5.
Tom ismét kopogott.
-Oké, Elise, nem szólok még egyszer, bemegyek-nyomta le a fürdőszobám kilincsét
A zuhanyzó párás ajtaján keresztül láttam, ahogy Tom sziluettje egyre közelebb ér, majd elhúzza azt. Én feljebb emeltem a fejem a térdemről, de nem szóltam, csak nagy szemekkel bámultam rá. Tom látva, hogy a zuhanyzó egyik szegletében ülök összekuporodva, nem mondott semmit, csak levette a pólóját és alsónadrágban beült mellém.
-Tudom, hogy ez nehéz neked-kezdte-Beszélni róla, Georgról.
-Azt mondtad, hogy emleget, kérdez rólam-szívtam be mélyen a párás levegőt az orromon keresztül-Mit mond?-fordítottam felé a fejem
Tom sóhajtott.
-Mikor sztorizgatunk, néha bedob egy történetet rólad, de aztán persze úgy tesz, mintha ez normális lenne. Gyorsan elhadarja a neved és idegesen nevet a poénon. Meg mindig mikor valami baj van a barátnőjével, akkor előhozakodik azzal, hogy te hogy csináltad volna másképp, jobban.
-Azt mondtad szeret, a foglalkozáson ezt mondtad, de ezek még nem jelentik azt. Amúgy is, emlékszel, mennyire dühös volt, mikor rájött, hogy lefeküdtem veled? Hogy szerethetne?-kezdtem halk sírásba megint
-Tudod, néha valami fura indok miatt nem a jó emberhez vonzódunk. Nem azt szeretjük, akit kellene-nyalta meg az alsó ajkát-Szeret téged Georg. Lehet, hogy dühös rád, te meg talán túl sok időt hagytál neki, de még visszakaphatod, ha ezt szeretnéd. Te irányítasz.
-Nem tudom, mit szeretnék-vontam vállat-Ott a barátom, neki meg a barátnője. Gustav mondta, hogy összeköltözött vele.
-Igen, de ez nem jelent semmit. Én is együtt vagyok Riaval már mióta és szeretem is nagyon, de néha mégis eszembe jut, hogy mi van Ingevel. Bár valószínűleg ő már nem is emlékszik rám-nevetett fel cinikusan
Megjegyeztem volna neki, hogy pár éve találkoztam Ingevel, mikor otthon jártam és Franziskával beültünk koktélozni és azt is, hogy nagyon is emlékszik rá, mert kérdezett felőle sokat, de mire levegőt vettem, Tom már folytatta is.
-Most meg itt ülök veled meztelenül a zuhany alatt szóval a szerelem, az évek meg az összeköltözés nem jelentenek semmit.
-Nem is vagy meztelen-csaptam le gyorsan a labdát, de ő csak zavarodottan lesütötte a szemét. Elmosolyodtam Tom kisfiús viselkedésén és nyersen közöltem vele:-Vedd le az alsónadrágod!
Tom ellenkezni kezdett és hevesen rázta a fejét.
-Ez nem túl jó ötlet. Meg fogjuk bánni.
-Jaj, Tom ne már!
-Nem, Annaliese. Nem-állt fel
-Tom,-csimpaszkodtam a karjába-ez a nap már így is elég szar volt. Ne utasíts vissza! Most ne!-mélyen a szemébe néztem és addig hipnotizáltam őt, amíg végül bólintott és megcsókolt
Tom nagyon kimerült volt és villámgyorsan elaludt. Még Simone és Ria üzeneteire se kelt fel. Én persze csak forgolódtam. Cikáztak a gondolataim, a szívem hevesen vert és mivel egy karnyújtásnyira voltam Tom mobiljától, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne hívjam fel Georgot. Szinte már elvonási tüneteim voltak. Hallani akartam a nevetését, látni akartam, ahogy a szavakat formálja.
2007. december 25.
A mai családi karácsonyozás nem, hogy nyugodtabbá tett, még bizonytalanabb vagyok. Féltem elmondani a szüleimnek, hogy újra együtt vagyunk. Nem azért, mert nem örültek neki, mert tudtam, hogy még mindig ugyanúgy imádják őt, sokkal inkább azért, mert ha kudarcot vallok megint, akkor azt így mindenki előtt teszem.
Persze, Georg is észrevette, hogy baj van, miután több órányi forgolódás után az éjszaka közepén lementem a konyhába. Utánam jött.
-Gyümölcskenyér?-fogta meg a vállam, majd egy puszit nyomott az arcomra
-Nem mondd el senkinek!
Leült a konyhaasztalhoz velem szemben és megszorította a kezem.
-Baj, hogy itt vagyok?
-Nem-ráztam a fejem-Nem tudom. Jól éreztem magam. Szeretem a családi karácsonyokat.
-Tudom.
-És téged is. Én csak félek, azt hiszem-könny szökött a szemembe, de igyekeztem gyorsan letörölni azt az öklömmel-Olyan vagy, mint egy vékony cérnaszál, amibe bele kellene kapaszkodnom, de úgy félek, hogy elszakad, hogy... Értesz engem? Tudom, hülye példa.
-Nem, nem az-ült közelebb- De rájöhetnél végre, hogy bárhogy is alakul én mindig itt leszek neked, Lizzy-adott egy puszit a homlokomra-Szeretlek. De most gyere fel és aludjunk egyet. Holnap korán el kell indulunk Halleba. A nagyinak ebédre ígértem magunkat.
Már világos volt, mikor sikerült elaludnom, pár óra múlva pedig csörgött az ébresztőm, hogy egy újabb fárasztó napnak nézzünk elébe.
Tom a vállam alá fúrta be magát és úgy aludt édesen.
Felkeltem, lezuhanyoztam és egy kényelmes ruhába bújva főztem egy kávét. Simone átjött. Hozott ásványvizet, energiaitalt, chipset és közben elmondta, hogy az este nem volt bent Billnél, mert most először elég erősnek érezte magát, hogy egyedül legyen.
-Ez jó-mosolyogtam
-Igen. Beszéltem a terapeutával és mondta, hogy jól haladtok a csoportterápiával.
-Hát...-bólogattam-Elég megterhelő.
Simone pakolászott.
-Beszéltem a szüleiddel. Nem is tudták, hogy itt vagy.
-Oh, igen-csaptam a fejemhez-Nem volt időm még felhívni őket. Bár Gustavnak írtam és reméltem, hogy ő majd szól nekik.
-Több éve nem voltál otthon-jelentette ki szemrehányóan Sim
Felrántottam a szemöldököm, de nem mondtam rá semmit.
-Én megértem, Annaliese...
-Nem, nem érted!-vágtam rá
-De, nagyon is értem. Pontosan tudom, milyen menekülni.
2009. december 19.
Ma Hamburgba siettem. Tom hívott, hogy Billnek szüksége van rám. Na persze, Billnek. Sokat vacilláltam, hogy menjek-e, mert nem tudom, hogy csak úgy hívott, mint az egyik legrégebbi barátját, vagy azt gondolja, hogy ez a kis affér közöttünk több, mint puszta testiség.
Amikor Tom dühösebb, mint Bill, akkor mindig megbomlik az összhang. Bill képtelen összetartani a családot, márpedig ebben a helyzetben erre lett volna szükség.
Tom tajtékzott. A telefonon lógott végig. Vagy az újságok vagy épp David kereste. Úgy néz ki, bíróság elé állítják, amiért megütötte azt a picsát.
-Talán még meg tudnánk egyezni peren kívül-mondta Bill szorongatva a kanapé díszpárnáját
-Már késő peren kívül megegyezni, Annaliese?-kérdezte Simone-Te mint újságíró...
-Felejtsd el! Már a Bild is lehozta, ahogy láttam. Tomot szétcincálják így is, úgy is. Szerintem amúgy is okosabb lenne harcolni. Végtére is ez az őrült megtámadott téged is.
Simone a farmerjén a szakadást kezdte idegesen piszkálni.
Csend lett, amit Bill tört meg végül.
-Tom költözni akar-nézett dühösen Simone-ra
-Hová?-meredtem rá Billre
-Az USA-ba-motyogta Simone
-És te, Bill?
-Nem tudom... Én...
Simone lesütötte a szemét én pedig lefagytam. Annak ellenére, hogy mindvégig azt hajtogattam Tomnak, hogy ez köztünk úgy sem működne, mert januárban vissza kell mennem Párizsba, el sem tudtam képzelni, hogy egy óceán válasszon el minket. Nem értettem, nekem ezt miért nem mondta. Miért nem szólt? Ezt meg kellett volna beszélnie velem.
-Lieso-robogott le Tom a lépcsőn-Oh,-hátrált vissza, mikor meglátta a konyhában Simet-szia, anya.
Tom kicsit megilletődve húzta feljebb az alsónadrágját, majd a csuklóján lévő hajgumival felkötötte a haját.
-Jó reggelt-köszönt Simone Tomnak, majd még mielőtt elmondta volna neki is, amit Billről tud gyanakodva rám pillantott, majd Tomra és megint vissza rám. Sokat mondóan elmosolyodott, de nem kommentálta a helyzetet.
2009. december 21.
Meztelenül feküdtünk az ágyban reggel, Tom a hátamat cirógatta épp, mikor Simone egyszer csak ránk nyitott.
-Ó, te jó ég!-csapta be az ajtót rögvest
Tommal gyorsan magunkra kaptuk az első kézbeeső ruhaneműt, miközben én megállás nélkül csak szidtam őt azért, hogy nem zárta be az ajtót.
Én visszasiettem a vendégszobába, amíg Tom lement beszélni vele.
Simone persze állította, hogy kopogott és hogy nem akar beleszólni a dologba, de azért szólhattunk volna, hogy járunk.
-De hisz nem járunk-vágtam rá, ahogy beléptem
-Igen... Nem... Mi...-habogott Tom, mialatt Bill a nappaliban fulladozott a röhögéstől
-A ti dolgotok, én csak azt mondom, hogy...-kezdett bele Simone a hegyi beszédbe, de Bill leállította
-Anya, csak szexelnek, ne verd nagy dobra-ordított be Bill a konyhába-Megesik.
Simone végig mérte Tomot, aki nem nézett az anyja szemébe, majd annyit felelt:
-Igen, megesik.
-Örülök, hogy jobban van. Felöltözöm és indulhatunk is hozzá csak elszívok egy cigit a teraszon-indult az üvegajtó felé
-Ria felhívott az este-szólt Tom után Simone-Azt mondta, nem ér el és aggódik érted. Ma elvileg majd átjön-tett be két üveg ásványvizet a hűtőbe, majd becsukta azt-Szóval ha van valami, amit nem akartok, hogy lásson, akkor talán...
Mindkettőnk torkán akadt a szó.
-Na jó, én most megyek. Még vennem kell kutyakaját. Pumba gyógyszere amúgy elfogyott. Elmenjek én az állatorvoshoz vagy majd te?
Tom még mindig nem válaszolt.
-Szerintem lassan vissza is hozhatnánk őket, nem, Tom?-néztem rá
-De, de majd elintézem én, este pedig beugrunk értük.
-De este Ria...
-Majd átjön máskor. Biztosan meg fogja érteni-vágta rá Tom és kiment rágyújtani
-Megyek-kapta fel a táskáját Simone-Mondd meg Billnek, hogy este megint benézek hozzá csak hívjon fel, hogy maradjak-e éjszakára is.
-Oké. Kikísérlek.
-Hagyd csak. Hívd fel inkább a szüleidet-simította meg a karom-És kérlek, ne törd össze Tom szívét megint-egy puszit nyomott a fejem búbjára és elment
Tudtam, hogy érti azt, hogy megint. Pontosan tudtam.
2010. január 5.
-Akkor most újra együtt vagytok?-Tom Georg felé bökött
-Nem mondanám... Mi csak...-nevetgéltem, mint egy fruska-Tudod... De vissza kell mennem Párizsba.
Tom bólintott. Kifújta a füstöt és meghúzta az üveg bort.
-Nem kéne innod-mondtam, de mintha a falnak beszéltem volna-Talán el kellene mondanunk neki.
-Ne!-vágta rá-Nem bocsájtaná meg.
-Neked vagy nekem?
Egy bő fél órával később indultunk el. Tom igen feszült volt. Úgy becsapta az állatorvosi rendelő ajtaját, hogy azt hittem, tokostól kiesik. Három perccel tíz után estünk be a központba és rögtön rohantunk is Heide irodájába.
-Elnézést a késésért-vetődtünk be mindketten Bill mellé a kanapéra, majd csend lett, amit csak Tom energiaitalának pisszenése zavart meg
-Jó reggelt mindenkinek! Ne is húzzuk az időt, kezdjük el! Bejelentkező kör. Bill?
-Öhm, jó reggelt, én egész sokáig filmeztem, aztán viszont elaludtam és nyolckor keltem, ami fura, mert általában délután háromkor szoktam. Sokat gondoltam Lizzyre tegnap este és egyre jobban bírom, hogy elvették az okos telefonomat-motyogta a baseball sapkája alatt
-Annaliese.
-Én eléggé fáradt vagyok. Nagyon megviselt a tegnap, egész éjszaka agyaltam mindenfélén. Rengeteg történet jutott az eszembe, amik nem is biztos, hogy benne vannak a könyvben. Már ilyen-mutattam egy centit az ujjammal-közel jártam, hogy felhívjam Georgot. Ráadásul megint lefeküdtem Tommal... Négyszer... És az anyukája, Simone rájött, ami igen kellemetlen.
-Komolyan, mintha állatok lennétek-horkantott fel Bill
Heide kiguvadt szemekkel meredt maga elé.
-Jól van, erre a foglalkozás végén még visszatérünk. Tom, maga jön.
-Én nagyon kifáradtam tegnap...
-Hát azt nem csodálom-szólt közbe Bill
-Szóval fáradt voltam és ezért nagyon jól aludtam, aztán reggel dühös lettem. Igazából semmi sem történt csak anya felhozta Riat és nem is tudom... Nem haragszom rá vagy ilyesmi csak most... Jó, oké ez rondán fog hangzani, de nincs hozzá kedvem.
-Remek. Köszönöm. Én tegnap este végig olvastam Annaliese könyvét. Ki is írtam belőle pár idézetet és arra gondoltam, hogy a délelőtti foglalkozást rászánnánk a Georg vonalra, persze, ha mindenki benne van.
Bólogattunk.
-Szuper. Ott hagytuk abba tegnap, hogy először csókolóztak. Innen menjünk tovább és jegyzeteljünk is.
Bill elvette az asztalról a füzetet és a tollat.
-Szóval csókolóztunk, aztán összejöttünk-vázoltam fel nagy vonalakban
-Állj, állj, na jó, azért olvastam, hogy ez nem volt ilyen egyszerű.
-Hát nem, mert miután először csókolóztunk, jó ideig úgy tettünk mintha nem történt volna semmi, ami furcsa volt, mert egy ilyen korú fiú általában henceg ezzel a dologgal, de ő megígérte nekem, hogy nem mondja el senkinek és nem is tette.
-Ahhoz képest, hogy tegnap milyen csúnyákat mondtak róla, ez tiszteletre méltó.
-Valóban-helyeselt Tom-Georg most is ilyen és amúgy meg csak kötözködünk, nem véletlenül a legjobb barátom.
-Aztán ő más lányokat hajtott, én pedig fülig szerelmes voltam belé. Miután megismertük a srácokat és én is elkezdtem valamelyest nőiesedni, az ikrek egyik idősebb haverjának a házibulijában megint összeakadtunk. Elég züllött hely volt.
-A zeneiskolából ismertük azt a srácot. Nagy füves volt és csinált egy bulit szombat este hattól tízig, mert akkor ez még így ment-az ikrek összenevettek-Ott én is összeszedtem egy csajt, emlékszem, pedig skót szoknyában voltam-fejezte be Bill
-Igen, én meg akkor már Inge-vel jártam, de sokkal többre nem emlékszem, mert durván beszívtam.
2003. július 10.
Tom ma Timo bulijában elszívott egy legalább tíz centi hosszú spanglit. Teljesen kidőlt. Inge ki akarta hívni a mentőket, de annak nem lett volna semmi értelme. Gyorsan össze kellett őt szednünk és elvinni valakihez, hogy kijózanodjon. Georg túl messze lakott, Gustavéknál családi buli volt, így maradtam én. Felhívtam apát és vázoltam neki a helyzetet. Persze, nem volt boldog de egész jól kezelte. Azt mondta, örül, hogy őszinte vagyok vele. Így elvittük Tomot hozzánk. Anya totál bepánikolt, de apa higgadt maradt. Hát igen, az évek meg a rutin, ám mégis ragaszkodott hozzá, hogy felhívja az ikrek szüleit.
-A nevelőapánkat inkább akkor már-mondta Bill
A helyzetben az volt a legfurább, hogy mialatt Tom az én szobámban aludt és mi este tizenegykor lent videojátékoztunk a nappaliban Georggal és Billel, mert Gustav haza ment, aztán meg már csak Billel, mert Georg is, Gordon és apa nagyon jól elbeszélgettek.
A buliban megint csókolóztam Georggal. Ő jött oda hozzám, mikor Timoék hintaágyán ültem. Kicsit részeg volt és ő is füvezett. Lehet csak ezért. Bár azt is mondta, hogy mennyire tetszem neki. Jaj, nem tudom.
-Ekkor barátkoztak össze a szüleink-csapott a térdére Bill
-Igen, itt már én és Georg gimisek voltunk egy éve, ráadásul osztálytársak. Aztán egyre több buliba jártunk az ikrekkel és a gimis barátainkkal is és valahogy mindig az lett a vége, hogy ő és én a kanapén, a fürdőben, a biliárdasztal mellett vagy a kocsma falának dőlve csókolóztunk. Folyamatosan megkaptuk mindenkitől, hogy miért nem járunk. És én akartam is, de ő nem erőlködött túlzottan. Aztán karácsony környékén elé álltam és megmondtam neki, hogy szeretem.
2003. december 28.
Ma átmentem Georghoz. Otthon voltak a szülei is, de ez éppen annyira érdekelte őt, hogy amint lehetett tanulás címszóval berángatott a szobájába és pár perccel később már az ágyon csókolóztunk. Tanulás... Na persze! Az anyukája tuti nem vette be.
Amikor a keze megint a felsőm alá került, felpattantam.
-Ez nem mehet így tovább-mondtam-Nézd, Listing, tudom, osztálytársak vagyunk, barátok, együtt zenélünk, túlzottan sokat látjuk egymást és túl régóta ismerlek, de nem érdekel.
-Oké...-túrt bele a hajába és érdeklődően felült
-Nézd, Daniel randira hívott.
-Melyik Daniel?
-Akit röplabda edzésről ismerek Daniel.
-A tizennyolc éves?
-Igen, az, de figyelj már! Nem mondtam neki még semmit, mert előbb neked akartam-összegyűjtöttem minden bátorságom és kiböktem-Szeretlek, Georg Listing. Mindig szerettelek és foglak is, de ez így nekem nem jó. Legyél velem és ne sms-ezz más lányokkal vagy hagyjuk ezt abba.
Georg egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, majd komoran és kicsit talán sértődötten annyit mondott:
-Akkor hagyjuk.
Majdnem elsírtam magam, de szerencsére gyorsan össze tudtam szedni a cuccom és hamar le tudtam lépni.
Mekkora seggfej! Utálom őt!
-Aztán persze mindig jött utánam, de hogy féltékennyé tegyen, más lányokkal is kavart. Én meg elmentem randizni Daniellel. Jó fej volt, de kicsit túl sokat várt tőlem, én pedig nem tudtam bele esni senkibe, aki nem Georg volt. Ezt februárig húztuk, amikor is az osztállyal elmentünk sítáborba. Georg mindig is kicsit különc volt. Akkor már egész sok fellépésük volt a srácoknak, Bill második lett azon a béna tehetségkutatón és...-Tom hangosan felnevetett-Én pedig sokat segítettem nekik dalokat írni. Devilish, de jó is volt! Viszont Georg ennek ellenére sem volt kimondottan népszerű a suliban.
-Nem úgy, mint maga...
-Nem, nem.
-Jaj, Lizzy ne szerénykedj, úgy sem hisszük el-szólt közbe Bill
-Én tényleg csak csináltam a dolgomat, azokat, amiket szerettem. Voltak nálam sokkal hangosabb lányok is.
-Szóval sítábor-terelt vissza Heide
-Igen.
-És a szüzesség elvesztése, ha jól olvastam.
-Ah, ez annyira cuki-szorította meg a kezem Bill
-Kapd be!
-Miért? Tényleg az!
2004. február 17.
Fél óráig sem bírtam a pályán lenni szóval egyedül visszabicegtem a szállásra. Nagyon fájt a lábam, a bal bokám legalább a kétszeresére dagadt a tegnapi esésemkor, az meg nem motivált, hogy a többiek mennyire nagyon jól elvoltak, köztünk Georg és Lisa is, akik a tegnap esti buliban voltak olyan kedvesek az orrom előtt smárolni.
A szobánkban legalább jó meleg volt. Levetkőztem egy pólóra és bebújtam a takaróm alá, a lábamat meg felpolcoltam. Gondoltam alszom egyet vagy ilyesmi, de nem telt bele tíz percbe és Georg dörömbölt az ajtómon. Odaslattyogtam, kinyitottam neki, ő pedig beviharzott.
-Nézd, sajnálom a tegnapit-magyarázkodott, amíg én becsuktam az ajtót
-Mit is? Oh, várj, megvan, azt, hogy Lisa szájában volt a nyelved? Nem kell. Nem vagyunk együtt.
-Hát ez az!-ült le zihálva az ágyamra-Hogy nem vagyunk, de közben meg még is. Mármint én... Szóval mikor Daniellel voltál is megölt a féltékenység. Tegnap este is, mikor Fabival dumáltál, tök kivoltam. Néha még Gustavra is féltékeny vagyok. Gustavra, érted?-pattant fel idegesen
Furcsa volt, mert Georg általában még feldúltan is olyan kimért és megfontolt, mintha egy hatvan éves angol lorddal beszélnél. Sosem láttam őt még ilyennek.
-Georg, mit akarsz ezzel?-ültem le fáradtan és a fájós lábamat felraktam az ágy támlájára
-Annaliese, én... Veled akarok lenni. Itt vagy egy szál pólóban, meg abban a fekete bugyiban, amit imádok és látod, már azt is tudom, milyen bugyijaid vannak-kapkodott-Ismerlek és nem akarok nélküled élni. Nem is tudnék. Szeretlek, Lizzy.
Elmosolyodtam és kinyújtottam felé a kezem. Georg közelebb jött és megcsókolt.
-Én is szeretlek.
Aztán nem is tudom, hogy, de úgy adódott, hogy nem álltunk meg a póló alá nyúlásnál. Olyan természetes volt, mintha már legalább ezerszer csináltuk volna, pedig ez volt az első.
Szerencsére még a többiek visszaérkezése előtt kiosont a szobámból.
Annyira szeretem őt. Olyan nagyon...
-Aztán minden jól ment.
-Mondjuk...-nevettem fel cinikusan, Bill és Tom pedig leszegte a fejét-A fiúk egyre híresebbek lettek és én meg együtt dolgoztam velük az első albumukon.
-A neve még sincs sehol.
-Ez engem nem érdekelt sosem. Georggal lehetettem olyankor meg ezekkel itt-mosolyogtam-De egyre inkább azt éreztem, hogy ez nekem nem elég. Abbahagytam a sportot, ott hagytam a zeneiskolát és a suli sem úgy ment már, ahogy addig. A többi barátomat is elhanyagoltam. Nem volt életem rajtuk kívül és a lényem egy része ez ellen folyamatosan lázadt. Többek között ezért sem akartam, hogy ráírják a nevem az albumra. Nem akartam összeragadni velük. De ez persze nem olyan dolog, amit az ember választ, ugye?
-Ezért feküdt le azzal a másik fiúval is az egyetemen?
-Azt hiszem. Igazából fogalmam sincs mi ütött belém. Nem is volt valami nagy szám a srác.
-És utána az egészet Georgra kente.
-Akartam adni neki egy indokot, ami miatt leléphet és ami miatt hozzá vághattam, hogy mennyire háláltan. Pedig sosem kérte, hogy éljek csak neki.
-Az egyetemen volt másik barátja?
-Nem, egy sem. Persze, volt egy kis flört meg egy kis ez-az, de nem volt egy sem komoly. Ráadásul tovább se tudtam lépni, mert akkor lettek Európa szerte szupersztárok és még a csapból is ők folytak. Amíg Georggal jártam nem is ment valami jól a tanulás, de aztán ebbe temetkeztem és ez egész kifizetődő volt. Bekerültem a Bravohoz gyakornokként. Bár ez leginkább olyan volt, mintha zebraként bedobtak volna egy oroszlánokkal teli pusztára.
-Miért?
-Ez egy tini magazin volt, a leghíresebb Németországban-válaszolt Bill
-A srácok majdnem hetente odajártak.
-De maga mégis elvállalta a munkát.
-Tudtam, mennyire jól fog mutatni az önéletrajzomban. Csak Gustavnak szóltam róla, ő pedig biztatott.
-És ott tudták, hogy maga mennyire közelről ismeri a híres Tokio Hotelt?
-Oh, nem, már csak az kellett volna. Végre egyszer érezni akartam, hogy egy terepen vagyok a fiúkkal, ám tőlük függetlenül.
2007. július 29.
-Oké, fiúk és kislányok, gondolom mindenki ismeri a Tokio Hotelt. Most lett vége az európai turnéjuknak és ma délre idejönnek a szerkesztőségbe. Teljesítmény alapján választottunk két embert, akik bent lehetnek az interjúnál. Többet is fogunk készíteni velük, így egyszerűbb. Annaliese, Christie, gratulálunk, délben a konferencia teremben!
-Ez az!-kiáltott fel örömében Christie
Hetek óta rejtegettem a Gustavval közös igazolványképünket a pénztárcámban, erre fel most pont a jó munkám miatt így kicsesznek velem? Nem hagyhattam.
-Hanno, Hanno, egy szóra!-futottam a főnököm után
-Igen?
-Nem kaphatná inkább Inken a munkát? Tudod, ő odavan a Tokio Hotelért.
Hanno hirtelen megtorpant.
-Bocsáss meg, Annaliese, nem tudtam, hogy te ülsz a főszerkesztői székben, hogy így dobálod a munkákat-nézett szigorúan
-Hanno, én csak...
-Ugye, számíthatok rád délben?
Nagyot nyeltem és kénytelen-kelletlen bólintottam egyet.
Mikor Christie-vel megérkeztünk délben és belopóztunk, a srácok ránk sem néztek. Egyedül csak Gustav, mert őt felhívtam előre, de a többiek a turné utáni fáradtság miatt észre sem vettek. De aztán Tomnak beindult az Annaliese-érzékelője, felkapta a fejét és felkiáltott:
-Elise?
-Öh, nem, Annaliese vagyok. Még nem találkoztunk-vigyorogtam bárgyún
-Oh, igen, biztosan csak összekevertelek azzal a múltkori nagymellű szőkével-mosolyodott el ezen a napon először Tom
-Az a lány nem a Yam magazinnál volt, seggfej?-szólt közbe Gustav, hogy mentse a helyzetet
-Oh, már azt hittem ismeritek egymást-nézett felváltva rám és a srácokra Hanno
-Nem sajnos-válaszolta Georg
-Rá egy órára a kiürült konferencia-teremben szexeltünk Listinggel.
-Ezt sem mondta el Georg nekünk-mondta Bill
-Még a végén kiderül, hogy Georg tényleg egy úriember-tette hozzá Tom mosolyogva
-Aztán mégis szakítottak.
-Igen. Nem álltam készen, azt hiszem. Meg amúgy is kezdődött az újabb turnéjuk, én meg időközben gyakornoki állást kaptam Párizsban és el akartam vállalni.
-Ha maga Párizsban volt, hogy jött az egész Tom dolog?
-Haza jöttem az ünnepekre.
-És összefutottunk Berlinben egy buliban-egészített ki Tom
-Én az egyetemi barátaimmal meg pár régi Bravos arccal voltam, így bejutottunk a klubok VIP részébe is és ott volt Tom. Kicsit túlságosan is megörültünk egymásnak. Táncoltunk meg ilyesmi és az egyik szám közben csókolózni kezdtünk.
-Tom, magának mindig is tetszett Annaliese, igaz?
-Igen, nagyon odavoltam érte. Mikor egyszer nálunk aludt és Bill szobáját választotta, kicsit még sértve is éreztem magam-viccelődött
-Miért nem mondta neki sosem? Hiszen Georgnak meg a maga barátnője tetszett egy darabig.
Tom megköszörülte a torkát és igen halkan folytatta.
-Nem hittem, hogy van nála esélyem. Ő túl jó volt nekem.
Tom felé fordultam. Furcsa volt ezt hallani, mert nekem még ilyet sosem mondott ez előtt.
-Ő olyan okos volt és szép. Meg aztán annyira szerelmes volt abba a marhába, hogy nem láttam értelmét.
-Szóval aztán szakított Tommal Georg miatt?
-Igazából nem is jártunk-mondtam félve-És nem miatta. Mármint... Gustavékkal karácsonyoztunk, mikor Georg Halle-ba menet beugrott Gustav ajándékával és nem bírtam elengedni úgy, hogy ne kérjem meg, hogy találkozzon velem este. Akkor már kész volt az új album és sajtóst kerestek a Humanoid turnéhoz. Szóval visszamentem Párizsba, egy hónapra rá beadtam a felmondásom és nem sokkal később már együtt turnéztunk. Tom akkor már ismerte Riat, én pedig nagyon boldog voltam Listinggel, de nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, hogy lefeküdtünk Tommal szóval úgy gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: megmutatom a könyvet és bevallom, hogy szexeltem Tommal. Reméltem, hogy Georg majd megbocsájt. Nem is tudom, mit gondoltam-kaptam a számhoz a kezem
-És azóta nem beszéltek.
-Nem.
-És mi a helyzet most magukkal?-mutatott Tomra és rám Heide-Mi lesz ebből?
-Elise?-nézett rám Tom
-Én...-habogtam
-Mondja el végre Tomnak, hogy miért nem működne, Annaliese-hajolt előre Heide
Mély levegőt vettem és a hajamat a fülem mögé simítva ránéztem Tomra.
-Nem tudnék beléd szeretni.
-Mert mást szeretsz-tette hozzá Bill
Tom értetlenül nézett körbe.
-Olyan mintha itt mindenki tudta volna ezt rajtam kívül, mintha mind összeesküdtetek volna-állt fel zavartan
-Tartsunk szünetet-állt fel Heide is, majd odalépett Tomhoz és megszorította az alkarját biztatóan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése