You know I am no good - 12.

12.

Az ágyon feküdtem hason. Az arcomat jól belefúrtam a párnába és résnyire nyitott szájjal vettem a levegőt. Nem tudtam a pontos időt, de késő délután lehetett. Az Istenért se keltem ki. Fájt a fejem a tegnapi önpusztításomtól, az öcsém hajnali ébresztőjétől a szívem Bill miatt, a szemem pedig a sírástól. Borzalmasan nézhettem ki, de ez se érdekelt.
Nagyon szégyelltem magam azért, hogy csókolóztam Tommal, hiszen tudtam, hogy ez Bill legérzékenyebb pontja, ráadásul lesüllyedtem Ria szintjére. Remek. Most már tényleg egy kurvának éreztem magam.

A gondolatmenetemet kopogás szakította félbe. Nem szóltam semmit. Reméltem, hogy lelép, de újra kopogtatott.
-Itt Gustav. Bemehetek?
Nem válaszoltam, de Gustav benyitott.
-Tudtam, hogy bent vagy-ült ki nagy mosoly az arcára
-Téged nem tanított meg anyukád, hogy engedély nélkül ne menj be sehová?-húztam  fejemre a takarót
-Gondoltam, vagy nem vagy bent, vagy alszol. Sokat nem veszíthettem-ült le az ágy szélére-Nem jöttél futni meg nem láttalak egész nap, szóval kezdtem aggódni. Minden oké?-simogatta meg a hátam
-A-a-hallatszódott tompán a párna miatt
-Elmondod?
-Nem-vettem mély levegőt-Se neked, se Billnek, se senkinek.
-Az nem jó-biccentette oldalra a fejét
-Csak egy picit szenvedni szeretnék…
Ahogy ezt kimondtam, Bill is bejött. Kikerekedett szemekkel nyugtázta, hogy Gustav bennt van.
-Hát te?-grimaszolt
-Csak meglátogattam Anit.
-Ez kedves tőled, de most dolgunk van-ment az ablakhoz és folyamatos gombnyomással felhúzta a redőnyt
-Mi a faszt csinálsz, Kaulitz?-vágtam hozzá a fejem alatt lévő párnát
-Na én mentem. Nem akarom nézni, ahogy kinyírjátok egymást-lopakodott ki Gustav
-Nem ezért fizetlek-rántotta le rólam a takarót Bill.
Összekuporodtam.
-Csak egy picit hagy szenvedjek még!-hunytam le a szemem
-Öltözz fel! Nézz ki emberien! Ne úgy, mint aki szétszívta tegnap este az agyát és benyomott majd’ egy üveg Jack-et!-mért végig becsmérlően
-Pont te mondod?-bukott ki belőlem
-Nem te perkálsz.  Szóval inkább csináld azt, amit mondok-erélyesen-Különben el is húzhatsz. Más csaj ennyi lóvéért nem csak az ágyban fekszik, mint egy fadarab-pötyögtette a zsebéből előhúzott telefonját
-Látom, visszatért az igazi éned-kelltem fel nagy nyögések közepette-Már indulok is-eredtem a fürdő felé
-Itt a ruha az ágyon, amit fel kell venned-kiáltott utánam-Pont elég kivágott, hogy másra irányítsa a figyelmet, ne a savanyú képedre-tette hozzá, mire én a középső ujjam felmutatásával válaszoltam
Ennyit arról, hogy nem akartam megbántani az érzékeny lelkű Bill Kaulitzot. Megint úgy viselkedik, mint anno a reptéren: pont olyan tuskó.
Egy óra múlva, pontban hétkor Bill berontott a fürdőbe. Éppen sminkeltem magam, így a tükör előtt álltam egy törölközővel körbetekerve.
-Indulunk-jelentette ki
-Mi? De hát…
-Öltözz fel és gyerünk!-jelentette ki
-A hajam…
-Van két perced, hogy felöltözz, aztán itt hagylak-csukta be az ajtót
Na kösz! Megráztam a frissen mosott hajam, ledobtam a törölközőt és kimentem felöltözni.
Bill valószínűleg ma vette ezt a ruhát, mert még a címke is rajta volt. Hihetetlen ez a srác: a méret tökéletes volt. Lehet, hogy mégis csak meleg? Áh, akkor nem dugta volna Ria-t.
Két perc múlva lent voltam teljes harci díszben.
-Mehetünk-vágtam a pofájába
-Kurva jó! Végre!-nyitotta ki a bejárati ajtót
A kocsival már kiállt, így csak bepattantunk és elindultunk.
-Hová is viszel?-kötöttem be magam
-El innen-figyelte az elektromos kaput
-Konkrétabban?
-Tök mindegy. Csak el. Nekem is elegem van és neked is, nem?-kapta oldalra a fejét
-De, ez igaz-helyeseltem
-Lesz egy nyugodt esténk-mondta komolyan, majd egy kaján vigyor ült ki az arcára
-Most mi van? Mit röhögsz?-mosolyodtam el én is
-Semmit, semmit-legyintett
Az én szám is mosolyra húzódott, de aztán eszembe jutott a tegnap este és elkomorodtam.
-Hagy nézzem a ruhát!-nyitotta szét a kabátomat-Csodás! Neked tetszik?
-Most ugye viccelsz! Ez egy Valentino. Kinek ne tetszene?!
-Megláttam ma és tudtam, hogy remekül állna, szóval megvettem-rántotta meg a vállát
-Mi? Akkor megkapom?-döbbentem le
-Hát rajtam valahogy nem állna ilyen jól, úgyhogy nagyon úgy tűnik-kezdett nevetni
-Fura…
-Fura? Ennél kicsit kellemesebb reakciót vártam.
-Nem az…
-Akkor?
-Semmi…
-Na! Mondd már!
-Te se mondtad!
-Mert az lényegtelen volt. Na, kérlek!-simogatta meg a combomat
-Az előbb még tök nagy paraszt voltál most meg itt édelegsz-forgattam a szemeimet
-Szép szóval nem tudtalak kicsalogatni az ágyból. Bocs, ha bunkó voltam.
Az út hátralévő részén nem szóltam csak némán bambultam magam elé. Ez most tényleg velem történik? Lehet az, hogy egy ilyen srác az életem része legyen? És lehet olyan, hogy a legjobb úton haladjak afelé, hogy porba tiporjam az érzéseit?
-Itt vagyunk-kanyarodott be a WaterMarke Tower hotelhez háromnegyed óra autókázás után
-Minek megyünk mi hotelbe?
-Mondtam már: elszökünk egy kicsit.
-És komolyan ezért nem vasalhattam ki a hajam?-néztem szúrósan
-Bocs, hogy félnyolcra foglaltam asztalt! És még így is elkéstünk, jó?!-állította le a motort
Bill udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, lepasszolta a kulcsokat az egyik hotelboynak, majd bementünk. Bill megcélozta a recepciót, én pedig mentem utána.
-Kaulitz névre foglaltam asztalt, illetve szobát.
-Máris nézem, uram-pötyögte be a nevet a számítógépbe-Nahát! Szlagowska kisasszony-üdvözölt a recepciós, ahogy levettem a napszemüvegemet, amit továbbra is inkognitó céljából hordok. Én csak zavartan intettem neki szúrós pillantások és krákogás mellett. Ő erre csak visszakacsintott, ezzel biztosítva a diszkréciójáról. Persze ezek után eléggé ferde szemmel nézett Billre, mintha bűn lenne, hogy prostit fogadott számos politikus és híresség után.
Odakísértek minket az asztalunkhoz, ami a leghátsó és legsötétebb zugban volt. A lámpa fénye már nem igen ért el a mi kis sarkunkig, így az asztal közepén egy gyertya állt. Kifejezetten romantikus volt.
-… tényleg elnézést a késésért-szabadkozott Bill
-Ugyan!-tette le elénk a főpincér az étlapokat
Egy óra múlva már túl is estünk a vacsin. Észrevétlenül beolvadtunk a normális emberek közé és mi
is bájosan csevegtünk egymás kezét szorongatva
-Annyira nagyon szép vagy-simogatta meg a kézfejemet a hüvelykujjával
-Hagyjuk már! Idegesít a hajam-dobtam egy kicsit hátra
-Ne idegesítsen! Inkább gyere-állt fel-Menjünk!-gyömöszölte a telefonját a zsebébe, majd átkarolva a derekamat elindultunk
Még egy utolsó bólintás a főpincérnek és máris a lifttel száguldottunk a tizennegyedik emelet felé.
-Sosem tudtam, mi van a tetőn-nézegettem a negyvenedik emelet gombját
-Az elnöki lakosztály.
-Upsz. Akkor nem mehetünk fel, hogy lenézzünk onnan, igaz?-kislányosan
-De. Ha szeretnél…
-Édes vagy-adtam egy puszit neki. Persze ebből rögtön egy csók lett, a csókból még egy és még egy. Finoman neki döntött a lift falának. Ahogy megéreztem a hideget, eszembe jutott, hogy lent hagytam a kabátomat.
-Majd felhozzák-búgta, mialatt felhúzta magamellé az egyik lábamat
Persze a tizennégy mégsem egy negyvenes, így hamar felértünk, amit annyira nem is bántam, mert minden egyes csókjánál a tegnap esti jutott eszembe, ami viszont nem vele volt.
Bill kinyitotta a kártyával a szobánkat.
-Gondolom láttál már ilyet, hisz még a recepciós is felismer-indult a hűtő felé
-Az véletlen. Markus jó fej.
-Kivel voltál?
-Hm?
-Kivel voltál, mikor megismerkedtetek?
-Nem mondhatom el-nevettem zavartan-A te nevedet sem fogom kiadni a következőknek-tettem le a táskámat-Felkéred a kabátomat?
-Persze-indult a telefonhoz, majd megtorpant-A következők? Ez…-fagyott a mosoly az arcára-Kellemetlenül hangzik… Mindegy.
-Mi olyan kellemetlen benne?-sétáltam közel hozzá-Ez a munkám, nem de?
-Akkor is-vágott durcás képet
-Bill-kezdtem masszírozni
-Ne…
-Édes!-lágyan
-Mindenkinek ezt mondod?-fordult felém
-Ne kezdjük ezt!-mutattam fel a tenyeremet
-Ne haragudj-nyelt egy nagyot és elszámolt magában tízig-Fontos vagy nekem-csúsztatta lassan a tenyerét a nyakamra
Gombóc szorította a torkomat és mindenemmel tiltakoztam ez ellen. Hogy árulsz el ezek után valakit? 
Azt hiszem betörtem Bill Kaulitzot, pedig Isten lássa a lelkemet, nem akartam. A szemei ragyogtak és minden érintése olyan jó volt nekem. Túl jó. Nem bírtam ránézni. Azok után amit vele tettem, legszívesebben elsüllyedtem volna.
-Bill, ne!-ragadtam meg a karját és eltoltam magamtól-Ezt most ne-fordultam el
-Nem tudom, hogy mi a baj, de bármi is legyen…
-Ilyet ne monddj!-parancsoltam rá-Nézd, ez az egész csak addig tart, amíg te akarod. De nem akarhatod ezt örökre. Becsapod magad. Ez nem valódi…
-Jó. Akkor mutass valamit, ami az!-dőlt a falnak, majd letette a telefont a mellette lévő szekrényre
Leszegte a fejét és megdörzsölte a szemeit. Vett egy mély levegőt, majd ismét rám nézett.
-Tegyél valami valódit. Mondj valami valódit. Kérlek-bökött felém, mintha azt mondaná: „Tiéd a terep.”
Gondolkodni kezdtem. Egyfolytában kattog az agyam, de nem jutok dűlőre. Csak azt tudom, hogy borzasztóan vonzódom Billhez és hogy ez ellen annyira tiltakozom.
-Nem akarok beléd szeretni-szaladt ki a számon-Túl sokat kéne feladnom és amúgy is-nevettem fel irónikusan-nekünk úgyse működne-szöktek könnyek a szemembe-Tessék, ez valódi-töröltem le őket.
Bill közelebb lépett és egy finom csókot adott.
-Ha tudnád… nem akarnál velem lenni-kapkodtam levegőért
-Mondd el!-súgta
-Nem-ráztam a fejem-Egyszer mondtam igazat, akkor is elhagytak. Ugyanez lenne. Nem mondom el.
-Akkor te is becsapod magad-húzta el a száját
-Igen-ráncoltam a szemöldökömet
Bill még közelebb jött. Megnyalta a száját. Szinte zavarbaejtően mélyre hatolt a nézésével. Óvatosan lecsúsztatta a vállamról a ruhám pántját.
-Olyan gyönyörű vagy. El sem hiszed mennyire-hajolt közel. Beszívtam az illatát, mialatt átkaroltam a nyakát.
-Pedig nem is vagyok az eseted-mosolyogtunk a hozzászólásomon mindketten-Ja és hajat vasalni se volt időm.
-Még mindig leszarom-túrt bele az enyhén hullámos fürtjeimbe
-Jól van na!-döntöttem a homlokomat az övének
-Felkéretem a kabátodat-jutott eszébe
-Ne, ne most-húztam vissza
Több órán keresztül folytattuk a romantikázást, majd megkoronázva az egészet… szóval szeretkeztünk. Bill fölöttem támaszkodott és mikor végre a csúcsra ért egy hangos nyögés és homlokráncolás közben fáradtan ernyedt el a teste és mellém feküdt.
Nem beszélgettünk. Magához húzott, simogatott, a tenger morajlását hallgattuk, de nem beszélgettünk. Sokkal többet jelentett az, hogy az orrával cirógat és hangosan sóhajt, mikor belehrapok a nyakába.
Már félálomban volt, amikor fölé könyököltem, adtam neki egy apró puszit és szóligatni kezdtem.
-Bill!-suttogtam-Bill!
-Hm?-a száját ki se nyitva
-Mondanom kell valamit.
-Aham…-nyitotta ki lassan a szemeit
-Nem garantálom, hogy ez tetszeni fog, de azt hiszem. Vagyis nem biztos…
-Ahm…-pislákolt lassan
-Szóval… nem olyan vagy, mint a többi és… Azt hiszem, hogy fontos vagy nekem és… Nem is tudom-ráztam meg zavartan a fejem
-Szeretlek-vágott közbe
Tátva maradt a szám. Próbáltam reagálni, de kiszökött a vér a testemből és megkukultam. Egy pár pillanat múlva ismét tudtam használni az agyam és próbáltam megtalálni a jó választ, de hiretelen nem is tudtam, mi legyen. Mondjam ki én is? Az egyenlő lenne egy halálos döféssel. De hát ha egyszer tényleg úgy érzek!
Szóra nyílt volna a szám, amikor Billnek sms-e jött. Kinyújtotta a karját a telefonjáért, majd mikor elolvasta döbbenten ült fel.
-Tom az-szűkült a pupillája a fehér fény miatt-Elhalasztják az esküvőt.