Love game 2. - 6/4. rész

6/4.

Némán figyeltem Billt, ahogy az ideiglenes ágyam szélén ülve a fejét lehajtva dobolja a ritmust a bal lábával azokra a számokra, vagy inkább szám kezdeményekre, amit Tommal írtunk.
Mikor lejátszottam neki a négy teljeset a laptopomról, akkor nagy mosollyal hátra nézett.
-Még vannak apró részletek...-kezdtem magyarázkodni, mivel nem tudtam eldönteni, hogy a mosoly gúnyos vagy inkább elégedett
-Fantasztikus-mondta, mialatt nekem megint csak az járt a fejemben, hogy ez vajon szarkazmus-e
-Most komolyan vagy csak...
-Nem, tényleg. Szuper. Máris benne van a fejemben az egész. Imádom-ugrott fel az ágyról-Annyira fülbemászó mind, mint a Love who loves you back. Főleg a harmadik-ömlengett
-Örülök-mondtam közömbösen, majd áttettem a számokat tartalmazó mappát egy másik mappába
-Látom.
-Mi?-kaptam fel a fejem
-Baj van?-ült le szorosan mellém
-Dehogy-vágtam rá
-Anna! Olyan szótlan vagy. Minden rendben?
-Persze.
-Csak mert Tommal végre minden oké és mégis olyan szomorúnak tűnsz-fogta meg a kezem
Szigorúan ránéztem, majd kis gondolkodás után közöltem vele:
-Anyukátok utál.
-Mi? Ezt honnan veszed? Dehogy!
-Bill, szarul hazudsz. Félre hívta Tomot szinte rögtön miután megérkeztünk és láttam abból, ahogy rám néz. Oh, és azt meg se próbáld beadni nekem, hogy Tom nem mesélte el neki, hogy mi történt köztünk és hogy mennyire összetörtem a szívét.
Bill gondterhes, mély levegőt vett, majd elejtett egy biztató mosolyt.
-Tudod, anya nagyon sokszor szkeptikus az emberekkel, akikkel először találkozik, de biztosan megkedvel majd.
-Fogadjunk, Ria-t imádja-kezdtem újra a laptopomat bámulni duzzogó képpel
-Jaj, Anna, ne már!
-Szóval igen...
-Hagyd ezt abba és inkább mutasd meg azokat a részleteket!
Kis idő múlva, miután még Bill hozzátett pár ötletet a dalokhoz, Tom bekopogott, hogy menjünk le enni, mert Simone és Gordon hoztak egy étteremből vegyes tálakat.
Evés közben én végig csak csendben megfigyeltem az ikrek és a szüleik kapcsolatát. A két srác igazi anyuci pici fia. Főleg Bill. Az pedig különösképp meglepett, hogy Simone sokkal lazább és nagyobb szájú, mint Gordon.
-Na és Anna, hogy érzed magad itt?-hallottam a kérdést
-Öh, én? Én remekül, igen. Csak kicsit furcsa még, hogy ilyen jó az idő-majszoltam tovább a sült krumplimat
-És milyen volt Santa Monica? Jól éreztétek magatokat?-folytatta Simone tovább vadorzó módjára
Csámcsogást lehetett hallani, azon kívül egy pisszenést sem. Én rögtön Tomra néztem, aki üveges tekintettel nyúlt a narancsleve után.
-Remek dalokat raktak össze-szólt Bill-Épp az imént mutatta meg Anna fent. Bár a másodiknál beszéltük, hogy az egészet feljebb lehetne csúsztatni három hanggal.
-Melyiknél? Ja, a második? És tetszett az a visszhangos effekt amúgy? Azt mutattad, Anna?- kérdezte Tom
-Igen-motyogtam
-Oh, igen. Kurva jó-bólogatott Bill
-Három napig megállás nélkül csak dolgoztatok?-jött egy újabb kérdés Simone-tól
-Voltunk abban az étteremben is, ahol olyan jó a hamburger-mondta Tom
-Elmentünk sétálni is párszor és egyszer még strandoltunk is-tettem hozzá
Simone szótlanul méregetett. A kicsit kései ebédünk végeztével Tom felfelé terelgetett. Elég feszültnek tűnt bár végtelenül türelmes volt velem és igyekezett leplezni a bajt. Többször is kérdeztem, hogy történt-e valami, vagy rosszul csináltam-e valamit, de ő végig csak nyugtatgatott, hogy nincs semmi. Aztán lezuhanyoztunk együtt, ami igazából annyi volt, hogy folyatta magára a vizet, miközben én hátulról átöleltem. A félelmem mindeközben egyre erősebb lett, de nem hagyhattam, hogy úrrá legyen rajtam. És bár minden második gondolatom az volt, hogy hamarosan "fel kell ébrednem" és akkor újra elveszítem Tomot, muszáj volt a munkámra koncentrálnom, így amíg az ikrek a szüleikkel töltöttek egy kis időt, addig én Axellel chateltem a szobámban a turnéról és a másnapra tervezett két megjelenésről, ahol is végre találkozhattam Aronnal, akivel eddig csak e-mailen keresztül kommunikáltunk.
Este aztán Tom bekopogott hozzám.
Egy darabig csak szótlanul ironikus mosollyal állt az ajtómban, én pedig az ágyamon ülve a laptoppal az ölemben bámultam rá.
-Bill mondta, hogy miről beszéltetek.
-Nem vagyok meglepve-kezdtem a monitort bámulni egy szemöldök rántás kíséretében
-Anya szerint jó nagy hülye vagyok, amiért összeálltam veled azok után, hogy pár hete még Billel randiztál.
Vártam pár másodpercet a válaszadásig.
-És szerinted?-pillantottam rá érdeklődőn
Vállat vont.
-Régen voltam ennyire boldog, mint az elmúlt napokban-húzódott lemondó mosolyra a szája
Nem mondtam rá semmit. Nem akartam letámadni a követeléseimmel és nem is biztos, hogy minden szó, ami akkor elhagyta volna a számat, kedves lett volna, mert igen sértőnek találtam Simone ítélkezését.
-Nem alszol nálam?-vetette be a legédesebb nézését
-Nem-vágtam rá
Ahogy azt sejtettem, Tom hátat fordított és elment. Dühösen írtam tovább Aronnak az e-mailemet és chateltem Adriannal, akik akkor éppen egy bárban múlatták az időt és mint kiderült Georgnak annyira nagyon nem is hiányoztam, vagy legalábbis egy sovány barna kitöltötte az űrt a szívében az egyik este.
Pár perc múlva azonban Tom megjelent az ágyneműjével a kezében a szobám ajtajában.
-Én azért itt aludhatok?
Nem tudtam nem nevetni. Annyira aranyos volt és meg is lepett, hogy a negatív vélemény után ő mégis velem akar lenni. Bár valószínűleg nem tudta pontosan, hogy mit is akar, de az mégis csak jó volt, hogy vágyik rám. Régen aludtam annyira jól, mint abban a pár napban. Tom karjaiban nem stresszeltem azon, hogy kivel van, mit csinál és hogy vajon ő ugyanezeket gondolja-e rólam.
A másnap túl korán indult és nem tudtam, hogy Tom megfogja-e majd a többiek előtt a kezem és azt sem tudtam, hogy akarom-e, hogy megfogja a kezem mondjuk Georg előtt. A bizonytalankodás ellenére igyekeztem lenyűgözni mindenkit a precíz munkámmal. Először a Guitar Centerbe vettük az irányt. Mire odaértünk, a többiek már ott voltak. Dunja ezerrel pörgött, míg a többiek csak lézengtek.
Adrian már bekötötte Georg gitárját, így a gyors Aronnal való ismerkedésem után neki is láttam a feladatomnak. Mivel már ez a kis fellépés sem ment simán akusztikusan, sok gondunk volt az autotune-nal és azt is meg kellett beszélni, hogy Bill mikrofonja hogy legyen bekötve. A szemem sarkából persze a csevegő Georgot és Tomot figyeltem.
-Hé, Anna-hallottam meg Georg hangját, mire összeugrott a gyomrom
-Hm?-néztem rá rémülten
-Ide tudnál jönni?-vette elő a telefonját a zsebéből, mialatt a táskás szemeit meglátva a vérnyomásom felugrott kétszázig és legszívesebben kitekertem volna annak a ribancnak a nyakát, akiről Adrian írt nekem-Lefotózol itt a gitárok előtt minket?-adta a telefonját a kezembe
A szituáció mérhetetlenül abszurd volt, mert bár nem gondoltam, hogy Georg tudta, hogy mi történt köztünk Tommal, azért mégis csak kavartam mindkét sráccal és akkor ők ott épp egy közös fotóra készültek, amit én készítettem.
-Tessék-adtam vissza Georgnak a telefont
-Köszi.
-Fáradtnak tűnsz-tettem hozzá mellékesen
-Tudod ez az időeltolódás...-mondta sunyin, mire Tom hangos röhögésben tört ki
Nem tudom, hogy miért lettem hirtelen dühös, hiszen egy újabb csodálatos estén voltam túl Tom Kaulitz-cal. Ugyanakkor, ha csak vizualizáltam azt, ahogy egy lány, aki nem én vagyok, Georg mellett ébred, az egész testem bizseregni kezdett.
Nem sokkal később szóltunk a srácoknak, hogy csekkolják le az interjú előtt, hogy minden rendben lesz-e. Tom végig édesen mosolygott rám, mialatt én fel alá futkostam Bill mikrofonja, Tom és Eric gitárja között.
Aztán elkezdődött az interjú. A Never let you down-ról kérdezték Billt, mire ő körül írta miről is szól ez a szám:
-Vannak emberek, akik folyton csak ígérgetnek és aztán meg csak úgy cserben hagynak és eltűnnek az életedből... Erről szól.
Tom egyetértő bólogatásba kezdett, Georg pedig egyenesen a szemembe nézett.
Volt egy sanda gyanúm, hogy Georg nagyon is utalni akar azzal a nézéssel valamire, de elengedtem, hiszen elkezdték a fiúk a dalt és nekem fejben ott kellett lennem, hogy minden flottul menjen.
A Guitar Centerben nagy sikert arattak a fiúk, mert nagyon közvetlenek voltak és a szám is remekül szólt.
Egy kisebb cigi- és kávészünet után indultunk is tovább a Jam in the Van stúdiójába. Amíg mi bekötöttük a hangszereket, Bill heves sms-eket váltott gyanítom egy nőneművel, majd jött egy gyors púderezés és már be is ültek a felvétel helyszínére, ami egy igazi kis hippi autó volt. Az egyik ott dolgozó srác kíváncsiságból megkérdezte még a felvétel előtt, hogy miről szólnak a számaik, mire Bill a következőt mondta:
-A Love who loves you back arról, hogy éld ki a szexualitásod, hogy csináld azt, ami jól esik és ne kérj érte bocsánatot, a Girl got a gun pedig egy ribancról, aki jött, összetörte Tom és az én szívemet is és egy szó nélkül elhúzott-nevetett
Bill nem vett észre, de a kocsi ajtóban álltam megkövülten és mikor már csak ő nevetett, gyanúsan körbenézett. Akkor látott meg és az arca rögtön lefagyott. Azt hiszem, ő sem hitte el azokat a szavakat, amiket éppen kimondott, de válaszul csak ennyit mondtam még mielőtt magyarázkodásba kezdhetett volna:
-Az a ribanc írt egy levelet-hadartam, majd hátat fordítottam és elindultam vissza a kocsihoz, ami mellett Aron épp Dunjaval csevegett
Beültem a kocsiba, becsuktam az ajtaját és a fejemet a térdemre hajtva próbáltam elhitetni magammal, hogy az albumon szereplő jó pár szakítós dal, úgy mint a Never let you down, a Girl got a gun és a Covered in gold, nem rólam szólnak.
Aznap még két rádió interjú volt hátra, ami alatt Adriannal és Natalie-val beültünk egy kávézóba dumálni, hiszen ezeken ránk már nem volt szükség.
Tom persze még hulla fáradtan is képes volt kimagyarázni a dalszövegeket és mivel Bill vagy ezerszer kért bocsánatot, így némileg megenyhültem lefekvés előtt.
A Tommal töltött éjszaka után jöhetett a Viper Room-os fellépés. A nap első fele regenerációval telt, mert egy zsúfolt, megjelenésekkel teli nap nagyon lehúzza az embert. Este hatra értünk a helyszínre, de a két G és a többi staff tag már javában dolgozott, így nem tétlenkedtem és beálltam én is. A hangpróba közben Tom lejött a színpad mellé és megölelt.
-Na, gyerünk, szeress!-mondta nagy vigyorral
-Pont itt?-kérdetem vissza én is mosolyogva
-Egy kicsit-bújt a nyakamhoz, mire én hangos kuncogásba kezdtem, amit a színpadon ülő Georg észre is vett-Tom, Tom... -löktem el és az orrommal Georg felé böktem-És amúgy is, neked barátnőd van.
-Nem sokáig-tette a fülem mögé hajam
-Oh, tényleg?
-Igen!-vágta rá-Már mondtam, szakítottunk már jó párszor csak mindig visszatáncolt valamelyikünk, de elég volt. Már rég nem működik-dörzsölte a szemeit-Mindegy...
-Ha időre van szükséged, én...-vontam vállat, mire megfogta a kezem és a vállára tette, majd végig simította a karom
-Rád van szükségem-búgta, majd egy apró csókot adott a résnyire nyitott számra, mire én finoman visszacsókoltam
A koncert előtt fél órával a fiúk szokásukhoz híven az öltözőjükben ültek, mi pedig a színpad mögött tartottunk még egy gyors technikai megbeszélést a többiekből, ami leginkább abból állt, hogy háromszor elmondtam Adriannak mindent, amit nem szabadott elfelejtenie és valami Isteni csoda folytán sikerült mindent megjegyeznie.
A koncert után Tom első dolga volt megcsókolni, majd fogott egy üveg sört és beült az öltözőbe, mialatt mi - Aron, Eric, Adrian és én - összepakoltunk.
-Mit segítsek?-hallottam meg a kérdést a színpad másik oldaláról, ami Adriannak szólt. Georg volt az és egy törölközővel a nyakában, abban a szuper szexi fekete ujjatlan felsőben állt ott és nyúlt éppen egy vezetékért, hogy összetekerje.
-Én megvagyok, inkább Annat kérdezd-mondta közömbösen Adrian, de ahogy kis gondolkodás után elindult felém Georg, sokat sejtetően rám kacsintott
Némán a kezébe nyomtam Tom gitárját és ő elindult vele a színpad mögött lévő tok felé. Borzasztóan szexi volt és az hogy mással volt, ergo nem lehet az enyém, csak még inkább azt az érzést keltette bennem, hogy meg kell szereznem, de hála az égnek sikerült gyorsan elhessegetnem ezeket a gondolatokat, hiszen ha csak a vadászás öröméért akarnám őt, nem lenne tisztességes.
Időközben Gustav is visszajött összepakolni a felszerelését. Némán pakolásztunk, mikor Benjamin megjelent és bejelentette, hogy mindenki az ő vendége a ma estére. Női aggyal rögtön azon kezdtem stresszelni, hogy a ruha, ami rajtam van nem éppen a legelegánsabb, de mikor hangot adtam az aggályaimnak, Aron megsimogatta a hátam és csak annyit mondott:
-Anna, mikor tegnap megláttalak, az első gondolatom az volt, hogy még sokkal szebb vagy, mint ahogy azt mesélték.
-Mesélték?-néztem rá értetlenül
Aron félénken hátrapillantott Georgra, aki hirtelen lesütötte a szemét, majd visszanézett rám.
-A srácok. Axel, Bill...-megköszörülte a torkát, majd elindult Gustavnak segíteni
Mikor már mindent bepakoltunk, elindultunk először az LA-i stúdióba lepakolni a hangszereket, majd beültünk egy nagyon divatos pubba, ahová egy jó nagy asztalt foglalt Benjamin. Az LA-i stábból is jó páran becsatlakoztak. A legtöbben, köztünk Georg Listing féktelen ivászatba kezdtek, de persze Tomot és Gustavot sem kellett félteni, akik Adriannal és Aronnal kiegészülve csak úgy húzták le a felesek mellé a korsó söröket. Bill szinte azonnal megtalálta Natalie-t, amin szinte senki nem lepődött meg, de azon, hogy Tom fogja a kezem már annál inkább. Én tényleg nem akartam szétcsapni magam azok után, hogy Santa Monican minden nap igen csak jól éreztük magunkat.
Hajnali egy óra fele Tom felállt és még gyorsan a fülembe súgott annyit:
-Találkoznom kell Riaval, de szakítok vele és holnaptól csak a tiéd vagyok, szerelmem-puszilta meg az arcom
Nem adott lehetőséget tiltakozásra, mert olyan gyorsan távozott és mivel kicsit ittas volt, úgy sejtettem, Ria jött érte kocsival.
A gyomrom onnantól kezdve egész este görcsben volt, ezt tetézve onnan még tovább mentünk egy klubba, ahol Georg a szemem láttára kavart egy random szőke lánnyal.
Még ha alkoholba akartam volna fojtani a bánatomat se ment volna, mivel a nyelőcsövem gyűszű méretűre szűkült a gyomrommal együtt, így még nyelni is alig bírtam.
Tom másnap délután kettő körül esett haza. Addigra Simone és Gordon is átjöttek, én meg alvást színlelve feküdtem az ágyamban. Próbáltam elvonni a figyelmemet, de nem ment. Nem értettem, mi tart eddig egy szakításban, az meg tényleg csak rátett egy lapáttal, hogy beleégett a retinámba, ahogy Georg a kiscsaj fenekét próbálja kinyalni a száján keresztül.
A türelem rózsát terem, Tom végül kopogott és megviselt arccal kinyitotta az ajtómat.
-Szia-ültem fel idegesen kapkodva a levegőt-Na? Hogy ment?