Down on you - 1.

1.

-Elnézést, én…-szóltam tökéletes angolsággal a biztonsági őrhöz
-Kérem, hölgyem, üljön vissza!-tessékelt immáron kissé erélyesebben vissza a hosszú fehér bőrkanapéra, ahol már további hat lány ült, akik szúrósan néztek rám
-Nem érti, én…
-Ha nem hagyja ezt abba, össze kell tépnem a jegyét-közölte velem
Azt már hozzá sem mertem tenni, hogy nincs mit összetépnie, így duzzogva visszaültem.
A többiek éppen spanyolul fecsegtek. Annyit értettem, hogy „Bill” meg „szex”, de ha tudtam volna, hogy pontosan miről is van szó, akkor sem kívántam volna a párbeszéd részese lenni.
Minden lánynak nagy „Feel it all package” feliratú pass lógott a nyakában, pont mint az enyémben, így már a kezdeteknél éreztem, hogy itt valami nem stimmel.
Kisvártatva, miután spanyolul tartottak egy tájékoztatót arról, mit szabad és mit nem a zenekar jelenlétében, megérkezett a négy fiú.
Mikor beléptek az ajtón, ránk, a lánykora mosolyogtak és mindannyian megejtettek egy „Buenos diast”. Mindannyian szimpatikusnak tűntek, egyet kivéve. Bill valószínűleg bal lábbal kelt fel, mert konkrétan láttam, ahogy a belépéskor felerőltette magára a rezzenéstelen műmosolyát, majd végig pásztázott mindenkit tetőtől talpig és mikor rám került a sor, összeszűkült szemekkel megakadt a tekintete, majd mikor észrevette, hogy felrántott szemöldökkel bámulok rá, zavartan Tomra pillantott, aki már elkezdte a köszöntőjét angolul.
-Szóval nyugodtan pakoljatok le, egyetek, igyatok…
-Bármit, tényleg-szólt közbe Georg
-És örülünk, hogy itt vagytok-fejezte be Tom
Körbenéztem és a lányok szeme könnyes volt, mialatt nekem csak az járt a fejemben, hogy mennyire kényelmetlen a cipőm és hogy bunkóság lenne-e most ránéznem a karórámra, mert az esti gépet muszáj valahogy elérnem.
A lányok természetesen rögtön megrohamozták a fiúkat. Mindannyian remegő mosollyal kezdtek nagy szelfizésekbe és mivel minden fiúra jutott egy-egy lány, plusz kettő, akik várakoztak, esélyem sem volt leszólítani Tomot.
-Elnézést, én még mindig azt hiszem, hogy…-szóltam a biztonsági őrhöz ismét, aki faarccal bámult vissza rám-Oké, nem gond, várok…-tettem karba a kezem
-Szerintem üljünk le és mindenki mondja el, hogy hívják és honnan jött-préselte ki a mosolyra fagyott ajkai közül Bill
-És ha dohányoztok, akkor nyugodtan rágyújthattok-tette hozzá Tom és mindannyian leültek, így én is ezt tettem.
Miután végig mentünk Leonan, Natalian, Marian, Josefan, Pilaron és Carmenen és megcsömörlöttem a „kezdetek óta ti vagytok a kedvenceim” és „Bill, szeretlek” mondatoktól, már kezdtem beletörődni abba, hogy semmit sem látok Buenos Airesből és mehetek a hotelből egyből a reptérre, így mikor Tom elnyomta a cigijét és rám nézett úgy gondoltam, nem erőlködöm azon, hogy miért is vagyok itt valójában.
-Anastasija vagyok és Berlinben élek.
A fiúk mind megrökönyödve egymásra néztek, majd Bill feltette a kulcs kérdést:
-És mióta vagy rajongó?
-Őszintén?-néztem rá a karórámra-Kerek tíz perccel ezelőttig azt hittem, az vagyok, de most már kezdek elbizonytalanodni-jelentettem ki, mire Tom és Georg vették a szarkazmusomat és összenevettek
-Azért ennyire nem nézünk ki rosszul élőben-reflektált Tom, mire én is elnevettem magam
-De én ezt nem…-kezdte volna Bill, de megszakította a mondatát az éppen akkor belépő Dunja felkiáltása
-Ana-hallottam meg a nevemet
-Dunni-pattantam fel-Ha tudnád, mióta kereslek. Ha nem kértem meg legalább ötször ezt a szimpatikus fiatalembert itt,-böktem rá a feketében álldogáló biztonsági őrre-hogy szóljon neked, akkor egyszer sem.
-Gyere ide!-ölelt meg-Jól nézel ki. Csinos vagy, mint mindig. Jól vagy? Minden rendben?-engedett el és aggodalmasan a szemembe nézett
-Persze, minden a legnagyobb rendben.
-Oké, szóval fiúk öhm...-fordult az értetlenül ülő srácok felé-Bill, Tom, ő itt Ana Lavrov, akit kiválasztottatok az asszisztensi munkára.
-Oh, Anastasija, Ana… Hát persze!-esett le Tomnak, majd felállt és közelebb lépett hozzám-Tom Kaulitz-mosolygott
Magas volt, a barna szemei csak úgy csillogtak a kedvességtől és a finom parfüm illata erőteljesen elnyomta a cigaretta szagát.
Elkapott a copfjából éppen akkor kieső tincset, amíg a jobb kezét egyenesen felém nyújtotta.
-Anastasija Lavrov-ráztunk kezet
-A családod orosz származású?-kérdezett rá
-Az édesanyám volt az-helyesbítettem
-Miért, már nem az?-lépett közelebb Bill is
-Nem, ő már-haboztam kicsit-nem él. Ana Lavrov-nyújtottam a kezem Bill felé is
Bill rezgéseiben volt úgy taszító, hogy közben nem tudtam levenni róla a szemem. Minden porcikája, mintha faragva lett volna, olyan íves és gyönyörű volt. Árasztott egy fajta hideg, felsőbbrendű kisugárzást és nem tudtam rájönni, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy éppen sikerült beletalálni a halott anyuka témába vagy csak nagyon jól leplezi.
-Nem sokára indul vissza Németországba a gépem szóval nagyon boldog lennék, ha gyorsan megbeszélnénk a részleteket.
-Hát persze!-tessékelt Tom udvariasan az öltözőjük felé-Addig majd Georg és Gustav szórakoztatja a lányokat mondjuk egy sztriptízzel.
-Természetesen-nevetett Georg és vele a rajongó lányok is
Dunja becsukta mögöttünk az ajtót és egy kicsi, lámpafénnyel jól megvilágított tükrös szobában találtam magam a Kaulitz ikrekkel.
-Mikor érkeztél?-tette fel a kérdést Tom miközben három széket egymással szembe fordított és hellyel kínált
-Tegnap délután értem ide a tízenhárom órás repülő út után és ma este nyolckor megyek is vissza-ültem le és keresztbe tettem a lábam
-Jó ég! Nem visel meg az időeltolódás?-grimaszolt Tom
-Kicsit, de a kávé segít. Sok kávé. Még több kávé.
Tom felnevetett, de Bill továbbra is savanyú képpel nézett rám.
-Tizenhárom órát repültél csak ezért? Ennyire kell az állás?
-Nos, ti fizettétek a hotelt és a repülőjegyet is egyrészt…
-Ezt jó tudni-nevetett Tom tovább
-És még úgysem jártam Buenos Airesben.
Bill élesen felrántott szemöldökkel ült velem szemben és hitetlenkedve megrázta a fejét.
-És kell az állás-jelentettem ki

-Nos, az állás csak a késő őszi orosz turnéra szólna, mert az asszisztensünk, Mike intézné az ügyeket Los Angelesben, így nekünk kellene valaki, aki velünk jön Oroszországba-ismertette Tom a részleteket
-Persze.
-Akkor te beszélsz oroszul is?-kérdezte Tom, miközben megnyitotta az önéletrajzom a telefonján
-Igen, anyanyelvi szinten.
-És még csak 24 éves vagy. Elképesztő. Szóval a Viva TV-nél kezdtél…
-Igen. 17 voltam. Kellékesként kezdtem, aztán lettem a Boney M menedzserének az asszisztense, ekkor kezdtem az egyetemet Berlinben, aztán halasztottam egy évet, mikor Hans Zimmer személyi asszisztenst keresett a turnéjára. Utána mentem az RTL-hez és folytattam az egyetemet. Az X-faktorban és egyéb zenés műsorokban dolgoztam és onnan kerültem a Universalhoz, ahonnan Dunnit is ismerem. Jelenleg meg fiatal énekesekkel dolgozom együtt.
-Mint például?
-Nem tudom, mennyire ismeritek az új német generációt… Főként Jorisszal dolgoztam… dolgozom. Meg Philipp Poisellel. És egy éve a diplomámat is megszereztem marketingből.
-Ez szuper-bólogatott Tom
-Miért akarsz váltani? Lefeküdtél valamelyik feletteseddel?-folytatta Bill a faggatózást
-Ez esetemben invalid. Nem fekszem le a főnökeimmel.
-Ez kizáró ok-kacsintott Tom
-De van valami, igaz?-csillant fel Bill szeme
-Van oka annak, hogy váltani szeretnék és ez a munka pont jó. Egy hónap alatt, amíg veletek dolgozom, pedig találok másikat.
-Nekem megfelel. Bill?
Bill csak bólintott egy aprót és hátradőlt.
-Mindig így öltözöl? Ilyen… egyszerűen?
-Szeretem az egyszerű és egyértelmű dolgokat-jelentettem ki
-Örülök, Ana, hogy Dunja ideadta az önéletrajzod-mondta Tom
-Én pedig örülök a lehetőségnek.
-Rendben, akkor jövőhét végéig szólok Mike-nak, hogy küldje át a tudnivalókat és a szerződést.
-Remek.
-Nem ígérhetek mást csak sok hisztit, feszültséget, kiakadást, kurvákat meg kokaint-ütötte el egy poénnal Tom a beszélgetés végét
-Túl régóta dolgozom a zeneiparban ahhoz, hogy újat tudjatok mutatni, de kíváncsian várom-álltam fel
-Akkor a telefonszámod megvan és az egyéb felmerülő részleteket, majd megbeszéljük.
-Rendben, köszönöm. Örülök, hogy találkoztunk. Tom-fogtam vele kezet, majd Bill felé fordultam és neki is kezet nyújtottam
Dunjával csevegtem az ajtó előtt még egy kicsit, mikor Tom és Bill visszamentek a rajongókhoz. Tom lelkesen bólogatva jelezte Georgnak, hogy megtalálta az asszisztensét az orosz turnéra, de Bill csak egy gúnyos mosollyal annyit tett hozzá:
-Megfelel és alig várom, hogy valami újat mutassak neki.