You know I am no good - 8.

8.

-Nagyon örülök, hogy itt vagytok fiúk-simogatta meg Georg hátát Simone
-Tom esküvőjét ki nem hagytam volna-nevetett fel édesen. Gyönyörű mosolya van és azt figyeltem volna, ha nem Ria-n gondolkodtam volna egész vacsora alatt.
Egy előkelő étteremben voltunk mind, a kiszolgálás remek volt és a magamtól vállalt vegetáriánus menü is ízlett. Viszont még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy Bill fülig szerelmes volt(?) Ria-ba.
Csak egy kicsit döbbentem le, amikor végre a nappali kanapéján kibökte. Elégedetten felkurjantottam, mert annyira éreztem. Tudtam, hogy helyes az elméletem.
Még 2011 nyarán keveredtek össze, amikor Tom visszautazott Németországba az egyik gimnáziumi osztálytársa temetésére. Siralmas eset, na de Billnek jól jött! Mondjuk úgy, hogy megtalálták a közös hangot… Dugtak. Innentől minden bonyolult lett. Bill bele szeretett a lányba és állítása szerint ez viszonzott volt, ám Ria mégis Tomot választotta, mikor Bill felajánlotta neki, hogy költözzön vele New Yorkba. Bill csalódott a nőkben és megfogadta, hogy nem tisztel az anyukáján kívül egyet se. Ez legalább összejött neki! Tom azóta se tud semmit az egészről.
-Arra azért kíváncsi lennék, hogy őt-bökött felém Gustav-hol rejtegetted?
-Arra meg én vagyok kíváncsi, hogy mi lett a hátul frufrussal?-kontrázott Bill
-Milyen frufru?-ráncoltam a szemöldökömet
-Volt egy barátnőm,-nyelte le a falatot Gustav-akinek hátul rövidebb volt a haja, mint elöl…
-Tudod, így fel volt nyírva-túrt bele a csillogó hajába Georg
-És a fiúk szerint ez olyan, mintha hátul lenne a frufruja, pedig szerintem dögös volt.
-Szépek voltak a szemei. Olyan nagyok és…-mutogatott Tom a kezeivel
-Azt hiszem, értjük kisfiam-nevetett fel Simone és Gordon megszeppent szüleire nézett
-A mi időnkben ezt még máshogy hívták, tudjátok…-kezdett anekdotázni Simone apukája, de nekem sajnos megcsörrent a mobilom, így elnézést kértem és kimentem elintézni a dolgokat
Az ügynökség hívott, hogy mi a helyzet, mert nem nagyon jelentkeztem.
-Minden rendben van? Kapsz mindent? Jól bánnak veled?-kérdezte a vonal túloldaláról Jason, az ügynököm. Ügynök… Így mégis csak szebben hangzik, mint úgy, hogy strici.
-Persze, minden oké. Mindenki nagyon kedves-itt halkan hozzátettem, hogy kivéve Billt-és abszolút luxus körülmények között vagyok.
-Remek. Most már nyugodtan alszok-ironizált-És szex volt már?-kérdezte tárgyilagosan
-Öhm…-nyeltem-Nem még nem volt.
-Lesz?
-Hát…-forgattam a szememet
-Lesz vagy nem?
-Lesz…
-Jó, akkor úgy számlázok. Na csak ennyit akartam. További szép estét!
-Neked meg napot-mosolyogtam és kinyomtam a telefont
Épp most ígértem meg a főnökömnek, hogy lefekszem Billel. A fene…
A vacsora teljesen zavartalanul zajlott, bár Ria-t kicsit idegesítette, hogy mindenki németül csacsog körülötte, de szokjon hozzá! Egy német srác felesége lesz.
Amikor haza értünk, akkor még koccintottunk egyet, de aztán Bill és én felmentünk a szobánkba.
Az ajtó előtt megtorpantam és megvártam, hogy ő nyissa ki.
-Itt szobrozhatunk egész este, akkor se leszek csicska-tette karba a kezét
-Te mekkora egy pöcs vagy-nyitottam ki én-de egész este és úgy igazán-ültem le az ágy szélére és levettem a cipőmet. Bill behuppant mögém és elkezdte lehúzni a ruhámon a cipzárt. Közelebb ült és a nyakamat kezdte nedves puszikkal ostromolni. Beleremegtem és önkéntelenül is behunyt szemmel nyögtem fel. A puha tenyerével lecsúsztatta a vállamon a ruhám pántját és végig karmolt a felkaromon.
Megfordultam és megcsókoltam. Erre vágytam már mióta. Lerángatta a ruhámat, hanyatt feküdt és magára húzott. Úgy kívántam. Annyira az övé akartam lenni… Meg ha már így lett kiszámlázva, akkor nem is árt a vonzalom.
Szétgomboltam a szépen szabott DSquared ingjét és a nadrágját is. Valahogy az utóbbi jobban lázba hozott. Lerugdosta magáról a fekete farmert és fölém kerekedett.
-Annyira-tépte a számat-nagyon-nagyon akarlak-túrt bele a hajamba
Olyan jó volt ezt hallani Bill szájából. Megtisztelő.
Amikor végre Bill elkezdte letolni a bugyimat, akkor nem gondoltam, hogy egy kopogtatás fogja megtörni az egész szituáció varázsát.
-Itt Georg. Bejöhetek?
-Bassza meg!-szűrődött ki Bill foga között-Ez is mindig a legjobbkor van a legjobb helyen-húzta ránk az ágy végében gondosan összehajtott takarót-Gyere, te farok-szólt ki
-Bill!-szóltam rá és jól körbebugyoláltam magamat a takaróval
Georg lassan benyitott és amikor meglátta a szanaszét heverésző ruhadarabokat, akkor kicsit hátrált.
-Nem akartam megzavarni semmit. Azt hittem, a pihenés az tényleg pihenés.
-Most már mindegy-tette a vállam mögé a hajamat
-Csak a cigimet dobd már ide, légyszi-tartotta a markát Georg
Bill kimászott a paplan alól, kiszedte a gatyája zsebéből a dobozt és átdobta Georgnak, aki menten be is csukta azt ajtót.
-Van még kedved így csinálni vagy...-gyűrte az arcát és visszaült az ágyra
-Ha te akarod-ültem fel és belecsimpaszkodtam a nyakába
-Igazából fáradt vagyok csak egy kis kényeztetés jól jött volna-húzódott mosolyra a vágytól piros szája-Mindegy. Tolok egy szál füveset meg leteremtem Georgot.
Megelégedve bólintottam a füves cigi hallatán.
-Én elmegyek fürdeni.
-Oké, akkor hagylak is-kapott fel egy pólót és elindult ki a szobából egy szál gatyában meg egy felsőben. Végül is otthon van…
Én fürdés után rögtön befeküdtem az ágyba és megpróbáltam aludni. Már majdnem sikerült, amikor nyílt az ajtó és a folyosó lámpája belevilágított a szemembe. Bill bevánszorgott mögém, ledobta a ruháit és szorosan hozzám bújt. A karjaiban aludtam el.
Másnap reggel nagyon korán felébredtem és mivel nem volt szívem felverni Billt, ezért összekaptam magam villám gyorsan és kiosontam. Annyira koncentráltam, hogy ne nyikorogjon az ajtó, hogy frontálisan ütköztem a félmeztelen, izzadt és meglehetősen szexi Gustavval.
-Hova, hova, kisasszony?-túrt bele a szőke hajába
-Oh, ezt én is kérdezhetném tőled-sütöttem le szégyenlősen a szemem
-Lezuhanyozok. Futni voltam aztán…-vont vállat
-Szólhattál volna. Imádok futni.
-Holnap reggel mehetünk.
-Okés… Na megyek reggelizni-indultam el
-Én az öt pirítós mellé kérek még egy pohár joghurtot is, mondd meg Simone-nak-kiáltott utánam
Gustav már biztosan összefutott az ikrek anyukájával, mert tényleg pirítósokat gyártott.
-Jó reggelt, drágám-mosolygott
-Jó reggelt! Segítsek valamit?-álltam be a konyha pult mögé
-Lefőznéd a kávét?
-Persze.
-Bill még alszik?
-Igen. Mármint remélem, hogy nem vertem fel.
-Tegnap este lenéztem a fiúkhoz mikor a teraszon beszélgettek-nyögött fel-Mindig az a marihuána… Próbáld meg lebeszélni róla, kérlek!-lábadt könnybe a szeme
-Igyekszem-suttogtam, majd közelebb léptem és átöleltem Simone-t
-Nem tilthatom el tőle én. Érett férfi-szipogott
-Tudom. Ne aggódj! Majd én helyre teszem-mosolyogtam
-Te vagy az első normális lány, akit haza hozott valamelyik is-simogatta meg a vállam
Óriási lelkiismeret-furdalás fogott el, hiszen az egész jelenlétem egy hazugság.
-Na és Ria?-erre a kérdésemre Simone gúnyosan felnevetett
-Tom őt választotta, nekem el kell fogadnom… Ez van.