Love game 2. - 9. rész (előzetes)

"Egészen közel állt hozzám, éreztem az illatát. Ilyenkor mindig ugyanazt skandáltam magamban - "Riat választotta, Riat választotta..." - de nem volt túl hatásos. Imádtam, hogy olyan magas, és bolondultam a széles hátáért. Legszívesebben szorosan megöleltem volna, de ehelyett csak unottan hozzá tettem:
-Oh, hát ezt mondtam volna? Jó tudni. Szóval könyörögsz, mi?
-Könyörgöm, bolondulok, epedezem érted-bámult rám a huncut őzike szemeivel
Egy pillanatra remegni kezdtek az ajkaim, de úrrá lettem a helyzeten és egy hideg kacaj után igyekeztem a kávéfőzőre összpontosítani."

Love game 2 - 8. rész

8.

-Én még nem vagyok...-de ekkor egy határozott mozdulattal elrántotta Kathrin a próbafülke függönyét-...kész-sóhajtottam karba tett kézzel
-Fordulj meg!-utasított a velem szemben ülő Bill, aki egy kényelmes bőrfotelben kavargatta a hosszú kávéját és úgy dirigált mindenkinek a KaDeWe bevásárló központban, ahol még a levegőnek is designer szaga volt. Ez egy nagyon régi, pompás áruház Berlin közepén, ahol tényleg úgy érezheti magát az ember, mint Julia Roberts a Pretty Woman-ben, már ha olyan hangulatban van épp.
-Ez a ruha annyira nem én vagyok-sóhajtottam megint
-És?-erre a mondatra cinikusan felnevettem
-És. És undorítóan nézek ki benne és...
-Gyere közelebb!-tette le a kávét a mellette lévő üvegasztalra-Mire vársz? Gyere már!-intett magához
Közelebb tipegtem a legújabb kollekcióból való Jimmy Choo fekete tűsarkúban. Bill felállt és a vállamnál fogva a tükör felé fordított.
-Mi nem tetszik?-búgta hátulról a fülembe
-Van bordóban is ugyan ez a fazon-vágott közbe Kathrin, Berlin egyik legkeresettebb személyi vásárlója. Bill a tenyere felmutatásával elhallgattatta és le sem vette a szemét a tükörről, amibe alig bírtam bele nézni.
-Olcsónak érzem magam. Hiába van rajtam egy ilyen cipő és egy több száz eurós Versace ruha én... Nézz rám! Az arcom tele van pattanással, a fenekem teljesen elválik az alakomtól, kicsi a mellem, a hajamnak semmi formája, rajtam van ez a hülye szemüveg és-kezdtem szipogni-ebben a ruhában még a karomon lévő kötés is látszik.
Az arcomat eltakarva sírni kezdtem. Az üzlet kellős közepén. Mindenki tökéletes volt körülöttem, csupa gondtalan, gazdag ember, akiknek semmi más dolguk nem volt, mint eldönteni, hogy a kék vagy a sárga Hermés táskát vegyék meg. Én pedig ott álltam és ugyanazt éreztem, mint Ria mellett állva, hogy nem vagyok elég szép.
-Mi nem ugyanazt a lányt látjuk, Anna-vette el az arcom elől a kezemet-Nézz rám, édesem!-emelte az államnál fogva a tekintetem maga felé-A bőröd csúnya, persze, mert az elmúlt pár héten alig ettél. Biztos vitamin hiányod van. De amúgy látnod kéne az enyémet-nevetett fel-A stressz miatt meg a sok gyors kaja miatt alapozó nélkül ki sem lépek a szobámból. Mindegy. A szemüveg ezzel az egyébként kétezer eurós Versace-val párosítva... Olyan vagy, mint valami dögös titkárnő, akit legszívesebben magamévá tennék egy íróasztalon.
-Bill!-csitítottam el, mialatt pironkodva körbe néztem
-Ugyan már, minden pasi ezt gondolná. A hajad így is gyönyörű, de ha szeretnéd, Kathrin most azonnal szabaddá tesz egy helyet az egyik mesterfodrásznál. A melleidet bámulom, mióta csak kiléptél a próbafülkéből és próbálok rájönni, hogy ez az a csipkés fekete melltartó vagy a másik, amin ilyen kis cuki masni van elöl, a feneked pedig azért válik el az alakodtól,-fordított rajtam kilencven fokot, hogy oldalról lásson a tükörben-mert a derekad hihetetlenül vékony. A hátsód pedig hihetetlenül dögös és...-vont közelebb magához-A karod pedig nem fontos. Gyönyörű vagy, Anna. Mindenkinek vannak sebhelyei. Nekem is-súgta-Tomnak is. Még Gustavnak is. Mindenkinek. Nem kell szégyellned, ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csak azt, hogy ember. Jó ember-ölelt magához
Hátra lépett, majd intett Kathrinnak, aki egy dobozt adott Bill kezébe.
-És ne csinálj úgy, mintha valami falusi ribanc lennél, aki beszabadult egy plázába. Tudom, hogy apád évi fizetéséből más egy életre ellenne. Bűzlesz a Chanel öttől szóval...-nyitotta ki a dobozt-Ezt tőlem kapod. A ruhához, amiben holnap dolgozni jössz.
-Bill, ez...
-Ez egy Tiffany. Láttam a nyakláncot, amit apukádtól kaptál a diplomaosztódra és gondoltam, én is képviseltetem magam-kivette a dobozból mögém állt és felcsatolta. Megint belenézett a tükörbe-Nagyon szép vagy és erős. Pont, mint egy gyémánt-adott egy puszit az arcomra
-Mi a terved?-fordultam felé már a fodrásznál, mikor az éppen elment pezsgőért Billnek és Kathrinnak
-Hogy érted ezt?-nézett fel az okos telefonjából
-Hát, oké, jól fogok kinézni és aztán? Aztán mit teszel?
-Hogy én mit teszek? A kérdés az, Tom mit tesz, vagy Georg, ha éppen úgy alakul a dolog-vont vállat
-Mi?-ráztam meg értetlenül a fejem
-Jaj-nyögött fel gondterhesen-Holnap odamész Tomhoz és megmondod neki valamelyik ultraszexi új ruhádban, hogy áll az alku. Hozzon össze Georggal. Aztán pedig meglátjuk, hogy alakul. A lényeg, hogy egy lépéssel előtte járjunk.
-Állj!-pattantam fel vizes hajjal a székből-Te most azt akarod mondani, hogy te és én szövetkezünk? És hogy felhasználjuk Georgot?  És mi lesz Riaval?
-Ne legyél ilyen drámai. Mindent a maga idejében. Amúgy meg Georg nem hiszem, hogy bánja, ha finoman meglibbented előtte azt, amid van-kuncogott össze Kathrinnal
-Bill!-tajtékoztam ismét
-Tom meg úgysem tud neked ellenállni. Emlékszel, mi volt öt éve? Akkor engem próbáltatok becserkészni, engem, a testvérét, az ikertestvérét-hangsúlyozta-Persze, változott meg minden, de nem lett hirtelen meleg. Férfiból van. Ha akkor nem tudta magát türtőztetni, nem hiszem, hogy majd pont most Georg miatt fogja. Ráadásul hallottam, nem fogtátok vissza magatokat Santa Monican szóval...
-Ó, te jó ég! Hagyd abba-csaptam meg a karját-most!
Miután végeztünk a vásárlással és ettünk is, Bill haza vitt. Útközben persze még ellátott pár tanáccsal.
-Mondd Tomnak, hogy szervezzen le valami kis sörözést. Ó, és vedd fel a szemüveged, ha azt a fekete ruhát veszed fel! Hidd el, nem csak én gondolok szexpózokra, mikor abban meglátlak.
-Kicsit fura lesz magassarkúban tipegni egész álló nap...
-És sminkeld ki magad! És használd azt a krémet az alapozó alá, amit vettünk.
-Értettem! És köszönöm Bill. Egyrészt ezt a rengeteg holmit, másrészt ezt a napot. Jól éreztem magam-bújtam hozzá kicsit közelebb
-Én is nagyon. Bár legközelebb igazán beengedhetnél a próbafülkébe.
-Perverz vagy!
-Te is.
-Mi? Én miért?-Bill sanda mosollyal vállat vont és úgy tett, mint aki a sztrádára koncentrál-Bill! Bill, mit mondott Tom? Ne!-kapkodtam a levegőt vörösödő arccal
-Csak szívatlak.
-Nem, nem szívatsz, tudom.
-Nyugi, nem gáz! Én nem mondom el senkinek. De azért zsarolni foglak vele-kacsintott rám
 Este fürdés után az ágyamon ülve nézegettem azt a rengeteg testhez simulós ruhát, amit Bill vett nekem, mikor bekopogott Adrian.
-Szia. Hogy vagy?-lépett beljebb. Bólintottam-Mi ez a sok ruha és cipő és...-nézett körbe a szobában, ahol jó pár holmim még bedobozolva állt
-Billel voltam, vásároltunk.
-Ez mindent megmagyaráz.
-Milyen volt ma?
-Szar-mondta gúnyosan és lerogyott mellém az ágyra-Tom mindenkivel ordítozott, aztán Aron összeveszett vele emiatt. Aztán bezárkózott és őrjöngött a szobájában. Akkor állt az egész munka, ettünk, ilyesmi.
-Aztán?
-Pár óra múlva visszajött, de betépett és nem lehetett vele mit kezdeni. Akkor Axel lett dühös és aztán ő is veszekedett mindenkivel, mire David is kiakadt. Szar volt. Szar.
-Na és Georg?
-Georg valami csajjal volt az este, nagyon fáradt volt és tudod, ilyenkor...
-Csajjal?
-Igen, van valami új nője, akivel mostanság találkozgat.
-Ki az?
-Nem tudom-dőlt hátra Adrian
-Adrian, meg kell tudnod. Ez fontos, érted?-estem neki
-Jó, jó, majd megkérdezem, ígérem-hunyta be a szemét
-Ne itt aludj nekem!
-Nem alszom, fent vagyok. Vissza kell mennem. Axel visszahívott minket hála Tomnak szóval... Gondolom, bent alszom. Már ha alszom... De amúgy hogy vagy?-pislákolt álmosan
Másnap reggel korán felkeltem, főztem egy nagy adag kávét, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam, amit tegnap kicsit rövidebbre vágott a fodrász és felvettem a fekete Versace ruhát. Egészen úgy éreztem magam, mint Liz Hurley. Jó darabig nézegettem magam a tükörben, mert utoljára talán akkor volt rajtam csinos ruha, mikor Tom lenyomta a kis monológját a női mosdóban.
Nem akartam taxizni, így bár majdnem egy óráig tartott és kétszer át is szálltam, de buszoztam. Bill a stúdió előtt cigizett Adriannal, Georggal és Tommal, mikor pedig megérkeztem, rekedt hangon csak annyit bökött oda:
-Remélem a kabát alatt valami olyan cucc van, amitől bármennyire is fáradt vagyok, fel fog állni-kacsintott
Mind nagyon fáradtak voltak, Tom pedig főleg nyúzottnak tűnt a nagy vörös szemeivel.
Csak arra próbáltam gondolni, hogy mit tenne Angelina Jolie a helyemben így méltóságteljesen, mint ha mi sem történt volna, odaköszöntem nekik és bementem.
Tudtam, hogy amúgy is mindenki bámulni fog, mert én vagyok a kattant és gyenge lány, de ha meglátják, hogy annyira mégsem, akkor még inkább tudni akarják majd, hogy mi történt.
Lepakoltam az egyik szobába, ahol Adriannal aludni szoktunk, vagyis hogy eddig csak ő aludt, mert én nem tudtam, és elindultam a nappaliba, onnan pedig a konyhába, hogy beszéljek Axellel.
-Itt vagyok-közöltem vele
Gustav, Aron, David és Axel mind-mind végigmértek.
-Wow-suttogta Gustav
-Jól vagy?-kérdezte közönyösen Axel
Bólintottam.
-Menni fog?-kérdezte
Ismét bólintottam.
-Menj a stúdióba, ott van a füzetem, nézd át a színpadterveket. Azonnal megyek én is.
Elindultam.
-Anna,-szólt utánam David-szólj, hogy ezt a ruhát vezessük be munkaruhának.
-Igen, szerintem is szexi lennék benne-tette hozzá Gustav
Már a stúdióban ültem a számítógép előtt, mikor Tom bejött. Megköszörülte a torkát, majd leült mellém.
-Nagyon csinos vagy-nyögte ki
-Köszönöm-vetettem oda rá sem nézve
-Hagy nézzelek!-rontott be Bill
Felálltam és tettem egy fordulatot.
-Uh, oké, most még egyszer és lassítva! Nagyon dögös.
-Az-jött be Georg is
-Oké, srácok, olyanok vagytok, mint a kanos tizennégy évesek. Ki innen! Annaval meg kell beszélnünk pár dolgot. Hess!-terelgette arrébb őket Axel
A nap nagyon pörgősen ment. Elég sok mindent én intéztem, tekintve, hogy mindenki hulla fáradt volt. Viszont olyan délután négy fele, mikor Tom a fürdőben volt, bementem utána és becsuktam az ajtót.
-Beszélnünk kell-mondtam határozottan
-Igen...-zárta el a csapot és felém fordult
Mellé léptem és a tükörben a sminkem kezdtem igazgatni.
-Gondolkodtam és legyen.
-Mi?
-Segíts nekem visszaszerezni Georgot-néztem rá-Adrian mondta, hogy van valami új nője és ez kiborít. Nekem... ő kell.
Tom arca döbbent volt. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon így folytattam.
-Mit szólnál hozzá, ha ma esetleg kicsit kimozdulnánk és iszogatnánk. Az jó terep lenne egy kis flörtre, nem? Vagy jobb ötleted van?
-Nem, nem, ez, ez jó. Majd mondom a többieknek. Meg... Gondolkodom. Csak még így nem...
-Persze.
-De ez a ruha kezdésnek nagyon jó-mormolta
Tom szemei majd kiestek annyira bámult és ez hihetetlen önbizalmat adott, de mivel Bill azt tanácsolta, hogy hagyjam figyelmen kívül, emlékeztettem az estére és ott hagytam.
A többiek szerencsére mindig lelkesek, ha alkoholról van szó, így a legközelebbi étterembe mentünk át este kilenckor. Nem volt puccos hely, egyszerű és szerencsére félreeső volt, így nyugodtan beszélgethettünk.
Nem is kellett megerőltetnem magam, Georg beült mellém és bár pontosan tudtam, hogyan is szedjem fel, kicsit bénáztam, had legyen miben segítenie Tomnak.
-Nem válaszoltál az üzenetemre-mondtam
-Írtál? Én nem is...
-Jaj, Georg...
-Tényleg nem is láttam-vette elő a telefonját
-Próbálkozhatsz, nem veszem be.
-Csinos vagy. Jó ez a ruha.
-Csak neked-hajoltam kicsit közelebb
Mosolyogni kezdett.
-Lassan megyek, srácok, de nektek további jó szórakozást-állt fel negyed tizenegy körül
-Mész is?-néztem kérdőn
-Igen, én...
-Kikísérlek-loholtam utána, persze direkt. Tudtam, hogy egy srácnak se jön be, ha egy csaj odadobja magát, így én pont azt tettem. Az étterem előtt pedig faggatóztam-Randid van?
-Olyasmi-simította meg az arcom
-Pedig azt reméltem, nálad alhatok.
-Anna-lépett egyet hátra-mennem kell.
-Ő jobb nálam? Vagy ő jobban tetszik neked? Én nem tetszem? Vagy azt hiszed, sérült vagyok és megbántanál? Mert nem bánthatsz meg. Ennél jobban már nem fájhat.
-Anna, holnap beszélünk, jó?-és ezzel ott hagyott
Fájhatott volna, de tényleg nem fájt. Na jó, egy picit sértette a büszkeségem, de végül is ez volt a cél, hogy elhintsem neki, hogy akarom őt, de nem megkapni, hogy Tom segíthessen. Ha Georg pedig nem partner a dologban, az úgy csak még jobb.
Visszamentem és leültem Tom mellé, akik addigra már túl volt jó pár italon.
-Haza megyek-súgtam oda neki
-Ne, ne menj még!-fogta meg a kezem
Bill az asztal túlsó végéből sunyin ránk pillantott, majd folytatta a csevejt tovább Aronnal  és Daviddal.
-Megyek. Fáradt vagyok.
-Haza kísérlek. Hívunk egy taxit, közben meg elmeséled, mi volt.
-Nem is tudom...-kellettem magam, majd ránéztem Billre, aki aprót bólintott-Hát, legyen.
Hívtunk egy taxit, ami igen gyorsan haza is fuvarozott minket. Vagyis, hogy engem, mert mikor kiszálltam a kocsiból elbúcsúzni készültem Tomtól.
-Nem, nem, felmegyek.
-Ó, nem, Kaulitz.
-Jó, akkor legalább elkísérlek a lakásig-szállt ki bőséges borravalót hátra hagyva
Persze, ebből az lett, hogy addig erősködött, amíg már átlépte a szobám küszöbét, de gondoltam, akkor már kicsit játszadozom vele. Adrian közben üzent, hogy úton vannak, így tudtam, hogy húsz perc múlva már itthon lesznek.
-Segítenél?-fordítottam neki hátat a hajamat elsöpörve
-Mmh.
Tom lehúzta a ruhám cipzárját, majd közelebb bújt és mikor megéreztem a nyelvét a fülemnél, az egész testem bizseregni kezdett, de nem gyengülhettem el.
-Amúgy te ezt a fekete csipkéset-húztam lejjebb a ruhát-vagy az elöl masnis melltartómat találod szexibbnek?
Válaszolni sem tudott. Beletépett az alsó ajkába és közelebb jött.
-Hé, hé, hé-löktem el magamtól
-Ne már, ez túl izgató-nyögdécselt
-Nem, Tom, barátnőd van, te pedig elvileg segítesz visszaszerezni Georgot-toltam le a ruhát teljesen
-Szexeljünk, most én...-kapott utánam
-Nem, nem, nem-toltam el magamtól-Nem, Tom. Te választottál és én is-toltam le a harisnyámat-Szóval inkább válassz melltartót és mondd, hogy mit csináljak másképp, mert kezdem azt érezni, hogy a taxisofőrt is jobban érdekelte, milyen volt most Georggal, mint téged. És amúgy is, ki ez az új nő?
Tom vállat vont és ismét hozzám bújt. A nyakamba szuszogott, mint egy elveszett kisfiú és már majdnem megenyhültem, mikor nyílt az ajtó és haza ért a két lakótársam.
-Megjöttünk, Anna-kiáltották
-Hívok neked egy taxit, ami visszavisz-súgtam végig vezetve Tom izmos hátán a kezem
-Pedig-nyelt egy nagyot-gondolj bele, milyen lenne úgy szexelni, hogy csak egy vékony ajtó választ el minket attól, hogy meghallják. Csendben. Befognám a szád úgy, mint mikor nálunk csináltuk és Bill ott feküdt a másik szobában.
A legnehezebb volt józannak maradni egy ennyire mámoros pillanatban, de felkaptam az otthoni pólóm és tárcsáztam az egyik taxi társaságot.
-Oh, Tom-nézett Christian kikerekedett szemekkel, mikor kiléptünk a szobából és tovább indult a konyha felé
-Tom már megy is-ordítottam utána
-Amúgy-igazította helyre a nyelvével az ajakpiercingjét-az elöl masnis. Az olyan kislányos. Georg is bukik az iskoláslányos dolgokra.
Bólintottam.
-Srácok, holnap látjuk egymást-köszönt el
-Tom-szóltam utána
-Igen?-fordult hátra
Kértem volna, hogy válasszon engem, hogy maradjon velem, de nem. Nem tehettem. Ezt neki kell megtennie, tudtam jól.
-Igen?-kérdezett vissza még egyszer
-Semmi. Holnap.
-Igen, holnap.

Love game 2 - 8. rész (előzetes)

"-(...) A szemüveg ezzel az egyébként kétezer eurós Versace-val párosítva... Olyan vagy, mint valami dögös titkárnő, akit legszívesebben magamévá tennék egy íróasztalon.
-Bill!-csitítottam el, mialatt pironkodva körbe néztem"

"-Perverz vagy!
-Te is.
-Mi? Én miért?-Bill sanda mosollyal vállat vont-Bill! Bill, mit mondott Tom. Ne!-kapkodtam a levegőt vörösödő arccal
-Csak szívatlak.
-Nem, nem szivatsz, tudom.
-Nyugi, nem gáz! Én nem mondom el senkinek. De azért zsarolni foglak vele-kacsintott rám"

Love game 2. - 7. rész

7.

Napokig csak alvajáróként kóboroltam a próbateremben. Mint egy zombi. "Túl leszel rajta"-mondták, de a harmadik ilyen hét elején már egyre kevésbé hittem ebben.
"-...sajnálom. Szeretem Riat.
-És engem? Engem nem szeretsz?-néztem rá könnyes szemekkel és nagyot nyeltem, mikor már vagy tíz szótlan másodperce meredt rám sajnálkozva-Ki akartad mondani, ki akartad!-ordítottam
-Mert akkor úgy éreztem.
-És most már nem érzed úgy?
-Én... Nem tudom, Anna. Összezavarodtam.
-Szeretlek, Tom-fogtam a kezeim közé az arcát-Kérlek, ne tedd ezt velem!-könyörögtem
-Anna, figyelj, Ria nagyon sokat szenvedett a kapcsolatunk elején. Én megállás nélkül csak rád gondoltam, ő meg várt rám. Megérdemli, hogy adjak a kapcsolatunknak egy utolsó utáni esélyt, értsd meg.
-Én értelek, te nem értesz engem!"
Tom azóta nem nézett a szemembe. Gyáva féreg. Persze még LA-ből hazafelé jövet a New York-i átszállásnál megtalált egy újabb ötletével, amivel még egyszer úgy igazán porig alázott.
"-Segítek-súgta valaki mögöttem álló a vállam fölött
Hátra fordítottam a fejem, de szembe találtam magam Tom megviselt őzike szemeivel, így gyorsan visszafordítottam a tekintetem és igyekeztem arra koncentrálni, ahogy Bill bőröndjét éppen átvilágítják.
-Anna,-sóhajtott egy nagyot-megérdemled, hogy boldog legyél és tudom, hogy Georggal az vagy. Segítek visszaszerezni."
Billhez nem voltam hajlandó szólni azok után, hogy a Tommal való vitánkat képes volt végig nézni. Persze, ez őt nem gátolta meg abban, hogy olyanokkal traktáljon, hogy "meg kell tanulnom szeretni azt, ami jó nekem" és hogy "hagyjak időt Tomnak". Mint ha nem ezt csináltam volna eddig is... Georgot pedig tudatosan löktem el magamtól. Csak Gustav talált meg a négy fiú közül néha azzal, hogy beszéljek, ha akarok, de én sosem akartam, így ebből mindig az lett, hogy ahelyett, hogy a stúdió előtt egyedül kuksolva néztem volna, ahogy a fákat fújta a szél, Gustavval az oldalamon tettem azt.
A repülő Berlinben landolt, onnan kocsival Adriannal átmentünk Hamburgba, ahol összeszedtük minden holminkat, ami éppen csak annyi volt, hogy a kocsi csomagtartóját megtöltötte és átvittük Berlinbe, ahol Christiannal hármasban béreltünk egy újabb három szobás bútorozott lakást. Axelnek volt hol laknia, így ő nem társult, de mivel csak fürdeni és aludni jártunk haza néha-néha, ezért gyakran mondta is Adrian, hogy egy garázst is bérelhettünk volna. Davidék kibérelték azt az óriási stúdióházat, ahová a srácok be is költöztek. Az ő szobáikon kívül volt még három üres, ahol felváltva aludtunk a stáb többi tagjával.
Nem tudtam odakoncentrálni. Már február eleje volt és nem ment. Nem tudtam aludni már hetek óta, így legtöbbször megittam egy vagon kávét, hogy akkor már legalább megpróbáljak éber lenni.
Egyik este mikor sikerült úgy haza keverednem, hogy Adrian is otthon volt, az olvasó lámpám fénylését meglátva bekopogott hozzám. Én már az ágyamban feküdtem betakarózva.
"-Próbálj meg aludni, nagyon kérlek!
-Nem megy-motyogtam-Ha meg mégis, akkor Tommal álmodom és az első félálomban lévő pillanatomnál felriadok.
-Anna-jött beljebb, de megállítottam
-Ne, ne, nincs kedvem beszélgetni.
-Nem is beszéltél róla még senkivel.
-Mindenki csak beszél hozzám, nem kérdez senki semmit. Mintha mindenki mindent tudna, pedig úgy érzem, senki nem ért.
-Én szeretnélek...
Mély levegőt vettem és összehúztam a szemöldököm.
-Majd máskor. Most nem megy, sajnálom."
Úgy sejtettem Bill unszolására hívott félre Natalie is, aki szinte pofán vágott a szavaival.
"-Én borzalmasan sajnálom Riat, mert pontosan tudom, mennyit szenvedett, hogy működjön a kapcsolatuk. Most meg Tom csak úgy ki akart lépni. Elhiszem, hogy nagyon nehéz, de Ria tényleg megérdemli, hogy most Tom hozzon áldozatot-szívott egy újabb slukkot-Anna, Anna, figyelsz rám?
-Aha.
-Olyan sápadtnak tűnsz-simogatta meg az arcom-Eszel te rendesen? Eszel te egyáltalán?"
Az életem teljesen felfordult. Olyan volt, mintha kívülről figyeltem volna az eseményeket. A srácok nagyon elszántak voltak, de így is elég sok problémát felvetett a hangzás. Tomot vagy egy hétig győzködte Axel afelől, hogy a zongorája nem fog felférni a színpadra. Persze aztán Tom fejére nőtt a túl sok gond és, ledobva ezt a terhet, beleegyezett. Ugyanis Ria naponta kapott pánik (szerintem csak hiszti) rohamot, ami miatt volt, hogy másfél óráig állt a munka, mert Tom remegő kézzel, vagy öt szál cigit elszívva állt kint a teraszon miközben a telefon a fülénél volt és próbálta meggyőzni Riat arról, hogy köztem és közte Santa Monican nem történt semmi, illetve arról, hogy ő élete szerelme. Mindeközben Tom néha megtalált, hogy újra felajánlja a segítségét Georggal kapcsolatban, de szerintem csak azért, mert hatalmas bűntudata volt.
Axel folyamatosan rugdosott. Megállás nélkül kaptam a "szedd össze magad vagy kirúglak" dumát, néha pedig csak úgy odajött és átkarolt oltalmazóan. Azt hiszem, próbálta kitalálni, hogy mi nekem a legjobb, de magam sem tudtam.
Február első hetének csütörtöke aztán kizökkentett mindenkit.
Georg és Tom gitárral a nyakukban egymással szemben állva próbálták össze az Automaticot, Bill a kanapén ült Aronnal, Axel Adriannal és Gustavval értekezett a keverőpultnál, mikor megláttam azt a félig szétszedett erősítőt az egyik láda tetején, így elindultam felé. Egészen közelről kezdtem nézni, hogy vajon miért áll ez így itt. Aztán láttam egy megtört kis vezetéket és végig sem gondoltam a szituációt, így belenyúltam, de Christian még időben meglátta ezt és kiáltva elkapta a bal alkarom, amivel már majdnem belenyúltam a még konnektorba bedugott zárlatos erősítőbe.
Viszont ahogy elkapta a karom, én is felkiáltottam. Éles fájdalom hasított végig a testemen és szinte kitéptem a karom Christian szorításából, majd remegve dörzsölgettem a kinyúlt pulóveremen keresztül, hogy enyhüljön a fájás.
Mindenki bámult rám, Tomnak és Georgnak viszont rögtön leesett, mi is folyik itt. Georgnak már szóra nyílt a szája, de mikor meglátta, hogy Tom leteszi a gitárt, meghátrált. Tom elindult felém, én pedig sietve a szobák felé haladtam.
-Anna-ordította a nevem tajtékozva-Anna, állj meg, a kurva életbe is!
Berohantam az egyik üres szobába, majd onnan be annak a fürdőjébe és próbáltam bezárni az ajtót, de becsukni sem sikerült, mert Tom teljes erőből nyomta azt a túloldalról. Konkrétan az ajtón keresztül lökött be a fal mellé, majd bejött a fürdőbe, becsapta az ajtót és nekem esett.
-Mutasd a karod!
-Nem-kiáltottam zokogva
-Mutasd már meg!-zihálta
Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment, majd megragadta a bal csuklómat és szinte letépte róla a pulóvert. Ahogy felrántotta a ruhát róla, az arca elkomorodott, olyan fehér lett, mint a fal.
Túl messzire mentem és sikerült olyan mélyen belevágnom a karomba hol az ollóval, hol pedig a munka során használt vágóval, hogy apró párhuzamos hegesedő vágások helyett nagy, gyulladt sebek lepték el az egész alkaromat. Próbáltam futni, máshova irányítani a figyelmem, berúgni, de semmiben nem találtam megnyugvást, így a régi bevált módszerhez folyamodtam, bár nagyon szégyelltem magam miatta. Egyszerűen csak nem akartam bántani senkit magam körül, ezért magamat bántottam.
-Mi a faszt csináltál, baszd meg?-ordított rám, majd a kezébe szorított bal karomat a falnak csapta
Zokogva lerogytam.
Tom a mosdókagyló szélén lévő fém, nyomós szappantartót a földhöz vágta, az darabokra tört és az egyik kipattanó éles kis darab végig hasította a homlokomat.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom...-mondogattam zavartan
Tom azt hiszem, nem is rám, inkább magára volt dühös, majd még inkább az lett, mikor meglátta, hogy vérzik a fejem. Leguggolt elém, én félve rápillantottam (hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy egymás szemébe néztünk), ő egy pillanatig csak némán meredt rám és nagyot nyelt, majd egyenesen a fejem mellé, ököllel belecsapott a falba. Tom csak összefüggéstelenül káromkodott, miközben én úgy sírtam, mint akit kínoznak.
Georg ekkor jött be.
-Jó, én ezt nem hallgatom tovább. Tom!-húzta el előlem a vállánál fogva az említettet-Tom, állj fel, hallod?
-Hagyjál már békén!-lökte arrébb Georgot oda sem pillantva
-Tom, tűnj el innen!
Tom felállt és a vállánál fogva lökte ismét arrébb Georgot
-Miért avatkozol bele?
-Tom, hagyd békén! Hagyd ezt abba!
-Húzz innen!-nyomta Georgot az ajtó felé a dühtől szinte felismerhetetlenre vörösödött arccal
-Tom, Tom, kérlek-hallatszódott Bill hangja
Tom rám nézett még egyszer. A szemei könnyesek voltak. Még sosem láttam őt ennyire kiborulva. Persze, mikor összevesztünk a szobájában, akkor is ki volt bukva, de ez most még azon is túltett.
Végül kisétált a fürdőből, Georg pedig odasietett hozzám. Megsimogatta az arcom és letörölgette az éppen végig gördülő könnycseppjeim.
-Jó ég, te vérzel!-simította el a homlokom elől a hajam-Mutasd meg! Mutasd meg a kezed!-nyúlt finoman a karomért-Oh, te jó ég, Anna-nézte tátott szájjal
-Sajnálom-mondtam neki is, de elcsitított és egy puszit adott a fejemre
-Elviszlek egy orvoshoz.
-Nem, nem, nem, én, nem...-tiltakoztam hevesen levegő után kapkodva
-Nem, Anna, muszáj.
-Nem.
-Nyugodj meg, jó?
-De Georg, ne...
-Van egy barátom itt Berlinben. Vagyis barátunk... Mindegy. Szóval ő orvos. Felhívom és megbeszélem vele, hogy nézzen meg rendelésen kívül, jó?-fogta a két keze közé az arcom
Bólintottam.
-Jól van. Fel tudsz kelni?
Mint egy esetlen őzgida, úgy tápászkodtam fel Georg nyakát átkarolva. Odavitt a mosdóhoz, megengedte a csapot és a hideg vízzel megmosta az arcom, majd elindultunk kifelé. Mindenki csendben egy kupacban állt és a szemük majd kiesett, annyira bámultak. Tom a hangokból ítélve a teraszon volt, Bill épp próbálta nyugtatni.
Beültünk Georg kocsijába és útközben felhívta a barátját, akiről mesélt. Mint kiderült a fél Universal hozzá jár, ő az üzemorvos, innen ismerik egymást. Éppen nem dolgozott, így Georg beütötte a GPS-be a címét és elmentünk hozzá. Hansnak hívták, egy negyvenes jóképű férfi volt és jobb híján a bőrkanapéján ülve fertőtlenítette a sebeim és varrta össze két öltéssel az egyiket.
-A lányom épp most végzi a sebészet gyakorlatát szóval nagy szerencsétek van, más különben nem lenne itthon tű és cérna-vágta el a fonalat-Anna,-szorította meg a kezem-fordulj orvoshoz!
-Én, jól vagyok, csak most ez nehéz időszak-hunytam be a szemem, mert éppen fertőtlenítette a homlokomon lévő sebet is
-Az, hogy így vezeted le, akkor sem normális. Persze nem vagyok pszichiáter, de próbáltál már...
-Futni? Inni? Dolgozni?-sóhajtottam-Nem ment máshogy.
-Értem.
-Hans, nagyon köszönjük-rázott kezet az orvossal Georg-És sajnálom, hogy itthon zavartunk.
-Ugyan.
-Mivel tartozom?
-Georg, kérlek, majd küldesz koncert jegyet a kisebbik lányomnak meg a barátnőinek-mosolygott
Georg haza vitt, felkísért és amíg én megfürödtem, ő készített nekem két sonkás szendvicset, aztán addig ült velem szemben a konyhában, amíg én le nem erőltettem a torkomon mindkettőt. Majd beparancsolt az ágyba pihenni és mivel megkértem, befeküdt mellém.
-Itt leszel, amíg el nem alszom?-kérdeztem
-Persze-simogatta az arcomon lévő vágást
Egymással szemben feküdtünk és az arcunk között éppen annyi hely volt, hogy az ott pihenő kézfejemre rátegye az övét.
-Miért nem szóltál?
Vállat vontam.
-Nem akartalak belerángatni. Tom kidob, én meg hozzád futok? Nem... Amúgy is féltem, hogy te is csak elküldenél.
-Ki volt ott nekem, mikor Diana kidobott? Te. Nem küldtelek volna el. Amúgy is... Hiányoztál.
Percekig csak néztem rá bambán.
-Csókolj meg-suttogtam végül
-Anna, én...
-Látod, visszautasítasz.
-Nem. Vágyom rá, nagyon is, csak most gyenge vagy és sérült. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha kihasználnálak. Szóval tovább foglak nézni epedezve,-ejtett el egy félmosolyt-de most nem.
Három napot kaptam Axeltől, hogy összeszedjem magam, hiszen nagy volt a hajtás. Azt hiszem, ő is hasonlóan érezte magát, mint Tom. Legbelül biztosan bűntudata volt, de dühvel leplezte.
A harmadik napom reggelén kopogtak a szobám ajtaján.
-Gyere-ordítottam ki, hiszen azt hittem, Adrian vagy Christian van itthon, vagy épp Georg jött át, de a legnagyobb meglepetésemre Bill volt az
-Öltözz fel és indulunk-közölte
-Neked is jó reggelt-ültem fel-Hová akarsz menni?
-Ne kérdezősködj, csak siess, tizenegyre időpontunk van.

Love game 2. - 7. rész (előzetes)

"-Anna-jött beljebb, de megállítottam
-Ne, ne, nincs kedvem beszélgetni.
-Nem is beszéltél róla még senkivel.
-Mindenki csak beszél hozzám, nem kérdez senki semmit. Mintha mindenki mindent tudna, pedig úgy érzem, senki nem ért.
-Én szeretnélek..."