You know I am no good - 6.

6.

Másnap reggel félálomban vergődtem az ágyban. Még álmodtam, amikor valaki elkezdett kopogtatni az ajtón. Kinyitottam a szemem és gyorsan észbe kaptam. Őrült módon kezdtem költögetni Billt, aki egy grimasz kíséretében hunyorgott rám értetlenül. Ledobáltam a kispárnákat, amik a választó vonalat adták.
-Igen?-kiáltottam
-Tom vagyok. Bejöhetek?
-Persze-és amint ezt kiszaladt a számon, rávetődtem Billre
-Oh, hello-mosolygott kajánul
-Kuss legyen!-néztem rá szúrósan
Tom lassan kinyitotta az ajtót.
-Már értem, miért tartott eddig-forgatta a szemét-Csak azt szeretném mondani, hogy mi elmegyünk tortát kóstolni West-Hollywoodba. Gondolom, itthon maradtok és…-.nevetett fel-Mindegy. Szóval itthon maradtok, úgyhogy a kertészt rátok bízom. Ha jön, akkor engedjétek be!
-Én inkább veletek tartanék. Mármint West-Hollywoodba, nem tortát kóstolni. Vásárolgatni szeretnék, meg van egy pár elintéznivalóm.
-Rendben. Kb. fél óra múlva indulunk, úgyhogy öcsi, siess!-csukta be az ajtót
Ahogy magunk maradtunk, megkönnyebbültem.
-Na, mi van? Izgis ébresztőt szántál mára? Mert összejött-vigyorgott az alattam fekvő Bill
-Hülye-fordultam volna vissza a helyemre, de a derekamon maradtak az összefonott karjai
-Na…-emelte meg a fejét és adott egy apró csókot-Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk tegnap?
Gúnyosan felnevettem.
-Kanos vagy, Kaulitz vagy mi? Mégsem vagy meleg?-pislogtam felfelé a mellkasáról
-Csak, mert ilyen szép ébresztőt kaptam, még a folyamatos homofób beszólásaid is hidegen hagynak-mosolygott. Kifejezetten kiegyensúlyozottnak tűnt.
A hálópólómat szépen lassan kitárt tenyérrel elkezdte felcsúsztatni, de amikor már rossz felé járt, akkor harsányan kijött belőlem:
-A szexért külön kell fizetni…
-Jó. Remélem, nem várod el, hogy most azonnal írjak egy csekket-adott finom puszikat az arcomra
-Ja, és ha én nem akarom, akkor vissza is mondhatom. Ez az egyetlen olyan dolog, amibe beleszólásom van.
-És te most azt akarod mondani,-csúszott le a keze és a mutató ujját beleakasztotta a bugyim pántjába-hogy nem kívánsz?
Azt a nézést, ami a csontodig hatol és szinte hipnotizál, tanítani kéne. Kővé dermedtem. Nem tudtam, hirtelen nemet mondani, így nagy sokára, mire sikerült erőt vennem magamon és visszautasítanom, nem sok textil maradt köztünk.
Le kellett hűtenem magam, így gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, fel kaptam egy sportos szerkót ( mert már a lábam tüntetett a magas sarkú ellen ) és már készen is álltam egy kis shoppingra. Meg persze a fejemet se ártott kiszellőztetni és átgondolni, hogy mi is folyik itt.
A nappaliban ülve vártam, hogy valaki végre valaki azt mondja, indulunk, de semmi. Közben riadtan vettem tudomásul, hogy már délután kettő van. Mindenki jött-ment, sürgött-forgott, majd megjelent Ria. Tüzetesen végig mért, köszönt és Tom után eredt.
Már karba tett kézzel doboltam a lábammal, mire Tom a slusszkulcsot pörgetve megállt előttem.
-Harvardos pulcsi? Bocsika…-nyalta meg az alsó ajkát
-Megyünk?-álltam fel
-Aha, gyere!
Követtem. Bementünk a garázsba, beültünk Tom szuper kocsijába, kinyitotta a garázsajtót és elindultunk.
-Most csak kiállsz?-ráncoltam a szemöldökömet
-Nem-nézett bele a visszapillantóba. Nagyon koncentrált-Anyuék még beugranak a bankba. Vesznek le pénzt. Szóval ők majd a másik kocsival mennek és a tortásnál találkozunk-tekerte nagy hévvel a kormányt
-Na és Ria?-kötöttem be magam
-Nem érezte jól magát. Tegnap is fájt a feje, ezért akart olyan korán haza jönni. Úgyhogy megint ketten vagyunk-pillantott rám
-Kezdek félni tőled…-fordítottam el a fejem
-Véletlenül nem dolgozol te a szolgáltató iparban?
-Mi van?-néztem rá értetlenül
-Nem vagy például sztriptíztáncos vagy… Kurva esetleg?-kérdezte halál komolyan
-Tom, én…-habogtam
-Mert akkor meghívnálak a legénybúcsúmra, hogy táncolj. Ott lenne mitől félned. Tuti megint úgy be fogok rúgni, mint tegnap…-röhögött
Egy pillanatra azt hittem, hogy megtudta valahonnan. Majd kiugrottam félelmemben a kocsiból, de hál’ Istennek, nem.
-Még akár az is lehetek, ha szeretnéd…-flörtölősen
Kezdem azt hinni, hogy ez a dolog Tommal sorsszerű. Most is ketten maradtunk. Mi ez már? Valamit terveznek még velünk az égiek.
-Ez izgatóan hangzik. Pláne, hogy tegnap se szexeltünk…
-Tegnap se?-hangsúlyoztam ki a második szót
-Én bebasztam, Ria nyűglődött. Amikor egymásnak esnénk, akkor mindig közbe jön valami. Nektek viszont megy a dolog Billel, azt láttam-tette hozzá
-Aha… Igen… Nagyon…-próbáltam meggyőző lenni több-kevesebb sikerrel
Tom óriásit fékezett. Ha nem lettem volna bekötve, akkor biztos, hogy lefejelem a műszer falat.
-Tom Kaulitz! Mi a francért kell neked ilyen kibaszottul szabadosan vezetni. Próbáld már moderálni magad az Isten szerelmére!-örjöngtem, mire Tom csak kikerekedett szemekkel nézett
-Hű, de heves vagy ma!-mosolygott még mindig tátott szájjal
-Bocsi, de nem szándékozom meghalni még-vágtam be a durcás arcomat és az útra meredtem
-Gondolom, így már nem is kell, hogy érted menjek.
Gondolkodóba estem.
-Majd felhívlak, hogy mi legyen. Megadod a számod?-vettem elő a telefonomat
-Blackberry? Valakinek nagyon jól megy…
-Te inkább az utat nézd és mondd a számodat!
Végül is épségben kitett az egyik butik sor előtt.
-Köszönöm a fuvart, azt hiszem-húztam el a szám
-Én köszönöm…
-Mit?
-Téged.
Megdobbant a szívem. Olyan sármmal és bájjal mondta ez, hogy remegő kezekkel csaptam be a kocsit ajtaját.
Tényleg egy új cipőre volt szükségem, hogy túl tegyem magam a sokkon. Meg persze egy új táskára is. Meg ha már itt vagyok, veszek egy új ruhát is.
Gucci, Prada és oh mennyei DVF! Boldogan, mint egy színes kis pillangó, cikáztam az üzletek között. A reklám táskák csak úgy sorakoztak a csuklómon. Tisztára mint, ha a Pretty Womanből én lennék Julia Roberts csak kisebb szájjal és a kurvás combcsizma nélkül.
Egy csodaszép felsőt próbáltam Charlotte Russe-nál körbevéve kedves eladókkal, mikor a tükörbe pillantva leesett. Minden világossá vált.
Ria és Bill régen kavartak. Meg mertem kockáztatni, hogy Tom nem is tud róla. Biztosan azért maradt otthon Ria, mert Billel hetyegnek.
Bár semmi közöm nem volt hozzá, de jó matematikusként igazolnom kellett az elméletemet, így ott hagytam a Charlotte Russe-t és rohantam is ki az út mellé. Leintettem egy taxit. Egy baj volt: nem tudtam a címet.
-Mondja, tudja melyik a Kaulitz villa?-kérdeztem
-Hogy ne tudnám? Ez itt Los Angeles! Szálljon be, hölgyem! Elviszem-így is tettem
Húsz perc alatt haza is jutottam, mivel kértem a taxist, hogy taposson a gázra. Ahogy fizettem, megpillantottam egy sötét hajú fiatal srácot, aki a sövényt vágja nagy metsző ollóval. Biztosan ő az a kertész, akiről Tom beszélt.
Berohantam a házba, lekaptam a cipőmet és beletúrtam a hajamba. Nem nagyon értettem még magamat sem. Ha van is köztük valami, miért érdekel?
-Tom, te vagy az?-hallatszódott a nappaliból. Beléptem-Áh, Aniela-pillantottam meg a kanapén fekvő Ria-t, aki vissza is vette a TV hangját. Az előtte lévő kis asztalon ott volt egy fél pohár víz meg egy doboz fájdalomcsillapító.
-Bill?
-Honnan tudjam?-kérdezte fennhangon
Én hülye!
Felbattyogtam a szobánkba, mialatt írtam Tomnak egy üzenetet, hogy haza értem. Ledobtam az ajtónk előtt a sok szatyrot és benyitottam. Bill cigivel a szájában ült az ágyon, kezében egy kis jegyzet füzet, a füle mögött egy ceruza.
-Jöttél befejezni végre a reggelit?-motyogta a cigaretta miatt alig érthetően.
Elmerengtem.
A vásárlás nem hogy segített volna, csak feldúlt mindent. Az érzéseimet!