúcsú sztriptíztáncosok nélkül. Három lány lépett ki David hálójából és vonaglott Gustav körül, amit őszintén bántó volt nézni. Bár a férfiaknak gondolom ott megszűnt az agyuk működni, mikor lekapták a felsőrészt és igazán lelkesen dugdosták a pénzt a lányok bugyijába még akkor is, ha körülbelül két havi béremet kapták meg amúgy is a fél órás műsorukért.
Fél egy körül Bill megint megtalált, miközben Gustavval vettük végig a legcikisebb táncmozdulatokat. Maga felé fordított, a fülemhez hajolt és szépen artikulálva ennyit mondott:
-Tomot leöntöttem borral. A fenti fürdőben teszi épp rendbe magát. Szívesen-óriási öntelt vigyor ült ki az arcára, mire én idegesen megcsaptam
-Bill, én nem...
-Hogy akarsz vele még hónapokig együtt dolgozni? Úgy, hogy nem szóltok egymáshoz?
Marhára igaza volt, ezt pontosan tudta és én is. Nem gondolkodtam sokat azon, hogy mit tegyek. Én is pontosan tudtam, hogy nem kerülgethetem őt mialatt körbeutazzuk megint Európát, így felsétáltam a lépcsőn. Eloszlott a félelmem azzal kapcsolatban, hogy nem találom meg a fürdőt, mikor megláttam Davidot az egyik helység ajtajában állva.
Bekukucskáltam és ott állt Tom a csap előtt. A fehér szakadt pólója csupa bor.
-Anna-nézett rám David csillogó szemekkel
-Uh, látom, te is józan vagy-mondtam ironikusan-Nincs véletlenül folttisztítód?
-Nem tudom... Ott vannak a tisztítószerek-bökött a mosdókagyló alatti szekrényre-Nézd meg!
Tom arrébb lépett, én leguggoltam és elkezdtem kutatni. Davidnak sajnos csak fehérítős mosógélje volt, így leküldtem a konyhába, hogy hozzon fehérbort vagy szódabikarbónát, ha esetleg a dörzsöléssel nem jönne ki, így kettesben maradtunk Tommal. Behúztam az ajtót.
-Vetkőzz!-közöltem vele és ő szó nélkül engedelmeskedett
Ott állt tőlem egy méterre félmeztelenül. A szívem kihagyott egy dobbanást. Annyira hihetetlen volt megint így lenni vele. Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy újra így fogunk állni egymással szemben, biztosan kinevetem.
-Bill egy gyökér. Tegnap vettem ezt a felsőt-ült le a kád szélére
-Biztos sokat ivott és...-engedtem meg a meleg vizet-Beszélnünk kell-közöltem vele
-Na ne mondd!-pillantott rám karba tett kézzel
Annyira szexi volt, hogy ott menten odamentem volna, beleharaptam volna a piercinges alsó ajkába és addig nem engedtem volna ki, amíg én, ő és a fürdőkád nem kerülünk egy közegbe. De ehelyett csak beáztattam a foltos pólóját.
-Hallgass meg!-kérleltem
-Van más választásom?-vetette oda közömbösen
Felsóhajtottam.
-Mikor hazafelé utaztam Dortmundba... Már akkor tudtam, hogy rosszul döntöttem. Nem a szívemre hallgattam. Önző voltam, de kérlek, bocsájtsd meg ezt nekem. Milliószor elképzeltem, hogy kihagyok egy évet az egyetemen, veled megyek Ázsiába, aztán LA-be, de... Féltem-öntöttem egy kis fehérítőt a foltra-Féltem, mert az egész kapcsolatunk olyan bonyolult volt. Nem az egyetemet, nem a karriert választani azt gondoltam, butaság. Úgyhogy meggyőztem magam, arról, hogy ez a legjobb nekem. Aztán... Ott volt az a Viagrás dolog Ázsiában. Gondoltam, "ez Tom". Nem cáfoltál rá az elméletemre.
Tom szája keserű mosolyra húzódott, lesütötte a szemét, majd ismét rám pillantott, miközben én megállás nélkül dörzsöltem a pólóját.
-Aztán jött Ria. Láttam rólatok képeket a neten és akkor meg már nem akartalak felhívni, hogy "oké, megvan a diplomám, most már jó"-nevettem fel-Boldognak tűntél-merengtem el néhány másodpercig-Mindig mikor megcsörrent a telefonom, azt vártam, hogy te legyél, de ülni és várni rád három hónapon keresztül folyamatosan nem egészséges. Tovább kellett lépnem, szóval számot cseréltem, mert úgy már biztos volt, hogy nem hívsz és így már várnom sem kellett.
-Istenem, ez annyira jellemző rád!-emelte a plafon felé a fejét
Egy percig néma csendben áztattam ki a foltot, majd kicsavartam a pólóból a vizet, széthúztam az anyagot és a kezébe adtam.
-Itt vagyok Tom. A BMG felajánlott egy állandó szerződést, Brüsszelben is maradhattam volna, de most itt vagyok-meredtem rá könnyes szemekkel-Mert szeretlek. Még mindig. És sajnálom és ha jóvá tehetném... Szeretlek, Tom. Nagyon!
Ahogy kimondtam, megkönnyebbültem, ám mégis! A kezébe adtam a szívem és biztos voltam benne, hogy az első adandó alkalommal össze fogja törni, mint ahogy én tettem az övével.
Bár azt mondhatnám, hogy nem így volt...
Sunyi, szinte már elégedett szemekkel bámult, majd belebújt a félig vizes pólójába és csak annyit vetett oda mielőtt kiment, hogy:
-Szar lehet...
Nem mondom, hogy nem esett rosszul. Szégyelltem magam és őrjöngeni tudtam volna, de valahol számítottam rá, hogy ez lesz.
-Akkor gondolom már nem kell-hallottam meg Davidot a hátam mögül, mialatt visszatettem a mosószert a szekrénybe. Egy bontott üveg fehérbor volt a kezében.
-Nem, már... Végeztünk.
-Hát jó...-húzta meg az üveget
Hívtam egy taxit és elindultam lefelé. Felvettem a kabátomat, mire Georg megjelent az előszobában.
-Mész is?-sétált közelebb
-Igen. Elég volt mára ennyi-szóltam rekedten
-Hozzám is mehetsz, ha gondolod. Nincs kedvem egyedül ébredni-mondta fátyolos szemekkel
-Nem hiszem, hogy egyedül kellene ébredned...-forgattam a szemeimet-Legalábbis abból, amit az előbb láttam, az a piros ruhás csaj,a mit tudom én milyen menedzseretek, biztosan haza támogat-veregettem meg a vállát
Kivillantotta a gyönyörű szép fogsorát nevetés közben és közelebb botorkált. Szinte már kellemetlenül közel. Vagyis, hogy akkor épp igen kellemetlenül éltem meg.
-Féltékeny vagy?-tette a kezét a derekamra
-Nem... Miért lennék?-kérdeztem értetlenül
-Legyél!-válaszolta
Finoman ellöktem magamtól.
-Megyek. A taxim már biztosan kint vár, de hívj fel, ha már kijózanodtál-adtam egy puszit az arcára, mire közelebb húzott és megölelt. A keze lecsúszott, egészen le, a fenekemig, de nem zavart. Jól esett egy pillanatig elveszni egy ilyen ölelésben, de aztán illedelmesen elköszöntem és elindultam haza.
Haza esve először lemostam a sminkem, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. A fiúk hajnali öt felé jöttek meg. Ezt azért tudom, mert akkor még nem aludtam. Nem ment. Csak Tomra tudtam gondolni, arra a kegyetlen tekintetére és arra, hogy mennyire megbánthattam, ha ez a nagylelkű Tom Kaulitz így tud rám nézni.
Délután kettőkor ébredtem a telefonom csörgésére. Bill volt az. Fintorogva, de felvettem végül.
-Igen?
-Anna! Szia! Felköltöttelek?-szólt bele rekedt hangon a telefonba Bill
-Igen, de nem gáz-ásítottam
-Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy. Szóval?
-Jól... vagyis... Beszéltem Tommal. Bár ezt biztos tudod mostanra-nem jött válasz- Bill? Bill? Itt vagy?
-Igen, bocsi. És? Nagyon megbántott?
-Megérdemeltem. A reptéren vagy?
-Igen. Egy óra múlva indulunk csak gondoltam, felhívlak, hogy minden rendben van-e. Tegnap nagyon hülyén viselkedtem...
-Azért vicces voltál. Főleg mikor táncolni kezdtél a kanapén ugrálva-nevettem fel
-Ne! Erre nem is emlékszem. Rohadtul másnapos vagyok...
-Meg ott volt az a lány. Az a szőke...
-Aztán meg egy barna, mindegy. Majd elmesélem.
-Bill!
-Mi az? Kidobtál, nem emlékszel?-nevetett
-Ez igaz...-köszörültem meg a torkom-És mondd, hogy van Tom?
-Tom? Jól... Vagyis. Ő is fáradt. Figyelj, most leteszem, iszok egy kávét, de majd még felhívlak, rendben?
-Oké, jó utat! Vigyázzatok magatokra!-nyomtam ki
Bill Kaulitz, mint gondoskodó?! Hm...
