You know I am no good - 11.

11.

-De…-ráztam értetlenül a fejem
-Mindketten tudjuk, hogy a Vivendi Entertainment vezérigazgatója nem a lányokat szereti-rázogatta az olvadt jégkockákat az itala aljában
Próbáltam összerakni a dolgokat.
-Vegas?-pillantottam rá
-Okos kislány. Vegas. A Hard Rock Café bulija.
-Jézusom!-dörgöltem a homlokomat, David pedig nevetett-Bill tudja, hogy…
-Nem.
-Akkor el fogja mondani mindenkinek?
-Dehogy. Abból nem lenne semmi hasznom.
-Akkor? Mit akar?-szűkítettem össze a szemem
-Nem azt, amire gondolsz. Pénzt.
-Pénzt?-grimaszoltam-Hogy jövök én a képbe?
-Egyszerű. Bill akkor írta a legjobb dalokat, mikor ki volt bukva. Tom akkor a legkapósabb, mikor rosszalkodik. A Humanoid előtt kaszáltunk, aztán az a turné kész csőd volt. Bill tiszta volt, Tom címeres rosszfiúból átavanzsált szende szűzzé…
-Nem értem.
-Csábítsd el Tomot még az esküvő előtt és ezt tudja meg Bill!
-Mi? Nem-rikkantottam fel
-De. Ez tökéletes. Ők egymásra úgyse tudnak sokáig haragudni, te meg rövid időn belül úgyis eltűnsz, nem de?

-Felejtse el!-álltam fel-Hívom az ügynökségem.
-Ebben az esetben elmondom mindenkinek-dőlt hátra elégedetten
-Mondja!-kontráztam
-Biztos? Gondolj bele, hogy mit érezne szegény Simone, ráadásul elveszítenéd Billt, aki pedig lehet, hogy Ria karjaiban kötne ki…
-Mindegy. Ígyse-úgyse lesz az enyém-vontam vállat
-Na és a családod? Fogadok, nem tudják, hogy te mit csinálsz…
-Őket hagyja ki ebből!-emeltem fel a hangom
-Tehát áll az alku? nyújtotta a kezét
-Felfordul gyomrom magától.
-Remek. De aztán siess. Nincs sok időd-ült ki elégedett vigyor az arcára

Dühös voltam. A sírás kerülgetett és meg tudtam volna ölni ezt a férget. Meg volt kötve a kezem. Tehetetlen voltam és féltettem a családomat. Édesapám szíve amúgy is beteg. Egy ilyet nem élne túl. Mit kéne tennem? Menteni az irhámat vagy megóvni Billt?
-Itt is vagyok-hallatszott a hátam mögül. Megfordultam, félre löktem Tomot és bementem. Tom kikerekedett szemekkel utánam kiáltott-Aniela!
-Hagyd!-intett David
Nem sokkal később Gustav is keresett a teraszon, de én addigra már fent voltam a szobánkban. Bill és Georg ott beszélgettek. Ahogy benyitottam elhallgattak.
-Öhm, én megyek is…-állt fel az ágyról Georg, majd kiviharzott. Becsaptam mögötte az ajtót, kulcsra zártam és levettem a pólómat. Bill felé indultam. Lassú léptekkel és üveges szemekkel.
-Baj van?-nézett végig rajtam, majd megnyalta a száját és nagyot nyelt
Lenéztem rá és beletúrtam a hajába. Az ujjait finoman belecsúsztatta a nadrágomba és apró puszikat adott a hasamra. Behunytam a szemem.
-Nem tudom, hogy elég vagy-e nekem.
Felállt és mélyen a szemembe nézett. Szinte már zavarba ejtően mélyen.
-Hogy bizonyítsam be?-markolt bele a hajamba és beleharapott a nyakamba. Nem indultam be és amúgy is: nem választanám Billt. A családom az első.
El akartam veszíteni a fejemet, nem önmagam lenni egy picit, rocksztárrá ordítani magam, így kértem tőle egy kis segítséget.
-Kezdhetnéd azzal, hogy adsz egy füves cigit-biccentettem oldalra a fejem
Bill arca lefagyott.
-Nem, nem, nincs fű!-kötötte ki azonnal
-Tudom, hogy még van. Fél Jamaica a fiókodban van-háborogtam
-Nem erről van szó-lépett ki az ágy és közülem
-Akkor?-tártam szét  a választ várva a kezeimet
-Másnak adnék, de neked… Nem és kész-temette az arcát a kezébe-Téged nem foglak drogokkal telenyomni, ne is kérdd tőlem-hátrált
-Betojtál? Vagy mi? Mert nem mondom el az ügynökségemnek, ne aggódj-húztam fel az egyik szemöldökömet és közelítettem
-Nem erről van szó-fogta meg az arcomat-Féltelek-remegett bele a szó kimondásába az ajka-Aniela, én…
-Ne, ezt most ne. Kérlek! Akkor már szexelni se fogunk?-tettem karba a kezem-Mióta lettél ilyen puhány?
Bill megadva magát lehajtotta a fejét és az éjjeli szekrénye felé mutatott. Odasétáltam és kinyitottam.
-Van sodorva is-ült le görnyedten az ágyra
Kivettem a fiók szélébe csúszott cigit, a számba tettem és meggyújtottam.
-Ha ezt elszívtam utána más is lehet a számban-dobtam le nagy hanggal a szekrényre a gyújtót.
Felmásztam az ágyra és mögé térdeltem.
-Miért nem mondod el, hogy mi a baj?-szorította meg a vállára tett kezem
-Mert nincs kedvem-nyaltam meg a fülcimpáját
-Ha elmondod, utána jobb lesz-fordult felém
-Most ugye csak viccelsz?-ültem le törökülésbe-Te akarsz kioktatni a problémákkal való megküzdéssel?-szívtam egy mély slukkot-Inkább vetkőzz!-rántottam fel a pólóját
-Nincs kedvem csinálni…-törölgette meg a szemét
-Nem kérdeztem, hogy van-e-dőltem hanyatt-Ha kell, akkor én fizetek érte, csak csináljuk!
Bill savanyú képpel, de neki vetkőzött én pedig csak szívtam a cigit.
Nem mondom, hogy életem legrosszabb szeretkezése volt. A fű miatt úgy éreztem magam, mint aki üres gyomorra benyomott 3 felest, szóval rossz már nem lehetett. Inkább az volt rossz, ahogy Bill rám nézett. Szinte már szánakozó volt, pedig ő is ugyanannyira szánnivaló, ha ilyen producere van, mint David Jost.
A menet után felkaptam egy bő pólót meg a bugyimat és lebotorkáltam a kertbe. Az egyik lenti wc-ből nyílik egy ajtó az egyik garázsra. A garázsból pedig a kertre. Méghozzá a kerti sütögetős részre. Persze előtte a nappaliban lévő piás szekrénybe is beletúrtam és elővettem életem szerelmét: Jack Daniel’s-t.
Absztrakt látvány lehettem. Ott ültem a hintaágyon felhúzott lábakkal, a fülem mögött egy szál Marlboroval, a számban egy másikkal és a kezemben egy üveg Jack-kel.
Az elkent sminkem ráment az ujjamra és azt dörzsölgettem éppen, amikor Tom megjelent szintén cigivel a szájában.
Egy pillanatra megtorpant és kivette a cigit.
-Király, van tüzed. Ez a fos már kifogyott-pattogtattam a mellettem fekvő öngyújtót
-Baj van, drága?-guggolt le elém
-Baj?-szívtam bele a cigibe-Hogy lenne baj?-nevettem el magam
Tom szája is mosolyra húzódott.
-Te be vagy tépve?-emelte fel a tekintetemet az államnál fogva
-Ez kérdés?-kocogtattam le a hamut a cigi végéről
-Azt hittem, hogy nem iszol, nem dohányzol és főként nem drogozol-ült le mellém
-Nem is. Csak ma. Csak addig, amíg ez a nap véget ér… Mi a faszért vagy itt? Azt hittem, a teraszon cseverészel a többiekkel…
-Ria felhúzott-gyújtotta meg a cigit remegő kezekkel
-Micsoda fordulat!-néztem rá unottan
-Bill merre van?
-Kit érdekel?-sóhajtottam
-Elmondod, mi van?-karolta át a hátam
-Nem.
-Miért nem?
-Mert te is olyan puha pöcs vagy, mint az öcséd…-forgattam a szemeimet
-Mi van?-ráncolta össze a szemöldökét
-Az hogy két ilyen szarházit, mint ti még nem láttam. Adjátok itt a kemény fiút, mikor egyikőtök se az.
-Megindokolnád?-fordította el egy picit a fejét, ahogy kifújta a füstöt
-Meg…-ült kaján vigyor a képemre
Elnyomtam a cigit a hintaágy karfáján, kivettem a másikat a fülem mögül és letettem magam mellé. Feltérdeltem és Tom ölébe ültem.
-Hé, hé, hé! Mi-mi-mit csinálsz?-szeppent meg
-Nyugi már-karoltam át a nyakát
Igazából nem tudom, hogy mi ütött belém. Talán drámai akartam lenni vagy legalábbis valami ilyesmi. De úgy alakult, hogy Tom hatalmas tenyere a hátamat simogatta, és már-már beindítóan pásztázott.
Közelebb hajoltam és a fülébe súgtam:
-Emlékszel, mikor a múltkor kikezdtél velem részegen? Másnap rögtön szabadkoztál. Miért kell a legkisebb rosszért is bo-csá-na-tot kérni?-adtam egy puszit az arcára és vettem egy tompa mély levegőt-Túl jók vagytok mindketten. Hogy gyalogoljak át rajtatok, ha mindketten ilyen ártatlanok és tiszta szívűek vagytok? Hm?-húzódtam még közelebb hozzá
Egy ideig csak néma csendben összebújva ültünk ott és éreztem, ahogy Tom nadrágja egyre szűkebb lesz egy bizonyos helyen.
-Gyalogolj át rajtam!-simította el az arcomból a hajamat
-Mi van?-rebegtem
-Na, mi lesz? Kétszer kell kérnem?-grimaszolt
Elmosolyodtam. A testtartása és a hangja is megváltozott. Nem tudtam, hogy ez e az igazi Tom Kaulitz, de merőben más volt, mint, akit megismertem.
Tetszett. Nagyon is bejött, hogy akkor, amikor erre volt szükségem, amikor a rossz fiú kellett, hogy megvédhessem a családom lelkiismeret-furdalás nélkül, akkor Ő az volt.
Beleharaptam az alsó ajkamba, majd Toméba. Megmarkoltam a pólóját és szenvedélyesen megcsókoltam.