You know I am no good - 15.

15.

-Na, gyerünk!-csapta össze a két tenyerét Gordon
-Mi fogunk nyerni, mert mi vagyunk a jobbak, igaz, széplány?-kacsintott rám  Tom
Kitaláltuk olyan délután négyfelé, hogy számháborúzunk egyet a kertben. Hatalmas ötlet! Két csapatra osztottuk magunkat. A mi csapatunkban volt Tom, Gustav, Gordon, Gordon apukája és én. A másik csapatban, akiknek piros helyett kék filccel volt a fejükre írva a szám, Bill volt, Simone, Georg, Simone apukája és a fiatal kertész srác, Sergio, jobb híján, hiszen Ria nem akart játszani.
A játékszabályok egyszerűek: az a csapat nyer, akinek marad „élő” embere. Persze nem lehet takarni a számodat csak az égre lehet nézni, hozzányomni a fejedet pl. a fa törzséhez, vagy le is hasalhatsz a földre. Az erőszak tilos és mindenféle segédeszköz használata pl. tüköré is.
A kert két végében sorakoztunk fel, de amint Tom kimondta ezt a mondatot, Georg hiába ordította, hogy ’rajt’, én belefulladtam a tekintetébe.
Ilyen még sosem történt velem ez előtt, hogy valakivel ilyen hosszan és mélyen tudjak szemezni. Mindketten csak nézünk egymásra, az egyikünk halványan elmosolyodik, ezt viszonozza a másik és, amikor valamelyikünk feleszmél, akkor lassan elfordítja a fejét. Szinte már kínosan jó ez az egész.
Játszani kezdtünk. Gyorsan észbe kaptam és szaladni kezdtem. Mindenki megindult az ellensége felé. Sorra ordítottuk a háromjegyű számokat, de ezek leginkább tippek voltak. Épp a medence körül ólálkodtunk Tommal, amikor Georg megjelent. Nem volt túl sok fa a közelben, lehasalni meg nem akartunk, így karon ragadtam és összeérintettük a homlokunkat, hogy ne lássa a számokat.
-Csak nem megzavartam valamit?-nevetett Georg karba tett kézzel és elégedett hangsúllyal hozzátette, hogy ő akár magunkra is hagyhat minket
-Georg, te mindig zavarsz!-kacsintott rám Tom
-Élvezed a helyzetet mi, Kaulitz?-kurjantott fel a velünk szembenálló „ellenfél”
-Veled jobb lenne!-jelentette ki viccesen Tom, mire feljajdultam
-Akár le is hasalhatok, ha…-löktem el kicsit magamtól, de villámgyorsan elkapta a két kezemet
-Nem, nem, nem. Maradj még!-hunyta be a szemét-Jó, ez így, jó ez így-és mialatt kisfiúsan húzott még közelebb, a kézfejemet a mellkasára tette
-Jó sógorok lesztek ti!
-Már vagyunk-nevettem fel-Amúgy ma két csinos barátnőmmel találkozok az egyik szórakozóhelyen. Lenne kedvetek csatlakozni?-tettem fel a kérdésemet ebben az elég kényelmetlen helyzetben
-Mennyire csinosak?-rántotta fel a szemöldökét Georg
Persze Tomnak is azonnal kinyílt a szeme.
-Nem is tudom… Hát köztük én vagyok a rút kiskacsa…
-Én megyek!-vágta rá Georg csillogó szemekkel
-Tom?-néztem fel rá óriási szemekkel, mint a Shrekben a cica
-Ő nem jön. Ő már elkötelezett-válaszolt Tom helyett a barátja
-Akkor te se gyere!
-Az más…
-Elő-legénybúcsú-szóltam közbe
-Jó… de nem a csajok miatt!
-Hagyjuk má…-legyintett Georg, de Tom közbe vágott
-Miattad.
Annyira édes volt, ahogy ezt kimondta, hogy azt hiszem, még el is vörösödtem.
-Menjetek szobára!-rikantott fel kikerekedett szemekkel Georg majd tüntetőlegesen elfordult
-Georg?
-Hm?
-Amúgy 325-távolodtam el Tomtól, hiszen Georgot ezzel „megöltem”
Tom persze jót nevetett a haverja bénaságán és el is felejtette, hogy ő még mindig játszik.
-417, tesókám!-kiáltotta futva Bill
Tom először fel se eszmélt, de aztán egy ’bassza meg’ kíséretében letépte a számát.
Billre meredtem. Mindketten arra vártunk, hogy a másik kimondja a fejünkön lévő háromjegyű számot.
-Legalább rejtsd el, vagy tegyél úgy mintha tőlem is félnél!-takartam el az arcom
-Rejtsd el te a számod!
-Jó, akkor lehasalok-kezdtem letérdelni, de Bill a szívéhez kapva megálljt parancsolt
-Ne! Kicsim! Meg ne sérülj!
Nem tudtam mire vélni. Bill levette a fejére erősített számot, így megadva magát.
Fura volt, hogy ennyire óv és ennyire félt.
Persze Sergio megjelent, így én is kiestem, de sebaj. Legalább le tudtam egyeztetni a fiúkkal az estét.
-Akkor gyerünk!-helyeselt Georg
-Bill?-kaptam oda a fejem-Te jössz?
Bill némán intett, hogy majd később válaszol.
A játékot Simone nyerte. Mindannyian gratuláltunk neki, majd, mivel kezdett sötétedni, bementünk a házba.
Billel felmentünk a szobánkba és rákérdeztem.
-Akarsz jönni?-huppantam le az ágyra
-Igazából megígértem anyának, hogy elmegyünk együtt vacsorázni és töltök vele egy kis időt kettesben. Olyan ritkán látom és csak a mai este van lehetőségünk. Holnaptól gőzerővel szervezi az esküvőt, mert a nyakunkon van.
-Jó…-konstatáltam szomorúan
-De lemondom, ha…
-Ne! Isten ments! Legyél vele! Itt az ideje, hogy vele is tölts egy kis időt.
-Rendben.
-De nem baj, hogy én elmegyek?-húztam magamhoz közelebb, majd magam mellé ültettem
-Dehogy! Menj csak-adott egy puha puszit az arcomra-Honnan ismered a lányokat? Ők is…?-krákogott
-Igen. Kurvák. Ivana orosz. Minimum 200 pasival volt már együtt-álltam fel, majd lehúztam a pulóveremet

-És te?-dőlt hátra
-Én?-fordultam felé
-Hány pasival feküdtél le?
Bill megnyalta a száját és végig mért.
-Várom a választ.
-Munkaügy miatt vagy kedvtelésből?
-Hm…-grimaszolt-Utóbbi!
-Kettő-mutattam fel szerényen a mutató- és a középsőujjamat-Mármint te vagy a második-ült ki nagy és zavart mosoly az arcomra
-Hu…-hallatszódott a tátva maradt szájából
-És te hány csajjal voltál?
-A munkám megköveteli, hogy azt mondjam, eggyel se, de amúgy meg nem számolom. Úgy értem, 50 után feladtam a számolást.
Ledöbbentem és azt hiszem, hogy ez az arcomra is kiült.
-Nem számítottál erre a válaszra, ugye?-tekintgetett zavarba esetten a plafonra
-Hát…-másztam rá-Gondoltam, hogy sokkal, de azt hittem, hogy pasikkal-ráncoltam össze az orromat
-Szemét-simogatta meg az arcomat
Valami olyan reakciót vártam, hogy leteper, de nem. Magához vont, megölelt, mint egy plüssmacit és arrébb ment. Nem igen értettem, hogy hova tűnt a kanos Bill, de nagyon nem is zavart, hiszen készülődnöm kellett.
-Érezd jól magad!-adott egy lágy csókot a bejárati ajtónál
-Te is, édes-túrtam bele a hajába-Jól nézek ki?-tettem egy fordulatot előtte szexi pózban
-Hibátlanul-mosolygott-De nagyon vigyázz magadra!
-Jól van már…-hadonáztam a kezeimmel, csak hogy abbahagyja ezt az aggódást
Kocsit rendeltem.
-Most komolyan?!-nevetett fel Georg, mikor a taxink begurult az elektromos kapun át-Limóval megyünk?!
-Megígértem a lányoknak-vontam vállat-Beszállás!
A kezdeti sokk után Georg élvezte legjobban a pezsgő társaságát a kényelmes ülésen.
-Ria mit tud, mit csinálsz épp?-csaptam kétszer Tom combjára
-Azt, hogy veletek vagyok. A barátnőidet nem említettem…
-Cseles-bazsalyogtam
-Ők mikor is jönnek?-kapta el a lényeget Tom mondatából Georg
-A hatodik utcánál felszedjük őket, aztán megyünk a Cole’s-ba, mert a lányok ott foglaltak asztalt.
-Király. A Cole’s nagyon jó hely-bólogatott Tom
Nagyon összehúzódva ült Tom. Bezárkózott, mintha meg lenne szeppenve. Azt gondoltam, hogy ez csak pillanatnyi, és ha majd jön Irina és Bex, akkor majd feloldódik és előjön a macsós oldala. Legalábbis reméltem.
Nem véletlenül cipeltem magammal a két srácot. Nagyon remélem, hogy Tom rástartol valamelyik barátnőmre és rájön, hogy nem akarja elvenni Ria-t, így nem lenne esküvő sem és nem kapnék a családommal kapcsolatos kicsit sem bájos sms-eket Davidtól. Az már önmagában is riasztó, hogy megtalálta az öcsémet az egyik közösségi portálon.
Amúgy a lányokról annyit, hogy az ügynökségünk által találkoztunk egy partyn. Azóta tartjuk a kapcsolatot és ha bármikor LA-ben járok, vagy ők New York-ban, akkor mindig összefutunk.
Irina egy gyönyörű szép szőke hajú, hosszú lábú orosz lány, aki próbálkozott  a modelkedéssel a hazájában, de rájött, hogy ezzel jobban keres. 7 testvére van és őket próbálja eltartani hasonló módon, mint én.
Bex Mexikóban született, de az USA-ban nőtt fel. Egy igazi déli szépség, akit kiskorában folyton vert az apja. Érettségi után megszökött és szinte kínálkozott a lehetőség, hogy belekezdjen ebbe.
Mindkét lány végtelenül intelligens és tanult. Irina közgazdaságot tanul, Bex pedig joghallgató.
-Jól nézel ki-súgta a fülembe Tom
-Köszönöm. Pedig nem sokat készülődtem…-húztam el a számat
-Ahhoz képest elég jól sikerült.
-A lányok biztos sokkal jobban kicsípik magukat-biztosítottam Tomot ismét arról, hogy nem fog csalódni: a két lány, akiket hívtam tényleg jól néznek ki
Egy darabig utaztunk, a fiúk valamin nagyon jót nevettek, én meg Billel sms-eztem.
Csakhamar megállt a limuzin és kinyílt az ajtó.
-Én nem mászok, kisszívem, én kecsesen beülök-hallatszott Bex szájából, majd úgy tett, ahogy mondta
-Csak azt ne mutogasd közben, hogy nincs rajtad bugyi-szólt utána Irina
-Csak, hogy tisztázzuk: van rajtam-rázta meg a barna haját miután sikerült beülnie
Irina is beült, majd a sofőrünk becsukta az ajtót.
-Egy fikarcnyit sem változtatok-ültem be közéjük és megöleltem mindkettőt-Szóval, fiúk, ő itt Bex…
-Akin nincs épp bugyi-szólt közbe Irina
-De van!-csapott a barátnője térdére
-Mutasd meg és elhisszük!-szólt közbe Georg
-Hmm…-ült be gyorsan Bex Georg mellé-Rebecca vagyok, de szólíts csak Bexnek-nyújtotta a kezét
-Georg vagyok-mosolygott csábosan
-Ahm… Ezen túlestünk, mint látom-ráztam meg zavartan a fejem-Ő pedig Irina. Irina ő Georg Listing, ő pedig Tom Kaulitz.
-Á! Tom! Ő a pasid!-vágta rá Irina
-Nem. Az az öccse, Bill.
-Oh, akkor te még szólóban…-utalt Tom családi állapotára Irina
-Pár nap és nősülök.
-Oh.
-De ha szeretnéd, akkor lehetek szóló-kacsintott Tom
Kibújt a szög a zsákból! Tomból kitört a Kaulitz énje. Valahol örültem neki… Nem is! Inkább örülnöm kellett volna, hogy a tervem nem rossz, viszont zavart, hogy Tom nagyon is élvezi az Irina-tól kapott figyelmet.
A Cole’s egy igazán előkelő hely. Rögtön, az érkezés után, a lefoglalt asztalunkhoz kísértek minket. Amikor leültünk, én pedig még a táskámat akasztottam fel a székemre, akkor Irina majdnem elszólta magát.
-Nagyon visszafogtad magad. Nem megy a biznisz? Nem fizet jól a szerelem?-nevetett fel
-Milyen biznisz?-kapta oda a fejét Tom
-Szófordulat, igaz?-néztem szúrósan a lányra-Amúgy nem tudom, hogy miről beszélsz. Ezt a Louboutint itt vettem LA-ben-emeltem fel kecsesen az egyik lábam
-Igen, igen. Figyeltem is. Nagyon szép-kortyolt a vizébe Bex
Ettől eltekintve jól elbeszélgettünk így öten. Georg és Bex folyamatosan flörtöltek.
Valahogy sejtettem is, hogy egymásra talál mindenki. Bár azt hittem, Tom lesz az első, aki kiszúrja magának a szőke Irina-t.
A vacsora után kicsit feszélyezett voltam. Georg és Bex elmentek táncolni, Tom és Irina velem szemben turbékoltak. Örültem volna, ha ott van Bill, vagy Gustav, de az utóbbinak is randija volt.
Aztán Tom egyik ismerőse, valami zenész is csatlakozott hozzánk, így volt kivel beszélgetnem. Nagyon gyanús, hogy a negyvenes éveiben járó, ám kisminkelt férfi meleg volt, így nem paráztam azon, hogy kikezd velem.
Jó pár pohár után Irina valamit Tom fülébe duruzsolt és kézen fogta a srácot, aki kiskutyaként követte. Kifelé vették az irányt, így gondoltam, inkább nem megyek utánuk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkoztatott, hogy mi történik éppen.
Mikor visszajöttek, Tom odaült az ismerőse mellé, akivel én addig, úgy egyébként, nagyon jól elbeszélgettem a kortárs művészet gyöngyszemeiről, de gyanítottam, hogy Tom és Irina közt nem ez volt a téma, így berángattam Irina-t a mosdóba.
-Semmi szex-igazította meg a tükörben a szájfényét
-Semmi?
-Jó, persze, csókolóztunk meg volt ez-az, de amikor megkérdeztem, hogy milyen pózban akarja, akkor leállított, pedig nagyon be volt indulva.
-Értem…-dőltem neki a mosdókagylónak
-Szerintem beléd van esve-vágta hozzám
-Mi? Ezt miből gondolod?
-Mondta-forgatta a szemét-Amúgy tényleg terhes vagy? Mert nem látszik. Jól titkolod!